Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-01 / 1542. szám
tenstein uralkodó herczeg leányának ünnepélyes öszszeketése Sándor schönburgi éggel fog történni. Az „Alig. Ztg.“nak imezt írják Bécsből: FerdinandMiksa főherczegnek az ausztriai marina főparancsnokává kineveztetése által egészen uj szellem szállotta meg hadtengerészetünket. Mialatt a hadimarina minden ágai most czélszerű utánszervezés alá vétetnek, a tisztikar gyakorlati kiképzésére különös figyelem forditatik. E végre Ferdinand Miksa főherczeg legutóbbi ittléte alatt Császár őfelségétől azon engedelmet nyerte ki, hogy személyes parancsai alatt formális hajócsapatot egyesítsen, miszerint azzal a földközi tengeren hosszabb utakat tegyen. Ezen hajócsapat álland négy fregat, négy corvett, két kisebb gőzös és két briggből, összesen tizenkét hadihajóból, melyek fele vitorlás hajó. Az e czélra megrendelt járműveknek Salamisban f. évi máj. 15-kéig kell egybegyüjtetniök. A hajók azután Salamisból kiindulván útjukat Máltába, Nápolyba, Toulonba, s a spanyol partok hosszában Gibraltar és Kadixba, s a marokkói tengerpart hosszában Algériába veendik. Az éjnapegyen bekövetkeztéig ez ausztriai hajócsapat visszatér az adriai tengerre. Ily gyakorlati utazások ezentúl minden évben fognak történni. A „Gazetta ufficiale di Verona“ egy terjedelmes czikkben a többi közt a következőket írja: „Ma ápril 24-kén a ressini polgárok ellen eddigelé használt visszatorlási rendszabályok megszűnnek. Mi szerencsésnek tartjuk e napot, melyen az Ausztria és Schweiz közt fenforgott egyenetlenségek hosszú sora megszakad s a sok évi barátságos szomszédi viszonylatok ismét helyreállittatnak. Ausztria elégületlenségének három fő oka következő volt: ama szabadság és védelem, melyben a politikai menekültek a területünk ellen intézett vállalataiknál részesültek; a lombardi kapuczinusoknak Tessin kantonból lett kiutasittatása s végre a majlandi érsek és a comói püspök jogainak megsértése a poleggioi és asconai papnöveldék tárgyában. Az ausztriai kormány ennélfogva kénytelen volt saját területét a tessini kantonban élő mazzinista menekültek izgalmainak megújítása ellen katonai határlánccal védeni.Ártatlan ausztriai papoknak a kantonból lett kiutasíttatása után az ausztriai kormány méltóságával meg nem férőnek látta azt, hogy a ressini polgárok irányában oly vendégszeretettel viseltessék, melyet épen ők tagadtak meg. A papnöveldéi kérdés nem adott visszatorlásokra alkalmat. A kanton helyzete a saját kormánya által előidézett kényszerrendszabályok által csakhamar türhetlenné vált. Egy ideig felületes eszközökkel , közmunkákkal és segélypénzzel akartak a bajon segíteni , a Lombardiával a közlekedés megszakítása által okozott nyomor, szenvedés és közpangás azonban oly magas fokra hágott, hogy ennek még a radikál kormány sem talált orvoslatot. Ily körülmények közt az ausztriai kormány magát hajthatlannak mutathatta s a kanton belviszonyainak folyamára és kormányának alakulására hathatós befolyást gyakorolhatott volna, de az ártatlan és szerencsétlen ressini népesség szenvedései az ausztriai kabinetet nagyobb részvétre gerjesztették,mint magukat a canton radikál kormányvezéreit, kik inkább saját politikai szenvedélyeiket mint a canton jólétének igényeit akarták kielégíteni. Alig mutatkozott a Schweiz kiegyenlítésre hajlandónak, midőn Ausztria rögtön késznek nyilatkozott e kiegyenlítést minden lehető engedmény által előmozditani. Beegyezett, hogy a kérdések külön tárgyaltassanak, habár ezáltal helyzete kedvezőtlenebbé vált s mihelyt a szövetségi kormány a menekültek izgalmai fölötti őrködésre nézve kellő biztosításokat