Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-27 / 328. szám
4 PESTI HÍRLAP 1914. december 27., vasárnap s zájukra, ahonnan oly bőséges karácsonyi ajándékokat küldöttek nekik. A Németbirodalom gondoskodását, melylyel a szeretetnek ebben a művében nagy adományokkal résztvett, mint a szövetséges seregek benső együvétartozásának ujabb bizonyítékát, meleg érzéssel fogadták. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 26-án délben, érkezett délután 6 óra 23 perckor. Tegnap csapataink négy napi hősi harcok után elfoglalták az uzsoki szorost. Galíciában az oroszok néhány nap óta megkezdett támadásukat nagy haderővel folytatták és ismét birtokukba vették a krasznai és jászlói medencéket. Az alsó Dunajec és a Nida mentén a helyzet változatlan. Tomaszovtól délre támadásunk keleti irányban tért nyert. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentések. I. Berlin, dec. 25. A nagy főhadiszállás közli december 25-én délelőtt. Keleten tegnap a helyzet változatlan maradt. A legfőbb hadvezetőségi helyzet változatlan maradt, a Visztulától délre támadásaink a Bzura-szakaszon előbbre haladtak. A Pilica jobbpartján, Tomasovtól délkeletre, támadásunk sikeres volt. Tovább délre a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. A cár a harctéren. Moszkva, dec. 26. Miklós cár tegnap a hadszintérre ment. Angol és francia lapok a harctéri helyzetről. Rotterdam, dec. 26. A Times mai száma, mint Londonból jelentik, a következőket írja a lengyelországi helyzetről: — Nem mondhatjuk meg előre, hogy mi lesz az eredménye a lengyelországi elkeseredett harcoknak. Bármennyire is sajnálatos, hogy az oroszok előnyomulása megakadt, mi el tudjuk képzelni, hogy Nikolajevics Miklós nagyherceg előreláthatóan cselekedett, amikor seregét összetartotta és nem folytatta a felvonulást, mert seregének szárnyai a legkomolyabban veszélyeztetve voltak. Az a felfogás, hogy tovább kell folytatni az előnyomulást, a tények kemény logikájától romba dőlt. Az orosz főparancsnoknak fel kellett ismernie a tényeket és reméljük, hogy azok szerint cselekedett. Az általános haditerv megköveteli, hogy az orosz haderőket ne verjék szét egymástól. Berlin, dec. 26. Lengyelországból Parisba érkező jelentések szerint a német és osztrák és magyar hadseregek offenzívája az egész fronton szakadatlanul tovább tart. A legtöbb lap elismeri, hogy az oroszok visszavonulnak s ezt óriási német erősítések megérkezésével mentegetik. Az OTOSZ főparancsnokságnak — mondják — az a szándéka, hogy bevárják a front mögött levő orosz tartalékokat. Igyekeznek a lapok hangsúlyozni a publikum megnyugtatására, hogy az orosz centrum most jobb helyzetben van, mint azelőtt. Ezzel a megállapítással bajosan hozhatók összhangba a „Temps" hírei, amelyek kénytelenek beismerni, hogy a német offenzíva különösen Varsóra mindig nagyobb és nagyobb nyomást gyakorol, hieroglifjeimet használjam. Ez azonban már nem segített rajtam sokat: egy vezérkari alezredes, aki a tábornok vállán keresztül szintén olvasgatni próbálta a följegyzéseimet, hidegen vállat vont, aztán felém bökött a fejével. — Uraim, — mondta, — sajnos, még kétség se lehet benne, hogy kémet fogtunk. Ez a nyomorult kihallgatta a beszélgetésünket, hogy pénzért eladja az ellenségnek. Mondja, van bátorsága még tagadni, hogy kémlelődni jött Franciaországba? Nagyot kacagtam, mintha valami sikerült tréfáról lenne szó, aztán bizalmasan odafordultam Bompard tábornokhoz. — Excellenciás uram, — szóltam némi gőggel, — kérem, védjen meg ezek ellen az inszinuációk ellen. Excellenciád legjobban tudja, hogy nehéz munkával keresem meg a kenyeremet, s hogy nem én voltam az, aki tanítónak ajánlkoztam az unokái mellé. Honnan veszi valaki a jogot, hogy engem ilyen alávaló bűnnel vádoljon? Az angol nemzet tudvalevőleg együtt küzd önökkel a csatatéren és az én hazámban nem akadhat oly elvetemedett fickó, aki a szövetséges országot elárulja. Miért támadnak meg egy öreg embert, aki legszívesebben maga is vérét ontaná a hazájáért? Lángoló meggyőződéssel mondtam ezt, de sajnos, nem sokat értem vele. Bompard tábornok lehajtott fővel, elgondolkodva hallgatott végig, aztán hirtelen odafordult a vezérkari alezredeshez. — Kérem, telefonáljon a helyőrséghez, hogy az őrjáratot elküldjék. Majd a vizsga- Forradalmi mozgalom Pétervárott. Rotterdam, dec. 26.. Egy lengyel lap azt írja, hogy Pétervárott a mindinkább növekvő forradalmi mozgalom következtében az egyetemeket és a többi főiskolákat bezárták. A finn tartománygyűlés nyolc tagját elfogták és Pétervárra szállították. Przemysl körülzárásának közeli megszüntetése. Pétervár, dec. 26. (Bukaresten át.) A Novoje Rusov szentpétervári lap tegnapelőtti száma Przemysl körülzárolásával és Krakó ostromával foglalkozik és fejtegetéseiben odakonkludál, hogy Przemysl körülzárása az orosz seregek részéről néhány nap múlva meg kell, hogy szűnjék, mert a csapatok stratégiai okokból az egész vonalon, visszavonulni kénytelenek. A szerb-montenegrói harctér. Vezérkarunk jelentései. 