Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)

1865-04-16 / 5000. (4100.) szám

itt, annál szívesebben fogja felkeresni pia­czunkat. Azonban a szerencsés geographiai fek­vés, a régi jó hír­név, ma már nem nyúj­tanak elegendő bizonyítékot arra, hogy fővárosunk az előre törekvő versenyzés­ben diadalmasan megállhasson. Európá­nak legjelesebb kereskedelmi városaiban a kormányok támogatása által fokozott tevékenységet látunk a lakosság részéről, hogy versenytársaik mögött el ne marad­janak. S a­midőn fővárosunkra nézve ha­sonlót óhajt az emlékirat, el nem mulaszt­hatja a fontosabb teendők közt különösen egyet kiemelni, mely a javaslattal külön­ben is szoros kapcsolatban áll, minthogy közlekedési rendszerünk kifejlődésében lényeges tényező gyanánt szerepel. S ez,­­ a budai és pesti indóházak vasúttal összekötése, mi nemcsak a helyi kereskedés könnyítésére szolgál, de országos forgalmi viszonyaink tekinte­téből is oly mértékben lesz mind fonto­sabbá,­­ mint a Duna balpartján tervezett vasutak építése előhalad. E kapcsoló vonalnak összes szállítási költségeit 5,600,000 fta állapítja meg a ter­vezet, s bizton remélhető, hogy a biztosított kamatok pótlása által viselt teher, az orszá­gos forgalom egyetemes és közös felvi­rágzásában dúsan fog gyümölcsözni. Átmegy ezek után az emlékirat a fel­adat leglényegesebb részére, s azon ered­­mények felmutatásához fog, melyekre a javaslatba hozott rendszer alkalmazásá­nál financiális szempontból számítani lehet. Azon kérdéseket teszi fel nevezetesen : — minő terhekkel van a fentebb vázolt terv kivétele összekapcsolva? — s minő forr­ásokból lehetne e terhe­ket fedezni ? Összehasonlítva az emlékirat tervváz­latát a cs. k. kereskedelmi minisztérium­nak múlt évben közzé tett vasúti emlék­iratával — melyet annak idejében e la­pok is ismertettek — mindenek előtt fel­tűnik, hogy ez utóbbi által tervezett 921 mértföldnyi vasút, 684 milló forint kiállítási költséggel van felvéve, vagyis --750,000 forintjával aföldenként. A vasútból a magyar korona országai­ra esik 529 mfld, a kiállítási költségből 355 millió­ért. Az ismertetett emlékirat tervezetében pedig, leszámítva az örökös tartományok­ra eső részleteket, itt is mint amott, van: I. rendű vasút 270 mföld — 207 mil­lió költséggel. II. rendű vasút 270 mföld — 87 mil­lióval. III. rendű vasút 278 mföld — 53 mil­lióval. Összesen 818 mföld vasút, 347 millió frt építési költséggel. Tehát az emlékirat tervének előnye a miniszteriális felett: 289 mértfölddel több vasút, 8 millió forinttal kevesebb költség. E meglepő eredményt motiválja a javas­lat, s a legszorosabb számítás után felve­szi a vonalak remélhető jövedelmezését, az üzleti költségekét a legapróbbig, s kézzelfoghatókig mutatja meg, hogy szá­mítása nemcsak helyes, de egyszersmind biztos alapon áll. Ismertetői tisztünk nem hozza magával, hogy e számításokba be­lebocsátkozzunk. Itt csak azt említjük még meg, hogy előadja a tervezet az iránt is nézeteit: minő részt kellene venni a vidéki érde­keltségnek a vicinális vasutak kiállításá­nál, jelesen a kisajátításra, a készpénzbeli prestatiókra, s a közmunka­erőre nézve. Mérlegbe veti az államra hárulandó azon terhet, melyet az a kamatbiztosítás által viselni fogna. S végül elősorolja e tárgy körül a törvényhozás teendőit. Miből látni való, hogy e munkálat, a­mely Hollán Ernő által szerkesztve,a küldöttség és közgazdasági szakosztály által megvitatva, az orsz. gazd. egyesület által helybenhagyva és elfogadva, mint annak e tárgybani emlékirata fog né­hány nap múlva megjelenni,­­ korsza­kot fog alkotni közlekedési ügyeinkben , s mint ilyen, a legnagyobb mértékben kell hogy érdekelje a hazának minden ér­telmes