adott, az ausztriai kabinet a katonai zárlánc visszavonásával nem késett, annyira, hogy még csak a két utóbbi pont kiegyenlítése maradt fenn. Ekkor következtek a kapuczinuskérdés fölötti értekezletek Majlandban. Hogy Ausztriának e részbeni eljárását méltányolni lehessen, a kantoni kormány állapotát kell fontolóra venni. A kanton végkép szétzilált helyzetben volt. Viszonylatai rendetlenségben, a népség türelme kimerülve, a közpénztárak üresek valának; az igazgatás élén álló párt csak erőszakos és törvénytelen módon tarthatta fenn magát. Vér folyt és rémület uralkodott. Ily állapot nem lehetett hosszú tartamú s a kormány csak úgy állhatott meg, ha a jó egyetértés Ausztriával ismét helyreállitatik. A közvélemény ezt hangosan követelte. Ausztria azonban a kantoni hatóság e zavarát nem használta fel kemény feltételek szabására, a tessini kormány alakításába avatkozásra, vagy pedig egyes személyek elleni neheztelés nyilvánítására. A radikálpárt által annyiszor vádolt Ausztria nem használta fel a népelégületlenség felszítására s az ellenzék támogatására kínálkozó alkalmat. B. Burger viselete s az egyesség szövege ezt eléggé bizonyítják. Kormányunk soha sem adta talán világosabb tanúságát annak, hogy saját és alattvalói jogát védeni tudja, de más államokra befolyást gyakorolni s azok belügyeibe avatkozni nem akar. A kormányforma és politikai intézmények különbsége Ausztriát soha sem fogja gátolni abban, hogy bármely állammal jó egyetértésben éljen, csak a nemzetközi törvények s a fenálló szerződések tartassanak meg híven. Midőn Ausztria a leggyöngébb szomszéd függetlenségét ennek legnagyobb szorultságú pereében is tiszteli, joggal követelheti, hogy e szomszéd saját területét jövőre ne tegye menhelyévé mindazoknak, kik magukat Ausztria ellenségeinek vallják. A kormányunk által ezúttal tanúsított mérséklet nem tévesztheti el üdvös befolyását eddigi elleneseink érzületére. S miután a császári kabinet minden megszorító rendszabályokkal felhagyott, habár a papnöveldéi kérdés még további tárgyalásoknak marad alája vetve, méltán hiszszük elvárhatni azt, hogy a szövetségkormány becsületbeli dolognak tekintendő nem csekélyebb pártatlansággal venni fontolóra egyházi méltóságaink igazságos igényeit.“ Németország, M. Frankfurt, apr. 26. Az itteni börzekörökben azon mindenesetre még további valósulást igénylő hit szállong, hogy a szövetséges hatalmak közvetítése által egy, Oroszország s a Porta közötti külön szerződvény kötése ajánltatott volna, mely, mint az európai békekötmény egyik része, minden nagy hatalmasság által — Poroszországot sem zárva ki—alá fogna íratni. Münchenből, ápr. 24-kéről jelenti az „Alig. Zig“: „Mivel, mint tudva van, a hadsereg az 1848. évben letett alkotmányeskü alól később ismét feloldoztatott, mindenki pedig, ki az országgyűlési választásokban részt akar venni, az alkotmányra kell hogy megesküdött legyen, ennélfogvást a katonatisztek stb. hadminiszteri rescriptum által már értesitvék, miszerint a második kamarába leendő választásokban részt venniök nem szabad.“ Francziaország, Páris, ápr. 25. A „M o niteur“, mint hallatszik, közelebbről a bécsi értekezletet illető czikket és a császár által a hadsereghez intézett kiáltványt hozandja. A császárnak Krimiába utazásakor egy rendeletet várnak, mely Párist nem ostromállapotba ugyan, mint beszélték, hanem katonai állapotba helyezné, m oly rendszabály, mely a katonai hatóságoknak némely előjogokat nyújt, egyszersmind a polgári hatóságokat minden illetőségeik bizalmában meghagyja. — Az „Ind. beige“ párisi levelezője írja : Az angol királynő nem május első napjaiban jövend