Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-11 / 1226. szám

De mindennek dácsára, különösen az utolsó két év alatt, e tekintetben roppant előmenetelt tettünk. Alig jelenik meg nevezetesebb könyv, mely minden nagyobb helységben legalább néhány példányban ne volna ta­lálható. És hasonlítsa bárki össze a hirlap-előfizetők számát az alföldről 1850-ben és 1844-ben, a szembe­tűnő lesz a nagy különbség. Mindezt nem azért mondjuk, mintha hinni akarnék, miszerint mi is, mások is már eleget tettünk volna kö­telességünknek. Sőt inkább érezzük, hogy még sok, igen sok tennivalónk van. Azonban legyen szabad még egy akadályra figyelmez­tetnünk, mely szintén nem csekély oka, hogy irodalmi termékeink nálunk nagyobb számban nem terjed­nek. És ez a könyvkereskedők, egyszersmind közle­kedési eszközök hiánya. Tekintsük csak azt a roppant tért, mely Arad és Debreczen közt fekszik ! Hány né­pes, és olvasni szerető magyar helység terül itt el. És Magyarországnak e legáldottabb vidékén hiába fogsz könyvboltot keresni, hogy kivonatodat vagy tudvágya­­dat kielégithesd. A nevezett városokból, vagy Pestről rendeljük meg tehát könyveinket? Igen, de télen, midőn mi legtöbbet olvashatunk, novembertől mártiusig, ki ily utat akar tenni, előbb írja meg végrendeletét, mert nem biztos, hogy a sártengerbe nem fog fuladni. Különben is tudjuk, hogy a magyar ember természetében fekszik, miszerint nem igen szeret, kivált szellemi érvek után sokat fáradozni. Ellenben, ha könnyebben hozzá­jut­hatnia könyvekhez,bizonyosan hajlandóbb volna azokat megvenni. Ideiglen talán az által lehetne a bajon segíte­ni, ha a kiadók, akár a szerzők maguk legyenek azok­­akár könyvkereskedők, m­i­n­d­e­n nevezetesebb vá­­rosban gondoskodnának bizományosok­ról, kik minden nyereség nélkül örömest elvállalnák a nemzeti irodalom érdekében e föladatot s nem saj­nálnák a vele járó kis fáradságot. E sorok írója lega­lább szívesen megtenné e szolgálatot. És miért ne akadnának másutt is egyének, kik arra vállalkoznának? Az előfizetések ennek helyét nem pótolják eléggé. Mert számtalanszor meg volt már írva, milyen bizalmatlan (fájdalom hogy úgy van) a magyar közönség e módja iránt a kiadásnak. Tiz, már meglevő könyv közöl nyol­­c­at bizonyosan megvesznek, míg lehet, hogy tiz előfi­zetési ív közöl alig lesz egyen vagy kettőn aláíró. Egyéb­iránt a fönebb említettem bizományokat csak ideigle­nes, rögtöni orvosszernek akarom tekintetni. Más gyö­keresebbet akarok jövőre ajánlani, melynek részletes tervét későbbi leveleim valamelyikében fogom előadni. —i­­s. (Lapszemle.) A bécsi „Press­e“ ápril­i­si iparügyre vonatkozó c­ikkéből a következő helye­ket tartjuk kiemelendőknek: A mi ipar­törvényhozá­sunk — úgymond — jelentékeny reform küszöbén áll. Már évek óta folytonos tanácskozások tárgya lé­vén, az illető törvényjavaslat nem rég annyira tisztába hozatott, hogy mármár a birodalom kereskedelmi és iparkamráinak szolgáltathatik át véleményadás végett.­­ A törvényjavaslat valamennyi koronatartományok kereskedelmi és iparügyére kiterjed, kivételével a lom­­bard-velenczei királyságnak, Dalmatiának és Trieszt város területének, hol, tudomás szerint, a napóleoni korszak óta föltétlen iparszabadság uralkodik. Ezen ki­vétel a nevezett tartományrészek javára, melyekre néz­ve az iparszabadság eddigi rendszere tovább is érvény­ben marad, meggyőző bizonyságot szolgáltat, hogy ma­guk az uj javaslat szerzői is ama tartományok jóknak tapasztalt ipartörvényeibe legalább ugyanannyi bizal­mat helyeznek, mint saját művökbe, különben tőlök sem tagadták volna meg abban az előhaladás