Pesti Napló, 1859. november (10. évfolyam, 2916-2940. szám)
1859-11-01 / 2916. szám
PEST, OCTOBER 31. A Kazinczy-ünnep és a nemzet-egység. Kazinczy Ferencz születésnapjának évszázados megölése nem maradt puszta akadémiai tisztelkedés. Az ünnep,a szó legteljesb értelmében nemzeti nyilatkozványnyá lön, mely nem csak hálát és kegyeletet fejezett ki, hanem elveket és eszméket is képviselt. Az országos meleg részvét, mely ez ünnep iránt honszerté nyilvánult, mindenek felett azt fejezte ki, hogy minden ösztönök és érdekek között, mik által a magyar nép öntudatosan vezéreltetik,legmagasabban nyelve és nemzetisége áll, mint ama szellemi és erkölcsi zománcz, mely a magyarnak nem csak Istentől rendelt egyéniségét meghatározza, hanem egyszersmind mindazon nemes eszméket képviseli, mik a magyar nemzetet alkotmányos életében egy évezreden át a haza és ennek törvényes szabadságai szeretetére vezérlették. A Kazinczy-ünnep tanusíta, hogy e szempontra a magyar nemzet minden árnyalatok nélkül egyetemesen felemelkedett, s alig lehet meghatóbb jelenetet képzelni, mint az volt, midőn nemzeti palotánk, múzeumunk, tömött díszteremében, a megmérhetlen sokaságon végig tekintve, az ország minden keresztény felekezetét ugyanazon egy eszmében és értelemben, nemzetisége féltékeny őrizetében, testvérileg összeolvadva szemléltük. Senki sem kérdezte: katholikus, protestáns, vagy görög hitvallású volt-e Kazinczy? — Elég vola tudni, hogy ő a magyar nyelv és nemzetiség bajnoka volt, és felekezeti tekintetek korlátja nélkül sereglett össze a közönség és papság Kazinczy szobra körül, közös szent áldozatot hozni a nemzetiség oltárán, mely e honban egyenlően fedezi védszárnyaival a keresztény vallásnak minden felekezetét. Van-e állam Európában, hol a fejedelem s nemzet túlnyomó részének közös vallása mellett más felekezetnek vallásgyakorlata s a lélekismeret függetlenségére — annyi szabadságot biztosítana országos törvény, mint az apostoli magyar szent korona birodalma ? Van-e tehát ok hazánkban, hogy a különböző felekezetűek egymás közt versengjenek, s azáltal csökkentsék az erőt, mely a nemzetiség, e közös palladium közös őrizetére és ápolására szükséges? Hiszen Magyarország valamennyi templomában ugyanazon szent koronáért imádkoznak, melynek magasztos hivatása, valláskülönbség nélkül egyenlően boldoggá és erőssé tenni e koronának tagjait és népeit! íme az idősb testvér, a nemzet katholikus része, himeretlen rokonindulattal s helyesléssel kiséri protestáns testvérei lojális igyekezetét azon törvényes helyzet megőrzése végett, melyet az ősök, a vallásszabadság és köznyugalom biztosítása végett közös akarattal megállapítottak. S e testvéri viszonyt Magyarországban a concordatum sem változtatta. S általában nagy tévedésben voltak azok, kik a concordatumban a katholikus egyház túlnyomósságának oly emelkedését hitték, mely más vallásfelekezetek törvényes szabadságának rövidséget okozhatna. Ellenkezőleg áll a dolog. Épen a concordatum megkötése óta gyakorol az állam a katholikus egyházra oly mértékben befolyást, melyet a magyar katholikus egyház azelőtt soha nem tapasztalt, s azon meggyőződésben vagyunk, hogy e concordatum megkötésére nem a magyar katholikus egyház és hívek szükségei adtak alkalmat. A magyar szent korona apostoli jogai mellett a magyar katholikus egyház hívei és papsága századokon át oly teljesen birták és gyakorolták vallási szabadságukat, sőt oly előjogoknak és üdvös kiváltságoknak örvendettek, hogy ez országban soha nem fordult elő eset, melyben a híveknek a római szószék közbenjárásáért