Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-01 / 1343. szám
zsakoff hgnek váratlanul jött. Ennek folytána visszavonulás Moldvából lassabban történik, minta korábbi rendeletekből következtetve, a herczeg tervében állhatott. A gyorsaság és határozottság, melylyel a török generalissimus e hadműködései végrehajtatnak, valamint a felette élénk futárjárás közte és St. Arnaudt egy közt helyet enged azon már minap kifejezett gyanításnak, hogy Besszarábia megtámadtatása a tengeri részről a Várnában előkészített expeditio első czélja lehet. Brassói tudósítások szerint az ozmán rendetlen katonák 16-a óta már Rimnik közelében czirkálnak. Az orosz előőrsök a Rimnik folyó mögé húzódtak viszsza. A főhadtest közepe már a Pilina folyó mögött áll, a balszárny pedig Brailában. Orsováról, aug. 29-ről táviratozzák . Tegnap éjjel érkezett meg az Albrecht gőzös Gyurgyevóból 27-ki reggeli tudósításokkal. Gyurgyevóban tudák, hogy az oroszok Braila és Foksánynál erősítik magukat. Galacz odahagyásáról semmit sem tudtak. A cholera Gyurgyevo és Ruszsubban folyvást növekedőben van. A török dunai városokban az e két pontról jött érkezmények ellen szigorú veszteglési rendszabályokat léptettek életbe. Az utasok közlekedése a Dunán felfelé kissé szünedezni kezd. Az alsó Duna gabnalakhelyein nagy sensatiót gerjeszt egy a török kormány által kibocsátott új gabnakiviteli tilalom. Bár ha abban a tulajdonképi termés van értve, mégis a múlt évi gabna elrakodásának is nehézségeket csinálnak. Nagyon élénk a gyapjú bevitel az oláh kikötőkben. Gyurgyevóban több ausztriai lobogójú lakható fekszik. Jassyból aug. 25-től táviratozzák, hogy az oláh militziától elvett ágyukat, valamint az oláh lovasság lovait és számos szerszámokat Galaczon és Benin át Besszarábiába szállítottak. Egy konstantinápolyi aug. 21 -i távirati sürgöny szerint a krimiai expeditio újólag elnapoltatok. A francziák cholera által mintegy 15,000 embert vesztettek. Ellenben Várnai tudósítások szerint az ottani segédcsapatok egy része 24 én hajóra szállíttatott. Aug. 27-én volt a flotta elindulandó, s úgy gyaníták, hogy az irányát nem Szebasztopol, hanem a dunai torkolatok felé veendi. A Chronicle szerint pedig az armadának elindulása visszavonhatlanul aug. 20-ára van határozva.Az Ind. belge-nek is e napot jelölik. Az expeditionalis hadsereg e szerint 70,000, ezek közt 20,000 törökből fog állni s 2000 hajón elindulni. Az Oesterr. Corr.-nek Várnából 24-ről jelentik, hogy az ausztriai Császár ő Felsége születése napját a flották legénysége megünnepelte. Az előkészületek az expeditióra folyvást tartanak. Gyújtogatásoktól tartván a lőportornyok körül őrvonalat húztak. A „Sid“ pedig így ír az expeditio elindulásáról: „Egy o d e s s a i aug. 21-ki levél szerint a megelőzött napon a pontusi flotta 5 hajóját a Dniestertorkolat magasan jelezték, anélkül hogy az odessai kikötő felé fordítnák futásukat. E flotta-osztály a szebasztopoli zárlóhajórajhoz tartozhatik, mert várnai 22-ki rendkívüli uton vett levelek jelentik, hogy 20 kán az expeditióra készen tartott hadihajók sem a várnai sem a balcsiki kikötőt nem hagyták még el. Azonban határozottan hiszik, hogy néhány nap múlva (24 v. 27-én) az összes hadi és szállítóhajók