Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-13 / 315. szám
PESTI HIRLAP 1914.december 13., vasárnap. 14 Esti levél. — Magyarok és franciák. — Valakit nagyon szeretni: ez lehet a legnagyobb erő, vagy a legnagyobb gyöngeség. Ha az ember kiábrándul az ideáljából, akkor mindenesetre gyöngeségnek találja a szerelmét, mely fájdalmat okozott neki. A legnagyobb fájdalom ugyanis a kiábrándulás: ha látjuk azt, akit odaadóan szerettünk, előttünk összetörpülni, közönségessé válni s főként ha észrevesszük, hogy szeretetünket nem viszonozza, gyöngédségünket észre se veszi, sőt durvasággal és gyűlölettel fizeti meg . . . Most ilyenforma érzés vibrál bennünk, magyarokban, kik imádták a franciákat s ezek nap-nap után kiábrándítanak magukból, durvasággal viszonozzák a mi régi hódolatunkat. Háborúban nincs udvariasság, azt jól tudjuk. Mikor egymásra lövöldöznek a katonák, akkor természetesen a legműveltebb francia se fogja mondani az ellenségnek: „Aprés vous, monsieur!" . ,.Majd csak ön után fogok lőni, uram!" De végre a háborúskodásnak is megvannak a maga határai. Ezen a határvonalon pedig tilalomfák állanak, amelyeken ezek a fölírások olvashatók: „A háború nem rablás. A magánvagyon nem közpréda. A békés polgárokon nem szabad azt a vitézséget fitogtatni, amit a fegyveres ellenséggel szemben nem tudtak kimutatni. Végül: A női becsületet nem szabad elkobozni, mert az nem hadisugáru!" A megvadilt franciák ez összes erkölcsi tilalomfákat kidöntötték s a kultura minden korlátját áttörték. Ugy rohannak rá a magyar vagyonra, mely kezük ügyébe került s a békés polgárokra és polgárnőkre, akik Franciaországban rekedtek, mintha csak a Cooper mohikánjai s vad indiánusai volnának, összes ellenségeink között határozottan a legvadabbak a franciák az úgynevezett „hadifoglyaikkal", akik legnagyobbrészt francia imádásban szenvedő magyarok, akik a pénzüket vitték ki Franciaországba, hogy ott elmulassák. Egyenes és kerülő után egyre jönnek a panaszos értesítések, hogy a künn rekedt magyarokkal mily gazul bánnak. Egy magyar tanárt arra kényszerítettek, hogy disznópásztor legyen. Urinőkkel sikáltatnak. Étel helyett gyakran moslékkal táplálják őket. Akiket nagy kegyesen és kivételesen hazaeresztenek, azokat az egész útvonalon éheztetik és leköpdösik. Most újabban pedig a rokonokkal való levelezést is betiltották a legtöbb helyen. íme, ilyen a francia udvariasság! Ezzel szemben pedig a magyar lovagiasság, aminek az igazi neve tulajdonképen balekség, minden franciának, angolnak orosznak teljes szabadságot enged Magyarországon. Nemcsak szabadon élhetnek közöttünk, hanem még üzletelőt is köthetnek, elvihetik a pénzünket. Nem indítványozom a megtorlást. "A boszúállás nem úri gyönyör. Nincs is belőle semmi haszon. De a mi idegenjeinktől, akiket annyi gyöngédséggel dédelgetünk, joggal elvárhatnánk annyi hálát, hogy mindent elkövessenek honfitársaik fölvilágosítására s durva bánásmódjuk enyhítésére. Az volna kötelessége minden itt élő idegennek, hogy terjedelmes leveleket írjanak nemcsak rokonaiknak, hanem hazájuk hatóságaihoz és lapjaihoz, melyekben írják le azt a figyelmet, amiben mi részesítjük őket s hasonló gyöngédséget kérjenek a künn rekedt magyarok számára. Az ilyen levelek elküldését semleges államok közvetítésével meg kellene könnyítenünk. Különösen a franciákkal szemben volna ez sürgős szükség. A franciák krónikus geográfiai tudatlanságban élnek. Azt se tudják, hogy van külön Magyarország s hogy itt a napimádást a franciák imádása