folyamodni kellett volna. Sőt tán egyedül Magyarország volt azon állam egész Európában, hol az alkotmány a katholikus egyház méltóságait e minőségben alkotmányos előjogokkal is felruházta, úgy hogy az parlamentünk mindkét házában kitűnő képviselettel birt. — S midőn örömmel és hálával ismerjük el, hogy a magyar clerus ezen alkotmányos jogait minden időben a haza javára gyakorolta, — kétségtelen az is más részről, hogy a kath. papság ezen alkotmányos állása a legvilágosb példáját adta, hogy a katholikus egyház szervezete alkotmányos intézményekkel nincsen ellentétben. Az egyetlen kedvezmény, melyet a concordatum hazánkra nézve nyújtani igér, az, hogy az egyházi birtokot financziális államoperációk ellenében biztosítja, s roppant katholikus alapítványaink kezelését a püspöki kar ellenőrsége alá helyezi. S ez ügy elég fontos arra, hogy tárgyalására legközelebb egy külön czikket szánjunk. Ez alkalommal egyéb czélunk nem volt, mint a Kazinczy-ünnepet egyszersmind amaz egyik nevezetes mozzanat gyanánt mutatni be a hazának, mely újabb erős kezességet nyújt arra, hogy ez országban nincs oly hatalmas érdek, mely leghatalmasb érdekünket, a nemzetegység varázserejét, többé megoszlatni képes legyen. Ő és k. Apostoli Felsége f. évi oct. 2- ról kelt legfelsőbb határozatával a pozsonyi pénzügyészi állomásra, főpénzügytanácsosi czimmel s ranggal, Behorovszky Miklós tudor s pénzügyi tanácsost a pesti pénzügyi ügyészségnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ra kelt legfelsőbb határozatával Sándor András megyetörvényszéki elnököt Nagy-Kállóban, hasonló minőségben a szathmár-németi megyetörvényszékhez szolgálati tekintetekből áthelyezni 8 nagykállói megyetörvényszéki elnökké Kiss János országos törvényszéki tanácsost az aradi megyetörvényszéknél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Monuments Hungáriáé Histories. Magyar történelmi emlékek. Kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizottmánya. Első osztály: Okmánytárak. 11. köt. E különczim alatt is: Magyar történelmi okmánytár, a brillaeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. 11. köt 1638—1553. Pest, 1858. 8-rét VIII. és 367. lap. (Folytatás.) 1543. év. Ferdinánd tudósítja Mária királynét, hogy Siklós elveszte után egyéb helyek is veszélyben forognak ; különösen félti Székesfehérvárat, mivel az olaszok, kiket az őrség erősítésére oda küldött, sokáig késtek, nem akarván elébb indulni, mintsem három havi dijukat előre kikapták ; panaszkodik Martinuzzi ellen, hogy előbb titkosan tett fondorlatait most egészen nyíltan kezdi folytatni. Ugyanaz írja Vidik Károlynak, hogy a török visszahúzódott; szerette volna még Esztergomot megvenni, mire nagy reménye volt, de más alattvalói s még a csehek sem akartak Magyarország belsejébe menni, pedig ezt nemcsak azért óhajtja, hogy a török annyi embert ne hagyjon az országban, hanem azért is, hogy a megrögzött változékonyságú magyarokat jó akaratban tartsa; sürgeti a császárt, hogy tartsa meg a birodalmi gyűlést és azon személyesen jelenjen meg, hogy az segedelmet adjon a török ellen, mi nélkül mind maga, mind országai a véletlennek vannak kitéve; e reményt adván a magyaroknak, ezek igen örültek, s ez által ösztönözve részükről is igyekeznek tenni, a mit lehet. — Ez évet befejezi leírása az Erzsébet fölegasszony, Ferdinand leánya, Zsigmond lengyel királyhoz férjhezmenése alkalmával történt udvari szertartásoknak, melyet a t. összegyűjtő „Történelmi zsebkönyv “ében is magyarra fordítva közlött. 