Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-03 / 93. szám

2 __ _­ ­ 1 * PESTI HÍRLAP 1915. április 3., szombat. » arról, hogy ne csupán húsból és vérből erő­sítse meg a harcteret, hanem, mint a kárpá­ti szorosokat, a sík terepet is olyan védő­művekkel lássa el, amik szinte látványos­ságszámba mennek és amik még az egymás­után tizenötször támadó ellenség számára is bevez­etetlenek. Pflanzer-Bubtin lovassági tábornoknak, bukovinai hadseregünk vezérének ma külön­ben a király Bukovina visszafoglalásánál teljesített kiváló érdemeinek elismeréséül, a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta a hadi ékítménynyel és ugyanezt a magas ki­tüntetést kapta a Kárpátokban küzdő né­met hadsereg vezére, Linsingen tábornok is. * * * Épen két hete folyik a kárpáti csata és a mai Hofer-jelentés a kárpáti arcvonal­nak arról a szakaszáról, mely a kon­ecnai és duklai hágók körül húzódik, azt jelenti, hogy általában nyugalom van. A vezérkari jelentés ennek a nyugalomnak magyaráza­tával is szolgál: az oroszok összes támadá­sait véresen visszavetettük az utóbbi na­pokban. A kárpáti arcvonalnak keletről csat­lakozó szakaszában — így nevezi a vezér­kari jelentés a lupkov—uzsoki arcvonalat, — annál hevesebben folyik tovább a harc. Itt állandóan nagy orosz erők támadnak. Lupkovtól Uzsokig a ciszna—baligrádi mű­úton, továbbá Kalnicánál, Dverniknél és ál­talában a San folyó alsó folyásán dobják az oroszok újabb és újabb erőiket a küzde­lembe, — a hivatalos jelentések legalább eddig ezeket a helyeket nevezték meg. De a Kárpátok galiciai lejtőin Lupkovtól Uzso­kig minden utat, minden ösvényt felhasz­nálnak az oroszok, hogy valamivel előbbre­jussanak. Támadásaik célja világos: azokat a magaslati pontokat akarják kiragadni alólunk, amelyek a Kárpátok magyaror­szági lejtőit dominálják. A lengyelországi frontról, amelynek középső részéről tegnap mindkét vezérkar orosz támadások visszaverését közölte, a mai Hofer-jelentés ismét megemlékezik. Most a Nida alsó folyása mentén, tehát a lengyelországi front legdélibb szakaszán tá­madtak az oroszok, de támadásuk itt is ösz­szeomlott. Egyelőre nem világos,­ hogy új lengyelországi offenzívával pr­óbálkoznak-e az oroszok, avagy csak állásaink erősségét akarják-e kipuhatolni, hogy aztán nélkülöz­hető lengyel­országi erejüket is a kárpáti arcvonalba vessék. A német hadvezetőségnek az orosz harctérről ma nincs semmi jelentenivalója. Úgy látszik, az eddigi példák legalább erre vallanak, hogy az orosz harctéren ismét ké­szül valami: mikor a német hadvezetőség jelentései semmiről sem tudtak beszámolni, a szélcsendes napra mindig vihar követke­zett Magánjelentés szerint a Nyemen-vo­nalon tényleg közeledik a döntés. Még két hír­­az orosz harctérről: Russkij orosz tábornokot nyugdíjaz­ták. Russkij a 3-ik orosz hadsereg parancs­noka volt, a háború kezdete óta­ mindig a legnehezebb feladatokat bízta rá Nikolaje­vics és ő ezeket a feladatokat láthatólag ki­válóan teljesítette is. ő készítette elő a lem­bergi csatát, amely a mi visszavonulásunk­kal végződött, ő állította meg a németeket a Bzuránál, ő védte meg észak felől is Var­sót, amikor Prasznyszt visszafoglalta a né­metektől. S most nyugalomba vonul, állí­tólag „egészségi okokból." A hadvezérek nyugalomba vonulásának ezt az