Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-04 / 306. szám

I9W. aecernber ?., pénlefc. PESTI HÍRLAP 11 — (Felhivás szülésre.) Egyik folyóira­tunkban, amely a közegészségügyet szolgálja, olyan közlemény jelent meg, amelynek irója arra szólítja fel a magyar nőket, hogy szülje­nek. A cikk irója minden kertelés nélkül ki­mondja, hogy ugy most, mint a ránk köszöntő békének további esztendeiben következetesen szülni kell és pedig lehetőleg kiadósan. És amikor a lelka e felhívást útnak indítja, erősen hangoztatja, hogy a háborúban megfogyott em­beranyagot minél hamarabb és minél bővebben kell pótolni és pedig azért is, hogy bizonyos idő múlva lehetőleg sokan legyenek olyan fiatal katonák, akik az ágyukkal bánnak és azokkal eredményesen lövöldöznek. Szerinte ez idő sze­rint minden kulturállamnak, helyesebben min­den erkölcsös államnak össze kell fogni atekin­tetben, hogy a gyermekhalandóság és a gyer­meknélküliség a minimumra szálljon, meg hogy a sok gyermekrendszer diadalhoz jusson. A szerző úgy véli, hogy az emberekben beálló hi­ányokat nem lehet hindukkal, japánokkal és másokkal pótolni, aminél fogva ez a pótlás csak­is saját véreinkkel történhetik. Hogy pedig mindezeket elmondja, ama véleményét fejezi ki, hogy a magyar anyákra nemcsak az a kötele­zettség hárul, hogy hósapkákat, érközőket és hasmelegítőket kössenek, hanem az, hogy min­den erejüket megfeszítve lépjenek a szülés ál­dásos mezejére, természetesen a törvényes for­maságok betartása mellett. Nem feledkezik meg arról sem, hogy a mostani háborúban a férfiak száma alaposan megfogy és hogy ennélfogva az a hit kelt szárnyra, hogy a leányok férjhezme­nése a jövőben a magasabb művészetek sorába tartozik Hogy tehát azok számára, akik felhí­vását a lelkükön akarják viselni, némi vigaszt nyújtson, a statisztikára hivatkozik és abból azt olvassa ki, hogy a véres harcok lezajlása után a házasságkötések száma rendszerint emelke­dést mutat, amint ezt a negyven év előtti porosz­francia háború után bekövetkezett lakodalmak is bizonyítják. Miután pedig a borzalmasságok elmúltával a férfiak mind nagyobb kedvet és vágyat éreznek arra, hogy családot alapítsa­nak, hát hangsúlyoznia sem szükséges, hogy a szülések száma is nagyobb arányokat ölt. Meg­emlékezvén a szülések érdekében némi mozgal­mat indító cikkíró okoskodásáról, úgy véljük, hogy ez a felhívás kissé rossz időben történt, mert hiszen az anyák ez idő szerint, bármilyen hazafiasak legyenek és bármennyire igyekezze­nek is a népesség természetes szaporodását elő­mozdítani, igazán mégis csak azt érzik, hogy az immár húsz és több évvel ezelőtt megszült gyermekeit a háborúba vitték, ott tartják, ezer és ezer aggodalmat és fájdalmat okozva nekik, akik annak idején felhívás nélkül is szüksé­gesnek tartották azt, hogy a szülés terére lép­jenek és sikereket érjenek el.­­ (A lengyel légiók karácsonya.) Az a szokás a lengyeleknél, hogy karácsony estéjén közösen ostyákat fogyasztanak el és ebből az alkalomból egymásnak jókívánságaikat fejezik ki. Ezért a lengyel légionáriusok tábori lelkésze, Panas József, az Országos Kat­olikus Szövet­séghez fordult ötezer darab ostyáért a legioná­riusok számára. A szövetség vállalta a költsége­ket, míg a Sacré Coeur apácái az ostyák sütését végezték. A budapesti lengyel körök ezért nyil­vánosan mondanak köszönetet és egyúttal föl­kérik valláskülönbség nélkül mindazokat, akik az Észak-Magyarországban hősiesen küzdő len­gyel legionáriusok vitéz küzdelmét méltányolják, küldjenek a szent estére nekik süteményeket, gyümölcsöt és halkonzerveket a következő címre. Lengyel légiók, 2. számú tábori posta, vagy fő­tisztelendő Panas József a lengyel légiók har­madik ezredének tábori lelkésze, 2." számú tábori­­posta.