Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)
1853-12-13 / 1128. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve, Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. 1128 Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 ,, — „ ,, Egy hónapra 1 fr. 30 kr p.PESTI NAP. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd , dec. 13-im* HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „Pesti Napló“ jövő évben is jelen alakjában, útöntetű betűkkel szedve, jelenendik meg, és az előfizetési feltételek is az eddigiek maradnak, úgymint: Vidékre postán küldve félévre januarjuniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre (január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre: 8 frt. — Évnegyedre ( 4 frt pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Rimaszombat, dac. 5. T. szerkesztő ur! Miről már oly régen olvasott e lapok közönsége, a rimaszombati, Osgyán és Sajó-Gömörrel egyesült protestáns iskola állásáról, szabad legyen néhány szót mondanom. Az egyesülés ugyan valósággal csak Rimaszombat és Osgyán közt történt meg, mert Gömör, mely pedig maga kérte az egyesülésbei felvétetést, azóta hallgat, nem mozog, megállapodott. A három iskola egyesülése a magas cs. kir. minisztérium által jóváhagyatván, s illetőleg megerősitetvén, az osgyáni, kétszázados, csendes s egyszerű magányában is boldog kis gymnasium forma szerint a nagyobb s központisága miatt is élénkebb Rimaszombatba költözött át, nászajándékul hozván magával mintegy 4000 p. forintnyi körlevelet, s 100 p. forintnyi évenkinti földáreadát (mit ugyan az alapítók egyik örököse most perbe fogott), s ezenkívül több iskolai szereket és tárgyakat, de mindenek felett egy nagy tőkét derék tanáraiban, kiknek buzgalma az itteni jelesek buzgalmával összekapcsolva, az intézetnek a legszebb jövőt biztosítja. Az ekként egyesült iskola megnyitása még múlt October hel én megtörtént. Csendes volt az ünnepély, miként egy családi összejövetel, mely örömeit tanúk nélkül élvezi s boldogságát fitogtatni nem szokta. — Az ügyes énekvezér Szöllösy István vezérlete alatt elénekelte a helybeli derék éneklőkar a „Jövel szent lélek Úristen“ éneket, — utána n. t. Konyha József úr egy szép könyörgéssel nyitotta meg az ünnepélyt. Ezt követte az elválasztott tanárok, névszerint Terray Károly, Szomolnoky István, Baksay István, Csuhányi Zsigmond, Szeremley Károly, Fábry János, s Plachy Ferencz beiktatása, kik az egy Szeremley kivételével részint Osgyánban,—részint itt, mind hivataloskodtak. — A tanári kar nevében székfoglaló s beköszöntő beszédet mondott Szeremley Károly, melynek végével az éneklő kar az ismeretes „balsorsa kit régen hány, hozz rá vig esztendőt“ hymnusszal, berekesztette az ünnepélyt, melyről senki sem távozott hidegen s megindulás nélkül, s a nélkül, hogy szívéből ne óhajtott volna hosszú és boldog életet az intézetnek, melynek élete oly sokak — milliók — életével van kapcsolatban. Ami a tanoda népességét illeti, az nem nagy, de jelenleg mégis elég. A két évfolyamú real-iskolával összekapcsolt gymnasiumban eddig már 174 íratták be magukat,g r. kath. növendék pedig a minisztériumhoz folyamodott a bevezetéshez szükséges engedélyért. A főkint Rimaszombat városa pénzáldozatai által létesített reál-iskola ismertetését jövőre tartván fen, a gymnasiumról ez alkalommal annyit, hogy itt a miniszteri tanterv betű szerint be van véve. Kézi köyvekül is csak a magas minisztérium által ajánlott tankönyvek vannak elfogadva, így tanítják itt Schirkhuber természettanát, Pütz