Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)
1861-04-03 / 3342. szám
Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ april—júniusi évnegyedek folyamára. Előfizetés jár vidékre és helyben april— júniusi évnegyedre 5 frt 25 kr. o. o. Az előfizetések közvetlenül a „Pesti Napló“ kiadóhivatalához küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 30. A 1848-ki törvények, ha nem is egyenlők fontosságukra nézve, de egyenlők a legfontosabb okból: szentesitésöknél fogva, mely minden megsértetéstől védi, s minden odroghozási kísérleteken felül helyzi azokat. Mi volna az alkotmányos élet, ha a törvények érvényességüket a végrehajtó hatalom szabadkénye szerint nyernék vissza, vagy veszítenék el! A 73 követet,amelyet az uniást Erdély tartozik országgyűlésünkre küldeni, háztalan keressük. Azok nem fognak a kinyitás ünnepélyén jelen lenni, s a követ igazolások alkalmával sem. Üresen maradt, vagy tán még a terembe be sem vitt székeik, inkább fogják a kedélyeket ingerelni, mint a legtüzesebb szónoklatok. Minden szem midőn körültekint, már mintegy kérdezi : mi kezességünk van a jövőben, ha három törvényczikk, t. i. az 1847/s -ki pozsoni országgyűlés VII-dik, és az 1848-ki kolozsvári országgyűlés I-ső és II-dik czikke kiszakittatnék törvénykönyvünkből ? A közmegdöbbenés, mielőtt az ajkak fölnyitnának, hogy tiltakozzanak, már vádat és aggodalmat tolmácsoland. Mert kinek ne jutna eszébe, midőn a királyi előterjesztményeket hallgatja, hogy mi történt azon 1008 négyszög mértfölddel **), mely Magyarország testének az unió által csak oly kiegészítő része, mint a Tiszán inneni,vagy Dunán túli kerület, és mi történt azon 1 900,000 lélekkel , melynek szintoly joga és kötelessége volt a mi országgyűlésünkön képviseltetni, mint a tős magyar ajkú Szabolcs, vagy a többnyire román és orosz nyelvű Mármaros megye derék fiainak ? Ki ne sejtené — ha szintén elhallgatja is — hogy amely terembe most a hon atyái lépnek, az tanácskozási hely lehet ugyan, de törvényhozási nem ; mert az országnak csak egyes részei vannak még képviselve s pedig a hiányzó darabokat nem ellenség szállatta meg és tartja birtokban, hogy a kivételes helyzet egyaránt föloldozza a törvény kötelme alól a megjenteket és kimaradtakat? S végre, ki ne fájlalná, hogy midőn az „inaugurale diploma“ a királyt az ország területi épségének megtartására kötelezi, a viszonyok hatalma mind az uralkodónak az alkotmányra teendő esküjét, mind pedig a koronázás nagy ünnepét, mely történetünkben korszakot fogna alkotni, távolabb vetette, mint gondoltuk, s mint a haza és trón érdekei kívánják ? Erdély nem társország, mint a minő Horváthország, mert az unióval képviseleti különállása megszűnt. S ha a zágrábi nemzeti gyűlés követeinek távollétét fájlaljuk is, az erdélyi képviselők meg nem jelenése a legnagyobb és legelőlegesebb sérelmek egyike , melynek megorvoslása nélkül, még hozandó törvényeink érvényessége is kétségbe vonathatnék s a képviselők háza csonka parliamentnek volna nevezhető. „Rara temporum felicitas, ubi sentire, quae velis, et quae sentias, dicere licet“, mondja Tacitus. Tizenegy év szenvedései után, gondolataink és érzelmeink végre rejtekeikből a nyilvány elébe kiléphetnek. Midőn néhány hónap óta a sajtó nálunk is szabadabban mozog és a nemzet érzelmeit tolmácsolni — legalább bizonyos mértékig — lehet, a kormány nemcsak a journalistika által, de a megyék és szabad királyi városok tanácskozataiból és határozataiból is meggyőződhetett volna arról, mikép az 1848-ai törvények