Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-28 / 22. szám
Pesti Hirlap 1942 Jan. 58. szerda Állami forrás IlEDIR-NilERS A természetes selters-víz régóta bevált influenzánál, torokfájásnál, láznál és tüdfibajoknál (Niederselters-viz meleg tejjel). Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben, valamint a vezérképviseletnél. ÉDESKUTY L. ÁSVÁNYVÍZ KErESKEDELMI Kft., Erzsébet tér 8. sz. Tel.: 181—428 Tel.: 131-720 JELE&SSr Egy titokzatos magyar tallálmény A technikai tudomány egyre-másra lepi meg az emberiséget a legcsodálatosabb találmányokkal. A tudósok egymásután állítják a haladás szolgálatába a természetben rejlő erőket és hatalmakat. Érdekes, hogy egy magyar tudós már 170 évvel ezelőtt szerkesztett egy készüléket, amelynek titkát abban az időben nem tudták kifürkészni és még a a mai napig is sok vitára ad okot, bár kétségtelenül nem volt egyéb, ügyes bűvészkedésnél. Ez a találmány a sakkozó gép volt Kempelen Farkas, aki 1734. január 23-án született, korának legjelesebb mechanikusai közé tartozott. A kir. kancellária tanácsosa volt és nevét több alkotása tette ismertté. Legnagyobb feltűnést „beszélő gépe“ keltette, amely teljes hűséggel utánozta az emberi beszédet. Akik hallották ezt a gépet, borzongással, tartózkodó félelemmel néztek reá, mert boszorkányságot, varázslatot láttak benne. A „beszélő gép“ után megalkotta a „sakkozó gépet“ vagy mint a „Nemzeti Plutarchos írta: a „sakkot jádezó masinát“. Ezzel a hírnév szárnyaira vette a magyar tudóst és nevét ismertté tette az egész világon. Kempelen Farkas a csodálatos gépet 1769-ben mutatta be Pozsonyban. A krónika szerint Pelletier francia műszerész „Mária Terézia királynőt több érdekes ügyeskedéssel szórakoztatta.“ Az egész udvar kíváncsian, izgatottan figyelte a mágneses erő felhasználásával sorra vett mutatványait, csak Kempelen Farkas nem csodálkozott rajta. Amikor azután a királynő ez a közönyt nem hagyta megjegyzés nélkül, Kempelen nyugodtan így válaszolt: — Nem látok a mutatványokban semmi rendkívülit. Mindegyiknek megvan a könnyű magyarázata. — Bírálni könnyű, de megcsinálni, az már más! — jegyezte meg Mária Terézia, nem minden él nélkül. — Sokkal különbet tudok csinálni — felelte Kempelen. — Elvárom, hogy szavának álljon ■— mondotta a királynő. Kempelem szavának állott. Alig hat hónappal a jelenet után elkészítette sakkozó automatáját. Ez a „Basa“ sorra megverte Pozsony legkiválóbb játékosait. A fából faragott, törökös ruhába öltöztetett alakot ugyanis hamarosan „Basának“ nevezték el. Mária Terézia, aki maga is kitűnő sakkozó volt, kijelentette, hogy ő is akar a géppel egy játszmát játszani. A „sakkozó masina“ azonban könynyen nyert Azután idővel mások is jelentkeztek, de a „Basa“ egy játszmát sem vesztett el. A „kasznyira könyökölő“ fafigura minden játszmát megnyert. Amikor Kempelen ezt az általános érdeklődést látta, elhatározta, hogy sakkozó gépét külföldön is bemutatja. Körútra indult. Bejárta az egész világot. Megfordult Nagy Frigyes udvarában, sőt a császár maga is sakkozott az automatával, de vesztett. A császár nagy összeget ajánlott a magyar tudósnak, ha elárulja neki a „Basa“ titkát. Kempelen engedett Nagy Frigyes óhajának, miután a császár megígérte, hogy senkinek, semmit sem árul el. Napokon meghívta Kempelent Franciaországba. Ott először a császár mostohafiával, Beauharnais Eugennel játszott és nyert. Most Napóleon foglalt helyet az Íróasztal nagyságú ládára erősített gépezet előtt. Vesztett. Később még több koronás fő volt a „Basa“ ellenfele. II. József császár, Katalin cárnő, XVIII. Lajos francia, IV. György angol király, Pál orosz nagyherceg ugyancsak megpróbálkoztak a titokzatos gépezettel, — de vesztesek maradtak. Mi mozgatja a figurákat? — ez volt a kérdések kérdése. Mi a titka ennek a csodálatos teljesítménynek? Általános volt a nézet, hogy a ládában egy élő ember van és az igazgatja a figurákat. Hogy azonban miként történik ez, erre