Vilmos történelmét, Trautwein Nép. János magyar olvasókönyvét. A hivatalos nyelv a német, tanítási a magyar– szláv nyelvnek rendes obligát tantárgygyá emeltetését is igen sürgetik sokan. A rendes obligát tantárgyakon kívül külön díjért taníttatik itt a rajz és festészet, a franczia nyelv, sőt jelenleg a táncz is. A régi kegyeletes időkben alapított tápintézetben 12 szegény sorsú gyermek nyer jelenleg is majdnem ingyen élelmezést. Tandijt a szegények nem fizetnek, s minő! a fegyelem ritka iskolában kezeltetik oly tisztán, híven, mint itt. Az iskola könyvtára a napokban ritka szép ajándékkal szaporodott. — A köztiszteletben álló festész Szilassy Géza úr néhány napig körünkben mulatván, eltávozásakor a reáliskolának egy gazdagnak nevezhető rajz- és tájfestészeti gyűjteményt, — a gymnasiumnak egy—többnyire német és franczia jobb auctorokból álló könyvtárt ajándékozott. — A tanári kar levélben köszönte meg a széplelkű művész hazafias áldozatát, mely hozzá még oly szívesen s oly szerény módon volt nyújtva, hogy itt a biblia szerint ,,a jobb kéz nem tudta, mit a bal tett !“ Isten áldja meg érte a nemes keblű művészt! !! Páris, dec. 5. a Legnevezetesebb eseménye volt e napoknak az új iskolai ünnep a Sainte-Geneviéve egyházban , melyen az egész tudós világ jelen volt. Beszédet a párisi érsek tartott, kinek minden szavát szomjas figyelemmel hallgatá a közönség. A főpap nem félt az egyház nevében kimondani, miszerint Corneille, Racine, Boileau a franczia nemzet dicsőségei, mi természetesen nagy hatású volt azon perezben , midőn az Univers a költőket bourfonoknak nyilatkoztatá. Ez ünnep a vallás és tudományok testvéresítése volt. Valóban e két fáklyafénynek egyesülnie kell, mert mit ér a világosság, ha vadonokba vezet? Ha a szívnek nincs gyökere , a gondolkodó főnek iránytűje: a szív örvény; a fő tömkeleg. Azért érezni, hogy örökké hullámozzunk; azért gondolkodni , hogy szüntelen tévelyegjünk: nem fizeti meg sem a szív tusáit, sem a homlok verítékét. Mindig roszul esik szememnek egy órát látnom, mely nem jár, valamint elszomorít a mindenség, ha nap nélkül van. A tudomány az ember napja, a vallás az ember ereje. Erős szél dühöngött, két ember nézte vizsgáló szemekkel az eget, kiknek szemeiből látszott, mikép mind a ketten ismerik az időt és a felsőbb világot. Léghajósok voltak. Ne menj ma fel barátom — mond az egyik — az idő változékony és a szél erősebb , mint léghajód. — Hadd el, a lég ura uralkodik a szeleken , mint a jégen; felmegyek; a közönség vár. . . . Nem barátom, nem a közönség vár, a halál. Hallgasd meg tanácsom. Nézd! ama forgatag ragadja el hajódat, mely oly csekély innen; maradj fenn. Gondolj családodra, ne a közönségre. . . . Mindezen baráti intés daczára Dechamps fölment, alig emelkedek néhány perczig, az erős szél elragadta őt. A közönség a sebes fölmenetelnek tapsolt, baráta kétségbeesve kiáltal elveszett Dechamps! A közönség bámulata nemsokára szorongássá, később ijedelemmé változott, midőn látta, miszerint a léghajót a dühös szelek, mint valamely martalékot, szaggatják, darabokban dobálván le a léghajó részeit, később egy holttestet, ... A sokaság fájdalma leirhatlan volt. Dumas csakugyan szépirodalmi lapot ad ki, első számát láttuk : „Revue dramatique“ czímmel. A maison durée-ban van kiadóhivatala. — Mennyi olvasója lesz! Ez alkalmasint sok embert kielégít. Lamartine kiirta magát, mondják 4 év óta jó barátai. Azóta e következő munkákat irta: Les nouvelles confidences, La jeeunesse , Les Constituantes, Le civilisateur; — e két