elismerése és végrehajtása nélkül, lehetetlen a provisoriumon kívül más eredményhez jutni. Ha pedig az October 20-diki rendszerváltoztatásnak utolsó stádiuma, csakugyan az alkotmányos működések fölfüggesztése lesz, akkor mind könnyebb, mind pedig veszélytelenebb lett volna a Bach absolutismusát folytatni, mintsem újra szervezni a reactiót s pénzt, eszközöket s kedvező körülményeket teremteni oly állapot visszaidézésére , mely fölött pálczát tört maga az uralkodó , melyet elitélt a világ s melyet ujongó örömmel üdvözölnének Ausztria minden ellenségei. KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Valamint nincs füst, tűz nélkül, szintúgy még a legképtelenebb és teljesen alaptalan rémhirek is rendesen igen feszült helyzetre mutatnak, a parázs alatt dúló tűzre, mely minden percben magas lángra lobbanhat fel. Ily rémhírekkel találkozunk néhány nap óta az összes külföldi sajtóban. Egyfelől azt állítják, hogy Austria casus bellinek nyilvánította volna Rómának a piemontiak általi megszállatását, másfelől pedig Franczia és Angolország közti szakadástól tartanak és ez utóbbi aggodalmat nem kevéssé növelte azon heves czikk, melyben a félhivatalos Patrie az angol udvar „ármánykodását“ megtámadta. Megvalljuk, hogy mind a két aggodalmat túlzottnak tartjuk. Mi oka lehetne Austriának Róma megszállatását casus bellivé tenni? Ha ily nyilatkozat akkor történik, amidőn az első piemonti katona az egyházi állam területére lép, ennek lett volna értelme. Austria ez által azt tanúsította volna, hogy a pápának nemcsak szellemi, hanem egyszersmind világi hatalmát a legvégsőig védelmezni kész. Miután azonban a bécsi kormány békén nézte — és békén nézni kénytelen is volt — azon csonkítást, melyen a szent atya világi hatalma keresztül esett, nem található ok, mely miatt most egyszerre e világi hatalom mellett fegyvert ragadna, ha csak azt nem akarjuk hinni, hogy Austria átalában ürügyet keres a háború megújítására. Pedig valóban nem olyan az osztrák birodalom helyzete, hogy a háború megújulása rá nézve kívánatos lenne és a belső consolidáció nem tett még oly hatalmas előmeneteleket, hogy egy erélyes lépés kifelé a győzelem és könnyebbülés reményével kecsegtetne. Azonkívül oly hadüzenet, mely Róma megszállására támaszkodnék, nem annyira Olasz mint Francziaország ellen lenne irányozva, mert Rómának elfoglaltatása a piemontiak által oly tény volna, melyet Francziaország nemcsak hallgatva tűrhetne, miként példa a nápolyi hadjáratot, hanem, melyet egyenesen segítenie kellene az által, hogy a maga hadát viszszavonja. A tulajdonképem vétkes tehát ez esetben nem Victor Emanuel volna, ki a francziák által odahagyott állomást elfoglalná, hanem Napóleon, ki a pápát cserben hagyja és csak így teszi lehetségessé az olaszok bevonulását. Tehát miként mondjuk, ily okból eredő hadüzenet nemcsak Olasz-, hanem egyszersmind Francziaország ellen is volna irányozva, de Olasz- és Francziaországnak Austria egymaga nem vetheti oda a keztyüt a Róma ügyéért. Gyámolításra ily esetben még Németország részéről sem számolhatna,mely részint vallási,részint politikai okokból, aligha hajlandó lehetne, a szentszék világi jogaiért síkraszállni. Ha a Minció vonala volna a megtámadás czélpontja, meglehet, hogy Németországban azon nézet vergődnék túlsúlyra, hogy a velenczei terület a német határok biztossága érdekében nélkülözhetlen. A római kérdés azonban teljesen közönyösen hagyná a németeket és ily háború tán még magában Austriában sem volna népszerű. A részint teljesen kiszorított, részint