felszedik horgonyaikat. Több mint 20,000-nyi segédcsapatok vannak a fedélzeten. A cholera által nagyon megviselt legénység egészségi állapota — mi Várnát illeti — meglehetősen kielégítő, főleg a kűsebb időjárás óta. Egy aug. 26-ki tudósítás jelenti, hogy a Porta vonakodik a görög hajózást a török vizeken szabaddá tenni, ha Görögország kárpótlási kötelezettségét elvben el nem ismeri. Görögország ellenben maga részéről 100 millió tallérnyi kárpótlás követelésére hiszi magát feljogosítottnak, mi iránt jelenleg a két kormány közt jegyzékcsere foly. S myrnából 26-ról jelentik, hogy Anthimos patriarcha köriratot bocsátott ki a görögökhez, melyben azokat, kik a Porta vagy szövetségesei ellen ellenségeseknek mutatják magukat, megrovatnak. Jövecsi fii vidéki ojdonosos Budapest. Karolina Auguszta császárné ő felsége ismét kegyes és jótékony indulatának szép jelét adá, midőn a tűzvész által károsult gátai községnek (Moson megyében) 400 pártot méltóztatott ajándékozni. — A marosvásárhelyi kath. gymnasium részéről az 1891/2. évi tudósitvány küldetett meg szerkesztőségünkhöz. Ezen programmból kiemeljük Veszprémi Pál k. fehérvári kanonok ur szép alapítványát, ki a m. vásárhelyi középtanoda kitűnő öt növendéke között évenkint kiosztandó 12 db cs. tallért hagyományozott, — és Dávid Antal Mózses ur nemes lelkű törekvését, ki az elszigetelt s szegény sorsú székelyek számára, kiknek sem kereskedésük, sem elegendő termőföldjük nincs, egy reáliskola alapítása és felállítása tárgyában fáradhatlanul működött, mig fáradozásait a halál félbenszakasztá. Az alapkő azonban, mint a m. vásárhelyi tanoda tisztelt igazgatója, Zsombori István úr értesit, le van téve. Óhajtjuk, hogy ez életbe vágó fontos intézet minél előbb életre viruljon. — A mi egyébiránt magát a m. vásárhelyi gymnasiumot illeti, ennek különösen ifjúsága három év óta folytonos gyarapodást tantért: az 1852-dik tanév végén 58 (magyar összesen 41), a tavakynak végén 57 (magyar összesen 51), az ideinek végén 73 (magyar összesen 50) tanulót számlált. A seminarium múlt évi octoberben vette kezdetét az uj rendszerben. Alapitványos volt 20, ösztöndíjas egy. A pozsoni kath. gymnasiumban az idén 177, tanuló tett vizsgálatot; ezek között volt német 109, magyar 46, tót 21, szerb 1. Kötelmi tantárgyul a magyar és tót nyelv csak azokra nézve tekintetett, kiknek e nyelvek egyike anyanyelvűk ; a többieknek szabadon hagyatott e nyelvek tanulása v. nem tanulása. Tanultak pedig magyarul a született magyarokon kivül tizen, tótul négyen. A magyar tanulók egyébiránt ez évben tetemesen szaporodtak, mert mig a múlt évben 186 között csak 32, az idén 177 között 46 magyar tanuló volt. A tanári kar tagjai, tizenhárman, kik közöl tavai még csak hat volt valóságos, a többi pedig helyettes tanár, a vallásügyi minisztérium által az idén mind valóságos tanári czimmel lőnek feldiszitve. — Örvendetes jelenségül tekinthetni, hogy a pozsoni reáltanodának, mely az idén összesen 450 tanulót számlált, növendékei évről évre szembesizökőleg szaporodnak. Programmot még eddig sem a gymnasium, sem a reáltanoda részéről nem vettünk, különben bizonyosan részletesebb tudósítással szolgálhatnánk. — Tehát megindultak a naptárak is. A Szent-István-társulat