polgárát. Az emlékiratot, mint a „P. Lloyd“ ír­ja, az azt megelőző és követett tanácsko­zásokkal egyetemben, a küldöttség jegy­zője, Szathmári Károly fogja kiadni magyar és német nyelven. Az or*­­. Magyar Gazd. Egyesület felterjesztése a vasúti ár­sza­bályzat ügyében. Nagyméltóságu magyar királyi helytartó ta­nács ! A magas kereskedelmi minisztérium f. é. febr. 14 -én 221. sz­­, kelt és másolatban ide mellékelt azon felhívására, hogy az ausztriai birodalomban létező vasutak árszabályzatának megvizsgálásával, s a közérdek, különösen az ipar tekintetéből a szabad forgalomra nézve ne­tán kívánatos javítások javaslatba hozásával, a magas minisztérium által elrendelt Enquete Co­missio munkálódását egyesületünk is, a maga részéről egyes czikkekre nézve a termést, ke­lendőséget és forgalmat illetőleg, adatok felkül­désével gyámolítani szíveskednék, hivatásszerű kötelességének tartja egyesületünk e fontos közgazdasági ügyben is véleményét nyilváníta­ni, s azt netán további tárgyalás végett ezennel a nagyméltóságu magyar királyi helytartó ta­nácshoz tiszteletteljesen felterjeszteni. Midőn a magas kormány által a vasúti ársza­bályzat iránt nemzetgazdasági viszonyaink ja­vára czélba vett intézkedést örömmel üdvözölve egyesületünk a hozzá intézett kérdések megvi­tatásába bocsátkozott, két körülmény merült fel előtte, mely a vasúti árszabályzat rendezését nehezíteni látszik. És ez a birodalmi kormány azon állása, mely­be a vasúti engedélyek által jutott, s kezét mintegy előre megkötő, miután, a kibocsátott vasúti engedélyek erejénél fogva, a magas ál­lamkormány a megállapított maximumok alól csak úgy követelheti az árszabások leszállítását, ha beáll azon eset, hogy valamely vaspálya a befektetett tőke után 15- nél többet jövedel­mez, a­mi eddig egyiknél sem történt meg. A másik körümény, mely a vasúti árszabály­zat körül óvatos eljárást igényel, az ausztriai birodalomban létező vasutakba fektetett tőkék természete. A vasutak ugyanis a birodalomban legna­gyobb részt külföldi tőkén épültek. Különösen Magyarországban a meglevő vaspályák három részvénytársulat, úgymint a déli pálya, az osz­trák állampálya és a tiszai vaspályatársulat tu­lajdonai. A két első már magában véve külföldi, s azoknak részvényei és kötvényei majdnem ki­zárólag külföldi kezekben vannak. A tiszai pá­lya részvényei összességünkben a cs. kir. szab. hitelintézet értékbeni birtokának egy részét ké­pezik. Ennélfogva vaspálya vonalaink túlnyo­mó nagyobb része külföldi vállalatnak tekin­tendő, melybe külhoni tőkék vannak fektetve. Tekintve tehát egyrészről, hogy a belföldi tő­­ke­erők a magyarországi vaspálya-hálózat lét­rehozására eddigelé csaknem teljesen elégtele­neknek mutatkoztak, s hogy e sajnos körülmény az ausztriai birodalom tőkekészleteinek az eddi­ginél jelenleg még inkább érezhető kimerültsé­ge miatt még huzamos ideig eltarthat, úgy, hogy vaspálya-építészetü­nk majdnem kizárólag kül­földi tőkére leend utalva; másrészről pedig figyelembe véve, hogy hazánk nemzetgazdasági kifejlődése szempontjából alig létezik nagyobb jelentőségű kérdés, mint vaspálya hálózatunk ki­egészítése , mert míg Francziaország és Német­hon jelenleg már második és harmadik rendű hálózatuk építését hajtják végre, hazánk még a legfontosabb fővonalakat is nélkülözi; hiányzik ugyanis a vaspályás összeköttetés a Feketeten­gerrel, valamint a magyar Alföldnek egyenes és lehető legrövidebb összeköttetése az adriai ten­gerrel; nemkülönben hiányzanak az éjszakról délre Pestnek átvezető fővonalak ; ugyanazért a magyarországi vaspályahálózat kiegészítésének annyira szükséges voltánál fogva midőn egy­részt fontos érdekek szóljanak a mellett, hogy az államkormányzat minden