Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-14 / 1278. szám
ébresztett.Párisban a legtöbb és legjelentékenyebb egyének véleménye az, hogy ezen összejövetel Európának Oroszország elleni nagy viszály ügyében mint kedvező jel örömmel üdvözlendő. Ezen összejövetelben az Ausztria és Poroszország közötti nem rég kötött egyezmény ünnepélyes és végső megerősíttetését ismerik. A német nagyhatalmak ez által egyetértések tanujelét adják, melynek útja tisztán kijelöltnek látszik s bambergi és frankfurti határozatok által nehezen szenvedne módosítást, ha történetesen ilynemű határozatok várhatók volnának. A „Moniteur“ a Tetschenbeni összejövetelről imert mondja : „Nincs kétség, hogy a két monarcha egymássali értekezése a berlini kötményben megérintett esetlegek fölötti egyetértést czélozza, s ebből a legkedvezőbb eredmények várhatók.“ Algírból az idegen légió második ezrede Gallipoliba indult. Ha mindjárt a „Moniteur“ azt állítja is, hogy a kabinetváltoztatás Stambulban nem bír politikai jelentőséggel, az mégsem zárja ki Yely pasa lehető visszahivatását. Párisban azt hiszik, hogy Yely csakhamar más követ által fog pótoltatni. Egy czikk a félhivatalos „Pays“-ban világosan mutatja, hogy a csapatok Hellasban huzamos ideig fognak maradni, ha mindjárt csak azért is, hogy a görögöknek megmutassák, mikép Oroszország nem eléggé erős, azokat utalmazni, kik magukat általa veszélybe hagyák csábíttatni.“ Hogy Oroszország káros bujtogatásait minden ürügytől megfoszsza, a Pays mint leghatályosb eszközt ajánlja a Törökországban megkezdett sikerdús javításokat a hellén nép hitsorsosinak jóllétére. Nagybritannia, London, jún. 8-án a felsőház nem tartott ülést; —az alsóházban lord John Russell a cubai rabszolgakereskedés meggátlása végett Spanyolországgal kötött szerződést a ház asztalára teszi. Humé az ottani angol consul által netalán tett jelentések közlését is kéri, hogy meggyőződhessék a ház, miszerint a spanyol rendeletek nem maradnak holt betűk. Daczára a papírra tett szép törvényeknek az emberhússali csempészet folyton folyó negyedév óta három hajó szállított fekete rabszolgákat a cubai partokra. Lord J. Russell válaszolja, hogy az imént előterjesztett rendelet mart 22-éről szól s igy gyakorlati hatálya még nem ítélhető meg. Mielőtt a ház a napirendhez képest költségszavazó bizottsági üléssé alakulna, lord J. Russell a hadügyosztály új alakítására vonatkozó s még pünkösd előtt ígért jelentését teszi meg. Két kérdés vette, úgymond, igénybe a kormány figyelmét; először: miként lehetne a háború közvetlen vezetését egyetlen erélyes kézbe öszpontosítani; a második kérdés pedig a hadsereg ügyszabályozásának több alárendelt osztályait érdekli. A háború vitele eddig a gyarmatügyi miniszter közvetlen ellenőrsége alatt állott, a kormány azonban belátta, hogy egy miniszter e kettős terhet el nem bírhatja , vagy a gyarmat- vagy a hadügygyel mostohán bánni kénytelen. A két hivatal különválasztatása tehát határozatba ment. Mi a különböző hadügyi osztályokat illeti (ide értve a hadsereg polgári osztályait is, mint a hadügyi titkárságot, mely a hadsereg pénzügyi viszonyait kezeli) az ezek fölötti főfelügyelet jövőre a leendő hadügyi-államominiszterre leend bízva. E különböző osztályok ideiglen még meghagyatnak, mert újjászervezésük vagy összeolvasztásuk e pillanatban sok bajjal járna s legveszélyesebb idővesztést fogna előidézni. Az ujan alakítandó minisztérium feladata leend az uj szervezést fokonként és folyvást eszközölni. A kinevezési jog is a hadseregi főparancsnok (Commander in Chief, most lord Hardinge) köreiben marad. Egyszersmind a parlamentet is szükség a gyarmatügynek a hadügytől elválasztása iránt jóváhagyásért felkérni. — Hume örül a kormány kezdeményezése fölött, a tett jelentésből