Pesti Hírlap, 1942. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-28 / 22. szám

Pesti Hirlap 1942 Jan. 58. szerda Állami forrás Il­EDIR-NilERS A természetes selters-víz régóta bevált influenzánál, torokfájásnál, láznál és tü­dfibajoknál (Niederselters-viz meleg tejjel). Kapható gyógyszer­­tárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekereskedésekben, valamint a vezérképviseletnél. ÉDESKUTY L. ÁSVÁNYVÍZ KEr­ESKEDELMI Kf­t., Erzsébet­ tér 8. sz. Tel.: 181—428 Tel.: 131-720 JELE&SSr Egy titokzatos magyar tallálmén­y A technikai tudomány egyre-más­­ra lepi meg az emberiséget a leg­csodálatosabb találmányokkal. A tudósok egymásután állítják a hala­dás szolgálatába a természetben rejlő erőket és hatalmakat. Érdekes, hogy egy magyar tudós már 170 évvel ezelőtt szerkesztett egy készüléket, amelynek titkát abban az időben nem tudták kifürkészni és még a a mai napig is sok vitára ad okot, bár kétségtelenül nem volt egyéb, ügyes bűvészkedésnél. Ez a találmány a sakkozó gép volt Kempelen Farkas, aki 1734. január 23-án született, korának legjelesebb mechanikusai közé tartozott. A kir. kancellária tanácsosa volt és nevét több alkotása tette ismertté. Legna­gyobb feltűnést „beszélő gépe“ kel­tette, amely teljes hűséggel utánozta az emberi beszédet. Akik hallották ezt a gépet, borzongással, tartózkodó félelemmel néztek reá, mert boszor­kányságot, varázslatot láttak benne. A „beszélő gép“ után megalkotta a „sakkozó gépet“ vagy mint a „Nem­zeti Plutarchos írta: a „sakkot jád­­ezó masinát“. Ezzel a hírnév szár­nyaira vette a magyar tudóst és ne­vét ismertté tette az egész világon. Kempelen Farkas a csodálatos gé­pet 1769-ben mutatta be Pozsonyban. A krónika szerint Pelletier francia műszerész „Mária­ Terézia királynőt több érdekes ügyeskedéssel szóra­koztatta.“ Az egész udvar kíván­csian, izgatottan figyelte a mágne­ses erő felhasználásával sorra vett mutatványait, csak Kempelen Far­kas nem csodálkozott rajta. Amikor azután a királynő ez a közönyt nem hagyta megjegyzés nélkül, Kempelen nyugodtan így válaszolt: — Nem látok a mutatványokban semmi rendkívülit. Mindegyiknek megvan a könnyű magyarázata. — Bírálni könnyű, de megcsinálni, az már más! — jegyezte meg Mária Terézia, nem minden él nélkül. — Sokkal különbet tudok csinálni — felelte Kempelen. — Elvárom, hogy szavának álljon ■— mondotta a királynő. Kempelem szavának állott. Alig hat hónappal a jelenet után elkészí­tette sakkozó automatáját. Ez a „Basa“ sorra megverte Pozsony leg­kiválóbb játékosait. A fából faragott, törökös ruhába öltöztetett alakot ugyanis hamarosan „Basának“ ne­vezték el. Mária Terézia, aki maga is kitűnő sakkozó volt, kijelentette, hogy ő is akar a géppel egy játszmát játszani. A „sakkozó masina“ azonban köny­­nyen nyert Azután idővel mások is jelentkeztek, de a „Basa“ egy játsz­mát sem vesztett el. A „kasznyira könyökölő“ fafigura minden játszmát megnyert. Amikor Kempelen ezt az általános érdeklő­dést látta, elhatározta, hogy sakkozó gépét külföldön is bemutatja. Kör­útra indult. Bejárta az egész világot. Megfordult Nagy Frigyes udvarában, sőt a császár maga is sakkozott az automatával, de vesztett. A császár nagy összeget ajánlott a magyar tu­dósnak, ha elárulja neki a „Basa“ titkát. Kempelen engedett Nagy Fri­­gyes­ óhajának, miután a császár megígérte, hogy senkinek, semmit