Pesti Napló, 1856. április (7. évfolyam, 1824-1853. szám)

1856-04-04 / 1827. szám

KÜLFÖLD Francziaország, Pár­is, mart. 30. A háború épen most álgyüdörgések közt búcsúzik; a hadastyánok elő­terén és a Mont Valerien erődéről villámlik és dörög, s a vén katonáknak lelke örvendhet e zajos komédiára; a béke alá van írva, s annak nem volna igaza, ki ma lega­lább a francziát harczias nemzetnek rajzolná, mert a Caroussel-piaczon és a külügyi palota előtt százanként borultak a jó bourgeoisok egymás karjába kényes szem­mel, s ujjongtak a békének. A süketekről is gondosko­dott a kormány, mert az utczák szegletére falragaszokat aggattatott föl, ezek által a nagy eseményt jelentve.­­ Minden érkezleti felhatalmazottnak nem kevesebb mint 384 lapot kellett aláírni; az aláírás tovább tartott egy óránál; a képviselő urak, hogy Lajos Napóleon neje iránt udvariasaknak látszassanak, egy okmányt ugyana­zon tollal írtak alá. E tollat Feuillet de Conches­ur, a Tuileriák egyik szertartásmestere, ki egyébiránt tisztelendő egyéniség, ki kötelességét érti s ízléssel bir, tépte ki a Jardin des Plantes nagy sasának jobb szár­nyából ; e toll, mint mondják, gyémántokkal van ékesitve. Az értekezleti képviselők 3 órakor kocsiztak a Tuileri­­ákba , elől ment Walewski gróf és Bourqueney báró. M­a­n­t­e­u IFe­r báró és C­r­­­o­ff gróf nagy díszru­hában ment; az első igen komolynak látszott, mig C­a­­v­o­u­r gróf, a szárd képviselő, ki épen mögötte kocsi­zott, igen vígnak (!) látszott s a kiváncsi közönséget elő­zékenyül üdvözölte. Mint hallatszik, Manteuffel báró néhány napig itt fog mulatni, s erre nézve nem hiányoz­tak meghívások : még rövidlátók is láthatják, hogy a porosz fölhatalmazottakat mily szívélyesen fogadták s bántak velök. Csak akkor, midőn a béke biztos volt, csak néhány nap óta ismerték el Poroszország jogsze­rű és méltányos politikai magatartását. Tegnap ezt mond­ták : Le roi de Prusse a travaillé toujours pour la paix, les Anglais ont travaillé contre la paix, mais pourtant ils ont travaillé pour le Roi de Prusse. (Po­roszország királya mindig a béke mellett dolgozott, az angolok a béke ellen dolgoztak, s mégis hiába dolgoz­tak. Travailler pour le Roi de Prusse* franczia közmon­dás­a hiába fáradni.* Parisban ezt is szokták mondani: „il y a de juges á Bornin* ( „itt nincs igazság.“) — Sokan beszélnek róla, hogy Hübner báró ausztriai követ a franczia lusionista legitimistákat, mint G­u­í­z­o­t, De F­l­a­v­i­g­n­y és De N­o­l a 11 e­s­ig ebédre hívja. — Or­­­off gróf közelebbről nagyon vígan ebédelt a török követnél. — Ali pasa nagy tánczvigalma, melyen a csász­ár is jelen leend, ápr. 10-kén fog végbemenni. A törökök, írini látszik, tánczolnak vagyis tánczoltatják őket, s úgy járják a tánczot, magyar példabeszéd szerint, a­mint nekik fu­ják. M­nthogy a béke (a „Le Nord“ szerint a világbéke biztosítva van) a franczia kormány is utána láthat a bé­ke műveinek. Az e tekintetben történt intézkedések közt első helyen áll az a rendelet, melynélfogva a franczia révek erős czölöpzettet láttatnak el, mik háborús időben az ellenséges gőzösöket oly távolságban fogják tartani, hogy röppentyűik a franczia hajóknak s arzenáloknak mitsem árthatnak. Spanyolország, M­a­d­r­i­d, márt. 