azonban nem képes végleges reformtervet kiolvasni. Az államminiszterek száma egygyel növekedett, de ezen új miniszter nem felelős a háznak — mint kívánva volt — valamennyi hadosztályért. — Errce hasonlóan nyilatkozik ; de még is megnyugszik, hallván, hogy az uj államminiszter hivatala állandó lesz, s teljhatalommal biránd a többi hadügy-kezelési ágat is összeolvasztani s maga alá rendelni. — Rich a táborszeri hivatalt is az új hadügyminisztérium felelőssége alá kívánja helyeztetni. — Dunne ezredes megjegyzi, hogy az új hadügyminiszter megválasztásában nem lehet eléggé óvatosnak lenni; véleménye szerint kell hogy ez szakértő vagyis más szavakkal: katonai egyén legyen. (Halljuk, halljuk !) A szakértelem hiánya fájdalom kitűnik a segélysereg felszereléséből is, mely hat fontosnál nagyobb öblű csataágyukat nem is vitt magával Várnába. • - Gibson kérdésére lord John Russell kijelenti, hogy az új miniszter mindenesetre birand üléssel és szavazattal a felsőházban. (Nevetés.) — Gibson nyilván csak azt akarta kitudni, várjon az új tárcza peernek (Newcastle herczeg) van-e szánva, vagy pedig alsóházi tagnak. (Palmerston.) — A költségszavazási bizottsági ülésben több óráig tartó vitáig foly a polgári hivatalok költségvetése fölött, de azért ennek minden pontja elfogadtatik. Vitatkozás közben Walpole kérdi, hogy a polgári katonaság (militia) is az új miniszter tárczájába lesz-e foglalva, mire azonban lord Palmerston nem adhat határozott feleletet. A középületek és kir. paloták építési költségei kérdésénél Wilson felvilágosítja néhány gazdálkodást papoló tévedését Albert herczeg windsori majorságára nézve. A herczeg ezért ép úgy fizet haszonbért, mint bármely más bérlő ; tekintve azonban a herczeg által a mezeigazdászat érdekében tett nagy áldozatokat s a földmivelési tan körül szerzett érdemeit, abban történt megállapodás, hogy a windsori majorságban teendő javítások költségeinek felét a herczeg, felét az állam viselje. — Midőn a múzeumok, képcsarnokok és kertek fentartási költségei jöttek szóba , több követ nyilatkozott oda, hogy miután ezek az állam vagyis a közönség sajátjai, méltányos, hogy vasárnaponként nyitva álljanak az értékadót fizető munkás osztályok számára. E részben Sir W. Molesworthé az első kísérlet érdeme, megnyitván e nyáron a kewi kerteket. Hampton Court is nyitva áll vasárnap , s tapasztalás bizonyítja, hogy az e helyeket fris légszívás és felderülés végett látogatók ezrei közt a legpéldásabb rend és Hiedelem uralkodik. Ezen s hasonló észrevételekre a zsidó sabbath megünneplésének puritán védői egyetlen szóval sem felelnek : jelentékeny haladás a múlt évekhez képest s jó előjel Hume e tárgyban rövid időn előterjesztendő indítványára. — Több rendbeli költségvetési pontok megszavazása után a kincstári jegyek kibocsátásának bilije harmadik s a fenyitő eljárás reformjának bilije második felolvasásra kerül 59 szavazattal 9 ellen. London, június 9. — Habár lord John Russell neveket nem is nevezett, de azért nyilvános titok, hogy az újon alkotott haditárcza visszahívatlanul Newcastle herczegnek van ígérve. A gyarmatügygyel lord John Russell kínáltatott meg, de ez — különben is az alsóház miniszteri vezére lévén — e megtiszteltetést kissé súlyosnak találta. S így alkalmasint Sir G. Grey fog mint gyarmatügyi miniszter ismét a kabinetbe lépni, habár a „Times“ szerint kevés jártassággal bír e hivatal sajátszerű teendői közül. Úgy látszik, hogy ezen új rendezkedésnél személyes tekintet s a whig- és peelita hatalomnak a kabinetbeni súlyegyenzése nem kis szerepet játszott. Mi lesz egyébiránt ez által nyerve, azt nehéz belátni. Még a „Times“ is fejét csóválja reá s a „Chronicle“ hallgat, mert nem dicsérhet. A „Herald“ a kormány minden lépésében természetesen árulást vagy bárgyuságot