Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)
1861-05-01 / 3366. szám
PEST, április 30. A birodalmi tanács magatartása nagyfontossággal bírhat , de a mi országgyűlésünk tanácskozatainak irányára nem fog befolyni. Állásunk tiszta, világos, félre nem érthető. A „pragmatica sanctio", mely kétoldalú szerződés és alaptörvényünk, az örökösödési rendet s hazánk alkotmányos és független önkormányzását egyaránt biztosította. Nincs halandó, ki megmondhassa, melyik része fontosabb a „pragmatica sanctio“-nak, s melyiknek egyoldalú fölbontása volna a nagyobb jogtapodás, a megdöbbentőbb szentségtörés? A „pragmatica sanctiot“, hogy kifejezései félre ne értethessenek, a király az országgal együtt magyarázta meg, az 1791-diki 10-dik törvényczikkben. És a nemzetnek az uralkodóházzal kötött kétoldalú szerződésében, úgy a mint az hivatalosan és hitelesen értelmezve van az 1791 ki 10. törvényczikkelyben is — ugyan melyik jogtudós találhat föl mást, mint a személyi uniót? „A betű megöl, a szellem elevenít“, idézhetik ránk, a szentírást államian alapmondássá gyártók. Ámde, ha a betű megölne, akkor megöl a szellem is, mely a „pragmatica sanctio“ban a betűkkel tökéletes „concordantiában“ van, s nagy szerencsétlenség volna mind a hűségre, mind a szabadságra nézve, ha a nemzeteknek az uralkodóházakkal kötött szerződései „megölő betűknek“ képzeltetnének bármelyik fél, vagy bármelyik politikai vélemény által. Oltalmazzon a gondviselés minket az erkölcsök és vallásos érzések ilynemű lazultságától! A független és alkotmányos kormányzásnak legszabatosabb kifejezései az 1848- as törvényczikkek, melyek, midőn a „pragmatica sanctio“ értelmében rendezték a kormányzást, a kiváltságok helyébe az egyenlőséget léptetvén, a rendi szervezetet népképviseleti rendszerré alakíták.S először épen az 1847*. törvényekben fordul elő oly intézkedés, mely a közös viszonyoknak a „pragmatica sanctioban“ biztosított személyi unióval egyeztetésére vonatkozik. Az 1847/8-ki III-dik törvényczikk 13- dik §-sa t. i. igy szól : „A ministerek egyike folyvást ő felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli.“ őseink, kik 1723-ban, és atyáink, kik 1791-ben az országgyűléseken szerepeltek, több szigorral, mondhatni: puritáni merevséggel bírtak, hogysem azon viszonyokat, melyek a 13-dik §-ban érintettek, megemlíteni, vagy az óvatossággal, vagy a hazafiassággal ellenkezőnek ne tartották volna. 1848 csak is azért volt bátrabb 1723- nál és 1791-nél, mert a felelősségben kezességet nyert a túlterjeszkedések ellen, s mert ezentúlva az osztrák örökös tartományokat is Magyarország szabad szellemétől támogatva, szabadoknak és alkotmányosoknak képzelte. Különös elfogultságnak, mint valami sötét fellegnek, kell az osztrák államférfiak politikai belátásának horizonjára nehezülni, midőn a közös viszonyok elintézését áhitják, s a 48-diki törvényeket érvényteleneknek mondják , holott egyedül csak az 1848-ki törvények azok, melyek e szót „közös viszonyok“ ismerik, bár százados jogainkat meg nem sértő értelemben, de határozottan említik : z*!? egy minister tárczájának külön szakává is teszik. Történek azonban a szentesített és a fejedelmet gáz országgal egyenlőn kötelező 1548-.ki törvények érvényességének megtagadása bármi okból; országgyűlésünknek az alkotmány teljes helyreállítása előtt nem