utolsóból bármelyik elég volna egy életre. Bár azon jó urak, kik a nagy költő termékenységét méregetik , minél előbb így írnák ki magokat! — Egy szorgalmas író , ki sok ideig szellemi táplálékkal látta el a közönséget, elhatárzásoldúsabb platykát adni a világnak, nyilván egy universális vendéglőt. Tiz fényes terem fog nyílni egymásba, hol az asztalok önmaguk szolgálnak. Az ember keresztülmegy a tíz teremen, válogatván a párolgó étkek közt, míg valamely asztal kedvencz ételével megszólítja őt, hol leül. Minden órában terítve lesz; nem kell parancsolni, várakozni, türelmetlenkedni. Mint író, a közönség ízlését ismervén , hiszi, hogy mindenki ízlésének, tárczájának, és gyomorigényeinek meg fog felelni. Híja az írókat, bírálókat, barátokat és ellenségeket. Mint író ismert részrehajlást, most részrehajlatlan lesz. Azelőtt az utóvilágot tartá szem előtt, most a kortársakat, kikkel a pénztárnál szívesen kezet szőrit. Hitelt ad mindenkinek, kinek nincs rá szüksége. Homlokán a vendéglőnek ez lesz írva : on ne donne rien au garzon. A ház czime: Diner de Paris. — Átalán a lángelmü vendéglő azt hiszi, miszerint ez uj pályán többet adhat és tehet, mint az előbbin. — Az akadémiában uj választások történnek; 5 hely ürült meg az építészi osztályban; nem tudjuk,kik lesznek a sors kegyenczei, a sok kijelölt közöl? Arago helyét Dupin kéri. — Az estélyek megnyíltak a Saint-Germainben, valamint a Chaussée d’ Antinban. Ha este fáradtan haza megy, ezer csillár vet fényt több helyi borús lelkedbe , látod a virágkoszorús főket, a ragyogó tükörfalakat , a mosolygó sokaságot, gyémántai, ékszerei, és ezer tarka drága köveivel; a mennyi öröm! sóhajt sokszor az utczán valamely szerencsétlen, bocsássátok le az a aranyos függönyöket, annyi sötét alak jár éjjel Párisban, kik kebleikben vészt és halált hordanak. Török határszélről, dec. 5. Még senki sem képes megmondani, hogy a hadi munkálatok ez évben valóban véget értek volna. A titok, melybe az oroszok katonai dispositióikat folytonosan burkolni tudták, Oláhországra nézve átdatlanná vált. Senki sem tudja, váljon az orosz csapatok nagyszerű vonulásainak csak biztos szállásra juthatás volna-e czéljuk, vagy pedig nem fogjuk-e egy nap kora reggelén azt hallani, miszerint az egész orosz haderő felkerekedett, hogy átkeljen a Dunán, s a keleti események iránt lassan kint feltünedező közönyösséget egy időre elriasztandja. Az országnak politikai eseményekbeni részvéte külsőleg csekélynek látszik ugyan , de csak a legcsekélyebb jelentőséggel bíró tudósítások érkezzenek is a hadi eseményekről, minden oldalról a rokon vagy ellenszenvnek csalhatlan különböző jelei fognak nyilvánulni. Minél csendesebben alakul a külső élet , annál mélyebb szakadások tűnnek fel az országbani pártok közt, s míg Oroszország párthívei, a tegnap itt köztudomásra jutott apróbb előnyöket a tengeren az orosz hajóhad győzelméül kürtölik, az ellenpárt reményli, miszerint az ily események a védhatalmasságokat okvetlenül határozott lépések tételére sürgetendik. Ebből látja ön, miszerint nálunk apróbb előrei föltevésekre alapítják a politikát, s ön nem fog ezen csodálkozni, hiszen tíz napja, hogy még a brassói újság sem jutott kezünkbe. A legutóbbi egyenes tudósítások Konstantinápolyból, melyeket a Lloyd-gőzös közbenjárására Brailán keresztül, hol az orosz előőrsi lánczon kell átmenniük, még novemb. 