Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)
1856-02-01 / 1768. szám
szet szempontjából érdekel bennünket; történeti forrásaink egy része is e nyelven van írva. Nagy számmal vannak ez ország levéltáraiban szerte török oklevelek, s azoknak egybevetése nélkül nem hozhatjuk tisztába a kérdést: milyen volt hazánk egyes vidékeinek igazgatása általában a török uralom alatt. Mily becses adatok vannak a velenczei köztársaság fenmaradt irományai között hazánk történeteire nézve, azt hisszük, már régibb közléseinkből is meggyőződhetett az olvasó, melyeket Ve ncze Gusztáv bv. tag előadásai felől írtunk. Érintők akkor, mi rendkívüli türelemmel forgatott át tudós hazánkfia ez iratokból számos rolianst; érintők különösen azon nagy érdekű követjelentéseket, melyek hazánk egyik igen nevezetes korszakának egyéniségeire s pénzügyi és egyéb viszonyaira oly világot vetnek , minőt hasztalan keresünk azon idők egyéb fenmaradt emlékeiben. Ma történeteink egy másik, szintén nevezetes korszakának fölvilágosításához nyújtott adatokat velenczei jegyzeteiből fent tisztelt tudós hazánkfia. Ő ugyanis a történeti tár részére, melyet a tudós társaság ad ki, érintett jegyzeteiből azon tárgyalásokat szándékszik összeállítani, melyek a magyar állam és a velenczei köztársaság közt nagy Lajos királyunk korában folytak. Ezúttal az 1349—ki velenczei követség történetét adta elő. Nagy Lajos első olaszországi hadjárata épen fegyverszünettel jön befejezve. A magyar sereg egy része Nápolyban volt. A köztársaság békét óhajtván eszközölni, 1349. júliusban követeket választ, kik e szándékát Magyarországon előmozdítsák. A választott követek nevei : Gradenigo János, Pisani Miklós és Aurio Fülöp. Értekező felolvasta azon utasítást, melyet e követeknek adott a nagy tanács. Ebből látjuk többek közt, hogy leginkább Dalmatia birtoka volt a viszály almája. Fényt vet ez okirat általában az 1358-ks béke előtti történetekre; fényt vet Dalmatia akkori viszonyaira, s egyaránt jellemzi a velenczei köztársaság politikáját és a középkori diplomatia eljárását, mely szerint jogtudósok közbejövetelével szerették elintézni az államok közötti jogvitákat. Mi az épen fenforgott viszályokat illeti , úgy látszik, hogy nagy Lajos a fejedelmek valamely congressusa elé akarta volna vinni az ügyet, míg a köztársaság azon volt, hogy csak egymás közt végezzék. Az alkudozás részleteit nagy óvatossággal megszabta a nagy tanács a követeknek, s e fölött még meghagyta nekik, hogy minden fontosabb tárgyban , mely föl találna merülni, külön utasítást kérjenek. Érdekes a követek választási módja is, s a követi személyzet ismertetése. A követi kíséretben volt egy jegyző , inassal , egy tolmács, pénztárnok, lovász, két szakácsnő, s mindenik követ mellé négy apród. A követek, mint látszik, még július 20-án megválasztattak, azonban csak septemberben mentek el. Késkedések oka volt alkalmasint a fekete halál pusztítása, melyben az európai emberiségnek szinte egy harmada elhalt; s a melynek megszűntekor, mint tudjuk, nagy jubileum tartalék Rómában, melyen Lajos királyunk is jelen volt s ez alkalommal találkozott vele Cola di Rienzi, az ismert tribün. A velenczei követség elválasztása után, mint látszik, épen Magyarországon pusztított az említett fekete halál, s annyira dühöngött, hogy a követek írták Velenczébe : mortalitás maxima est in partibus Hungáriáé, s hogy maga a király is benne volt e betegségben. Oly körülmények, melyekről hallgatnak hazai forrásaink. A köztársaság utasító követeit, mihez tartsák magukat,ha a király meg találna halni. Mi a követség eljárását