oly intézkedéseket kerüljön, melyek által a külföldi tőkék a hazai vállalatoktól elidegenednének ,­­ másrészt kö­telessége a kormánynak minden rendelkezésén levő jogos módokkal oda hatni, hogy a fennálló vasúti vállalatok a nyers termények szállítási díját saját jól felfogott érdekükből is akkor mér­sékeljék, miszerint ezen vállalatok nemcsak a nyers termények magasabb értéke idejében, de minden körülmények közt a forgalom idényei­nek megfelelhessenek. Egyesületünk meggyőződése szerint, a vasúti árszabályzat czélba vett méltányos rendezése s a termelők és vaspálya-vállalatok közötti érdek­kiegyeztetés annál inkább létre­hozható, mivel hogy itt nem elvileg egymással ellenkező, hanem közös és tökéletesen egybehangzó érde­kek forognak fenn. Ezen érdekkiegyeztetés körül alig lehet két­ségbe vonni, hogy az államkormány, a kamat­biztosítás mellett engedélyezett vaspályák irá­nyában — miután a kamatbiztosítást elvégre a nagy­közönség fizeti meg — egyenesen hivatva érezheti magát, a vasúti árjegyzékek méltányos, a közönségre nézve jótékony, a vasúti társula­toknak pedig az olcsóság arányában tömegesebb szállítások folytán dúsan kárpótló mérséklé­sérül intézkedni. Azon pályáknál pedig, melyek kamatbiztosítással nincsenek ellátva, vagy azt igénybe venni nem kénytelenek, czélszerű és olcsóbb árszabásokat eszközölni nem lenne ne­héz feladat) ha az államkormány minden vasúti vállalatokra nézve a folyton növekedő, súlyos, bizonytalan és soknemű adózási terhek méltá­nyos szabályozását és könnyítését kilátásba tenné. A gazdasági egyesület ú­gy van meggyőződve, hogy az idegen tőkéket a vasúti vállalatoktól az­ még nem riasztaná viszsza, ha minden enge­délyben az állam a nyers termények szállítási díjának maximumát a jelenleginél nevezetesen csekélyebbre szabná, vagy ezen dijaknak időről időre való szabályozhatására jogát fenntartaná, hiszen sokkal csekélyebb dijak mellett a külföld számos fővonalai nyereséges üzletet csinálnak; de minden újabb vállalattól a külföldi tőkéket viszszariasztja azon folyton növekedő bizonyta­lan teher, melylyel az ausztriai birodalomban minden, a mi érték és jövedelmet hoz, suttatik. Ezen körülmény nemcsak a vasúti vállalatokra és azok terjedésére, de minden más vállalatra, iparra, az összes nemzetgazdaságra, minden vál­lalkozási szellemre nyomasztólag és zsibbasztó­­lag hat. (Vérse következik.) K u l ö n f é I i k. Pest, april 15. * A selmeczi erdészeti akadémiát a „H.“ tu­dósítása szerint, megszüntetik és a maria-brunni erdészeti tanodával egyesítik Ez akadémia a magyar tanulmányi alapból tartatik fenn, és örök időkre biztosított ösztöndíjakkal bir, és így megszüntetése nem pénzügyi okokból törté­nik. Ez nagy veszteség volna a magyarországi erdészetre nézve, óhajtjuk, hogy a bir puszta bir maradjon.­­ Tegnapelőtt d. u. 5 órakor a Dunának fenye­gető áradása tekintetéből szükséges előintézke­­dések végett tartott bizottmányban elhatározta­tott, hogy 14' 6"­0 felüli vízállás elérténél meg­felelő előkészületek azonnal megtétessenek, 15' elérténél pedig az alacsonyabb fekvésű zsilipek elzárattassanak, h­­ely intézkedések megtételére a városi mérnöki hivatal, a gazdasági hivatal közreműködésével megbizatott,­­ egyszersmind Cavaliero gőzhajó társasági kapitány inditvá­nyára a Dunapart mentében kikötött járművek kellő biztositássali megerősittetésük ellenőriz­tetésére a vásárfelügyelőség utasittatott, egy­szersmind veszélyesnek találtatván, hogy ilyen magas s ily sebes vízfolyásnál a lánczhid-társu­lat személyszállító csónakjai, melyek vasból lévén, szerencsétlenségnek esetében majdnem bizonyos elsülyedésnek vannak kitéve, közle­kedjenek : a lánczhidtársulat felszólíttatai