Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-05 / 772. szám

A nissai cs. k. erdői és számtartói díjas gyakornok Janovics László , királymezei kerületbeli janoveczi alerdésznek neveztetett ki. A rahói erdői kerületben fekvő vocsi alerdészi állo­másra M­ágner József neveztetett ki. F. k­c 3-kán a cs. kir. távirati hivatal a pályaudvar­ból a hadastyánok házába visszahelyeztetik. Ez tekintettel a m­. aug. 27-ki 5284. sz hirdet­ményre, ezennel köztudomásra hozatik. Pest, oet. 2. 1852. Cs. kir. posta és távirati igazgatóság. A cs. kir. magyarországi országos pénzügyi igazga­tóságnak, 1852. September 30-kán kelt hirdetése. (Az 1852, 1853 és 1854-ik évekre felemelt dohány­beváltási árak iránt.) A cs. kir. Apostoli Felsége atyáskodó szándékának megfelelőleg, miszerint t. i. a dohánytermesztés azon koronaországokban, melyekben a dohányegyedáruság az 1850-dik évi nov. 29-kén kelt cs. kir. nyíltparancs rendeleténél fogva érvénybe lépett, az ezen termeszté­si ággal foglalkozó lakosok számára nyereséges üzletté emeltessék, a termesztők termesztményeiknek folytonos nemes­ítésére ösztönöztessenek , és a dohánytermeszt­­ményeknek az államjövedéknek beszolgáltatása alkal­mával megfelelő árak adása által a termesztők jólléte elősegittessék, a cs. kir. pénzügyi minisztérium f. évi sept. 25-kán 1412yF.M. sz. a. kelt rendelete szerint jó­nak találni méltóztatott, miszerint beváltásra alkalmas minden dohánylevelek árai fölemeltessenek. A mellékletben látható árak szerint fognak az 1852- dik évben termesztett dohánylevelek beváltatni, és egy­szersmind a dohányegyedárussági rend 44, 45 és 46 .§-aira vonatkozólag ezennel kijelentetik , hogy ezen árak az 1855 és 1854 termesztési években sem fognak leszállittatni. A beváltandó levelek nemének megítélése , és minő­ségük szerinti osztályozása iránt , az 1831 évi apr. hó 9-kén in­dulus sz. a. kelt hirdetéssel közzétett rendeletek érvényben maradnak. (Magy. Hirl.) !­ VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK Pest, oct. 5. — Tegnap reggel a cs. kir. Ap. Felsége legma­­gasb névünnepe diszteljes egyházi szertartással üle­­tett meg a főváros összes templomaiban , katonai, egyházi s politikai hatóságok és nagyszámú néptömeg revén részt illető lelkészségek szerint az ünnepélyes ájtatosságban. A budavári főtemplomban ez alka­lomra Kluger Es-dur miséje, s a pesti belvárosi lel­­készségi templomban Haydn nagyszerű egyházi ze­neműve, melyet Nelson győzelminek dicsőitésére szer­zett, s mely „Nelson miséje­"czím alatt ismeretes a zenevilág előtt, játszatott, mindkét jeles szerzemény ihlettsége emelé a hatást, mit az ünnepélyes egyházi komoly szertartás a nagyszámú ájtatoskodó közön­ségben előidézett. — Nemzeti­­múzeumunk újra becses darabok bir­tokába jutana. Azon nagyszámú régiségi maradvá­nyok ugyanis, melyek az óbudai római vízvezeték tájékán léteznek, jelenleg mind összegyüjtetnek , s a nemzeti múzeumban, részint annak termeiben, részint a csarnokokban fognak felállittatni. — A hadastyánlaktanyában létező távirdahivatal, mely a3 Figének a palotai táborbani tartózkodása alatt a palotaligeti vendéglő mellett épült kis deszkaterem­ben volt felállítva, tegnapelőtt ismét előbbi rendes he­lyére szállíttatott át. —■ A „pesti Lloyd”­ társaság csődöt hirdet az alapszabályok értelmében alkotott főtitkári állo­másra, melylyel évi 1­­00 dij lesz összekötve, s mely­nek elnyerésére mindenekelőtt a kereskedelmi s köz­gazdászati tudományok és gyakorlatbani jártasság kívántatik, valamint múlhatlan ismerete a magyar nyelvnek is. A főtitkár az alapszabályok szerint egy­úttal szerkesztője fog lenni a társaság által mindkét nyelven magyarul és németül kiadatni szándékolt kereskedelmi s közgazdászati közlönynek. Másod­rendű s mintegy mellékes föltételül lévén itt a hazai lék , gyámok s mindenrendü elemi tanítók méltó figy-lmA Rókuskórházba kellő üvegáruk szállítására f. hó 8-kán a városházán árcsökkentés fog tartatni a kórházi bizottmány jelenlétében. Oct. 23-kán pe­dig a szent Gellérthegy melletti fehér homoktelep használata árverés utján egy évre C dec. 1. 