birtokukban fenyegetett olasz fejedelmek ügye már csak együttesen védhető; ez úgy győzne, ha Austria diadalmasan állná ki azon harczot, melyet saját olaszhoni birtokáért vívnia kellene, és szintúgy el van veszve, ha Austria e küzdelemben szerencsétlen volna. Victor Emanuel helyzete olyan, hogy a végküzdelemben vagy mindent meg fog nyerni, vagy mindazt el kell vesztenie, amit két év óta sajátjává ten. Ezen okokból valószínűtlennek látszik az, hogy Ausztria Róma megszállatását casus bellinek akarná nyilvánítani. Nem sokkal nagyobb valószínűséggel bír azon hír, miszerint Párisban okot keresnek az Angliávali meghasonlásra. Mi indíthatná Napóleont oly lépésre, mely egész eddigi eljárásával ellentétben állana, azon eljárással, mely főleg arra látszott irányzottnak, hogy a két nyugoti hatalom közti egyetértés meg ne zavartassák ? ! Ha csakugyan szándékában áll III. Napóleonnak keleten vagy másutt oly politikát követni, mely Anglia érdekével ellenkeznék, ő mindenesetre be fogja várni, mig az illető események megérnek és mig aztán Anglia veti oda neki a keztyűt, bevárná ezt annyival inkább, mivel eddig is mindig azt a taktikát követte, hogy ha háborút kezdett, ő maga látszassák a kihívott, a fegyver tagadásra kényszerített félnek. Ha tehát a franczia félhivatalos lapok nem ügyetlenkednek a magok rovására, hanem magasabb inspiratiót követnek, akkor alkalmasint ismét azon szinmanoeuvrek egyikével állunk szemben , mikben a napóleoni politika annyira bővelkedő. Vagy Angliától akarnak valamit kicsikarni ezen duzzogás által és nyomást gyakorolni az angol kabinetre az által, hogy a csatornán túli közvéleményt „az udvar ármányai“ ellen ingerükt és szakasztásteli félelemmel ijesztgetik, vagy az egész műtét Oroszországra céloz, mely mindig annyival szívesebben hajlott Francziaország felé, mennyivel inkább látszott az utóbbi Angliától eltávozni. A szóban álló híreknek, mint ilyeneknek, tehát épen nem tulajdonítunk valami nagy fontosságot, hanem — miként mondtuk — annak jeléül veszszük mégis, hogy mind a nyugati hatalmak közti viszony ismét válságos ponthoz érkezett, mind pedig Ausztria és Francziaország közt növekedett feszültség állott be. A nyugati krízis, miként annyiszor, úgy alkalmasint most is kölcsönös engedékenység által ki fog egyenüttetni, az Ausztria és Francziaország közti feszültségre nézve azonban nem mernénk hasonló reményt nyilvánítani. Statistikai közlemények. A magyar I. Akadémia mind nagyobb munkásságot fejt ki, mióta a nemzet az ő ügyét oly lelkes buzgalommal fölkarolta s adakozásaival az ő pénzalapját oly tetemesen növelte. Előttünk fekszik az Akadémia legújabb kiadványa, a Statistikai közlemények első füzete, mely az Akadémia statistikai bizottmányának dolgozatait foglalja magában. Reméljük, hogy mindazok , kik az ország ügyei megvitatásában, elintézésében részt vesznek, a Statistikai közleményeket megveszik s áttanulmányozzák, azért itt a megjelent első füzetnek tartalmát csak röviden említjük meg. Az előszó után, melyben az Akadémia titkára a stat. bizottmány keletkezését és czélját előadja, Konek Sándor értekezése következik, melyben a stat. bizottság által megindított népszámlálás elvei fejtegettetnek és igazoltatnak. Ez értekezés tekintetében jó lett volna, ha a füzet néhány héttel előbb jelenik meg, de különböző okok miatt a füzet később készült el, mint a bizottság óhajtotta. A II-dik czikk gymnasiumaink állását tárgyalja 1856/3-tól, 185%-ig. Hunfalvy János ezen értekezését az Akadémia egyik ülésében olvasta