Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)
1863-08-01 / 4039. szám
szetesen az ily eljárás ,czélszerűleg csak ott alkalmazható, hol a bérleti idő több évre köttetett; ez, pedig annyival is inkább czélszerű, mert ily módon mind a birtokos biztosítva érezheti magát, hogy jövedelme idővel sem fog csökkenni, mint pedig a bérlő, hogy bekövetkezhető csapások után sem fogja elveszíteni eddigi szerzeményét, egész vagyonát, mert amit veszíthet, reménye van legalább részben vissza is szerezhetni, anélkül, hogy a birtokot egy vagy két év alatt kényteleníttetnék kizsarolni. A feljebb elősorolt módon van ellátva minden I. osztályú bérlő gazdálkodása. Én, és velem számosan ismernek, tudom, nem egy így rendezett bérlői gazdászatot, melylyel a birtokos tökéletesen meglehet és mégis van elégedve; mert ez nyújt kezességet arra, hogy birtoka évek hosszú során át is, nem hogy az elsoványodás és kiélés által értékéből veszítene, sőt inkább nyer, meglevén többszörözve az eredeti termőképesség folytonos és jó trágyázás által; értéke pedig emeltetik, még pedig a czélszerü faültetések által is, melyek a birtok segélyzete és rendes felosztására alkalmazvák. Itt az alföldön ilyen bérlő igen sok van. Minden vidéken látja a szemlélő működni az első rendű és legkitűnőbb ekéket, boronákat, a legczélszerűbbeknek ismert vetőgépeket, hengereket és annak idején a cséplőgépeket, melyeknek egy része nyomtatás után malmokat hajt, megkímélvén az igavonó marhát az őrléstől. Örömmel láthatjuk évről évre terjedni az ily rendszeres gazdálkodásokat, melyek a szegény nép jóllétét is nagyban segítik elő, a mennyiben a munkás kezek díját emelik s folytonos keresetről biztosítják. Főtényező itt, hogy a bérlő is bírjon vagyonnal — és ilyen sok van. — Nem a haszonbér, de a haszonbérelt birtokba befektetett tőke biztosítja inkább a birtokost , mert bekövetkezhető csapások csupán a bérlőt érik, míg a birtokos legfeljebb jövedelme kis részét kénytelen nélkülözni , de azt is csak egy időre. Az ily bérlők tönkrejutása azonban idővel bizonyára a birtokost is nagyobb mérvben sújtja , mert bérlője pusztulásával ő is jövedelme nagyobb részét kényszerül kockáztatni, és pedig úgy, hogy az könynyen el is veszhet. Térjünk át a második osztályú bérlőkre. Ezek egyes községekben mindig található oly földművelőkből állanak, kiknek néhány darab igavonó jószáguk és a földművelésnél elkerülhetlen szükséges gazdasági eszközük van ; saját szerzemény vagy öröklés útján egy kis öszszeg birtokába jutottak, ezzel földet bérlenek — gyakran a legmagasb árakon — és azt jó szerencsére bevetik, ha a termés jó, úgy továbbra is bérlők maradnak ; ellenkező esetben kénytelenek kicsiny vagyonkájukat kötelezettségeik teljesítésére áldozni és vállalatukkal fölhagyni. Ez osztályba sorozhatók még azon bérlők, kiknek községi tanyaföldjeik vannak, húsz, harminc, hold, több vagy kevesebb. Ezek többnyire földjeik jövedelmét keveselvén, tehetségükhöz képest egy kevés földet bérlenek, és ha a takarmánynál egyéb nem is marad fáradság és munkájuk jutalmául, még sem veszítenek, sőt annyit nyernek, hogy lábas jószágukat szaporíthatják és saját földjüket ez által nagyobb mérvben trágyázhatják és javithaják. — Ez osztály a földet javítani csak ritka esetben szokta, a mennyiben különösen az utóbbiak a bérleti birtokról minden termést eltakaritnak és a földnek uj táperőt nem nyújtván, azt elsoványítják, kiélik. Bérleti idejük is csak egy pár évig tart, mely folytonos új bérlések miatt a föld szokott rendesen szenvedni, úgy, hogy idővel a tulajdonosnak lehet oka ily