Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)
1858-07-01 / 2515. szám
Tájékozás. (Fk.) Részrehajlás gyanújába esnénk, ha semmi említést nem tennénk azon hírekről, mik néhány nap óta, a Francziaországban állítólag készülő „rendszerváltozásból keringegenek. Midőn Espinasse töb lelépett s De langle által pótoltatott, e hírek nagyfélénken merültek fel egyik vagy másik „roszindulatu“ lapban, hanem azóta ezekkel még a félhivatalosak is chorust csinálnak és mióta Napoleon herczeg miniszterré s esetleges miniszterelnökké lett, mindenünnen halljuk a tárogatók harsogását a hívek, azaz a „jóindulatuak“ jámbor tömege Hosannáht énekel, mintha új Messiást üdvözölne, mintha már most mindennek jóra kellene fordulnia, mert a kormány a szabadelvű irányt veszen. Az inspirált Patrie egyenesen kimondani szíveskedik, miszerint a császár szilárd akaratja csak egyetlen hatalom előtt hajlik meg s ez a nép zava. A nép szava, a közvélemény kárhoztatta a január 14 óta követett rendszert, és ime a császár lemond róla s ismét a „szabadelvű conservativek“ részére áll. A Patrie-n itt olyasmi történt, ami félhivatalos lapokkal csak ritkán szokott, t. i. igazat mondott, — legalább bizonyos szempontból tekintve. Igaz ugyanis, hogy az egész világ nyíltan rászalta a jan. 14 óta követett rendszert s a nép szava e rendszer ellen nyilatkozott. A vak is láthatta, hogy ez után nem boldogulhatni s hogy az ellenzék ezen hat hónap alatt több erőt nyert, mint azelőtt hat év alatt. Tehát a tény helyességét nem tagadva, csak azt bátorkodunk megjegyezni, miszerint a császár nem annyira avoxpopuli iránti tisztelet, hanem a kénytelenség által indíttatott arra, hogy belpolitikája számára más utat keressen. Forradalom, az igaz, nem volt Páriában, torlaszokat nem építettek, vér nem folyt, utczai küzdelem nem történt, hanem — a mi mint ezeknél sokkal veszélyesebb — azon csendes háborúk egyike folyt, mikben a felbőszült kedély pótolja a torlasz helyét s az ingerültség érzelme képezi az egyetlen fegyvert. E fegyver külsőleg nem sebez, hatásai közvetlenül nem láthatók, hanem miként a méreg lassan dúlván, annál biztosabban öli meg áldozatát, annál rémletesebbek pusztításai, ha egyszer a külszínre lépnek. A világ, mely csak szemeivel ítél, ezt „passiv ellenállásnak“ mondja, mert a felszín alatti hatást, a titkos „activitást“ nem látja............... A franczia társadalom minden rétege elégületlen valam ily állapot — ezt a császár is átlátta — nem vala fentartható, legkevésbbé pedig akkor, midőn a külviszonyok sem a legkellemesebbek s midőn nem lehet minden anyagi erőt kizárólag a belnyugalom biztosítására fordítani. Napoleon császár tehát, miként mondjuk, a kénytelenségnek engedett, Espinasset elküldte s Napóleon herczeget a kormányba meghívta. Azt mondják, Napoleon herczeg szabadelvű ember, — meglehet! Mi csak annyit tudunk róla, hogy a „la Presse,a mely csakugyan szabadelvű lap, a herczeg meghitt közlönye, hogy ur és szolga — azaz a herczeg és lapja — egyaránt ellenséges indulattal viseltetik Ausztria irányában, végre hogy 1855 ben az iparműkiállítás alkalmával Napoleon herczeg majdnem socialista színezetű beszédet tartott, melyben azt mondá, hogy nincs más igazi nemesség, mint melyet az érdemdús katona, s a szorgalmas munkás képez, s hogy a kormánynak egyedüli biztos alapja az általános szavazatjog. Ily kevés adat nyomán lehetetlen a herczeg politikai jelleméről ítéletet mondani; további működését