föl s tartalmát már akkor közlöttük e lapokban. Az olvasó sok igen érdekes adatot fog azon czikkben találni. Különösen az összehasonlítások nagyon érdekesek és tanulságosak. A függelékben néhány gymnasiumról részletes tudósításokat találunk; kívánatos, hogy ekkor lassankint az összes gymnasiumok ismertessenek meg. A III-dik czikk Faller Gusztáv, a selmeczi bányászati akadémia tanárától van s érdekes közleményeket a hazai bányászat, különösen a selmeczi bányászat köréből hoz. Azután a IV-dik czikkben az egyházmegyék részéről beküldött adatok vannak összeállítva, különösen a benczerendi sz.Mártonról czímzett pannonhalmi főapátság, s a pákráczi püspöki megye statistikai viszonyai részletesebben vannak föltüntetve. Az V-dik czikkben Galgóczy Károly a magyarországi takarékpénztárak részéről beküldött adatokat közli, s különösen a pesti érsekújvári, szegszárdi, komáromi, aradi és székesfehérvári takarékpénztárakról értekezik. A többi pénztárakat is ekkér fogja megismertetni, mihelyt az adatok beküldetnek *)• — Azután a füzetnek legfontosabb czikke következik, t. i. Lónyay Menyhért értekezése a magyar birodalom földterületi viszonyairól s egyenes adójáról. E czikket különösen az országgyűlési képviselők figyelmébe ajánljuk. — Végre a népesség mozgalma Pest városában 1859-ben czimkezikk dr.Tormsy Károlytól, berekeszti a nagyobb értekezések sorát, s azután az Egyvelegben még néhány rövidebb tudósítási adalék következik. — A röviden megismertetett füzetnek fő tartalmát tehát hazánk népességi, nevelésügyi, földmivelési, forgalmi és pénzügyi viszonyait tárgyazó adatok teszik. Már ezen fázet is *) Eddigelé még csak 12 takarékpénztár küldte be a kért adatokat; reméljük, hogy a többiek is beküldik a stat. bizottmánynak. Különösen pedig újólag fölkéretnek az összes honi takarékpénztárak , hogy a múlt évi kimutatásokat szíveskedjenek a bizottmánynak beküldeni. Kívánatos, hogy minden évben küldessenek be az évi kimutatások, miszerint a bizottmány azokat együtt földolgozhassa. Hegyes élet, Zalaegerszeg, mártius 19. Szép napra viradtunk tegnap, mert alkotmányos honpolgári közös jogaink egyik legszebbikének, leglényegesbikének, tizenegy évi halottjaiból föltámadása ünnepét ültük a tegnapi napon akkor, midőn a ránk lemosolygó derült ég alatt a zalaegerszegi választókerület részéről országgyűlési képviselőnket megválasztánk. A választási gyülekezetet Skublics István úr, mint a választás vezérlésére kinevezett elnök az előre kitűzött időpontban, délelőtti 11 órakor a megyeház előtti térségen, nem ugyan minden összeirt választók, de azok nagy részének megjelenése folytán megnyitván s a gyülekezet czélját az összesereglett választók előtt élőszóval is elmondván, azokat fölszólító, nyilatkozzanak , hogy országgyűlési követül — aki a nemzetgyűlésen, ezen választókerület részéről, a nemzeti közös szentügynek, alkotmányos honpolgári köz- és magánjogi érdekeinknek rendületlenül hű képviselője és elszánt szószólója legyen — ajánlani kit kívánnak? Ezen fölhívás végszava alig némult el az elnöki ajkakon — néhány kivétellel, kik Szladovics nevet hangoztatának — minden torokból a Szabó Samu név harsogott; az elnök erre törvény szabta kötelességét teljesítve, fölszólita a választókat, hogy Szabó Samu urnák követül megválasztatásában közakarattal megnyugosznak-e, vagy szavazni akarnak ? Szavazási kívánat nyivánulása helyett a választók újból Szabó Samu nevét harsogtaták s azon néhány ember is, kik előbb Szladovicsot kiáltottak, elnémulván, szavazni senki nem