már senki sem tudott válaszolni. Amikor Kempelen ezt a híresztelést meghallotta, sakkozás előtt kinyitotta az automata ládájának ajtaját. Mindenki láthatta, hogy az üres A gépezetet is megmutatta: csak kerekek, csigák, rugótollak, görgők voltak láthatók és ezek zúzását lehetett minden húzásnál hallani. Egy abban az időben megjelent német nyelvű munka fK. JK, 32*» disch: Briefe über den Schachspieler des Herrn Kempelen) és egy francia könyv ismertette a sakkozó automatát. Határozottan állítja e két mű, hogy a gépben egy férfi volt elrejtve és az irányította a lépéseket. Még a nevét is megemlítik. Szerintük az illető egy menekült orosz tiszt volt A neve Worinszky és a forradalom idején mindkét lábát elvesztette. Ezt az állítást megerősítette, hogy a fa-/ figura a hozzá intézett kérdésekre , válaszolt Nem szóval, hanem az eléje helyezett a-b-c betűire mutatva. Ezt az állítást nagy vita követte. Sokan azt hangoztatták, hogy a szekrényben, amely mellett az automata ül, nincs annyi hely, hogy egy férfi elférhessen, viszont mások nagyban erősítették, hogy másként nem képzelhető el a mutatvány. Maga Kempelen nem nyilatkozott. Az egész találmányt nem vette komolyan. Ügyeskedésnek, szemfényvesztésnek mondotta, ha mégis beszélt róla. Amikor Nagy Frigyesnek elárulta titkát, az uralkodó sokáig nevetett, megcsóválta fejét és nevetve jegyezte meg: ezt ugyan gondolhattam volna. Ma is az az álláspont, hogy egy kitűnően sakkozó egyén volt elrejtve nem a ládában, amelyen a sakktábla állott, hanem a ládának kihúzható fiókjában. Hogy azonban miként léptette a figurákat, ezt ma már eldönteni nem lehet Ez Kempelen titka maradt A világhírű technikus halála után a „Basa“ — hosszú vándorlás után — ismét egy mechanikus, név szerint Manzel Lenard tulajdonába került. Ez 1844-ben Amerikába vitte a gépet és ott majdnem az összes államokban bemutatta. Ez az utolsó nyom. Hogy azután hova lett, azt senki sem tudja. Vannak, akik azt állítják, hogy az automata még megvan és pedig itthon, Magyarországon Ezt az állítást azonban Tóth Béla, aki ugyancsak sokat foglalkozott Kempelen Farkassal és különösen ezzel a találmánnyal, határozottan megcáfolta. (Ordy) Bárdfossy miniszterelnek a magyar-ruszin testvérságról A „Zemlediljskij Kalendari“ ruszin nyelvű évkönyvben Bárdossy László miniszterelnök írta a bevezető cikket. Néhány év előtt még elválasztott bennünket a határ — írja a miniszterelnök —, amelynek mentén fegyveres katonák őrködtek, hogy a magyar és ruszin nép ne nyújthasson egymásnak baráti kezet. Volt azonban egy láthatatlan határ is, amely a ruszin népet választotta el az uralmon lévő csehszlovák néptől és 20 esztendőn keresztül kényszerített arra, hogy másoknak dolgozzon. A ruszin nép ezalatt nem élvezhette saját munkája gyümölcseit, nem vehetett részt az állam kultúrmunkájában, de nem élvezhette azt a megbecsülést sem, melyetmunkájával megérdemelt. A 20 éves rabság azonban nem tudta kitörölni emlékezetéből azokat a történelmi eseményeket, amelyek az embert az emberrel, a népet a néppel egyesítették. Nem tudta kitörölni a közös áldozatok és a közös dicsőségek emlékét sem. De még az idegen fegyverrel való fenyegetés sem törölhette ki a magyar és ruszin nép szívéből a lelkiismeret örök parancsát, amely az önmagunk megbecsülését, és a velünk barátságos nemzetek iránti hűséget írja elő. A másik, a láthatatlan határ a ruszin népet mindentől törekedett elszigetelni, ami neki kultúrát, anyagi és szellemi fejlődést hozhatott volna. Gazdasági ereje csak a prágai hatalmasoknak és azok munkatársainak hozott hasznot. Ez a láthatatlan határvonal nem engedett utat a ruszin népnek a prágai urak gazdagon terített asztalához, beszorította őket szűk hegyeik közé, hogy a ruszin nép továbbra is azt a politikai feladatot töltse be amelyet a boldogtalan emlékű csehszlovák politika Rákóczy leghűbb népének előírt. Minden ruszin testvérünknek szíve mélyén kell hinnie — írja cikke végén