Párisba, mint eleintén szó volt, hanem csak augusztus vége felé. Egyfelől a királynő sem távozhatik Londonból az aug. végével befejezendő parliamenti ülés előtt, másfelől a császárnak, ki a krimiai hadcsapatok vezényletét átveszi, legtágabb tért akar engedni, s az említett idő előtt nem fog megérkezni. A császár 10-kén fogna elindulni, s valószínűleg Marseilleben fog hajóra ülni. Mi ő felsége utazásának czélját illeti, általánosan azt hiszik, hogy mihelyt Szebasztopolnál gyors és döntő eredményre nem jutottak — mi épen most nagyon kétséges — e vár nem leendő császári terv czélja. Valószínűleg egy krimiai hadjárat forog kérdésben. — Szebasztopol ostroma az első fölszámítások szerint 14 nap múlva történnék a bombázás megnyitása után, s e szerint 25—28-ka közt. Azonban, jóllehet a szövetségesek mindinkább elhaladnak, a tulajdonképi főtámadás ismét elhalasztást fogna szenvedni, minthogy a hely nehézségei minden várakozást fölülmúlnak, s ezenfelül a parancsnokok, kik az oroszoknak kezdetbeni nagyon hanyag maguk védelmezése miatt nagyon bizalmatlanok levének, csak legnagyobb óvatossággal akarnak czélhoz jutni. Madridi hírek szerint a kormány ismét talpon van egy gyanús hajó miatt, melyet a marseillei spanyol consul előrejelentett, honnan az mindenféle fegyverekkel állítólag Indiába, valószínűleg pedig a cataloniai partokra rendelve tengerre szállt. A kormány szigorúan őrködik, jóllehet mindenki véleménye szerint Montemolin gróf a kedvező pillanatot elhalasztotta. Schweiz, April. 22. Burger cs. k. lombardi helytartónak hirdetménye szerint, a Lombardia és Tessin canton közti közlekedési megszorítás teljes megszüntetése ma lép életbe. — A k. porosz szövetség , a szövetségtanács közbenjárásával, következő pontokra kér fölvilágosítást : Mi módon és miféle föltételek alatt adatik idegeneknek a canton polgársági jog, miféle föltételek teljesítendők a cantonbeliek és mifélék az idegenek által , hogy valaki állandó iparüzletet folytathasson ? April 23. A szabad közlekedés Tessin canton és Lombardia közt ismét elkezdődött. A Como vidékére menőknek útleveleiket sem kell láttamoztatni. Azon munkásoknak, kik az országba beljebb akarnak menni, 24 huszas készpénzt kell kimutatniok. Spanyolország, Madrid, ap. 20. A királynő, tudomás szerint, a pápának nemrég 2 millió real értékű tiarát küldött. A pápa viszonzásul Felix vértanú és szent testét küldi meg a királynőnek. A toledoi érsek való átdozója ezen drága ereklyének, mely 15-kén az aranjuezi kápolnában ünnepélyesen elhelyeztetett. Madrid, apr. 24 A cortesben, a protestáns templomok építését illető kormányt törvényjavaslatra kedvező bizottmányi jelentés olvastatott föl. A külföldi beviteli kereskedésnek Spanyolországba előnyök engedményeztettek. A consuli facturákat egyszerűsítették. Az ápr. 21-ki értesülésben Figueras kérdezi a minisztereket, vájjon való-e az, miszerint a sz.szék a concordatumot, a papi javak eladására nézve ellenkező értelemben magyarázza. A pénzügyminiszter viszonza, miszerint a kormány a sz. atyától tiltakozványt nem kapott. Az egyházi javak eladása meg fog történni. Madridi tudósítások szerint egy William Fenton nevű fiatal angol meggyilkoltatása, ki Spanyolországban nővére társaságában utazott, nagy figyelmet gerjesztett. Félnek, hogy az angol kormány erélyes elégtételt fog kívánni. Fenton Algeziras közelében gyilkoltatott meg. Nagybritannia, London, april 25. Felsőházi ülés apr. 24. Colville lord egy petitiót nyújt be a hajózó egyesület részéről Bristolban; e társulat ugyanis azt ldvánja, hogy a háború minél erélyesebben folytattassék, az orosz kikötők szoros ostromzár alá