hatá­roztatok, hogy az áradás tartamáig csónakjai­nak járatát megszüntesse; végre pestmegyei főispáni helytartó úr ő méltósága is felkéretni inditványoztatott, hogy az újpesti Dunaparton kikötött járművek biztos megerősittetését köz­vetlenül elrendelni méltóztatnék, nehogy part­­tóli elszakadások esetében veszélyek idéztesse­nek elő. * Bécsnél a Duna apadni kezd. Mennyi része van a magyarországi folyóknak a Duna Pest- Buda közt tapasztalható áradásában, nem tud­juk, így azt se tudhatjuk, hogy alapos-e az ára­dás miatti aggodalom, azonban máris megnyug­tató, ha Bécsnél rendes vízállásához kezd szál­­lani a Duna. — A Magy. Tud. Akadémia palotájának épi­tése befejezéshez közeig ; mindennap egy része szedetik el a mellé emelt állásoknak, s mind­annyiszor szebb és szebb alakban tűnik fel a gyönyörű épület. Hogy az építés költségei is most legsúlyosabbak, s a bevégzéskor csoporto­suló nagy kiadásokon túl mily nagy összegre van még szükség, azt el tudjuk képzelni, ha a berendezés nem kis munkájára gondolunk.­­ Azonban megnyugtató azon tapasztalás, hogy e tudományos intézetünket lelkesebb nagyjaink hazafias figyelme folyvást támogatja, s hogy a napokban általunk jelentett szép adakozások­hoz pótlólag gróf Festetich György három ezer forinttal járult. * A „Sz. H.“ írja : A rendezett tanácsot H.­­M. Vásárhelyen, Csongrádon és Szentesem fel­sőbb rendelet értelmében csakugyan meg fog­ják szüntetni. A törvénykezési ügyek átadása jövő hó 15 -én megkezdődik, s június 1-én már a megye fogja azokat kezelni. * A szegedi kaszinó utóbbi választmányi ülésében Deák Ferencz, K. Eötvös József, Klau­zál Gábor és Trefort Ágoston köztiszteletben álló hazánkfiait tiszteletbeli tagokká megválasz­totta, s a díszesen kiállított okmányt a napok­ban el fogja számukra küldeni. * Ascher ur, a bécsi Kari színház színésze, ki a „Cajus és Sempronius“ vígjátékban Schmer­ling államminiszter ur maszkjában jelent meg, a rendőrség által 8 napi fogságra ítéltetett. * Varasd megyéből jelentik, hogy C s 1 e t helységben ragályos betegség tört ki, melyben 25 ember betegedett meg, 3 közülök felgyó­gyult, 5 meghalt, s a többi még orvosi gyógyke­zelés alatt van. Részlete­b értesítések még nin­csenek, s igy az sincs tudva, hogy mi az a ra­gályos betegség. — Értesítés: Zalamegye gazdasági egy­lete rendes féléves, úgynevezett tavaszi közgyű­lését i. e. május 9 én Zala­egerszegen az egy­leti szálláson d. e. 9 órakor fogja tartani, mely­re az egylet t. ez. tagjai hazafiui tisztelettel meghivatnak. A közgyűlést megelőző napon má­jus hó 8-án Zala-Egerszegen d. e. 10 órakor igazgató választmányi ülés fog tartatni, miről az illető választmányi tagok tisztelettel értesit­­tetnek, és szives részvételre felkéretnek. Kelt Zala-Egerszegen, 1865. április 11. Botka Mi­hály, egyleti elnök. * Felhívás. A fehérmegyei gazdasági egyesü­let f. évi april hó 24 ik napján délelőtt 9 órakor ülést tartand, (gr. Zichy-ház 2 ik emelet), mely ülésre mind a választmányi, mind a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Székes Fehérvár, apr. 18. 1865. Elnöki megbízásból Fekete János, egyleti titkár. — Haggenmacher, a vasút melletti gőzmal­mok egyikének tulajdonosa, jelenlegi helyisé­gével szemben egy 1880 □­ téren új gőzmal­mot szándékozik építtetni. Ez ügyben már meg is kezdette a tanácskozásokat a városi ható­sággal. * A Rákóczi indulóról Gautier Theophil tár­­czaíró a „Moniteur“ben ezt írja : „Az indulót egy előjáték előzte meg, melyben a vad zaj, ha­tározatlan sóhaj, s névtelen panaszszal vegyült, a mint a fegyver csattan, a mén dobog, a kard csörren, a sarkantyú pereg s a hadi szekér tova robog. E fenyegető zűrzavarb­an néhány folyto­nosan visszatérő hangjegy