a miniszterelnök —, hogy csak áldozatkész hazafisággal és becsületes munkával teremthetjük meg a Kárpátokon belül azt a boldog hazát, amelyért katonáink a Kárpátokon túl az istentelenség és a megsemmisítés ellen harcolnak. Boldogulásunk saját magunktól függ és attól a testvéri kézfogástól, amelyben Szent István koronája valamennyi népének szíve egybeolvad Churchill és Roosevalt közös nyilatkozata Stockholm, jan. 27. (Német TI) A brit hírszolgálat szerint Churchill és Roosevelt közös nyilatkozatban közölte, hogy három angol-amerikai bizottságot alakítottak s ezek-.ek az a feladata, hogy még inkább fokozzák az együttműködést a háborús erőfeszítések terén. Február 1-én ráp álésba a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat Külön orvvosi intézmény felállítását sürgették a közegészségügyi bizottságiján A főváros közegészségügyi szakbizottsága kedden dr. Salamon Géza tanácsnok elnöklésével ülést tartott A napirend letárgyalása után a tanácsnok bejelentette, hogy a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatról szóló rendelet február 1-én lép életbe. Atisztifőorvos előterjesztése alapján a polgármester elrendelte, hogy Budapesten a házasság kihirdetését csak akkor szabad végrehajtani, illetőleg a kihirdetés alól csak akkor szabad felmentést adni, ha mindegyik házasuló fél harminc napnál nem régibb keletű tisztiorvosi igazolvánnyal igazolja, hogy fertőző gümőkórban, vagy fertőző nemi bajban nem szenved. A bizonyítványokat a kerületi tisztiorvosok állítják ki, akik a jelentkező házasulókat a hivatalos órák idején, 10—11 óra között vizsgálják meg. Az orvosi bizonyítványok illetékmentesek, a tisztiorvost azonban nyolc pengő díj illeti meg. A díj a bizonyítvány megtagadása esetén is jár. Díjmentesség igazolt szegénységen kívül akkor is megilleti a házasulót, ha maga, illetőleg hozzátartozója legfeljebb ezer pengő forgalmi becsértékű ingatlan tulajdonosa és jövedelme vagy keresete nem haladja meg a lakóhelyén szokásos közönséges napszámot. A polgármester utasította a tüdőbeteggondozó intézetek vezető főorvosait és a nemibeteggondozóintézetek orvosait,hogy a tisztiorvosok által hozzájuk utalt betegek szakvizsgálatát pontosan végezzék el és annak eredményét zárt borítékban küldjék meg a tisztiorvosoknak. Windisch Ödön rámutatott arra, hogy Budapesten évente mintegy 13.000 házasságot kötnek. A jövőben ezek szerint a tisztiorvosoknak körülbelül 26.000 házasulandót kell majd megvizsgálniuk, ami óriási munkatöbbletet jelent. Helyeslés közben sürgette, hogy a főváros a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat végrehajtására létesítsen külön orvosi intézményt, megfelelő felszereléssel. Dr. Salamon Géza tanácsnok a maga részéről is helyeselte a javaslatot, amellyel a főváros vezetősége komolyan foglalkozik majd. A Hardasnellák kérdése írta Zsákotzky-Valánszky Miklós I. orosz cári ezredes Az utóbbi években nem egyszer merültek fel a lapokban hírek arról, hogy a Szovjet Unió a Dardanellák kérdésében bizonyos követeléseket támasztott, illetve fog támasztani Törökországgal szemben. Molotov 1940-iki emlékezetes berlini útjával kapcsolatban is jelentek meg ilyen hírek a világsajtóban. A legutóbbi napokban ez a kérdés ismét időszerűvé vált. Az Egyesült Államok volt törökországi nagykövete, Me. Murray ugyanis az amerikai lapokban cikket írt, amelyben rámutatott annak a valószínűségére, hogy a Szovjet rajtaütést tervez a Dardanellák és a Boszporuk ellen. A német sajtó hangoztatja, hogy Berlinnek mindenkor módjában áll bizonyítékokkal alátámasztani a Szovjet Uniónak erre vonatkozó törekvéseit. A „Dardanellák problémájá“-nak lényegét és roppant fontosságát az oroszokra nézve, már kifejtettem ezeken a hasábokon. Ezúttal csupán azokat a feltételezhető követeléseket ismertetem, melyek teljesülése esetén a Szovjet — a maga részéről — a problémát megoldottnak tekintené. A Dardanellák kérdése már régóta foglalkoztatta az orosz katonai