lehet a visszahelyzés egyszerű követelésénél másba elegyedni. Csalódni fognak azok, kik a mérsékleti pártot alkotmányos börzeaneveknek és a magyar alkotmányt az osztrák értékpapírokhoz hasonlónak képzelik, melyeken a napi árkeret szerint, s még pedig gyorsan kell túladni, mert különben beesőket tán egészen is elveszíthetik. Mi jogainkra támaszkodva, s a jogos követeléseken túl nem terjeszkedve, tudunk tűrni, várni, szenvedni és a jobb időkbe bizni. Válaszfölirat vagy határozat: e pártjelszavakat kár volna a Lajthán túl másnak tartani, mint a minőknek tartják mi, kik a Lajthán innen lakunk. A válaszfölirat és határozat közt lehet figyelmet érdemlő formakülönbség, de nagy tévedésben élnek azok, kik tartalomkülönbséget is keresnek. A „válaszfölirat“ emberei a törvényességet úgy fogják védelmezni, mint a „határozat“ pártolói, s a „határozat“ emberei csak úgy fognak óvakodni a törvényes térreli lelépéstől, mint a fölirat pártolói. A birodalmi tanács elnökeinek politikai színezetét tekintve, vérmes reményeket nem táplálunk sem az iránt, hogy az osztrák birodalom belügyei a szabadelvű intézmények alapján hamar és kielégítő megoldást nyerhessenek, sem pedig az iránt, hogy külviszonyai a népek rokonszenve által támogatva, javulásnak induljanak. Beállhatnak a viharos idők, a talán épen midőn verőfényes nap van kilátásba helyezve, s midőn még az átfutó jégeső is roppant kárt okozhatna. De mi úgy hisszük, hogy a magyar nemzetet nem akkor érné a legnagyobb veszedelem, midőn szent István koronájának tartományait külmegtámadásoktól kellene oltalmazni, hanem akkor, midőn e haza fiaiban megszűnnék azon önérzet , azon alkotmányos és független kormányzatra törekvés, melyért nekünk megbocsátani nem tudnak azok, kik e tulajdont tőlünk elsajátítani képtelenek. KEMÉNY ZSIGMOND: Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése ápril 30-dikán. Az ülés megnyitása után az elnök azon kegyeletes indulatnak megfelelőleg, melyet a ház a köztiszteletű hazafi halálánál tanúsított, mindenekelőtt azon hálóiratot közli a házzal, melyet az elhunyt gyászoló családja a házhoz intézett, s melyben forró köszönetének nyilvánítása mellett, a boldogultnak diszkardját a háznak emlékül fölajánlja: Kubnyi Ferencz. Azon nézeten van, hogy az ereklyének legméltóbb helye, a nemzeti muzeum történet tára, s inditványozza, hogy a kard a muzeum igazgatóságának őrzés végett átadassék. Az indítvány általános helyesléssel fogadtatván, az elnök gr. Keglevich Béla jegyző urat bízza meg az átadással. Ezután Vadnay Lajos képviselő, mint a tegnapi gyászszertartást intéző bizottmány előadója olvassa följelentését, melynek az elhunyt arczképének a nemzeti múzeum képcsarnoka számára megszerzése, és síremlékének fölállítását illető részére az elnök azon indítványt teszi, hogy azokat a gyászszertartás rendezésével megbízott választmány intézhetné el. Az indítvány is közhelyesléssel találkozván, az ápril 26 és 27-ki ülések jegyzőkönyvei olvastatnak föl s a 16 diki csekély módosításokkal , a 27-diki pedig megjegyzés nélkül hitelesíttetik. Ezek után tudatja a ház elnöke, hogy hozzá időközben több rendbeli hivatalos irat érkezett be, ugyanis: 1. Kolozs megye állandó bizottmányától kettő: egyik másolata azon föliratnak, melyet a nevezett megye ő Felségéhez intézett a magyar országgali egyesülés