bérleti rendszer alkalmazása miatt bánkódni. A III. osztályú bérlők, kik pénzüket nem mérik, vagy nem kockáztathatják, felesek alkalmazásával kezelik a bérbe vett birtokot. Temészetesen a feles, a föld gyenge műveletéért, minden termésnek felét, mint munkadíjat elviszi. Az igy kezelt föld előbb-utóbb, ha még oly kövér is, el fog soványodni és a mily mérvben alább száll a termő erő, épen úgy csökken a jövedelem is. Több oly birtokot ismerek, melyek néhány év előtti termő erejüket több, mint fele részben elveszték , és itt fő ok a feles művelet és a csaknem évenkénti új bérbeadás, mikor a bérlő is többnyire változni szokott, nem lévén reménye az általa kizsarolt földből a haszonbért és kívánt nyereséget kicsikarhatni. A feles rendszer által kezelt föld trágyát soha sem lát , mert ma itt, holnap vagy egy év múlva épen ellenkező helyen méretik ki a felesnek is az általa művelendő terület. Az ily gazdálkodás a birtokosra nézve a lehető legkárosabb, mert ez által annyira kiéledik földje, hogy a melynek holdjáért most 6, 8, sőt vannak helyek hol 10 —15 forintot fizetnek — pár év múlva ezen összegnek alig fogja harmadát kaphatni , és azon harmadrészért is még jobban kelletik erőltetni a földet. A IV-dik osztályú bérlő pedig méltán nevezhető a föld ostorának. Jaj annak a földnek , mely ily kezek közé kerül ! Nem marad semmi itt , mód megkisértetlenül, hogy a kibérlett föld minél magasabb áron adathassák át másoknak. Ez utóbbi időkben épen az e fajú bérlők vergődtek zöld ágra, mert a nép minden rétegéből számtalan óhajtott haszonbérlő lenni. Kinek néhány forintja volt, kivett jó drágán pár hold földet, még számos kézműves is, elhagyva jól jövedelmező keresetét felcsapott bérlőnek, azon reményben, hogy pár év múlva nagy úr leend. Sajnos, hova viszi az embert az urasági vágy és a munkaraegunás. A legtöbben azon hitben lettek bérlőkké az ily kézművesek, hogy mint bérlőnek majd áldott semmit nem tevésben folynak napjaik és készen repül a sült galamb, csak szájaikat kell felnyitni. Több ily kézművesből lett bérlő egész életén át szerzett vagyonát belefekteté a drága bérletbe, s pár év múlva csaknem mint koldus állt. Vagyonát pedig korántsem a birtokos tette el — ki őt hitből sem ismeré — hanem a főbérlő, kitől alhaszonbérben bírta a földet. A legtöbbnyire az egV-ik osztályba sorozható bérlő által minden zugból előkerített apró bérlők kínozzák, úgyszólván nyúzzák a földet, mivel bérletük ritkán terjedvén túl az egy éven, igyekeznek minden módot megkísérteni, hogy a földből kizsarolják a haszonbért és az álmodott uraságot. És hogy az ily eljárás egy pár bőterméssel sikerült, a bérleti árak még magasbra emelkedtek és még többeket csődített a kis bérlők tömegéhez. A kiábrándulás is elérkezett, haj de későn. A nagy rész egész eddigi keresményét veszté és a még itt-ott fennmaradt vagyont elviszi a főbérlő, ki nehéz terhekkel adta csak ki a földet. Szóval, az e negyedik osztályba sorozható bérlők tulajdonképen nem is bérlők, hanem bérleti üzérek, kik számtalanokat tehetnek szerencsétlenekké, míg maguk meggazdagodva élnek kényelemben, semmit nem téve, hereként. Véleményem szerint így osztályozhatók az alföldi földbérlők, hogy mennyire sikerült minden osztályt leirnom? azt ítéljék meg azok, kik jobban ismerik nálam őket. Most áttérek a bérlők jelenlegi helyzetének leirására, igyekezvén azt minden oldaláról híven másolni. GYULAI JÓZSEF: Az országos kisdedóvás ügyében. IV. Értesítés. (Vége.) Tudva volt tehát eddig is, hogy a főtisztelendő papság a kisdedóvás fontosságát kiváltképen ismeri, s hogy ezért az óvodák létesítésében nem egy lelkész úr bizony igen nagy buzgósággal és sikerrel fáradozott, mert ezt s azok neveit az imigy alakult óvodák s átalában a magyar kisdedóvás történetének lapjain híven feljegyezve találjuk ; azt is tudjuk, hogy több nemes lelkű földesúr a maga cselédeinek s részben jobbágyainak számára majorbeli óvodát nyitott a múltban, miként ezekről is.