Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-03 / 1743. szám
..re most csak az első szakaszra nyitnak előfizetést, mely a négy evangélistát és az apostolok cselekedeteiről írt könyvet foglalja magában 10 kötetben, a Heckenastféle „Vasárnapi könyvtár“ kötetéhez hasonló alakban és terjedelemben. Az előfizetési díj mind a 10 kötetre (ha egyenesen kiadóktól viszik el, vagy egy aláírási ivén legalább tiz előfizetést egyszerre küldenek be és a példányok egy helyre szállitandók) csak 2 forint pengőben. Postán bérmentesen küldve mind a 10 kötet 2 forint 30 krajczár pengőben. Hogy megkönyebbitsék kiadók a szegényeknek is e becses könyv megszerezhetését, elfogadják az előfizetési összegeket részenként lefizetve is, felét, t. i. egy pengő forintot, előre, a másik felét pedig az 5-ik kötet átvételekor. Annál nagyobb áldozat kiadók részéről, minél több nehézséggel van egybekötve ekkép az előfizetési díjak beszedése. Azok közöl, kik Macaulay jeles történetének magyar kiadására előfizettek, mondhatni egy harmada máig sem fizette be a második részletet. Az „Új testamentum“ kiadói e fölött elfogadnak a helybeli lelkész, tanító s jegyző urak jótállása mellett aláírásokat kötetenkint 15 pengő krajczárjával is, természetesen mind a tíz kötetre szóló kötelezés mellett. Az előfizetési őszletek Stein János kolozsvári könyvkereskedésébe küldendők. Mondanunk sem kell, ily olcsóság mellett, a vállalat azon reményre van fektetve, hogy az a nép, melynek ügyében fáradnak a kiadók, s a népnek minden igaz barátja pártolóig fogja fölkarolni, mit a nép érdekében joggal megvár-» hatnak. — Nemzeti színház. Dec. 29-kén Munkácsy Flóra javára bérletszünettel először, és dec. 30-kán másodszor „Sava t o r Rosa“ ered. melodrama 5 felvonásban előjátékkal. Irta Degre Alajos, zenéjét szerkesztő és fia Dopper Ferencz. E melodrama Degre ismert 3 kötetes regénye egy részének dramatizált kivonata. Minden színműnél a mese egysége elengedhetetlen Ennélfogva nem mellőzhetjük el e mű azon hiányainak megemlítését: hogy 1) a mű kettős mesével bír, melynek elseje már az előjátékban véget ér; 2) hogy e műben a cselekvények, az események episodszerűek, nem a hős jelleméből folyók; 3) hogy ez események folyamában,az eseményekkel szoros viszonyban álló egy másik hős is, Massanie 11 o tűnik fel; 4) hogy miután e műnek valódi meséje mégis csak a grófnévali viszony, minden e szerelemre nem viszonyuló, nem e szerelemből kifejlett esemény csak elhagyható staffage-al tölti be a felvonásokat. Miután szerző e művében azon szándékánál fogva , hogy Salvator Rósát genialitása minden nyilatkozatában feltüntesse, mindenütt cselekvőleg lépteti fel, miután mindez szoros összefüggésben a mű tulajdonképi meséjével nem állhatott, nem érheti el azon egységet, mely minden szinmű elengedhetlen feltétele. Ezért el nem fogadjuk azon különös tant, hogy a melodráma a színműi composite törvényei szerint meg nem ítélhető. Egyébiránt e my sok ügyességgel íratott; nyelve szép. Szerző hivatott s megjelent. A jutalmazott színésznő koszorúkkal fogadtatott s többször, valamint vasárnap H u ben ané is, ki Munkácsy Flóra rögtön betegsége miatt vállalá el Iréné szerepét, előtapsoltatott. A közönség e két este jól mulatott, minek jelét bőkezű tapsai tanussták, minden színészt sorban kihívott, vasárnap Virányit is. Jekelfalusy, ki Salvator Rosa szerepét jeles drámai játékkal adta elő, legtöbbször hivatott; plastikáját, arczjátékát magasztalással kell említenünk; de szavalása érthetlen; dalai csak a banditákra hatottak, kiknek egyike (Vas) a tarantellára con amore járta a csárdást. Az első románczát Erkel szerzé; a tarantella olasz mű. — Dec. 31-én „Montecchi és Capuletti párt.