ügyében, másik ugyancsak azon megyének, közvetlen a hongyüléshez intézett fölirata,melyben meg nem hivatása ellen panaszkodik, s reménye, hogy a ház osztozik azon meggyőződésben, hogy a testvérmegyék nélkül jogérvényes határozatok hozásába nem bocsátkozhatik. Bernáth Zsigmond e közörömre szolgáló föliratot kinyomatni, s a tagok között kiosztatni indítványozza. Kubinyi Ferencz: Reményű, hogy a testvérmegyék meghívás nélkül is meg fognak jelenni a hongyülésen, s addig is óhajtja, hogy azon öröm, melyet Kolozs megye lelkes főtirata a háznak okozott, jegyzőkönyvileg kifejeztessék. Az általános helyesléssel találkozott két indítvány értelmében a határozat kimondatvan, elnök jelenti hogy: 2. Zemplén megyének, a hétszemélyes és királyi tábla, valamint a váltó törvényszék tagjait illetőleg hozott azon határozata közöltetett vele, hogy az illetők legnagyobb részben olyan egyénekből állván, kik a nemzet rokonszenvét eljátszották, de különben is kineveztetésük felelős minisztérium által ellenjegyezve nem lévén, állásukat törvénybe ütközőnek tekinti. Tudomásul szolgál. 3. A Jász és két Kun kerületek nyilatkozata az iránt, hogy mivel, különösen a hazánkban lakó szerbek, kívánságaik formulázása alkalmával a hármas kerületekre hivatkoztak, ők az 1848. törvényekben kimondott egyenlőség alapján magukat külön nemzetiségnek tekinteni megszűntek (éljenek) s egyúttal kiváltságos helyzetük megszűnése tekintetéből, kérik magukat azon évenkinti 3000 darab arany fizetésétől is felmentetni, melyet az előtt a nádori fizetéshez járuni köteleztelek. (Helyes.) A kérvényi bizottmányhoz utasittatott. 4. Pozsony sz. k. város ismételve folyamodik az iránt, hogy a Dunán inneni kerületi törvényszék, nevezett k. városba helyezissék; hasonlókép a kérvényi bizottmányhoz utasittatok. 5. Jászberény város közönségének abbeli nyilatkozata, hogy az October 20-iki diplomát jóakaratu kezdeményezésnek nem tekintheti stb. Tudomásul szolgál. 6. Lubló választókerületi több választók folyamodása Tized Miklós választatása ellen. Az illető képviselő már igazoltatván, a folyamodás, mint elkésett, figyelembe nem vétethetik ugyan, de formaság tekintetéből a 9-es osztálynak mégis kiadatik. 7. Beöthy Zsigmond Komáromvárosi képviselő felvilágosításat, kifogás alá esett választását illetőleg. Nevezett képviselő választása tárgyalásánáli használat végett az illető osztály előadójának kiszolgáltatott. Jelenti továbbá az elnök még azt is, hogy a boldogult Palóczy László képviselő, a 9-es bizottmánynak is tagja lévén, a halála által ott megüresült hely betöltésére, az illető osztály azon megjegyzéssel utasíttatik, hogy kebeléből a lehetőséghez képest oly tagot válaszszon, ki egyúttal a 9-es bizottmánynál az előadói teendőket is elvállalni hajlandó volna. Nemkülöben a gyászeset által megürült képviselői szék betöltésére is, Miskolcz városát elnökileg felszólítandónak tartja. Ez indítványok elfogadtatván, miután más elintézendő tárgy elő nem fordult, a ház a napirendre, vagyis az igazolási eljárás folytatására tér át. A VII. osztályba sorozott Böszörményi László és Bakalovich Szilárdra nézve, az elsőt illetőleg, utólagosan beérkezett okmányokból kitűnvén a vádak alaptalansága, a másodikra nézve pedig épen nem bizonyíttatván azok, nevezettek közfelkiálás útján igazolt képviselőknek nyilváníttattak. A már a VIII. osztályba sorozott Buday Lőrincz eseténél merültek ugyan fel véleménynyilvánulások pro et contra, azonban a vége mégis az lett, hogy a nevezett képviselőt a ház többsége igazoltnak nyilvánítá. De„mont jön a feketeleves!