1544. év. Weltwych Gellért, a magyar országgyűlésre küldött cs. követ, jelenti első tudósításában a császárnak, mikép annak elhiresztelése, hogy a császár személyesen nem jövend el, igen rosz hatást okozna; Fráter György s pártfelei nem jövendenek a gyűlésre, hanem csak követeket fognak küldeni; a dicákból a király kezébe nem sok folyand be, sereg azonban fog megajázhtatni, de csak, ha a császár is megteszi a hadjáratot, különben javaikat s életöket nem veszélyezik; sokan félnek, hogy a parasztság a töröknek hódoland meg, ki vele szelidebben bánik, mint uraik, mi, kivált ha a huszárok is a törökhöz állanak, nagy baj volna; Batthyány Ferencznek átadta a lánczot; ennek beszélgetése Ferdinánddal a császár jöveteléről és Veltwycké a zágrábi püspök ebédjén; Ausztria és Tyroltól elég segély várható; a törökök is beszélnek a császár jöttéről s ez esetben váraikat megerősitendik. Ugyanaz második tudósításában jelenti a császárnak, hogy a magyar diéta, melynek három királykor kellett megtartatnia, gyertyaszentelőre van kihirdetve oly módon, hogy a császár személyes eljövetele is ígértetik; utasítást kér, mit mondjon erről a rendeknek, miután wormsi utjával, hol a gyűlés egy hónappal elébb leend, többé őket nem biztathatja; azt sem hiszik, hogy a franczia király segélyt adjon; egy csapat lovas Fehérvár mellől nagy martalékot hozott. 1545. év. Weltwyck Gellért írja a császárnak, hogy Ferdinánd kívánsága szerint, vele Prágába ment. Ferdinand reméli az utasítás megváltoztatását, mit rövid időn vár; elutazása előtt a magyar urakat meglátogatván, az esztergomi érsek két óráig tartó beszédet mondott előtte a császár jöttéről, a birodalmi segélyről, a magyar lovasság fizetéséről, mikre Veltwyck neki pontonként felelt. Magyarország rendei a nagyszombati országgyűlésből köszönik V. Károly jó akaratát, melynél fogva az országot a török ellen megvédeni határozta, ajánlják azonban neki,hogy ha a magyarok teljes segedelmére számolni akar, a törököt az országban megelőzze, különben itt mire sem megy; az élelmiszerekről és egyéb szükségesekről, mint a császár kívánja, fognak gondoskodni. Veltwyck tudósítja V. Károlyt, hogy a diétán igen erős kikelések tétettek a császár, kivált pedig Ferdinand ellen amiatt, hogy Konstantinápolyba követet küldöttek békét kérni, mialatt őket segélylyel hitegetik, Fráter Györgyöt ellenben nagy embernek magasztalták; a kikelések oly erősek voltak, hogy azokat a követ nem is meri megírni ; végre mégis sikerült legyen neki őket lecsendesíteni s reményre ébreszteni, melynél fogva azután a császár vagy a király személyes fe vételének esetére adót és katonát ajánlottak, de az adót nem adják egészen a király kezébe, hanem kincstartót választottak, ki a pénzt a katonaságra költse. Fráter György fondorlatai által növeli az elégedetlenséget, mely kivált Ferdinand meg nem jelentéből származik ■ minden remény a császárban van, de ha nem jó, nagy zavar lesz, sokan Frater Györgyhöz állnak, a parasztok pedig és a kis nemesek, kiket, az urak elnyomnak, a töröknek hódolnak; beszélgetett Frater György biztosával, kit kémleni jöttnek hisz; a püspök sokat igér, ha a császár jő, kivált az élelmiszerekre nézve; az esztergomi érsek jól működött a király mellett, cardinalis óhajt lenni. Ugyanaz törökországi küldetéséről tudósítván V. Károlyt, írja, hogy a mitől tartott, megtörtént: Ferdinánd követe elébb érkezvén Konstantinápolyba (Veliwyeknek Velencziből kellett a franczia király követével együtt utaznia s Ferdinánd követének őket bevárnia) s azon aj kihallgattatást kérvén, a békeügyet nagy ígéretei által, melyeket a pasáknál tett, nem