­­ (Életuntak.) A Révai­ utca 24. számú Wien-szállodában egy fiatalember halántékon lőtte magát, meghalt. A nála talált iratokból ki­tűnt, hogy Weisz Miksa huszonegy éves keres­kedősegéd. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Ohneczky Flórián hatvan éves cipész Wesselényi­ utca 21. számú lakásán kazein felvágta az ereket. A Rókus-kórházba vit­ték. — Mészáros Erzsébet harmincöt éves cse­léd Leány Fő­ utca 49. számú szolgálati helyén ki­nyitotta a gázcsapot és lefeküdt. Mire rátaláltak, már meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték.­­ (A Kis Érdekes) második száma mély­nyomása képeinek meleg színével s egész hábo­rús tartalmának aktualitásával mindenkit meg­győzhet, hogy hasonló szépségű képes hetilapot egyetlen nemzet sajtója sem nyújt közönségének. Amit a nyomdai technika tökéletessége és a há­borús hírszolgálat fürgesége egyesülten produ­kálni képes, az szövetkezett A Kis Érdekes tö­kéletesítésére. És tartalma és kiállítása szerint tökéletes is ez a második szám. Gyönyörű képei közül kiemelkednek: a trónörökös látogatása a przemysli várban, Jenő főherceg emlékbeszéde az Akadémián, az északi és a déli harctér esemé­nyei, a legendás Emden és Karlsruhe hajók, Molnár Ferenc, mint haditudósító, a San folyó, élet a monitorokon, a valjevói diadal után stb. A Kis Érdekes heti specialitása, a szinte keretbe kívánkozó kétoldalas nagy kép, ezúttal egy dunai patrouille-csónakot ábrázol s a népszerű képes hetilap harctérre küldött fényképészének, Révész és Bírónak, pompás felvétele.­­ (Tábori levél a francia harctérről.) A Berliner Tageblatt a francia táborból egy dán újságíró következő levelét közli: — Újságot kérünk! Nincs egy öreg párisi lapja? — Ezeket a kiáltásokat hallottam a sínek mentén felállított francia katonáktól, amikor vo­natom a kora reggeli órákban bizonytalanul csú­szott előre a ködös messzeségbe. A katonák bá­natosan tekintettek utánunk és a kupék ablakain át újságlapok és cigaretták repültek feléjük. Mi­nél messzebbre jutottunk Paristól és minél in­kább közeledtünk Észak-Franciaország felé, annál fájdalmasabban hangzott a katonák kérő kiáltása, de annál kevésbbé is tudtunk nekik la­pokat adni. Az utolsó újságpéldányok Chaponal­nál repültek ki az ablakon a katonák kezébe. Ennél a helységnél találkoztam az első elmaszkí­rozott vármővel, amelyhez hasonlót később igen sűrűn láttam Páris és a harc frontja között Az egyik téren, ahol mindenféle ócskavas volt fel­halmozva, lövészárkok húzódtak és öreg kon­zervskatulyáknak valóságos hegye mögött gép­fegyverek és kis ágyuk sorakoztak egymás mellé. Egyes helyeken, mezőségeken és elkanyarodók mellett erősen felfegyverkezett katonák állottak őrt és tartották távol a járókelőket E helyeken ugyanis a föld alá rejtve gyilkosan magas fe­szültségű villamos árnmyvezetékek és automatiku­san működő robbanó aknák voltak el­rejtve. A tájéknak ilyen módon való megerősítését a