okát mi már úgy tanultuk meg olvasni, hogy most Russkij tábornokot is elcsapottnak kellene tartanunk. De akkor milyen boldog lehet az a Nikolajevics, aki még azt a luxust is megengedheti magának, hogy valamely ki­sebb, előttünk rejtett hiba miatt egy Russ­kijtól is képes legyen megválni. A másik hír: Frigyes főherceg ma egy hadparancsban csodálatát és elismeré­sét fejezi ki a negyedik lovashadosztálynak és a kilencedik dragonyosezrednek, mert a március 28-iki harcokban megmutatták, hogy minő teljesítményekre képes lovassá­gunk még a hegyekben is, ha modern lovas­szellemtől áthatva, félelem nélkül, körül­tekintől­eg és kezdeményező szellemben veze­tik és hogyha a vezér és a lovas át van hatva attól az elhatározástól és megingathatatlan akarattól, hogy akár karddal, akár kara­bélylyal, minden ellenséggel, még túlnyomó gyalogsággal szemben is, minden talpalat­nyi földet csakis vérrel vásárolhat meg." Ezt írja Frigyes főherceg, a N. Fr. Presse esti lapja pedig így kommentálja az esetet: „Ezeknek a Galíciából származó ezre­deknek haditettei méltón sorakoznak azok­hoz, amiket a jász-kun huszárokról hallot­tunk, akiknek dicsőséggel teljes h­adicseleke­detei kedvező kimenetelűvé tették a lima­novai csatát. De az oroszoknak visszaszorí­tása ezen a helyen sokkal több volt egy nyert csatánál; a háborúnak egyik legfonto­sabb fordulata és csúcspontja volt a Krakó felé, továbbá Szilézia és Morvaország felé irányuló orosz betörési kísérleteknek." A bécsi lap szükségét érezte annak, hogy amikor Frigyes főherceg modern lovasszellemről, köli'Hok? és kezdemé­nyező vezetésről és karabélyról ir: emlé­keztessen azokra a magyar huszárokra, akik­nek a szelleme, a karabélya és vezére, Muhr ezredes, Limanovánál iskolát csinált. Ez a S­zellem védte meg Krakót, Sziléziát­­ és Morvaországot és mikor a limanovai ma­gyar huszároknak ez a szelleme átragad még a Kelet-Galiciából származó ezredekre is, akkor jól esik, hogy egy bécsi újság emlé­keztet azokra, akiknek a neve a tanítvá­nyok dicsérő okiratából hiányzott, holott nem lehet elégszer visszatérni a limanovai mesterek halhatatlan emlékéhez. * » * A Dardanellák ostroma az első nagy lendület kitobzódása után óvatosan kerüli a feltűnést. A hírek, amelyek innen, a világ­háború legmélyebb konzekvenciákat rejtege­tő szinteréről érkeznek, a legellentétesebbek és különös szinezetű­ek. Az egyik hír arról számol be, hogy az ostromot mindaddig ha­lasztgatják, amíg az ostromló flottában be­állott hiányok kipótlására szükséges hadi­hajók meg nem érkeznek, a másik távirat azt híreszteli, hogy az ostromot újra meg­kezdték, a harmadik, hogy minden előké­szület megtörtént már az ostrom megkezdé­sére, a negyedik, hogy a szárazföldi hadse­reg parancsnoka, D'Amadé francia tábor­nok az admirálisok tanácsán elégedetlenke­dését fejezte ki az ostrom eddigi eredmé­nyeivel szemben és hadseregét elhajóztatta Ciprusz és Egyiptom felé, az ötödik, hogy az ententenek­ nincsen elegendő számú had­serege, a hatodik, hogy Oroszország két­százezer emberét tartja készenlétben Kon­­stantinápolynak szárazföldről való elfogla­lására, a hetedik, hogy az orosz flotta akciót kezdett a Boszporus ellen, a nyolcadik, hogy Franciaország vonakodik szárazföldi hadsereget adni a Dardanellák ostromához, a kilencedik, hogy