kiadó keresztény naptárát, magyar, német és tót nyelven, s a ,,Religio“ tegnapi száma ezeket már részletesebben ismerteti. Bucsánszky naptárai is megjelentek, háromféle nyelven. Trattner Károlyiét még nem láttuk. Heckenastnál azonban, Imrik József szerkesztése alatt, a „jászkún nép naptára“ jelent meg, Leél (Lehel) arczképével, melynek hűségéről nem merünk kezeskedni, s a hires jászkürt rajzával. Ezen naptár 23 ívből áll, s ára 48 kr., kemény kötésben 1 prt. — Gyáraink száma évről évre tetemesen szaporodik. Legközelebb egy gőzerővel működő csokoládégyár fog Pesten felállíttatni, s egy bécsi vállalkozó az üllői után volt stearingyertyagyárat szappan és gyertyagyárrá alakítja. Hozzá tehetjük — s valóban ideje is, hogy ezt alaposan mondhatjuk — miszerint azon fiatal hazánkfiainak száma is, nem évről évre, de napról napra szaporodik, kik magukat a nagyobbszerű ipar, a gépészets általában a reálismereteknek szentelik, s kiktől bizton várjuk Magyarország gyáriparának felvirágzását. A magyar ifjúság s ennek vezetői helyesen felfogták a kor intő szózatát, mely a polgári sul nemzetek között biztos fenmaradást csak annak ígér, mely versenyezve csatlakozik a világhódító iparügyi munkássághoz. Azon jelentés szerint, melyet a feloszlatott „magyar kereskedelmi társaság“ értéktisztázási bizottmánya tett, ennek vagyona 38.000 ft; végosztalékul egyegy részvényre 42 frt fog esni, mely azonban csak a függőben levő per bevégzése után fizettetik ki, s kilátás lévén ennek kedvező befejezésére, a 42 frtnyi osztalék alkalmasint feljebb fog emelkedni. — A magyar irodalom barátit érdekelni fogja azon tusitás, hogy Stier wittenbergi oktató, ki fordításaival oly sokat ten irodalmunk ismertetése körül Németországban, a porosz minisztérium által a régiségtani bizottmány tagjává neveztetett ki. Alkalmat erre leginkább „Inscriptions Wittenbergicae“ czimű munkája szolgáltatott, melyben a wittenbergi feliratok vannak egybegyűjtve és magyarázva. A derék tudós jelenleg Zrínyi hőskölteményének német fordításával foglalatos. Vidék- Késmárk, aug. végén. A helybeli ág. h. főgymnasiumban a múlt hó végén tartottak a közvizsgák, melyek bizonyságot tenek mind a tanárok ügyessége és ernyedetlen buzgalma, mind a tanulók szép előmenetele felől. Ezen főgymnasiumban most 10 rendes, 2 rendkívüli és több segédtanár működik, s a magas kormány tanterve teljesen életbe van léptetve. A jövő iskolai év oct. 2-kán veszi kezdetét. A magas kormány kivonatához képest a történelem, magyar irodalom és bölcsészeti erkölcstan magyar kézikönyvek szerint magyarul taníttatnak, a többi tantárgyak német kézikönyvek szerint németül és magyar magyarázattal adatnak elő. Minden osztályban a német nyelv külön is tanittatik.. Kedves tudomásul szolgáland a tisztelt szülőknek azon körülmény fölemlitése is, hogy Késmárkon a szállás és étbér olcsóbb mint hazánknak bármely városában. Azonfelül a szegényebb tanulók számára jól elrendezetttápintézet van, melyben nagyon csekély évi fizetés mellett elegendő, tiszta és egészséges ebédet kapnak. — Több oldalról tett biztosítások nyomán azon édes reménynyel is kecsegtethetjük magunkat, hogy főgymnasiumunk nemsokára nyilvánossági érvényt nyerene. Közintézet Nemzeti színház. Aug. 30-dikán: Coriolan. Szomj. 