értesitésemben megemlékeztem de hogy egy 2405 lelket számláló község saját erejéből is csupán lelkészének buzdítására virágzó óvodát állított, erre még csak most találunk követendő példát a várad-püspöki-i óvodánál, melynek ismertetését nt. Pap Károly ref. lelkész ur levelének saját szavai után e helyen — mint következik — közölni alkalomszerűnek látom : „T. igazgató úr! Az országos kisdedóvás ügyében közrebocsátott IIIb értesítésében ismételt felszólításira kötelességemnek ismerem a „püspöki kisdedóvodáról“ a következő rövid értesítést megküldeni, nem ugyan a 25 pont szerint, melyek noha emlékezem rájuk, de jelenleg kezeim közt nincsenek, hanem óvodákról mindent, mit csak lehet. „Én a lelkész, úgy magán összejövetelekben, mint egyházi gyűléseinkben, több ízben pengetvén a kisdedóvás ügyét, községünkben, sikerült lassanként az ügynek megnyernem az elöljárók figyelmét, de a legfőbb akadály volt helyiség nem léte, hol az megnyittathatnék. Végre ezen akadály is el lön hárítva az által, hogy a lelkész saját, 401. sz. alatti házát, mely a község közpén czélszerü helyen fekszik, e czélra ingyen felajánlotta addig, mig az intézet saját házzal bírhatna. Ekként „1858-ki május 7-kén megnyílt kisdedóvó intézetünk, oly részvétével a lakosoknak, hogy tömegesen vitettek fel a gyermekek az óvodába, s már két hét alatt 72 volt az óvodások száma. Kitűnt ebből, hogy az valóságos szükséget pótol községünkben, ami valóban úgy is van. Ugyanis Püspöki Nagy-Váradhoz egy kis órajárásra esvén , a nők gyakran járják a várost, foglalkozván zöldség, gyümölcs, apró marha stb. eladásával, miből ők szép pénzt szereznek. Ekként most bizvánt hagyhatják el kisebb gyermekeiket, miután azokat jó kezek gondviselése alá adhatják. Az intézet azóta, szerénységében bár, de folyvást virágzik, százon felül lévén évenkint a 2 5 évesig lévő fi és leánygyermekek száma, valláskülönbség nélkül. A jelenlegi létszám 50 fiú, 62 leány , összesen 112. „Egyházunk és községünk sok pénzerővel nem rendelkezhetvén, csak a szükségre látta magát szoríttatva. Tehát óvónőül egy özvegy ifjú nőt, volt jegyző Kolozsi Gábor özvegyét Fekete Amáliát, ki három kiskorú leánykával maradt özvegyen, nyerte meg, mert az valósággal nyereség volt. Ő nem képeztetett ugyan szaktanilag, hanem helybeli leánytanítónk Fekete Sámuel úr leánya lévén, már itt foglalkozott a leánykákkal; azután pedig Debreczenben és Nagyváradon a virágzó óvodákban időzött. E mellett aztán lévén igen szelíd természetű és ügyes, a gyermekeket valódi anyai gonddal, ezt szép renddel, nevelői ügyességgel párosítva,gondviseli , úgy hogy minden látogató teljes méltánylását kiérdemelte. Fizetése, mely valóban szerény, következőleg van megállapítva : 1) Készpénz 210 ft osztrák ért., mely 105-öt a község, 105 öt az egyház pénztára ad. 2) Tiz köböl kétszeres busa az egyháztól. 3) Kát öl fa, ugyancsak az egyháztól. 4) Négy holdföld ugyancsak az egyháztól. 