Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-28 / 266. szám
Turin, jan. 20-án. ']]' Néhány napi távollétem miatt megszakadt levelezésem , melyet alig kezdhetnék meg illőbben, mintha kirándulásomról egypár szóval megemlékezem. Múlt pénteken, f. hó 17-én tartatott meg születésnapi ünnepélye Alfieri Victornak, Asírban, a költő szülőhelyén. Egy ismerősöm felszóllta, mennénk el megtisztelni a dicsőült költő emlékezetét, s én nem soká vonakodtam, hanem kocsira ültünk és mentünk. Nem akarok útleírásommal untató lenni, s azért csak azt mondom el, mi kirándulásunk czéljára tartozott. Megnéztük az Alfieri-palotát, a szobát, melyben Olaszország újabb korának ezen nevezetes egyik fia született, és a fő templomot — a gót ízlésben épültet. Este a városi színházba siettünk, hol tulajdonkép az ünnepély tartatott, melyre ez estén Alfieri egyik tragédiája ,,Oreste“ adatott. Felvonások közben egy költemény olvastatott, az ünnepelt férfiú költői és hazafias tulajdonait méltó és nemes szavakban magasztaló. A színház fuladásig teli nézőkkel , kik a különben unalmas tragédia szebb helyeit, mint az érintett költeményt is, zajosan megtapsolák. Fölötte jól esett lelkemnek: tanuíja lenni azon lelkesedésnek, melylyel az elhunyt költő emlékezete iránt e nép viseltetik. Mint irataiból, s különösen önéletrajzából tudjuk, Alfieri egész életében gróf maradt ugyan ; de azért az újabb kor eszméi, különösen a szabadság utáni vágy kifejezései, benne a legmelegebb szónokra találtak. Ila megérhette volna hazája mai viszonyait: bizonyosan nem ment volna önkéntes száműzésben tölteni napjait és bevégezni munkás életét! Ő előbb elhunyt, mint hazája szabad intézményeket nyert, de azért a mai nemzedék hálával viseltetik iránta, mert egy volt ő azok közöl, kik elhintették a magot, melyből ama szabadabb élet kalászai sarjadoztak. Az alatt, míg én odajártam, kamaráink az erkölcsi testületeket illető törvényjavaslattal vesződtek. E tárgy nem érdekelvén önöket, hallgatással mellőzöm ; megemlítem azonban , hogy nemsokára Riccardi egy tíz törvényjavaslata fog a kamarák elébe terjesztetni, mely majd a külföldre nézve is érdekessé válhatik — a polgári házasságra vonatkozó törvény. E javaslat, mely 86 czikkből áll, már régóta a kamarai bizottmánynál van, mely, mint hallom, körülbelül 60 czikket át is vizsgált, hanem akkor aztán megszakasztotta munkálkodását, bizonyosan a miniszter úr sugalatára, ki nem akará azt kamarai viták tárgyává tenni, míg azon versengés , melyet előbbi, ápril 9-ikei törvényei eredményeztek, a római curiával ki nem egyenlíttetett. Ezen eljárása a miniszter úrnak, minden tekintetben javulást és elismerést érdemel, mert azt tanúsítja , hogy kabinetünk nem akar új olajat önteni a tűzre, mely parázsulni kezdett. Azonban miután Hil de Butenval, az ifj franczia követ, ideérkezése óta a tűz annyi élelmet nyert, hogy a „polgári házasság“ iránti törvény már nem tartathatik olajnak. Siccardi iír előtérbe szorítja azt, hogy így egyszerre keresztül essék az egész bajom; a franczia követ úr incselgő palotai befolyásától most annál kevésbbé gondolván tarthatni, minthogy Bonaparte Lajos úr, az Elysée szorongatásai és a nemzetgyűlési zavarok között alig fog arra gondolhatni, hogy ezen házi ügyeink miatt egy második római expeditiót indítson útnak Piemont ellen. A kabinetváltozásról a hírek, mint előre megmondtam, egészen megszűntek. Minden szabadelmű átlátja , hogy mai körülményeink között az Azegliominisztérium a lehető legalkalmasabb, mert elveiben — minden túlzástól ment lévén — legszilárdabb , legkövetkezetesebb. A szélsőbaloldal szinte eljutott már ezen