5 felvonásban Shakspeare után fordították Dobrossy és Egressy Gábor. — A brit költőfejedelem művei azok, melyeknek legörömestebb látunk nemzeti színpadunkon helyet engedtetni. Azonban Shakspeare nem csak Coriolánt irt, és Aldridge és Egressy Gábor vendégjátékai, és egyszer (de már szintén jó régen) Romeo és Julia kivételével, mindig csak Coriolan képviseli Shakspeart a nemzeti színpadon. Ennek előadásáról már több ízben alkalmunk volt részletesebben szólani. Volumnia Jókainénak legkitűnőbb szerepei egyike , remek játéka most is teljesen kielégitő várakozásunkat. Virgilia, a kedves szótlan, Komlóssi Idában oly művészi személyesítőre talál, ki a nagy költő gondolatait, midőn ezek nincsenek is szavakba foglalva, arczkifejezése és taglejtésével a leghűbben tudja tolmácsolni. Szigeti jeles Coriolán, de míg a hadfi gőgjét oly szépen sikerül előtüntetnie, a fiú anyja iránti szeretetének előtüntetésében még nem találta el a kellő modort, s különösen azon jelenetben, midőn anyja inti őt, hogy bocsánatot kérjen a néptől, egészen letett férfiasságáról. Coriolan mindig büszke férfi marad, annyira büszke és önálló, hogy midőn anyja kérelmére Rómának megkegyelmez, egyszersmind örök búcsút vesz anyjától s családjától. Licinius Fáncsynál a legjobb kézben volt, Cominius szerepében Zsivora helyett inkább Tóthot szerettük volna látni. — Közönség nem nagy számmal; a sokszor látott mű, ha remekmű is, a nagyobb számra nem hat vonzerővel. Adasson elő az igazgatóság többször Shakspearer színműveket, de ne mindig Coriolánt. — Ma pénteken adatik : „A HAZATÉRTEK.“ Ered. dráma 4 felv. (Folytatás a pesti országos főtörvényszék kerületére nézve végrehajtott igazságügyminiszteri kinevezéseknek.) Megyetörvényszéki tanácsosokká: A székesfehérvári megy. törv. széknél: Szeniczey Gusztáv, a pesti váltó törv. szék tollnoka ; Kolloncsy István, ideigl. orsz. törv. széki ülnök Székesfehérvárott; Daruváry Alajos, ideigl. államügyészi helyettes a pesti törvényszéknél, mint államügyészi Takácsy Ignácz, főtörv. széki ideigl. ülnök Győrött, és Fábry László, ideigl. főtörv. széki ülnök Pesten. — A kecskeméti megyei törvényszéknél; Suhajda János, Pest- Terézvárosi cs. kir. járásbirósági ideiglenes ülnök ; Thenke László, volt járásbiró Nagy-Kőrösön; Gál János, ideiglenes államügyészi helyettes az egri főtörvényszéknél, mint államügyész; Breuer Ödön József, ideigl. főtörv.széki ülnök Pesten, és Veress Lajos, előbb járásbiró Hold-Mező-Vásárhelyen. — A szolnoki megy. törv. székhez, ideiglenes utasítással a megyei törvényszékre; Czere Benjámin, ideiglenes főtörv. ülnök Szegeden, Szabó Menyhért a pesti vtvszék tollnoka; és Tölgyesy Károly, ideigl. főtörv. széki ülnök Pesten; — a jászberényi megyei törv.széknél: Schwáb Antal, cs. kir. főtörv. széki ülnök Neutitscheinben ; Halász, Balázs ideigl. államügyészi helyettes a pesti főtörv. széknél Küry József, ideigl. főtörv. széki ülnök Jászberényben ;Za-laffy István, ideigl. ülnök a pesti főtörv. széknél; Heller Ferencz, ideigl. államügyészi helyettes a pesti főtörv.széknél, mint államügyész; és Haris György, ideigl. tvszéki ülnök Pesten; — a szegedi megyei törvényszéknél: Wodiczka Ferencz , a pesti főtörvényszékhez