be kell várnunk; abból majd ki fog derülni, mennyi igaz azon hírekből, mik a herczeg szabadelvűségére nézve keringenek, s mennyiben alaposak a kineveztetéséhez csatlakozó remények. És ha e remények teljesülnek, minő befolyása lesz e „rendszerváltozásinak Francziaország külpolitikájára?! Midőn körülbelül egy hét előtt Delangle belügyminiszter kineveztetése alkalmával szintén szabadabbelvű rendszer elfogadásáról volt szó, azt mondtuk : bármint legyen is a dolog, Francziaország szabadelvű belpolitikája korántsem kezesség ezen hatalom békés szándékai mellett, mert szabadelvű politika elfogadása — erőgyűjtéshez,ha nem is egyenesen aggasztó, de megnyugtatónak épen nem mondható. Nagy meglepetésünkre a párisi „la Presse“ legújabb számában e gondolatunkat tisztán visszatükröztetve találjuk. Napóleon herczeg lapja, magas pártfogójának hatalomrajutását liberálisabb irány kiinduló pontjául tekinti, s ezt annál fontosabbnak tartja, mert „Európa súlyos helyzete rémítő események felé vezethetne, melyek szükségessé teszik, hogy az ország béljében már előre is minden eltávolíttassák, ami elégületlenséget szülhet!“ Ez világosan van szólva, s mi utolsók vagyunk, kik e szavak őszinteségében kétkednénk ! A herczeg kineveztetése tehát megnyugtatás volna befelé, de majdnem fenyegetés kifelé! A szabadelvűség ily körülmények közt aztán csak eszköz a franczia külpolitika nagyravágyó czéljainak könnyebb s kényelmesebb elérhetésére, és miként minden eszköz addig használtatik, míg szükség van rá, a czél elérése után pedig eldobják! Köszönjük a szabadelvűség elemét, de nem tudunk mellette lelkesülni, sem pedig tartósságában hinni. Valódi szabadelvű rendszer egyik lényeges megkülönböztető jele az, hogy maga magát biztosítja, hogy fenmaradásának kezességét önmagában hordja , hogy nem személyes nézeteken vagy hajlamokon, hanem szilárd intézményeken nyugszik, miknek megsértésére még az uralkodó maga sincs jogosítva. Napóleon herczeg szabadelvű férfi lehet s szabadelvű irányban fogja talán hatalmát is hasznosítani, mig annak birtokában marad. Ha a császári cousinnak holnap eszébe jut, kedves öcscsét leléptetni, a liberalizmusnak is vége van! Ez a franczia „rendszerváltozás“ jelentősége a mi szerény nézetünk szerint. Ha Napóleon császár csakugyan korai nemzete kívánalmainak hódolva, valódi szabadelvű irányra akar térni, akkor liberális intézményeket kérünk, nem pedig csak liberális személyeket! Bécs, jun. 28. , cs. kir. Ap. Felsége az elhunyt hg Schwarzenberg Károly táborszernagy özvegyéhez következő legmagasabb kéziratot méltóztatott intézni: kedves Schwarzenberg herczegné! Mély fájdalommal tölt el engem ön férjének, hires neve hadban mint békében méltó viselőjének haláláról való tudósítás. A legbensőbb részvétel, melylyel ön pótolhatlan veszteségét kisérem, osztják velem úgy hadseregem, valamint azon ország lakosai, melyben évek során át, minden személyes érdek háttérbe szorításával áldásdúsan működött. Vajha az elhunyt irántami, és a haza iránti érdemeinek ezen elismerése ön jogos fájdalmainak némileges enyhítőjéül szolgálna. Laxenburg, jun. 26. Herczeg Schwarzenberg Károly erdélyi kormányzó és táborszernagy temetése ma délután ment végbe teljes katonai ünnepélylyel. A hulla a 11. Servita atyák rossaui egyházában szenteltetett be, honnét a felvonult csapatok bucsulövései közt a wittingaui családi sírboltba szállíttatott. A PENARVAN-NEMZESSÉG. Irta SANDEAU. I. Midőn Francziaország nyugati megyéi a köztársaság ellen fölkelének, Bretagneban a Penarvan család volt, régiségénél fogva, egyik legtekintélyesebb , a Viharban, mely e hősi vidéket pusztá, elenyészett. Négyen valának fitestvérek, a lattemblayei ütközetben mind a négyen elestek. E fiatal bajnokok sírversét Xenophonban találjuk megírva : „Harczban és barátságban feddhetetlenül haltak meg.