1. , Berlin, dec. 26. A nagy főhadiszállás közli december 26-án délelőtt. Az oroszoknak a Lötzen melletti hadállásaink elleni támadásait visszavertük, ezer fogoly maradt a kezeink között. Észak-Lengyelországban, a Visztulától északra, a megijesztettem az urakat, de az egésznek a pillanatnyi rosszullétem az oka. Kissé korábban jöttem,mint kellett volna s az inas bevezetett az ebédlőbe, hogy ott várjam meg, mig a kisasszonyok hazaérkeznek. Az isten tudja, hogyan történt, de egyszerre kifogyott a lélegzetem, a homlokomon hideg verejték ütött ki, s ettől annyira megijedtem, hogy magamon kívül rohantam ki a legközelebbi ajtón. Voltaképp csak egy pohár vizet akartam, de a sötétségben eltévesztettem az utat s csak akkor tértem magamhoz, mikor a tábornok úr a dohányzó függönyét szétnyitotta. A Bompard generális villogó szeme most vésztjóslóan odatapadt a kezemre. — Rosszul lett? — mondta gúnyosan. — Azért jött ki, mert egy pohár vizet akart? És mit keres a kezében a notesz és a ceruza, ha a kérdésemet nem találja indiszkrétnek? Mindnyájan elhalaványodva néztek rám, a tábornok, aki megcsípett, még szorosabban kulcsolta kemény márkát a nyakam köré, én pedig félig-meddig már elalélva dadogtam: — Ezt nem is tudom . .. úgy látszik, öntudatlanul nyúltam a kabátom zsebébe. Leesküszöm mindenre, ami szent előttem, hogy csakugyan rosszul voltam . . . sőt most is annyira rosszul vagyok, hogy nem is tudok megállni a helyemen . . . Bompard tábornok most kikapta kezemből a noteszt s egy megdöbbent pillantást vetett a teleirt, lapokra, kiokosodni azonban, szerencsére, nem birt belőle, mert voltam annyira elővigyázatos,hogy a saját Hivatalos jelentés. Kiadatott december 25-én délben, érkezett este 8 óra 10 perckor. A balkáni hadszíntéren semmi sem történt. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 26-án délben, érkezett délután 6 óra 28 perckor. * A balkáni hadszíntéren 10 nap óta nyugalom van, csak a Száva és a Drina mentén folynak olykor jelentéktelen csatározások. Bileca vára december 24-én a montenegróiak gyenge támadását visszaverte,ác. -i Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Péter király belgrádi látogatása. Róma, dec. 20. Péter királynak és fiainak belgrádi bevonulásáról utólag közlik Nisből a következő érdekes epizódot: "Hát ki fogja deríteni, hogy melyik az a haza, amelyikért oly szívesen a vérét ontaná'? "Még egy darabig kísérleteztem, hogy a látszatot fentartsam, önérzetesen hivatkoztam őseimre, akik közül nem egy a csatatéren végezte életét, de fájdalom, már vesztett ügyet védelmeztem: a tisztek nem is válaszoltak a szavaimra, Bompard tábornok pedig a kezét tördelve, ismételgette: — Borzasztó, hogy egy árulót fogadtam a házamba, sőt én voltam az, aki a kapumat vendégszeretőleg megnyitottam előtte! De ki hitte volna, ki gondolt volna ilyesmire, mikor ilyen jó és ostoba arca van! •Nemsokára megérkezett az őrjárat, mely se szó, se beszéd, magával cipelt a helyőrségi fogházba, anélkül, hogy a vallomásomra kíváncsi lett volna. Mielőtt azonban a szobám ajtaját becsukták, előbb gondosan átkutatták az összes zsebeimet, s minden apróságot elvettek tőlem: a késemet, a szivaros tárcámat, a pénzes erszényemet, sőt azt a kis medaillont is, melyben híres ősanyám, az Aberdeen-ek nemzetségéből származó skót grófné arcképét tartottam. A dupla cipőtalpamat azonban, ahol a titkos írásaim rejtőztek, nem vizsgálták meg. Ez két nappal ezelőtt történt; tegnap, kora reggel, két fegyveres őr lekísért az auditor-őrnagyhoz, aki előbb szótalanul , végignézett, aztán olyan hangon, mintha egy jó cigarettával kínált volna meg, ezt mondta. .." .. — Kedvesem, remélem, van annyi esze, hogy a tényekkel szemm. nem fog nevetséges dajkamesékkel előhozakodni.