5) A gyermekek egész évre, csekélységet, t. i. 50 krajczárt fizetnek. „Ami az óvoda felszerelését illetti, ez igen szerény korlátok közt mozog, s itt még sok hiány volna pótlandó. A lelkész ajándékozott néhány darab könyvet, segédkönyveküt óvónő részére , továbbá ugyan ő, néhány arca és állatképeket. Az óvónő maga ápol virágokat és madarakat. Játékszerek közül nincs egyéb egy kis kocsinál, mely gyakran szünetel az elromlás miatt. Az óvodában van : egy ágy, asztal, egy állvány — mind festett — a ruhák, kosarak, élelmiszerek letételére egy fogas is. Vannak czélszerű ülő padok. — Egy szerencse, hogy az udvaron kitűnő jó vizű kút lévén, a gyermekek mindig friss vízzel látta hatnak el. Az udvar fekvése oly helyzetű, hogy nyáron, úgy délelőtt, mint délután árnyékot találhatnak a gyermekek. „A fentebbiek szerint csak ideiglenes lévén az óvoda szállása , mind az által annak jövendője többé nem kétséges. Ugyanis, a mostani helyiségben biztos szállása van mindaddig, míg az egyház srját épületet állíthat e czélra, s lévén ennek saját telke, sőt azon egy rozzant háza is, mihelyt körülményei engedni fogják, fel fogja azon az óvodaépületet emelhetni. Szükségéről, sőt nélkülözhetlenségéről pedig már a meggyőződés általános. Kitűnő annak haszna a leendő iskolásokra nézve. Ugyanis ezek már az óvodában elevecségek mellett hozzá lévén szokva a rendhez, hangjuk a dalok és rövidebb énekek tanulása által már modulált lévén, s a nagyobbak már a betű ismerését, s a kisebb számokkali számolást is elsajátítván , feltünőleg jobban haladnak, mikor iskolába adatnak azoknál, kik óvodába nem jártak. „A püspökii példa egyszersmind azt is tanúsítja, hogy, amely községek nem rendelkezhetnek nagyobb pénzerővel, kevés eszközzel is fel lehet állítani az óvodát, hol akarat és ügybuzgóság nem hiányzik. És itt nem lehet eltitkolnom azon óhajtásomat, vajha nők is képeztetnének óvókat, kiknek ellátása, mindenesetre kevesebbe kerül, mint a képzett férfiaké. Mert most nem ritkán aggódtat bennünket azon kérdés : mi lesz, ha jelen óvónőnket elvesztenénk , pedig mi 500— 600 ftot nem adhatunk *) ? „Végre tájékozásul :Püspöki községben a lelkek száma : református 2200, romai kath. 180, zsidók 25. Óvodánkban van 2—4 rom. kath. és 2 zsidó. Boldog Isten, mennyi óvodánk lehetne, mennyivel kevesebb családi baj, az iskolákban mennyivel több siker s az életben mennyivel több jó ember volna felmutatható, ha minden nem mondom 2405, de csak minden 10,000 lélek számára egy óvoda léteznék már hazánkban. — Ház szám 512. — A lakosok főként szőllőmiveléssel foglalkoznak, mi a nőket is — a gyümölcsszedés miatt — nyáron házuktól gyakran kívül foglalkoztatja. A nyelv egyedül magyar. „Ha netalán a tek. ur a mi vitézünket is, mely exoticus talán a központi egyesületre nézve, mennyiben sem javadalmaival nem él, sem részvétével nem gyámolithatja , felebaráti szeretetéből szíveskednék becses közleménye 4-ik pontja szerint, óvodánkat könyvküldeményben részesíteni, ezzel becses nevét fölótevőnk sorába igtatnók, s igen le volnánk kötelezve. A netaláni küldeményt nevemre kérném intézteim postán vagy vasúton, a mint czélszerűbbnek és költségkimélőbbnek látszik, minden költségek megtérítését szentül ígérvén. (A várt küldemény valahára elküldetett a többivel együtt. Isten áldása lebegjen a nt. ur buzgósága felett).