“ Midőn holttestüket a kastélyba hozák, honnan ők néhány héttel elébb az ifjúság teljes fényében indultak volt ki, apjuk, az öreg marquis, leánya karjára támaszkodva, kiállt a külső lépcsőre s úgy fogadá a holtakat. Ajka nem mozdult, szeme egyetlen könycseppet sem ejtett. Sokáig nézte megsemmisült nemzetségét, aztán jámborul levette süvegét s megalázkodva rég Istenhozzádot rebegett. Két nap múlva lóra ült s agg kora daczára Lescure táborába szállt. Oroszlán módon harczolt, a vendéei haddal a Loire vizén átkelt, Mans kapui előtt elesett. Penarvan kisasszony követte volt apját. Leírhatatlan viszontagságok után végre visszakerült szülőhelyére s átvette öröksége romjait. Csak romjait, mert egyfelől az elkobzások, másfelől a százezer tallér, a mivel az öreg marquis a katholikus hadsereg pénztárát gyarapíta, nagyon megcsökkentették a jószágot, ami még megvolt belőle, a belháború dühöngései azt is csaknem egészen fölemészték. A kastély lángok martalékává lévén, csak egyetlen lakosztálya maradt hasznavehető állapotban. A körülfekvő majorságok összerongálva, elhagyatva , tüskebokrokkal és csalánnal benőve. Penarvan kisasszony büszkén beleigazodott szegénységébe: vannak jellemek, melyek nem függnek a szerencsétől. Penarvan Renáta kisasszony a vártornyok árnyékában született, rég maradványai alatt az ősök régi lakának, melyhez — mint fészek a sziklához — az utódok lakása támaszkodik. Anyját még kis gyermekkorában vesztvén el, teljes szabadságban nőtt fel bátyjai közt, a kik falusi nemes létekre maguk is versenyt buzditák kalandos kedvteléseit s férfias ösztöneit, annál inkább, hogy e kedvtelések és ösztönök a család örökségéhez tartoztak. A marquis maga is segédkezet nyújtott: legnagyobb öröme telt, ha leányával szarvast hajthatott. Alig is képzelhetni szebb látványt, mint mikor e család vadászatra indult: a breton mágnás, körülvéve négy fiától, legelöl a fiatal amazon, mindnyájan lóháton, trombitaszó mellett az erdők sűrűjébe száguldva. E merőben férfias nevelés folytán Renáta kisaszszony inkább erőre mint kellemre, inkább hathatóságra mint gyöngédségre fejlődött. Tizennyolcz éves korában mintegy leventés időbeli hősnőnek látszott. Pyrmil abbé, ki Bretagne történeteit alaposan tudta s a hol csak szerét teheté, idézgette is, Penthiévre Johannához vagy még inkább Montfort grófnéhoz szerette őt hasonlítani. Renáta szép volt, szépsége azonban — szőke haja s fehér bőrszíne daczára — nem annyira szerelmet, mint csak tiszteletet gerjesztő volt. Magas homlokát ritka pompájú haj koronázá. Büszke fasorra, parancsoló s daczos pillantása, könnyen megvetésre vonuló ajka volt. Termete deli, de koránsem oly légszerűen finomalakú, mint a költők álmodják: Renáta meg nem görnyedt volna azon harczos nők fegyverzete alatt, kikhez Pyrmil abbé őt hasonlítani szerette. Mozdultai s magaviselete folyvást elárulák születési gőgjét, mely gőg egyébiránt még legtörvényesebb a gőg azon nemei után, melyek az ember saját érdemén alapulnak. E gőg, arra hivatva, hogy ifjúságának egyedüli szenvedélye, későbbi életének pedig kínszenvedése legyen, úgyszólván még bölcsőjében támadt föl benne. Lelke korán kezdett táplálkozni nemzetsége krónikáival, s őseinek tisztelete — hála Pyrmil abbé oktatásainak — nála bizonyos bálványimádássá fajult. (Folytatjuk.) Pestvárosi költségvetés 1857/8-ra. (A „B. H.