elárulja már az in­duló themáját s e viharos harmónia élére akar­nak állni. Végül megkezdődik maga az induló elvarázsló melódiája ellentállhatatlan rythmusá­­val s heroicus tüzével Az alapeszme — hogy úgy mondjuk — lóra ül, kardot ránt, megsat­­tyázza lovát s vad kiáltással rohan az ellenség­re , aztán megint visszafordítja ménjét, mintha el akarná hagyni a csatasikot. A méndobogás már majdnem a távolban vész el. De ekkor is­mét rögtön oly ellentállhatatlanság, oly furia, oly ittasság s a deliriumhoz hasonló vitézséggel tér vissza, melynek a leghidegebb természeteket is fel kell lelkesitnie. Ki hallgathatná megindu­lás nélkül a vác függetlenség s hajthatlan ha­­zafiság e borzasztó szép dalát! * Schindler követ szemrehányásait, me­lyekéhez a kormány ellen az ausztriai tolon­­czokkal Romániában való barbár bánásmódot illetőleg emelt, a „Bot­chaster“ alaptalanoknak nyilvánítja. Bukarestben a cs. k. főconsulatus által már a múlt évben komoly előterjesztés történt az idegen tolonctok, s így az ausztriaiak­nak is — mert erről volt főkép szó — szállítási barbár módja iránt. Erre az akkori miniszterel­nök, Cogolniceanu, a praefecturákhoz körlevél­t bocsátott, mely igen erélyesen követelé, hogy Románia területén többé hasonló barbárság elő ne forduljon ! — A „Pesti unió“ dalü­gylet az 1860-ki téli időszakra utolsó dalestélyét f. é. ápril 22 -én, a pesti polgári lövészegylet helyiségeiben a követ­kező műsorozattal tartja: 1-ör. Széchenyi halá­lára, Bognártól; 2-or. Dalüdvözlet, Rückentől; 3-or. Románcz, Arnaudtól, énekli franczia nyel­ven Hippolyte ur ; 4 er. Magán magyar népdalok, előadja zongorán Sipos ur; 5 ör. A szerelem, m­űdal; 6 or. Sajkás-dal, Abttól; 7-er. Hármas, Mozarttól, zongora-, hegedű- és gordonkára ; 8-or. Az éj, magán­négyes, Schuberttől; 9-er. Magyar leány, Therntől; 10-er. Dallam „Il Tro­vatore“ czimű­ operából, énekli Hippolyte ur; 11-er. Ábránd hegedűre, a „Lucia“ czímű operá­ból, Beriottól; 12-et. a) Beteg leány, Egressitől; b) Búcsú, Wöhlertől. Belépti jegyek, mint kö­zönségesen, ezen dalestélyhez sem fognak árul­tatni; a­ki azonban ápril 20-káig mint pártoló tag az egyletbe belép, az már ezen dalestélyre is egy családjegyet kap- Jelentkezhetni e vé­gett az egylet elnökénél, Drucker József ügyvéd urnál (dorottya utcza 9. sz. alatt), levél útján, vagy szóval, a felvételi díjnak egyszer minden­korra 2 ftban, s a negyedévi járuléknak 1 ft 50 krral előre leendő lefizetése mellett. Közli Drucker József, h. ügyvéd, egyleti elnök. * Székes-Fehérváron egy diszárus-lutris bolt­ban tűsz támadt, mely nem okozott többet 1000 ftnyi kárnál. A tulajdonost, minthogy összes alig 6000 ftot érő árukészletet 20,000 ftig biz­tosította, gyújtogatás gyanúja miatt elfogták. * A szibériai pestis. Alig lett „Varsó nyugodt“, Európát új vészangyal fenyegeti, mely ezúttal magának a czári birodalomnak szivében, Péter­­várott követeli ár­tatlan áldozatait. Egy ragályos betegség, melyet egy rész a „szibériai pestis“ rémitő elnevezéssel ruház fel, a másik rész egy­szerű typhusnak, typhus recurrens-nek, typhinia­­nak nevez, a pétervári lakosságnak nevezetesen alsó részeiben pusztítana, s bár a betegség jel­lege és kiterjedése felől a legkülönbözőbb hírek szárnyalnak, mind e hírekből annyi bizonyos­nak látszik, hogy a betegség, bárminek nevez­zék is hivatalos nyelven, veszélyes jellegű, és ragályos természeténél fogva sok áldozatot kö­vetel. Különösen Bécsben e hírek nagy sen­­satiót keltettek fel, és pedig nem annyira a vé­gett, hogy a járvány Galliczián át Ausztriába is becsempésztethetik, mint azon okból, hogy visz­­szagondolnak ama borzasz­tó pusztításokra, me­lyeket az epemirigy első fellépte Európában