26. A progres­­sisták bizottmánya egy pénzügyi tervet dolgozott ki, melyet ezen párt tagjainak nagy száma egy igen számos gyülekezetben elfogadott, és a­melyet Espartero, a­ki­nek átadatott, azonnal közölt a pénzügyi miniszterrel. A progressisták ezen tervet a kormány tervének módosít­­ványául akarják előterjeszteni. Ma a pénzügyi miniszter, osztályának igazgatóit magához hivatta, s még ma est­e vagy holnap a minisztertanács a progressisták tervének elfogadása vagy elvetése fölött tanácskozandik. E terv­ben megállapíttatik a telekadó maximuma egy új ipar­és keresk.­adó behozatala , a hivatalnokok fizetésének levonása és nemzeti adó inditványoztatik, mely az előbbi kapu- és fogyasztási adó 45 percentjét tenné ki. — Novarrában sok pap a jószágeladási törvény minden pártolóitól gyónás alkalmával az absolutiót megtagadta.­­ A maroccoi császár, félvén az ő területe ellen irány­zott spanyol expeditiotól, a Melilla környékén levő leg­nevezetesebb kabul főnököknek megparancsolta, hogy az ottani kormányzóhoz parlamentereket küldjenek, kik új békejavaslatokkal lépjenek föl s a Spanyolország által követelt minden garantiát megajánljanak. Madridból írják az „Ind. belge“nek, hogy í g­y­a­­­a­d a városa, Barcellona tartományban, lázadók által nyugta­­lanittatott. „Éljen a köztársaság !“ gyakori kiáltások és több puskalövés hallatszott; a helyőrségnek és militiá­­nak azonban s­ikerült a csendet csakhamar helyre állítni. Dánország, Kopenhága, mart. 28. A birodalmi ta­nács tagjai fizetésének eltörlésére vonatkozó törvény­­javaslat 54 szavazattal 17 ellen elvettetett. Oroszország. A „Corr. Ital.“ szerint Sándor czárnak Finlandbai utazása politikai czélok által van indokolva. A lakosság részint azon súlyos veszteségek miatt, melyeket kereskedése a háborús évek alatt szen­vedett, részint a kiváltságok és szabadalmak elvonása által, mi a háború viharait nyomban követte, igen földre van sújtva. A czár jelenlétének kellene most már az el­nyomott hangulatot fölemelni, s az előbbi politikai viszo­nyok helyreállításának reményét föléleszteni. A téli idő­szak alatt megerődített parti pontok, valamint a harcz­­készületek megtekintése, a megtörtént békekötés után, magában érthetőleg elmarad. De még­sem érdektelen dolog egy pillantást vetni azon csapatok erejére, melyek arra valának szánva, hogy egy harmadik hadjárat ese­tében Finnlandia partjait védelmezzék. Ezek állottak az első gránátos osztályból Reitern­tlrk parancsnoksága alatt , a 22-dik hadosztály 12 zászlóaljából és a finnlan­­di lövészekből, megfelelő számú lovasság- és tüzér­séggel. Amerika: Összeütközés Nicaraguában­ Washingtonból, mart. 10-kéről újak a „Newyork He­­rald“nak : „W h e e t e r ezredes, amerikai követ Nica­raguában hasztalanul igyekezett a minisztériumot meg­győzni a felől, hogy ő föl van jogosítva az új kormány elismerésére. Előbb azt állították, hogy Wheeler ez­redes különösen oda volt utasítva, hogy az új kormányt semmi esetre se ismerje el, de ő erőre kapva saját rovására cselekedett, s ezen meggondolatlansága a kormány által igen szigorún ítéltetik meg. Újabb utasításai világosan és szigorúan a Walker-kormány ellen hangzanak. De e közben, középponti Amerika szétzilált helyzeténél fogva, functiói saját érdekeink megőrzésére szorítko­­zandnak, legalább mostanra, mert tudva van, hogy ő nem áll hivatalos viszonyban a nicaraguai kormánynyal.