Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)
1854-12-01 / 1419. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva Évnegyed*# 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — » » A havi előfizetés , mint # számonkintle 1 » d is la megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urintcza 8-ik szám Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. Szerkesztési iroda : Urintcza sz 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a wmsvi mAW&c . December-Martai négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. SO kr. Budapesten hájhoz hordással, 3 írt. 30 pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden ca. k. postahivataait, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, alatc a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emlén Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigypatezaszegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Petti Napló kiadóhivatala Bécs , nov. 29. ) A legújabb porosz-ausztriai egyezkedés megítélésére még nincsenek részletes adataink, de ezeket teljes nyugalommal várhatjuk be, ha Ausztria eddigi politikáját ismerjük s e hatalom következetességében bízunk. A tény magában megmérhetlen fontosságú, mindazáltal annak közvetlen jelentőségét túlbecsülnék, azt hivén, hogy a keleti ügy végeldöntésére már a legközelebbi időben egyenes befolyással leend. Miként már a múltkor mondtuk, a két német nagyhatalom csak most hozaadja az egész ügyet a szövetségi gyűlés elé, melynek keblében a szintén már elősorolt három kérdés tárgyaltatásra kerülene. Ha ez megtörtént, akkor az egyetemes német szövetség, mint európai nagyhatalom, Oroszországgal fog közlekedésbe lépni s igy ez oldalról még jó darab ideig csak diplomatiai közbenjárást várhatni. Sokkal gyorsabb hatású leend Omer pata beleavatkozása, ha ez sergével és a Francziaországból megérkezendő segédcsapatokkal újra tevőleges szerepet vállal. Igaz ugyan, hogy Besszarábia útjai most majdnem járatlanok, hogy a mushir hadserge számra nézve nem igen tetemes, de a harcz színhelyének nemcsak egy részét, hanem egész kiterjedését kell tekintetbe vennünk. Oroszországnak legalább is 15—20,000 embere a krimiai csaták által harczra képtelenné tétetett; ezen veszteséget tehát annál inkább a bessarábiai csapatokból kell pótolni, mivel a krimiai egyesült hadsereg szinte tetemes erősítéseket vár; így tehát vagy Krimiában vagy Bessarábiában gyengül meg Oroszország ■ vagy itt vagy ott az egyesültek előnyben lesznek; pedig mindegy, akár az európai, akár az ázsiai harctéren győzik meg az ellent. Csak az a nagy kérdés , mittevő leend Ausztria, ha Omer pasa serge megtalálna veretni? Nem igen valószínű, hogy az oroszok ez esetben a dunai fejedelemségeket neutrális földnek fogják tekinteni, mert akkor Omer pasának csak arról kellene gondoskodnia, hogy a Pruthtali összeköttetését fentartsa s igy minden calamitás ellen biztosítva lenne. Mihelyt a Pruthon át visszavonul, az orosz, ha még oly fényes győzelmet vívott is ki a törökön, tovább nem üldözhetné. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ezen esetre szinte bizonyos elvek állapíttattak meg a poroszausztriai toldalékczikkben, minthogy ez akkor íratott alá, midőn a császári kabinetnek a török fővezér szándékairól már biztos tudomása volt. Ha a frankfurti lapnak feltétlenül hitelt adhatnánk, minden kétely el volna hárítva; e lap t. i. azt állítja, miszerint a legújabb egyezkedés következtében Poroszország Ausztriának segítséget ígér azon esetre, ha az oroszok a törökökkeli összeütközés következtében a Dunafejedelemségekbe berontanak. Ez igen szépen hangzik, de nem valószínű s így a hivatalos felvilágosítást el kell várnunk. Poroszország nézeteiben igen nagy változásnak kelle történnie, ha ezen engedményt csakugyan megtette volna. Szint oly valószínűtlen azon kimondás is, melyet egyik franczia lap porosz király ő felségének tulajdonit, ki azt mondta volna : „szeretem az orosz császárt s mindent fogok érte tenni, mert sógorom, de azért Poroszország nem Oroszországnak sógora !“ Ez is igen szépen hangzik s csak azt kell óhajtanunk, hogy igaz is legyen. A mint a dolgok most állanak, gyors eldöntést egyedül a kard élétől várhatni s minthogy.A krimiai expeditio lassan kint oly fordulatot vett, hogy mind a két hadsereg egyszersmind megszálló és megszállott, az eldöntő csapás nem ott várható, hanem az európai színhelyen. Azért nagy feszültséggel nézünk eléje Omer pasa hadserge további mozdulatainak. A Lloyd tegnap esti tudósítását, mely a minisztériumok jövőbeli szerkezetére vonatkozik, minden mai lap utánnyomtatja, emlékezni fognak e lapok olvasói, hogy mi e híreket már néhány héttel ezelőtt, bárcsak futólagosan érintettük, mert azoknak nagyobb súlyt nem tulajdonítottunk. Várjon azáltal, hogy most a Lloyd közli, nagyobbodik-e súlyuk, nem tudjuk, ámbár a Lloydot még folyvást az „inspiráltak“ közé számítják. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a nevezett lap ama hírt egész terjedelmében nem közölte, mert említetlenül hagyta, hogy, hallomás szerint Bach báró ő excja a császári ház miniszterévé fogna kineveztetni; várjon, miként eddig szokás volt, a külügyek tárczáját is átvállal;:udja-e, vagy Bad gróf kezében marad-e ez, erről mi sem hallatszik. Bach báró öccse pedig, ugyanezen tudósítás szerint, szinte igen magas állomásra volna kijelölve. Mind e hírek hitelességéről természetesen nem kezeskedünk, sőt valószínűnek tartjuk, hogy — míg a keleti ügy eldöntve nincsen — ily fontos módosítások aligha kivitelre kerülnek. Azon bizottmány, melyia különböző németországi pénzlábak kiegyenlítésével foglalkozott, nem sokára befejezendő ebbeli tanácskozmányait, anélkül, hogy az eredményről valami hiteles hallatszanék. Külföldi tudósítások szerint e bizottmány törekvései az ágrón szenvedtek hajótörést , mert az általánosan megállapítandó pénzlábat természetesen a mostanihoz bizonyos arányba kellett volna hozni, ez pedig lehetetlen, mivel az ausztriai pénzláb mostanában szágja miatt folyvást ingadozó, hogy nem határozhatni meg szabatosan az újnak értékét. Továbbá úgy halljuk, hogy Ausztria az aranypénz általános elfogadtatását ajánlja, de ezen indítvány is sok nehézségre talált, tehát summa summarum e tanácskozmány eredménye igen-igen csekély volna. Bérkocsisaink új évtől kezdve új díjszabásnak lesznek alávetve, aki az állampolgárok ez osztályának magaviseletét ismeri, mely a Knigge ismeretes társalgási munkájában kifejtett elvekkel egyenes ellenkezésben áll, hálát fog mondani a helytartóságnak, hogy a díjszabás elleni kihágás esetében ennek szükséges és jó voltát az illetőknek „per argumentum ad posteriora“ érthetővé tenni szándékozik és — távol attól , hogy bérkocsis uralmékat ezen váratlan élvezet által meg akarná lepni - az illető hirdetményben oly