sem árul el. Napokon meghívta Kempelent Franciaországba. Ott elő­ször a császár mostohafiával, Beau­­harnais Eugennel játszott és nyert. Most Napóleon foglalt helyet az Íróasztal nagyságú ládára erősített gépezet előtt. Vesztett. Később még­­ több koronás fő volt a „Basa“ ellen­fele. II. József császár, Katalin cár­nő, XVIII. Lajos francia, IV. György angol király, Pál orosz nagyherceg ugyancsak megpróbálkoztak a titok­zatos gépezettel, — de vesztesek maradtak. Mi mozgatja a figurákat? — ez volt a kérdések kérdése. Mi a titka ennek a csodálatos teljesítménynek? Általános volt a nézet, hogy a ládá­ban egy élő ember van és az igaz­gatja a figurákat. Hogy azonban mi­ként történik ez, erre már senki sem tudott válaszolni. Amikor Kempelen ezt a híreszte­lést meghallotta, sakkozás előtt ki­nyitotta az automata ládájának ajta­ját. Mindenki láthatta, hogy az üres A gépezetet is megmutatta: csak ke­rekek, csigák, rugótollak, görgők vol­tak láthatók és ezek zúzását lehetett minden húzásnál hallani. Egy abban az időben megjelent német nyelvű munka fK. JK, 32*»­ ­­disch: Briefe über den Schachspieler des Herrn Kempelen) és egy francia könyv ismertette a sakkozó automa­tát. Határozottan állítja e két mű, hogy a gépben egy férfi volt elrejtve és az irányította a lépéseket. Még a nevét is megemlítik. Szerintük az illető egy menekült orosz tiszt volt A neve Worinszky és a forradalom idején mindkét lábát elvesztette. Ezt az állítást megerősítette, hogy a fa-/ figura a hozzá intézett kérdésekre , válaszolt Nem szóval, hanem az eléje helyezett a-b-c betűire mutat­va. Ezt az állítást nagy vita követte. Sokan azt hangoztatták, hogy a szek­rényben, amely mellett az automata ül, nincs annyi hely, hogy egy férfi elférhessen, viszont mások nagyban erősítették, hogy másként nem kép­zelhető el a mutatvány. Maga Kempelen nem nyilatkozott. Az egész találmányt nem vette ko­molyan. Ügyeskedésnek, szemfény­vesztésnek mondotta, ha mégis be­szélt róla. Amikor Nagy Frigyesnek elárulta titkát, az uralkodó sokáig nevetett, megcsóválta fejét és ne­vetve jegyezte meg: ezt ugyan gon­dolhattam volna. Ma is az az álláspont, hogy egy kitűnően sakkozó egyén volt elrejtve nem a ládában, amelyen a sakktábla állott, hanem a ládának kihúzható fiókjában. Hogy azonban miként lép­tette a figurákat, ezt ma már eldön­teni nem lehet Ez Kempelen titka maradt A világhírű technikus halála után a „Basa“ — hosszú vándorlás után — ismét egy mechanikus, név szerint Man­zel Lenard tulajdonába került. Ez 1844-ben Amerikába vitte a gé­pet és ott majdnem az összes álla­mokban bemutatta. Ez az utolsó nyom. Hogy azután hova lett, azt senki sem tudja. Vannak, akik azt állítják, hogy az automata még meg­van és pedig itthon, Magyarországon Ezt az állítást azonban Tóth Béla, aki ugyancsak sokat foglalkozott Kempelen Farkassal és különösen ezzel a találmánnyal, határozottan megcáfolta. (Ordy) Bárdfossy miniszterelnek a magyar-ruszin testvér­ságról A „Zemlediljskij Kalendari“ ru­­szin nyelvű évkönyvben Bárdossy László miniszterelnök írta a beve­zető cikket. Néhány év előtt még elválasztott bennünket a határ — írja a minisz­terelnök —, amelynek mentén fegy­veres katonák őrködtek, hogy a ma­gyar és ruszin nép ne nyújthasson egymásnak baráti kezet. Volt azon­ban egy láthatatlan határ is, amely a ruszin népet választotta el az