lát s igy nem elfogulatlan ítést. Ezúttal nem idézzük szavait. A „Daily News“ legelfogulatlanabbnak látszik a dologban. A kormány bevallja , hogy az új osztály rendszerezését nem képes rögtön eszközölni s e feladat rendkívüli nehézsége nem is tagadható. — A táborszeri, élelmezési és pénzkezelési hivatal emlékezhetlen idők óta különválasztva a hivatalszobák egész tömkelegét képezé, s most ezeket hirtelen egyszerűsíteni és összeolvasztani nem lehet. E fölött ez elméletileg nem is eszközölhető, hanem csak a tett kísérletek gyakorlati tapasztalásai után. A kormány határozata ennyiben indokolva van. Nem kész hivatalra nevez ki minisztert, hanem oly férfiút keres, ki a meglévő anyagokból új minisztériumot teremtsen. E férfiú értéke fogja tehát az elhatározott reform értékét kitüntetni. A feladat elsőrangú államférfit, egy kis adag teremtőszellemet s némi lángészi ihletet igényel, sem a választás egy tiszteletreméltó középszerűségre, egy szorgalmas és becsületes emberre Newcastle herczegre esik, ki minden csak gyors felfogású nem. Lord Palmerston minden hibái daczára kis ujjában is több szervező tehetséggel bir, mint valamennyi tiszttársa. És épen, mert az utan alkotandó hivatalra legalkalmasabb, mellőzik őt. — Végül, a hadsereg: kinevezések a főparancsnoktól függenek. Ez által a hadügyminiszter politikai tekintetben semmi lesz. Lord John állítását, hogy a főparancsnoknak nem szabad bárminemű politikai színezettel bírnia, a „Daily News“ elcsépelt, mitsem mondó szólásformának tartja. Tettleg bír az politikai színezettel s ezzel bírni kénytelen is. Ennek világos tanúsága a tisztikar személyzete. Mint minden más miniszter, úgy a hadügyminiszter is saját körében maga nevezze ki a hivatalviselőket, mert ő felelős irántok a parlamentben s csak őt lehet interpellálni az alsó házban, a főparancsnokot pedig nem. Ez ellen csak azt jegyzi meg az „Engl. Corresp.“, hogy az angol hadügyminiszter nem katona. A „Morn. Post“ szerint (jún. 8-kától) Newcastle hg a hadügyi tárczát elfogadta, s az ez által megüresült gyarmatügyi hivatallal lord J. Russell kínáltatott meg, ki is megigéri,hogy még ma az alsóház ülése előtt végleges választ fog adni. A had folyamáról minden lapban a legzavartabb dolgok adatnak elő, mi is — tekintve a hadszinhely távolságát s a kormány sajátlagos elhatározásai fölötti ködszerűi bizonytalanságot, némi részben menthető. Mialatt a telegráfok azt erősítik, hogy a szilisztriai árkok az orosz megszálló hadsereg sírjául szolgálnak, hivatalos vezérczikkek ezen vár elvesztőre készítik elő az elméket, s a tábornokok és admiráloknak veszteglői taktikája melletti okokban csaknem kimeríthetlenek. Dundas, mondják most, partra kitett csapatok nélkül Szebasztopol ellen mit sem tehet s nem is szabad tennie, Napiernek pedig a franczia hajóraj megérkezését kell bevárnia, melynek legénysége még egy ideig tűzben gyakoroltatást kiván. Végre a „Times“ az ő oly kedvetlenséggel fogadott hadjárati tervére tér vissza és sikerteljesnek ajánlja azt; nem nagy szerencsétlenség szerinte, ha a dunai erődítvényeket az ellenség elfoglalja, míg a Balkán a törökök birtokában marad. Az ellenzéki lapok ebből ismét valami veszélyt gyanítanak. A gibraltári püspök az angol követnek Stambulban javaslatot ten egy angol templomnak a török fővárosban építésére, és lord Stratford de Redcliffe megígérte volna, hogy azultántól erre kikéri az engedelmet. A kék könyv a görög felkelésről. Folytatás. *) A kék könyv az athéni brit követek hivatalos jelentésein kívül még számos sürgönyeit tartalmazza ugyan azon ügynököknek, továbbá a patrasi, prevesai stb. brit consuloktól, melyek mind megegyeznek abban, hogy a most leköszönt kormány a dolog valóságos állását a leghamisabb színben tüntette föl a párisi s londoni