kivánt. Mihez képest a zalaegerszegi választókerület követének Szabó Samu itt helyi ügyvéd urban — ki az országbírói tanácskozmánynak is részese volt — egyhangúlag lett elválasztatása folytán, képviselőnkért lakházához, előttünk két nagy lobogót lengetve, melyek egyikén „éljen Szabó Samu“ fölirás volt olvasható — néhány százan elmenénk s Csillag László főszbitó által üdvözölve, őt a választás helyére kisérénk, hol is a következő hazafias beszédben fejező ki érzelmeit, tekintve politikai hitvallását : „Mélyen meghatott a bizalom, melylyel a választókerület részéről országgyűlési képviselőül elválasztatván, polgártársaim által megtiszteltettem. Nem vágytam e kitüntetésre, de honpolgári kötelességemnek tartom e szép bizalmat elfogadni, s tehetségem szerint hazámnak szolgálni. Érzem azon felelősséget, mely reám nehezedik, s érzem gyengeségemet is; de erősnek s rendithetlennek érzem magamat a hazaszeretetben, s ez világitó csillagként vezérlendi lépteimet. Nehéz s válságos időket éltünk s élünk ! Hosszú 12 éven át csak holt betű volt annyi koronázott királyaink által, annyiszor esküvel is szentesített ezer éves alkotmányunk, legfőbb kincsünk, a nemzetiség enyészettel fenyegettett, s úgy látszott, hogy régi dicsőségünk már csak a történelemé. De a nagy veszély idejében a nemzet is mindig nagy és erős volt: áthangzott dicső költőnknek ezen intőszava a hazán : „Ébren légy magyar, ort ki fog állni, ha nem te hazádért ?“ s mi felismertük a veszélyt, az egész nemzet mint egy ember kelt fel, s küzdve a legerősebb fegyverrel, a jogi törvény fegyverével, s a mai nap már egyik legszebb alkotmányos jogunkat gyakoroltuk. Azonban sok, még igen sok a teendő alkotmányunk hajójának még csak romjait bírjuk s nincs horgony, melylyel csak e romokat is biztosíthatnék ; azért némuljon el minden pártérdek, szünjék meg minden pártviszály, a nemzetnek szellemi öszszes erejére, a legnagyobb egyetértésre, megtörhetlen és önzéstelen hazafiságra van szükségünk, hogy alkotmányunkat teljes épségébe visszaállíthassuk és biztosíthassuk. Ily érzelemmel lépek azon pályára, melyre tisztelt polgártársaim bizalma meghívott elvem , egy tántoríthatlan hazafinak elve s kijelentem, hogy az 1848. évi törvények alapján alkotmányunknak sértetlenül leendő visszaállításáért teljes erőmből küzdeni, azt szilárdítani s a jogegyenlőség alapján tovább fejleszteni, hazafiui szent kötelességemnek tartandom. És ezzel, midőn hálámat nyilvánítanám e választást vezető bizottmány fáradhatatlan működéséért s polgártársaim szives bizalmáért; megyénk szülöttjének, a haza nagy fiának, Deák Ferencznek imájával zárom be nyilatkozatomat : Éljen a haza!“ A választási eljárás befejezésével a szózat három versszaka fedetlen fővel elénekeltetvén, a választás színhelyét lelki elégültséggel mindenki szép csendesen elhagyá. A nap hőse iránti őszinte hazafius tiszteletünk, ismert szeplőtlen polgári erényeiben, ingathatlan honszerelmében s hivatottságában helyzett bizalmunk ösztönzéséből, megválasztatása fölötti örömérzetünknek ünnepélyes kifejezést adandók, este fáklyás zenét rendezünk , a midőn Árvay István tiszt, tiszti főügyészünk Üdvbeszédében gyönyörűen tolmácsolá érzelmeinket . Szintén Zalaegerszegről Írják : A szentgróthi és tapolczai választókerületekbeli követválasztásokról rész hírek terjengtek. Minthogy a tapolczai választást vezérlő küldöttség jelentése már most előttünk áll, mint kétségtelen valót fájdalommal írhatom, hogy itt a választási eljárásnak valóban szomorító, igen szomorító kimenetele