“ Opera 4 felv. zenéjét irta Bellini. A multinál sikerültebb előadás. Bogya k. a. az első felv. nagy áriáját jelesül és hatással éneklé. A 2. felv. végduettje Julia és Romeo közt ma is igen sikerült. E 11 in ger né assz. és Ellinger ur a harmadik felvonás végjelenetében szépen énekeltek. — Január 1-jén. Az új év ünnepélyes előadással kezdetett meg. Az igazgatóság részére méltánylatunkat fejezzük ki e szép est miatt. Kisfaludy Károlynak drámája „Kemény Simon“ adatott, e hazafias irányú történeti dráma, melyben a hazaszeretet nemes és nagyáldozata tüntettetik elénk. A dráma végével Kölcsey „Hymnuszát“ Erkel pályakoszorúzott zenéjével énekli az öszves színházi személyzet, teljes zenekarkisérettel. A dráma előtt Erkel Ferencz „Báthori Mária“ ered. operájának nyitánya adatott elő. A színház teljesen kivilágittatott. Közönség nagyszámmal. LEVELEZÉSEK. II.Gulács,dec. 21. (Ered. lev.) Meghálálhatlanok azon czélszerű munkásságok,mik ez évben Beregh megyében, a megyei főnökség utján a vitár ellen tétettek, sőt újabban is tétetni elrendeltettek. Közelebbről is oly helyen, hol még új töltést készíteni nem lehetett, a Tisza töltése beszakadván, onnan e vidéket a tavaszihoz hasonló veszély fenyegeté, melyet közigazgatási szolgabiránk Kristoffy István személyesen megszemlélvén kiigazítása iránt az előkészületekről gondoskodott, a közelebbi őszön s nyáron bebizonyított erélyességének újabb tanúságát ez uj romlásnak kiigazításával bizonyosan hisszük feltüntetendi. — És ha még négy évig oly eredménynyel készítetnek a Tiszatöltések mint ez évben, úgy a vidék az árvíz csapásaitól örökre mentve leend. Szerencse vidékünkre nézve, hogy ő cs. k. Fensége Albrecht féligkormányzó ur maga parancsai a Beregh-Ugocsa megye fökormányzója Tabódy Pálban, s a beregszászi közigazgatási főszolgabíró Kristóffy Istvánban erélyes végrehajtókra talált, kik is a munka folyama alatt hol mind ketten, hol felváltva rendelkezvén a Tisza-töltés készítésében , a munkásokat munkájok czélszerüségéröl meggyőzvén, jó bánásmódjok azokat kettöztetett munkára birá s e megyében annyi uj töltést készíttetett, mennyi a most élők emlékére egy évben sem készült, ott pedig, hol uj töltet készíteni nem lehete, a régi töltéseket több mértföldnyi hosszúságban ideiglenesen kiigazitatták. Ez üdvös rendeletekért, melyek folytán töltéseink ily jó sikerrel készítettek, Ö cs. kir. Fensége Albrecht félig kormányzó urnak tartozunk hálával, ki árvizboritott vidékünkön tett utazása alkalmával ez üdvös munkálatokat nemcsak elrendelni, hanem az ínségben szenvedő lakosokat pénzsegéllyel is gyámolitani kegyeskedett. Ennél fogva a Tiszaárviz által károsított beregi lakosok legközelebb hálairatot terjesztettek fel ő cs. kir. Fenségéhez, melyben köszönetet mondanak Ő Fensége magas gondoskodásáért s melyben méltánynyal emlékeznek meg derék megyefőnökük Tabódy Pál és közigazgatási szolgabiró Kristoffy István erélyes fáradozásairól. Kolozsvár. (Ered. 1 evel.)III. Dec. 22-kén ment véghez koszorús költőnk Vörösmarty emlékére rendezett ének és szavalati akadémia, a nemzeti színházban. Azt mondják: a tettek beszélnek. Elmondom tehát pusztán a tetteket. Az akadémia részletei következők voltak : Első szakasz : 1. S z ó z a t, énekelte egy nagy férfi- és női kar. 2. Hunyadiból a La Grange asszonynak irt dalt, énekelte dr. Szabóné assz. 3. Honszeretet. Vörösmartytól. Szavalta Tisza László ur. 4. Ötös dal a Kunokból. Énekelték Gyújtó Izabella, Nagy Ilka k. a.