“ Horváth Boldizsár előadó, Dobránszky Adolf nevét kiálta ki, s azon pillanatban a képviselőház majdnem minden padjáról felhangzott az érdekeltséget tanúsító „halljuk.“ A szóban forgó választás ellen különböző időszakokban háromféle petitio adatott be, minek folytán az illető osztály is kényszerülve volt három külön jegyzőkönyvet venni fel, melyeknek, valamint a hozzájuk csatolt számos okmányoknak felolvasása, majdnem egy órát vett igénybe. A felolvasott okmányokból az érdekes egyéniség politikai jellemére és a megválasztatása körüli eljárásokra vonatkozólag nem épen a legépületesebb dolgok kerülvén ki, az osztály, nem a bepanasztott politikai múltjára és jelenére, hanem tisztán a választásánál előfordult törvénytelenségekre lévén tekintettel, választatásának megsemmisítését és Sárosmegye Zborói kerületében új választásnak elrendelését véleményezi. Bánó József: Súlyosaknak találja ugyan a vádakat, de épen azért mert súlyosak, nem lehet egy véleményen a választmánynyal (!) miután a ház, Benczúr Miklós képviselő választásánál, ugyan azon törvénytelen eljárás ellenében, mely itt a most szóban forgó képviselőnél kifogásképen hozatik föl, sokkal elnézőbb volt. Ő azt hiszi, hogy szigorú és részrehajlatlan vizsgálat a czélnak jobban meg fog felelni. Bajanovics. Belátja, hogy az osztálynak igaza volt, midőn a választás megsemmisítését ajánlotta, őt azonban egészen más szempont kényszeríti arra, hogy a választmány nézetét ne fogadja el teljesen. Hivatkozik ugyanis a bécsi lapoknak azon állítására, mely szerint azon fogadtatás, melyben Dobránszky Adolf a ház II. ülésében részesült, nem az ő személyét, hanem az egész ruthén népet illeti. Nem akarja a bepanaszolt képviselő múltját fölemlíteni, pedig az már magában elégséges volna arra, hogy mindenki megértse belőle, hogy a ház tagjai közül senki sem tarthatja különös szerencséjének, hogy a többször nevezettel egy padon ülhet, de a fölolvasott okmányokból még oly törvénytelenségek is tűnnek elő, melyek ellenében a háznak a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. De hogy a ház e szigort teljes részrehajlatlansággal alkalmazhassa, arra nézete szerint pártatlan vizsgálat szükséges. Vajai Károly: Az előtte szólóval egy nézeten van arra nézve, hogy az érintett fogadtatást Dobránszky Adolfnak igenis személyét illette, de osztja azon nézetét is, miszerint a bécsi lapok azon megjegyzéseit, melyek szerint Dobránszkyt a ruthen néppel identificálják, ignorálni nem lehet, s következéskép szigorú vizsgálatot, s pedig a tárgy különös fontosságához képest, kivételesen legalább kéttagú küldöttséget ajánl. Károlyi Ede gr. Dobránszky múltja eléggé ellenszenv ébresztő ugyan, de mégsem óhajtja, hogy a ház ítéletének kiindulási pontul szolgáljon. De minthogy a beadott panaszok mellé csatolt okmányokból kiderül, hogy a választás a törvény ellenére m megszakasztatott; továbbá, hogy abban oly község is vett részt, mely nem az illető választókerületbe van osztva, az osztály véleményére, vagyis a választás megsemmisítésére szavaz. Bónis Samu: őt nem vezeti félre azon tekintet, hogy