illeti : úgy látszik, hogy az eredménytelen volt. Ismételt hiú békeszerzési kísérletek után megint kitört a háború, mely aztán csak 1358-ban végződött a turini békével. Ez érdekes adatok, mint mondám , Venczel Gusztáv ur által egybeállitva, a Történeti Tárban fognak megjelenni. Ugyane Tár szerkesztőihez utasitaték egy levél, mely az akadémiát értesité, hogy Nyéken, Vajkán s egyéb megnevezett helyeken és hazánkfiainál nagybecsű okiratok vannak; ezek közt eredeti oklevél (alkalmasint V.) Istvántól, levelek Zrínyi Miklóstól stb. Majd jelentette az elnök, hogy Szilasi János nagyváradi kanonok úr a magyar akadémia alapítása évünnepére 1000 póttékét alapított; 500 kötelezvényben, 500-at újabban kiadott munkája jövedelméből. Továbbá pestmegyei birtokos Marton János úr, súlyos betegségből fölgyógyulása örömére, 300 aranyat ajándékozott a hazai tudományosság ezen intézetének. Elnök úr megírta az érdemes alapítónak, hogy a milyen veszteség viszonyaink közt minden jó hazafiak elvesztése, s amennyire óhajtja ennélfogva, hogy a tisztelt alapító sokáig éljen , szintúgy óhajtja , bár minél több követőre találna a hazafiaság ezen áldozata. tje Az akadémia elnöke fölhívást bocsátott ki a tagokhoz, hogy életírásuk adatait, s munkálataik jegyzékét küldjék be. A titoknok jelentette, hogy 120 tag közöl mindeddig csak 20 tag részéről érkezett válasz e fölhívásra. Alkalmasint, mivel a beküldésre határnap nem volt kitűzve. Most két hónapot tűztek ki a beküldésre. Jelenti továbbá az elnök, hogy kilátás van nemsokára tartandó nagygyűlésre, mely alkalommal a nyolc év óta megürült helyekbe lesznek töltendők. Az akadémia tagjai — a rendes tagok egy részét kivéve, — mindez ideig ingyen dolgozatokkal látták el az akadémia közlönyét. Ezentúl az értekezéseket díjazzák. Uj érdek a közremunkálásra. A magyar drámaíróknak is örömhírt mondunk. A gróf Teleki József-féle drámajutalom nem sokára ki lesz hirdetve s pedig kettő egyszerre. Végre jut eszökbe olvasóinknak Érdy rendes tagnak érdekes értekezése az Erdélyben talált romai viasz táblákról. Azon alkalommal meghagyták értekezőnek, készíttetné el mielőbb e táblák hű rajzait, hogy az akadémia azokat megküldhesse mindazon tudományos intézeteknek, melyek vele érintkezésben állanak. Érdy úr ma az elnöknek benyujtó e rajzokat. Volt alkalmunk látni. Igen sikerüiteknek mondhatni. Aki a római cursiv írást úgy tudja olvasni, mint Érdy ur, e másolatokat szintúgy elolvashatja, mint az eredetieket. Tartalmuknál fogva, mint Érdy ur mondja , régiségtani tekintetben nagy érdekkel bírnak e táblák. CSENGERY ANTAL, illető korszak történeteinek vázlata mégis főleg Istvánffytól vett irányt, mert ennek munkáját mindenkinek íróasztalára juttatták a kölni, bécsi, nagyszombati sajtók; amazéról százan és százan tudták, hogy melyik könyvtárban találtatható, és mégis benn, a poleton, felejtették mindnyájan. Az „erdélyi történelmi adatok“ első kötete alapját Borsos Sebestyénnek, Nagy Szabó Ferencz által folytatott, 1490-től 1658-ig terjedő krónikája teszi. Borsos Sebestyén írni kezd 1562-ben, marosvásárhelyi polgárrá választatik 1563-ban, a város birájává leszen 1582-ben, meghal 1584-ben. Feljegyzéseinek (9—36.11.) az 1490 —1560-as időszakra vonatkozó része jobbadlán másoktól, névszerint Székely Istvánnak imént az újabb nemzeti könyvtárban is megjelent krónikájából kölcsönöztetett. Azontúl 1583-dikig, tehát a halálát megelőző évig önnön tapasztalatait jegyzette fel, de az 1572-1579- diki évek gyűjteléke — mindössze két levél — elveszett. Legérdekesebb köztök az 1562-ki székely támadást tárgyalója