váltotta föl, tehát ép oly buta, mint piszkos dolog a magyarokkal rosszul bánni. Mindenesetre nagy fájdalom ránk, magyarokra, akik valósággal a francia kultúrában laktunk, hogy kidobtak Franciaországból. Ki tudja, láthatja-e még ez a generáció Páris szürke egét s a Riviéra kék azúrját? A párisiak durva keze széttépte aranyifjuságunk szép álmait, miket a Quartier latinban szövögettünk . . . Nem hiába rajzolják nőnek a respublikát, most kiábrándulhatunk az angol matróz és muszka kozák kezére került frigiai-sapkás cocottetól . . . Zsolt. A Pesti Hirlap 1915. évi Naptárának szétküldését kiadóhivatalunk már megkezdte. Ugy intézkedtünk, hogy karácsony előtt minden előfizetőnk kézhez kapja a Pesti Hírlap ajándékát, Budapesten és a vidéken egyaránt. Akiklapunkat tábori postán kapják, ugyanezen után bérmentve fogják a naptárt is megkapni. Az Ausztriában, Boszniában és Hercegovinában élő előfizetőink azonban csak 55 fillér, a külföldön élők pedig korona szállítási díj beküldése után igényelhetik a naptár megküldését. Napi hírek. Szélialomharc. Azon tiszteletreméltó férfiak nevében, kik életük feladatául az alkoholellenes küzdelmet tűzték ki, dr Kraut hamburgi orvos rövid kommünikében adja hírül, hogy a háború miatt az ez évre hirdetett hágai kongresszust nem fogják megtartani. Elmaradnak tehát az összes jelentések és az összes tartalmas felolvasások, köztük dr Wlassák és dr Holitser professzorok felolvasásai is, kik arról a nagy sikerről akartak beszámolni, melyet propagandájuk Oroszországban azáltal ért el, hogy a cár az orosz csapatokat eltiltotta a pálinkától. Ennélfogva az orosz katonák titokban iszszák le magukat a sárga földig, ha sikerül pálinkát rabolniok . . . Bizonyos, hogy e kitűnő professzor urak a legokosabb terveket terjesztették volna az elmaradt kongresszus elé arra nézve, hogy miképen lehetne az alkoholizmusban rejlő nemzetközi nyavalyát kiirtani. Az ivadékok degenerálódása, a családok nyomora, az erkölcstelenség, a bűnre való hajlam, a prostitúció . . . ismét felvonult volna, hogy kioktassa a jóravaló világot mindezen szörnyűségekről, melyekről ez a jóravaló világ már régesrégen ki van oktatva. Itt van az a pont, melynél akaratlanul is fölvetődik a kérdés, hogy miért nincs az évek óta tartó anti-alkoholisztikus propagandának úgyszólván semmi eredménye ? És ennél a pontnál kell fölvetni azt a másik kérdést is, hogy miért akarják a mozgalom lelkes vezérei a jóravaló világot zászlóik alá hódítani, ahelyett, hogy hadierejüket teljes szívóssággal, elkeseredéssel és kitartással az ellen az akadály ellen koncentrálnák, mely törekvéseiknek leghatalmasabb ellensége? Ez pedig az államok pénzügyi kormányzata. Mégpedig valamennyi állam pénzügyi kormányzata. Azok a milliók, melyek az alkohol mérges gőzeiből szűrődnek le az államok pénztáraiba, bájosabb szirénhangon éneklik a haszon kedvességét és nagyobb nyomatékkal esnek latba száz kongresszus összes bölcs tiltakozásánál. Ezért látszik helyesnek a vélemény, hogy társadalmi úton az alkoholtellenes propaganda talán majd csak akkor fog számbavehető sikereket elérni, midőn a kultúra általánosabb lesz s ez értékesebb kultúrában a kevésbbé jóravaló világ is elég lelki energiával fog rendelkezni, hogy az alkohol rabjait — állásukra való tekintet nélkül — kemény megfenyítésre méltó részeges malacoknak tekintse, kik a tisztességes emberek soraiból könyörtelenül kiközösítendők. A mai kulturában élő Ember nem itél ily szigorúan. A felfogás enyhébb, kíméletesebb — azt