meggyőződésre, s innen magyarázható , hogy az ülések már is csöndesebbek, mint e hónap elején, és az ünnepek előtt voltak. Megkísértette ugyan az úgynevezett „fekete“ párt — sőt kísértget még ma is — mindent, hogy mai kabinetünket, s ezzel az egész alkotmányt is, megdöntse: vannak, kik a drezdai congressus befolyásáról is terjesztenek bizonyos dynasztiai változásokat tárgyazó híreket, pedig a legbizzarrabbakat, csakhogy czért érjenek, de mind hiába! A királynak sem lemondani, sem az alkotmányra tett esküjét megszegni nincs kedve. Hajthatatlan jellemén megtörik a „feketék“ minden ármánykodása, s a mi statutonk—új parlamenti embereink kellő mérsékeltséggel kirondván— állni, és fejlődve virágozni fog. Somogy, jan. 18. A megye jelenlegi állásáról vár tőlem valamit, szerkesztő úr ? Jogszerűen is, ha már levelezői székemben neki nyújtózkodtam. Megvagyunk csend- és békében. Pörlekedünk, ha pénzünk van; ha nincs, nyílt adósságainktól sem rettegünk, mert a hitelezők, bármilly fontos képet vágjanak is , pénz nélkül a mostani perfolyamban nem igen haladhatnak. Írnánk bizonyítványokat, ha volna p. o. 15 pokros bélyegpapirunk; de mivel nincs, s a bizonyítványnak még is meg kell lenni, egy ily bizonyítványért el kell menni 5—6 mérföldet a mostani fagyos, döczögős után, s belekerül egy bizonyítvány 4—5 p.p. forintba — hát ha még hozzátesszük , hogy a szegény ember csak egy darabot talált magával hozni, ezt meg a jegyző elrontja___ ez azután élet! Ha a kormány megrendeli a bélyegpapirok használatát, jó volna, ha m, figyelme oda is kiterjedne, hogy legalább—ha minden helységjegyzőnél nem is, — de 3—4 egymáshoz közel fekvő helységek valamelyikében bélyegpapirok árultatnának, mert vajmi nehezen esik, ha az igazságot szolgáltató kezek a mezítelen papírra irt bizonyítványokat összerepítik, bélyegpapírt pedig kész fizetés mellett sem adhatnak. Megyei panduraink szolgálatukból elbocsáttattak, most azonban hallom, hogy egy része visszaállítatnék, mert szó a mi szó, rablóink már nagyon vérszemet kaptak. A rablás még most is temérdek. Sok helyen világos nappal tzetnek a legnagyobb merények. Történt eset, hogy a zsandárt levetkőzteté a kanászbojtár, s ruhájában néhány nap parádézott, utóbb beküldte a főbíróhoz, azt üzenvén, hogy neki jobb a vászongatya , s az ólommal töltött fényes csőnél többet ér a ragyogó balta ------valódi somogyi betyárjellem! A zsandár nyakon töröli a korcsmárost, ha néhány csepp hiányzik mértékéből — de a fenyegető kalandorok erdei magányát töltött csőjével még fényes nappal is megkeresni — retteg. Tehát sem pandúr — s a zsandár csak az erdőszéleket kerüli!!... mivé leszünk ? Még egyet egy rablásról. A napokban egy T— polgárnak néhány száz forintra menő ezüstpénzét elemelték pinczéjétől, hová elásva volt. Azonban a kalandor ott felejtette jegyzőkönyvét, melynek első levelére az özönvizi szokás szerint ezek valónak jegyezve: — „K... jegyzőkönyve , ha eltéved, szerelmes barátom , kerítsd a kezemre.“ Eredeti dolog rablói még ily könnyen nyakon nem csíptek mostanában. E tárgyról majd tán máskor nyíltabban, mert ez még csak az első forrás a hírvilágban. Tisztviselőinkre csak dicséretet halmozhatok, a megfeszített erély és szorgalom után. Mindent elkövetnek a törvényes után, mit csak a kormány tőlök igényel, bár most közölök többen le vannak verve azon hírre, hogy idegenebb helyre fognak eltetetni. Hogy miért teszi ezt a kormány?