Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-02 / 304. szám

A PESTI HÍRLAP 1914. december 2., szerda. November 17-ike táján kezdtek mutat­kozni a határhegyeken az első orosz járőrök. A haditerv készen volt. Kis, alig néhány száz fő­nyi ser­egünk megindult az oroszok előtt és ma­gára irányítva az ellenség figyelmét, kezdett visszavonulni Őrmezőig, ahol a barkói szoros nagyszerű terep arra, hogy összeszűkítse az el­lenséges frontot és viszont elég mélyen esik, hogy északon megtörténjék a bekerítés és az el­vonás. Az orosz jött és csak a könnyű győzel­met látta. Ez alatt nyugaton és keleten meg­mozdultak a csapatok és a benyomult egberség­­ mögött bezáródott a csata. November 23-án délelőtt értek az oroszok Homonna alá. A városka néptelenül várta az ellenséget, a lakosság legnagyobb része már na­pokkal azelőtt elköltözött. Össze-vissza talán száz em­­ber maradt a házakban és ezek közül néhány férfi kimerészkedett a közeli dombra. Ezek vasárnap reggel futva jöttek vissza és je­­lentették: — Jönnek az oroszok. Tíz perccel ezután egy négy kozáktól álló patrouille rohant be a városba. A legvadabb iramban jöttek be az országút felől. A lovakra hasalva, készen tartott karabélylyel végig szá­guldottak a főtéren az Andrássy-kastélyig, ott visszakanyarodtak és kiváltattak a városból. Miután nem lőttek rájuk, megállapíthatták, hogy a városban nincs katonaság. Egy félórá­val később megjelent egy kozák, kétszázötven lépéssel hátrább három kozák. Lépésbe jöttek, óvatosan. Öt perc múlva hat gyalogos vonult be. Ezek mögött százötven lépésnyire újabb hat kozák. Ezek után jött zeneszóval a főcsapat. Elöl egy generális lovagolt néhány tiszttel. Han­gosak voltak és vidáman mutogattak a barátsá­­gos házsorokra. Az orosz csapatok parancsnoka a város­háza előtt ugrott le a lóról és kiabálva ment a kapu felé. — Mindenkit felakasztatok, ha csak egy katonámnak is bántódása esik. Azzal gyalog az Andrássy-kastélyhoz ment és elfoglalta. Ugyanebben a pillanatban az orosz had szétszaladt. Ennivalót és meleg ruhát kerestek első­sorban. A gaz­dátlan lakásokban valósággal őrjöngtek. Ami étel- és italneműt találtak, annak nyom­ban nekilátták. Az öreg főbíró könnyezett, amikor ezeket a borzalmakat nekem elmondta. — Lehetetlen leírni a rettenetes napokat — dadogta még mindig reszketve.­­ Amikor jóllaktak és eleget ittak, mind ki­tódultak az utcára, ordítva futkostak, vadul lövöldöztek kutyákra és szarvasmarhákra. A lelőtt ökröknek neki estek. Két nappal később a Kálvária hegyen megdördültek a magyar ágyuk és az oroszok hajadonfől, lobogó fürtökkel szaladtak ki a vá­mosból a magyar bakák acélszuronyai elől. Urai Dezső­ h f­iának egy részén a pályatest lesülyesztése iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. A szak­osztály ezt a kérelmet azzal indokolja, hogy a munkálatok elrendelésével egyrészt enyhíteni lehet a munkanélküliségen, másrészt pedig a kö­zönség egy régi kívánsága nyerne ezzel telje­sülést. A lesülyesztendő szakasz a Hungária­körúttól a Kőbánya alsó pályaudvarig terjedő részen van. A tanács ebben az ügyben a Köz­ponti Segítő Bizottság előterjesztése értelmében felterjesztést intéz a kereskedelemügyi minisz­terhez. — Az Aréna­uti villamos meghosszabbí­tása. A budapesti villamos városi vasút már ré­gebben engedélyt kapott arra, hogy az Aréna­uti vonalának meghosszabbításához szükséges vágányokat lefektethesse. A munkálatok folya­mán a társaság a tanácstól arra kért engedélyt, hogy az Andrássy-út keresztezésében épülő vá­gányban ideiglenesen bazaltk­őburkolatot alkal­mazhasson, minthogy megfelelő faburkolat most nem áll rendelkezésre. A