-ok és Kemény Gábor, Stöger és Filippovits urak. 5. A szegény asszony könyve, Vörösmartytól. Szavalta H. Priel Cornelia assz.— Második szakasz: 6. Hattyúdal, Hunyadi Lászlóból, előadta Salamon és Pongrácz zenekara. 7. Nyitány Hunyadiból, zongorán előadták dr. Marussiné a. és Nagy Gizella k. a. 8. Dala Két huszárból. Éneklő Nagy Ilka k. a. 9. Zalán futásából 5 jelmezes ábrázolat, u. m. a) Zalán fejedelem követe Árpád előtt, b) Árpád imája, c) Hadúrnak tett áldozat, d) Zalán futása, e) Árpád emeltetése. A költemény ezekre vonatkozó szövegét szavalta Szabó Richárd ur. 10) Hymnus böleseitől, Kardas zene-kiséret mellett. Az előadott darabok ez ünnepélyes alkalomhoz nagyon jól választva és igen jól előadva voltak. A közönség a működőket többször kihívta, mit valóban meg is érdemeltek. A nők fehér és feketébe, a férfiak pedig egészen feketébe akarták gyászfátyollal, voltak öltözve. A színpad jobb oldalán oszlopos állványon, csinosan elrendezve a költő arczképe állott. A színház fényesen kivilágítatott. Mindenik jegyhez díszesen kiállított emléklap járult, melyre az előadandó darabok és egy koszorún a költő művei voltak metszve. A közönség igen nagy számmal jelent meg. Végül köszönetet mondunk ez akadémia rendezőinek, kik között ott voltak: Ujfalvi Sándor, Pál Sándor, gr. Bethlen János, Szabó Richard és még többen; a működőknek, kik a nagy költő emlékéért legnagyobb készséggel vettek részt az akadémiában és Stöger urnak is, ki a kardalokat betanitáskodott, legközelebbi csütörtökön ismét ide visszajövendő. A keresk és ipar-hitelintézet alapítói tegnapelőtt délután első ízben gyűltek össze a „római császárihoz czimzett szálloda bérleti helyiségeiben. Ez ülésen egyszersmind legelőször jelent meg valamennyi alapító. A magas pénzügyminisztérium az illető hatóságokkal a külföldön (Európában) létező valamennyi cs. k, missióknak következő javított jegyzékét közlötte tudomás végett: Görögországban , a 11 er báró, miniszterresidens; Anhalt, Schwarzburg és Reusz tartományokban: Grünner lovag, ügyvivő; Poroszországban :Eszterházy György gróf, követ; Sveitzban: Kübek báró, miniszterresidens; Belgiumban : Vrints-Treuenfeld báró követ; Badenben:Schönburglig,követ;Hessen-Kasselben Waldeck és Lippeben : Philippsberg, követ; Hessen- Darmstadt és Nassauban: Lützow gr., követ; Törökországban : Prokesch-Osten báró, internuntius ; Dánországban : Hartig gróf, követ; Szászországban: jelenleg nincs ; Toskanában : Hügel báró, követ; Majnai Frankfurtban: Dumreicher, ügyvivő ; Németalföldön: Dobblhoff báró, követ; Nagybritanniában : Coloredo-Wallsee gróf, követ; Spanyolországban: Kuefstein gróf, követ; Portugálban : Giorgi gróf, ügyvivő; Bajorországban : Apponyi gróf, követ; mindkét Szicziliában : Martini lovag, követ; Francziaországban : Hübner báró, követ; Oroszországban : Eszterházy Bálint gr., követ; Egyházi államban : Eszterházy Móricz gróf, követ; Würtembergben : Handel báró, követ; Szardiniában : Paar gróf ügyvivő ; Varsóban: Lederer báró, főconsul; Svéd- és Norvégországban : Langenau báró, követ; Modena és Parolában : Lebzeltern báró, ministerresidens; Hannovern, Oldenburg és Braunschweigban : Ingelheim gróf, követ; Hamburg, Bréma, Lübeck és Mecklenburgban : Menschengen báró, követ. Bécs, dec. 31. Tegnap gyűlt össze a cs. kir. szabadalmazott ausztriai keresk. és ipari hitelintézet igazgató tanácsa B ren tano cs. kir. miniszteri tanácsos mint országfejedelmi biztos jelenlétében, hogy az alapszabályok 4. §-a