­­ Ugyan azon lapnak írják mart. 7-dikéről Új-York­­ból : „M­a­r­c­y államtitkár 48 óráig dolgozott azon rész­letes sürgönyök fogalmazásán, melyek „Amerika“ gő­zössel Európába küldetnek s Angolországgali differenci­­ákra vonatkoznak. Ezek közt vannak kimerítő utasítások is Mr D­a­ll­a­s számára Londonban­ A földrengés, mely S­a­n F­r­a­n­c­i­s­c­o-t m. hó 15-én meglátogatta, egész Kaliforniában éreztetett. Az ingá­sok Éjszakkeletről délnyugati irányt vettek. Az első lö­kés a leghevesebb volt, mely a város minden házait megingatta , erre rövid, kevésbé erős lökések követ­­keztek. Egészben véve a legerősebbek valanak, melye­ket Kaliforniában, annak az amerikaiak általi megszál­lása óta ére­zek. San Francisco erődítményei gyorsan közelednek bevégi­ztetések isié; ezek, összeköttetésben a part más pontjain alapítandó erődökkel nem több, mint 3­­4 löveggel lesznek ellátva, ae­lyek közöl a legtöbb mint mondják, 64 — 120 fontos. — Yeddo városának földrengés általi pusztulásáról eddig a közelebbi részletes adatok ismerősek. Ez alkalommal 30,0­0 ember veszett el; 54 templom és 100,­­00 ház romokba dőlt. A város 30 különböző ré­szén tűz ütött ki. A föld megnyiltott és ezerenkint nyelte el a lakosokat lakházaikkal együtt A házak igen kön­nyen valának építve, többnyire csak egyemeletesek. El­lenben a templomok, nagy darab tömör kövekből épít­tettek.­­ A „New­ York Courrier“ Nicaraguából, mint biztos tudósítást jelenti , hogy Guatemala, San Salvador és Costa Rica kormányai egyesültek, hogy Walk­ert amerikai pártjával együtt Nicaraguá­ból kikergessék. Guatemalában már 3000 ember talpon áll, San Salvador 2000-et, Costa Rica, 1500-at fog ál­lítni. Mondják, hogy Walkert még a lakosok is gyűlölik, úgy hogy méltán tarthat tőle, hogy ők is a szövetsége­sekhez csatlakozandnak. Igen valószínű, hogy a szabad m­artalócz dráma vége felé siet. Annyi bizonyos, hogy Costa Rica vonakodott Nicaragua mostani kormányának követét elismerni, más helyre bolyongván , a nélkül , hogy tudták volna, hol üssék fel maradandólag sátrukat, végre azon gon­dolatra jöttek, hogy a rómaiakhoz forduljanak, kiknek gazdagsága annyi barbár nép vágyát fölingetné, s a kik­től földet és pénzt reméltek zsarolhatni. Kagának Sáros­hoz, az alán királyhoz fordult ez ügyben, ki büszke volt rá, hogy a byzanti udvarban szívesen látják. Sáros sza­badulni kívánván a félelmes szomszédságtól, megígérte, hogy az avarokat ismeretségbe és baráti viszonyba hozza a rómaiak nagy császárával. Justinian rendelést tön, hogy az avarok követeit szabadon engedjék jöni és menni, s e biztosításra a kagán tisztei egyikét, Kandik­­hot, küldte Konstantinápolyba fényes kísérettel. Az avarok nevét, régi dalaimat és balsorsát jól isme­rők a keleti rómaiak , s közérdeket szült Konstantiná­polyban a hir, hogy e vitéz nép, a török járom alól me­nekülvén, a Kaukázus síkjára érkezett s követeket küld a fővárosba. Tódult a nép­­az utakra , az érkező követek elé, s mikor a fővárosba bevonultak, az ablakok és ház­tetők is tele voltak kiváncsi nézőkkel. A követek vise­lete és nyelve hun