—majd a jövő megfejti — bár könnyű gyanítani. Többen közölök már fel is rándultak Pestre ez érdemben. Mint hallom Kaposvárott—e megye székhelyén — nagyszerű vigalmat szándékozik adni az ifjúság. Somogyban egész tavasz van , ha kivált az időből kiszakítjuk a három legközelebbi napot, melyek csakugyan felaggaták téli ablakainkra a dér virágokkal czifrázott fehérpatyolat függönyt, de a függönyök már leolvadtak, s világosan láthatunk. A Balaton még csak most kezdett beállani, a halászatról tehát eddig szó sem lehetett; pedig t. szerkesztő lír is csak szívesen venne egy tizfontos Fogast ott a drágaságok világában? Majd ! majd ! (*) Utaink meglehetősek. Marhadög nincs. — Boldog Somogy! HIVATALOS. Ő Felsége következő legfensőbb sajátkezű iratokat méltóztatott kibocsátni: Igazságügyminiszter lovag Schmerling Antalhoz. Kedves lovag Schmerling! Önnek, miniszterelnököm herczeg Schwarzenberg által előmbe terjesztett kérelmére, Önt az igazságügyminiszteri hivataltól fölmenteni, jónak találom e kérést. Ön e fontos helyen kifejtett foganatos munkásságának méltánylása mellett kegyelmesen teljesitni, s ezennel a legfőbb törvény- és megsemmisitőszék második elnökét lovag Krausz Károlyt igazságügyminiszteremmé kinevezem. Bécs, január. 23. 1851. Ferencz József, mp. Schwarzenberg F. m. p. A legfőbb törvény- és megsemmisitőszék második elnökéhez lovag Krausz Károlyhoz. Kedves lovag Krausz ! Jónak találom Önt igazságügyminister Schmerling helyébe, kinek e hivatalról lemondását kegyelmesen elfogadtam, igazságügyminiszteremmé kinevezni. Ön e hivatali helyet haladék nélkül elfoglalandja. Bécs, január 23. 1851. Ferencz József, m. p. Schwarzenberg F. m. p. A cs. k. pénzügyi ministerium egyetértve a cs. k. belügym ministeriummal jan.5-én 32331/2223 sz. alatt kelt rendeletnél fogva Nógrád megyében eső Losoncz mezőváros reformata egyházi közönségének, folyamodása következtében, a hadiesemények alatt leégett temploma és iskolája fölépíthetésére ezüstszerek nyilvános kijátszását megengedte. E lotteriai kijátszás közelebbi körülményei utánpótlólag közhírré fognak tetetni. VICTOR. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNEYK. Budapest, jan. 28. — Nemzeti színházunkban, ma kedden adatik: DON SEBASTIAN, opera 5 felvonásban; irta Seribe, zenéjét Donizetti, ford. Egressi B. — Rövid idő múlva, mint értesítve vagyunk, ismét egy igen érdekes röpiratkát fog nyerni a t. magyar közönség Fehér György úrtől, a nemzeti irodalom ezen tiszteletreméltó ősz bajnokától — ha csak — mit nem remélünk — közbetzendett akadályok továbbra nem halasztják a munka megjelenését. E röpirat „A polgári alkotmányok főtulajdonságait néhány észrevételekkel“ vizsgálja. Benne a fáradhatlan, tisztes aggastyán új bizonyságát adja nemzetiségünk iránti buzgalmának, lángoló hazaszeretetének. Reméli, hogy töredék-gondolatinak, egyszerű szavainak czélját elértendik azok, kiknek szívük magyarán érez. El nem fogjuk mulasztani annak idejében bővebben is megismertetni olvasóinkat a t. szerző, újabb vizsgálódásai után ítélve , e jelesnek ígérkező értekezéssel. •• Friebeisz Istvánnak már e lapokban is említett, s közbejött körülményeknél fogva egész új átdolgozást igényelt munkája: „Gyakorlati jegyzetek közigazgatási tisztviselők használatára“ czím alatt, készen van, s ha kiadó nem találkoznék—mit alig hiszünk (’) Szavánál fogjuk Önt. Szerk. Nyilvános fuvola- és klarinét-iskola. A pestbudai hangászegylet zenedéjében i. é. martius 10-kén kezdetik meg a fuvola és klarinét-tanítás , s azontúl minden szerdán, pénteken s hétfőn folytattatik; név szerint a fuvola-tanítás reggel 8 órakor Pfeiffer Antal, a klarinét-oktatás pedig délután 3 órakor Filip Károly tanár urak, a nemzeti színház zenekara első rendű művészeinek Útmutatásuk alatt. Kik e tanításban részt venni óhajtnak, előre irassák be magukat intézetiigazgató