jótétemé­nyét. — Mi azt hiszszük — folytatja a Presse — hogy az új törvényjavaslat jellemét jobban nem rajzol­hatjuk, mint midőn azt a czéhbeliség és iparsza­badság közötti középletnek nevezzük. Egy ma­gasabb ipar­kifejtés föltételeit szán­­dék a fen­állóval egyesíteni. De hátha a fen­­álló össze nem egyeztethető azokkal? hátha egy vagy más esetben a fenálló semmit sem ér ? Egy gyökeres reform szükségessége már magában azon hiedelmet kelti föl, hogy a fönállón túl kell adni, ha az elsőnek czélját elérni akarjuk. — Csupán egy mód van a czéhbeli­­ségtől valósággal szabadulni: attól csak úgy me­nekíthetünk, ha az iparszabadságot életbe léptetjük. Francziaország, Belgium, rajnai Oroszország, Lombar­dia és Velencze ezt megtették s mellette anyagilag mindnyájan jobb helyzetben érzik magokat, mint azon országok, hol ezt elmulasztották. Ha e mellett a fenál­­lóhoz ragaszkodtak volna, úgy soha sem fogtak volna czélhoz jutni. Általában itt nem az forog fen, vájjon valamely ügyben a fenállót megtartani lehetséges-e, hanem vájjon az egyszersmind hasznos -e. — Mi megelégedéssel ismerjük el — imigy zárja czikkét a Presse — azon dicséretes szándékot, mely az új tör­vényjavaslatot sugalmazta; mi örömmel üdvözöljük a nagy é­l­v­i­l­e­g­e­s előhaladást, mely az ő általános szabályaiban nyilatkozik; de épen ezért Ausztriára nézve kétszerre fájdalmas volna, ha ezen jóakaratú tö­rekvés ujonan és talán sok évre háttérbe tolná azon időpontot, melyben végre terményző erőinek a mozgás szükséges szabadsága megadatva leend. AUSZTRIAI BIBOML01­ 0 cs. kir. Apostoli Felsége a belügyminiszter úrhoz következő sajátkezű iratot intézni méltóztatott: „Kedves miniszter Bach! „Tudomásomra jutott, hogy több tartományi váro­sokban szándék létezik, bekövetkezendő egybekelésem napját különböző ünnepélyességek, név szerint közkivilá­­gítások által ünnepélyesen megülni. „Bármily örvendetesen hat is reám a részvét minden tanúsítása ez alkalommal, még­is a sok helyen uralkodó drágaság sü­rgetőleg óhajtana velem , hogy azon költ­ségek, melyek hasonló örömnyilvánításokra kiadatnának, az önhibátlan szükséget enyhítő jótékony tettekre for­­díttassanak. „Megbízom önt, ezen kívánságomat általánosan» köz­zétenni.“ „Alattvalóimnak ismeretes s oly sok alkalmakkor újólag tanúsított jótékonysági érzete azon meggyőző­dést kelti bennem, hogy várakozásimnak ez irányban is megfelelendnek, és hogy ennélfogva e nap a legszegé­nyebbre nézve is az öröm napja leend, mint azt teljes telkemből kivonom. Bécs, april 8. 1854. Ferencz József s. k.“ (Ost. Corr) Bécs, april 9. Francziaország és Angliának Oroszország ellen most már bekövetke­zett háborús állapota által a két első hatalom állá­sa a bécsi confe­rentiában változást szenvedett, mely kívánatosnak láttató, újonan jegyzőkönyvileg meg­erősíteni, hogy a négy kabinet ösihangzása a kö­zösen kifejezett elvek alapján ez által nem változott, E jegyzőkönyv mai napon íratott alá. A török bi­rodalom integritásának elve , melynek lényeges feltételeihez a dunafejedelemségek kiürítése tartozik, abban újabb elismerést talál, valamint a négy ha­talmasság azon elhatározása is, hogy az eszközö­ket egyetértésük czéljának elérésére ezentúl is közös tanácskozásuk és egyezések tárgyává teszik. Egy­úttal a hatalmak a meggyőződéseikben r öszhangzást az által is ki akarták fejezni, hogy mindnyájan a Porta keresztény alattvalóinak sorsa javítását a jegyzőkönyvben mint érdekekben állót nyilvání­tották. — A mai ,,W. Zeitung“ mond az Ost. Corresp. — egy becses bizonyítványát tartalmazza császár Ő Fölsége, a mi legkegyelmesb Urunk hasonlithatlanul nemes