különben, mint a francziák elleni kikelései által megrontotta; emberét, kit Ragusából levéllel hozzá küldött, a törökök elfogták; a franczia követ meg akara gátolni Ferdinánd követének kihallgattatását, mig Veltwyck és Montluc (ez volt a franczia külön követ) megérkeznek, de a törökök Adurno (Ferdinánd követe) ígéreteiből gyanítván, hogy Ferdinánd a békéért adót is kész fizetni, a franciának többé nem hittek. Veltwyck attól tart, hogy miután a közönséges béke tárgyalását Ferdinánd követe így megelőzte, a franczia király ezt számítással történtnek tartandja s a császár ellen még inkább fondorkodandik, mind eddig. (Folytatjuk.) A bécsi Presse. II. Elleneink erkölcsiségét akarjuk még egy futó pillantásra méltatni. Nem tévedünk talán, ha (az ő meg újkor minden bölcsével s a keresztyén vallás tanaival egyező meg) a szándékok becsületességét s a méltányosságot, jogérzetet tekintjük az erkölcsiség mérveinek. Azon Németország-terjesztő pártnak világosan bevallott szándéka nem más, mint, hogy ruházza reánk nemzetiségét, azaz, vettesse le a magunkét — mert hiszen két nemzetiségünk egyszerre nem lehet. El akarják tőlünk venni, a mivel Isten kegyelméből bírunk, s szép és nem szép szóval arra hajtanak, hogy mondjunk le magunkról, sőt még segítsük is őket abban, hogy bennünket minmagunkból kivetkeztessenek; — nem e oly valamit kívánnak tehát, amit körülbelül öngyilkosságnak lehet nevezni ? De csak körülbelül, — mert sokkal több az: nem csak min magunk, de mások gyilkolása is; nemcsak testi, de még inkább lelki megnyomorítás.*) Hogy e vakbuzgó töredék által álmodott kiirtatásunk hasznos lenne-e a németeknek, oly kérdés, melyre — ha tüzetes fejtegetésébe bocsátkoznánk — csak tagadólag válaszolhatnánk; ez azonban nem tartozik ide; itt elég megállapítanunk azt, hogy a bécsi Presse és ágostai Allgemeine pártjához tartozók, kik Magyarország s egyéb tartományok németesítésére vállalkoztak, ezt magukra nézve bizonyosan hasznosnak tekintik. Hiszen a tolvaj sem lopna, ha magára nézve hasznosnak nem látná. De ami hasznos, még nem egyszersmind becsületes, s valami tény hasznosságából sohasem lehet becsületességét is következtetni, sőt — a mindennapi élet bizonyítja — az önhaszon épen legfőbb ellensége, leggyakoribb megbuktatója a becsületességnek. De mirevaló mindezt elmondani ? Minden ember tudja ezt! — Igaz. — Ha tehát minden ember tudja, minden ember maga is megítélheti, hogy németesíteni vágyó szomszédjaink becsületes szándékkal vannak-e irántunk. Menjünk tovább. Képzeljük, mintha pártfogóink fentebbi szándékukat elkezdték volna szépecskén végrehajtani, mink pedig ezen szándéknak ellene dolgoznánk, s amitől ők meg akarnának fosztani, azt lehetőképen védelmeznék: kérdés, volna-e erre jogunk? Más szóval: megtámadás ellenében van e jogunk magunkat védelmezni? Az észjog s minden helyeses/ ember azt mondja, hogy van, ami pártfogóink azt, hogy nincs. Haragusznak e pangermánok, hogy valamely nemzet saját nemzetiségéhez ragaszkodik, s meg nem foghatják, hogy más nemzetien nem akar megsemmisülni; törvénytelen ellenszegülőknek nevezik, a kik őrzik és ápolják, a mi minden törvény szerint az övék, — henczegő demonstrálóknak, a kik jeleseik emléke iránt kegyelettel viseltetnek, — „bntulni“ vágyóknak, a kik saját nyelvükön akarnak tanulni, — „botrány“ elkövetőinek, akik visszakérik!... Van-e bennök jogérzet? Ahol jogérzet nincs, ott méltányosságot is hiába keresnénk. Nem csodálkozhatunk ennélfogva, hogy amely jogot ők maguknak (méltón) tulajdonítanak, ugyanazt másoktól (méltatlanul) megtagadják ; nem