szigorúságunk agitatiora fog okot szolgáltatni, mint bíró, felül teszi magát ilyen tekinteteken. A dologra nézve azon véleményben van, hogy a választást vagy az elkövetett törvénytelenségek, vagy az illető személye elleni kifogás miatt lehet megsemmisíteni. A most szóban forgó képviselő pedig idegen ellenséges seregnek szolgált vezetőül, s várjon ki ne tudná, hogy ez törvényeink értelmében hazaárulás. A bizottmány azonban sem ez okból, sem a választásnál előfordult, a hazánk integritását veszélyeztető agitatiókra való tekintetből, hanem az előfordult törvénytelenségek szempontjából inditványozá a megsemmisítést, melyhez részéről ő is, döntőnek találván sz erre nézve felhozott két okot, teljes nyugodtsággal hozzá járul. Tisza László lényegben Bujanovics és Bánó József nézeteit pártolván, a vizsgálatra szavaz. Keglevich Béla gr. Az iratok nyomán a megsemmisítésnek volna ugyan helye, azonban a több felől nyilvánított tekintetekből ő is csak vizsgálatot óhajt. A bepanaszolt politikai jellemét illetőleg azon nézeten van, hogy azt a ház ne igen taglalgassa, hanem az illető vessen számot önmagával, hogy milyen tudattal jelenhet meg e helyen. Csanády Sándor: A választást megsemmisíteni óhajtja. (Szavazzunk.) Tisza Kálmán: Ha a ház szavazást óhajt, eláll szavától, de ha többen is szólni akarnak, ő is fenntartja jogát. (Szavazzunk.) Elnök: A tárgy fontossága kimerítő értekezést igényelvén, kéri a tagokat, hogy egymást kihallgatni szíveskedjenek. Tisza Kálmán vizsgálatot kíván. Kazinczy Gábor: Hogy mit írnak ez ügyben a bécsi lapok, az a háznak privát tudomásul szolgálhat ugyan, de tanácskozásának tárgyát nem képezheti. Magát a tárgyat illetőleg Bonis nézetén van, de vannak oly emberek, kikre igen jól lehet alkalmazni Cicerónak Catilina ellen intézett eme szavait: „vivit imo etiam in senatum venit.“ Ő tehát e tárgyban szigorú, több tagból álló küldöttséget kiván kineveztetni, mely a fennforgó ügyet, ne mint egyszerű választási kihágást, hanem mint az 1723. 15. sz. értelmében főbenjáró kérdést vizsgálja meg (helyes). Ragályi Miksa: Minden más kérdés‘81 eltekintve, csak azt kérdi: törvényes e vagy nem a választás, s miután az előmutatott okmányokból világosan kitűnik a „nem“, azt megsemmisíttetni kívánja. Beniczky Lajos. A tisztelt Dobránszky (nem tisztelt bizaz) úr személye elleni vádakat nem tartja ugyan olyanoknak, melyek valaki megválasztását lehetlenné tegyék, azonban a kérdésben forgóra nézve nem a „vivit imo, etiam in senatum venit“, hanem ugyanazon beszéd kezdő szavait a „Quousque tandem abatere Catiana“t kellene alkalmazni. Szaplonczay József: A követjelölt politikai nézeteit az illető választókerület és nem a ház bízája meg, s ha a választók azt elfogadták, a háznak nem áll jogában kifogást tenni azok ellen. Vizsgálatot ajánl. Luzsénszky Pál b. megsemmisíttetni akarja a választást. Eötvös Tamás, Latinovics vizsgálatot követelnek. Bernáth Zsigmond. Azt kérdi, mit mondana a ház, ha az illető osztály nem a „ quid juris, hanem a „quid consilii“ szempontjából ítélne. Az osztály véleménye megvan, a háznak jogában áll azt tetszése szerint elfogadni, módosítni, vagy megsemmisítni. De Bánó Józsefnek Benczúr Miklós esetére való hivatkozására nézve, kénytelen kijelenteni, hogy a tisztelt képviselőnek nincs joga a háznak már egyszer kimondott