szolgálattétel végett ideigl. adott járásbirósági segéd Neupackán (Csehországban); Kolb Ádám, ideigl. főtörv. ülnök Szegeden; Forgách Sándor gróf, ideigl. főtörv. ülnök Pesten; Simontsits Alajos, ideigl. főtörv. széki ülnök Pesten és Pregszler József, ideigl. államügyészi helyettes Pesten, mint államügyész; —az egri megyei törvényszéknél: Scheschigg János, cs. kir. jár. társasbirósági ülnök Bruckban a Lajta mellett ; Okolicsányi Manó, az egri főtörv. szék ideiglenes ülnöke ; Bene Imre, ideigl. tanácstitkár a szegedi főtörv. széknél; Marschalko Leo, ideigl. főtörv.széki ülnök Egerben , és Makovicz Edvárd, ideigl. államügyész az egri főtörvényszéknél, mint államügyész ; — végre :a miskolczi megyei törvényszéknél: Szalay Zsigmond, ideigl. főtörvényszéki ülnök Pesten; Kovács Károly, ideigl. államügyész a[szegedi főtörvényszéknél; Nozdroviczky Gyula, volt járásbíró Illaván ; Szelke József, ideigl. főtörvényszéki ülnök Pesten ; és Balogh István, telekkönyv-igazgató a pesti kerületben, mint államügyész. Tanácstitkárokká: a budai főtörvényszéknél Machik József , ideiglenes államügyészi helyettes az ottani főtörvényszéknél,mint államügyészi helyettes; Bellaagh József, a pesti főtörv.szék ideigl. ülnöke; Froch Henrik, alsó-ausztriai figyelő 8 ideigl. államügyészi helyettes Korneuburgban, mint államügyészi helyettes; és Valkovszky András, ideigl. járás-társasbirósági ülnök Pesten, a pesti főtörv.széknél; Molnár Sándor, ideigl. államügyészi helyettes ugyanott; Höllwarth Antal, figyelő an. szebeni főtörszéknél ; Péterfy Lajos, ideigl. jár. társasbirósági ülnök Pesten ; Herczeg Sándor ideiglenes államügyészi helyettes Szegvárait, mint államügyészi helyettes, és Popovics Sándor ideigl. járás-társasbirósági ülnök Pesten ; — a pesti kereskedelmi törvényszéknél Huemer János, felső-ausztriai és salzburgi figyelő! — a székesfehérvári megyei törvényszéknél Dr. Höck József, társasbirósági figyelő Tamswegben, és Farkas Károly ideiglenes államügyészi helyettes a győri főtörvényszéknél mint államügyészi helyettes, — a kecskeméti megyei törvényszéknél, Illyés István, ideigl. főtörv.széki titkár Budán, mint államügyészi helyettes, és Nyáry Gyula báró, ideigl. főtörv. ülnök Pesten , — a szolnoki megyei törvényszéknél, ideiglenes utasítással a kecskeméti megyei törvényszékhez ideigl. utasítással a kecskeméti megyei törvényszékhez ; Apostol József a miskolczi főtörvényszék ideiglenes ülnöke, és Külley Edvárd, ideigl. társasbir. ülnök Pesten, mint államügyészi helyettes; — a jászberényi megyei törv. széknél: Eördögh János, jászkunsági főtörvényszéki ülnök, és Sztrokai Boldizsár, főtörv. széki figyelő Pesten, mint államügyészi helyettes ; — a szegedi megyei törv. széknél; Peáthy József, jegyzőkönyvvivő a pesti váltótörvényszéknél és Adamovics Döme, ideigl. államügyészi helyettes a pesti főtörvényszéknél, mint államügyészi helyettes ; — az egri megyei törvényszéknél : Hanák Sándor, ideigl. főtörv.széki titkár, és Oberknezevics Árpád, ideigl. államügyészi helyettes az egri megyei főtörvényszéknél, mint államügyészi helyettes ; ■— végre : a miskolczi megyei törv.széknél : Schlick Gyula, főtörvényszéki írnok Pesten, és Kazay Ignácz, a miskolczi főtörv.szék ideigl. titoknoka, mint