“ után.) (Vége) Kövezésre, feltöltésre és az ehhez szükséges anyag beszerzésére e folyó közigazgatási évben 65.000 frt tetemes összeg jön előlegesen kivetve és jóváhagyva; tavaly ugyane czélokra 100.000 ft volt, mindazáltal az ide tartozó kiadások 185% csak 45.244 ftra mentek ; e helyütt azon tapasztalásból merített megjegyzésünket el nem hallgathatjuk, hogy minden e czélra kivetett még nagyobb összeg csak illusiv volna, miután elégséges anyagszer, legalább rövid idő alatt, nem szerezhető, kiváltkép miután a község az utóbbi időben jogosan és elvből kiindulva állapítá meg, hogy a belváros utczái csak egészen arányosan és tökéletesen vésett kockákkal köveztessenek ki, e kövek készítése és előállítása azonban több időbe és fáradságba kerül. A vámon kívüli utak építésére és föntartására 7915 ft van előleg kitűzve, tehát tetemesen több mint a két előbbi évben, midőn e czélra mintegy 3900 ft volt engedélyezve és illetőleg kiadva. A töltések és partok föntartására 3500 ft, tehát annyi mint tavaly. Végre tisztogatás, szeméthordás és az utczák felöntözésére fönálló bérletszerződések alapján, az előbbi évekbeli összeggel körülbelül egyenlő 20,811 ft 20 krnyi ősziét hagyatott helyben. Ezen collectív rovathoz számíthatjuk még a folyó mérnöki munkálatokra kivetett 2500 ftnyi összeget. Városi intézetek segélyzését illetőleg a folyó évi budget csupán 9300 ftnyi kívánalmat mutat fel, mivel a Rókus kórház, melynek segélyzésére a múlt évben 45.000 ft hagyatott helyben, s az 185. évben 6461 ft fordíttatott, most már országos intézetté emeltetett, s e szerint a bejövő tartási illetékek, miknek megtérítése be nem hajthatóság esetében az országos pénzalapból történik, a kezelési kiadásokat hihetőleg tökéletesen fedezendik. Egyébiránt a Rókus kórház számára a folyó évben már igen sok történt: pokróczok, ágyneműek, mely rovatok eddig igen hiányosan voltak betöltve, s vasnyoszolyák megszerzésére,a férgek kiirtása végett stb. A Josephinum-árvaháznak vagyoni viszonyainál fogva szintén semmi járulékra sincs szüksége rendes kiadásaihoz; e szerint a fenebb emlitő segélyzési járulék csupatán a dologház s a szegényápolási intézet javára marad, hol szegények gyógyszereiért 3600 frtnyi külön esziét, s a lipótvárosi templom építésére, a községi határozaton alapuló 5000 frtnyi járulék van helybenhagyva. Pest városának passivái , mint már előbbi czikkünkben említek, 72,196 ft 52 krt szükségesnek, mi az 185%évvel szemben, melyben még 83,255 ft 48 krnyi kamatok fizettettek, mindenesetre, évenkint több mint 11,000 ftnyi nem jelentéktelen teher-keveskülésre, s e szerint természetesen a tőkeadósságnak megfelelő leszállítására is mutat; annál inkább, mivel az említett évben 164,248 főnyi tőke-visszafizetés történt, mi mellett ki kell emelnünk, hogy ezen befizetés a kamarai pénztár pénzalapjából födöztetet. E tekintetben örvendetes tény, miszerint e folyó évi előleges költségvetés is a visszafizetésre jutó tőkeösszegnek habár csak csekély szaporodását mutatja ki; míg a múlt évben e végre 14,848 ft hagyatott helyben, a folyó évre előlegesen kivetett összeg 15,448 ft 58 krra megy ; mely összeg kivetése azon okból történt, mivel a