1852. kikérdezésekkel, magyarul, naponkint 8—9.ór. Wen­zel Gusztáv tr által. Polgári törvénykezési rend, általános rész, kikérdezésekkel, m­agyarul, hétfőn, szerdán és pénteken regg. 10—11 órakor. Csődtör­vénykezés magyarul kedden 12 — 1 ór. ugyanattól. Osztrák polgárjog, első s második rész, egész a 858. §-ig bezárólag, kikérdezésekkel, németül, naponkint 10— 11 ór. Harum Péter úr által. Polgári törvény­kezés az Erdélyre nézve megállapított új perrendtar­tás szerint, kikérdezésekkel, németül, hétfőn, szer­dán, péntek és szombaton 12—1 óra ugyanattól. Büntetőjog, az ujan szentesített törvénykönyv sze­rint, kikérdezések és ismétlésekkel, németül, hétfőn, szerdán, péntek és szombaton, 11 — 12 ór. Virozsil Antaltól. Büntetőjog kikérdezéssel, magyarul, na­ponkint 9—10 ór. Pauler Tódor úr által. Büntető­jogi elméletek itészi felvilágosítása, magyarul, pén­teken 3—4 ór. ugyattól. Bölcseleti s gyakorlati eu­rópai népjog, jelesen a bevezetés és békejog, kikér­dezéssel, magyarul, hétfőn, szerdán és szombaton, d. u. 3—4 ór. ugyanattól. Bányajog, kikérdezéssel, németül, hétfőn, szerdán, szombaton, 12—1 ór. Wen­zel Gusztáv tr által. Váltókereskedelmi jog, kikér­dezésekkel magyarul, hétfőn, szerdán és szombaton, 2—3 órakor Karvassy Ágoston tr által. Váltókeres­kedelmi jog, németül, szerdán és szombaton 4—5 ór. Elischer Boldizsár magántanitó által. Politikai tu­dományok, jelesen a politikai tudományok előtana, rendőrtan s nemzeti gazdászat, kikérdezésekkel, né­metül, naponkint 8—9 ór. Karvassy Ág­­tr által. Jogpolitikai kereskedelmi tan különös tekintettel a kereskedelmi jogi törvényekre, magyarul, pénteken 11— 12 ór. ugyanattól. Statistika elmélete s az eu­rópai státusok statistikája, kikérdezésekkel, magya­rul, naponkint 10—11 órakor, németül pedig hét­főn, szerdán, péntek és szombaton d. u. 2—3 ór. Laner Ferencz tr által. Osztrák igazgatási törvény­tan, I. rész, kikérdezésekkel, magyarul, naponkint 11 —12 ór. Récsy Emil tr által. Osztrák pénzügyi törvénytan, kikérdezéssel, magyarul, hétfőn, szer­dán, péntek és szombaton, d. u. 3—4 ór. ugyanat­tól. Állami számvitel, kikérdezéssel, németül, na­ponkint 11 — 12 ór. Degen János tr által. — Kolozsvárról Írják: Erdély közepe délnyu­goti felében egy nevezetes légtünemény volt lát­ható. Több helyről é­rkezett utasaink egyhangú véle­ménye szerint sept. elején , egy tiszta nap délutánja 4 — 5 órája közt, az égen egy bolygó tűz alakú tüne­mény vonult el, mely miután néhány másodperczet ragyogott, több darabokba pattant, s utána tompa mennydörgés szerű moraj volt halható. Meteor hullást gyanítanak, de még eddig hírt nem vettünk, hova hullott volna. Marosújvár és Enyed között pattan­hatott el. Színházunk jelenleg nincs. October közepére vá­runk Aradról színészeket. Pécs, oct. 4. — A Montenegro függetlenségi nyilatkozata tár­gyában kérvényét ő Felsége elé nyújtandó küldöttség oct. 20-dikán megy Zágrábba, miszerint a végett ő Felsége előtt egy külön kihallgatásban megjelen­ Az egyetemi leczkerend szerint jövő téli félévben a jogtani karban következő tanulmányok a köv. tanárok által adatnak elő: 1) jog 6s politikai tudományok encyclopaediája, s természeti magánjog, ismétlések és kikérdezésekkel összekötve, németül, hétfőn, szer­dán, péntek és szombaton reggeli 9—10 órakor Vi­­rozsil Antal ír által. Természeti társalomjog­­részi alkalmazással a legújabb korban fölmerült különféle communistikus és socialistikus elméletekre, németül, kedden regg. 9—10 órakor ugyanattól. Történet, bevezetés s belső