csodálkozhatunk, hogy midőn ők Schiller ünnepére készülnek, nem akarják, hogy mi a Kazinczyét üljük meg, sőt — a mi több — még azt kívánják, hogy mi is a Schiller-ünnepet tartsuk ő velek ! még vádul hozzák föl ellenünk, hogy az ő jelesök iránt nem bódulunk oly nagyon, mint a magunké iránt! A mondottak, mikre a bécsi Presse és ágostai A 11- gemeine emberei maguk szolgáltatták a legmeggyőzőbb adatokat, úgy hiszszük, eléggé megvilágítják erkölcsi állapotukat, s ha még hozzá veszszük, amiket feljebb miveltségekre nézve soroltunk el, fővonásaiban teljes képet alkothatunk magunknak felőlök. Az eredmény az, hogy ők(műveltség tekintetében) tanulatlanok lévén, nem lehetnek tanítóink; erkölcsileg pedig nem tanúsítván irántunk jóakaratot, de még csak méltányosságot sem, minden bizalmunkat, minden hiteleket elvesztették, meggyőztek bennünket a felől, hogy ha szinte képesek volnának is azon vezérszerep eljátszására, melyet maguknak közöttünk kiszemeltek, ez a játék nekünk koránsem szolgálna javunkra, mert csak ők akarnak nyerni, nekünk csak vesztünkre törnek. így lévén a dolog, várhatunk-e vakbuzgó elleneinktől egyebet üldözésnél, gyanúsításnál, méltatlankodásnál ? s tehetünk-e egyebet, mint, hogy őket nem követjük ? Úgy hiszszük, tehetünk egyebet is. Tehetjük meg, sőt kell tennünk azt is, hogy míg ők (sokkal inkább saját kárukra, mint a mienkre) annyi balfogásuk után sem okulnak, mi ellenkezőleg csak annál szorgalmasabban okuljunk rajtuk. Ha így cselekszünk, mindazon tért, melyet ők ügyetlenségük által veszítenek, mi nyerjük meg. S miben álljon okulásunk, tettleg ? Röviden abban, hogy ellenkezői legyünk annak, amik ők. Ha ők kicsinylenek bennünket és törekvéseinket, mi csak annál nagyobbaknak érezzük magunkat. Ha nem akarnak tudni felőlünk, csak annál jobban gyűjtjük erőinket. Ha tagadják jogosultunkat, csak annál hőbben ápoljuk nemzeti önérzetünket. Ha kétségbevonják létünket, jövőnket, csak annál bizonyosabbak legyünk felőle. Ha ők a nem tűrés példáit adják, mi még tudjunk férfiasan tűrni, hisz az idő mutatja, hogy az ily tűrés nem gyöngít. Ha ők indulatoskodnak,mimérséklet által bizonyítsuk be felsőségünket. Ha ők nem fogynak ki a gyanusi(Eötvös József.) * „Oly nép, mely saját egyediségéből kivetkezve, másokba beolvadni képes, soha az emberi társaság hasznos tagjává nem válhatik; hasonló azon növényekhez, melyeket a forró égalj őserdeiben találunk, s melyek a szomszéd fát körül fogva, midőn indáikkal Betét lombját látszólag dúsabbá teszik, annak csak életerejét szíják fel, hogy vele együtt porba sülyedjenek.“ Másokból, mi se fogyjunk ki hűségünkből magunkhoz, s minél kitartóbbak ők üldözésünkben, mi annál kitartóbbak legyünk igazunk megsőrzésében. Ha ők az igaztalanság mesterkedéseivel fondorkodnak ellenünk, mi az igazság fegyverével szálljunk eléjök. Ha pedig ők, látszólag megtérve, édesgetni, hitegetni találnak, ne higyjünk mézes szavaiknak, de bízzunk folyvást csak min magunkban, így az ő vereségük és a mi győzelmünk bizonyos. 6. A „Wiener Zeitungéban olvassuk: „A bécsi és tartományi lapokban ismétlőleg megjelentek a belügyekre vonatkozó oly közlemények, melyek itt-ott törvénytelen, s maguknak testületi jogot illetéktelenül tulajdonító egyének nyilatkozatainak szélesebb körbeni terjesztésére szolgáltak. Amily kevéssé van a császári kormány szándékában egyrészről a jogosított vélemény-nyilvánításoknak akadályozólag ellenszegülni, úgy más részről ügyelnie kell arra, hogy tényleg vagy formaszerint magukban törvénytelen igények ne használtassanak fel ezenfelül izgatási eszközökül, s a kifejezések, miket ezek petitiók s ezekhez hasonló iratokban találnak, szóbeli lenyomatás által ne terjesztessenek. A kormány tehát megvárja a jó hazafi érzülettől, mely a belföldi sajtó közlegeinek nagy részét melegíti, hogy náluk e megjegyzés méltánylásra talál, s így nem is leene szükség az említettek folytatólagos közlése által azon eszközök használatához nyúlni, melyek egy határzott s közártalmú irány ellen a sajtórendtartás szerint alkalmazhatók.