község saját passiváinak viszszafizetésére csekélyebb összeget fordított, azon tekintetből, hogy a nemzeti kölcsönzel befizetés által, saját activáinak szaporításáról gondoskodott. A cs.k. csendőrség számára a kiadások tetemes fogyást tanúsítnak, mig cs. k. katonaság számára a kiadások csak csekély mértékben szaporodtak; sőt az 185%évhez képest, szintén észrevehető kereskedést tanúsítnak; ugyanis az előbbiekre a múlt évben 20,666, s az idén csak 10,287 ft, s az utóbbiakra a múlt évben 155,191, s az idén 161,729 ft vettetett ki előlegesen; mig ezen kiadás az 1850 évben 180,577 ftot vett igénybe; mely kevesbülés okát főleg a katonai szállásokért, legmagasb kegyelemből megajánlott tetemesebb kármentesítésben kell keresni, mely kevesbülés jövőre hihetőleg még sokkal szembetűnőbb leend, s még az idén nem állhatott be, mivel még az ágyszolgáltatások stb. megszerzésére is pénzt kell kiadni. A rendőr-őrségi járulék a folyó évi előleges költségvetésben egészen egyenlő a múlt évivel (46,980 ft). Azonban ezen kiadásból, mivel az csupán a községek a cs. k. katonai rendőrőrség fentartásával járulékát képezi, az ez utóbbinál eszközlött leszállítás következtében, a község számára 16,000 ftnyi ősziét tétetett követelésbe. A jövedelemadó szintén nem mutat tetemes változást, s a jelen évre 44,546 ftot tesz, sőt az illetéki aequivalens természetesen egészen egyenlő maradt (2257 ft). Végre még rendkívüli eventualitásokra, mint a múlt évben is előlegesen 20,000 ftnyi összeg hagyatott helyben. Az 185% költségszámításban még egy nem megvetendő, ily czimű osztály is fordul elő „rendkívüli kiadások“, 197,000-nyi helybenhagyatott összegben. Ebből 100,000 ft, a nemzeti kölcsönrel befizetésre esik, mi ennélfogva másrészről az aktív vagyon szaporodását eszközli; továbbá 62,000 ft a reáliskola építése s belfölszerelésének kiegészítésére, 24,000 ft a váczi és soroksári vámház átépitésére, végre 11,000 ft a józsefvárosi lelkészház ujépitésére van szánva. A cs. k. Apostoli Felsége Laxenburgból f.é. jun. 1- tól kelt legfelsőbb határozatánál fogva kegyelemből 500 pftnyi összeget méltóztatott megajánlani a magyar vallási pénzalapból a perei görög kath. fiók-község számára, templomos iskolájának helyreállitása végett. — Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 20. kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy Magyarország főkormányzója, vezénylő tábornok Albrecht főlg lovassági tábornok ur a nassaui hgi ház arany oroszlány rendjének nagykeresztjét elfogadhassa és hordhassa. — A Duna-Földváron f. hó 25-kén és következő napjain pusztított tűz egy templomot, 430 lak-, 124 présházat, 34 istállót hamvasztott el. Több emberélet lett a lángok martaléka. Leginkább a szegényebb osztály által lakott városrész pusztult el. A házak földig égtek, semmit sem lehetett a nagy szélvészben megmenteni. Mi nagy boldogság ilyenkor a gazdagság. Pest s a vidék gazdag emberei kenyeret s ruhaneműeket szállítathatnának az éhezőknek. A gőzhajó társulat, ha akadna jóltevő, hiszszük, ingyen szállítaná a nyújtandó segélyt. Bizony jó lett volna, ha a gőzhajótársaság a tűzvész hírére rögtön néhány tűzoltó fecskendőt vitetett volna le. A dunaföldvári tetemesebb károsultak közt van Katona Zsigmond is, kinek deszkaraktára azonban biztosítva volt. De nem volt biztosítva a sok elégett épület 3/ része, így sok család koldusbotra jutott, pedig legújabban is hányszor figyelmeztetett a lapok által a