vétessenek, Poroszország pedig szólitassék föl, hogy az orosz transito-kereskedést a porosz területen keresztül tiltsa el. (Bristol maga sohasem állott kereskedelmi viszonyban Oroszországgal, sem orosz árukkal kereskedést nem ütött). Malmesbury lord, előleges bejelentése szerint, interpellációt intéz a külügyi államtitkárhoz, adna tökéletes felvilágosítást a bécsi konferentiák megszakítása fölött, amint ezt a miniszterelnök is tette tegnap estre az alsóházban. Az interpelláns mindenekelőtt tudni akarja, várjon Oroszország az első vagy a második pontra nézve tett-e kifogásokat, vagy pedig, a miniszterelnök nyilatkozata szerint a harmadik pont volt azon szikla, melyen az alkudozások hajótörést szenvedtek. Bármennyire sajnálja is, hogy semmi becsületteljes eszközt nem lehetett feltalálni, mely által az Oroszországgali, valószínűleg hosszabb ideig tartó háború elhárítathatott volna, e sajnálkozás mégis tetemesen alászáll, ha egy pillantást vetünk a Palmerston lord által fölemlített két alternatívára. Mert ami az egyiket, a harmadik pont kivitelére nézve tett indítványt illeti, — a Feketetenger semlegesítését t. i. — ez eszme igen utópiainak látszik előtte. A második, Oroszország elé kitűzött alternatíva pedig, t. i. az orosz hadihajók számának a Pontusoni korlátozása , sem a külügyi államtitkártól sem a miniszterelnöktől nem származhatott. Igen, ha az indítvány oda ütött volna, hogy az öt hatalom mindenike bizonyos meghatározott számú hadihajókat tartson a Pontuson, akkor hamarább lehetne gondolni, hogy a szerződés életbe lépne; de azon egyszerű s kopasz meghatározás mellett, hogy Oroszország tengeri hatalmát a Pontuson reducálja és ne szaporítsa, semmi nyomát sem lehet föltalálni azon jótállásnak, mely a békét és a szerződés szigorú megtartását biztosíthatná. Föltéve, hogy az angol consulok Odessában, Szebasztopolban stb. néhány év múlva azt jelentenék, hogy Oroszor-szág új hadihajókat épít, hiszi-e valaki, hogy a hatalmasságok sietnének ezen szerződéstörést casus bellinek tekinteni? A Dunahajózás szabadsága hasonló szerződés által jön biztosítva, és mégis Anglia annak nyilvános megsértését behunyt szemmel nézte, anélkül, hogy casus bellire csak gondolt volna is. Továbbá azon kérdést teszi, várjon Poroszország még most is, mint múlt évi aug. 8-án, a 4 pont felállításánál, a Dunafejedelemségek protectorai közé számítandó-e ? Ha ezen tartományok valaha valamely elnyomó ellen panaszt emelnének, Poroszország mindenesetre a nyugati hatalmak ellen szavazna. Végre az interpelláns azon tényre emlékezteti a házat, hogy az 1853-dik évkezdetétől fogva semmi hivatalos levelezés sem terjesztetett a ház elé, sem pedig határozott közlés nem adatott az alkudozás menete felöl. Most, miután ezek megszűntek, s egy költséges s valószínűleg hosszabb ideig tartó háború áll küszöbön, joga van az országnak megtudni, miért kell harczolnia, s mit tart a kormány sine qua non czélnak annyi véráldozatérti kárpótlásra ? (Helyeslés.) — Clarendon lord elismeri, hogy nemes barátja (Malmesbury) s a lordok általában az alkudozások folyama alatt a legméltányosb tekintettel és kímélettel viseltettek a kormány irányában, s hogy a mai interpellate korszerűtlennek nem mondhatni. És valóban, kérdés nélkül is kötelességének tartotta volna az alkudozások állása felől a ház előtt nyilatkozni. Ezután Palmerston lordnak tudva levő jelentését ismételvén, feleletül az interpellátióra megjegyzi , hogy Oroszország az első és második pontot elfogadta, s hogy e két pont végérvényesen megállapíttatott (finally determined). De midőn a harmadik pont meghatározásához jutottak, a szövetségesek