vala , s a rendes hűn fordítók voltak tolmácsaik; de újdonság volt a bámulok előtt a két le­lógó hajcsik, melyeket a római költők kígyókhoz hason­lítottak. A várkunok végig akarván játszani az egyszer fölvett „avar” szerepet. Kandikh, miután oly állásba he­lyeze magát, melyet személyéhez illőnek tartott, igy be­szélt a császári kihallgatáson : „Császár, számos és vi­téz nemzet, a legszámosabb és vitézebb e földön, fordul tehozzád. Az avarok ezek; legyőzetlen és legyőzhetet­len törzs, mely minden ellenét meg tudja semmisíteni s pajzsul szolgálhat e birodalomnak. Ha tenjavad hozza magával, hogy ily néppel fegyveres szövetséget köss, részünkről fölajánljuk szövetségünket, s csak két dolgot kötünk ki : hogy az avaroknak illő ajándékok mellett évi segélypénzt fizess, s jó földeket adj, a hova békésen letelepüljenek.“ Justinián még ifjabb s 557-ben, a pestis és földrngás évében — a balsorstól még nem lévén an­nyira megtörve, mint utóbb, csak azt felelte, hogy meg­fontolja a dolgot. Aztán keleti módon megajándékozván a követeket, tudtukra adta, hogy üzenetét rövid időn egy Valentin nevű római tiszt viszi meg a kagánhoz. Valentin utasítva volt évi segélypénzt ajánlani a ka­­gánnak, ha ez kötelezi magát, hogy a Kaukáz felől min­den ellenségtől védi a birodalmat, illő ajándékokat is ígérhetett, de a tartományok átengedéséről hallgatnia kelle, vagy akkér nyilatkoznia, hogy szavait se ígéretre, se megtagadásra ne magyarázhassák. Mindegy volt Justiniannak, mond Menander, akár győznek, akár nem az avarok, csak harczoljanak a birodalom elleneivel. S a várkunok főnöke derekasan hozzálátott a dologhoz; elő­ször is a hunnigurokat, majd a hunno-eftalitákat támadta meg s végkép kiirta a sabirokat. A kaspi tenger part­jairól, hol e népségek tanyáztak, a Feketetenger mellé­kére vonult, az utrigurokra ütött, kik akkor még hábo­rút folytattak a kutrigurokkal, s keveset törődve azzal, melyik ellensége, melyik szövetségese a rómaiaknak, egyképen bánt vala mindkettővel. Mind a két hordát el­­gyöngiték az elkeseredett harczok ; majdnem ellenállás nélkül meghódoltak, s maradványaik a várkunok hordáit szaporiták. Meghódítván a kagán a Deneper partjait, az antokba ütközött, a kik ellenállást kísértettek, de csatát vesztettek. Egy közbejött esemény mutatja a háború fo­lyama alatt, mmi kevéssé törődtek olykor az avarok a nép­­jogokkal- A szlávok foglyaik kiváltása iránt alkudozni s az ellenség hangulatát a békére nézve kipuhatolni bizo­nyos Mesamir nevű embert küldtek a hordák fejéhez, s Mesamir fölfuvalkodott hiú ember volt, de jó szónok i­s nagyhírű nevű az övéi közt. Fennen és fenyegető han­gon szólt e követ, úgy hogy beszéde inkább hadüzenet­­nek tetszett életre, halálra, mint békeajánlatnak. A ka­gán nem tudta, hányadán van, midőn bizalmasa tanács­adóinak egyike, alkalmasint valamelyik kutrigur főnök, Kutragher, félrevonta őt s igy szólt : „ez embernek mindenható tekintete van fecsegése miatt országában. Ha azt akarja, hogy ellened szegüljenek a szlávok, tö­megestől kelnek föl az utolsó emberig. Ölesd meg, aztán üsszeálok, nem tehetsz jobbat!