okozott. A bécsi lapok, melyeket ijedelmük mi­att az orosz hivatalos lapok kigúnyolnak, kü­lönben vigasztalódhatnak azzal, hogy Angolor­szágban is e legújabb orosz csapás folytán va­lóságos panique ural”, mely minden angol lap­ban, s nevezetesen a „Times“-ben kifejezést talál. Egészen oly ártalmatlan, mint az orosz hivatalos lapok mondják, még­sem lesz e be­tegség, mert a „Times“ ápril 6-iki távsürgönye a ragályt határozottan „pestisének mondja, s e tudósítás szerint a betegségi esetek összes szá­ma 10.000, a haláleseteké 2000, naponként szá­zan betegednek meg, s már 40 orvos lett hiva­tásának áldozata Külügyi vagy belügyi minisz­tériumunkban — nem tudjuk, melyik ressortba tartozik a szibériai pestis, — mint látszik, Pé­­tervárról a betegség felől még semmi tudósítást sem kaptak, különben már közhírré tehettek volna hiteles tudósításokat. Az államminiszter úr a hírod, tanácsbeli képviselőházban azt mond­ta ugyan, hogy Gallicziából már két orvos küldetett Szent-Pétervárra, de úgy látszik, hogy ez urak a pestist Sz. Pétervárott hasztalan ke­resték, mert tevékenységükről még semmi hír sincs. Azt hiszszük, helyén lett volna, nemcsak Gallicziából, hanem Bécsből is néhány orvost Sz.­Pétervárra küldeni, hogy részint a betegség felől azonnal tudósítsanak, részint pedig azt tudo­mányosan tanulmányozzák, bármily neve legyen is. (A­­Times újabb tudósításai a szibériai pestist „fekete halál“ nak nevezik. A megbetegedettek közül 70% halna meg néhány óra alatt. Az orosz hivatalos lapok azt mondják, hogy Pétervárott még nem fordult elő e betegség, de a hivatalos „Nord­ Post“ bevallja, hogy Szanievoban, vala­mint a Waldai hegységek között jelentkezett. Sok esetben különben csakugyan nehéz a dög­halált a febris recurrens­től megkülönböztetni, különösen oly időben, midőn a hagymát is uralt. Lengyelországban pedig legújabb tudósí­tások szerint a meningitis spinalis tört ki.­­ Az első nyilvános tornacsar­nokban (ötpacsirta utcza 3. sz. a.) a tavaszi, illetőleg nyári tornázás folyó évi ápriliis 18-kán kezdődik. A melegebb idő beálltával a gyakor­latok az azokra nézve külön felszerelt, szabad­ban a csarnoktól hat lépésre eső nagy nyári tornahelyen folytattatnak. Esős időben a torná­zás a minden kényelemmel berendezett csar­nokban foly. Felnőttek a 17 dik évtől kezdve — ünnep- és vasárnapok kivételével — minden napon tornáznak, és pedig: hétfőn, szerdán és pénteken esti 67­-tól 9 ig; kedden, csütörtökön és szombaton esti 7-től 8-ig. Minden szerdán és csütörtökön a nevezett órákban főtornászati ok­tatás adatik, mely abban áll, hogy a csarnok művezetője a tehetségesebb tornászokat ama gyakorlatokban gyakorolja, melyeket aztán a főtornászok az ő csapataiknak a közönséges tornaórákban utángyakorlás végett mutatnak. Minden tornász, ki a főtornászati oktatásban részt vesz, egyúttal elvállalja ama kötelezettsé­get, hogy ő a művezető megkeresése folytán időről időre egy csapat vezetését átvegye, meg­jegyezvén , hogy mindegyik főtornászra csak felváltva kerül sor. Azon tornászoknak pedig, kik a főtornászati oktatásban nem vesznek részt, ez utóbbi alatt szabad tornászatuk van, mely abban áll, hogy a tornászok a betanult gyakor­latokat kedvük és tetszésük szerint ismétlik. Felnőttek egyszer mindenkorra három forintys beiratási díjat, és azon kívül havonként 50 kvnyi járulékot fizetnek. A csarnok minden felnőtt tornásza jogosítva van résztvehetni: 1. A rendes tornászatban hetenkint három­szor, mely mindig a testalkat figyelembe vétele mellett, rendszeresen és a tornaművészet leg­újabb fejlődése alapján szerkesztett magyar és német tanúsítványok szerint műveltetik, ide ért­ve a főtornászati oktatást is, feltéve , hogy az arra