ural­mon lévő csehszlovák néptől és 20 esztendőn keresztül kényszerített­ arra, hogy másoknak dolgozzon. A ruszin nép ezalatt nem élvezhette saját munkája gyümölcseit, nem ve­hetett részt az állam kultúrmunká­­jában, de nem élvezhette azt a meg­becsülést sem, melyet­­munkájával megérdemelt. A 20 éves rabság azon­ban nem tudta kitörölni emlékezeté­ből azokat a történelmi eseménye­ket, amelyek az embert az ember­rel, a népet a néppel egyesítették. Nem tudta kitörölni a közös áldoza­tok és a közös dicsőségek emlékét sem. De még az idegen fegyverrel való fenyegetés sem törölhette ki a magyar és ruszin nép szívéből a lelkiismeret örök parancsát, amely az önmagunk megbecsülését, és a ve­lünk barátságos nemzetek iránti hű­séget írja elő. A másik, a láthatatlan határ a ru­szin népet mindentől törekedett el­szigetelni, ami neki kultúrát, anyagi és szellemi fejlődést hozhatott volna. Gazdasági ereje csak a prágai ha­talmasoknak és azok munkatársai­nak hozott hasznot. Ez a láthatatlan határvonal nem engedett utat a ru­szin népnek a prágai urak gazdagon terített asztalához, beszorította őket szűk hegyeik közé, hogy a ruszin nép továbbra is azt a politikai fel­adatot töltse be amelyet a boldog­talan emlékű csehszlovák politika R­ákóczy leghűbb népének előírt. Minden ruszin testvérünknek szí­ve mélyén kell hinnie — írja cik­ke végén a miniszterelnök —, hogy csak áldozatkész hazafisággal és becsületes munkával teremthetjük meg a Kárpátokon belül azt a bol­dog hazát, amelyért katonáink a Kárpátokon­ túl az istentelenség és a megsemmisítés ellen harcolnak. Boldogulásunk saját magunktól függ és attól a testvéri kézfogástól, amelyben Szent István koronája va­lamennyi népének szíve egybeolvad Churchill és Roosevalt közös nyilatkozata Stockholm, jan. 27. (Német TI) A brit hírszolgálat szerint Churchill és Roosevelt közös nyilatkozatban közölte, hogy három angol-amerikai bizottságot alakítottak s ezek-.ek az a feladata, hogy még inkább fokoz­zák az együttműködést a háborús erőfeszítések terén. Február 1-én ráp álésba a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat Külön orvvosi intézmény felállítását sürgették a közegészségügyi bizottságiján A főváros közegészségügyi szakbi­zottsága kedden dr. Salamon Géza tanácsnok elnöklésével ülést tartott A napirend letárgyalása után a tanácsnok bejelentette, hogy a há­zasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatról szóló­ rendelet február 1-én lép életbe. A­­tisztifőorvos elő­terjesztése alapján a polgármester elrendelte, hogy Budapesten a há­zasság kihirdetését csak akkor sza­bad végrehajtani, illetőleg a kihir­detés alól csak akkor szabad­ fel­mentést adni, ha mindegyik­ házasuló fél harminc napnál nem régibb ke­letű tisztiorvosi igazolvánnyal iga­zolja, hogy fertőző gümőkórban, vagy fertőző nemi bajban nem szen­ved. A bizonyítványokat a kerületi tisztiorvosok állítják ki, akik a je­lentkező házasulókat a hivatalos órák idején, 10—11 óra között vizs­gálják meg. Az orvosi bizonyítvá­nyok illetékmentesek, a tisztiorvost azonban nyolc pengő díj illeti meg. A díj a bizonyítvány megtagadása esetén is jár. Díjmentesség igazolt szegénységen kívül akkor is meg­illeti a házasulót, ha maga, illető­leg hozzátartozója legfeljebb ezer pengő forgalmi becsértékű ingatlan tulajdonosa és jövedelme vagy ke­resete nem haladja meg a