határozatát bírálgatni. Patay István és Pillér megsemmisítésre szavaznak. Bánó Miklós szigorú vizsgálatot óhajt. A ház felkiáltás utján most a szavazást sürgetvén, az elnök felteszi a kérdést, s a felállás általi szavazásból kitűnvén, hogy a ház többsége az osztály nézete ellen, a vizsgálat, s mégpedig csak egy képviselő kiküldése mellé nyilatkozott. Azon kérdésre nézve , hogy ki küldessék ki a vizsgálat teljesítésére, a fölkiáltásokból a többséget kivenni lehetetlen lévén, az elnök indítványára, holnap reggel történik a szavazás úgy, hogy minden tag magával hozván az illető nevével ellátott szavazó czéduláját, azt a szavazatszedő edénybe dobja, s a gyűlés után az eredmény összeolvastatván, holnap után fog kihirdettetni. Az ülés eloszlik.*) Palóczy László temetése. Közöljük a képviselőház elnökének, Ghiczy Kálmán úrnak, a Múzeum csarnokában és Jámbor Pál képviselőnek a pályaudvaron tartott szónoklatát. Az elnök megható gyászbeszéde a következő : „Tisztelt gyászoló közönség! A nemzet képviselői, midőn néhány héttel ezelőtt a hon minden részeiből egybegyűltek , hogy újból megalakítsák az annyi veszély és szenvedések által sújtott hazát, egy társuk körül sereglettek össze, kit aggkorának nemcsak évei, hanem bölcsesége is, s az ősz fürtök alatt az ifjúság hevével dobogó szivének hazafiai meleg érzete, bosszú s tettdús életpályán szerzett érdemek és szeplőtelen jellemének fedhetetlensége — 1861-ben úgy, mint 1848 ban korelnökükké jelöltek ki. E férfiú vezette be a képviselőtestületet a törvényhozás szentélyébe , de össze is roskadott e munka fáradalmai alatt, s most hideg tetemei előtt állunk annak, ki a nemzet képviselőinek házuk megalakításában alig egy rövid héttel ezelőtt, még bölcs, tapintatteljes vezére volt. E férfiú Palóczy László, Miskolcz városa képviselője, a képviselőháznak felejthetetlen korelnöke volt. Magánéletben igénytelen polgára e hazának és régi magyar, egyszerű életmóddal és szokásokkal , nem áldva meg a földi javak bőségével, de gazdag azon erényekben és tehetségekben, melyek a nyilvános életet nagggyá, nemessé, dicsővé teszik. Midőn 35 évvel ezelőtt országgyűlésünkön legelőször felvillant, mint még csak halvány szürkülete a piruló hajnalnak, az örök igazság visszautasithatatlan követelményének, a honpolgárok jogegyenlőségének magasztos eszméje midőn a magyar nemzet jogosultságának s hatalma öntudatának érzetében fennhangoztatni kezdett e nemzetiségének, az emberiség örök törvényei által is igazolt igényeit, s a rokonérzettt népeknél viszhangra találván, ezáltal az európai államélet egy uj időszakának, a korunkban érvényre lépő, s az ellenkező érdekeket minden oldalróli igazságos méltánylásuk által kiegyenlitendő nemzetiségi politika időszakának alapját vetette meg; midőn atyáink, mesterségesen előidézett hoszszú álmukból felocsúdván, érezni kezdették , hogy az ország polgári alkotmánya, állami önállása és függetlensége, törvényeinek és szent kötéseinek ellenére jogtalanul megcsonkitottak : e férfiú, kinek élettelen hullája itt nyugszik most előttünk, a legelsőknek egyike volt, ki bátor, erős kézzel megragadta a törvényességnek és haladásnak zászlóját, — és szónoklatának szinte úgy mint jegyzői tollának hatályával, hirdetője lett az érintett nagy elveknek, melyeknek követése nélkül e hon és nemzet nem virágozhatnak