10-kétől keltek! —s hogy ezen levelek, kereskedelmi tudósításokon kívül, a főváros politikai viszonyairól mit sem foglaltak magukban, bizonyítni nem szükséges. Négy nap óta Obrenovics Milosiy titoknokával együtt Bukarestben mulat. Tudni akarják, miszerint fogadtatása az orosz főhadiszálláson nem a táplált reményekhez képest ütött ki, minél fogva itteni mulatása csak rövid ideig fog tartani. Az öreg hgaz itteni népnek mindenesetre inkább a kiváncsiság, mint részvét tárgyául szolgáland. Milos terjedelmes jószágokat bir Oláhországban. Az orosz katonaság közt általában azon hit vert gyökeret , miszerint a török hadsorokban szolgáló legénységnek legalább is fele politikailag compromittáltak s demagóg menekültekbül áll. Minden ember tud valamit felölök, még pedig a legkülönbözőbb módon elbeszélni. A többi közt nemrég egy kozák pikét Kalafatnál egy 25 emberből álló előőrsöt fogott volna el. A táborban kisérés alatt az oroszok előtt különösen feltűnt egy szó, melyet a hadifoglyok különös nyelvügyességgel s gyakran mondottak ki egymás közt. E fölött vizsgálat létetvén, kisült, miszerint nem volt egyéb, mint azon ismeretes magyar durva kifejezés, mely anélkül is talán egész Európában ismeretes. A foglyok mind magyarok lettek volna. (? ?) Bukarestben az ily elbeszéléseket hiszik. (Igazán nevetséges mendemonda.) A rendőrségi eljárás mindig szigorúbban kezeltetik; a dohányzás, mely eddig régibb rendeletek daczára mégis csak eltüzetett, szigorúan tiltatik. Az ellenőrködés különösen az idegenekre terjed ki a legcsekélyebb részletekig. A rendőri hatalmat egyébiránt nem az oroszok gyakorolják. A hivatalos lap minden száma az oláh tiszteknek a militia soraibóli kilépését jelenti. Többen elhagyák a Dunafejedelemségeket. Török határszélről, dec. 6. Bukarest városára legközelebbi napokban mozgalomteljes élet vár; a házbirtokosokkal tudatott, tartsák készen magukat 6—8 ember beszállásolására. A katonákat meleg szobával s illő táplálékkal kell ellátni, várjon fognak-e a polgárok ezen teherért kármentesíttetni, sehol sincs kimondva. Eddig nagyszámú tisztet lehetett ugyan látni a városban, de közkatonát csak annyit, mennyi a rendes szolgálatra épen szükségeltetett. Az oroszok száma a Dunafejedelemségekben naponként növekszik, de másrészről soraik a folytonosan tartó betegségek miatt szerfölött ritkulnak; a kórházakbani halálozás, öszhangzó tudósítások szerint, borzasztó : a legcsekélyebb sebzés fenét s a halált vonja maga után. Méltányosan várhatnék, hogy a jelenkor annyira fontos eseményeinek közepette, melyek a román nyelvű két fejedelemséget leginkább s legközelebbről érdeklik, ezen tartományok hírlapirodalma, ha nem rendesen is, legalább időszakonkint az események menetét követendi, s főleg a lett dolgokról tudósítandja a közönséget. És ez még sem úgy van. A jelenben Moldvában s Oláhországban megjelenő hírlapok a közönséget a legmélyebb tudatlanságban hagyják mind a felől, mi az országban történik. Az ország lakosai a publicitást annyival inkább nélkülözik, miután a korábbi időkben már hozzá szoktak, nyolcztíz különböző színezetű hírlapot olvasni saját nyelvükön. Jelenleg Moldvában a Oláhországban csak két politikai újság áll fenn ; mind a kettő félhivatalos lap : egyik a Gazeta de Moldavia Jassyban, a másik a Vestitorul románescu Bukarestben ; mind a két lap orosz censura alatt áll, sőt pénzzel is segíttetik, kötelessége azonban, valamint a közönségnek is, legmélyebb hallgatással lenni. A többi lapoknak már előbb mind meg kellett szűnni, vagy pedig formaszerinti parancsolat nyomán eltiltatták. A két fővárosban , a Jassy- és Bukarestben megjelenő hivatalos bulletin nem egyéb, mint országos törvény- és hivatalos