és külső egyházi jog, ismétlések és kikérdezésekkel, latinul, naponkint regg. 9—10 év, kedd és szombaton 10—likor Vizkelety Ferencz tr által. A római polgárjog történet­tantételes magya­rázata, a kötelezettségi jog kivételével, folytonos te­kintettel az osztrák polgári törvénykönyvre, kikérde­zésekkel összekötve, latin nyelven, naponkint reggel 8—9 ór. hétfőn, szerdán s pénteken pedig délutáni 3—4 ór. Henfner János tr által. Magyar polgárjog, bevezetés, általános rész, dologi s kötelezettségi jog, NEY FERENCZ, a fest. akad. társulat titkára. Magyar festészeti akadémia. Az első m. festészeti akadémiát gyámolitó társu­lat választmánya oct. 1-jén ülést tartván, az akadé­miai növendékek tanulmány­műveinek megbirálására bizottmányt nevezett, melynek tagjai: Bajzáth Ru­dolf, Karlovszky Zsigmon­d, Danzi Auguszt, Kiss Bá­lint és Ney Ferencz. Öszvesen 104 darab tanul­­m­ány­mű van kiállítva, s a választmány részéről is figyelmeztetik ezennel a 1. közönség e kiállítás meg­tekintésére, mely eléggé hangosan bizonyítja az in­tézeti növendékek dicséretes haladását. — A Dij­­osztás és a részvényesek közt felsőbb engedelem nyo­mán kisorsolandó képek kijátszása a társulat ünne­pélyes közgyűlésén menend véghez i. é. nov. 14-kén d. e. 11 órakor. El nem mulaszthatom ez alkalommal a t. közönsé­get következőkről értesíteni : 1) A társulati alapítók száma ez év folytán kettővel szaporodott, miután Marczibányi Mária O­nga és gf Károlyi István ő mga egy egy 66 pftos alapítványt 1852—54 évekre alá­írni méltóztattak , — miért is a választmány ezennel nyilvánosan kijelenti szives köszönetét. A részvé­nyesek száma is örvendetesen szaporodott. 2) Főher­­czeg Albert országkormányzónk ő Fenségénél f­ évi ápril 28-kán mutatta l­e hódoló tiszteletét a társulat részéről egy küldöttség társulati elnök Ürményi Fe­rencz ő excllja vezérlete alatt, a­mikor is ő Fensége a társulat és intézet állapotáról kegyes leereszkedés­sel tudakozódni méltóztatott. 3) Folyó évi máj h­ljén a társulati növendékeket kötelező szabályzat adatott ki, melynek szigorú megtartása követeltetek. 4) Az állandó műkiállítás megpendített eszméjével a vá­lasztmány különböző fontos okoknál fogva még f. é. apr. 7-kei ülésében felhagyott, miről a t. közönsé­get értesíteni czélszerűnek tartatik. 5) Az adakozók sorában különösen megemlítendő Neumann Ferdinand vésnök tír, ki a társulat számára egy igen csinosan és művészileg vésett pecsét-nyomót ingyen készitni szí­veskedett. Fogadja azért a t­­űz a választmány nyil­vános köszönetét. b) Az 1851-i­ki tanévben a társulat részéről­­ 12 növendékért fizettetett a tandíj, kik között három alapítónak saját nevére képezett három növendék van. 7) Végre el nem mulaszthatom annak megemlítését, hogy az idei műkiállításban volt aka­démiai növendékektől számosabb festvény vola szem­lélhető , melyek méltányló elismerésben részesültek, miért is az akadémiát s az azt gyámolitó társulatot a t. közönség figyelmébe újabban ajánlani bátorkodom. Kelt Pesten, oct. 3-kán 1852. u­ gas gyöngyháznyeregben, turbánjában magas kócsag, oldalán görbe szablya. A leányka csengés öszvéren ült, mellette bátyja m­ent gyalog, nyeregkápáját fogva, hogy kis testvére le ne essék. Az öszvért zabláján fogva vezette egy barnaképű oláh kalauz, míg a karaván élén egy tö­rök kalauz ballagott. A török kalauznak fogadása tarta, akárhol az utón keresztülfolyó patakot talált, abban harminc­három­­szor megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pe­­dig az a fogadása volt, hogy a­hol egy szent képet talált az útfélen, s előtte kiürülve a pomana korsaját, addig odább nem ment, mig forrást nem talált, a mi­ből azt megmentse, mely vallásos és emberbaráti fo­gadások számtalanszor nyujtanak az egész társaság­nak alkalmat a megpihenhetésre. A török kalauz szótalan