legnagyobb titokban hajtották végre és a katonaőrök valószínűleg nem is tudják, hogy voltaképpen mit őriznek. Armentiéresben szál­lottam ki a vonatból és azt hittem, eljuthatok Arrasig. Értésemre adták azonban, hogy az ostromlott városba nem lehet bemenni és hogy a harci operációk egész területét elzárták a be nem avatottak elől. Később azonban, a figyel­meztetéssel mit sem törődve, elindultam az or­szágúton Arras felé. Nemsokára szuronyos ka­tona állított meg. Átvizsgálta irataimat és to­vább engedett. — Meddig mehetek még északra előre? — kérdeztem a katonát — Addig, amíg nem lőnek magára! — hangzott a kedélyes felelet Az utam szomorú tájékon vezetett keresz­tül. Köröskörül sáncárkok húzódtak. Lassan délután lett és mivel még semmi különöset nem láttam, éppen vissza akartam fordulni, ami­kor az út egy kis erdő mellett kanyarodót csi­nált Ebben a pillanatban szurony szegeződött a mellemnek: — Halte-lá! Qui vive! Egy francia katona kiáltott hatt-ot felém. Megint előszedtem papi­rosaimat és közben körülnéztem. Lerongyolt fáradt francia katonák hevertek egy ároknak a szélén. Egy tiszt, akinek az akadémia arany pálmája diszlett a mellén, megszólított. Kijelen­tette, hogy Arrasba nem lehet eljutni. Szakadat­lanul folyik a harc és gyengén ide is elhallatszott az ágyuk dörgése. Ezen a helyen táborozott a tartalék és a harcokban kimerült legénység. A katonák unalmukban nyulakra vadásztak. Az újságíró ezután megtudta, hogy Arrasnál a né­metek és franciák oly közel feküdtek egymással szemben, hogy jól odaláthattak egymás állásai­hoz. Részleteket a francia katonái­ nem tudnak, csak azt látják, hogy az ütközetm­e eredménye el­döntetlen.­­ (Halálos liftbaleset) A Concordia-ma-romban Héder István kőfaragó teherfelvonóliften a negyedik emeletre akart felmenni. Létrával ment be a liftbe, a harmadik emeleten azonban elcsúszott és a létrával együtt a liftszerkezet és a fal közé szorult. A mozgó lift agyonnyomta. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték.­­ (Hazaérkezés Szerbiából.) Jelentettük­ már, hogy a szerbiai Vranjszka Banja fürdő­helyen rekedt kétszázkilencven szerb ajkú ma­gyar honpolgár a háború kitörése után és hogy ezek közül heten, akik valamennyien újvidéki illetőségü nők voltak, hazaérkeztek. Szerdán több újvidéki és szarémségi illetőségű nő érke­zett Szabadkára, ahonnan a délután folyamán továbbították őket illetőségi helyeikre. A mene-­­kült fürdővendégek, akik egy hét alatt Krusevác, Nis, Szófia és Bukaresten át érkeztek Szabadká­ra, a következők: Ognyanovics Szcetozárné, született Zagoricza Zorka C­s leánya, újvidéki magánzók, Guduzics Pálné szm­onováci kereske­dő felesége, Veszelovics Pál indiai ruhafestő, Zekovics Alexandra és Angelina szurdoki taní­tónők, Jovanovics Ránkóné beskai magánzónő, Milánkovics Ljubomirné njkazalováci kereskedő felesége és Ga, özvegy Szlankamenácz Miklósné és Spernyák Zorka karlócai földbirtokosnők. A menekülők elmondották, hogy egyikük, Milán­­kovics Lyubomir njkazalováci kereskedő Lyu­bica nevű tizennyolc éves leánya annyira meg­rendült egyrészt az internálás folytán, másrészt azért, mert hadköteles jegyeséről nem hallott hírt hogy kevéssel a háború kitörésének híre után fájdalmában súlyos beteg lett és egy hét alatt meghalt . (Hősök halála.) A Zemplén vármegye­ire betört oroszok kivezetésénél