lakóhe­lyén szokásos közönséges napszámot. A polgármester utasította a tüdő­­beteggondozó intézetek vezető főor­vosait és a nemibeteggondozóintéze­­tek orvosait,­­hogy a tisztiorvosok által hozzájuk utalt betegek szak­­vizsgálatát pontosan végezzék el és annak eredményét zárt borítékban küldjék meg a tisztiorvosoknak. Windisch Ödön rámutatott arra, hogy Budapesten évente mintegy 13.000 házasságot kötnek. A jövőben ezek szerint a tisztiorvosoknak kö­rülbelül 26.000 házasulandót kell majd megvizsgálniuk, ami óriási munkatöbbletet jelent. Helyeslés köz­ben sürgette, hogy a főváros a há­zasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat végrehajtására létesítsen külön orvosi intézményt, megfelelő felszereléssel. Dr. Salamon Géza tanácsnok a maga részéről is helyeselte a javas­latot, amellyel a főváros vezetősége komolyan foglalkozik majd. A Hardasnellák kérdése írta Zsákot­zky-Valánszky Miklós I. orosz cári ezredes Az utóbbi években nem egyszer merültek fel a lapokban hírek ar­ról, hogy a Szovjet­ Unió a Darda­nellák kérdésében bizonyos követe­léseket támasztott, illetve fog tá­masztani Törökországgal szemben. Molotov 1940-iki emlékezetes berlini útjával kapcsolatban is jelentek meg ilyen hírek a világsajtóban. A legutóbbi napokban ez a kérdés is­mét időszerűvé vált. Az Egyesült Államok volt török­­országi nagykövete, Me. Murray ugyanis az amerikai lapokban cik­ket írt, amelyben rámutatott annak a valószínűségére, hogy a Szovjet rajtaütést tervez a Dardanellák és a Boszporuk ellen. A német sajtó hangoztatja, hogy Berlinnek min­denkor módjában áll bizonyítékok­kal alátámasztani a Szovjet­ Uniónak erre vonatkozó törekvéseit. A „Dardanellák pro­blémájá“-nak lényegét és roppant fontosságát az oroszokra nézve, már kifejtettem ezeken a hasábokon. Ezúttal csupán azokat a feltételezhető követelése­ket ismertetem, melyek teljesülése esetén a Szovjet — a maga részéről — a problémát megoldottnak tekin­tené. A Dardanellák kérdése már rég­óta foglalkoztatta az orosz katonai köröket. Az orosz kormány már az első világháború idején legfőbb há­borús céljának nyilvánította a ten­gerszorosok megszerzését. Bár a hely­zet azóta lényegesen megváltozott, ezek az igények — különös föld­rajzi okokból — ma is teljes mér­tékben fennállónak. Legfeljebb egyes részleteiknek a megváltoztatásáról lehet szó. A­ op®sz törekvések lényege 1915. év elején, mielőtt Szaszonov akkori orosz külügyminiszter a Dar­danellák kérdésében megállapodást kötött volna a szövetségesekkel, az orosz katonai és diplomáciai szakér­tők, a kormány utasítására, terje­delmes emlékiratban részletesen ki­fejtették e probléma megoldásának módozatait, amelyeket Oroszország­ra nézve előnyös, elfogadható és el­fogadhatatlan esetek szerint osztá­lyoztak. Ennek a rendkívül érdekes, törté­nelmi értékű emlékiratnak a lénye­gét ismertetjük az alábbiakban, óriási terjedelme miatt természete­­sen csak kivonatosan. A megoldásokat három főcsoport­ba oszthatjuk: Az első, az Oroszországra nézve legkedvezőbb megoldásokat tartal­mazó csoport, a csatornák megszál­lását tárgyalta. A második Oroszország ellenőrzé­sének bevezetését tartalmazta. A harmadik csoport az összes Oroszországra nézve kedvezőtlen megoldásokat tárgyalta. Az első csoportban felsorolt meg­oldások bármelyikének érvényesülé­se Oroszországnak olyan erős hatal­mat