és szeretetteljes szivének. Értésére jutván, hogy több tar­tományi városban a cs. k. Ap. Fölségének egybekelése napját különféle ünnepélyek által, névszerint nyilvános kivilágítások által szándékoznak fényesen megölni, mél­tóztatott . Fölsége f. hó 8-kán a belügyminiszter úr­hoz egy kéziratot bocsátani, melyben legnemesb-lelkü­­leg fejeztetik ki azon óhajtás, hogy tekintetbe vévén a sok helyen uralkodó drágaságot, fordittatnának azon költségek, melyek hasonló örömnyilvánításokra vannak szánva, jótékonysági czélokra s enyhítésére az önvétség nélküli ínségnek. — Ha minden jó ausztriai polgár örömteljes lélekkel s mélyen hatott szívvel tekint ama szép nap elé, mely a mindenkitől szeretett fejedelem házi szerencséjének megalapítására van határozva, úgy szükségkép a legmagasb és legtisztább megelégedést szüli, midőn a felséges uralkodótól, kihez az odaadás és lelkesült öröm ezen érzelmei szállnak, azon magasztos óhajtást halljuk kifejeztetni, hogy annak külső jelei áldozatul az emberszeretet és jóltevőség oltárára tétet­nének le. — Szükséges-e várjon a meggyőződést, hogy Császár Ő Felségének óhajtása a legterjedtebb körök­ben viszhangra és áldásdús valósulásra fog találni, még szavakkal fejezni ki? Az ausztriai polgár hajlandó és hűséges lévén, mindenkor kész az ő császárjával örö­met és bánatot megosztani, mikép késhetnék most ily ünnepélyes és boldogító alkalomnál vele született jóh­­tevőségi érzetét oly módon tüntetni ki, mint az ő Fel­sége nemes gondolkozásának és óhajtásának megfelel. Bécs, ápr. 2. A „National Zig“-nak írják: Ausztria csupa szemlélői szerepet nem vállalhat, és mióta az oroszoknak Dunáni átkelése az ozmán birodalom léte­lét a legközvetlenebb módon fenyegeti, nem lehet messze amaz időpont, melyben a cselekvőleges részvé­tel neki az önfentartás visszautasíthatlan kötelessége által parancsolva van. Az ausztriai javaslatok, tudtom­mal, oda irányozvák, hogy Poroszország ne kötelezze ugyan magát támadó cselekvésre; mindazáltal ha kele­ten egy elhatározó föllépés következtében a mi egyéb határainkat ellenséges beütés fenyegetné, akkor meg­várják, hogy Poroszország ne csupán a mi német bir­tokunkra , hanem a nem-német birtokra nézve is min­den ily invasio ellen a beavatkozás kötelezettségét vállalja el. Mivel az 1851. máj. 3-kai titkos egyezmény, mely 3 évre köttetett s igy legközelebb lejár, már egy­szer nyilvánosan szóba hozatott, tehát figyelmeztetnem kell, hogy ilyen, Poroszországtól elvállalt kezesség arra egyátalában nem fogna egészen új kötelességeket róni, hanem csak az eddig már fenállott viszonyt meghosz­­szabbítani. Poroszország akkor az ausztriai ösz vém bir­toknak a német szövetségbe fölvételét ellenzi, de a szövetség kötelékét Ausztriával elég szorosnak tekinté, hogy, ha mindjárt csak rövid időközre is, azon, a nem­német birtokbeli tartományok utalmát biztosító egyez­mény megköttessék. Nem várható, hogy a felfogás egy válság pillanatában, milyen a mostani, más lehessen. Egyébiránt bármily élénk is kormányunk óhajtása, hogy ez ügyben karöltve haladjon Poroszországgal, még­sem tehetni föl, hogy az államunk hatalmát, jelentőségét, sőt tételét is egy legszorosabb baráti kabinethez föltétlen simulás által koc­káztathatná. Ha egyetértés nem vol­na eszközölhető, úgy Ausztria kénytelen lenne érdekei védelmében saját útját követni, akkor egy lehetőleg szoros szövetségre fogna lépni a nyugati hatalmakkal, melyek ajánlatai eddig csupán Poroszország iránti te­kintetből nem fogadtattak el határozottan. Hogy Po­roszország ez által magára hagyatnék, mindenki be­látja , végre is aztán csak vagy