jelentkező a művezető által előbb eléggé tornaképesnek ismertetett el. 2. A korszakos vasárnapi szabad- és disztor­­nászatban, valamint a tornakirándulásokban. A rendkívüli tornászat és a tornakirándulások ideje és helye mindenkor nyolcz nappal előbb a csarnokban és hírlapokban fog közöltetni. ^3. A felnőtt tornászok jogositják továbbá a gyermekeiket belépti dij nélkül — minden hó­napban fejenkint csak­is ötven krajczárból álló havidij befizetése mellett — hetenkint három­szor tornáztatni. Azon gyermekek, kiknek atyái nem a csarnok tornászai, ugyan belépti dijat szintén nem, de fejenkint minden hónapban egy forintnyi illeté­ket tartoznak fizetni. Az ifjúság havi díja legalább is két hóra előre befizetendő, és vasár- és ünnepnapok kivételé­vel szintén minden napon tornázik , és pedig következő rendben úgymint: Fiuk a 7. — 13. évig, hétfőn szerdán és pén­teken délutáni 5-től — 6-ig. Ifjak a 13. — 17. évig, kedden csütörtökön és szombaton délutáni 5-- tól — 6*/- ig. Minden a tornászatban résztvenni kívánó a csarnokban a fentemlített órákban vétetik fel. M Más tornahelyek tornászai mindig vendégsze­retettel fogadtatnak és az időszakonkénti sza­bad tornászatban részt is vehetnek, ha előbb a művezető­ vagy helyettesénél magukat bemu­tatják. Nézőknek mindenkor szalad a bejárás. A tor­nászat a legjutányosabb és legczélszerűbb esz­köz a testi és lelki épség fenntartására és elő­mozdítására. Ennek elismert előnye és olcsósá­ga azon reményre jogosítanak, hogy a t. ez. kö­­zönség ezen áldásdus vállalatot legnagyobb rész­véttel elősegitendi. Pest, 1865. Az igazgatóság. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről april 15-ről. 5%­ metalliques . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst .... Arany .... . . 72 25 . . 7.6 30 . . 798. — . . 106. 70 . . 109. — . . 106. 50 Válaszfelirati viták a franczia törvény­hozó testben. (Apr. 10 én.) E. 0 11 - v­­­e­l indíttatva érzi magát az előtte szóló J. Favre állításait nem hagyni fele­let nélkül, mert az igen szomoritaná szólót — hazája politikai érdekében, ha azt hinnék, hogy Francziaország vélekedése a herczegségek kér­désében ugyanaz, melyet J. Favre ismertetett. J. Favre vádolta a kormányt, hogy politikája bizonytalan és ellentmondó. Szóló pedig köszöne­tet mond a kormánynak logikája és bölcseségé­­ért. Nem ereszkedve mélyebben a kérdésbe, rö­viden csak azt akarja előadni, a­mit Franczia­ország e kérdésben tett, és azt, a­mit tennie kell. Francziaország békén tűrte, hogy az elbei herczegségek Dániától elváljanak; ezen opera­­tiót se nem ellenezte, se nem segítette, s csakis ez az, a­mit tehetett, mert ezen elszakadás le­gitim, megfelel az igazságnak és a elveknek. Szóló kiereszkedik a herczegségek nemzeti­ségi vegyülékére. Ott különböző nyelvek voltak. Egyik fél az elszakadás után sóvárgott untalan, a másik az elnyomásra törekedett. A kérdés 1848 ban hozatott szőnyegre először. A népek óhajtásának akkor nem kedveztek a viszonyok; a herczegségek ügye elbukott a csatatéren, mint Olaszország elesett Navarránál. Hanem­ az igaz ügynek mindig megvan a maga órája, s a her­czegségek órája ütött. Es ime, ez azon mozzanat, melyre nézve kí­vánják, hogy Francziaország ellene nyilatkoz­zék! — és pedig ugyanakkor, midőn vádolják, hogy nem tépte szét a villafrancai szerződvényt, szemére vetik, hogy igen is széttépte a londoni állapítmányokat. Francziaország politikája mindenütt ugyanaz volt. Helyesen tévé Délen, hogy az olaszokat segí­­tő, valamint erélyesen járt el Északon, hogy a né­metek felszabadulását nem ellenző. Ennyit a múltra. A jövőt illetőleg szóló szin­tén nem oszthatja az előtte vélekedőnek nézle­­tét. Szerinte erélyes elhatározásra