adott volna a kezébe, hogy újabb háború esetén a Fekete-ten­gerbe a leghatalmasabb ellenséges flotta sem juthatott volna be. A Dar­danellák kijáratánál ugyanis az Égei-tengeren fekvő néhány sziget (Lemnosz, Imbrosz, Szamotrakosz és Tenedosz) is Oroszország birtokába jutott volna. Ezek a szigetek ural­ják a szoroshoz vezető utat és ezál­tal a Földközi-tenger felől háború esetén a blokád lehetetlenné vált volna. A szorosok mindkét partján néhány kilométer széles területsáv Ugyancsak orosz kézbe került volna. Az orosz, illetve az orosz-török el­lenőrzési megoldás érvényre jutása esetén (ez már a második csoportba tartozik) a következő főbb pontok voltak az irányadók: 1. Oroszország és az összes fekete­tengeri államok korlátlan kereske­delmi és hadihajózási útjának bizto­sítása a szorosokon át, valamint Tö­rökország kizárólagos ellenőrzési jo­gának megszüntetése. 2. Idegen államok hadiflottájának a feketetengeri vizekről való szigorú kitiltása és az orosz, illetve orosz­török ellenőrzés bevezetése. 3. A szorosok bejáratainál orosz katonai támaszpontok létesítése. A harmadik csoportban fel voltak sorolva az elfogadhatatlan és Orosz­országra nézve veszélyes esetek, a szorosok semlegesítése és nemzetkö­zivé tétele. Az 1923. évi lausannei értekezlet ebben a harmadik csoportban meg­említett megoldások szellemében döntött. Rendelkezései jogilag a mai napig is érvényesek.. Mi a helyzet m­a? A semlegesítés abból áll, hogy a szorosok partjain tilos bármilyen katonai erődítmény építése. Viszont bármelyik hatalom hadiflottájának szabad átvonulni a szorosokon, csak hadműveleteket nem szabad végezni a semlegesített vizeken. A török el­lenőrzés korlátolt mértékben meg­maradt. A csatornák leszerelése — kato­nai szempontból — nem lényeges, mert a világháború alatt bebizonyo­sodott (a gallipoli partraszállás), hogy a rögtönzött állások is megbíz­ható védelmet nyújtanak az itteni földrajzi adottságok folytán a kitű­nően megerősíthető csatornáknak. Ami a Dardanellák nemzetközivé tételére vonatkozik, ez a jogi forma a semlegesítéssel függ össze. Ennek közismert példája a Szuezi-csatorna volt, ahol az ellenőrzés egy nemzet­közi bizottság kezében volt. A mai (megváltozott) helyzetben a nemzet­közi ellenőrzés a Dardanellák eseté­ben elvesztette gyakorlati jelentősé­gét, de a háború utáni időkben a Szovjet­ Unió számára — katonai szempontból — talán ez volt a leg­súlyosabb csapás. Ha tehát szovjet részről valóban felmerülnének a csatornák iránti követelések, ezek semmissstre sem a semlegesítésre, illetve a Dardanel­lák nemzetközivé tételére vonatkoz­nának, hanem legalább is a szovjet­török ellenőrzés bevezetésére és a csatornák bejáratánál szovjet kato­nai támaszpontok létesítésére a finn Hange példájára. Bárdossy miniszterelnök megkoszorúzta Csáky István sírját Gróf Csáky István, Magyarország múlhatatlan érdemű külügyminisz­tere halálának egyéves fordulója al­kalmából Bárdossy László minisz­terelnök és a külügyminisztérium tisztviselői koszorút helyeztek el Csáky István sírjára. A kegyeletes aktuson megjelent bárcziházi Bár­­czy István miniszterelnökségi ál­lamtitkár, Ghyczy Jenő rk. követ és megh. miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese és a külügyi,­­i­­nisztérium valamennyi osztályve­zető­je. Bárdossy miniszterelnök Ghyczy­­Jenő társaságában érkezett a