köröket. Az orosz kormány már az első világháború idején legfőbb háborús céljának nyilvánította a tengerszorosok megszerzését. Bár a helyzet azóta lényegesen megváltozott, ezek az igények — különös földrajzi okokból — ma is teljes mértékben fennállónak. Legfeljebb egyes részleteiknek a megváltoztatásáról lehet szó. A op®sz törekvések lényege 1915. év elején, mielőtt Szaszonov akkori orosz külügyminiszter a Dardanellák kérdésében megállapodást kötött volna a szövetségesekkel, az orosz katonai és diplomáciai szakértők, a kormány utasítására, terjedelmes emlékiratban részletesen kifejtették e probléma megoldásának módozatait, amelyeket Oroszországra nézve előnyös, elfogadható és elfogadhatatlan esetek szerint osztályoztak. Ennek a rendkívül érdekes, történelmi értékű emlékiratnak a lényegét ismertetjük az alábbiakban, óriási terjedelme miatt természetesen csak kivonatosan. A megoldásokat három főcsoportba oszthatjuk: Az első, az Oroszországra nézve legkedvezőbb megoldásokat tartalmazó csoport, a csatornák megszállását tárgyalta. A második Oroszország ellenőrzésének bevezetését tartalmazta. A harmadik csoport az összes Oroszországra nézve kedvezőtlen megoldásokat tárgyalta. Az első csoportban felsorolt megoldások bármelyikének érvényesülése Oroszországnak olyan erős hatalmat adott volna a kezébe, hogy újabb háború esetén a Fekete-tengerbe a leghatalmasabb ellenséges flotta sem juthatott volna be. A Dardanellák kijáratánál ugyanis az Égei-tengeren fekvő néhány sziget (Lemnosz, Imbrosz, Szamotrakosz és Tenedosz) is Oroszország birtokába jutott volna. Ezek a szigetek uralják a szoroshoz vezető utat és ezáltal a Földközi-tenger felől háború esetén a blokád lehetetlenné vált volna. A szorosok mindkét partján néhány kilométer széles területsáv Ugyancsak orosz kézbe került volna. Az orosz, illetve az orosz-török ellenőrzési megoldás érvényre jutása esetén (ez már a második csoportba tartozik) a következő főbb pontok voltak az irányadók: 1. Oroszország és az összes feketetengeri államok korlátlan kereskedelmi és hadihajózási útjának biztosítása a szorosokon át, valamint Törökország kizárólagos ellenőrzési jogának megszüntetése. 2. Idegen államok hadiflottájának a feketetengeri vizekről való szigorú kitiltása és az orosz, illetve orosztörök ellenőrzés bevezetése. 3. A szorosok bejáratainál orosz katonai támaszpontok létesítése. A harmadik csoportban fel voltak sorolva az elfogadhatatlan és Oroszországra nézve veszélyes esetek, a szorosok semlegesítése és nemzetközivé tétele. Az 1923. évi lausannei értekezlet ebben a harmadik csoportban megemlített megoldások szellemében döntött. Rendelkezései jogilag a mai napig is érvényesek.. Mi a helyzet ma? A semlegesítés abból áll, hogy a szorosok partjain tilos bármilyen katonai erődítmény építése. Viszont bármelyik hatalom hadiflottájának szabad átvonulni a szorosokon, csak hadműveleteket nem szabad végezni a semlegesített vizeken. A török ellenőrzés korlátolt mértékben megmaradt. A csatornák leszerelése — katonai szempontból — nem lényeges, mert a világháború alatt bebizonyosodott (a gallipoli partraszállás), hogy a rögtönzött állások is megbízható védelmet nyújtanak az itteni földrajzi adottságok folytán a kitűnően megerősíthető csatornáknak. Ami a Dardanellák nemzetközivé tételére vonatkozik, ez a jogi forma a semlegesítéssel függ össze. Ennek közismert példája a Szuezi-csatorna volt, ahol az ellenőrzés egy nemzetközi bizottság kezében volt. A mai (megváltozott) helyzetben a nemzetközi ellenőrzés a Dardanellák esetében elvesztette gyakorlati jelentőségét, de a háború utáni időkben a Szovjet Unió számára — katonai szempontból — talán ez volt a legsúlyosabb csapás. Ha tehát szovjet részről valóban felmerülnének a csatornák iránti követelések, ezek semmissstre sem a semlegesítésre, illetve a Dardanellák nemzetközivé tételére vonatkoznának, hanem legalább is a szovjettörök ellenőrzés bevezetésére és a