államügyészi helyettes. Törvényszéki segédekké: a budai főtörvényszéknél : Dr. Horzegschy Alajos,, alsó-ausztriai figyelő; Prell Lajos, stájeri figyelő ; MacCaffry Hugo gróf, felsőausztriai és salz- HIVATALOS tenni a nyelvmivelésben. Rég mutatkozott már nála a nyelvérzék, s gyökeresebb módon, mint akárkiben íróink között. Szólásmódok, képzések, elhanyagolt gyökök torzított és nem torzított alakban rég foglalkodtaták elméjét. Valami rokonszenv volt az a nyelv élete iránt. Ezelőtt tíz tizenegy évvel Széchenyi elnökölt néhányszor a t. társaság üléseiben. Szóra került a régen szándékba vett „Nagyszótár“ ügye, s a vélemények része oda hajlott, hogy még nem lévén derekas kifejlettségben a tudományos nyelv, halasztassék a hozzáfogás, ellenben tétessenek az előmunkálatok. Azonban győzött az ellenkező vélemény, s különösen az elnöklő gróf kijelentésénél fogva, miszerint „tiz év alatt kell eldőlni hazai dolgainknak; s ha mindent nélkülözni fognánk is, majd legalább hagyjunk az utóvilágnak, mondá ő, egy szótárt, nyelvünk mostani állapotának tárát,“— el lön határozva a nagy szótár készítésének ügye, s vele Czuczort biza meg a t. társaság 1844 ben. Ezen idő óta Czuczor egészen uj pályán él és működik, s nagyszótári dolgozatai által fejévé tette magát az önálló nyelvészeti iskolának, melyet másképen bölcsészetinek is nevezhetni a történészetiek ellenében. Ki egy élő nyelvet oly sok oldalról és forrásból ismer, mint Czuczor is a magáét, mikép följebb érintve volt, lehetlen hogy puszta halmaznak, összeatyafiasodott elemek vegyülékének tekintse azt. Sőt inkább fog benne látni saját szervületet, logikai szövedéket, észtséget, mert a nyelv semmi egyéb mint a hallható, s olvasható ész, gondolkodás, esze, gondolkodása valamely népnek, nemzetnek. Rég meg van jegyezve, hogy a magyar nyelv már, kivált az európai nyelvekhez képest, csakugyan igen eredeti, s ez a felfogás vagy inkább csak gyanitás mind a mellett nem volt teljes érvényre emelve, hanem maradt a puszta sejtelmi fokozaton legújabb időkig. Régibb nyelvészeink elég fáradalmas, de egyszersmind jutalmazó pályán is jártak, midőn a kelet vagy nyugat nyelveivel rokonítgatták nyelvünket, és oly igazsága volt egyiknek mint másiknak, akár Dankovszki, akár Beregszászi lett légyen az az egyik másik. De ha igen sok keleti nyelvbúvár, valamint ha a szlavisták is egyik vagy másik nyelv leányának nézték a magyart, az által tévedtek, hogy a nyelvnyomozás egyik elvét, a rokonságot, a puszta külső analógiát, vagy a nyelv anyagi vizsgálatát ismerték el általános nyelvkutatási elvül, holott a nyelvben nagyobb dolog a szervület, az organismus , mint a szóbeli hasonság, rokonság. És ha már érdekes volt tudni , miben hasonlít nyelvünk akár anyagilag , akár szervezetileg máshoz, vájjon nem lesz-e szinte oly érdekes tudni, kutatni: mi az , amiben nem hasonlít, vagy inkább csak magára ver, amiben csak magához hasonló? Ez a kérdés fölötte fontos, de az a baja, hogy még eddigelé igen új, ha ugyan húsz esztendő múlva is igen újnak mondható, mert Fogarasi által volt irodalmunkban legelőször kijelentve „a magyar nyelv Metaphysikája“ által, mely 1834-ben jelent meg, és oly kevéssé kapott fel a magyar tudósok előtt, hogy legtöbben