“ A „Tanodai Lapok“ mai száma is igen kellemesen lepett meg bennünket oly alapítvány okmányainak közlésével, melyek egyikében a berzenczei plébános nt. Kavulák János úr (Somogy megyéből) a veszprémi püspök nagyméltóságának jelentést tesz, miként a berzenczei iskolakötelezett gyermekek 240-et haladó számának részére a már létező iskolán kívül egy másikat, mely „télen párhuzamos elemi osztály, nyáron pedig óvoda leendő“ alapított, vásárolván 1526 fton egy házat s letevén a folyó költségek fedezésére 2400 ftnyi tőkét. Megszerezvén végre gróf Festetics György e méltóságának is évenkinti segélyezését. — Az okmányok másodika e nagy méltóságú megyés püspök ur főpásztori helybenhagyását és az ajándékozó levél alakisága iránt bölcs rendeletét foglalja magában. Nem kételkedhetni, hogy Berzenczeváros lakosai nemcsak hála teljesen fogadják, hanem oda emelkedni is segítik ezen alapítványt, hogy főleg a még nem iskolaköteles 6—7 éves kisdedek számára egész és valódi óvodának állítása is rövid idő alatt ki fog belőle kerüli. A tanodai lapokkal együtt mi is mondjuk, kisérje áldás, hosszú élet és hiveinek szeretete az áldozatkész lelkipásztort. Ha a nép reá érne átlátni, mily hasznos, sőt szükséges gyermekeit az utczától és országaitól, hol a testi lelki veszély ezer nemének van kitéve, eltartóztatni s minél korábban nevelésbe adni, ha fel tudná számitni, mennyivel kevesebbe kerül e neveltetés azon anyagi kárnak és mulasztásnak értékénél, melyet szüleinek otthon a kisded naponkint — mondhatni rendesen — okoz, s ha volna tiszta fogalma a társadalom érdekeiről, melyekkel ellentétes irányt vesz fel az elhanyagolt gyermek, ha végre a vallás tanait oly szentnek tartaná, melyeknek megértéséhez és szerintök való éléshez a kisdedet az Isten naponkint nyilvánuló hatalmának megismertetésével előkészíteni és az erkölcsös élet megszoktatásával alkalmassá tenni kell , úgy bizonyára nem volna szükséges másoknak gondoskodni a kisdedóvó intézetekről, önként állított volna aár és küldené bele kisdedeit régen a nép.• De ez nincs így; a nép akkor látja csak a veszélyt és minden roszat, ha már ez bekövetkezett. — Ezért a belátóbbak és a népnek élén állók ki *) Ama derék óvónő fizetése ECO ftnál nem sokkal kevesebb s a hiány jövőben már könyebben fedezhető, egyébiránt nők képeztettek ezelőtt is,fogtak ezután is képeztetni óvókut, annak rendje szerint. Szíveskedik elolvasni a nt. ur „A köznevelés alapintézetei“ czimtt iratom 6-ik lapjának 1-ső hasábját. vatvák arra, hogy a nép gyermekei és főkép társadalom javáért, legfőkép pedig Isten kedvéért az ily intézetek létrehozását és haszonvételét sürgessék, minden esetben tekintettel a vallásfelekezetekre és vallási véleményekre ott, hol a különböző vallásfelekezetek és a község lélekszáma azt engedi. Ám a község lélekszámaának kicsisége mellett a társadalom magasabb érdeke és Isten parancsa mást kíván; és hála Istennek, nem is fordul elő nehézség e részben, mivel vannak általános igazságok, melyek a 26 éves kisdedek részére minden ellenvetés nékül mindenkitől fogadtatnak és követésök üdvös. 6-ör. Az óvodákról eddig beérkezett állaprajzokat és történeti adatokat a „Népnevelők lapja“ fogja közölni, minélfogva ezt és a „Tanodai lapokat“ (melyekben jövőre szinte gyakrabban cserélhetjük ki nézeteinket a kisdedóvási nevelés felett, de különben is mind akettő igen gyakran hoz oly czikket, melyből a munkás méhek példájára mi is sok mézet gyűjthetünk) az óvodák számára megszerezni és a „nevelési könyvtár“-ban bekötve megtakarítani, melegen ajánlom és megrendelésük végett az óvodák mélyen tisztelt elöljáróit ezennel tiszteletteljesen meg is kérem. 