Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-27 / 328. szám

4 PESTI HÍRLAP 1914. december 27., vasárnap s­ zájukra, ahonnan oly bőséges kará­csonyi ajándékokat küldöttek nekik. A Német­­­birodalom gondosko­dását, melylyel a szeretetnek ebben a művében nagy adományokkal résztvett, mint a szövetséges seregek benső együvétartozásának ujabb bi­zonyítékát, meleg érzéssel fogadták. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 26-án délben, érkezett délután 6 óra 23 perc­kor. Tegnap csapataink négy napi hősi harcok után elfoglalták az uzsoki szorost. Galíciában az oroszok né­hány nap óta megkezdett támadá­sukat nagy haderővel folytatták és ismét birtokukba vették a krasznai és jászlói me­dencéket. Az alsó Dunajec és a Nida mentén a helyzet változatlan. To­maszovtól délre támadásunk ke­leti irányban tért nyert. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentések. I. Berlin, dec. 25. A nagy főhadiszállás közli december 25-én délelőtt. Keleten tegnap a helyzet válto­zatlan maradt. A legfőbb hadvezetőségi helyzet változatlan maradt, a Visz­tulától délre támadásaink a Bzur­a-szak­aszon előbbre haladtak. A Pilica jobb­partján, Tomasovtól délkeletre, támadásunk sikeres volt. Tovább délre a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. A cár a harctéren. Moszkva, dec. 26. Miklós cár tegnap a hadszintérre ment. Angol és francia lapok a harctéri hely­zetről. Rotterdam, dec. 26. A Times mai száma, mint Londonból je­lentik, a következőket írja a lengyelországi helyzetről: — Nem mondhatjuk meg előre, hogy mi lesz az eredménye a lengyelországi elkeseredett harcoknak. Bármennyire is sajnálatos, hogy az oroszok előnyomulása megakadt, mi el tudjuk képzelni, hogy Nikolajevics Miklós nagyherceg előreláthatóan cselekedett, amikor seregét össze­tartotta és nem folytatta a felvonulást, mert se­regének szárnyai a legkomolyabban veszélyez­tetve voltak. Az a felfogás, hogy tovább kell folytatni az előnyomulást, a tények kemény lo­gikájától romba dőlt. Az orosz főparancsnoknak fel kellett is­mernie a tényeket és reméljük, hogy azok sze­rint cselekedett. Az általános haditerv megköve­teli, hogy az orosz haderőket ne verjék szét egymástól. Berlin, dec. 26. Lengyelországból Parisba érkező jelenté­sek szerint a német és osztrák és magyar had­seregek offenzívája az egész fronton szakadat­lanul tovább tart. A legtöbb lap elismeri, hogy az oroszok visszavonulnak s ezt óriási német erősítések megérkezésével mentege­tik.­ Az­ OTOSZ főparancsnokságnak — mondják — az a szán­déka, hogy bevárják a front mögött levő orosz tartalékokat. Igyekeznek a lapok hangsúlyoz­ni a publikum megnyugtatására, hogy az orosz centrum most jobb helyzetben van, mint azelőtt. Ezzel a megállapítással bajosan hozhatók össz­hangba a „Temps" hírei, amelyek kénytelenek beismerni, hogy a német offenzíva különösen Varsóra mindig nagyobb és nagyobb nyomást gyakorol, hieroglifjeimet használjam. Ez azonban már nem segített rajtam sokat: egy vezérkari al­ezredes, aki a tábornok vállán keresztül szin­tén olvasgatni próbálta a följegyzéseimet, hidegen vállat vont, aztán felém bökött a fejével. — Uraim, — mondta, — sajnos, még kétség se lehet benne, hogy kémet fogtunk. Ez a nyomorult kihallgatta a beszélgetésün­ket, hogy pénzért eladja az ellenségnek. Mondja, van bátorsága még tagadni, hogy kémlelődni jött Franciaországba? Nagyot kacagtam, mintha valami si­került tréfáról lenne szó, aztán bizalmasan odafordultam Bompard tábornokhoz. — Excellenciás uram, — szóltam némi gőggel, — kérem, védjen meg ezek ellen az inszinuációk ellen. Excellenciád legjobban tudja, hogy nehéz munkával keresem meg a kenyeremet, s hogy nem én voltam az, aki tanítónak ajánlkoztam az unokái mellé. Honnan veszi valaki a jogot, hogy engem ilyen alávaló bűnnel vádoljon? Az angol nemzet tudvalevőleg együtt küzd önökkel a csatatéren és az én hazámban nem akadhat oly elvetemedett fickó, aki a szövetséges or­szágot elárulja. Miért támadnak meg egy öreg embert, aki legszívesebben maga is vé­rét ontaná a hazájáért? Lángoló meggyőződéssel mondtam ezt, de sajnos, nem sokat értem­ vele. Bompard tábornok lehajtott fővel, elgondolkodva hall­gatott végig, aztán hirtelen odafordult a ve­zérkari alezredeshez. — Kérem, telefonáljon a helyőrséghez, hogy az őrjáratot elküldjék. Majd a vizsga- Forradalmi mozgalom Pétervárott. Rotterdam, dec. 26.. Egy lengyel lap azt írja, hogy Pétervá­rott a mindinkább növekvő forradalmi mozga­lom következtében az egyetemeket és a többi fő­iskolákat bezárták. A finn tartománygyűlés nyolc tagját elfogták és Pétervárra szállították. Przemysl körülzárásának közeli­­ megszünte­tése. Pétervár, dec. 26. (Bukaresten át.) A Novoje Rusov szentpéter­vári lap tegnapelőtti száma Przemysl körülzáro­lásával és Krakó ostromával foglalkozik és fej­tegetéseiben odakonkludál, hogy Przemysl körül­zárása az orosz seregek részéről néhány nap múlva meg kell, hogy szűnjék, mert a csapatok stratégiai okokból az egész vonalon, visszavonul­ni kénytelenek. A szerb-montenegrói harctér. Vezérkarunk jelentései. 