Oroszországhoz kellene csatlakoznia, vagy a többi hatalmak egyesüléséhez tér­ni vissza. Itt azon véleményben vannak, miszerint le­hetetlen , hogy Poroszország magát ily végzetteljes al­ternatívába helyezze. Bécs, april 8. Vilmos főherczeg ő cs. Fenségének álma ma éjjel is nyugalmas volt; erőben kissé gyarapodott, a láz megszűnt, és miután a többi kórtünemények ugyan­azon mértékben tünedeznek, ennélfogva ebből a magas be­teg javulásának örvendetes haladása tűnik ki. KÜLFÖLD. Németország. B­e­r­l­i­n­b­e­­­hir gyanánt közlik, hogy Manteuffel miniszterelnök, azon törekvések következté­ben, melyek szerint Poroszország téves és ferde állásba hozatik a nyugoti hatalmakkal, s azon akadályok miatt, melyek az Ausztriávali egyezkedésnek újonan útjába állnak, beadta lemondását; azonban a jelen pillanatig e hit valósulása még hiányzik. — Poroszországnak Ausz­triávali alkudozásai, mint halljuk, még nincsenek tökéletesen befejezve. Miután azok határo­zott eventualitásokra vonatkoznak, ennélfogvást az új események mindennapi bekövetkezésénél a befejezés halogatását könnyű kimagyarázni. A történt egyezke­dések, miután azok nagy részben katonai és stratégiai természetűek, nem fognak közzététetni.­­ A minisz­terelnöknek a második kamra kölcsön-bizottmányában tett jelentései szerint Ausztriától a mart. 16-kai porosz sürgönyben következő pontok iránt követett felvilágo­sítás :­a) várjon Ausztria az ő saját határszéli tartomá­nyainak nyugalma érdekében szükség esetén a határos török tartományokat meg akarja-e szállani; b) vájjon ez utóbbiakat a béke visszaállításáig zálogként akarja-e birtokba venni; vagy végre c) cselekvőleg akar-e részt venni a harczban? — Az ausztriai mart. 14-kei kör­sürgönyben értésül adatott, miszerint Ausztria maga előtt nem titkolhatja, hogy a küszöbön álló harcz oly fordulatot vehet, mely saját érdekeit is közel érinti. Míg viszonyai megengedik , addig a háborúban nem veend részt, azonban a tettleges részvétel esetét is szem előtt kell tartania. Ha általában még volna mód, azon ve­szélyek tovább terjesztésének meggátlására, melyek Európát fenyegetik, úgy az csak Ausztria és Poroszor­szágnak, összeköttetésben német szövetséges társaikkal a közös föllépésében áll. — Különös fontosságú a minisz­terelnök ama nyilatkozata, hogy Bécsben egy új jegyzőkönyv befej­ezése van kilátásban, mely a négy hatalmasság folytonos e­­gyetértését tanús­í­tan­d­ja. A négy hatalmas­ság tovább is jegyzőkönyvek útján az eddigi közössé­get fogja kitüntetni. Föltehető, hogy a nyugati hatal­mak nem fognak többé a Poroszország és Ausztria elé terjesztett s az ezen hatalmak által visszautasított con­­ventio megkötéséhez ragaszkodni. A conventio jelen­tősége a nélkül is csak túlnyomólag formaszerű­ fogott volna lenni. A „Schl. Zig“ ezen közleményekhez ama kiegészítő tudósítást csatolja, hogy Bécsben e nap­okban Ausztria, Francziaország és Anglia meghatalmazottai a többször szóba hozott jegyzőkönyvet aláírták, mely az Oroszország és a Porta közötti jövő békekötés alapzatait tartalmazza. Poroszország ez aláíráshoz nem járult, s számára a jegyzőkönyv aláírás végett nyitva hagyatott. (Az Oestr. Corr. fölebbi czikke szerint ama jegyzőkönyvet Poroszorság is aláírta.) — Az Ausztria és Poroszország közt tervezett con­­ventionak, mely épen most ausztriai részről Ber­linben H­e­s­z tlsznagy által megköttetni czéloztatik, főpontjairól a ,.D. Alig. Zrg“ következő hitelest akar tudni. A conventio név szerint megállapítana : 1) Tökéletes solidaritást nemcsak P­o­­roszország és Ausztria között, hanem az egész többi Németországgal is, és pedig amaz államok nem német tartományait illetőleg is. E so­­lidaritás, mely szükségesetben 400.000 főnyi fegyveres erővel támogattathatik, oly hatalmat alkot , mely minden eshetőséggel szembe száll, s a külföld által semmi tekin­tetben magát kényszerittetni nem tartozik. 