6-or. Tisztelt ügytársim jól tudják, mennyi oknál fogva alkalmasabbak óvodákban padoknál a székecskék, azért, hol a helyiség és költség engedi, főleg a lelki erők fejlesztésére szolgáló társalgó teremben nem is padok, hem székecskék alkalmaztatnak. Ám ezek közönségesen ügyetlen , hidazott szalmaszékek szoktak lenni, melyeken a kisded kezecskéje igen sok babrálni valót talál, szalmáját tépegeti, s ugyanekkor figyelmét mindig szélnek ereszti, helytelenségeket követ, hidjára áll, s vele együtt eldül, s teff. Ezen bajok elhárításául a Thonettféle székeket találtam tökéletesen alkalmasoknak, melyek hajlított fából, körüléssel támlával ellátva vannak s a kisdedek 3 korosztályához alkalmazott nagyságok, szinezetüknél fogva czélszerüek azért is, mivel a kisdedek szegekre sorban aggatható székeiket magok feltalálják, vezényletre leszedik, a vezénylett vagy lerajzolt alakban elrakják, rajtuk hátukat megvetve függélyesen ülhetnek és róluk könnyen felkelhetnek, mivel lábaikat a padolatra tehetik a nélkül, hogy kezeidet a széknek bármely részébe akaszthatnák, a közfigyelmet ez által zavarhatnak ; e székek rendkívüli tartósságukat és csinosságukat tekintve, nem is drágák. Brt miután a központi példány óvodabeli pvonezok szüleinekdabolásából már nekem sikerül maholnap az igen elkopott és minduntalan foszlásnak indult szalmaszékek helyébe a Thonetféléket teljesen kielégítő kísérlet után beállítani, ezeket egyszersmind, főleg az ujóvodák számára a felszerelés alkalmával megszerezni, nevelési szempontból lelkismeretesen ajánlani sem mulaszthatom el. Kaphatók Pesten Dorottya utcza 3-ik sz. a. Swoboda urnái nagyság szerént 1 ft 25, 1 ft 50 és 1 ft 45 krrért darabszámra. Der. Schrecker Ignácz fényképész, kedves gyermekeinek a példány óvodába járatásánál fogva, i. é. május 5 én : „ A kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület képezdéje és példányóvodája“ csim alatt központi intézetünket égét felszerelésével, személyzetével és kisdedeivel együtt, tekintve a kisdedsereg levételének nehézségét, igen jó sikerrel fényképezve. E fényképnek példányaiból még néhány kapható alálíottnál 3 forintért, melynek felét a fényképész úr a 6-ik pont alatti Thonetiola székek beszerzésére szánta. Ezt azon reményben teszem közzé, miszerint kedvezőbb anyagi helyzetben élő ügytársim, kik ezen intézetben töltött multjok emlékét kegyeletel megőrizni szeretik, annyival örömestebb szerzendik meg magoknak e képet, mennyiben a hála legmélyebb érzetével tisztelt s felejthetetlen Ney Ferenczünknek, kit az Isten sokáig éltessen, legkiesbb — 11/* éves — kedves gyermeke „Feri“ is, dajkája által tartatva, a nevezett képen igen szembetűnik. Pesten, 1863-ki julius 20-án. Rapos József s. k., a fenn tiszt. egyesület intézetének igazgatója. Az ínségre vonatkozó adatok és javaslatok. *) „Ne légy keményszívű, s ne vond el kezedet szegényebb sorsú testvéredtől hamm tartsd azt inkább nyitva : testvéred, szegényeid és országodban levő szükőlködők gyámolitására.“ Nekünk, b.-n.-szt.-miklósiaknak igen kevés volt az aratni valónk, ez is némely helyen oly ritka, hogy kézzel kelle kicsupálni, néhol sarlóval levágni, s igen ritka helyeken kerülhetett a gabna kasza alá — de mindenütt sűrűbb gereblye, szükebb villa lett szükséges. S mire a szegény ember földjét a jövő évre bevetette, s adóját a folyóra lefizette, s még nagy szerencse, ha földje ez évi terményeiből ennyit is kikap — — aligha utoló búza szemét már odaadni nem kényszerült, miből éljen ezentúl, mivel tartsa el számos családját egy hosszú ínséges éven át, mivel etesse lábas jószágát, mely élete fenntartásának oly szükséges eszköze, midőn a gazdának sincs semmije ? A szegény részes, ki ezelőtti években 14—16 p. m. tiszta buzát, egyes darab lábasjószága számára majdnem elegendő szalmát, polyvát kapott, most felével, mely még mindig roppant soknak mondható a gazda búzájához mérve — és szalma helyet fával, vagy ha kereszt számra dolgozik 15—16-ik kereszttel kell beérnie, s volna csak esvány kereset is, de ez is hiányzik; a szegény