részletesen nyilatkozik e tárgyban, hogy még az ütés számát — itt — is kiteszi s igy a bérkocsisok már előre kéjeleghetnek a várandó gyönyör előérzetében. H. M. V & s á r h e 1 y, nov. 22. Tisztelt szerkesztő úr ! Talán már sokat is alkalmatlankodunk becses lapjában, mi vásárhelyiek ? De hiába, mi is, ha nem is épen Árkádiában, legalább a boldog magyar alföldnek egyik leghíresebb megyéjében, Csongrádban születtünk, s az újságolvasás bennünk is felkelté a vágyat, társaséletünk mozgalmait, ha nem is épen a nagy világgal, legalább a magyar olvasóközönséggel tudatni; — és e végett, — egy saját városunkban kelt lap hiányában, — a mi vajha ne lenne már csupa pium desiderium; — nem találunk alkalmasb utat és módot, mint ennek becses lapját; — azért egész tisztelettel kérünk helyet néhány sorainknak. APesti Naplót nem tudom hányadik számában, az érdemes levelező egész becsülettel befizetett városunknak , kiemelve különösen azt, mennyire hiányzik itt egy reáltanoda, és mindeneknek felette egy nőnevelőintézet. — Megvallva az igazat, bizony, a nem leggyengédebben érintett ,jaquemar keztyük és ,atlasz ruhai szérű tulajdonosnői között került is olyan, a ki nem a legvonzóbb kifejezésre bigyeszté el bájos ajakát, — a csókolni való szemek közöl többre harag-felleg vonult, s ugyancsak hullott is volna ám a villám,— ha lett volna kire , sőt nem mondom, hogy a jaquemar keztútt alól kibúvó kacsácskák készek nem lettek volna a legrövidebb rajzmód szerint kiállított portraitikat az illető levelező úrnak arczán a magyar haza vidékeire szétküldözni. Azonban, míg egyfelől részt rejtő fellegek tornyosultak a szegény levelező árva feje fölé, — másfelől az érett közvélemény napja jótékonyan szoktá azokat háttérbe, — s szavai nem hangzottak el a pusztában, — mert ime, az illető levél folytán-e, — vagy már előbb megérett jó szándék következtében, —reáliskolánk van. — Azaz, megvallva az igazat, nem is egészen reáliskola lesz az, hanem egy, az elemi, és gymnasialis tanodák közt álló osztály , melyben az amabból kikerülő növendékek erre előkészíttetnek. — Ezen intézet az itteni helv. hitv. egyház tulajdona, s már is nagyon érezhetőleg pótolja az eddig oly kiáltó hiányt, — növendékei száma már meghaladja a 160-at. — Ezen intézet annyival is inkább örömre indit bennünket, mert a mint halljuk, a nemes egyház ezzel csak alapját véte meg egy jövőben létesülendő nagy reáltanodának. Tanárul az intézet Dékány József, volt kecskeméti gymnaslaka tanárt nyerte, a kinek ottani működése nem hagy kétségeskedni a siker felől. És most, ti magyar alföldnek nagy faluvárosait figyeljetek , — és igyekezzetek kezdő társatoknak nyomdokait követni, — mert ime ! Vásárhelyen a nőnevelés hiánya miatti panasz is meghozta eredményeit. Az evang. egyház lelkésze, t. Jeszenszki László eszközlése s közbenjárása következtében Győri Endre a nőnevelésnek, mint halljuk már több éven át buzgó harczosa, — elhatározta városunkban nőnevelő intézete t álítani, — sz elemi oktatás alól kivllt lányok számára. A t. városi tanácsnak ebbeli szándékát jelentvén, — az kész szívvel, s tárt karokkal fogadta az oly szükségesnek általánosan elismert egyént, s vállalatát nemcsak helyben hagyásával, hanem egyszersmind azon szívességével is elősegítő, — hogy egy a város közepén lévő,s e czélra minden egyéb épületeknél alkalmasb, megürült jegyzői lakot, — éven át az épületre teendő költségek kifizetése