talán nevéről is alig ismerik. Az említett munkában kezdett vizsgálódás már bölcsészeti alapokat keres a nyelvben, az emberi Organismus útmutatása szerint. Ott minden betűnek valami jelentés van adva, mi Czuczor által is úgy állittatik, hogy a magyar nyelv nem atomistikai parányokból van alkotva, melyek, mint puszta mozgalmasan gyökök, értelmet nem adnának, sőt inkább ő folyó, mozgalmas elevenségnek látja nyelvünket minden kicsided részeiben, így megvan az empíriái és eszmei nyelvvizsgálás közötti különbség. Amaz támaszkodik a történeti alapokra, és vitába kél szó és alkotás ellen, minek párját nem leli másutt; ezért nagy szorgalmat, tudományt fordít a rokon nyelvnek vizsgálatára, s mondhatni, hogy különösen Hunfalvy Pál, sok és nyomos buvárlatai után, melyekhez csaknem valamennyi régibb nyelvkutatók törekvései is sorozhatók, tengerét vettük a tudomány kincseinek; úgy szinte a nyelvtörténet is, az irodalom régibb termékeinek felaknázásával, sokat hozott napfényre, mi el volt feledve; de hogy a nyelvtörténet adatot nyújthat és mindent még nem igazolhat, magában érthető; vagy különben úgy kellene ítélnünk, hogy a régi tökéletlen, kezdőszerű festészetből a régi természetet is meg lehet ismerni. Mind a nyelvrokonság, mind a nyelvtörténet útjait helybenhagyva a nyelv körüli vizsgálódásban, még nem tettünk meg mindent. A nyelv több mint történet és több mint rokon; az valami önálló szellem is, melynek aztán van története, rokonsága, következéskép történetét, rokonságát fejtegetni valaminek és magát nem, azaz előadni valamely tudománynak idő és térbeli mozgalmait, amint népek és korok szerint virágzott vagy terjedett, szállott vagy emelkedett, és kizárni vizsgálódásainkból a gondolkodást : ez egyoldalú, abstract eljárás, mely tévútra vezet; valamint tévútra vezetne az is, ha például a nyelvet minden rokonság és történet nélkül , puszta gondolkodásból, aztán agyvélés, agyhivés, ráfogás szerint furnák, faragnák. «»* Hanem, mit árt az a történetnek, ha jobbra balra való terjengéseihez megtaláljuk a középpontot, és az örökös messziágazást visszavisszük egy szellemünkben fogadozó törzsre , az észre, a lélekre; s várjon árt-e a tapasztalásnak, ha megegyezik a gondolkodással, s nem inkább segíttetik-e egyik a másik által, ez annak, az ennek gyújtván fényt és nyomot, okot és utasítást? Távol tehát attól, hogy akár a tapasztalati nyelvvizsgálatot, akár a puszta bölcsészetit külön-külön, szakadékosan pártolnám, úgy tartom helyesnek a nyelvvizsgálatot, ha benne mindegyik elv érvényre van emelve, ha mindegyik kifutá a maga pályáját, széltében és hosszában, mélységben, és magasságában. — Hogy különösen a mai napig legalább kisebbségben levő bölcsészeti nyomozás felől, melyet Czuczor űz, szóljak, megjegyzem: mikép a magyar (és minden) nyelv, mint maga a bölcsészet , folytonosan birodalma alá esik a gondolkodásnak, s amit benne az ész megállapít, az lesz a nyelv közepe, m éltető elve, mozgató bensősége, annak úgy kell lenni, kétség és kivétel nélkül. Szóval: a nyelvnek joga van a gondolkozáshoz és viszont, mert a nyelv maga a látható, szólamló szellem; s ha nyelvészeink kizárják egymásból a kettőt, orvosolhatlan hibát követnek el egyik mint másik oldalon. Szólva