fel. Öt nevezetes ország és egy nemzetgyűlés folyt azóta le, és Borsod megye lelkes követe és képviselője, megvetve a külfényt, a gazdagság és hatalom birtokának ingerét, s küzdve ha kellett, az élet nehézségeivel is, magasan fennlobogtatta mindig a zászlót, melyhez kezdet óta esküdött, s a nélkül, hogy hosszú politikai pályáján csak egyszer is megsikamlott volna va*) A Dobránszky képviselő ügyében tartott érdekesebb beszédeket holnapi számunkban gyorsírói közlés után hozni fogjuk, aha, tántoríthatlan hit őre maradott az ország jogainak, törvényeinek s az alkotmányos szabadságnak mindenkor — erős s az idők minden viszontagságai között rendithetlen támasza volt a haladás eszméinek s a haza törvényeinek szentségéért vivott küzdelmekben, az őt megillető téren mindvégig férfias elhatározottsággal részt vevén, meggyőződésének mártyrjává lett. És mégis, midőn azon szerencsétlen 12 év után, melynek emlékét szeretném, ha lehetne, örökre kitörölni történelmünk évkönyveiből, a közéletnek sorompói ujjólag megnyíltak, ő volt ismét a legelsőknek egyike, ki nem tekintve az évek s szenvedések súlya alatt megroncsolt testvérek gyarlóságát, mindig ifjú szivének egész hevével fellépett a tevékenységnek küzdésteljes terére, s polgártársai bizalma által a képviselői pályára felhivatva, nem késett megjelenni közöttünk, hogy példát adjon nekünk s az utókornak abban, hogy miként kell szóval, tettel s a szív meleg érzetével szeretni és szolgálni a hazát, s a kebelében lángoló honszeretetnek vakító fényénél túlbecsülve testének roskadozó ereit, a haza szolgálatában tett fáradalmainak áldozatává lett. E váratlan és gyászos esemény mély fájdalom érzésével lepte meg a nemzet képviselőit, mert érezék a veszteséget, melyet általa a haza szenvedett, és nehéz regválniok örökre attól, kihez a legőszintébb tisztelet és szeretet kötelékei által voltak csatolva, akit évtizedek óta megszoktak közbizalom által környezve azoknak sorában szemlélni, kik a nemzet alkotmányos mozgalmaiban előharczosaik valának. De érezték a nemzet képviselői egyszersmind az elismerésnek és hálának kötelességét is, melyyel a nemzet a kitűnő érdemek s azon jelesei iránt tartozik, kik éltüket önzéstelenül a hon javára szentelék; s azért e gyászünnepélyt határozták rendeztetni, lerovásául a hálatisztelt és elismerés adójának, mely a nagy elhunytat a hon részéről megilleti, tanúságán annak, hogy a magyar nemzet a valódi érdemnek méltánylatában magát mások által meghaladtatni nem engedi, s bizonyitékául azon örökké változhatlan rokonszenvnek és ragaszkodásnak, melyet a polgári szabadság, törvényesség, alkotmányosság s állami önállás és függetlenség azon szent elvei iránt érezni soha nem szünendenek, melyeknek az elhunyt nagy férfiú, hosszú életének egész folyama alatt, mindig állhatatosan hive volt. E gyászünnepélyre sereglettünk itt össze. Szolgáljon az elhunyt nagy polgárnak élete, unek ravatalát egy nemzetnek gyásza környezi, például a késő utókornak is arra, hogy fáradhatatlan tevékenységgel s önzéstelen önfeláldozással kell szolgálni a hont; szolgáljon buzdításul mindnyájunknak, azon szent kötelmeidnek teljesítésére, melyekkel a hon iránt tartozunk; s midőn a nagy férfiú nevének emlékét a történelemnek adjuk át, kísérjük földi létének maradványait a valláskegyelet teljes szertartásainak ösvényén azon után el, melyen azok vissza fognak juttatni az ország azon kies részének földébe, mely őt a hazának adta, s a melyen a boldogult a hon után szivének leghöbb szeretetével csüggött. Áldás és béke lebegjenek hamvai fölött.