“ A kagán helyeslé e tanácsot, s úgy cselekvők. A várkunok ekkér megkerülvén a Feketetengert, s a pontusi síkon leszállva , 562-ben lassanként a Dunához érkeztek, öt évig harczoltak immár állítólag romai szol­gálatban. Előhadult most, átkelvén a folyam deltáján, Kis-Scythiába nyomult; de a kagán, seregének zömé­vel, a bal parton von megállapodást, holott fölütötte sátorát s fölállította szekérvárát. Fölhivá egyszersmind a romai lisztet, a ki a túlparton parancsnokolt, mutatná ki azon földeket, melyeket Justinian jelölt vala­ki az ő számunkra. A római tiszt kérte a kagánt, fordulna köz­vetlen a császárhoz követsége által. A kagán ráállott. Követei közt volt egy Oekunimos nevű görög, akalma­­sint a pontusi városokból, kit az avarok tolmácsul hasz­náltak. Ezen Oekunimos hálából a jófogadtatásért, meg­súgta a romai tisztnek , hogy résen kell állnia, mert az avarok valamit forralnak. Nem tudván az avarok, mily ellenállásra találnak a rómaiak részéről, harcz nélkül akart átkelni a Dunán; ha egyszer a túlparton lesznek, nem könnyen hagyják azt el. A római tiszt azonnal tu­­dósitá a byzanti udvart, mely már különben is értesülve volt az álavarok eredetéről. A törökök ugyanis, alig tudták meg a várkunok szökését, s nagy kagának, ki­nyújtván kezeit, igy kiálta föl : „nem madarak, hogy a jégben repülhessenek; nem is halak, hogy a tenger fe­nekére rejtőzhessenek; a föld szinén nincs számukra menekvés, elérik őket kezeim.“ Fürkészvén a mene­kültek nyomdokait, rendre fölfedezte nevök elváltozta­­tását, s hogy Európába vonultak és a rómaiak szövetsé­geseivé lettek. A törökök haragja most a császár ellen fordult, a­ki menhelyet adott a szökevényeknek, s a „vi­lág hét égövének ura” követeket küldött Konstantiná­­polyba, visszakövetelni nem az avarokat, a­kik Ázsia belsejében török uralom alatt élnek, hanem az avarok egykori hűbérnökeit, a rabszolgák rabszolgáit, a várku­nokat, így lön föllebbentve a titok. A török követeket ígértekkel és ajándékokkal halmozta el Justinian, s ek­kor jön megvetve ama szövetség alapja, mely utóbb csakugyan létre jött a két nemzet közt a perzsák ellen. E pillanattól fogva csökkent a vár kunok tekintélye az udvar elött, de a barbárok állása a Dunánál még kímé­lést igényelt. Későbbre jön feltartva „hazugoknak és ál­­avaroknak” nevezni őket. Az udvari költők azonban már készítették a verseket, melyekben fenyegetőztek, hogy majd levágják azokat a piszkos bajcsikokat, melyeket ,hun é­letökre nem átallanak avar-török módra viselni. Ily körülmények közt érkeztek Konstantinápolyba a várkunok követei. CSENGERY ANTAL. (Folytatjuk.) U­J POSTA. Ö cs. kir. Apóst. Fölsége f. évi martius 31 -kei leg­­magasb kéziratával L­u­k­i­n­i­c­h Pál vasmegyei és Mallowetz Lajos báró ungvári megyefőnöknek behívását a magyarországi helytartósági osztály kebe­lébe, helytartótanácsosi minőségben leendő hivatalosko­dásukra legkegyelmesebben jóváhagyni, egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy K­a­p­y Eduárd hely­tartósági tanácsos s eddigi Pest-Pilis megyei főnök, to­vábbá Bonyhády Gyula helytartósági tanácsos és ed­digi Békés-Csanádi megyefőnök hasonló tiszti minőség­ben a megyehatóság vezetésére , az első Nógrád, a má­sik Vas megyébe helyeztessék át. Ö cs. k. Ap. Fölsége Pest-Pilis megye főnökévé P­é­­chy Ferencz helytartósági tanácsost, továbbá helytar­tósági