lenne szük­ség, s ez elhatározás egy diplomatiai intervention­ban lenne öszpontosítható, melyen át a kard éle lenne látható. Állítólag egy nagy igaztalan­­ságot kellene meggátolni. Poroszország be akar­ja keblezni a herczegségeket; Bismark úr ezen gondolkodik. Szónok megengedi, hogy Poroszországnak egy pillanatra lehetett ily szándéka, de azt könnyen kivihetővé csak egy dolog tehető, t. i. a franczia diplomatának ügyetlen beavatko­zása. Egy ilyen beavatkozás Németországot izga­tottságba hozza, s azon gondolatban erősíti meg, hogy Francziaország a Rajna mellett ter­jeszkedni akar. Ily ingerültség közepett a jó ügy, s igaz értelem nem talál hallgatókra, s az aggodalmak és zavar közepette Bismark úr­nak könnyű lett volna kicsig hatolni, kezet te­ende a herczegségekre, s azokat meg is tartá vala. Franczia­országnak tudnia kell, hogy Német­ország irányában igazi politikája a béke. S csak is ezen tartózkodó magatartásnak tulajdo­nítható, hogy Bismark úr, ki már már a siker pillanatához ért, most tervei meghiúsulásához közelít, Németország közép­államai mind ellene nyilatkoztak e tervnek, s pedig oly ellenállhat­­lanul, hogy maga a nehézkes Ausztria is meg­­ingattatott, s Frankfurtban oly szavazatot adott, mely e másodrendű államokéval találkozott, és­­ Poroszország verve jön. Most tehát mi marad fenn azon annexióból, mely állítólag valódi igaztalanság leendő. Maga Poroszország támogatni fogja-e miniszterét ha­sonló körülmények közt; számíthat-e Bismark úr a porosz kamrák támogatására ? Nem ! A szabadelvű párt, mely türelme, ereje és szilárd­ságának példás jeleit adó, sokkal nagykorúbb, semhogy egy igaztalan kivitelhez társul sze­gődnék. Lehetetlen, hogy elfeledje, miszerint a köze­lebbi évben ő maga proclamálta Augustenburg herczeg jogait. Az lehetlen, hogy ez országgyű­lés, mely oly állhatatosan küzd költség megsza­­vazási jogai mellett, csatlakozzék Bismarkhoz, hogy a herczegségek nemcsak egy budget, de egy egész kormányzat elfogadására kényszerit­­tessenek. Ily ellenmondás lehetlen, s igy megtörténik, hogy a mozgalom, mely magával ragadá a má­sodrendű hatalmakat, s magával sodorta Ausz­triát, nem sokára magával viendi Poroszorszá­got és képviselőit is, s csakhamar Bismarkot egyedül látja Európa szemben a joggal. Szónok kéri a kormányt, nem távozni el az eddig követett ösvénytől. Megengedi, hogy a diplomatiai okmányokban bizonyos ellentmon­dások felfedezhetők, de ez nem szónok dolga, őt csak az érdekli, hogy Francziaország érde­kei tiszteletben tartassanak, s hogy az igazság jogai megvédessenek, és be kell vallania, hogy Francziaország érdekei tiszteletben tartatnak, és hogy az igazság jogai védve vannak. Ez azon mozzanat, mely eszközlé, hogy a Francziaország miatti félelem ma már nem lé­tezik Németországban. Igazságos dolognak tart­ja szónok, hogy a francziák szeressék Olaszor­szágot, szónok is szereti, de nem akarja, hogy ezen szeretet kizárólagos legyen, mert nem kell feledni, hogy ha Olaszország fedezi Francziaor­­szág határait Délről, Németország viszont annak bástyáját képezi az orosz colossalis hatalma ellen. Hogy az egyesség Franczia­ és Németország között megszilárduljon, ennek lényeges feltétele, hogy Németo­rszág meggyőződjék a francziák ön­­zéstelenségéről, hogy elhigyje, miszerint nem gondolkodnak az ő rovására terület nagyobbítá­­son. Midőn e tekintetben Németországban nem leend többé kétség, akkor a szövetség vele bizo­nyos, s az európai súlyegyen megszilárdul; nagy fontosságú dolog oly körülmények közt, midőn oldalról Anglia áll, mely irányunkban gyanako­dó, s Olaszország, mely alakul, s előttünk Orosz­­ország, mely fenyeget. Jules S­avre azt állítá, hogy Francziaország-

Next