Pesti Hírlap, 1916. május (38. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-06 / 126. szám

óta, amelyet Anglia visszautasított, tizenhat hónap telt el. Az 1915 november 5-iki amerikai jegyzék átnyújtásának is félesztendeje nyílt. Ebben az utóbbi jegyzékben Wilson újra kijelentette, hogy Angliának az az érve, hogy bizonyos katonai célra használható áruk semleges országokból az ellenséghez juthatnak, nem tekinthető jogos és törvényes alapnak ellenrendszabályok alkalmazására. „Ily értelmezéssel — írta Wilson — a hadviselők a semlegeseknek a szabad tengerhez való jogát teljesen semmissé tehetik, az Egyesült Államok tehát a fenti meghatározással nem lehetnek megelégedve és érvényt kívánnak szerezni ama joguknak, hogy minden árut eladhassanak, amelyre a semleges államoknak szükségük van. Ha azok az áruk, melyek csak feltételes dugáruk, semleges országon keresztül ellenséges országnak is vannak szánva, ez a tény egymagában nem elegendő a lefoglalás megokolására". Wilson jegyzéke továbbá azt a kérdést vetette föl, hogy az angol blokád effektivel is rámutatott arra az ismert tényre, hogy a német kikötők nyitva állnak a Skandináviával való forgalom számára. Semleges kikötők blokádját viszont a nemzetközi jog határozottan tiltja. Ezek után az Unió kormánya a legnagyobb nyomatékkal figyelmezteti az angol kormányt, hogy ragaszkodik a nemzetközi jog szabályaihoz s habozás nélkül vállalja azt a feladatot, hogy a semlegesek jogainak sérelmét a hadviselők törvénytelen cselekedeteivel szemben megvédje. Hat hónap előtt írta ezt Wilson, anélkül azonban, hogy diplomáciai szakítással fenyegetett és haladéktalan választ követelt volna jegyzékére. Wilson jóhiszeműségében bízó és Németországgal szimpatizáló amerikai körök véleménye szerint az Unió azért nem léphetett föl Angliával szemben soha a kellő erélylyel, mert mindig közbejött egy új incidens, mely az Uniónak Középeurópával való viszonyát elmérgesítette. Most Németország alkalmat ad Wilsonnak, hogy soha csak nem akar minden áron háborút — Angliával szemben is keresztülvigye azt, amit jegyzékeiben már két ízben követelt. Will Wilson most már, utoljára, csak úgy bizonyíthatja be jóhiszeműségét, ha Angliához intézendő harmadik jegyzékére a váltászt ép oly haladéktalanul követeli s benne ép úgy a diplomáciai viszony megszakításával fenyeget, mint ahogy Németországgal szemben tette. Németország két hét alatt válaszolt. Kifejezetten nem kötötte terminushoz Wilson föllépését Aniglia ellen. De ha Németország két hét alatt válaszolt, akkor Wilson Anglia számára sem engedhet több időt a vele való konfliktusának tisztázására. Egy bizonyos: Németországnak, ha nem is kért haladéktalan eljárást Wilsontól Angliával szemben, semmiképen sem szabad belenyugodnia, hogy az Unió és Anglia között tovább is úgy halogassák a tengerek szabadságára vonatkozó kontroverz kérdések elintézését, mint eddig. 1914 decemberében még szó sem volt tengeralattjáró háborúról, Wilson Angliához intézett első jegyzékének ez a dátuma a legkirívóbb bizonyítéka annak, hogy Anglia siklott le először a nemzetközi jog útjáról s mindaz, ami azután történt, a mi részünkről csak jogos retorzió volt. Németország most hajlandó a revízióra, de csak úgy, ha visszatérünk a kezdethez. S Anglia még akkor is előnyben marad, ha deferál Wilsonnak, mert ez csak azt fogja jelenteni, hogy Németország a semleges országokon keresztül amerikai élelmiszert és olyan nyersterményeket, melyek csak a