tanács a társaságnak az erre vonatkozó engedélyt megadta. — A átvilágitás javitása. A tanács a VI. Babér­utcában a gázcsövek lefektetését és ezzel kapcsolatban a közvilágításra szolgáló lámpák felállítását elrendelte. Fővárosi ügyek. — A képviselőválasztók névjegyzéke. A központi választmány Rózsavölgyi Gyula he­lyettes polgármester elnöklése alatt ülést tartott, amelyen Rukovszky Viktor főjegyző­ eladása alapján tárgyalta azokat a felszólalásokat és észrevételeket, amelyeket az országgyűlési kép­viselőválasztók jövő évi névjegyzéke ellen be­adtak. A felszólamlásokat, szám szerint 3536-ot, a választmány elintézte és a felszólalások alap­ján a kerületi névjegyzékeket megfelelőképen kiigazította. — A ceglédi vasúti keresztezés lesülyesz­tése. A központi segítő bizottság közgazdasági szakosztálya előterjesztést intézett a tanácshoz, amelyben arra kéri, hogy a már­ ceglédi vona- A képviselőház ülése. • A mai nap már a befejezésé. A hadi ülés­szak végét járja. A tegnapi ünnepélyes, esemé­nyes ülés után ma csupa formaság. A folyosón is bágyadt a hangulat. Mindkét oldalon lassan gyülekeznek a képviselők. Tíz órakor még kevésen vannak. Az egyenruhákat már megszokta a szem: az az őszhajú hadnagy, aki fiatalos gesztusokkal magyaráz egy csoport­ban, Désy Zoltán, Pallavicini György, Eszterhá­zy Móric meg mintha csak mindig huszár­blúzban­ járnának. A háborúról beszélget min­denki. Az arcok komolyak, még a tréfák, ado­mák színe is mintha megváltozott volna. A leg­több szó a kárpáti harcokról esik. • * Az előző napok különös, érdekes izgalma eltűnt. Az ellenzék vezérei közül csak Apponyi jött el. De akik itt vannak, azok is csak fél­lélekkel­ vannak itt.­­ A Politika haldoklik: ma megint mindenki a harcmezőkre gondol. Simontsits Elemér alelnök háromnegyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. Jelentést tett a válasz nélkül maradt interpellációkról s a be­érkezett indítványokról. A napirend tárgyalása következett. Elsőnek a törvénykezési illetékekről szóló javaslatot olvasták fel harmadszor. Hantos Elemér a pénzügyi bizottság nevében jelentette, hogy az annak idején tett tömeges módosítások közül tizet elfogadott a bizottság. A javaslat ebben a módosított szövegben fogadta el a Ház. Ami fölött a nyáron heteken át olyan szenvedé­lyesen vitáztak, azon most szótlanul suhantak keresztül. Aztán a tegnapi javaslatokra került a sor. Mindegyike csak néhány perc. Az orszá­gos kivándorlási tanács négy tagját választották meg: báró Dániel Gáborra, báró Bornemissza Lajosra, Giesswein Sándorra és Sipeky Sándor­ra esett a választás. Csak Budiszavljevics Szergejnek, a haza­árulással vádolt horvát képviselőnek, mentelmi dolga váltott ki az ülés végén, némi érdeklődést. Darvas Fülöp, a mentelmi bizottság előadója, re­ferálta az ügyet. A jelentést, melyet tegnap nyomtatásban szétosztottak a képviselők között, mai számunkban egész terjedelmében közöltük. Az előadó, miután hosszasabban ismertette a je­lentést, megállapította, hogy a büntetendő cse­lekmények úgy anyagi, mint alaki kellékei fenn­forogni látszanak, ítéletet mondani nem a men­telmi bizottság feladata,­a körülményekee való tekintettel pedig a bizottság kötelességen­ek tart­ja a mentelmi jog felfüggesztését indítványozni. Javaslatára a Ház kimondotta, hogy nemcsak hozzájárul a kormány eljárásához, hanem szá­mtára — annak következményei alól, hogy" a gyanúsított képviselőt a Ház megkérdezése nél­kül őrizet alá helyeztette — a felmentést is megadja. A vita bezárása után a miniszterelnök is felszólalt. — Egész röviden annak a kijelentésére szorítkozom — mondotta — hogy a