közvetlenségfrissesége megérzik rajta. János Zsigmondnak 1564. és 1565-diki hadviseléséről is találunk itt egy két eddigelé ismeretlen adatot. Borsos buzgó unitárius volt, s ez okán Zápolya fia, kiről Forgács Ferencz a történetíró úgy vélekedett, hogy emlékező tehetsége is alig volt, ítélő képessége épen nem s hogy beszéde hasonlított a kisdedek csácsogásához, nyomorék ember leven lelkében, testében, — a mi Borsosunk szerint, oly fejedelem vala, kinél drágalatosabb királya nem volt a keresztyéneknek*, s ki a nem-unitárius papoknak „kigyomlálását az Isten igéjére hagyta vala, mely Istennek igéje őket naponként irtogatja vala.“ Az olvasók tudják, hogy Erdélyben Locinus tanának elterjedése még nagyobb sebességgel történt meg, mint hanyatlása. Borsos folytatója s anyja után unokája Nagy-Szabó Ferencz ifjúságától halálaig van a római-katholikus egyház kebelében élt. Született 1581-ben, iskoláit 1588- ban kezdte járni, a deák nyelv némi ismeretére is tevén szert, noha szülei őt tudományos pályára épen nem szánták, mert 1598-ban „a szabóműnek megtanulására adják“ melyet valószínűleg atyja is gyakorlott. 1599- ben Kolozsvárra megyen mint szabólegény, hol a kolozsmonostori jezsuitákkal is érintkezésbe jött, úgy látszik, kik őt ekkor vagy megnyerhették a római katholikus dogmáknak, vagy megerősíthették bennök. Emlékirata mind terjedelemre — majdnem egy harmadát tevén a jelen kötetnek (39—168. 11.) — mind belbecsre nézve messze maga megött hagyja Borsosnak kissé sovány feljegyzéseit; és a kiadó igen helyesen némi súlyt helyez arra, hogy e mű egy polgárember szellemi maradványa. „Renden van, mond a nemes gróf, hogy valaki olykor a tömegből is hallassa szavát, hiszen ők is ott voltak ama századok eseményeinek szövődésénél s megoldásánál; kell hogy közölök is elmondja egykettő : mint volt a dolgok akkori folyása, mi fájt a népnek, vagy mi által értette sorsát bárcsak időszerűleg is javítva.“ A figyelmesebb olvasó már Szalárdi „siralmas krónikáján" is észre fogja venni, hogy az nemcsak puritánus és tudákos színezetére nézve, hanem az események felfogását is illetőleg különbözik azon történetírók munkáitól, kik vagy születésöknél vagy állásuknál fogva a társaság felsőbb rétegeihez tartoznak. — Ő nemesember ugyan, de mégis közelebb álló a ,cívisz hajlékához mint az úri kastélyhoz. Nagy-Szabó Ferencz épen a népből való. Innen fogjuk magunknak megmagyarázni , hogy munkája több helyt Erdély szász annalistáira emlékeztet bennünket, hogy egyik másik eseményre nézve szempontja megegyezik amazokéval, miért is hajlandók vagyunk ezt nem specificus szásznak hanem közpolgárinak tekinteni Nagy-Szabó a 89-dik lapon ekkép formulázza : „Cantusok legyünk dolgainkban, mert nincsen soha igaz akarattal mihozzánk (t. i. akik városiak vagyunk) a székelység, sem nemességnek nagy része.“ Ezen szempont kissé ferde, de nem ferdébb, nem bandzsasabb a másik táborénál; következik innen, hogy e nézpontok közvetítése tisztében áll a történésznek. Krónikásunk állása szerény volt, de nem aljas, nem olyatén, mely őt képetlenné tette volna a személyek és dolgok figyelmes szemmeltartására. Szülei nem voltak vagyon nélkül , ő maga rövid idő alatt jólétre tett szert. Midőn 1602-ben a hajdúk Marosvásárhelyt felvették, többed magával Brassóba menekült, hol atyja és anyai nagybátyja Borsos Tamás egykor azon tanácskozának , „hogy bárcsak olyan bástyát építhetnének Vásárhelyt, mint ott a kerekbástyáknak egyike, mégis nem büdosnék az ember másuá idegen nép közé.