mellett (a mely a jelen évre 30 pftra becsültetett) minden egyéb házbér nélkül átengedőt határozta, — s ezzel egy a legfőbb nehézséget az útból elgörditette, mert, bizony alföldi magyar városainkban, ahol mindenki maga számára épit egy pár szobácskát, minden egyéb könynyebben található, mint, egy ilyen tágas teremmel szakszobákkal ellátott épület. A t. városi tanácsnak ezen határozata a cs. kir. megyefőnök, Bonyhádi e nagyságához terjesztetett fel megerősítés végett, — és igy, az egész ügy a legjobb után van teljesüléséhez, — mert tisztelt főnökünknek a köz, — különösen pedig a vallás — és nevelés ügy körüli buzgalmát és fáradalmait mindenki sokkal inkább ismeri, semhogy a kérdéses határozat megerősítése felől csak legkisebb kétség is emelkedhetnék keblünkben. Szellemi szükségeink tehát hálistennek, a kielégíttetés felé kezdenek mozogni. De azonkívül, úgy a szellő szárnyain némi részvényes vasút építési szándék is jutott el füleinkhez. Szeretnők látni. Bizony nem volna utolsó dolog egy óra alatt Szegedre jutni, — kivált télen, — ha egy kis sár van, — mikor az említett város hozzánk egy napi járóföld. — Szerkesztő úr kegyes engedelmével, majd mind a nőnevelés, mind a vasút-ügy felől máskor bővebben. (Lapszemle.) A „Pressburger Zeitung“ f. hó 26-ai száma. — „Egy hitelbank felállítása Magyarországban“ czím alatt czikksorozatot kezd meg, — melynek 1-jét ezennel, mint különösen hazánkra vonatkozót, közlendőnek tartottuk. A nemzetek sorsa — úgymond — az ipar és kereskedés kifejtésétől függ; a nemzeti jóllét ezen két tényezőjének támpontja pedig a földmivelés; ebben találják föl kezdetek és kiképzések alapját, az ő felvirágzásuk leghatalmasb eszközét. Ezen igazságban fekszik egyes nemzetek mások fölötti uralkodásának, egyes országok hatalma és gazdagságának alapja, hasonlatban a térnagyság, földrajzi fekvés és természeti termékenység által kiválókkal. Nem kell messze mennünk, hogy előtételünkhöz példát állítsunk fel; a mindennapi tapasztalás mutatja az iparűző szigetállamnak, Angliának hatalomkifejtését, melynek szigonya a világ tengerein uralkodik. Azon kérdés, mikép lett Anglia azzá, a minek jelenleg látjuk, a történelemhez tartozik, az arrai válasz túl is fogna e torok czélján lépni; mi azt mint tudvalevőt bocsátjuk előre s nekünk itt csak a haszonra forditással van dolgunk. Egyesületében azon erős tagoknak, melyek az ausztriai császárállamot képezik, Magyarország kétségtelenül első helyet foglal, és mégis — valljuk meg őszintén — ez ország még sok tekintetben a nagy császári állam többi részeihez képest hátramaradt, mit alkalmasint az ő korábbi, — saját organismusának kevesebb életerővel megfelelő — állása okozhatott. — Magyarországra nézva is a fentebbi igazmondat sikerdús alkalmazást találand , s csak a nemzet saját erélyes akaratától függ , hogy az önmaga által teremtett gazdagság és hatalom gyümölcseit minél rövidebb idő alatt arassa , mert az erődús kifejtés előfeltétele — a földgazdagság — teljes mértékben megvan. — Mi tudjuk, hogy minden fejlődés természetszerűleg lassúbb, ha productumát tartósan életképesnek akarjuk látni; üvegházi növények hamar elhalnak s leggondosabb ápolást igénylenek, hát nem tudjuk azt is, hogy a természetet támogatva kell segítenünk, az életprocessust előmozdítanunk , és ártalmas befolyásoktól megvédnünk. Vizsgáljuk meg most, mi képes, Magyarországban különös kifejtésre; mi kíván különös