Mátray Gábornál (Museum-épület, földszint, jobbra 14. sz.) mi naponkint reggel 8—9, d. u. 3—5 óra között történhetik. — A fölvételi föltételek ugyan azok, melyek eddig az énekiskolai s hegedű-osztálybeli növendékeknél voltak szokásban. — Az igazgatóság szerző költségén fog legrövidebb idő alatt megjelenni. Ezen 52 czikkre osztott munkában , szerző : 1) a közigazgatási külső hivatalok kezelésének mechanismusát illetőleg egyformaság behozatalát teszi javaslatba ; 2) a közigazgatási — kivált újoncz — tisztviselőknek kézikönyvet nyújt, melyből a közigazgatás legalább legfontosabb teendőiről szerezhessenek maguknak fogalmat, ismeretet, s a végrehajtásban tájékozást; 3) a közigazgatás némely fontosabb tárgyait, s az ezekre vonatkozó intézkedéseket elemezi, s megvitatja. Ezekből láthatni, miként ezen korszerű munka, hazánkban, hol a közigazgatási teendőket, azelőtt is nagyobbrészt csak gyakorlatból, annyi baklövés után tanulták meg tisztviselőink, jelenleg pedig épen nincs semmi új kézikönyvök, nevezetes hiányt pótoland, s minden tisztviselő által örömmel fogadtatik. Szerzőnek a közigazgatási ügyekbeni jártasságát s ismereteit, az 1845-ben ,,Népjegyzői hivatal és Falusi Tanács“ czím alatt kiadott, s 2500 példányban elkelt munkájából ismeri a közönség. Midőn tehát e munkát, ismételve ajánljuk a közönség , s különösen a közigazgatási tisztviselők ügyelmébe, csak kötelességünket teljesítjük. — A nemzeti színház Zsebkönyve ez évre már régebben megjelent, vele most is mint régebben szoktak , ajándékozásokat, látogatásokat stb. visznek végbe, s megfizettetik nemcsak a könyv árát, hanem a fáradságot, a jószívűséget és mindent, mit a nagylelkűségtől várniuk s nyerniük lehet. Egy ismerősünk említé , miszerint e napokban egy kipödrött bajszú gavallér kopogtatott be hozzá, s előadván, hogy mikép óhajtott nála tisztelkedni, rögtön egy aranyszegélyü zsebkönyvet vont elő hóna alól azon alázatos megjegyzéssel, hogy a begyülendő összeg a színház pénztárának jövedelmét szaporitandja, hogy ő csak szegény megbízott apostola az ügynek s könyvébe följegyezhetni azon becses adományokat, melyekkel a lelkes magyar hazafiak és honleányok a nemzeti színház ügyét ez alkalommal gyámolítani készek. Igaz, hogy volt nála valami jegyzőkönyvforma, de hogy e könyvbe saját részére szokott jegyezni, onnan gyanítható, mivel oly helyekre is betévedt, hol az előtt már megszerezték a színházi zsebkönyvet s érte, annak rende szerint, mégis fizettek. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy óvják magukat e házaló „fahrende Ritterek“ látogatásától, kik az embernek hazafiúi érzelmeit, nagylelkűségét stb. rohanják meg, hogy ily után egypár garashoz juthassanak. — A karinthiai kath. népiskolák állapota fölött hivatalosan készült kimutatásból kitetszik — mond a bécsi Corriere Italiano — miszerint 311,659 lélekre 241 iskola esik, melyek közöl 174 német, 58 szláv, és 9 vegyes, s mintegy 56,593 lelket tevő népességre nem esik iskola , 107 parochiában t. i. egyetlen egy iskola sem létezik. E parochiák közöl 43 német, 60 szláv, és 4 vegyes. Ezen hivatalos kimutatást figyelmükbe ajánljuk azoknak, kik a magyar nép műveletlenségét gyakran oly irtózatos színekkel szokták festeni. — Az ifjúság bálja, mint tegnap irtuk, lehető legnagyobb renddel és fénynyel ment végbe. Kiki mulatott, a mint kedve és tehetsége hozta magával. Egyedül csak a vendéglős drágasága ellen volt némelyeknek kifogásuk. Hiába efféle mulatság nem mindennap történik s a vendéglősnek mindennap élnie és gazdagodnia kell.... De azt mégis megtehetné a közönség kedvéért, hogy ne oly egyszerre akarjon meggazdagodni. Egy