tanácsosokká és megyefőnökökké a Pest-zsolti megyében Rózsahegyi István szabolcsi első megye­biztost, Ung megyében Mád­er Gusztáv lovag pesti első megyebiztost, Fehérmegyében Tóth József pápai szol­­gabirót, Veszprém megyében Pi­c­h­ler Adolf helytar­tósági titkárt Budán, s Békés-Csanád megyében T­o­r­­kos Emil szinte budai helytartósági titkárt méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Ő Felsége egyszersmind Pry­bil Antal Károly hely­tartósági tanácsosnak a temesvári helytartóságtól a magyar­­országi helytartósági osztályok egyikébe áthelyeztetését kegyelmetlen megengedni, és Pfefferkorn Ferdinand marmarosi első megyebiztost, úgy szinte Gálffy György első megyebiztost s az úrbéri törvényszék ülnökét Lőcsén magyarországi helytartósági tanácso­sokká kinevezni méltóztatott.­­ Azon szerződés, mely egy részről a Porta és a nyugati hatalmak, más részről a Porta és Ausztria kö­zött köttetett, még teljes három évig érvényes marad, mint ezt Bécsben tudni akarják. Ennek erejénél fogva bizonyos tengeri és szárazi stratégiai pontok 10,006 fő­nyi franczia, angol és ausztriai hadcsapa­tok által megszállva maradnak. Franczia- és Angol­­ország Trapezunt-, Sinope-, Várna-, Burgas-, Kon­stantinápoly és Gallipoliban helyőrséget fognak tar­tani; a Krimiában és Görögországban megszállott pontokat ellenben kiürítik. — Ausztria a dunai fe­jedelemségeket mindaddig megszállva tartja, míg egyet­len angol-franczia katona lesz török területen Mi Kars­­nak az oroszok általi kiürítését illeti, ez Krimiának a szövetségesek általi kiürítésével egyszerre fog történni. Berlinben, márt.31-ken,Angolország , Francziaor­szág, Szardinia és a Porta követei B­u­d­b­e­r­g báró orosz követnek látogatásaikat jelentették be. Az orosz követ a három első hatalom követét elfogadta , d­e a Portáét nem. — A „Nord“-nak Berlinből távira­tozzék . Eszterházy gróf, ausztriai követ veszélyes tüdőlokban szenved. — Az orosz anyacsászárnénak májusban külföldre utazása megvalósul. A porosz király Manteuffel bárót a béke aláírása alkalmával a fe­kete sas renddel diszesitette föl. Génua, mart. 21. Nagy figyelemmel kisérik itt az ausztriai tengerészet lendületes emelkedését­ Nem ma­radtak titokban azon tervek, melyek szerint a legszebb kikötőkkel bíró, hadügyi s kereskedelmi tekintetben fon­­tos tengeri állomásokon — Velenczétől kezdve az isz­­triai és dalmát part hosszában Cattaróig — nagyszerű telepek fognak fölállittatni. Előre látjuk, hogy a főlig­­adip­rál néhány év múlva már hatalmas haj­óhad fölött fog parancsnokolni s Ausztria kereskedelmi érdekeit mindazon tengereken , melyeket ausz­triai lobogóju hajók lát­hatnak , elő:uo. ditandja. — Most már Piemont is több figyelmet kezd fordítani saját tengerészetére. Főleg említendő e te­kintetben Szardínia szigete (mert a piemonti tenger­parton valóságos hadi kikötő nincs is). E szigetnek sziklás partjai, való, hogy meredekek és nagyon szag­gatottak, de mégis a leggyönyörűbb öblöket képezik, minek p. o. Cagliari, Palma, Daristano, Porto Cone és Porto Rosa. De a világ egyik legszebb kikötője a Santa Maddalena melletti öböl. A történelemből tud­ni , hogy Nelson ez öbölben egész hajóhaddal telelt ki , s indítványt is terjesztett a brit parlia­ment elé , „hogy Szardinia — akár pénzzel akár erőszakkal — de minden áron Anglia kezébe ke­­rittessék.