napszámos osztály 20 kr. napi fizetés — eleség nélkül — sok pedig csak eleségért kinálkozék kukoricza kapálására, holott ezelőtt 50 krt f eleséget is kapott de foglalkozást nem találván, hon éhezik és aggodalommal néz a szomorú jelekkel közelgő jövőbe. — Soha ily borzasztó közelben aratás és éhhalál talán még nem állott. De nem elég e helyi bajunk, növelik ezt még más községbeli lakosok is, midőn hozzánk, kiknek bizonyára nem sok az adni valójuk, máris kenyeret jönnek koldulni, hogy talán csak ideiglenesen mentek legyenek az éhhaláltól, melynek Valkányon hír szerint már többen estek áldozatul. Ha a teremtő azonban jókor esőt adna, még legalább kukoricza-, bab-, köles- és krumplitermésre leendne jó kilátásuk, de eddig a láthatáron mindennap tornyosuló felhőket, midőn már majdnem enyhítő esőt halasztnak a szomjas, repedezett alig szárazföldre, a rögtön emelkedő szél annyira elkorbácsolja, hogy csak még remény és félelem közt tengődünk, ezenkívül a lég oly fojtó sikkasztó, hogy ember és állat egy aránylag levert. A hévmérő reggel 18, és délkor 35 fokon áll, anélkül, hogy este csak kevés változás történnék vele. Ezekb. n. szt. miklósi, s mondhatom egész bánságnak 13 állapota. Da elég a panasz, nézzünk a bajnak nyilt, józan szem- és észszel jóra fogékony szívvel elébe, hogy mikép lehetne valamit legjobban s legczélszerűbben a később hamarább bekövetkezhető súlyos ínség elhárítására nézetem szerint tennünk. 1ör. Előlegezzen az állami pénztár Magyarhonnak a végre pénzt, hogy tekintve az országunkat fenyítő ínséget, lehetségessé válnék gabnát, ahol épen elég jó termés van, vehetni s az állam részéről elengedve a behozatali vámezetést, a körülményekhez mért lehető legolcsóbb áron juthatni külföldről, melynek mi már oly sokat adtunk. Ha az állami pénztárban azonban a kivánt pénzösszeg nem találtatnék, vegyen az állam uj kölcsönt fel, mely ebbeli adósság leendő törlesztését ugyan Magyarhonnak mindegyik,e gabnasegedelemben részesült lakója évi részletekben az állam pénztárába, illetőleg magtárába — da ez bár utóbbinak értékbeni megcsonkításával történnék is — természetben az állam részéről kiállítandó nyugta mellett lefizetni kötelezettségéül ismerendne; vagy 2 szót. Váljék minden község vagy város egy testületté, mely a jelenlegi termés és szokott évi fogyasztás megtudása tekintetéből magának kimutatásokat szerezve, a szükséglendő gaboamennyiség beszerzése végett házi s külföldi kereskedőkhöz nyilvános árlejtési hirdetményeket intézne, melyeknek folytán a legkevesebbet kivánó vállalkozó a gabnaszükségletet kiszabott áron s súly szerinti minőségben hitelbe, szokott országos kamatok mellett, pontosan szállitni köteles leendne, míg más oldalról szállító a kitett összeg s kamatai után, községi vagy városi testület, mint egyetemleges adósok ingatlanaira történő betáblázással a leendő fizetésig biztosítandó volna, így mindenki a károsodástól ment lenne, jó minőségü s kellő mennyiségű gabnanemekkel elláttatnék. 3 szór. Ily formán behozott s előteremtett, a közköznépnek jutó gabnasegély csak a nő és férjnek egyetemlegesen és apró részletekben adassék át, nehogy a köznép szokása szerint búzáját a férj korcsmába vihesse, úgy hogy legjobb támogatás daczára hon a család mégis éhezik, mig a ravasz családapa gyermekeinek, nejének éltét — búzáért nyert — pálinka alakjában garatra önti. És, sajnos, nem a rég jöl fogott fixa idaea : e rögzött hiba szomorú valóság. Da nincs szabály kivétel nélkül és ezért annál is inkább tisztelet és becsület a derék kivételeknek. 