darab belföldi szivart nem lehetett alább kapni l0p.kinál. Egy p. forintért csupán étvágyat lehetett csinálni az embernek. Egy ifjú 250. forintot fizetett, hogy néhány jó ismerősét úgy a hogy megvendégelte. Óhajtandó volna , hogy e szabad huzavonát valamikép megszüntessék. — A Fiuméban azon zavargások és véres összeütközések, melyekről más lapok után politikai szemlénk ezelőtt több napokkal kétkedve emlékezett, az Osservatore Triestino hivatalos értesítése szerint csakugyan nem valósultak. — A nemzeti conservatorium ügye meglehetős sükernek örvend. Alaptőkéje az utolsó kimutatás szerint, 13.000 p. forint, mely, mint remélhetni, nemsokára többel fog szaporodni. A tanítványok számai kik a zenében oktatást vesznek. 135. Mind a tanárok, mind a tanítványok szorgalma kitűnő... Egyébiránt némelyek, tán a conservatorumot, vagy a zeneegyletet, „zeneáé“nek keresztelték mostanában. Egy idő óta dühösen kalapálják nálunk a szavakat ad normám kaloda. Kevés köszönet van benne. Mert a zenede-féle magyarításnál csakugyan különb a conservatorium. — f Bécsből nemrégiben 80 darab levágott borjút szállítottak Budapestre kimérés végett. Némelyek azt mondják, hogy ezután élve fogják azokat ide szállítani. — j Bernát Gáspár ,,Frescoképek“ czimü humoristikai művének II—ik kötete sajtó alatt lévén, előfizetési iveinek tisztelt kezelői köretnek, hogy iveiket, i. e. február 15-dik napjáig Kozma Vazul úr nyomdai irodájába (Alduna-sor, Piaristák épülete) küldeni szíveskedjenek. kor következő miniszteri combinatiot ir : ,,Leon Faucher szólittatott föl egy kabinet alkotására , talán sikerülhetend neki Chasseloup-Laubat és Buffet urakkal. Az igazságügyi tárcza Odillon-Barrot úr számára tartatik fen, ki azonban, nem tudják, elfogadja-e vagy sem ? Fould megmaradna, s Daru nem lépne be; Vaisse, nord megyei ispánt is az Elyséebe hitták; ezen combinatio szerint Barraguay- d'Hilliers, Carlier és Berger urak állomásaikon maradnának.“ Ugyan e lap másik párisi levelezője szerint Abatucci igen ajánlá az elnöknek Billault urat. Az Événement ezeket közli: jan. 22-ke, esti 6 órakor: „E pillanatban, midőn lapunkat sajtó alá bocsátnák, vesszük azon hírt, hogy Odillon-Barrot úr, kit öt órakor a nemzetgyűlésből kilőni láttunk, Abatucci kíséretében az Elyséebe ment. Az elnök három óranegyedig beszélt vele. A nemzetgyűlés még nem volt szétoszolva, s a képviselők sérthetlensége fölött szavaztak, midőn elterjedt a hír, az elnök és Odillon-Barrot Haakozásáról. Ugyanekkor következő combinatioról volt szó : „Elnök és igazságügyi miniszter : Odillon-Barrot; pénzügyi : Léon-Faucher; közmunkaügyi : Chasseloup-Laubat; kereskedelmi: Quentin-Bauchart; belügyi : Daru; tengerészeti: Dupetit-Thouars; hadügyi: Oudinot; közoktatás : Langlais (Sarthe); külügyi: N. „Azt állítják, hogy Broglie úr nem volna idegen e megálladodás iránt. „A köztársaság’elnöke,hirszerint, új szeneten(message) dolgozik.“ Az A. A. Z. Drezdából, jan. 20-káról, külföldi rovatunk alatt olvasható , nevezetes újságot hoz. Ausztria és Poroszország a német szövetségbe összes tartományaikkal belépésüket indítványozták. E fontos körülmény bennünket is közelről érdekel. Majd meglátjuk , mikép végeznek a külföldi kabinetek, e fontos tárgyban ? Helvétziában azon zavarok , melyek a menekültek ügye miatt keletkeztek volt, lecsöndesítvék, s további aggodalomra semmi körülmények nem mutatkoznak. Olaszországban semmi nevezetes változás. Romából azon hirt vesszük, hogy a montenegrói Vladika oda megérkezett. Róla , mint jelenleg Roma legérdekesebb vendégéről, ezeket írják: „A vladika a Vatikánba menvén, ő Szentségét kívánta meglátogatni. Kíséretében volt három, állukig fölfegyverkezett montenegrói. Midőn a Vatikánban megjelentek, mondták a montenegróiaknak, tennék le fegyvereket, mert a szokás úgy kívánja. Egy montenegrói erre azt felelte : ,,a montenegrói fegyverét csak életével együtt adja oda.