2) Egy szigoran semleges és önálló politikának követése, mindazáltal a bé­csi conferentia jegyzőkönyvében Orosz­ország eljárásával szemközt, kifejezett elvileges álláspont megtartása alatt, úgy­hogy e semlegesség Oroszország elleni hadműködéssé fogna átváltozni, ha a nyugati hatalmak harczi ereje egy maga elégséges nem volna, Oroszországot a bécsi conferentia által szabott határok közé visszavezetni. 3) A bécsi conferentia folytatása a béke­föl­tételek s általában az reményeknek mivoltához alkal­mazandó rendszabályok megállapítása végett; és végre 4) Egyezmény a mozgóvátételről általánosan s a ka­tonai állásokról különösen. Könnyen érthető, hogy mindezen pontoknál még sok mindenféle tekintetbe veendő , s hogy különösen az utolsó pont nem oly hamar leend elintézve. Francziaország, P­á­r­i­s , ápril 4. A hadügyminiszter sürgős parancsára Brunt és Espinasse táborno­kok, valamint több tiszt, s ezek közt V­a­u­b­e­r­t ezre­des is, ki Stambul térparancsnokául van kijelölve, apr. 1-jén Osiris postagőzösön Marseilleből Gallipoliba utaztak, honnan Stambulba fognak menni. — Ma azt állítják, hogy azon levelezés, melyet az orosz czár Albert hggel s Aberdeen- lorddal folytatott, nem sokára meg fog jelenni. Nem hiszik , hogy Aber­deen lord a kabinetben tovább is megmaradhatna. Az okmányok, melyek az angol parliament ek­be terjesz­tettek, mint hinni akarják, nem azok, melyekkel a czár fenyegetőzött.­­ Minthogy a Feketetengerreli gabnaszállítás meg­szűnt , a gabnaárakban ismét emelkedettség állott be, kivitelről pedig a franczia hadsereg számára szó sem lehet; azonban már eddig is tetemes gabnavásárlások létettek Egyptomban, melyeknek következtében remé­lik, hogy Gallipoli mellett elegendő gabnamennyiéggel terhelt szállító hajók érkezendnek meg egy időben a franczia hadcsapatok kiszálltával.­­ A Rhona alsó tájain a városok tömvék csapatok­­ég ujonczokkal, s a községi hatóságok gyakran nagy za­­varban vannak, hova kell őket elszállásolni, jóllehet a katonai vendégeket mindenütt igen szívesen látják.­­— Londoni levelek érkeztek Párisba, melyekben je­lentik , hogy egy orosz kereskedő hajó a waterforti ki­kötőben (Izland)hadi martalékul nyilatkoztattatott, s le­génysége hadifoglyokul jön letartóztatva. A nagy végnek csekély kezdete. Egy másik orosz hajó, mely a had­üzenetről mit sem tudott, Marseille közelében majdnem így járt, sikerült annak azonban még idejekorán elillan­ni, miután a helyzet veszélyességét fölismerte. Nagybritannia, London, ápril. 4. Az angol kor­mány részéről e pillanatban alkudozások folynak Svéd­országgal , melyekben ezen hatalom semlegességébeli kilépése s a nyugati hatalmakhozi csatlakozása forog kér­désben. Eventualitások esetére alkudozások fognának történni egy kiszállítandó szárazföldi hadcsapat fölött. — Az alsóház tegnapi ülésében a szónok felolvasá ő felsége feleletét a válaszfeliratra. Scobell kapitány kér­dést tesz: vájjon valósul-e azon hir, hogy a flotta a Feketetengeren szükséget szenvedne kőszénben, és ez okból tétlenül vesztegel ? Sir J. Graham ezen hír meg­­c­áfolására felhozza azon tudósítást, miszerint az egye­sült flotta Várna előtt áll. Dundas admirál ezenfelül egy, mart. 19-kén kelt levelében, hitelesen bizonyítja, hogy ő január 11e óta 10,000 tonna szenet kapott Szam­­bulból. 