“ Visszakerülvén városukba, hozzáfogtak a szándék létesítéséhez, s a mi Ferenczünk is egy volt azok közöl, kik a polgárság rövidlátó részének s a területén és területéhez közel várakat tűrni nem akaró székelység ellenére végrehajtották a munkát Midőn 1611-ben Báthori Gábor, Forgács Zsigmond és Radul havasalföldi vajda betörésekor közfelkelést parancsolt, Nagy-Szabó a városi osztalék másod hadnagyává neveztetett. 1614 ben Borsos Tamás felhívására, ki akkor a fejedelem ügyeiben a portánál volt, Bethlen Isván és Erdélyi István fökövetek s Toldalagi Mihály ügyviselő kíséretében Konstantinápolyba ment. „Vittem vala el hatszáz tallért és száz aranyat, s egyébféle pénzt is magammal, és hoztam ugyanavval valami marhát (árut), nem nagy haszonnal .... De én nem kalmárságra mentem volt, hanem látásnak, hallásnak okáért.“ 1621-ben , Bethlen Gábor Magyarországon táborozván, öcscse a kormányzó mindenféle szülséget küld a zultán moldvai táborába , s a szállítmány egyik felügyelőjévé Nagy-Szabót nevezi ki, mondván a tiszt felvállalásától vonakodónak: „én tudom , hogy kicsoda kegyelmed ; ő felségének ilyen nagy dolgára alkalmatos ; mindenre embernek ismertem én lenni kegyelmedet.“ Megannyi adat, melyek őt jogosultnak mutatják a közbenszólásra, midőn egykorúi jó és gonosz tapasztalataikat elmondják, jogosultnak annyival is inkább, mivel emlékiratát némi óvatosság mellett is példás igazságszeretet jellemzi. Ezen igazságszeretet íratja vele, midőn a kalendárium keresztes gyászos mezején csak török halottakat nem magyarokat és németeket is akart látni: „olyan a mi dolgunk, hogy a mi gyalázatunkat csak hazug írással akarjuk elfedezni;a tollát ezen igazságszeretet hegyezi, midőn a kegyetlenkedésről szól, melyet 1596-ban a székely közembereken elkövettek az urak; ezen igazságszeretet több ízben bélyegző szavakkal tör ki belőle jobbra balra, midőn Báthori Zsigmond és Básta korszakának eseményeit nehézkes de biztos kézzel ecseteli. A történetíró kivált e korszakra nézve több becses uj adatot fog találni az emlékiratban, olvasásra méltót minden lapon. Még csak annyit akarok róla említeni, hogy a feljegyzések írásához, minuták nyomán 1653-ban fogott a szerző, s hogy azok folyton folynak 1658. augusztus 29-ig, midőn a tatár már a tőszomszédban „vágott, égetett, ölt.“ Jézus légy velünk! ez a végszó. A kiadó úgy vélekedik, hogy több polgártársaival egyetemben az aggastyán is összeroskadott a dúló csorda szablyái alatt. Nagy-Szabó krónikáját több rendbeli nagybecsű mellékletek követik, melyek annak 1580-tól 1621 terjedő részére vonatkoznak, s melyekről külön czikkelyben fogok szólani. SZALAY LÁSZLÓ: PESTI NAPLÓ. Pest, febr. I. A P. Lloyd társulat f. hó 26-kán tartott közgyűlése ismét újabb jelét adá azon feözszellemnek s azon közczélokra törekvésnek, melyeket e társulat magának programjában kitűzött. A kezdet nehézségének legyőzése után, miután kereskedelmünk és iparérdekeink képviseletére az irodalmi és egyéb közérdekeinket is fel - ,es figyelemmel kísérő derék „P. Lloyd“ lapot alapító s a gabnakereskedés rendezésére szolgáló „gabnacsarnokot“ múlt év October havában megnyitó, jelenleg teljes készséggel és északarattal karolja fel az ápolóintézet eszméjét s a kertek és iparkamara titkárának ez iránti indítványát elfogadva saját védelme alatt a brassói nyugintézet mintájára, ily intézet fölállítását határozá el. Az illető alapszabályok kidolgozása végett egy választmány küldetett ki. A Lloydtársulat ez alapszabályok megerősíttetésének reményében hiszi, hogy a keletkezendő ápolóintézet, mely üdvös intézet czéljának ismertetését annak idejében el nem mulasztandjuk, az ország átalános részvétével is fog találkozni, annyival