“ A pápa„ Szentsége megparancsolá, hogy mind a három egészen fölfegyverkezve bocsáttassék be.“ Megjegyezzük itt, miszerint a montenegrói vladika nemcsak világi, de egyszersmind vallási főnöke is a keleti egyházhoz tartozó ama hegyi lakosoknak. Angliában teljes politikai szükség. Jan. 21-kéről vannak némi, kevésbbé fontos hírek. A Times szerint, a királynő trónbeszédére a válaszföliratot Kildare őrgróf és Pető urak fogják föltenni. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 28. (!) Párisból, jan. 23-kaig terjednek tudósításaink. Az Indépendance párisi levelezője, 22-ke esti 7 óraFrancziaország. (!) Páris, jan. 21. — Párisban, jelenleg, két nevezetes újság volna, ha az eféle dolgokat újságoknak lehet nevezni. Egyik : a miniszteri krízis; másik : a számos befogatások. Az előbbi mostanság hétköznapivá vált, a másik: kissé szűnni kezdett. Mi a krízist illeti : ennek oka, körülményei már bőven fejtettek ki közelebbről e lapok hasábjain. A miniszteri krízis maga után voná természetesen a miniszteri combinatiókat. Nagyon hálátlan, mindamellett, hogy könnyű munka. Hogy Lamartine úr közelebbről az Elyséebe meghivatott, ezáltal az elnök mutogatni akará, hogy ő is republicanus, ha Thiers úr is , szükségből republicanus. A köztársasági alkotmány iránti rokonszenve bizonyítgatásául hívtáa föl Lamartine urat, hogy alkotna egy minisztériumot. Jellemző az elnöknek a mostani körülményre vonatkozó nyilatkozata , mi következőleg Lamartine úrrali bánásmódjára is alkalmaztathatik. A nyilatkozat ilyen forma: „A régi pártok főnökei, kik a köztársaságot alapilag utálják, részint V. Henrik , részint a Párisi gróf javára, elkeseredett harczot folytat ellenem, azon ürügy alatt, mintha én az alkotmányt megsérteni, és a császárságot behozni szándékoznám. Minthogy azonban, daczára annak, hogy minden lehető körülmények alkalmával az ellenkezőt tanúsítottam, a gyanúsítások mégsem szűnnek meg, jobban ezeket nem cáfolhatom meg, mintha oly embert bízok meg kabinetalkotással, ki magára megszemélyesített köztársaság; azután, remélem , hogy az ellenem fölhozott panaszok önként elenyésznek.“ Lamartine úr Bonaparte úrnak olyformán válaszolt , hogy őt mind a többség, mind a kisebbség utálja, következőleg oly minisztérium, melyet ő alakítna, nem sokáig élhetne. A Presse Lamartine urat kissé megfeddi azért, hogy vonakodik minisztériumot alkotni, midőn, és ellenkezőleg, a köztársaságiakra számíthat, s a többség is legalább semlegesen viselné magát. A Presse egyenesen Lamartine úr büszkeségének tulajdonítja, hogy ’nem vállalja el a miniszterséget, szégyenelvén ő, ki a köztársaságot alkotta, Bonaparte alatt szolgálni. A Presse a többek közt így nyilatkozik: „A büszkeségnek két neme van: egyik nemtelen, és nemes. Egyik hirt, lármát, hasznot , megtiszteltetéseket hajhász, a másik csak közjót. — Mi nem mondjuk a másikat Lamartine úrról: ő igen sok jót tett, sok roszat elhárítván. Neki gyakran és keserűen szemére lobbantják, hogy ő alapította a köztársaságot. Egy, csak egyetlen eszköz által győzedelmeskedhetik e szemrehányáson; ez, hogy tartsa meg.“ Következőleg, hogy a baloldalnak is adjon befolyást. — A Patriéban ezeket olvassuk: „A rendőrség még egy titkos társulatot fedezett föl. A magát „ Union des communes“nek nevezett egylet harminchat tagja tegnap estre letartóztattatott. Ma ismét húszat fogtak