6000 tonnából álló készlet Máltában van le­rakva. •­ A közönség hangulata még mindig nem miniszteriá­lis, s az ellenzék bizalmatlansága nem engedi magát el­áltatni. A „Daily News“ örömét fejezi ki, hogy a fele­leti adressz átnyújtása, elfogadása s a viszonfelelet cze­­rimóniáinak valahára vége van. A nemzet megtette a magáét, s most megvárja, hogy a végrehajtó hatalom is tegye meg kötelességét. Az „Advertiser“ már kifogyott türelméből; az oroszok Dobrudzsában állanak s az an­gol lovasság még mindig Angliában időzik. R­a­g­­­a­n és Hardinge lordok a fölötti vitatkozásban töltik az időt, hogy lehetne azokat minél czélszerűbben elszál­­lítni. Az egyik Francziaországon keresztül akarta kül­deni, a másik pedig a legközelebbi angol kikötőből szál­­lítni tengerre. Ellenben a „Chronicle“ igyekszik meg­mutatni , hogy az elhalasztásban legkevesebb veszély sem rejlik, mert az oroszok most valóságos kelepczébe jutottak, s most egészen más hatalommal van dolguk,mint volt 1828 és 29-ben; csak kétségbeesett emberek hihetik azt, hogy az oroszok Stambult vágtatva érendik el. A „Herald“ a kormányt török vagyis Urquahart-féle szempontból támadja meg. „Ép azon pillanatban — úgymond — midőn a­zultán sorsa a szorosan mohame­dán hadsereg hűségétől függ, melyet ő tágas birodal­mának minden végéről összedoboltatott, mi, az ő szö­vetségesei oly kérdést zavartunk föl, mely országát da­rabokra szaggathatja, s a vitát, melyet az úgynevezett „hitetlen török“, mindeddig szorgosan birtokvitályra szorított, a legiszonyatosabb vallásháborúvá alakíthat­ja. Rifaat pasa, a­zultán függetlenségének egyik leg­erélyesebb védelmezője, és a sejk-ul-izlam, a mohame­­danismus főpapja, elbocsátottak hivatalaikból, s a­zul­tán és leghűségesebb alattvalói közt, harcz — vallásos harcz ütött ki ... . A muzulmán lakosság igen el van keseredve, s szövetségesünket egy belső forradalom fe­nyegeti.— Egy igen nevezetes kérjelenség, hogy épen most egy társulat alakult­ Törökország feloszlatásának megakadályozására (Association for the Protection of Turkey from Partition). Ezen társulat, mely lételét a legutóbbi Store-street-meetingnek köszöni, már legelső nyilatkozatában igen merész és izgató hangon szól a közönséghez.­­A Napier-féle kelettengeri flotta egyik tisztje így ír barátjának Londonba . A „Miranda“ azon tudósítást hozta nekünk, hogy az orosz flotta (valószínűleg egy orosz hajócsapat értetik) Révaiban horgonyoz , s ápril vége előtt nem leend képes a nyílt tengerre szállani.“ Sokat meséltek a felől, hogy a hajókat fűrészszel és ka­lapácscsal akarják a jégtől megmenteni, mindebből azonban semmi sem igaz , s Napiernak azon előnye le­end, hogy az orosz flotta egyik részét a nyílt tengeren csatára kényszerítheti. — Mit a Kiel- és Hamburg­ból érkező levelezések mondanak a rokonszenvről és jámbor óhajtásokról, melyekkel Éjszak-Németország­­ban Napier flottáját kisérik, az angol közönségben rend­kívül örvendetes sensatiót idézett elő. London, apr. 5. A­mint a „Globe“ jelenti, tegnap két nagy hadigőzös lefoglaltatott, melyek Northfleetben Mr. Pitchernél az orosz czár számára építtettek, s már majdnem egészen készen valónak. Ma reggel a gépek és üstök szintén elkoboztattak. Pitcher a munkát darab­számra fizettető meg magának, úgy hogy most Oroszor­szág egyedül fogja szenvedni a pénzbeli veszteséget. Három orosz mérnök, kik Northfleetben az építés fölött őrködtek, már egy idő előtt elutazott, még­pedig, mint mondják, Éjszakamerikába. A Liverpoolban jelenleg 15 gőzös, összesen 16,000 tonna tartalommal, teljesen felszerelve vitorlakészen áll, a keleti csatatérre hadcsapatokat szállítandó. Spi­­theadban