támogatást, hogy oly eredmény éressék el, mely az általunk felállított elvnek megfelelő volna. — E kérdés megvilágosítására legyen szabad, néhány statistikai adatot előre bocsátanunk. Magyarország 5 helytartósági kerületének jelen határa 3234 □ m földettess, körülbelül 8 millió lakossal *). Ezen földtér egy hatod*) Egy magyarországi földbirtok hitelbank szüksége státusgazdászati hitágazataink közé tartozik , azért siettünk ez értekezést is lapszemlénkbe átvenni. A tisztelt értekező ur azonban a szükség és alapok kimutatásával K ARPATHY ZOLTÁN: Regősy irta Jókai Mór XXVI Csendesen! Folytatás. *) A tanácsos sietett az érkező elé. A mint a folyosón végig ment, hallá, hogy a lépcsőkön felfelé jön valaki s a kisérő pitvamoktól felőle tudakozódik. De ez nem férfi hangja volt, hanem nőé, úgy tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő, gyermeteg hangot ismerné már valahonnan, de nem tudott rá egész tisztán emlékezni. A folyosó szögleténél szemben találkozott vele. Egy szép, sugár leányka volt az egész gyászruhában. Kőcserepy megdöbbent előtte. Ez Szentirmay leánya. Azon Szentirmayé, kinek oly gyászos halála volt. Ez a fekete öltözet nem őt vádolni jön e, de ez órában? ez a szomorú gyermek nem azért jött-e most, hogy ő neki megmondja: ,,Egyért egyet, apáért leányt! Oh nem. A galamb fájdalmának nincsen mérge. A szomorú leányka nyárssan, szelíden siet a háziúr elé s gyönge kezet nyújtva neki, részvevő , bánatos hangon tudakozódik Vilma felől. Hallotta a tiszttartótól, hogy barátnéja beteg. A levél nem találta Zoltánt Szentirmán, Martonhoz kellett elkísérnie anyját Kőhalomra. A tiszttartó utána ment sürgetős levelével, ő pedig rögtön sietett át Kárpátfalvára, a jó Vilmát meglátogatni, a kivel úgy szerették egymást, s a kit oly régen nem látott. Tán ha őt meglátja, örülni fog. Kőcserepy oly forrón szokta a kezében felejtett kis *) Lásd a P. Napló 1416-diktémát kezet. . . . Ártatlan boldog gyermek, kinek még fogalma sincs a roszról, a rútról, a gyűlöletesről ! Ez alatt a beteg szobájához értek, Kőcserepy előbb nyitott be óvatosan. „Csendesen, csendesen!“ suttoga a beteg, fehér ujját felemelve. Arcza szokatlan égő pirosságán látszott, hogy ismét rész éjszakája következik. Katinka odalépett ágyához és kezébe fogta társnéja kezét. Valami vidám mosoly deríte fel egy perezre a leányka arczát, amely azután ismét eltűnt onnan. — Te is őt gyászolod úgy- e ? kérdé barátnéja fekete öltönyére mutatva. Katinka tudta már a tiszttartó által Vilma rögeszméjét : azt hivé, hogy ő is Zoltánt gyászolja. — Én atyámat gyászolom. Felelt Katinka,— és nem állható meg, hogy ennél a szónál könyvei meg ne eredjenek. El kellett takarnia arczát. A beteg leány közelebb vonta magához barátnéját s félelmesen széttekintve kérdé tőle : — Őt is megölték ? — Oh nem, felelt Katinka, e perezben inkább barátnéjára, mint saját bánatára gondolva, véletlenül halt meg. —ogy ? véletlenül ? suttogó a beteg. Gondolod te, hogy véletlenül halnak meg az emberek ? Os én ezt jobban tudom. Sokkal jobban tudom. És szemeivel atyjára nézett merően, sokáig, hogy a nyugodt, bölcs férfiú a vért érző zsibbadni ereiben, és nem állhatá ki e kisérteti tekintet néma szemrehányását. — Csendesen, csendesen kedvesem, suttogá Katinka a lázas beteg fejét kezébe emelve. Milyen gyöngéden, mily édesdeden tud bánni a beteggel. Mintha tulajdon testvére volnál A tanácsos úgy