kabinetekhez küldött sürgönyeiben, valamint ismeretes körsürgönyeiben is mindig szántszándékos kétértelműségre törekedett. Később talán visszatérendünk ezen okmányok néhányára. Addig is csak ki akarjuk emelni, hogy Anglia, Francziaország, sőt maga Bajorország is egy év s nap óta sohasem szűntek meg az athéni kabinetet barátságosan óvni s a legjobb tanácsokban részeltetni. Vannak okmányok a fölött is, melyeket szintén nem fogunk elmulasztani köztudomásra juttatni, egy időben a bécsi követségi tudósításokkal, melyek annak bizonyságul szolgálnak, hogy a bécsi kabinet egyetértve a berlinivel a görög mozgalmat sajátságos világában fogta föl, s e fölött Anglia s Francziaország követei irányában őszintén nyilatkozott. Azonban az orosz-hellén politika párthíveinek még mindig lehetséges volt állítni, hogy az angol és franczia diplomatiai ügynökök felfogási módja még mindig hamis, hogy a görög kormány, amint azt ismételve minden udvaroknak követei által mint szent dolgot állítá, meszsze áll minden fölkeléstől. De az ily felfogási mód legutolsó támpontja is elenyészett , midőn Saunders consul Prevesában május 6-kán a fölkelőknek Petában találtatott papirainak birtokába jutott, mely által a görög udvar egyetértése a határontuli operatiókkal okmányszerűleg be van bizonyítva. Ezen papírok legfontosabbika, most, mint a kék könyv legutolsó száma (melléklet a 258. számhoz) nyilvánossá tétetik. Ennek fontossága abban áll, hogy az egyenesen a király magántitkárához van intézve. Mi ezen okmányt nem adjuk, miután azt a „Moniteur“ már közzé tette, s már a német lapokba is átment, hanem közöljük Clarendon lordnak sürgönyét a brit követhez, mely a Wyseféle közlemények hatását a londoni kabinetre teljes világba helyezi. Clarendon lord Wyse úrhoz. (Külügyhivatal, apr. 22. 1854 ) (Kivonat.) (176. sz.) „Önnek sürgönyei mart. 31. sz. hó 7-dikéről még inkább bebizonyiták, mint az előbbiek, hogy az athéni kormány azultán kormánya ellen a határtartományokban kiütött lázadásnak valóban részese. Paikos úr közlése, (Nechet beyhez mart. 21-kéről intézett iratában) hogy azon tisztek, kik Görögországot a végből hagyták el, hogy a főkelőkhez csatlakozzanak, lemondottak a görög hadseregbeni állomásaikról, — jóllehet ezen állítás foka sem üti még meg a mérleget — már magában is azon gyanút veti a görög kormányra, hogy a szomszédság elleni tervről tudomása van, s azon szemrehányásoknak teszi ki magát, miszerint a leghatályosabb lépéseket megtenni elmulasztotta, hogy a görög alattvalóknak ezen, semmi által sem igazolható lépéseiket megakadályozza. Másrészről pedig azon állítás, hogy Görögországnak a területére történt török becsapások miatt méltó oka van a Porta ellen panaszt emelni, nem egyéb, mint teljes bevallása azon kötelezettségnek, miszerint szintén tartozik hasonló beütéseket azultán területére meg nem tűrni, annál kevésbbé azokat szítani vagy épen azokban résztvenni. Az egész dolog azonban már oly nagy jelentőségűvé vált, hogy a brit kormány czélszerűnek látta magát elhatározni új kísérlet tételére, hogy Görögország királyát, azultán és szövetségesei irányában tartozó kötelességeihez visszatérítse. A török ügynök nem elégedhetett meg oly könnyen a görög kormány határozatlan mentegetőzései s állításaival, miután minden, ami Athénben s a határokon történt, arra mutatott, hogy ezen mentegetőzések nem őszinték s mind ezen állítások alaptalanok valónak ; mert a helyett, hogy megkisérlették volna a görög alattvalók támadásait s ellenségeskedéseit a török tartományokban megakadályoztatni vagy pedig elnyomni, az athéni udvar és kormány hangja, hivatalnokainak tettleges részvéte, a fölkelőknek nyújtott pénzbeli segély, valamint azon pártolás is, melylyel azoknak gonosztetteik köztudomásúlag fogadtattak, semmi más