képviselői, annak bebizonyítására, hogy ők nem akarják Oroszországot lealázni, sőt ellenkezőleg Oroszország méltósága iránti tekintettel akarnak eljárni, az orosz képviselőknek azt ajánlották, tagadnák meg ők a kezdeményezést, s nevezzék meg az eszközöket, melyek által amaz elv létesíthető. Az orosz képviselők elismerték ez ajánlat udvariasságát, egy kis időt kértek mégis, hogy kormányuknak írhassanak. E szünidő megadatott, de ez időközben a negyedik pont fölötti discussió folytatását könnyen felfogható okoknál fogva visszautasítottuk. A felelet Sz. Pétervárról megérkezett s úgy hangzott, hogy az orosz kormánynak nincs semmi indítványozni valója. Erre a szövetséges képviselők a következő napon előterjeszték javaslataikat, melyeknek megfontolására az orosz felhatalmazottak 48 órát kértek ki maguknak. Ez idő lefolyása után, szombaton t. i. az orosz tengeri hatalom korlátozására, valamint a Pontus semlegesítésére vonatkozó javaslatokat egyenesen és föltétlenül visszautasították. Várjon ezen elutasítás alapos okok által volt-e igazolva, még meg nem mondhatom, mivel a tény felől csak egy távirati tudósítással bírunk, és semmi más informatiót nem adhatunk, mint hogy lord John Russell hétfőn elhagyta Bécset. Ami a Poroszország által elfoglalt állást illeti, ez magát a conferentiából, s ez által minden más netaláni rendelkezésekből kizárta. Ami pedig a nemes barátom által érintett többi pontokat illeti, p. o. micsoda következések várhatók az orosz tengeri hatalomnak a Pontusoni korlátozásától, mennyire köteleztetnék le Oroszország szerződési stipulátiók által, úgy hiszem, nem volna idején most e tárgyakra visszatérni, mielőtt e lordságaik az informátiók teljes birtokában nincsenek, melyekre pedig joguk van, s melyeket a kormány, bízzanak önök szavamban, szívesen megadand önöknek. — Erre Hardwicke lord mondja, egy pont fölött a nemes gróf legkisebb felvilágosítást sem adott a háznak, t. i. Ausztria jelen állását illetőleg. Ez állam most valóban nagyszerű és parancsoló állást foglal el. A közvélemény e fölött még nincs megnyugtatva, s igen szeretné megtudni, mit mond a kormány a szerep felől, melyet ez annyira fontos nagyhatalom jelenleg játszani készül. Clarendon lord : Félek, hogy ezen kérdésre elég világosan nem fogok felelhetni. Lordságok ismerik a decemberi szerződés feltételeit, s legkisebb okom sincs hinni, hogy Ausztria ezen szerződés pontjaitól eltérni szándékoznék. Csak annyit mondhatok, hogy Ausztria múlt pénteken az orosz fölhatalmazottak irányában ugyanazon hangon szólott, mint Anglia, Francziaország és a Porta képviselői. Egyébiránt most még bizonyossággal meg nem mondhatom, micsoda utat szándékozik Ausztria határozottan követni. Mire a ház e tárgygyal felhagy. Végre még a cambridgei egyetemi bili megy keresztül a bizottmányon. Alsóházi ülés. April 24. Palmerston lord Mr. Bright kérdésére felel, ki azon tényt hihetetlennek látszott tartani, hogy lord John Russell bizonyosan elutazott volna Bécsből.E tény felől a kormány távirda útján tudósitatott.— Mr. Heywood egy resolutiót indítványoz, mely által a ház kötelezné magát az 1662-diki Act of Uniformity (azaz a fő- és más iskolákban érvényes vallási esküre vonatkozó okmány) revisiójára; de az indítvány kevés vagy épen semmi támogatásra sem talált, s alig volt hét óra, midőn nagyszámú tagok lassan kint elosontak, s minthogy csak 38 személy volt jelen, az ülésnek vége szakadt. Tegnapra két igen fontos indítvány volt kitűzve. Scobe 11 kapitány az előléptetési rendszer megvizsgálását akarta a flottánál, és Sir Erskine Perry egy bizottmányt az ind hadsereg alkalmazása fölött az Oroszország