is inkább, mert ez intézet kezelése iránt a felelősséget a felügyelő Lloydtársulat vállalja el. — Dobozy Károly hazánkfia, ki jól szervezett zenetársaságával két ízben utazta be a külföldet, s kinek több sikerült zeneszerzeményét bírja a közönség, legközelebb „Szivtolmács“ czim alatt több zeneművet bocsájtand közre. A „Szivtolmács“ öt eredeti magyar darabot, egy népdalt, egy csárdást, egy hallgató magyart, egy toborzót s egy magyar indulót tartalmazand. Előfizetési ár 1pírt. Előfizethetni szerzőnél Lipót utcza 19. sz. a. A gyűjtemény megjelenik máj. 15-kén. — Bécsből írják, miként ott ? katholikus érdekek képviseletére egy újabb nagy hírlap fog keletkezni. A magas papságnál, különösen a püspökségeknél, e vállalat támogatása végett a pénzgyüjtések megkezdettek. — A pesti joghallgatók második bála f. hó 30-kán az elsőhöz hasonló vig kedvvel és fénynyel tartatott meg. E bál az első felett azon előnynyel bírt, hogy a tánczosok több tért foglalhattak el. Nemzeti színház. Jan. 30-án „A ház becsülete.“ Dráma 5 felv. Batta Leon után magyar színre dolgozta Bulyovszkiné. Rendező Egressi. Az előadás kielégítő lett volna, ha a szerepvivők egy része bennünket nem emlékeztet arra, hogy az emlékező tehetség nem a leghűbb barát. És ily esetben még az a baj is éri a színészt és közönséget, hogy a súgó szerepe Bajkai úrnak jut. A drámáról, annak első adatásakor már szólt e rovat. Jókainé (Tárnoki neje) s Szerdahelyi (Fecsegi) teljes magasztalást érdemelnek. Jókainé gonddal s apróbb árnyalataiban is az átgondoltság jeleivel adá nehéz szerepét. Szerdahelyi Fecsegi jellemét helyesen fogá fel. Játéka nem volt túlzott s megtartá a kellő arányt — és azon vonalt, melyen túl a komikum bohózattá válik. Feleki és Szigeti helyesen tölték be szerepüket. Szigeti játéka a fiávali találkozás jelenetében, szépen tükrözé vissza az atya és a megsértett férfiú küzdelmét. Nem szólhatunk ily teljes méltánylattal Egressi játéka felöl. Játékának több sikerült része volt; neje és fia ellenében mindig jelesül tüntető fel, a szívén rágó bánat miatt bús, komoly férjet és atyát, de játékának voltak hiányai , mik közöl csak a leglényegesebbet emeljük ki Tárnokiban a nagylelkűség, a ház becsülete személyesíttetik meg. Tárnoki képes feláldozni magát, halálos harczot vívni neje egykori megbecstelenítőjével, csak hogy háza becsületét megmentse, hogy jó hírnevet biztosítson leányának, és férfiasan neje védelmére kész kelni azon esetben, ha Rozgonyinak fia irányában teendő nyilatkozata megrendítené azon tiszteletet, melylyel a gyermek szerencsétlen és becsületesnek tartott anyja iránt viseltetik. Ily férfiú tehát mint Tárnoki sorsa sem felejtkezik meg komolyságáról, méltóságáról, azon fensőbbségről, mit ily jellemnek nyújt a becsületesség , a csábítás, s a kötelesség felejtés ellenében. Az ily férfi nem gúnyosan, nem mintegy kötekedve, nem a kárörvendés kifejezésével lép gyűlölt ellensége elé. Egressi játéka Tárnokit, ki Rozgonyihoz azért jött, hogy a fiával a párbajt megakadályoztassa, hogy vele élethalál - harczot vijjen, úgy tünteté fel mint ki, egyedül azon gyönyör élvezését szomjazza, melyet Rozgonyi küzdelme, fájdalma nyújt. De Tárnoki és Rozgonyi találkozásának nem ez a czélja. Egressi ajkain többnyire kárörvendő mosoly lebegett; testének tartása, kezeinek az öltöny hátulsó zsebeibe mélyesztése, félválról adott válaszai némi komikus színezetet tulajdonítottak e jelenetnek, s az e válaszok folytán nyilatkozott derültsége a közönség egy részének eléggé tanusstá a tévesztett hatást. — Latkocziné (Solmosi báróné) elég könnyedséggel adá a salonhölgyet. Munkácsi Flóra k. a. minden érzés, minden érdekeltség nélkül játszott. Közönség nem nagy számmal. Hivatalos. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 22-ki legf. határozata által a magyar országos pénzügyigazgatósági osztályok egyetemes létszámában betöltendő főpénzügytanácsosi állomásra Charmant*Rudolf pénzügytanácsost Budán legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. O csk. Apostoli Felséges. évi január 25-én kelt legfelsőbb határozata által Bujacovich Sándor lovagi tengerészeti ellenadmirált, sok évi kielégítő szolgálatának elismeréséül, a Leopold rend középkeresztjével földiszíteni méltóztatott. Az igazságügyminiszteriumnak f. hó 19-én 21,359 és 91. sz. a. kelt bocsátványa által Nedeczky István ügyvédnek Trencsén, Büky György ügyvédnek pedig Pozson jelöltetett ki hivatalhelyül, mindkettő a pozsoni orsz. főtörvényszéki kerületben. A közép-kalocsai iskolakerületben a közelebb lefolyt évben a népiskolák ügyében félreismerhetlen áldozatok által következő előhaladások létettek : Hajóson a kétosztályú iskola egy III. osztálylyal bővítetett; —Sz. Istvánon a fenálló iskola szerveztetett, egy második uj czélszerü iskolaház épittetett, s egy uj tanítói állomás évenkinti 300 párt fizetéssel s 4 hold szántóföld haszonvételével alapittatott;— Sükösdön egy második iskola felállítása határoztatott el.Nádudvaron, Császártöltésen és Keczelben az altanitói állomás rendszeresittetett, s Kis-Körösön az izraelita községi iskola szerveztetett. Mi is a legteljesb elismerés kifejezése mellett ezennel köztudomásra juttatik. Buda, január 17-kén 1856. A cs. k. helytartósági osztálytól. A pesti felgymnasiumban a közelebbi érettségi vizsgálat dr Hans M. cs. k. iskolatanácsos vezetése alatt f. évi martius 1-jén fog megkezdődni. Mi is ezennel közzé tétetik. Buda, jan. 17-kén 1856. A Heckenast Gusztávféle kiadó könyvkereskedés Pesten a cs. kir. helytartósági osztálynak több mint 400 kötet és füzet értékes könyvet adott a tanítók és iskolai könyvtárak közti kiosztás végett rendelkezésére. Mi is a legteljesb elismerés kifejezése mellett ezennel köztudomásra juttatik. Buda, jan. 17-én 186. A cs. k. helytartósági osztálytól. Az igazságügyminiszteriumnak f. hó 10-én 548 sz. a. kelt bocsátványa által Komlóssy Pál ideiglenesen kinevezett mezőkereszturi ügyvéd a délbiharmegyei margitai szolgabirói hivatalhoz tétetett át. A soproni cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Korcsmáros Lajos ideiglenes cs. k. adószedőt Csurgón ideiglenes cs. k. járási gyűjtőpénztári ellenőrré Nagy-Kanizsára kinevezte. Börzetudósítások: Bécs, jan. 30 Naponkint népesebb a börze s az ausztriai értékpapirosokbani bizalom naponként szilárdabb. Ma különösen az államvasuti részvények emelkedtek, miután Párisban e részvények 24 frankkal szálltak magasabbra, így a hitelintézeti papirosok is, miután Németországból tetemes vétel iránti megbízások érkezének. A régi bankrészv. 1035, az újak 225-re emelkedtek. Államvasut 322—324. Certificátok 242—%/a. Hitelintézet 269—%. 5°|0 met. 86%—%. 4% % 761|2 —3|4. Nemzeti kölcsön 88%—%• 1854-ki sorsjegy 105 — Vs- Úrbéri kárp. kötv. a. a. 85 — 86. A többiek 78% —82. Augsburg 107. London 10. 24. Páris 124. Arany 11*|4. Ezüst 71/4. Táviratilag. Páris, Jan. 29. 4% p/° rente 95. 3 01o 69. 90. ausztr. köles. 85. a. államvasut 845. London. 3°10 Consolok 9138. Gabonaár. Arad, jan. 26. Búza 5—51/5 frt. Rozs: 32/5 —32 frt. Kétszeres 31/2—3/5 frt. Árpa : ll/5 —% bt- Zab: l2/5 —A/ frt. Kukoricza l4/5—% frt. Nagy-Becskerek, jan. 25. Búza 78—80 fontos 31/2 — 5 frt. Zab . 