Pétervárott ujjonganak a boszporusi akción és szent esküvel fogad­ják, hogy a tenger­szorosnak és Konstanti­nápolynak orosz kézbe kell kerülnie, a tize­dik, hogy Anglia nemzetközivé akarja tenni a Dardanellákat a tizenegyedik, hogy Fran­ciaország orosz kézben szeretné­­látni a ten­gerszorost, mert így Oroszországot bensőb­ben bekapcsolhatná a maga érdekkörébe. Káosz, végtelen káosz. Mindebből az egyetlen pozitívum, hogy az orosz flotta csakugyan bombázott a Fekete-tenger part­ján fekvő török nyílt városokat, amire a duma elnöke demonstráló nyilatkoza­tokat tett Pétervárott. A Fekete-ten­geri orosz flotta-akciót ilyenformán in­kább politikai demonstráció számba kell venni, azok a bombák, amelyek a nyílt váro­sokra hullottak, az a néhány száz lövedék, amit elsütögettek, talán inkább az entente­nek szólt. Mert arról talán fölösleges komo­lyan elmélkedni, hogy a Boszporus bejára­tát az orosz flotta nem foglalhatja el, még akkor sem, ha nem is volna török flotta, hiszen a Boszporust néhány ócska hajó el­sü­lyesztésével és aknaövekkel kényelmesen el lehet zárni. Maradna az egyetlen lehető­ség: Konstantinápoly ostroma a szárazföld felől. Valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy Oroszországnak van erre való hadserege. Valószínű, hogy ez a hadsereg készenlétben áll. De, hogy ez a sereg munkáh­oz láthas­son, messzeeső ábránd. És a Fekete-ten­geri demonstráció? Egyelőre, rövid ideig fickándozhatott az orosz flotta. Talán nem voltak közelben a török hadihajók és ezt ügyesen, furfangosan, gyorsan kihasználta az orosz admirális. De, hogy az efféle kirán­dulás állandósítható legyen, a kizárt eshe­tőségek közül való. Oroszországnak a tragi­kuma, hogy flottájának gyöngesége miatt a Fekete-tenger felől nem vehet számottevő részt az entente Törökország ellen foly­tatott tengeri háborújában: a hatalmak nem engedték meg az orosz Fekete-tengeri flotta létszámának gyarapítását. ... Az orosz flotta tüzérségi demon­strációja az ententenek, a szövetségestársak­nak szólt. Szaszonovnak és Goremykin mi­niszterelnöknek a dumában mondott beszé­dét újra alá kellett támasztani. Ifjra szük­ség volt tüntetésszerű hangoztatására annak, hogy Oroszország a maga részére követeli Konstantinápolyt és a Dardanellákat. Han­goztatni kellett — és ez sok mindent föltár. Föltárja azt, hogy az entente egyenetlenke­dése a konstantinápolyi kérdésben olyan bonyolult csomó, amit nem lehet kioldani. Oroszország újra bogozott egyet rajta. Föl­tárja azt, hogy Anglia sehogy sem tud meg­békülni a régi tradíciók egyszerű föladásá­val, hogy most, amikor a hajóhadát fölvonul­tatta a Dardanellák elfoglalására, olyan szellemeket idézett föl, amelyeket már nem tud magától elhessegetni. Szeretne szaba­dulni az orosz aspirációktól, szeretné őket leszerelni, mert az orosz kézen levő Darda­nella-szoros az érdekei ellen való, de ott van Franciaország, amely úgy találja, hogy a konstantinápolyi kérdésnek az orosz as­pirációk szerint való elintézése inkább ösz­szeegyeztethető a francia érdekekkel. • * * És ha már itt tartunk, az entente pandora-szelencéjénél, a Dardanelláknál, nézzünk kissé tovább abban a forgószélben, amely Anglia, Franciaország és Oroszor­szág között kavarog. Benne táncol ebben a levegőtölcsérben Angliának minden kelle­

Next