1. , Berlin, dec. 26. A nagy főhadiszállás közli december 26-án délelőtt. Az oroszoknak a Lötzen mel­letti hadállásaink elleni támadásait visszavertük, ezer fogoly maradt a kezeink között. É­s­z­a­k-L­engyelor­szágban, a Visztulától északra, a megijesztettem az urakat, de az egésznek a pillanatnyi rosszullétem az oka. Kissé ko­rábban jöttem,­mint kellett volna s az inas bevezetett az ebédlőbe, hogy ott várjam meg, mig a kisasszonyok hazaérkeznek. Az isten tud­ja, hogyan történt, de egyszerre ki­fogyott a lélegzetem, a homlokomon hideg verejték ütött ki, s ettől annyira megijed­tem, hogy magamon kívül rohantam ki a legközelebbi ajtón. Voltaképp csak egy po­hár vizet akartam, de a sötétségben elté­vesztettem az utat s csak akkor tértem ma­gamhoz, mikor a tábornok úr a dohányzó függönyét szétnyitotta. A Bompard generális villogó sze­me most vésztjóslóan odatapadt a kezemre. — Rosszul lett? — mondta gúnyosan. — Azért jött ki, mert egy poh­ár vizet akart? És mit keres a kezében a notesz és a ceruza, ha a kérdésemet nem találja indiszkrétnek? Mindnyájan elhalaványodva néztek rám, a tábornok, aki megcsípett, még szoro­sabban kulcsolta kemény márkát a nyakam köré, én pedig félig-meddig már elalélva da­dogtam: — Ezt nem is tudom . .. úgy látszik, öntudatlanul nyúltam a kabátom zsebébe. L­e­esküszöm mindenre, ami szent előttem, hogy­ csakugyan rosszul voltam . . . sőt most is annyira rosszul vagyok, hogy nem is tu­dok megállni a helyemen . . . Bompard tábornok most kikapta ke­zemből a noteszt s egy megdöbbent pillan­tást vetett a teleirt, lapokra, kiokosodni azonban, szerencsére, nem birt belőle, mert voltam annyira elővigyázatos,­hogy a saját Hivatalos jelentés. Kiadatott december 25-én délben, érkezett este 8 óra 10 perckor. A balkáni hadszíntéren semmi sem történt. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. Hivatalos jelentés. Kiadatott december 26-án délben, érkezett délután 6 óra 28 perc­kor. * A balkáni hadszíntéren 10 nap óta nyugalom van, csak a Száva és a Drina mentén foly­nak olykor jelentéktelen csatározások. Bileca vára december 24-én a montenegróiak gyenge tá­madását visszaverte,­­ác. -i Höfer altábornagy,­­ a vezérkar főnökének helyettese. Péter király belgrádi látogatása. Róma, dec. 20. Péter királynak és fiainak belgrádi bevonu­lásáról utólag közlik Nisből a következő érdekes epizódot: "Hát ki fogja deríteni, hogy melyik az a haza, amelyikért oly szívesen a vérét ontaná'? "Még egy darabig kísérleteztem, hogy a látszatot fentartsam, önérzetesen hivatkoz­­tam őseimre, akik közül nem egy a csataté­ren végezte életét, de fájdalom, már vesztett ügyet védelmeztem: a tisztek nem is vála­szoltak a szavaimra, Bompard tábornok pe­dig a kezét tördelve, ismételgette: — Borzasztó, hogy egy árulót fogad­­tam a házamba, sőt én voltam az, aki a ka­pumat vendégszeretőleg megnyitottam előt­te! De ki hitte volna, ki gondolt volna ilyes­mire, mikor ilyen jó és ostoba arca van! •Nemsokára megérkezett az őrjárat, mely se szó, se beszéd, magával cipelt a helyőrségi fogházba, anélkül, hogy a vallo­másomra kíváncsi lett volna. Mielőtt azon­ban a szobám ajtaját becsukták, előbb gon­dosan átkutatták az összes zsebeimet, s minden apróságot elvettek tőlem: a késemet, a szivaros­ tárcámat, a pénzes erszényemet, sőt azt a kis medaillont is, melyben híres ősanyám, az Aberdeen-ek nemzetségéből származó skót grófné arcképét tartottam. A dupla cipőtalpamat azonban, ahol a titkos írásaim rejtőztek, nem vizsgálták meg. Ez két nappal ezelőtt történt; tegnap, kora reggel, két fegyveres őr lekísért az auditor-őrnagyhoz, aki előbb szótalanul , vé­gignézett, aztán olyan hangon, mintha egy jó cigarettával kínált volna meg, ezt mondta. .." .. — Kedvesem­, remélem, van annyi esze, h­ogy a tényekkel szem­­m. nem fog nevetséges dajkamesékkel előhozakodni.

Next