csatornák bejáratánál szovjet katonai támaszpontok létesítésére a finn Hange példájára. Bárdossy miniszterelnök megkoszorúzta Csáky István sírját Gróf Csáky István, Magyarország múlhatatlan érdemű külügyminisztere halálának egyéves fordulója alkalmából Bárdossy László miniszterelnök és a külügyminisztérium tisztviselői koszorút helyeztek el Csáky István sírjára. A kegyeletes aktuson megjelent bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Ghyczy Jenő rk. követ és megh. miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese és a külügyi,inisztérium valamennyi osztályvezetője. Bárdossy miniszterelnök GhyczyJenő társaságában érkezett a sírhoz a Kerepesi út melletti temetőbe. A külügyminisztérium osztályvezetői felsorakoztak Csáky István sírjával szemben, majd a sírra helyezték Bárdossy László miniszterelnöknek és a külügyminisztérium tisztviselőinek a koszorúját A miniszterelnök levett kalappal, néma tiszteletadással adózott Csáky István emlékének. Tíz órakor Csáky István lelki üdvéért a Budavári Koronázó Főtemplomban ünnepélyes gyászistentisztelet volt. A gyászmisén megjelentek az elhunyt külügyminiszter családjának tagjai a széleskörű rokonság több képviselőjével együtt továbbá Bárdossy László miniszterelnök s a magyar politikai és közélet számos kiválósága. • A kolozsvári „Ellenzék“ vezércikkében többek között azt írja, hogy Csáky István mintaképe volt a magyarnak. Tudta, hogy a magyarságnak hivatása van, amelyet mindenképpen be kell töltenie, hogy a magyar igazság európai igazság, hogy a barátság, a hűség, az igazság szent tételei nagy emberi eszmények, amelyekkel visszaélve eredményt elérni nem lehet Óbuda szabályozása A városrendezési és magánépítési szakbizottság dr. Morvay Endre alpolgármester elnökletével Óbuda szabályozási kérdéseit tárgyalta. A bizottság tudomásul vette, hogy az óbudai új Árpád-híd feljárójának és környékének rendezésére szükséges ingatlanokat a főváros összesen 2.899.755 pengőért kisajátította, illetőleg megegyezett az ingatlantulajdonosokkal. Schuster Ede műszaki tanácsos ismertette az óbudai főútvonal belső rendezési tervét. A főútvonal 30—35 méter szélességben az óbudai Árpád-hídtól déli Irányba indul majd ki, a Kacsirtamező-utca vonalát követve. Ugyancsak délre, a Zsigmond-tér felé csatlakozik a Bécsi-útba és azon a vonalon halad a Zsigmond-térig, amelyet az ottani üres telkek felhasználásával ki fognak szélesíteni Ezen a helyen csatlakozik a főútvonal az Árpád fejedelem útjához. A bizottság a bemutatott terveket elfogadta. Helyeslőleg vette tudomásul a bizottság azt a bejelentést, hogy a főváros a Normafa környékét zöld területnek nyilvánítja Ezen a környéken tehát nem szabad építkezni. A Normafa környéke jelenleg magántulajdonban van és ezért a főváros ennek a területnek a megszerzését tervezi. Megkezdte működését aközellátási ügyi tájékoztató szolgálat Az utóbbi időben a közellátási hivatal fél- és ügyforgalma annyira megnövekedett, hogy szükségessé vált olyan szervnek létesítése, amely hivatva van az egyéni közellátási kérdésekben Útmutatást és felvilágosítást adni anélkül, hogy egyes felvilágosítást kérők a főosztályok ügymenetét kérésükkel megterhelnék. A közellátási miniszter elhatározta, hogy a gyors ügymenet elősegítése érdekében tájékoztató- és panaszszolgálatot rendszeresít, amely a m. kir. közellátási hivatal központi épületében (Széchenyi-rakpart G.) működik. A tájékoztató szolgálat bárkinek ügyes-bajos dolgában felvilágosítást ad és azt a lehetőségekhez képest soronkívül elintézi vagy, elintézteti. Éppen ezért mindenki, akinek a közellátással kapcsolatosan bárminemű panasza vagy elintézendő ügye van, forduljon bizalommal a tájékoztató Szolgálathoz akár személyesen, akár írásban vagy távbeszélőn és csak az ott el nem ntézhető kérésekkel forduljon trágasabb helyre. (Telefonszolgálat: 120— 710, 120—730, 148-as mellékállomás.) A tájékoztató Iroda a szerdai nappal megkezdi működését.