föltételes dugáruk listájába vannak fölvéve, kaphat a pénzéért, ellenben Anglia tovább kap az Uniótól minden föltétlen dugárut is, tehát a háború folytatásához szükséges elsőrendű cikkeket, főként muníciót , ,erA hadihelyzet változatlan. Az orosz hadszintérről azt közli a vezérkari jelentés, hogy tegnap újra fokozott tüzérségi tevékenység folyt, sok helyen előtéri csatározás is, de hogy az iniciatíva melyik részen volt, arról nem közöl adatot a jelentés. Az olasz harctéren a Rombon-területen ismét kiűztük az olaszokat több állásukból, amivel újra demonstráltuk Cadorna számára, hogy Tsonzo frontjának biztonságára vonatkozó aggodalmai csakugyan alaposak. Verdun körül a németeknek minden jel szerint sikerült megállítaniuk Pétain tábornok nagyobbszabásúnak tervezett ellenoffenzíváját, amely a Mort Homme magaslat visszafoglalását célozta. Mint a mai német jelentés közli, a magaslat nyugati kiágazása ellen megismételt francia támadás teljesen összeomlott Itt előző napon az ellenségnek sikerült egy előretolt német őrállást elfoglalnia, tovább azonban nem juthatott. A Maas nyugati partján kisebb, helyi jelentőségű harcok voltak. Avocourttól nyugatra a németek több előretolt ellenséges védelmi művet pusztítottak el, Haucourttól délre pedig néhány huncia árkot foglaltak el. A haditrónika teljességéhez tartozik, hogy tengerészeti repülőgépeink Valonát és Brindisit eredményesen bombázták, visszatértük alkalmával pedig a nyílt tengeren gépfegyvertüzseléssel kellemetlen meglepetést szereztek a Marco Polo olasz cirkálónak, a fedélzeten sűrűn álló legénységre hatásosan tüzeltek. A Marco Polo 4600 tonnás, személyzete 305 emberből áll. ) | Pillanatfelvételek. / ^ 'Akkor is tavasz volt, szépséges, pompázó tavasz, ragyogó napsütéssel, virágillattal, életre vágyó ifjúságtól duzzadó tavasz. Az előkelő berlini szálloda hűvös karjában hárman ültek. Az örökké vidám szász báró, egy porosz tüzérkapitány és Nyitray Ádám, a Hadikhuszárok kapitánya. A báró nem fogyott ki a kacagásból. Tegnap valaki az öreg szász királyt utánozta nagyszerű humorral s még ma is azon nevet. Közben, természetesen, a whiskyről sem feledkezik meg, melyből máris tekintélyes mennyiséget kebelezett be. A tüzérkapitány néha, nagy ritkán, elejt egy-két szót, de csak úgy mellékesen. Öt kiféró-tag a nehéz vörös bor érdekli, melynek napontaórákat szentel. Régi jó barátok ők. ő és a vörös bor. Még soha sem hagyták egymást cserben, pedig ugyancsak nem mai keletű kötelékek fűzik őket össze. Nyitray Ádám Hedvignek udvarol csendesen. A bor tündérének, egy husz esztendős virágszálnak, a megtestesült tavasznak. Már heteik óta. A napokban szabadságának meghosszabbítását kérte, hogyne kelljen még elszakadnia az édes leányzótól, ki oly szemérmes és tiszta lelkű, amilyenek valamikor Vesta szüzei lehettek. |i t— Uraim, *-» mondja a báró, gyerünk ebédelni. i— Várjunk még öt percág, -w szól a porosz kapitány s az orra hegyével tele pohara felé mutat Ezt még el kell intézni, hogy a rend — Menjenek, kihűl a leves, — kérleli Hedvig tréfásan Nyitrayt, ki a leány finom ujjaival játszadozik szeretetteljesen. Végre a porosz kittaborát s most hármasban bevonulnak a szomszédos étterembe, a rendes asztalhoz, melyen annyi a virág, mintha lakodalomra teritettek volna. Nyitray Ádám, miután elhelyezkedtek, körülnéz a teremben. Jobbról, mint már napok óta, az amerikai család. A mama, két leányával, kamasz fiával. Bostonba való milliomos népség, útban Karlsbad