“ „Mert — úgymond e nagy tengerész maga — e sziget többet ér száz Máltánál, s a san­­ta-maddalenai állomás a Földközi tengernek őrszeme, kulcsa és tengeri vára.“ Páris,mart. 29. A bekövetkezett békekötés után Bud­ grófnak Bécsbei visszatérése még nem oly ha­mar fog megtörténni, mint a­hogy azt az ausztriai kül­ügyminiszter óhajtani látszott. A francziák császára, ki indirect után a congressus munkálatait W a­­­e­w­s­k i gr. közbenjárása által vezeti, czélszerűnek találja, hogy a congressus tagjai együtt maradjanak, míg a békeszerző­­­dés kivitelének minden részletei szabályoztatni fognának. III Napóleoné mellett azon igen helyes nézetből indul ki, hogy a számos és bonyolódott részletes kérdé­sek fölötti egyetértés sokkal könnyebben érhető el, ha a fölhatalmazottak együtt maradandnak , semmint ha a szerződő hatalmak írásban értekeznének kölcsönösen fölöttük. Úgy hiszem, nem csalódom, ha Bud­ grófnak Bécsbei visszatérését május hó elseje előtt nem helyezem kilátásba. Clarendon lordot egyedül par­liament állásának szükségessége indítja arra, hogy még mielőtt a congressus forma szerint feloszlatnék, rövid ki­rándulást tegyen Londonba. — Francziaország és Anglia már kölcsönös félté­kenységgel tekintik a készületeket, melyeket egyik és másik ország tesz, — a csatorna egyik oldalán szinleg Amerika ellen, a másik oldalon pedig a kabylok és Ma­dagaskar ellen. Igyir a toulousei lap : „Kikötőinken sza­kadatlan tevékenységgel foly a mu­ka. Hajóhadunk egy része Krímbe ment, betegeket szállítni vissza; a másik rész szintén parancsot kapott elindulásra seregszállítás végett. A keleti hadseregből 38,000 embert visznek Al­gírba, hol nagy hadjárat van készülőben a kabulok ellen. Csak 30,000 franczia marad Konstantinápolyban. Hírlik, hogy Bosquet lesz Algír főkormányzója; a mostani kormányzót, Randon tábornagyot, hadügyminisz­terré léptetik. Canrobertet pedig a császári gárda parancsnokává nevezik.­­ A békeszerződmény tartalmáról következő adato­kat írják a D. A. Z­­gnak : „Az olasz ügyekről csak annyiban lesz szó ezen okiratban, a­mennyiben Szardinia, annálfogva megmarad a nyugati hatalmakkal azon vi­szonyban, mely az utóbbi események alatt kifejlett. De azt hiszik, hogy ezen viszonyt utólagos tárgyalás alá ve­­endik. Arról sincs szó, hogy az idegen seregeket visz­­szavonják az egyházi állam területéről, fensőbb körök­ben fejedelmek congressusáról beszélnek, némely eu­rópai differenciák kiegyenlítése fölötti, Sz. Péter cárról érkezett levelek szerint az or­szág törvényeiben igen lényeges változások fognak tör­ténni. Mint hallatszik, az orosz nemességnek megenged­­tetett, hogy fiait tökéletes kiképeztetés végett külföldi egyetemekre is küldhesse. Továbbá mindenki, 50 ezüst rubel letétele mellett az útlevélért, azon sza­badságban részesülend , miszerint külföldre szaba­don s minden feltartóztatás nélkül utazhatik. Egy má­sik, nem kevésbé fontos módosítványon fogna a gárda is keresztül menni. E hírek mindenütt nagy sensatiót gerjesztettek, s ezen változtatások következményei be­­láthatlanok volnának. A lengyel határokról, mártius 26. A „C z a s‘‘ egyik utóbbi száma