elnézi, majd a szive szakad meg bele. — Katinka tudja már, mi fáj olyan nagyon Vilmának ? — suttog fülébe megnyugtató szókat. — Ne félj, Zoltán itthon van Szentirmán. Valaki megírta, hogy veszélyben van és mi érte mentünk. A beteg szemei úgy ragyognak e szóra. Valaki gondolja magában. Az a valaki én voltam. De azt te ne tudd meg soha. — Azután ismét elkomorodik arcra, szemei tétova járnak szét a szobában, a régi hagymázos visiók ismét visszatérnek. — Még nem bántották őt, suttog halkan vissza, de majd bántani fogják. Hallod, hogy köszörülik a kardot? én már hallom. Ott voltam, mikor beszéltek róla, hogy megöljék. Eredj, eredj oda, ne hagyd őt elmenni. Beszélj az atyámmal, csak egy szót szólj neki és semmi sem fog megtörténni, szólj vele Katinkám, kedves jó Katinkám, siess. A tanácsos ott áll az ágy fejénél és hideg borzadály jár végig testén, a midőn ezeket hallja. A beteg miket fog még beszélni ? Reszkető kézzel fogja meg az ifjú barátnő kezét. — S hagyjuk nyugodni a beteget, kedves grófnő, kegyed is fáradt; térjen szobájába, amit elkészítettek számára azóta. Ne csókolja meg most, ne hajoljon reá; jöjjön velem, látogassa meg nőmet, majd holnap regiigel meglátogatjuk ismét Vilmát. — Eredj, eredj ! suttog, a beteg is. Beszélj atyámmal, beszélj anyámmal érte. Ne időzz sokáig. Kőcserepy gyöngéd erőteléssel vonta el Katinkát leánya ágyától. Attól félte, hogy a beteg leány láza közepett valami irtóztató titkot fog előtte kimondani? vagy attól rettegett, hogy azon férfi leánya , ki most ő miatta nyugszik a föld alatt, mig az ő lázbeteg gyermekét ápolja, annak kórragályát szívhatja rokon idegzetű testébe ? Vész és romlás lehellete járt a körűlé, jól érezé. Jó volt abból mindenkit eltávolítani. Sietett Katinkát átvezetni Evelinéhez. A tanácsosné most is író-asztalánál ült és naplóját irta. Kőczerepy mondá neki, hogy Szentirmay Katinka kisasszony van itt, ki Vilmát látogatni jött el. E szóra felkelt a tanácsosné s Katinka elé járulva megölelő és megcsókoló homlokát. Miután leültette maga mellé s hideg sötét szemeivel végig nézve őrajta elkezdő : — Hallom, hogy édes atyja a gróf elutazott. — Meghalt, igazitá ki Katinka, kit a megszólítás kellemetlen idegenül érintett. — Egy dolog az, kedvesem, biztosítá Eveline hideg méltóságos hangon. A halál csak elutazás. Aki innen elköltözik, átmegy egy másik csillagzatba, onnan ismét egy másikba, és onnan egy harmadik, és így megy végig minden csillagzaton és ez az örökkévalóság. Katinka nem sok vígasztalát talált ebben a fölvilágosításban, amit Eveline azután még érthetőbbé kívánt előtte tenni. — Iaz például meghal az apa, másutt, például az Uranusban vagy a Mezarthimban, ugyanakkor újra születik , utána meghalnak gyermekei, egyenként azok is követik atyjukat, s az Uranusban, vagy Mezarthimban ismét reá találnak és ez az igazak jutalma. Katinka nem felelt e bölcs szavakra semmit; a tanácsosné elmélázott sokáig, egyszerre fölkelt helyéből , nyugtalanul lépett néhányat a szobában, azután megállt a szoba közepén.^ — Igen, de hátha a gyermek hal meg előbb, azután a szülők ? kérdező magától nyugtalanul. Mi történik akkor ? mi lesz abból ? azután elkezdett alá s felsétálni heves léptekkel, fejét tenyerébe hajtva. Kőcserepy kezét nyujtá Katinkának. — Gyerünk innen, suga halkan nagyot sóhajtva. Menjünk tova. Az árva leány úgy reszketett, mint a falevél. (Folytatjuk.) 276-1419 Péntek, dec. 1- jén.