“ Midőn a hivatalos lapnak e tájékozó czikkét közöljük, egyúttal értesítnünk kell azokat, kik a pesti egyetem és a n.váradi akadémia joghallgatóinak a magyar nyelv melletti kérelmezésük tárgyában szerkesztőségünkhez közleményeket küldöttek be, hogy ezek viszszavétele iránt rendelkezhetnek. Stambul, oct. 19. Az összeesküvés fölötti vizsgálat rég be van fejezve, és az illető okmány a zultán előtt fekszik. Mint látszik, ismert szelídsége még folyvást erős harczot küzd a példaszolgáltatási szükségességgel. Ali pasa nagyvezír kereken kimondotta, hogy nincs bátorsága az összeesküdtek fölötti ítéletet közzé tenni és végrehajtani , ezen oknál fogva határozta el magát szultán, még hétfőn, azaz f. hó 17-én a nagyvezírtől az ország pecsétjét elkérni. Délután ő felsége a topphani kioszkba átázott, s magához hivatta az a pasát, tudatván vele Al letételét , igy szólott a többi közt hozzá : „Most egy derék, erélyes nagyvezírre van szükségem, ajánlj egyet nekem.“ Riza Kuprüszli Mehemed pasát ajánlotta és azultán azonnal beleegyezett. Küprüszli Mehemed pasa, Törökországnak legbecsületesebb államférfia, n ő erélyes és mély belátású próbált kormányférfiú , diplomata és katona. — Ha a szerencsétlen akadályok tevékenységét nem gátolják, úgy ő, az a pasával egyetemben sokat tehet, és Törökországot az örvénytől megmentheti. Azi pasa, becsületessége daczára, mint nagyvezír, az erély tökéletes hiánya folytán valóságos calamitása volt az országnak. Az utóbbi időben tökéletes bábbá sülyedt Mehemed Rushdi,Jussuf Kiamil és Fuad pasa kezei közt. Tegnap délben ment végbe szokás szerint sz új vezir Küprüszli Mehemed beiktatása a magas portánál. Omer pasa, ki mint bagdadi kormányzó hivatalából letétetett, új rendelet folytán Diarrickijbe száműzetett. Az angol kormány vádat emelt ellene, minthogy a tanaimat mellőzésével önkénytesen halálos ítéleteket hajtatott végre. KÜLÖNFÉLÉK. — A „Szegedi Híradó“ körülményesen tudósít a Szegeden a színházban megtartott Kazinczy-ünnepélyről. A színpad úgy mint a nézőség fényárban úszott. A színpad jobb oldalán Kazinczynak e czélra festett arczképe volt fölállítva, melynek keretét természetes virágokból készült koszom képezte; körülé magas, virágjok díszében álló forró égalji fák ■ a virágházak legválogatottabb lakói. A nézőtért kettős lángöv környezte. Szemben a színpaddal, a karzat homlokzatán, Magyarország czimere, háromszinü lobogók alatt; mindenik páholyoszlopon babérkoszorú, három nemzeti lobogóval s ugyanannyi gyertyalánggal; a nagy csillár zászlós koszorúval övezve. A férfiak és nők nagyrészt nemzeti ruhában jelentek meg. F.Szabó Amália Losonczynak az ünnepélyre készült versét s Garay „Magyar hölgy“-ét szavalá; Pajor A urhölgy Vörösmarty „Szózat“-át s népdalt énekle; Magyar könyvészet, 271. Sárospataki füzetek, prot. és tud. folyóirat egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében. Kiadják Erdélyi J., Hegedűs L., Szerelmes G., szerkesztik Antalfi János, Árvai József. Harmadik évfolyam Ill-ik füzet. Sárospatak, nyomtatta Jäger Károly a ref. főiskola betűivel. 1859. 8 rét. 201—296 lap.