kormány, teljes mértékben átérzi a mentelmi jog fontossá­gát, a m­aga részéről a legnagyobb súlyt helyezi a mentelmi jog tiszteletben tartására, de úgy gondolja, hogy ez az eset azok­ közé a kivételes esetek közé tartozott, amelyekben akkor követett volna el hibát és mulasztást a kormány, ha a mentelmi jog megsértéséért nem vállalta volna a felelősséget . . . Az elnök befejezte a tanácskozást, ezzel a napirend tárgyalása véget ért. A Ház most már csak egy ülést tervez, melynek a főrendiház tárgyalásaihoz kell iga­zodnia. Az elnök felhatalmazást kért tehát arra, hogy a legközelebbi ülést belátásához képest hívhassa össze. Ennek az ü­lésnek napirendje a további teendők felöli intézkedés lesz. A hadi ülésszaknak — szabad-e csakugyan „ülésszak"-nak nevezni? — ma volt az utolsó, érdemleges tanácskozása. A Mformás kenyér. A kenyérmagvakkal eddig nálunk nem igen kellett takarékoskodni, a közfogyasztásra szánt kenyerünk legtöbbször tiszta búza vagy tiszta rozslisztből, esetleg a kettő keverékéből ké­szült. A háború megtanított bennünket most arra is, hogy a lisztgyártás céljaira a nemes termé­nyeken kívül más gabonának magvait is fel­használjuk, mint az árpáét és tengeriét. Sőt az aránylag olcsó burgonyalisztet ebből a néző­pontból is különösebb figyelemre méltatják. Né­metországban ennek a lisztfajtának a használata közmegelégedésre nagyobb és nagyobb arányo­­­kat kezd­ t ölteni. Az okos előrelátás, de a kényszerűség fs oka, hogy ma a kevésbbé finom, a sötétebb ár­nyalatú lisztből készült cipót is sokkal többre be­csüljük, hiszen a gabonának mai ára olyan, mint azelőtt talán soha. Gazdasszonyaink még a tiszta fehér búza­lisztet használják a kenyér készítésére és izének javítására a tésztába főtt burgonyapépet dagasz­tanak. Legtöbben, mondhatni egészen megokolat­lanul, csak a fehér lisztből készült krumplis ke­nyeret szeretik, de nemcsak a városi ilyen, ha­nem a vidékről a városba felkerült baka is, aki esténként néhány garasán a péknél csak fehér kenyeret kér és vásárol. Azelőtt a tudományos problémák megvita­tása körül, — azok is, amelyek a kenyérrel való táplálkozásra vonatkoznak, sokszor a legélesebb nézeteltérésre adtak alkalmat, az egyik nagy tu­dós a korpamentes fehér kenyér fogyasztása mel­lett kardoskodott, — ez táplálóbb és könnyebben emészthető, — míg a másik nagyrabecsült, min­denttudó azoknak a gyakorlati embereknek tábo­rába állt ,akik az emberiség jóltevőjeként a barna vagy a fekete és a korpás kenyeret állították oda. Ma, a csaták zajában, ilyen szólamokat már nem lehet hallani. Megelégszünk, mert meg kell elégedni azzal, amink van, jólesik m­ajd a barna, árpás vagy ku­koricás kenyér is. Csak­ legyen bőven és olcsón juthassunk hozzá. A malmok megkezdik az új típusú sötét lisztnek a gyártását és ennek árpából, rozsból és tengeriből készült liszttel való keverését. Novem­ber hó végén pedig forgalomba hozzák az egysé­ges tipusu lisztet, amely, mint mondják, a fo­gyasztó közönség körében bizonyára kedvező fo­gadtatásra fog találni s mint azt olvasni is lehet, az ilyen kenyér sokkal táplálóbb és ízesebb, sőt egészségesebb is, mint a tiszta búzalisztből ké­szült termék. És tényleg a jól elkészített, kevert lisztből való kenyér kifogástalan minőségű, mint azt a próbasütések már sokszor igazolták. Az a fontos kérdés merül fel már most, vajon pékipari szempontból az úgynevezett ke­vert liszttel a helyes tésztakészítés módja milyen legyen, ami nemcsak a péket, hanem azt a gazda­asszonyt is érdekli, aki kenyértésztáját otthon dagasztja. A kevert liszttel való bánásmód, különösen, ha az aránylag nagyobb mennyiségben tartalmaz

Next