november 29-én hősi halált h­alt munkácsi Barkassy Sándor, honvédszázados, négy géppuskás osztag pa­rancsnoka. Alig egy éves házasság után fele­sége, született rozsnyai Huszty Edith­ összetört özvegygyé vált, az öthetes árva fiuk, a kis Bé­lával kebelén. Dr Rosenauer Jenő Béla, királyi törvény­széki jegyző, a 29. vadászzászlóalj tartalékos hadnagya, november 22-én Oroszországban, Skala mellett elesett. Szeptember első felében Magierov körül vívott harcokban kétszer sebe­sült meg. Most huszonnyolc éves korában golyó járta át szívét. Mann Andor vegyészmérnök, a 7. tarackez­red tartalékos hadnagya, a miskolci hadikórház­ban huszonkilenc éves korában meghalt. Egy tá­bornokhoz volt beosztva az északi harctéren mint adjutáns és mikor rendeltetési helyére jut­tatott egy fontos parancsot, a rettenetes hóvihar­ban tífuszt kapott amely megölte. A szülőföld­jén, Kisjenőn, temették el. Woziwodzky József, a Sl­es horn. gy.-e. egyéves önkéntese, az északi harctéren, Ulmov­nál vivott ütközetben, 22 éves korában, hazájáért hősi halált halt . (Hindenburg és Ludendorff köszönő­levele.) A breslaui egyetem jog- és államtudo­mányi fakultása — mint már jeleztük — Hinden­burg és Ludendorff tábornokokat, továbbá Sven Hedint díszdoktorokká választotta. Az illetők most köszönő­ levelekben fejezték ki az egyetem fakultásának a kitüntetés felett érzett örömüket. Hindenburg tábornok azt a megjegyzést teszi levelében, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja jogi- és államtudományi doktorrá avatását. Az oroszverő tábornok vezérkari főnöke, Luden­dorff generális, pedig a következő sorokat írta: „Büszke vagyok a doktori tisztségre én ezért őszinte köszönetet mondok. Sokat értünk el. A csapatok hősiessége és a német nép egységes ál­lásfoglalása elérik céljukat."' —­ (A tábori pilóta katasztrófája.) Hírt ad­tunk róla, hogy Fessl Béla főhadnagy, a kitűnő pilóta, a napokban meghalt. A bátor repülőt ka­tasztrófa érte Eperjesen. Az ottani repülőterein egy új gépet akart kipróbálni és midőn a gépével huszonöt-harminc méteres magasságba emelke­dett, a benzin felrobbant, az égő gép lezuhant s a főhadnagy-pilóta, mielőtt valaki segíthetett volna rajta, porrá égett. A katasztrófa helyére sietett parancsnoka már csak megszenesedett holttestét találta meg a gép roncsai alatt. Teme­tése nagy katonai pompával ment végbe Eperje­sen. A gyászszertartáson megjelentek a katonai és polgári hatóságok vezetői, élükön Szinyei-Merse István főispánnal.­­ (Villamos elgázolás.) Dózsa Béla har­mincegy éves hivatalnok a Zsigmond­ utca 41. számú ház előtt egy villamoskocsira menetköz­ben felugrott, de elcsúszott, leesett s a pótkocsi kerekei alá került ,amelyek ballábát szétroncsol­ták. Az Irgalmasok kórházába szállították.­­ (Időjárás.) Közép- és Dél-Euópáb­an az idő száraz fő Németországban enyhe volt. Éjjeli fagyok Ausztriában és a Balkánon voltak. Hazánkban válto­zóan felhős, száraz és nappal — különösen a déli ré­szeken — enyhe idő uralkodott. Az é­jjeli fagy többnyi­re gyengült. A hőmérséklet maximuma: 12 fok C volt Fiumében, minimuma — 12 fok C Botfalun. Az orsz. meteorologiai intézet jóslata: Az idő"jSrác'b­iti Ii'-m­egen változik nem várható. Házasság: Dr Vásárhelyi Zoltán tart tüzérn­attnagy, komáromi ügyvéd és Lakos siranka novere­ec 28-án Újvidéken házasságot kötöttet"

Next