értelmében egy elnököt és két alelnököt válasszon. E fontos cselekmény eredménye a Rykie légitöbb volt. A választás Egon Miksa, fürstenbergi hg magassága által tartott díszes egyszerű beszéddel kezdetett meg. Elnökül egyhangúlag Schwarzenberg Adolf János uralkodó hg választatott; alelnökökül Rotschild Anselm báró és Zichy Ferencz gróf bíród, tanácsos. Az ülés legközelebbi s legsürgetőbb feladata abban állott, hogy két különböző bizottmányt alakítson, melyek egyike az intézet belső szervezetével, az ügymenet elrendezésével, a hivatalnokok megválasztásával stb. foglalkozzék; a második pedig a pénzügyi feladatok kivitelét, a tőkék elhelyezését, magánosoktól érkezendő ajánlatok elfogadását stb. eszközölje.Az elsőbe mint „szervező bizottmány“-ba nyolcz tag választatott, mégpedig Fürstenberg Egon Miksa hg mint előnlő; továbbá (betűrendben) Barkóczy gróf úr, Eyrnuth üdv tanácsos, Goldschmidt Mór, Höfken Gusztáv, Hornboszter Tivadar, Schöller Sándor, Zugschwerdt F. Dr. A végrehajtó bizottmánynál öt tag választatott s ugyanannyi pótférfi, még pedig tagokul: Rothschild báró (előülő), Chotek gróf, Haber Lajos, Königsvvarter Jónás és Lümel Lipót; helyettesekül : Goldschmidt Mór, Schöller Sándor, Wertheimstein Lipót, Westenholz, Wiener Edvárd urak. A végrehajtó bizottmány már holnap összeül, hogy azon összegeket, melyek már befizettettek, gyümölcsöző módon alkalmazza. Nem tagadhatni, hogy ez urak gyorsan fognak a dologhoz. Az első ülés eredménye minden tekintetben kielégítő volt. Igen csekély kivétellel mindenütt a legczélszerűbb személyiségek választottak, kik közöl mindenik oly helyen áll, melyre őt szakavatottsága leginkább képesíti. Január első napja, melyen kezdődik sajátképen az intézet gyakorlati működése, annak egyszersmind fölszentelési napja is.Adja az ég, hogy a kezeiben levő nagy feladatot áldásdúsan oldhassa meg! KÜLFÖLD. Angolország, London, dec. 27. A „Times" reform tervekkel foglalkozik Törökország részére. Elvont reformtervek, úgymond, alig találnának viszhangra oly népnél, mely újabb hadjáratra készül, annál kevésbbé hajlandó a közönség a török politika bonyodalmaival foglalkozni. E kikerülhetlen föladatot örömest elnapolják a béke utánra. Pedig épen nincs semmi ok, a háború miatt teljesen felhagyni minden politikai munkássággal. Elég ha itthon minden reformot szögre akasztottak. Államférfiaink annyira megszokták, minden kezdeményezést kiengedni kezükből, s csupán végrehajtói lenni a sajtó útján nyilatkozó közvéleménynek, hogy valamely tárgygyal mindjárt fölhagynak, mint amely még nincs eléggé megérlelve, mihelyt a közérdek megszűnt az iránt. Ezért nem okolhatni a sajtót, nem önkénytesen választó e szerepet, ráerőltették. A háborúval például szintúgy jön a kormány, mint valamely alsóházi törvényjavaslattal, melyet félénk kétkedéssel terjeszt elő; a parlament vitákat és a sajtó vezérczikkeit tartván szem előtt, így történt a háborúval is. Megvárta a kormány, mit mond hozzá a közönség, ha a kiküldött expeditío munkához lát. Szebasztopol népszerű volt, tehát Szebasztopol ellen rendelték. Szerencsétlenség lenne, ha a török kérdést szintigy elhanyagolnák. Most az ideje államférfim szemmel vizsgálni a dolgot s tervet készíteni. Egy éretten megfontolt reformterv most leginkább számíthat sikerre, midőn azultán fővárosát nyűgat katonasága tartja megszállva. A szakértő politikusok most, midőn a közönség csak a csatákkal és ostromokkal van elfoglalva, egészen háborútlanul tájékozhatják magukat. Ha a béke távol idejére várnak, a feladat szintúgy