jön. A hivatkozott jelentés szerint, a választási gyülekezet megnyittatása folytán, a választók Barcza Sándort lelkesült közfelkiáltással képviselőjüknek kikiáltván, miután köszönetet mondva ingathatlan határozottsággal kijelenté , hogy a méltán hazafiai édes örömére szolgálható — benső közbizalom és tisztelet által ezen állásra tett felkaroltatását el nem fogadhatja, a követségre Kerkápoly Károly — a pápai főtanodában a bölcsészet tanára — és Prodánovics Dániel urak ajánltattak, — s az ekkor két részre szakadt választók megszavaztatásához készülő szavazatszedő küldöttség mielőtt működését megkezdhette volna, a választók között keletkezett rendetlenség az indulatok kőszült kitörésébe menvén át, a hely, mely legjelentékenyebb alkotmányos szép jogaink egyikének testvéri szép egyetértéssel gyakorlására volt rendeltetve, csakhamar veszélyes összeütközés véres színhelyévé vált, hol a kövekkel fegyverkezve s egymás ellen öldöklő kart emelve küzdött testvérek közül hárman életveszélyező súlyos sebek alatt roskadtak le, s számosan kisebb nagyobb sérüléseket szenvedtek. Ily jelenetnek röndeztetése folytán a szavazás helyet nem találhatván, a választást foganatba venni nem lehetett. A követválasztást újabb határnapul folyó hó 26-ra hirdettetik ki, s ez iránt, a választást vezető elnök főtiszt, Kristian Pius tihanyi administrator úrhoz s több illetékhöz a verekedés körülményeit előterjesztő levél intéztetett. Temesvár, márt. 28. Temes megye nyolcz választókerületeiben az országgyűlési képviselők megválasztása folyó hó 26-án ment végbe. Csak most érkeztek meg az eredményekről a hiteles értesítések, fájdalom, egy véres kimenetelű eset is idéztetett elő. Már a választók összeírására kiszabott határidő lefolyta előtt, részakaratú izgatások jelenségei tűntek föl, melyek czélja az volt, a népet különféle ámítások és ijesztgetések által, választói joga gyakorlatától elrémíteni. Azonban a temesi gróf és Temesmegye főispánja , magos németki Damaszkin János ur által Temesmegye lakosaihoz magyar, román, szerb és német nyelven f. hó 19-dikén intézett megnyugtató kibocsátványának köszönhetni, hogy legalább a beírásra jelentkezett választók a választóhelyeken megjelentek és egy eset kivételével, e magasztos joguk ünnepélyes s ildomos gyakorlata által tanúságot adtak arról, hogy magukat a szabadság és alkotmány ellenes által, vak eszközül fölhasználtatni többé nem hajlandók. Az említett főispáni kibocsátványt az uralgott viszonyok közelebbi megítélhetése végett ide mellékelve, ezen szükségesnek tartott bevezetés után áttérek a választások eredményére. Közfelkiáltással egyhangúlag megválasztalak: az új aradi választókerületben. Pesty Frigyes, a „Delejty“ szerkesztője; az orczifalvi választó-kerületben: Orosy Mátyás; a kis-becskereki vál. ker. Manaszy György. (Vetélytársa a választás előtt visszalépett.) Szavazás utján megválasztatták: a rékási választó-kerületben: Fischer István (e kerületnek 1848-ban is volt képviselője), Joannovics Constantin cs. k. román iskolai igazgató ellen; a buziási választókerületben : báró Lepreszti Árpád, Pap Vincze ellen (a harmadik jelölt a választás közben visszalépett); a csákovai választókerületben: Bogdán Vincze, Popovits Simon ellen; a moraviczai választókerületben : Mocsonyi György, Bobik Gusztáv plébános és Hollósy Mihály ellen ; több vagy kevésbé tetemes szótöbbséggel végre a lippai választókerületben : Missits János Temes megye másod alispánja és Marieneszky Athanaz között szinte szavazásra kerülvén a dolog, az