felé. Esztendőnként négy-öt hónapot töltenek Európában , őszszel luxusgőzösön, luxuskabinban visszavitorláznak dolláros hazájukba, miután egy csomó kérőt, kik a missek kezére — illetve bankóira — vágytak, kikosaraztak. Dorothy, a fiatalabb, még csinos is, de már eligérkezett Tomynak (Johnstown, Ohio), ki jelenleg Mannheimban tanulmányozza a kézműáru-szakma bőségesen jövedelmező rejtelmeit. A sarokban senorita Teresa Carvalho, a Wintergarten híres szarja, egy czines gentleman társaságában ebédel. Gyémántfüggői messzire szikráznak. Vagyont érő ékszert visel állandóan. Talán, hogy ragyogásuk pótolja arcának megfogyatkozott rózsáit. A báró átköszön a szemközti asztalhoz, Nyitray felteszi a monokliját s szórakozottan tekint oda. Az asztalfőn egy öreg dáma, jobbra tőle bájos fiatal asszony, — a leánya, ki már az előbb is érdeklődéssel nézett Nyitrayra. Most is et figyeli s nyugodt^ állja a kapitány ]kérdő, vizs-^ gálódó pillantását, i, WVb, Hm, Nyitray a kanál után nyul s szótlan kérdéssel fordul a báró felé, — Cserkaszky hercegnő és az anyja, —* válaszol halkan a báró. Valahányszor Nyitray odanézett, mindig a hercegnő tekintetével találkozott. Biztató, bátorító mosolyával, melyet egy izben könnyed és észrevétlen meghajlással köszönt meg. A hercegnő egy parányit biccentett a fejével viszonzás gyanánt. — Érdekes, — mormogta Nyitray Ádám. A báró valamit észre vehetett, mert megértő mozdulattal emelte poharát ajkaihoz. Nyitray, mikor megint ivott, a hercegnőre szegezte tekintetét, ki szintén poharáért nyúlt s látható élvezettel szürcsölt az aranyszínű borból. Mintha az italra bizta volna, amit Nyitray- nak akart mondani. Egy kissé bele is pirult s igy még csak srőbb volt. A pajkos gyermekhez hasonlított, ki valamely játékszert megkívánt s eltökélte, hogy nem enged. Gyönyör volt látni. A szemek tornája még soká tartott, mig a hercegnő az anyjával el nem távozott. Az aszszony még egyszer átnézett, búcsúzónak, egerföldet, paradicsomot sejtetve s azután eltűnt a kijáratot takaró nehéz függöny mögött. — Gratulálok! — szólalt meg elsőnek a báró. i— Édes kis asszony! — konstatálta szokott komolysággal a porosz kapitány. r— Halljuk a bárót!, türelmetlenkedett Nyitray* • A báró nem is kérette magát s elbeszélte,. líM^as . a .Eiyiszárél is? 100 PESTI HÍRLAP 1916. május 6., szombat.v Németország válaszjegyzéke az Uniónak. A német tengeri haderők uj utasítást kaptak. Berlin, máj. 5. A Wolff-ügynökség jelenti: A mult hó 20-iki amerikai jegyzékre válaszképen a következő jegyzéket adtuk át tegnap este az amerikai nagykövetnek: Alulírott bátorkodik a császári német kormány nevében excellenciádnak a német tengeralattjáró-harc módjáról szóló, múlt hó. 20-iki jegyzékre a következőket válaszolni: A Sussex-eset. A német kormány az Egyesült Államok kormánya által a Sussex ügyében vele közölt anyagot az illetékes tengerészeti fórumokhoz utalta át megvizsgálás végett. A vizsgálat eddigi eredménye alapján nem zárkózik el annak lehetősége elől, hogy a múlt hónap 10-iki jegyzékben említett, egy német tengeralattjáró által megtorpedózott hajó azonos a Sussex-szel. A német kormány fentartja magának az erre vonatkozó további közlést, amíg még néhány hiányzó és a tényállás megítélésére nézve döntő jelentőségű megállapítás megfog történni. Amennyiben az derülne ki, hogy a parancsnoknak az a feltevése, hogy egy hadihajót lát maga előtt, téves, úgy a német kormány az ebből származó következményeket le fogja vonni.