készületlenül találja őket, mint a rendes újságolvasókat. Ha egyszer a viszonyok szorongatók lesznek , a néphegyvadászat éretlen, elsietett tervek végrehajtására fog vezetni. Feszültsége Törökországnak jobb igazságszolgáltatás. A török kadik és görögpüspökök megvesztegethetőségét csak vakbuzgóságuk és tudatlanságuk múlja felül. S a consuli törvényszolgáltatást inkább mondhatni rendetlen zűrzavarnak, mint rendszernek. Ha az út- és csatornakészítés stb méltán foglalkoztatja Anglia és Francziaország képviselőit, nem kell felednünk, hogy keletet lehetetlen újjáalakítani a személy- és vagyon biztosítása nélkül, mely egyedül volna képes Törökországba települőket vonzani. Több utazó ajánló ennélfogva, hogy a nagyhatalmak törvénykönyvet állapítsanak meg Törökországra nézve, mely szerint járnának el minden kikötőben, minden esetben az angol, franczia, német, orosz bírák, valahányszor az európaiak vagyonáról és szabadságáról van szó. Ez is jobb lenne semminél, de ez csak ideiglenes rendszer fogna lenni. Nem kell felednünk, hogy Törökország függetlenségéért és integritásáért harczolunk. Vegyes bíróságot az idegenekre nézve egy nemzet sem tűrne fővárosában, akiben némi önérzet van. Ha a körülmények ilyesmit követelnének, csak további rendelkezésig állhatna föl. Egyetemes törvénykönyvet kellene kidolgozni minden faj és valláskülönbség nélkül, amely egyiránt kötelezne idegent és benszülöttet. Ez azon eszmény , melyre törekedni kell. Habár egy ily terv e pillanatban igen vérmesnek tetszik, s a hézagot vegyes bíróságokkal kell pótolni, de semmi olyast nem kell legalább tenni, ami jobb intézmények behozatalának utóbb útjában állhatna, stb. London, dec. 28. Kedvencz tervére, a tulkaukázusi hadjáratra, legszorgalmasabban visszatér Kars bukása óta a Times. „Omer pasát támogatni kell, s az orosz hatalom varázsát megint el kell oszlatni a félmivelt ázsiai udvarok előtt, s a kaspi tenger hajózása is visszafoglalandó a persáktól. E vállalat roppant nehézségekkel járna, de a fáradság gyümölcsöző lenne; a hajóhad segélye és a hegyi népek barátságos viselete által el lehetne vágni Karsot Oroszországtól, el lehetne zárni a kaukázusi szorosokat, s a georgiai fensikot elfoglalván, az oroszokat Tifliszen át egész a kaspi tengerpartjaiig visszaverhetnék. Ne higyje senki, hogy e terv szerint a franczia haderőt, önzőleg, angol czélokra kívánnák fölhasználni. Indiai birtokunkat legkisebb okunk sincs Oroszországtól félteni. E háború folyama alatt nem adott rá okot, hogy igen nagy véleménynyel lehetnénk támadó ereje felöl, s Indiában rémitebb akadályokba ütköznek, mint a minőkkel eddig küzdenie kellett. Mi pedig nem akarunk középázsiai cselszövényekbe bonyolódni, nem akarunk a Himalayától északra terjeszkedni. Czéljaink egészen ugyanazok, mik szövetségesünkéi. Szintoly kevéssé engedhetjük az oroszokat Persia, mint Törökvagy Svédország fölött uralkodni; oly kevéssé szenvedhetjük meg Teheránban ,mint Konstantinápolyban, vagy Hammerfestben. Nem hagyhatók, hogy Oroszország a törökök balszárnyát a Balkánon át megkerülje; a jobb oldalt sem szabad túlszárnyalnia, mely most a Tigris és Eufrates fedezetlen lapályai felől nyitva áll. Elzártuk tengeri kereskedését; ideje a Volgát is elrekesztenünk. Ezeket nemcsak Anglia, hanem a világ érdeke süpögeti.