következtetésre nem vezethet, mint hogy szilárdul el volna határozva azultán törvényes tekintélyét megbuktatni azon várakozásban, hogy ezáltal Görögország határai szélesbittetni fognának. A görög kormány kimondá ugyan sajnálkozását a fölött, miszerint nem képes a mozgalmat sikeresen megakadályozni. Most a brit kormány ezen vallomás őszinteségét akarja próbára tenni. A görög kormány befavouírozza azoknak bűnös cselekedeteit, kiket állítólag szolgálatából elbocsátott, hogy a főkelők sorait szaporítsák; szabjon ki határidőt, mely alatt viszszatérni tartozzanak; nyilatkoztassa ki hivatalosan, hogy egyet sem veend többé szolgálatába , kik azért lépnek ki , hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak , s egynek sem adand búcsúlevelet, kinek indokai gyanúra szolgáltatnak alkalmat. Mindenekelőtt pedig az udvar s hozzátartozandóinak hangja a kormány állításaival öszhangzásba hozassák, nehogy azon hiedelmet keltse, hogy Görögország királya oly igen keveset gondol Francziaország és Anglia irányábani kötelezettségével, miszerint alattomosan szítja azon fondorkodásokat , melyek amazok politikájával ellenkeznek, vagy pedig nem veszi figyelembe a veszélyeket , melyeknek magát kiteszi, ha ezen két hatalom méltó boszankodásával daczolni akar. A görög kormány legyen meggyőződve, miszerint Anglia és Francziaország nem engedendik meg neki, hogy szilárd elhatározásuknak , a török birodalmat fentartani, büntetlenül szegüljön ellene, s kétséget nem szenved, hogy ezen két kormánynak hatalmában állnak az eszközök, melyek által határozataiknak tekintélyt is képesek szerezni. Ha ezen eszközök alkalmazásának eredménye Görögország trónjának szétmorzsolása lenne, s a jelen dynastia egy másik kormányformának engedne helyet, mely valószínűleg kevésbbé vezettetnék dicsvágyó motívumok által, s inkább hajlandó lenne teljes munkásságát azon segédforrások teljes kifejlesztésére fordítni, melyek a görög államnak mostani határain belül rendelkezésére állanak, akkor az ily eredményérti s netaláni más következményekért a felelősség azoknak vállaira nehezedik, kik hamis nézeteik és semmikép sem igazolható lépéseik által a barátságos viszonyokat ellenséges érzelmekre változtatandják. Ha netalán a görög kormánynak némi zavarodást okozna, azon nyilatkozatok után, melyeket már tett, vagy pedig Törökországban élő keresztények iránti rokonszenvből, melylyel eddigi magaviseletét igazolni törekedett, egy lépést tenni hátrafelé, ez a legutóbbi bécsi jegyzőkönyv alapján igen könnyen megtörténhetik, melyben az európai nagyhatalmak megmutatták, hogy nekik a Törökországban élő keresztények igényei igen is szívükön fekszenek, s hogy ők teljes bizodalommal a török kormány jóakaratában, ezen követeléseket teljes figyelmökre méltatják.“ Hasonló előterjesztések létettek Münchenben is, s az ottani brit követ, Sir John Mibanke írja Clarendon lordnak (198 sz.) (april 28. 1854.), miszerint ő Pelkhoven úr előtt részletesen tárgyaló mindazon veszélyeket, melyeknek magát az athéni udvar magaviselete által kiteszi, mi kevés kilátása lehet Ottó királynak, hogy ez által országának határai fognának tágasbittatni, miután Anglia s Francziaország a török terület megcsonkítását nem szenvedendik; hogy azon esetben, ha az udvar engedni hajlandó nem lenne, a Pyraeus és Görögország minden kikötői nem fogják elkerülni az ostromzárt , hogy ez által a király el fogná veszteni népszerűségét, és saját alattvalói által leköszönni kényszeríttetnék. Erre P. úr azt felelé, miszerint a bajor kormány mindezt igen jól tudja, de azon nézetben nem osztozhatik, hogy a dynastiának a letétetéstől kellene félnie, még akkor sem, ha az uralkodó király, kinek helyzete mindenesetre igen precarius, a legroszabbat volna is kénytelen tapasztalni. Mert a