mondják: humánusabb. A szesz rabja nem mákvirág, hanem akarathiányban szenvedő beteg. Büntetés helyett gyógyítani kell. Sőt okosan kell gyógyítani, hogy betegségéből kigyógyuljon és elhagyván az erre a célra rendeltetett intézetet, az esetek kilencven percentjében... a legközelebbi előkelő vagy ronda kocsmában ismét leigya magát orosz szesz-barátai példájára a sárga földig. Ez a statisztikai tapasztalat okolja meg a pesszimizmust, mely az alkoholellenes mozgalmak iránt minden nyugodtabb elmében megnyilvánul. Akkora mértékét a frivolitásnak senkiről sem szabad föltételezni, hogy a buzgólkodó férfiak törekvéseit semmibe veszi, nem lehet azonban elzárkózni az elöl a vélemény elöl sem, hogy a társadalom meghódítása, megnyerése, hogy úgy mondjam, krisztusi megtérítése helyett praktikusabb volt áttérni a legelkeseredettebb offenzívára a legmakacsabb akadály: a pálinkát kimérető fínáncminiszterek ellen a kontinens valamennyi szeszmonopóliumos államában. Amíg ez a szükséges nagy energiával s az öszszes elképzelhető fegyvertársak bevonásával meg nem történik, amíg csak indítványoznak, kérnek, fölírnak, átírnak, beszélnek, megint fölírnak és egyébként nagyszerű előadásokat tartanak, addig csak ama halhatatlan la manchai lovag harca az egész propaganda. Mit lehet várni ily mozgalomtól például nálunk, ahol a pénzügyi kormány — nyilván a Borel professzor lelkes röpiratának akkori hatása alatt — három évvel ezelőtt azt is megengedte, — tehát elrendelte — hogy a kocsmákat reggeli hat óra helyett már reggel öt órakor ki lehet — tehát ki kell — nyitni, csakhogy minél több ember növelhesse meg pálinka-garasaival az államnak e milliókra rugó jövedelmét. Az orosz pálinka-tilalom üdvös hatásaival kapcsolatban dr Wlassák és dr Holitser tanár urak valami vetített képsorozatot is ígértek erre a most elmaradt hágai kongresszusra. Kár, hogy ez a kilátásban levő vetített képsorozat elmaradt. Az üdvös hatások minél plauzibilisabb feltüntetésére szívesen átengedtünk volna egy fénykép-fölvételt, mely nemrégiben a kárpáti harcok színterén készült. Ezen a beszédes fényképen nem kevesebb, mint száztizenhét holtrészegen heverő orosz katona van megörökítve egy bevert fenekű pálinkáshordó körül. (a.) Használjunk hadisegély-postabélyeget ! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadba vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Lapunk mai száma) 48 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: A zöld kígyó. Irta: Károlyi Gyula. — A tárcában: Bálványok. Irta: Wicmándy Jenő. — A tábori lelkészség és a karitász. Irta: dr Szekeres Alajos. — A tél és a tengeri világháború. Irta: Bignió Gyula tengerészkapitány. — Tudományos apróságok. Dohnál Richárd György. — Regénycsarnok. — Szerkesztői üzenetek. — Közgazdasági szerkesztői üzenetek. — Kertészeti üzenetek. Irta: Kardos Árpád. — Kivonat a hivatalos lapból. — Napirend. — Hirdetések. — Apró hirdetések. — (A német császár fia fölépült.) Berlinből táviratozzák: Joachim herceg, a császár legkisebb fia, aki a harctéren megsebesült, már felgyógyult és visszatért a tűzvonalba. (Kitüntetés.) A király Hudowski Antal bijeljinai gyógyszerésznek és alpolgármesternek, kiváló hazafias működése elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (A bukovinai románok menekülése.) A moldvai érsek elrendelte, hogy a román kolostorok adjanak menedéket a Bukovinából érkező román menekülteknek. Eddig három kolostor telt meg az oroszok vandalizmusa elöl menekülő bukovinai románokkal.