elleni háborúban. De ezekre nem került a sor. A tiszteletre méltó tagok az operába vagy pedig falura mentek. A parliament ezen phlegmája a „Times“-t felboszontotta. „Az ijedtség bizonyos érzetével pillant — úgymond — minden gondolkozó a jövőbe, bármely pártszinezethez tartozzék is. Kormányunk nem egyéb a más idők leggyengébb combinatióiból összealakitott torzképnél. Miniszterelnökünk kiábránditó imádóit s ellenségeinek jóslatait igazold. Hadügyminiszterünk a köszvény áldozatává lett. Gyarmatügyminiszterünk hasztalan vesztegette az időt szövetségesünk fővárosában s törvényhozásunk tétlenül teszi össze kezeit- Minden piaczon minden gőzkocsiban, a házi tűzhelynél s a korcsmákban, mindenütt, hol angolok összejőnek, a haza veszedelme a beszélgetésnek egyedüli s legélénkebb tárgya, csak a westminsteri palotában nézik csendesen e gazdálkodást. Úgy látszik , mintha az egész kormánygépezet összesugorodott volna, csak az adószedő jár szorgalmatosan házról házra. Győzelmeket nem vívunk ki, de megfizetjük azokat. Pitt kölcsöne van nyakunkon annak ereje és politikája nélkül; megvannak Wellington véres hadjáratai, az őeszélyessége, éber őrködése és következményei nélkül. — Még ném hány hét előtt a „Chronicle“ a „Timest“ azzal vádold, hogy rosz akaratból mindent a legfeketébb színekkel fest, ha a fentebbiekhez hasonló panaszokra fakadt, de mióta Gladstone, Graham, Herbert és Cardwell ülnek az ellenzéki padokon, a poelita lap nemcsak támogatja a „Times“ polémiáját, hanem oly módon is nyilatkozik, mely azon szemrehányásra jogosít föl, hogy e lap néhány hét előtt öntudatosan védelmezte a rosz ügyet. Ma azon vallomást teszi, hogy „a béke megkötése azon szelíd föltételek alatt, melyeket Oroszország elé terjesztettek (a 4 pont) Anglia nevére és érdekére nézve veszélyhozó lenne.“ Tehát ezért nevezte csak nem rég a „Chronicle“ a 4 pont elleneit „bolondháziaknak,“ „megcsontosodott oroszbarátoknak ?“ London, ápril 26. A tegnapi alsóházi ülésben sir G. Grey egy, Mr. Adderey által hozzá intézett kérdésre azt nyilatkoztatta, hogy az északamerikai gyarmatok kormányzói felhatalmaztattak: a gyarmatosok részéről netalán teendő ajánlatokat az Oroszország ellen állítandó brit hadseregben szolgálatra elfogadni. Ily módon kiállított haderőt nem nevezhetni idegen légiónak, mivel ama gyarmatok népessége brit alattvalókból áll. — A nyilvános könyvtár- és museum-bill pro forma keresztül ment a bizottmányon. — Genuából táviratozzák a „Times“-nak ápril 24- kéről: „A „Croesus,“ mely ma reggeli 8 órakor futott ki innen Stambulba, 11 mértföldre délkeletnek Genuától elsülyedt. 37 tiszt, 209 katona, 25 öszvér és élelemszerek voltak a fedélzeten. Egy matróz és 6 katona életét vesztette. London, ápr. 24. Csak most hallják, hogy a múlt hétfőn, midőn a franczia császár Doverbe érkezett, úti dobásza, a császárné nagybecsű ékszereivel eltévedt. Csak két nap múlva találták meg egy más doveri hotelben, hova tévedésből vitetett. London ápril 27. regg. 1 órakor. A parlament épen most tartó éjjeli ülésében Wood az admiralitás első lordja azt nyilatkoztatja, hogy ámbár a telegráf Londontól egészen a hadszínhelyig kész, és Raglan lord utasítva van, ez után mindennap tudósítást küldeni, mindamellett hiányzanak a Szebasztopol előtti táborból az újabb jelentések. Bright kívánta, hogy a bécsi conferentiákróli iratok terjesztessenek elő. Palmerston lord megígéri, hogy ez, mihelyt csak lehet, meg fog történni. Ezzel azonban Bright nem elégedett meg, s indítványt szándékozik tenni azoknak legottani előterjesztésére. Dánia, Koppenhága, apr. 26. Az „Oeresundspost“ szerint naponkint gözálgyunaszádok és úszó ütegek mennek át a Sundon, Törökország. A f. hó 29-kei „Journ. de Const.