különösen Czuczorról: ő nem szorult senkire példák és idézetek dolgában, hogy belőlök alapfogalmakat, aztán törvényeket alkosson, fedezzen föl. De benne erősebb a nyelvérzék, mint hogy össze ne köthetné a gondolkodással; s ez éberebb, mint hogy föl ne tudná lelni a nyelv szétszórt adataiban az egységet. Ha például ő a magyar nyelv hangjait fejtegeti, és az a hangot tömérdek szóban megtapintván, azt húzza ki, hogy az szétfolyást, a részek egymástóli távolodását is jelenti, mint: oszt, olvad, omlik stb.; ha másfelül Hunfalvy az észgyököt megleli a finnben, hol ez részt (osztály) jelent, nem látom által, miért ne igazolná egyik a másikat, hiszen a részek semmi egyéb, mint felosztott egész ? Sőt inkább a Czuczor által követett mód a finn észjárást is igazolni látszik, anélkül, hogy a finn igazolná a magyart, ha ebben a Czuczor által kifürkészett elv nem volna kijelentve. Ez esetben a két rokonság csak történetes volna, míg amúgy szükségképi. Részemről megnyugodva a Czuczor által követett elvben, de nem esküdve az elvnek kivitelére, mi ha roszul ütne bárki, mégsem rontaná le az elvet, csak örvendeni tudok e nyelvvizsgálati módnak; s nem érzek magamban semmi ellenmondatos, inconsequens háborodást, ha egyiket mint a másikat méltatom ; sőt erősen meg vagyok benne győződve, hogy a kettő, úgy mint a tapasztalati és bölcsészeti út, összehozhatók egy felsőbb fokozaton, mely midőn mindkettőnek feltünteti érvényességét, megóv a szakadozott, ellentétes, ferde iránytól, s valamely közepes, életrevaló eljárásban fogja kivívni valódiságát, helyességét. Czuczoré vagy Hunfalvyé legyen-e helyes mód: ez meghaladott kérdés. A bölcsész ott nyugszik meg, hol az ellenmondatok összebékülnek. — Czuczoré és megelőzője Fogarasié a dicsőség, hogy az eddigelé mellőzött bölcsészeti elvet nyelvünk vizsgálatában feltüntették. Czuczoré különösen az elvnek teljes lélekkel való felfogása. Méltó eljárás, igen méltó, hogy ferde egyoldalúságra hajlandó tudósaink által, a történeti út mellett, és felett, ez is kellőleg ismertessék, miveltessék. Erdélyi János: Magyar könyvészet, 324(553). István bácsi, a boldog családatya és okos gazda. Népkönyv, melyben a népnevelés tudománya, az életbölcseség, a szerencse ura, a boldogság mestersége, a kincskeresés titka, s mindazon tanítások, fogások és fortélyokben foglaltatnak, melyek az embert értelmessé, műveltté, egészségessé, ügyessé, erőssé, gazdaggá, megelégedetté, vagyis szerencse fiává tehetik. Számos ábrázolattal. Szerző Májer István, a pesti népiskolák igazgatója. Első kiadás 5000 példányban. Pest, 1854. Länderer és Heckenast tulajdona. 8-rét 2521. (Ára 36 pkt.) 325(554). A révkomáromi benedeki algymnasium IV-dik programja. Komáromban. Pzigler testvér betűi, vet. 1854. 4-rét. 12. (Kiadta Brecska Aurért igazgató Vadász Lambert tanár értekezésével: „Történeti kép a keresztes háborúk korszakából“, s egy szózattal ,algymnasium és reáltanoda“ czím alatt.) 326(555). Vezérkönyv az állat-, növény- s ásványtan oktatásában. Ifjúság számára irta Minikus Vincze, zircz-cisterci r. tanár. Kiadta Majer István, pestvárosi elemi iskolák igazgatója. Pest, 1854. Nyomtatta Länderer és Heckenast. 8-rét. 2151. (Magyar és német kiadás. Ára 48 pkr.) •