egyetlenegy hadihajó sem horgonyoz. Ports­­mouthban csak „St. Vincent,“ (101 á.) „Penelope“ (16 á) „Résistance“ (10 á) és a „Megaera“ (6 á) fel­szerelés végett állanak. Törökország. A török félhivatalos lapnak, a sok ügyességgel szerkesztett s a mostani viszonyok közt nagy érdekkel bíró „Journal de Constantinople“-nak szerkesztője Nogu és a Porta ellen fellázadt görö­göket egy keményen tartott czikkben megtámadván, közte s a görög „Observateur d'Athénes“ szerkesztője között élénk politikai polémia keletkezett, megelőzve a két kormány közötti diplomatiai viszonyoknak nem sokára ezután bekövetkezett megszakítását. — E polé­miából közöljük itt — habár terjedelmessége miatt csupán kivonatban — Nogyes úrnak a görög lap szer­kesztőjéhez intézett s XIV. czikkre osztott levelét, mely részint a görög állapotokról lapunk mártiusi fo­lyamában közlött nézeteinket igazolja, részint pedig az e czikkekben megkezdett s az orosz befolyásra vonat­kozó történelmi vázlatunkat kiegészíti. I. Ön Görögországot akarja védeni­— írja Nogués az „Observateur d’Athénes“ szerkesztőjéhez — s kemé­nyebben vádolja, mint legnagyobb ellenségei vádolhat­nák ; ön védeni igyekszik a görög kormányt, s a világ közvéleménye előtt tönkre sújtja azt. Ön uram öngyil­­kolási tényt követett el, de bármennyire tévedt legyen is, ön nem hitethette el magával azt, hogy a múlt kor hibáit és vétkeit Törökország ügyetlen és igaztalan megtámadásával hozhassa helyre. Bebizonyítandom ezt, de előbb egy rövid és gyors visszapillantást vetek önök kis országára, hogy mindenki láthassa önök orvosolhat­­lan szenvedélyeit, érzületét, háborgásait, kormányoz­­hatlan szellemét, törvényszegéseit s életét, mely az államok alapelveivel az erkölcsiséggel, igazságos­sággal, s az ipar és földművelés haladásával min­dig ellentétben állott; hogy ismerhesse mindenki az országot, hol mindenki kormányozni akar, de en­gedelmeskedni senki; hol minden rész lehetséges, s minden jó lehetlen, minek következtében fenállása so­kak előtt megfejthetlen tünemény. II. Az 1821. felkelés, Ypsilantival élén,az országon kí­vül származott le. A régi Hellasz klassikai emlékei által rászedett Európa önöket buzgalmával, pénzével, kato­náival segíti, s míg Moreában és Navarrnnál önök mel­lett harczol, addig önök egymás között verekednek a hatalomért, még­pedig nem a tekintélyért, mit a hata­lom nyújt, hanem az abból húzandó nyereségért. Egyetlen erélyes emberek, ki a rend némi elemeit helyre­állítani törekszik, Capo d’ Istrias gyilkos­ tőr alatt esett ki. Londonban Görögország ügyét jegyzőkönyvek által akarják rendezni: a görögök boszonkodással fogadják a jó szándékot s összeesküsznek ellene, míg a Porta lelki­­ismeretesen tartja meg az érdeke elleni rendszabályokat. A három védhatalom 60 milliót kölcsönöz s egy ki­rályt ad önöknek; e királyt önök a legigazságtalanabb ellenszenv nyilatkozásaival fogadják, a kölcsönt pedig tíz év alatt nemcsak nem fizetik vissza, de kamatjait sem bírják letenni a folytonos zavarok miatt, melyeket otthon s a török földön egyaránt szitának, s melyeknek eredménye az 1843-as forradalom, és ennek folytán az, hogy a három hatalmasság által alkotott királyság meg­bénítva megalázva kerül ki önök kezei közöl. A szenvedélyek e tobzódása közt önök egy alkot­mányt hoznak létre, mely a zavarokat csak növeli, a katholikusok irányában hálátlanságot tanúsít s a polgá­rokat osztályokra szaggatja. Ezen alkotmány (jól mondta Guizot, hogy bárminő alkotmány önöknek csak vesztére fogna lenni) a nemzeti képviseletet alapítja meg, de a választásoknál cselszövény, vesztegetés, fenyegetés.

Next