“ A „Times“ mint látjuk, egy idő óta sűrűbben foglalkozik hadi tervekkel. Azonban a fölmerülő napi kérdés AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SUE JENŐ. VERNEUIL ADÉL. vagy az ágy- és asztaltól elválasztott nő. MÁSODIK RÉSZ. (Folytatás.) *) XVII. Verneuil asszony félvén, mikép a szakácsnő meglátja, hogy könnyezett, elforditá fejét, midőn a levelet elfogadd. Egy tekintetet vet arra, midőn Josephine eltávozott, s azután élénken fordult az orvoshoz: — Barátom, egy levél Ernőtől. Nem kételkedem, hogy esztelen beszédeiért menti magát, — szólt Max orvos, látva, hogy a fiatal nő kíváncsian olvassa a levelet, s mély ellágyulást mutat. — Igen, — feleli Adél, — sajnálja múlékony tévedését, ő el fog menni, ha kívánom, csak azt kéri tőlem, hogy utoljára találkozhassék velem. Ha ezt megtagadom, ha az éj bekövetkezte előtt semmi feleletet nem kap, Párist még az éjszaka elhagyja, Havreba visszamegy, újból hajóra ül, és soha sem fogom látni! . . . Végső reménye, hogy legalább jó emlékezetben fogom tartani. Verneuil asszony e szavakat szegzett tekintet és akadozott hangejtéssel mondja; azután a levelet lábához ejtve, arczát kezével elrejti. Max orvos Adélt hallgatva szemléli, távozik, s óvatosan kimegy, a nélkül, hogy a fiatal nő távozását észrevenné. Dgégény szerencsétlen! — mondá magában az overt* ,,Q*t vele értetnem a sajtó, de szükséges " ‘ár egy kikerülhetlen találkozta zásra, mi rajta, mint hiszem, óvatosság nélkül súlyos csapást ejtett volna. Max orvos elhagyja a teremet, anélkül, hogy Adél tudná, ki még mindig fájdalmas gondolataiba van elmerülve. XVIII. Verneuil asszony hosszú hallgatás után kezét leereszti , s azt hívén, hogy Max orvos még mindig mellette van így szól : — Ah ! barátom, a fájdalom megöl ! Visszautasítással felelni Ernő utolsó kérésére, s még is úgy kell történni . . . úgy kell történni ... az áldozat legyen teljes. De Adél csak most vevén észre az orvos távollétét, folytatá : — E derék barát nekem a kötelesség, az eszély szigorú hangján beszélt. Jelenléte által kétségkívül nem akart befolyni elhatározásomra e döntő pillanatban. S a fiatal nő elmélkedéseibe mélyen sülyed. Hejdö új érzéseken ment keresztül: a szerelem féltésén. Ennyi kiszenvedett fájdalomhoz még ez erkölcsi kínzás . . . ez eszme is járult : „Hogy Ernő szivében nemsokára egy más nő fogja az ő helyét elfoglalni.“ S e nő Hermann Florence vala! Régen, a hűbéri boldog időben (mint az avatottak beszélik) a szerelem udvaraiban — a romlottság ezen udvari gyűlésein, a legocsmányabb kicsapongás ezen esküdtszékein, a nőiparáznaság ezen aljas parlamentjein , — sokat hányták vetették ezen kérdést : „Vájjon egy szerelmese által elhagyott nőre nézve mi fájdalmasabb , ha nálánál derekabb vagy alantabb álló nő foglalta el helyét?“ E fontos kérdés függőben maradt, a mellette és ellenes számos vita daczára, melyek az örömök örömének tollvivője által följegyezvék és a lovagtörvényszék levéltáraiba betévék. Verneuil asszony egyenes és tiszta lelke imigy dönté el e kérdést : — Rám nézve leverő volna azt hinni, hogy Ernő szivében Florence következik helyemben ; egy őt inkább szerető, képesebb, s lelkének tehetségei által engem elhomályosító nő iránti szerelme menthető, igazolható lenne előttem; végre meg volnék nyugodva Ernő boldogság? hőrére nézve. De :un szeressen, én reszketek, én pirulok miatta. Azon állandó hajlandóság, melylyel iránta viseltetem, megcsalva vagy legalább rész helyre vesztegetett lett volna? Oly ember, ki közönyösen szerethet engem vagy Hermann asszonyt, nem való méltó szerelmemre, nem méltó sajnálkozásomra, így h a tá r ozott Verneuil asszony jellemének logikája szerint, de a fiatal nő e határozás daczára eleintén borzasztóan szenvedett. Most méltó becset tulajdonítva Hermann asszony ritka