“-nak írják a szebasztopoli táborból f. hó 14-ről, hogy a veszélyesen megsebesült mérnök tábornokot megmenthetni hiszik. A koponya csontjába fúródott golyónak kihúzása most forog fen. A Konstantinápoly előtt fekvő franczia hadihajók 16-kán parancsot kaptak, azonnal a flottához Kamieshbe menni. E rendelet folytán már 17-kén felszedték a horgonyokat, azonban a kedvezőtlen időjárat miatt csak részben mehetett el. — Az uj hellén követ, Konduriotis ur, f. hó 16- kán a zultánnak ünnepélyes audientzián átadta hitelesitvényeit. — A karszi sereg exgeneralissimusa, Musztafa pasa, az ellene emelt vádak alól fölmentetett. A „Morning Post“ jelenti, hogy a köteleket a villanytávirda számára Balaklavától Várnáig már megfektették s készen vannak, hogy ápril. 24-kén tevékenységöket megkezdhessék. E rendezkedés folytán kevés óra alatt a tudósítások a főhadiszállásról Páris és Londonban lehetnek. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Egy gyurgyevói távirati sürgöny krimiai ápril 25-diki tudósításokat hoz. Ezen napig a csatatéren semmi eldöntő esemény elő nem fordult. Ennek daczára minden egyéb tudósítások megerősítik, hogy a bombázás egyáltalában nem szenvedett megszakítást. A tűz tovább folytattatik, mégpedig a francziák részéről a legnagyobb szerencsével. A hadműködési vonalak ennélfogva mindig előbbre is haladnak. Az oroszok veszteségei állítólag igen tetemesek, valamint hogy tüzelésük is mindinkább gyöngébb lesz. A szövetségesek most tüzükkel tökéletesen árkodnak a Malakofftorony előtti sánczolatokon. A Sz. Pétervárra, de nem az „Invalide“ számára érkezett krimiai tudósításokból azt vesszük ki, hogy Gortsakoffig minden rendelkezésül álló tábori csapatokat Szimferopol és Baktsiszerájnál öszpontosított, hogy egyesített erővel vagy a szövetségesek ellen Balaklavánál, vagy Eupatoria ellen csapást intézhessen ; arra legalább is számítnak, hogy ő minden körülmények közt meg fogja hiúsítani Szebasztopol bezárólatárát. A legújabb tudósítások onnan egyszersmind azt is jelentik, hogy a szebasztopoli őrség részben uj csapatok által váltatott fel s ekkor ezek vesztesége is pótoltatott. A „Journ. de Const.“ egy rendkívüli száma a Malakoff torony s a zöld halom koronaművére nézve megjegyzi, mikép ezek gyönge lődözése a bombázás első napjai alatt annál inkább feltűnt, mert az oroszok különben minden lövésre 10-el szoktak felelni s mert épen a Malakof- toronyból lehetendett a szövetségeseknek legtöbbet ártani. Azt hiszik tehát, hogy ez álláspont erőművei alá vannak aknázva, s ez okból nem ez irányban fogják a rohamot intézni, hanem egész nyomatékkal az árboczbástya ellen előnyömülni. — Minden erőfeszítések — teszi ehez a hivatalos lap — oda czéloznak, hogy az első körfalat bevegyék, mert aztán Szebasztopol városa felett árkodnának s legfelebb hat napi munka leendne , azt megadásra bírni. Ha az árboczbástyát bírnák, akkor a Malakoff-tornyot hátulról támadhatnák meg. A franczia tisztek, mihelyt egyszer az első körfal birtokában lennének, a legnagyobb bizalommal viseltetnek a csapatok szurony-támadásához, miáltal aztán a város bevétele eldöntethetnék. A „Times“-nek Marseilleből apr. 23-ról táviratozzák . „Az „Euphrat“ Konstantinápolyból sürgönyökkel megérkezett. Balaklava apr. 14. esti 5 órakor. Az ágyúzás és bombázás hétfő óta folyvást tartott. Minden ágyú naponkint 120 töltényt lő ki. Ennek daczára az oroszok tüzelése nem gyengült. Az oroszok nem rég két szállítmányt kaptak mindennemű készletekben. Ők igen jól tüzelnek. A francziák a velük szemközt álló külvárosokat szét