közönség, hogy mily csekély díjért lehet biztosítani a házakat s a bútorokat is. De csak nem okulunk. Azt hiszszük, tán mégsem ég le a ház, majd vigyázunk; házunknál senki sem jár a padláson, az istállóban, a pajtában égő gyertyával; vigyázunk a tűzhelyre, elrakjuk a gyermekek elől a gyufát, jól eloltjuk a gyertyát, a kocsisnak, a béresnek, a nyomtatónak, cséplőnek a boglyák, osztagok közt nem szabad pipázni, baj majd csak nem történik. Ezt gondoljuk és nem biztosítunk, de a szomszédasszony, mint D.Földváron történt, salátát önt le zsírral s kigyula kémény , mert véletlenül szél is fújt, leég a helység, koldusbotra jutunk. Ily szomorú esetek elvégre tán meggyőzik a közönséget arról, hogy a legvétkesebb hanyagság a biztosítás elmulasztása. — D.Földváron a magyar biztosító intézet is érdekelve lévén, főfelügyelője Osztrovszky József tüstént a helyszínen volt, hogy a hazai társaság biztosítottjait azonnali kárpótlásban részesítse.Gyors megjelenése , méltányos eljárása még inkább megszilárdítják a bizalmat, melyet a dunaföldvári vidék a magyar biztosítótársaság keletkezése óta tanúsított a hazai intézet irányában. — Ad. földvári szerencsétlenség nem áll egyedül; ugyane hó 25-kén Kis-Hegyesen (Bács megyében) a mértföldnyi pusztában hullott jég elverte a termés részét. Aránylag igen csekély volt ebből biztosítva. A hazai társulat ezen esetnél is érdekelve volt. A vész felőli tudósítás vételével azonnal leküldé az igazgatóság egyik felügyelőjét, hogy a kárvallottak azonnal kármentesittessenek. — A jun. 25-ki nap a (szabolcs) szegegyházi pusztára nézve is vészteljes volt. E pusztán gr. Degenfeld Imre ur lakháza s 5 gazdasági épülete égett el. — H. M. Vásárhelytt jun. 28-án tetemes kárt tett a nagyrészben nem biztosított vetésekben a jég. — Szarvason is hullott jun. 25-én jég, de nem tett kárt. Apró szemek hulltak. Az ég intése volt ez, hogy „biztosítsunk.“ De hogy kívánhatnék ezt a szegény tudatlan köznéptől, jegyzi meg szarvasi. levelezőnk, holott azok, kiknek önhasznokért is elöl kellene a jó példával menni, az „úri“ osztály között is csak kivételkép említhető egynéhány, ki a biztosítás üdvös voltát elismerve, gabonáik és házaik biztosítási díját, azt a néhány és aránylag igen csekély — forintot ne sajnálnák! F. h. 23-án a szomszéd M. Túron ismét tűz pusztított, s mintegy 10 lakház, s ugyanannyi gazdasági épület len a lángok martaléka! Különös szerencse, hogy az iszonyú szél daczára elejét bírta venni az oltás körül erélyesen működő lakosság. Az épületek közül, mint hallom, egy sem volt biztosítva, pedig az első magyar által. biz. társaság ott is bir ügynökkel. A biztosításról szólván, nem mellőzhetem megemlítését, hogy városunk is bir két ügynökkel, az egyik városi jegyzőnk Hellebranth Miklós, a másik jó hírben álló kereskedőnk Baghi János úr. Szolgáljon ez egyszersmint a vidékbelieknek is értesítésül. — Nemzeti színház. Jun. 28-kan Fleury Luiza k. a. és Saint - Leon ur 2-ik fellépteül, másodszor „Sáltar ellő“ ballet. Ezt megelőzd „Robin orvosi vigj. 1 felv. Jun. 29. (A) „Szökött katona“. Ev. népszínmű, irta Szigligeti. LEVELEZÉSEK. Czegléd, jun. 19. Városunk azok közé tartozik, melyekről már a „hármas kis tükör“ írója is Magyar könyvészet. 236. Sárospataki népszerű naptár 1859-re. A sárospataki ref. főiskolai testgyakorló-intézet javára. Szerkeszti s kiadja Antalfi János tanár. Sárospatak, nyomtatta Jäger Károly a főiskola betűivel, k.8-rét. (19.1. Ára 12 pkr.)