szépségének, természetes egyenességgel bevallá, hogy Florence szomorú tévedéseinek daczára, ki megbánásának őszintesége, s jóravaló hajlama által érdekes kedélyének mozgékony élénksége által igen vonzó lévén, annál inkább veszélyes versenytárssá válhatik, minthogy ment minden köteléktől, minden aggálytól, s ekkor Adél magát Florenceért feledve látta. Majd ellenkezőleg, Beaumont Ernő állhatatosságában, mély hittel telve, egymás kint kellett kiállani, midőn rá gondolt, hogy a kétségbeesés mily örvényébe sülyedett a szerencsétlen, miután a legédesebb remények mámorát ismerte. A kétely és hit ezen két ellentéte eleintén borzasztó volt Verneuil asszonyra nézve; azután lassanként, mint Max orvos előérezte, az okosság hideg szava uralkodni kezdett a sivár izgalmak rohama fölött. Adél végzetesen visszatért öreg barátja szavainak ismétlésére, ezen oly kérlelhetlen szavaknak, mint maga a végzet: „— Nőül mehetek-e Ernőhez ? „— Nem! „— Lehetek-e szeretője ? „—Nem! „— Elfogadhatom-e mint barátomat? Nem! nem! „mert magam mondom neki e valóságot : „Ha újra látlak, elfeledem lányomat, s én elveszek.“ Miután Adél így rendeltetésére nézve önmagát megkérdezte, mire kellett magát határoznia ? Hogy Ernőről örökre lemondjon . Hogy elismerje tökéletes haszontalanságát azon fájdalmasan és hiába irányt vetett kérdés megtudásának, várjon Beaumont Ernő Hermann asszonyt vagy másasztos-e valaha szeretni. Végre hogy ne kezdjen harczot a lehetlenség ellen s bátran bízza magát sorsára. Ezen bátor lemondás,Verneuil asszony kitűnő józansága mellett sem lehetett ment önkénytelen és vérző szívfájdalmaktól. Ő tudta, érezte ezt. Sokáig, igen sokáig fogott még szívében Ernő emléke vérzeni, de sebeire vigasztaló balzsamul szolgálandott lányának gyöngédsége, azon tudat, hogy egy nagy kötelességet teljesített, s önmagát becsüli. Verneuil asszony már, Max orvos várakozása szerint érzett magában ilynemű, még fájó ugyan, de elviselhető megnyugvást, mi rendes következménye az elhatározásnak. Elhatározta, hogy Beaumont Ernőt elutazni engedi, anélkül hogy lássa, félvén az ily találkozás veszélyétől. De mennyire megrémült, midőn Josephine a terembe lépve, ezen szavakat hallja tőle: — Hermann asszony akar asszonyságoddal rögtön szólani; kértem, hogy menne be a kertbe. — Hogyan! — kiáltott föl Adél elbámáva! odavezetted, a nélkül hogy előre mondottad volna ? — Talán roszul tettem, de e szegény nő oly halvány, oly reszketeg, oly esdeklő tekintetű vala, kérvén, hogy asszonyságoddal szólhasson, mikép nem volt szivem, hogy be ne bocsássam. — Ez asszony itt! ... — kérdezé magában Adél, megrémülve, leverve. — Mit kivan tőlem? VÉGE AZ ELSŐ KÖTETNEK. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 684. Nagyböjti és husvétnapi egyházi beszédek, melyeket a kalocsai székesegyházban 1855—ik évben tartott és a n. mélt. érseki egyház-hatóság helybenhagyásával közrebocsájtott Bende József, kalocsai érsek-megyei áldozó pap, hittudor és a kalocsai papnöveldében egyházi jog és történettanár. Szabadkán. Nyomatott Bittermann Károly betűivel, 1855. 8-rét 88 lap. Ára 24 pkt. 1856 ra. 2. Finn népmesék. Fordította Kazinczy Gábor Pest. Nyomatott Landerer és Heckenastnál 1856 I. 8-ré. 24 lap. (Külön lenyomat az „Uj magyar múzeumból.“ AUSZTRIA, Bécs, január 1. Albrecht Főherczeg öcs. Fensége tegnap vala olaszországi utjából ide megérkezendő. Az olmützi érsek, Fürstenberg tartományi gróf eminentiája tegnap estre érkezett ide. Cantano de Cerva marquis, szárd kir. ügyvivő az itteni udvarnál, ki már huzamos idő óta Turinban tartóz