“ Utána ev. ref. lelkész Török Páluperntendens tartott imádsággal megelőzött rövid szónoklatot, melynek végzetével a menet, a mértetlen sokaságu tömeg közepette a református templomba indult, hol Török Pál megint hosszú beszédben magasztalta Palóczyt. Utána Révész Imre lépett a szószékre s ünnepélyes, hathatós szavakban emlékezett az elhunytnak szép, de nem küzdés és fájdalom nélküli pályájáról, jellemezvén őt mint puritánt a szó teljes, nemes értelmében, mint keresztény hőst, de belien és római polgári erényekkel ékeskedőt. A gyász isteni tisztelet befejezése után a koporsót a pályaudvarig, melynek kapuján, valamint az indóházon gyászzászlók lobogtak, a képviselőkön, a testületileg és külön zászlóval megjelent pestmegyei honvédeken s a derék ifjúságon kívül temérdek nép kisérte. A koprsót mindvégig lobogó fáklyákkal vette körül a fiatalság s a koporsó fedeléről lengő fátyol-széleket a képviselőház tagjai zárták. Jámbor Pál képviselő beszéde Palóczy koporsója fölött, az indóháznál. Tisztelt gyülekezet ! Nekem jutott a föladat, akarom mondani, a dicsőség, Palóczy hamvainak istenhozzádot mondani. Az istenhozzádot méltóbban nem mondhatom el, mintha e szeretett hamvakra én is egy koszorút, én is egy bucsukönnyet ejtek. Megérdemli mind a kettőt. Im, itt vár a gőzkocsi türelmetlenül. im, itt terjengnek feléd már Borsod karjai, hogy keblére öleljen — habár hidegen is. — Ja te anyád. És te fia vagy , te leghűbb fia vagy. Menj tehát fáradt test, szülőföldedre, Miskolcz felé, hol munkáltál, hol reméltél, hol csendesen szenvedtél; mert ama lelkes város felé, melynek képviselője valál. Én nem akarlak visszatartóztatni — bár Pest városa büszkeségének tartaná, ily lelkes hamvakat földébe temetni — én nem tartóztatlak vissza mondom, mert hisz úgyis egész Borsod elzarándokolna utánad, hogy vissza követeljen ép oly hangosan, mint hajdan visszakövetelé a kilencz görög város Homer hamvait. De mielőtt elbocsátanák, tiszt, gyűl e nemzeti kincset, engedjék meg önök, egy pár szóval megmondanom mit visz el e koporsó ? Ha e koporsót nézem, úgy tetszik, mintha volna rajt valami, megtörve, a haza képéből —*, mert Palóczy annyira szívében hordozta azt. Ha e koporsót nézem, nekem úgy tetszik, mintha itt feküdnék egy része a Corpus Jurisnak .• Palóczy annyira búvárkodta azt. Ha e koporsóra nézek végre, úgy találom, mintha a képviselőház fejéről a koszorú hullott volna le. Valóban tisztelt gyülekezet, e tisztes ősz fejnek még tovább is köztünk kell vala maradnia, legalább az aratás idejéig. Vagy nem élte-e át velünk a 12 zaklatott évet? Csak egy esetet hozok föl életéből. Emlékez 1861. Szerda, máj. 1. 100—3366. 12-ik évi folyam. e lap »«ellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija: Szerkesztési iroda: a szerkesztőig ez intézendő. Perencziek terén 7 dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr.a 7 ,x „„„I«» Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fő- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos igadtatnak el. 1 körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. petit-sor 25 ujkr.