utóbbira esett 460 szavazat, ellene Missits János 591 szótöbbséggel jön megválasztva, miután a részben román és német választók közül 1051 ruházta volt reá bizalmát. A moraviczai, rékasi és njaradi választókerületekben történt fondorkodásokat, miután azok — hála Istennek — a szándékolt káros eredményt nem eszközölhették, hallgatással mellőzöm. Annál sajnosabb, hogy Lippán a fölizgatott, azonkívül bor és pálinka hatása által részben még föl is hevített választók közt, lelkiismeretlen izgatók által — a választás bevégezete után — előidézett verekedés több ember életébe került. Már a választás kezdetén nem csekély izgatás jelei, tűntek föl, azonban a választóküldöttség erélyes csillapító befolyása, erőszakos kitöréseket még képes volt visszatartani, — föltűnő volt egyébiránt azon körülmény is, hogy Marieneszky párthívei közül többen vörös keresztekkel ellátva jöttek a választáshoz. Alig hogy a szavazás be jön fejezve, és mialatt a küldöttség a jegyzőkönyv berekesztéséhez fogott, az udvar hátulsó szögletéből egy vezénylő hang : „itt az idő, most meg kell rontani“ fölkiáltással kezdeményezte azon szomorú következésű verekedést, melynek eddigi tudomás szerint két halott és három nehéz sebesült jön áldozatja. Az első támadás a választó németek ellen volt intézve, míg később a verekedés általánossá vált. A tényállás szigorú kiderítése különben már folyamatban van. Az említett izgatások megitélhetése végett és statisztikai érdekből is, megemlítésre méltónak vélem az egyenként 30,000 lakost meghaladó nyolcz választókerületben bejelentkezett választók számát u. m. látszik Temes megye 272,574 (Versecz városa nélkül) nagyobbára vagyonos lakosaihoz mérve, nem igen megfelelő arány. Torontál megye párdányi választókerületében Bogdánovich Willibald ellen (551 voksal) rúd a lippai választó kerületben : 1898 az uj aradi „ 1949 a buziási (rittbergi) „ 1669 a kis becskereki „ 1952 az orczivalvi „ 2099 a moravitzai „ 2314 a csakovai „ 2936 és a rékasi „ 2 657. A mint *) Az 1847/8-ki V-dik czikkben csak 69 követről van szó , de ezen szám az erdélyi 1848-ki I-ső czikk által 73-ra igazittaték ki. **) Nem értjük ide a Részeket, melyek 101 Syszög mérföld területen 263 ezer lelket számlálnak, s országgyűlésünkre a folyó hó 22-ke körülognak képviselőket küldeni. bizonyítja, hogy hazánk statistikáját magunknak kell megírnunk, mert a számokkal is lehet visszaélni, így pl. Hunfalvy János értekezésében gymnasiumaink viszonyairól egészen mást bizonyítanak a számok, mint amit ugyancsak számokkal az osztrák-német statistikusok akartak bizonyítgatni. Lónyay Menyhért nagy fontosságú értekezésében is mást bizonyítanak a felhordott számok, mint az osztrák pénzügyérek belőlük kiolvasni akartak. — Megjegyezzük még, hogy a 10/B íves füzet ára csak 1 ft, tehát aránylag nagyon csekély. 1861. Szerda, ápr. 376—3342. 12-ik évi folyam. e lap szellemi részét illető minden közlemény 1 Kiadó-hivatal: Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija: Szerkesztési iroda: a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7 dik szám földszint. Vidékre , postán: Helyben, házhoz hordva: 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. _ , 1 «ff -m-id Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- I A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. e. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos Szép-utcza 1-ső szám, 1-só emeletigadtatnak el. | körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. e._________ petit-sor 25 ujkr.___________