tractatusokat, úgymond, nem lehet sommásan visszautasítni, miután e fölött még más hatalmak tanácsát is ki kell kérni, melyek ily erőszakos, minden legális joggal ellenkező rendszabályokba aligha bele fognának egyezni. Azon kérdésre , hogy hát micsoda hatalmakat gondol ? felelé , hogy Francziaország a legközelebbi törvényes trónörökös kizárását nem oly könnyen fogná megengedni. Ezen nyilatkozat fölött természetesen igen elcsodálkozva ő (a követ) figyelmezteté P. urat, hogy neki a franczia kormány legújabb közleményeiből igen jól kellene tudnia, hogy ez a legtökéletesebb egyetértésben jár el az angol kabinettel, és hogy Ausztria is hajlandó anyagi hatalmát alkalmazni azon fölkelés ellen, mely könnyen igen elterjedhetne, sőt magát Ausztriát is fenyegethetné. Paur egyébiránt mindenek fölött igyekezett Otto király magaviseletét mentegetni. Az ezen közlésre a felelet némileg Clarendon lord levelében található föl Sir John Mibank - hez (244. sz.)máj. 16. „Mondja meg kérem Pfordten urnak, miszerint Otto királynál nem hiányzottak a barátságos óvások. Minthogy pedig ő azokat figyelembe nem vette, szántszándékosan tett lépéseinek következéseit kell hogy maga viselje, s Pfordten úr koránsem várhatja, hogy az ő felsége által szerencsétlenül választott politika tovább is tüzelni fogna. Máj. 4-ről írja Sir John Milbanke Clarendon lordnak, miszerint máj. 1-jén a külügyi hivatalból Münchenből Athénbe utasítás küldetett az ottani bajor követ számára, melyben Ottó király a legsürgősebben felszólittatik a szigorú semlegesség megtartására, s hogy semmi esetre se álljon a mozgalom élére. Ezen utasításokban kiemeltetik azon fontos körülmény, mennyire roszalja a négy nagyhatalom a Görögországban történteket s szívére kötik Ottó királynak: alkalmazkodjék a tengeri hatalmak kivonataihoz, miután azokat úgy tekintheti, mint sorsának urait. Hasonló óvások már előbb is menesztettek Münchenből Athénbe, melyek Bajorországot annak gyanújától fölmentik, mintha a görög lázadásnak részese volna. Hogy a bécsi kabinet a nyugati hatalmak nézeteihez már korán csatlakozott, ezt többszörös okmányok tanúsítják. Lássunk néhányat a fontosabbak közöl. Cowley lord így ír C a r e n d o n lordnak Párisból, apr. 21 -ről (185 sz.). „A franczia kormány némi fontossággal bíró távirati sürgönyt kapott Bécsből feleletül a franczia kormány által nem rég tett azon javaslatra : küldene Ausztria csapatokat és hajókat, hogy azok Otto király alattvalóit megakadályozzák, hogy a Porta keresztény alattvalóinak lázadásához ne csatlakozhassanak. Erre Buol gr. azon ajánlatot teszi , miszerint Ausztria kész csapatokat küldeni Scutariba , hogy a montenegróiakat fékentartsa , valamint 2 vagy 3 apróbb hajót is a görög partokra állomásozás végett. Egyúttal Buol gróf azt is kérdezteti Bourqueney úr által, várjon a franczia kormány azon nézetben van-e, hogy az ausztriai kormány bevárja a Porta engedelmét a csapatok küldetésére, vagy pedig ha Montenegróban a lázadás veszélye fenyegetne, minden várakozás nélkül beleavatkozzék ? Erre Drouin de l’Huys úr szintén táviratilag azt felelé Bourqueney úrnak, hogy nézetei szerint Ausztria a Porta engedelme nélkül semmi esetre sem küldhet csapatokat Törökországba, miuután sem Görög- sem Oroszországgal háborúban nem áll; ha ez iránt a Portához akarna folyamodni, a franczia követ ezen engedély kieszközlésében mindenesetre közreműködendik. Drouin de l’Huys úr egyúttal utasítást küldött Baraguay d'Hilliers úrnak is, hogy az ausztriai interventiót illető kérvényt támogassa. April 25-kén írja Clarendon lord Westmore- t a n . lordnak, miszerint a brit kormány a bécsi kabinet ajánlatával tökéletesen egyetért. (Folyt. köv.) Dunafejedelemségek Bukarestből jan. 3-káról Írják a Satellitnek: Máj. 20-án Írtam, hogy a belga