sír­hoz a Kerepesi­ út melletti temető­be. A külügyminisztérium osztály­­vezetői felsorakoztak Csáky István sírjával szemben, majd a sírra he­lyezték Bárdossy László miniszter­­elnöknek és a külügyminisztérium tisztviselőinek a koszorúját A mi­niszterelnök levett kalappal, néma tiszteletadással adózott Csáky Ist­ván emlékének. Tíz órakor Csáky István lelki üdvéért a Budavári Ko­ronázó Főtemplomban ünnepélyes gyászistentisztelet volt. A gyászmi­sén megjelentek az elhunyt kül­ügyminiszter családjának tagjai a széleskörű rokonság több képviselő­jével együtt továbbá Bárdossy László miniszterelnök s a magyar politikai és közélet számos kiváló­sága. • A kolozsvári „Ellenzék“ vezér­cikkében többek között azt írja, hogy Csáky István mintaképe volt a magyarnak. Tudta, hogy a ma­gyarságnak hivatása van, amelyet mindenképpen be kell töltenie, hogy a magyar igazság európai igazság, hogy a barátság, a hűség, az igaz­ság szent tételei nagy emberi esz­mények, amelyekkel visszaélve ered­ményt elérni nem lehet Óbuda szabályozása A városrendezési és magánépítési szakbizottság dr. Morvay Endre al­polgármester elnökletével Óbuda szabályozási kérdéseit tárgyalta. A bizottság tudomásul vette, hogy az óbudai új Árpád-híd feljárójának és környékének rendezésére szüksé­ges ingatlanokat a főváros összesen 2.899.755 pengőért kisajátította, ille­tőleg megegyezett az ingatlantulaj­donosokkal. Schuster Ede műszaki tanácsos ismertette az óbudai főútvonal belső rendezési tervét. A főútvonal 30—35 méter szélességben az óbudai Árpád-hídtól déli Irányba indul majd ki, a Kacsirtamező-utca vo­nalát követve. Ugyancsak délre, a Zsigmond-tér felé csatlakozik a Bécsi-útba és azon a vonalon halad a Zsigmond-térig, amelyet­ az ottani üres telkek felhasználásával ki fog­nak szélesíteni Ezen a helyen csat­lakozik a főútvonal az Árpád fe­­jedelem­ útjához. A bizottság a be­mutatott terveket elfogadta. Helyeslőleg vette tudomásul a bizottság azt a bejelentést, hogy a főváros a Normafa környékét­ zöld területnek nyilvánítja Ezen a kör­nyéken tehát nem szabad építkezni. A Normafa környéke jelenleg ma­gántulajdonban van és ezért a fő­város ennek a területnek a meg­szerzését tervezi. Megkezdte működését a­­közellátási ügyi tájékoztató szolgálat Az utóbbi időben a közellátási hi­vatal fél- és ügyforgalma annyira megnöveked­ett, hogy szükségessé vált olyan szervnek létesítése, amely hivatva van az egyéni közellátási kérdésekben Útmutatást és felvilá­gosítást adni anélkül, hogy egyes felvilágosítást kérők a főosztályok ügymenetét kérésükkel megterhel­nék. A közellátási miniszter elhatároz­ta, hogy a gyors ügymenet elősegí­tése érdekében tájékoztató- és pa­naszszolgálatot rendszeresít, amely a m. kir. közellátási hivatal köz­ponti épületében (Széchenyi-rakpart G.) működik. A tájékoztató szolgálat bárkinek ügyes-bajos dolgában fel­világosítást ad és azt a lehetőségek­hez képest soronkívül elintézi vagy, elintézteti. Éppen ezért mindenki, akinek a közellátással kapcsolatosan bárminemű panasza vagy elintézen­dő ügye van, forduljon bizalommal a tájékoztató Szolgálathoz akár sze­mélyesen, akár írásban vagy táv­beszélőn és csak az ott el nem n­­tézhető kérésekkel forduljon tr­ága­sabb helyre. (Telefonszolgálat: 120— 710, 120—730, 148-as mellékállomás.) A tájékoztató Iroda a szerdai nap­pal megkezdi működését.

Next