ember volt, annál beszé­desebb volt az oláh , elmondta apjának, anyjának, öreg apjának minden viselt dolgait; minden bokor­ról, patakról tudott valami emlékezetest: „Itt ebben a körben bukott el Murza paripája tavaly nyáron, amott abba a fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye Ljubu, derék egypár voltak; itt akasztatta fel azt a harmincz rablót sorba egymás mellé Halil effendi; abban a lyukban ott lakott a sü­völtő sárkány, a kit Balina Gregu szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon a terhes szekér azt a zsidót, a ki öt esztendővel ezelőtt felfordult s a szekér alá esett. Amott verték agyon a debrényi kántort a zsivá­­nyok öt dénárért. Itt volt ezer­ esztendő előtt az a nagy tő, a miben aranyhaju Flore fürdőtt, meg az arany ludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor a czi­­gányasszony megjövendölte neki, hogy Várna alatt el fog esni a magyar király s ő a fiát küldte hozzá két jó futó paripával, hogy megszabadítsa... Mindezen helyeket már messziről mutogatá a jó oláh, ki szüntelen karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor egy említett helyhez ért, min­dig egy követ vetett oda, úgy hogy időjártával egész halmot rakott mindenüvé. Ilonka, — igy hittük a kis árva leányt, — figyel­mesen hallgatá mind e meséket, gyermek lelke elan­­dalgott a tündéres, a szokatlan, a borzasztó regéken, s h­i vezetője el talált hallgatni, ő kérdezé: hát e helyről nem tudsz valami mesét? Mi gyújtotta fel ezt a fát ? ki égeti azt a tüzet ott a távolban, mi füstöl ott az erdők közt, micsoda veresség csörgött­­ ottan le a sziklán ? mi csattog úgy a távolban ? És az oláh semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud róla ; sem oly tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta volna meg, hogy a tűz pász­­torfiúk műve, a füst pedig szénégetőké, és a veres­ség nem egyéb zápormost a veres földnél; s a távoli zörej a hegyi patak moraja, hanem megmagyarázta szépen, hogy ahoz a fához egy szegény kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok s úgy gyújtották meg alatta , ott a tűznél zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól jő, hol kecskelábú boszorkányok főznek irtóztató üstben rettenetes főzeléket, az a vé­resség pedig ott a griff madárnak a vére s a mi zu­­hogást hallani olykor a messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvu embernek a köhögése. A leányka csak hallgatta, a­míg csodákról és tün­dérekről volt szó, de a legutóbbinál elnevette magát, s megtaszítva kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét, monda: — Eredj, te bolond! mit mesélsz nekem kétszarvú emberről. — No, no, inte az oláh, majd meglátod, csak jól ne viseld magad. — Hát milyen az ? mit csinál az itt ? — Tudom is én, hogy mit csinál ? Én csak azt tudom, hogy elszaladok, ha meglátom. — Hát láttad te ? kérdé a lyánka, féltében ne­vetve. No, no, csak nevess. Épen az ilyen gyerme­­keket kapja el, mint te vagy. — Mit ijesztgeted azt a gyermeket? riadt rá oda fordulva Katalin. Mit hazudozol annyit? — De nem hazudok én , állitá az oláh, a­hány-­­ szor gyerekhangot hall, mindjárt előjön a kétszarvú ember, a­miért ha valaki keresztül megy a Dzer­­dzina völgyén, már előre beköti a gyerekei száját, hogy ne beszéljenek. Katalin elkaczagta magát. — No itt nincs több gyerek, csak te magad, jó kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt a Dzer­­dzina völgyet érjük. Az említett völgy egy sivár, elhagyott hely, már messziről kiválik az egész táj közül: egymásra hányt sziklák, égnek emelkedő csúcsok vadon tömkelege az, mikről kuszáltan maradnak szét a vihar­tépte fák. Alig látszik rajta valami zöld, az út a sötét mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elől, míg ismét szörnyű távol látszik újra, a­mint előtt­

Next