consul bevonta lobogóját; én akkor igazat írtam. Neki ugyanoly összeütközése volt az orosz hatóságokkal, mint a porosz consulnak. Belga alattvalók az ő tudta nélkül ártatlan nyilatkozatok miatt befogattak. Reclamatiói sikertelenek lévén félbeszakító viszonyait. Azonban hogy legalább egy consult megtarthassanak, még az utolsó órában a consul három kívánatét tekintetbe vették, mire ez ügyködéseit ismét tovább folytatta. Ázsia. Hongkong april 22. Egy támadás, melyet a császáriak a shanghaji idegen gyarmatokra maguknak megengedtek, ács. tábornok amerikai és angol csapatok általi megrohanását és bevételét vonta maga után. 2 matróz elesett, 12 megsebesült, 12-én minden csendes volt. Amerika. Egy amerikai tiszt a Susquehannah fregat fedélzetén a jeddoi öbölből Perry commodore fogadtatásáról a japániak által következő közléseket hoz. (a levél mart. 24-ről kelt): Vasárnap mart. 13-án vetettünk 25 mfldnyire a jeddoi öböltől horgonyt. Idáig soha még egy hajó sem nyomult. A japáni hatóságokkal folyt sok diplomatizálás után kinyilatkoztatók azoknak, hogy e helyet nem találjuk az alkudozásokra alkalmasnak, s Jeddához közelebb kiván kozánk menni, ők, nyilván nem szívesen, megengedék ezt, s mi Jokohanna előtt, 10 mfldre a cgy főváros előtt vetettünk horgonyt. Szavunkat adók, hogy nem nyomulunk tovább előre, s meg is tartók azt, bárha kémszemelő naszádaink tudósítanak, hogy hajóink egész közel keddig előre mehetnének. A parton nagy elfogadási készületek történtek, s 8-án a commodor a partra szállt, hogy a császári választ az elnök levelére átvegye. 17-kén második összejövetele volt a parton, s itt szerződést kötöttek, melynek tartalmát pontosan nem ismerem, mely azonban úgy látszik a régi chinai után van mintázva. Várjon hoz-e közvetlen előnyöket, ebben kétségeskedni merek; mi nem láttuk, hogy a japániak bizonyos czikket szükségeltnek, vagy bizonyos tárgyakban feleslegük lenne. De ha a mi kalandoraink talán azt hinnék, hogy a japániak tapasztalatlan kereskedők, úgy hatalmasan tévednek. Mi sokszorosan meggyőződtünk, hogy áruikat a legelőnyösebben tudják ajánlani, s legkevésbé sem naivok. Márt. 1-jén Buchanan kapitány az uragai kormányzót s kíséretének 9 emberét hajófedélzetünkön megvendégelé. Kétségkívül ez volt az első európai ebéd japániak számára. Daczára ennek a legnagyobb elfogulatlanságot tanúsították, konyhánk drágaságait tapasztalt gourmandok módjára ízlelték, azt is hitték, hogy egyes czikkeket, mint p. kanpulykapecsenyét, magokkal vihessenek, mit megkapván azt papírba tekergeték, mely hasonlít a chinaihoz s melyet zsebkendő gyanánt használnak. Kést és villát nagy ügyesen forgatják, még toasztjainkra is oly jó tapintattal feleltek, mintha azokhoz teljes éltük alatt szoktak volna. Brown hadnagy egy dalt adott elő, melyre némely japáni versekkel feleltek. De kellemesen valóban nem hangzott énekek, inkább hasonlított az egy oroszlány ordításához , kinek derék náthája van. 27-én a herczegek, kik a szerződést aláírták, a commodorral fognak ebédelni. Mi nekik tréfa okáért egy kis körvaspályát készítettünk, s egy miniatűr mozdonyt futtatunk rajta, mi felett ők a bámulástól bukfenczeket hánytak. Egy villany távírdát is állítottunk nekik egy mfldnyi hosszúságban, s távirtunk nekik japáni szavakat, melyeket ők mondtak, ők igen elbámultak a büvészfogáson, mert egyébnek valóban nem tartották. — Mi ma elvitorlázunk, Washingtonból kapott sürgönyök folytán. — A képviselők házában a Nebraska-bill 9 szavazati többséggel átment, s 23-kan első olvasásra kerül. — Az új-yorki Herald szerint a tengerészeti miniszter, valószínűleg tekintettel a feszült vonatkozásokra Spanyolországban, parancsot adott ki,hogy minden távolabbi állomásokra induló- készen álló hadihajókat visszatart *) Lásd P. N. 1277. sz.