26—28 garas. Árpa : 1 frt 50 kr. — 2 frt. Kukoricza : 2 frt pos mező. Dunavizállás. Jan. 31-kén: 11' 8' 6'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Nagyvárad, január 25-én. (Ered. lev) A népnevelésnek egyik lényeges s elmellőzhetlen tényezője a kisdedóvoda, melynek fölállítását Fáy Andrásunk igen helyesen monda leghatalmasb lépésnek arra, hogy a menny már e földön megszülessék. Pestalozzi a halhatlan népnevelő vala az első, kinek agyában a kisdedóvás kiszámithatlan horderejű eszméje megvillant. Emberbaráti érzelmektől lelkesült századunk kevélylyel fölkarolt, és semmi áldozattételtől vissza nem rettenve vetélkedőleg igyekvék foganatosítani az udválasztó eszmét, úgy hogy jelenleg a polgárosult európai államokban kevés életrevalóbb város található, hol ily jótékony intézet, melynek föladata :az erkölcsiség, feles szeretet, szelídség, pontosság, rend, tisztaság, s a nemzeti nyelv becsülése első magvait a leggyöngébb korúak kedélyébe ültetni, s áldásdús gyümölcsözést ígérő fejtésnek indítani, meg nem honosult volna. Városunkban szintén létezik, vagy is inkább most már csak lézeng egy kisdedóvoda. Mondjuk, hogy most már csak lézeng, az intézet tulajdonosa ugyanis a jeles szakképzettségű vezetője Dick Ferencz, sorsát biztosabb és jobb karba helyezendő, folyó tanév kezdetével fő elemi iskoláinknál vállalt tanítói állomást, s ez idő óta intézete alkalmas segéd hiánya miatt pangás állapotában sinlik, és talán — mitől igenigen tartunk — fölbomlásnak is néz ebbe. Nincs kétség benne, miszerint sokkal nehezebb ám jó kisdedóvodai mint elemi nevelőre szert tenni; épen azért belátásunk szerint az illetők tisztje lett volna az említett jeles tanárt, kinek a kisdedekkeli szelíd s ügyes tapintatú bánásmódját valódi örömélvezettel tapasztalni magunknak is alkalmunk lön , szép sikerrel folytatott pályáján minden áron továbbra megmarasztalni. A szállásbér fejében városunk részéről nyújtott 400 pftnyi segedelmezés, melyért 20—30 kisded ingyen oktatandó, és azon ingadozó mellékjövedelem, melyet az intézetbe küldött gyermekekért magánosok által havonként fizetni szokott, egy vagy legfeljebb másfél pftnyi díjt eredményez, úgy látszik, sem kellő biztosítékot az intézet fenállhatására, sem elégséges segédforrást a czélszerű elláttatás követelte költségek fedezésére nem szolgáltat. Egyébiránt táplál a remény, hogy a községi jólét előmozdításáért buzgakodó városi elöljáróságunk nem vonandja el figyelmét, illetőleg tettleges részvétét ez igen üdvös intézettől. S erősen hisszük, miként az erélyes közbevetésnek és áldozatkészségnek sikerülene kieszközölnie, hogy a már meglevő kisdedóvodánk érezhető támogatásán s főleg helyiség tekintetéből czélszerűebben leendő szervezésén kívül — a jelenlegiben játék és testgyakorlat teréül egy kocsiszín szolgál — nagy terjedtségü, s népes városunk igényidőihez képest legalább is még egy létrehozathassék. Mit annyival inkább teljesíthetőnek vélünk, mivel mi váradiak, Magyar könyvészet. 1855. 702. Uj magyar muzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Kiadja Toldy Ferencz. 1855. Pesten. Heckenast Gusztáv. 8 rét. Tizenegyedik vagy novemberi füzet. 529 — 576 és 437—484 lap. (Előfizetés helyben egész évre 6. félévre 3. vidékre egész évre 7 frt 30 kr. félévre 4 frt pp. 1856. 28. Henfner János. Római magánjog. Többnyire Haimberger és Schilling Bruno után irta dr. Henfner János, cs. kir. egyetemi nyilv. rend. jogtanár. Pest. Heckenast Gusztáv sajátja. 1856. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. N. 8-rét. Harmadik kötet 270 lap. A 3 kötetes munka ára 6 port.