lap, mely csak annyiban foglalkozik politikával, amennyiben kötelessége a hozzá beküldött orosz kiáltványokat, rendeleteket, haditudósításokat, minden commentár nélkül lenyomatni. Végre a bukaresti német lapot is az ország kormánya tartja fen, s mint olyan tartozik a jelen eseményei s körülményeihez alkalmazkodni. Azt hinnők azonban, hogy a Dunafejedelemségek journalistikája legalább a Dunán inneni török viszonyok fölött szabadabban fog nyilatkozni, de ez sem történik.Az ugyanis, valamint a moldva-oláh értelmesebb közönség, sokkal eszélyesebb, sem hogy a Portával oly ígéretekre, melyek talán nem is lehetnének teljesíthetők, könnyelműen meghasonlana. Szigorúan ragaszkodik azon török közmondáshoz : „beszélni: ezüst, hallgatni: arany“ Ezen egyptomi sötétségnek közepette, melyben a journalistika a közönséget hagyni kénytelen, nincs más mód a napi eseményekről valamit megtudni, mint magasabb állású bojárok (bárók, nemesek) s orosz fő és törzstisztekkel barátságos lábon élni. A nővilág sem vonakodik, bizonyos viszonyok közt, némi érdekes lett dolgokat napfényre deríteni. A PRUTHI CSATA. Vege *) A törökök ádáz rohanása néhány pillanat alatt megtöré az orosz csatarendet, elfoglalták az árkot, s azontúl ember ember ellen harczolva, nyomultak előre. A csillagsáncz ágyúinak semmi hasznát sem lehet venni, mert annyira össze voltak keveredve dragonyosok és gránátosok jancsárokkal, delyiekkel, szipahikkal és kozákokkal, hogy csaknem egyszerre ért jóbarátés ellenség az ágyuk torka elé. Csak egy mód volt még az ellenség dühét feltartani, hirtelen szekérsánczokat vonni a két víz között; az ágyúk magokra hagyattak, s néhány pillanat alatt egy lánczolat jön keresztbe vonva szekerekből és spanyol sorompókból, melynek uralma alatt újra rendbeszedheti magát az űzött hadsereg. A csillaglánczon a félholdas lófarkak lobogtak. A fehér bajuszu bajnok szemeiben harag villogott könnyeken keresztül. ■— E lósörények helyett inkább a mi fejeinket mutogassák e sánczon kopjára tűzve, mondás még egyszer megújitá a harczot végelkeseredéssel, a sáncz ellen bocsátva egyenkint felváltott ezredeit. Mindkét fél úgy küzdött, mint az oroszlán. Hatszor foglalták el az oroszok az ágyús sánczolatot, hatszor vezettek ki belőle ismét elleneik által. De különös volt, hogy a török hadak túl a sánczon soha sem üldözték őket, s a szekérsorompó ellen egy támadást sem intéztek. *) Lásd Posti Napló 1137. számát. A csata el volt vesztve, de a győztes tán nem látta magát elég erősnek legyőzött ellenfelét üldözhetni. Csak a késő est választa el a harczolókat, a törököknek takaródót fuvattak, s Péter czár elhatárza, hogy az éj uralma alatt vissza fog vonulni, amit a két víz közötti téren, szekérsánczainak hátrahagyásával, háborítatlanul kivihetett, s azután a két fejedelemségbe küldött tábornokai Rhenne és Jonas dandáraival egyesülhet. A fogyó hold csak éjfél után kelt fel s midőn halavány éjjeli világát széthinté az avar, kietlen pusztaságon , a csillogó mocsáros vizek között, mint egy sötét kigyó, látszott végighúzódni az orosz sereg nesztelenül, dobszó nélkül. Egyszerre, mintha a pokol hányta volna ki őket torkából, ordító lovasság myriádjaival népesül meg a tér. A tatár bán, Devlet Giráj áll a menekülők előtt. Egész nap és a múlt egész éjjel utazott a tatár sereg, megkerülte az orosz tábort fedező mocsarat s most ott áll negyvenezer emberrel a visszavonulók útjában. Ak- Bik kelepczébe jutott, mind a két kezére jutott egy ellenség, s míg jobb keze Mahomeddel küzd, balkezének a dán szerez