4- er. A molnárok is a közszükséggel szenvedjenek, a mennyiben tudniillik ,ra szokott vámnak csak felét, tehát 20 át különbeni büntetés terhe mellett vehessenek, mely ugyan drágaság idején majd annyi értékű, mintha olcsóbb időben 10-et vesznek, ezen kívül pedig a közönségnek egy 20 ad rész is igen jó esik, és bár csak némileg, de mégis valamit kevesbít a szükségen. 5- öt. Sütök, csak bíróság által megállapított és erélyesen ellenőrzött különböző árakon, ezekhez mért annyiféle súlyú és fehérségű kenyeret adhassanak el a közönségnek, és hogy ev akkor meg ne csalatlansék, az ekdi kenyérre papirszeletke különbeni jegy terhe alatt legyen ragasztva, melyen a súly, ár, lisztosztály, úgy a sütő neve kinyomatva legyen, hogy netaláni áthágásoknál az illető sütő, ki ilyformán áthágását nem tagadhatandja, felelősségre vonathassák, avagy 6- szor. Őröltessék a kenyérfogyasztásra szánt búzának legnagyobb része város vagy község választmányi tagok felügyelete alatt meg, és készíttessék lisztjéből kétszersült (Zwieback), miként ez várak hosszabb idővel élelmezésénél történni szokott, hogy mihelyest a köznépnek kenyérre leend szüksége, ahhoz minden további pénzkiadás nélkül juthasson; az eljárás még netalán külföldre történő gabnakivitelt is feltételez, melyet egy rendelvény által szilárdan meg iltani kellene. — Azonkívül minden gabnatulajdonos bizonyos ár mellett biróilag kényszerittessék bősége eladására. (Vége következik.) *) Közös lévén a baj, mely hazánkat a mostoha időjárás miatt fenyegeti, közösnek kell lenni a segélynek is, mely azt megelőzheti, vagy enyhítheti. És e tekintetből ismételve jelentjük ki, hogy legszívesebb készséggel nyitunk tért mindazon véleményeknek, melyek e közös csapás elhárítása, vagy könnyítésére célzó módokat és eszközöket javasolvi hivatvák, alkalmat szolgáltatva ekként a jobbnak, a czélszerűbbnek kiderítése, s felhasználására, de hozzá teszszük, hogy lapunk e vélekedéseknél csak a kötelesség tett előadónak és nem egyszersmind az indítványozó vagy szavazónak szerepét végzi. Szerk. Magyar Tudományos Akadémia. Július 27 én, mint érintők, a msthem és természettudományi osztályoknak volt ülése, egyszersmind azonban összes ülés volt. Az érdekes előadásokon kívül több közérdekű tárgy fordult elő, melyekről érdemes dolognak tartjuk bővebben értesíteni a közönséget. Először is Jedik Ányos rendes tag, mint akadémiai kiküldött, a Nagy Károly féle bicskei csillagda gyűjteményéből az akadémiát illető műszerek átvételéről és ideiglenes elhelyezéséről tevén jelentést, előadó, hogy az érintett műszerek Somossy Lajos helytartótanácsi titkár úr felügyelete alatt Starke Gusztáv, a bécsiműegyetem gépészeti osztályának segéde által legnagyobb részint ládákba, kellően bepakolva, július 13 án és 15-én Pestre szállíttatván, jelentést tevő rendes tagnak átadattak, s az akadémia alelnökének előleges beleegyezésével addigi megőrzés végett, míg az akadémia épülő palotájába áttétethetnének, az egyetemi épület egyik teremében rakattak le bepakolt állapotban. Jelentése mellett bemutatja Jedlik az érintett tudományos eszközök jegyzékét. Az akadémia köszönetet mondott a nm. helytartótanácsnak, hogy e tudományos eszközökből részesíttetett; köszönetet mondott egyszersmind Somossy Lajos helytartótanácsi titkárnak a többször említett eszközök kijelölése és átadása körüli fáradozásáért. Következett Szabó József lev. tag közérdekű előadása, mely a pesti hengermalom és két kőmalom lisztjének 1860-ban általa végrehajtott összehasonlító vegyvizsgálatát mutatá be. Az eredmény számokban kifejezve, a következő. Az őrlemény 100 részében találtatik :