érdekes czikket közöl Orosz- és Angolországnak fenyegető összeütközéséről Közép- Ázsiában. Per­zsia és Afghanistán között e pillanatban háború fejlődik ki, minek fontossága nemsokára elég világosan fog ki­tűnni. Oroszország ugyan,— mondja a ,,Czas“ e pilla­natban délen Törökország ellenében, s a pontusi parto­kon növekedésében föl van tartóztatva, de e helyett te­kintetét, s hatalmi kifejlődését a kaspi tenger melleti ha­tár­ra, Közép-Ázsiára, Perzsiára véli. A jelenlegi állapot egész Közép-Ázsiában, Iránban, Turanban, Afghanistán­­ban elég világosan mutat arra, hogy nem sokára, miután az európai harcrtéren —után csak rövid időre — szünet állt be, s Janusz temploma bezáratott, Közé­p-Á­z­s­i­á­­ban új harczi jelenetek nyílnak meg. — Perzsia kizárólag Oroszország befolyása alatt áll, s most fegyvert ragadott, hogy az Angolország által fölbujtoga­tott afghánok és beludzsok támadását, kik a vitéz Dosz- Mohammed vezetése alatt Irán határait átlépéssel fe­nyegetik, visszaverje. Dos­t-M­oh­amme­d, Angolor­szág ösztönzésére Kandahart elfoglalta és Heratot fe­nyegeti; a perzsák azon közben, hogy őt mege­lőzzék , határaik biztosítása végett Heratot elfog­lalták.­­ (Az indo britt sajtó az eseményt, tudo­más szerint nagyon veszélytelennek tünteti föl). Az an­golok most, Heratnak a perzsa sereg általi megszállása miatt, melyet ők az orosz sereg előhadául tekintenek, egész erejükből bujtogatják az a­f­g­h­á­n­o­k­a­t. E vi­téz hegyi nép minden pillanatban átlépéssel fenyegeti a perzsa határokat, egyszersmind több angol had­gőzös kiszálló csapatokkal indult el Indiából, s valószínül­g már a perzsa tengeröbölbe érkezett, állítólag azért, hogy a Perzsiában lakó angol alattvalókat védelmez­ze. A perzsa sah minden erejét talpra állította, azokat részint Heratnak indította az afghanok ellen, ré­szint a perzsa tengeröböl partjainak, hogy az angolok részéről a kiszállást m­egakadályozza.A perzsák és afgha­­nok ezen harczát Közép-Ázsia magaslatain Orosz- és Angolország előhada összeütközéséül tekinthetni. Való­ban most sem Orosz- sem Angolország nincs azon hely­zetben, hogy ezen előhadak mögött nagy sereget öszpon­­tosítsanak, de már mindketten öszpontosítják tartalékai­kat. Az angolok jelentékeny haderőt húznak össze az In­dus mellett, minek támogatásására az említett gőzflotilla már előresietett; az oroszok e pillanatban az orenburgi hadtestet szervezik és szaporítják, s a Turantól nem messze lakó baskírokat szervezik. Az igy nyert 30,000 főnyi jeles lovasság, mely ugyszólva teremtve van a si­­vatagokoni és hegyi háborúra, s mely egy hadosztály gyalogság és egy dandár gyalog tüzérség mellett a Pe­­rovskijlok alatt álló orenburgi hadtestet képzi, minden órában kész Oroszország közép-ázsiai expedi­­tiójára, m­íg ugyan ez időben, ha a béke létre­jő, a kaukázusi seregnek egy részét a perzsák segítségére küldhetni. Legyen bár hogy Orosz- és Angolországnak Közép-Ázsia magaslatain leendő összeütközése a közel jövőben nem fog megtörténni, mindamellett is kétséget Magyar könyvvészet. 89. Jézus az én szerelmem. Imádságot könyv keresztény katholikusok számára. Pesten 1856. Bucsánszky Alajos költségén. Több képpel. 16-rét. 224. lap. Ára kötve 1 pfrt, kötetlen 13­3 pkr.

Next