dolgot, ellenség elől és hátul, menedéke közepébe be van zárva, mindkét oldalán elrekesztve; mindaz , a mi előbb utalmára szolgált, most veszedelmére vált, a hidatlan folyó, az úttalan mocsár, a szűk róna: . . . nincs merre meneküljön! semmi, semmi tanács, csak a kétségbeesés! Hirtelen visszafordul, hogy elébbeni táborhelyét elfoglalhassa ; a füzeknél ott hagyta sátorait, hogy a törökök azt higyék , miszerint még most is ott van. E sátrak sem voltak még elfoglalva, s a gyönge tartalék csapat, mit a szekérsánczoknál hátrahagyott, semmi támadásnak nem volt kitéve az alatt. A törökök megvoltak csendesen táborhelyükön, oly bizonyosak voltak már ellenfelök romlása felől. Péter czár kétségbeesetten zárkózék el sátorába. Vezéreinek meghagyá, hogy hajnal előtt mind készen legyenek, mert karddal kezökben fogják kivíni tán a győzedelmes, de bizonyosabban a dicsőséges halált. És az ideig megtiltá a hozzá bemenetelt akárkinek, bár ha legkedvesebb bajnoka volna is az. Elbusultan veté le magát ágyára. Tehát annyi fáradalmas év kivívott győzelmeinek egy éjszaka vessen véget, midőn nagysága tetőpontjára ért, egy lábai alatt meggördült kavics ejtse le az örök mélységbe? a „nagy“ nevet, mit ész és keresztülható lélek , s országalapitó győzelmek szereztek számára, egy favágó durva keze törölje ki neve mellől? mind ez eredmény elmúljon, semmivé legyen, a birodalom óriási épülete az alapkő összetörtével ismét szétomoljon s a nagy orosz félvilág helyén újra apró czivakodó knézek nyomorék országai támadjanak , ellenségeik szolgái, szomszédjaik adófizetői ? ... Ah ez keserű volt! A harczban és kitartásban edzett férfi veritékes arcczal gondolt végig ez eszméken, miknek rémletes vége ez volt: elveszni, menthetlenül elveszni. E borongásából egy szelid kéz érintése ébreszté fel, feltekintő, s a mint a sátornyiláson besütő hold az előtte álló alakot megvilágitá, őrangyalát vélte előtte állani. Valóban az volt.... Katalin volt ő, az egyszerű evangelicus lelkész leánya, a czár hű követője, később koronájának részese. — Hogy jöhettél ide ? kérdé sötéten a czár. Én megtiltom a hozzám jövetelt mindenkinek. — Csak bajnokaidnak tiltád meg, szólt Katalin, nődnek nem. — Mit kivánsz tőlem ? — Amit én kívánok, nemcsak magamé, hanem egész országod óhajtása az : tartsd meg éltedet. — Gyalázatomat ? Akartad mondani. Az élet ára gyalázatos fogság. — Nem az , nagy szárom, nem ismered elleneidet; vassal, ólommal gyakorta sikertelenül harczoltunk a török ellen, aranynyal mindig biztosan. — Még reménynek is kábaság, amit mondasz. Látod helyzetemet. Ezredenként ölhetnek le bennünket, ha támadunk, s hat nap alatt éhen veszett el a sereg, ha várni akarunk. Hazájának legmagasabb fájára kellene felakasztani azt a vezért, aki most engemet innen elbocsátana. — Bizd e gondot én reám. Törd meg egyszer nagy lelkedet, hogy annál erősebben emelhesd azt fel egykor, s ird alá ez iratot; látod, tábornokaid nevei mind alatta vannak. Mi ez ? — Ne olvasd el, ha elolvasnád, széttépnéd. Gátlóid, hogy sok megalázó , megszégyenítő dolog van ennel s engedd elpirulni arezodat a szégyen miatt- ez békeajánlat Baltadzsihoz. w — Soha! kiálta indulatosan taszit^ magától az Írást a czár. A nő lábaihoz omolt és térdeit karolta át , indulásán könyörögve. — Nem én értem nem ma/^ert, hanem országodért tedd meg ez áldozatot. viseltél érte sebeket testeden, viseld el ez első sebet edkeden, később majd meggyógyítjuk azt. A nő heves zokogdTM3 sátor előtt hallgatóó vezérek is berohantak a szárbol, s lábai elé borulva könyörög-