Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)
1865-05-02 / 4512. szám
100-4512 Szerkesztési iroda: Perencziek tere 7. szám. 1. emelet.■ lll. szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ___________________Kedd, május 2.1865._________ PESTI STAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. * 16. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt.tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Május 1-jével kezdődő uj előfizetés PESTI NAPLÓ-ra. Előfiasétén : Május—júniusi 2 hóra........................................3 fjpti 50 Ifr Május—júliusi, évre........................................5 „ 25 „ Május—septemberi 5 hóra..................................8 „ 'T’S „ A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Pest, május 1. 1865. Szemle. Ismét az olasz kérdés az, mely a magas politika terén első rendű napi tárgy lett. La Marmora miniszterelnök egy külön jegyzékben adja tudtára a külhatalmaknak, hogy Olaszország királya ápril 28 -a óta Florenczbe, mint az ország ezentúli fővárosába, helyezte át királyi székét. Ezen közleménynek különösen oly udvarokra nézve tulajdonítanak nagy fontosságot, melyek az új alkotású olasz királyságot eddig forma szerint nem ismerték el. Nem várják ugyan, hogy e részről az olasz kabinet mostani bejelentését azonnal nyílt elismerés, vagy ennek ellenkezője követné, ha mindazonáltal az ilyen hatalmaknak követei utasíttatnának, Turinból Florenczbe is elkísérni Victor Emanuel udvarát, s ott az illető kabinet diplomatiai képviselését továbbra is vezetni, ez egyelőre hallgatag kijelentéséül vézethetnék a későbben nyíltan történendő ünnepélyes elismerésnek. A második fontos mozzanatot Vegezzi római küldetése képezi. A turini képviselőház interpellációjára a miniszterelnök azt válaszolta ugyan, hogy a király küldöttje Rómában semmi politikai kérdés feletti alkudozással nincs megbízva, s hogy küldetése tisztán vallásügyi. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy az ugyanazon képviselőház által nagy többséggel megszavazott, a szerzetesrendek megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a kormány ép akkor húzta vissza, midőn az, hogy teljes érvényű törvénynyé váljék, a senatus jóváhagyása alá volt átteendő, s hogy ezen visszahúzás akkor történik, midőn Vegezzi a szent atya által már fogadtatott, s igy az alkudozásokat is megkezdé, nehéz hinni, hogy a miniszterelnök szavait egyenes értelmükben kelljen venni. Mióta a szent szék és Victor Emanuel király kormánya közt szakadás jött létre, ez utóbbi — tisztelettel a fennálló egyezmények állapítmányai iránti—,az idő közben üresedésbe jött püspökségekre megerősítés végett mindig előterjesztett egy nevet, de Rómából ezen előterjesztés jóváhagyását soha sem nyerhető ki. Később a turini kormány, nem akarva felesleges munkát végezni, a megürült püspökségekre nem terjesztett fel püspöki jelöltet, hanem az apostoli igazgatás kezelésére vicariusokat nevezett ki. Lehet, hogy Rómában számítottak a visszahatásra, mit a be nem töltött egyházi méltóságok hiánya fogna kelteni a hivek közt; de miután annyi év lefolyása után a visszatetszés helyett inkább a megszokás az, melyet a dolgok új rendjével megelégedni látnak , tárták szükségesnek visszamenni a régi rendre, elhárítni a kisebb természetű bajokat, s biztosítni a fenyegetett nagyobb előnyöket. Így keletkezhetett amaz irat, mely Victor Emanuel királyt a vallási dolgok végleges elintézésére szólítjaa fel. Habár Lamarmera miniszterelnök a fentebbi interpelláló folytán tagadja azt is, hogy Persigny herczegnek valami befolyása lenne a Vegezzi-féle alkudozásokba, valamint ezen alkudozásoktól elvitat minden politikai jelentőséget is, mindazonáltal lehetlen a két férfiúnak ugyanazon időben történt római látogatásában a véletlennek különösen kedvező találkozását fel nem ismerni, miként nehéz magyarázni az olasz minisztérium utóbbi eljárását is, mely, miután a szerzetesek törvényjavaslatát minden megtámadás ellen következetesen és kitartóan védelmezte, azt akkor ejti el, midőn a diadal legnehezebb részét már kivívta. Nem követjük a találgatókat, kik e visszavétel okát ott is keresik, hol az épen nem található; de azt sem tartjuk igen merész állításnak, hogy Vegezzi magatartását, s még inkább utasítását elfogadható támpontnak találták Rómában arra, hogy a vallási dolgok mellett egyúttal más ,— nemkülönben fontos differentiák is kiegyenlíttessenek. Hogy a franczia követ mindig, de főleg a conventió létrejötte óta szorgalmasan dolgozott rajta, hogy a két udvar közt kölcsönös kibékülést eszközöljön, azt a franczia sárga könyv eléggé bizonyítja ; sőt hogy a mostani kedvező fordulatnál is az oroszlánrész tán épen azon felet illeti meg, melynek befolyását az olasz miniszterelnök tagadta, s hogy a megkezdett alkudozásoknak tényleges, vagyis oly eredménye is legyen, mely a franczia megszálló hadak mielőbbi elvonulását ne csak lehetővé, de minden aggodalomtól mentté is tegye; valószínűleg ezek begyőzése sem várat sokáig magára. Mint engedékenységi jelenetet említik még, hogy ő szentsége megengedte Antone Ili bíbornoknak a mexikói császári sasrend elfogadását. A A bécsi ipar- és kereskedelmi intézet (Creditanstalt) nagy tervet forral, mely, amint írják, már közel áll a létesítéshez. Iparbankokat szándékszik állítani a birodalom minden részében. Mennyire haladtak hitel dolgában a nézetek a legújabb időkben! Ha évekkel ezelőtt egy bankárnak bankról beszéltünk volna, mely a kisebb kereskedőknek és iparosoknak is személyes hitelt nyit, szemünkbe nevetett volna. Az alsó ausztriai leszámítoló intézet (Escompte- Anstalt) elég bátor volt e részben utat törni, s a kételyek nagy részben elenyésztek. íme a Creditanstalt által tervezett iparbankok szabályai főbb vonalakban. Mihelyt valamely helyen legalább tizenkét ottani iparos és kereskedő késznek nyilatkozik iparbankot alapítani, a Creditanstalt kész az annak üzletéhez szükséges pénzt kölcsön adni, ha az érintett alapító tagok olyatén nyilatkozatot adnak, hogy az első két évre a Crditanstalt által előlegezett bankalap 20 százlékjáért az egyetemleges visszafizetési kötelezettséget elvállalják. Az iparbank feladata részvényeseinek előleget, kölcsönt adni, s számukra egyszersmind takarékpénztárul szolgálni. A bank részesei közé , felügyelő bizottság vesz fel valakit, aki aztán a külön szabályokban meghatározott ősziét lefizetésével járul a biztosítéki alaphoz. A bank részesei, a biztosítéki alaphoz befizetett összegeik tízszeres értéke erejéig mind egy harmadik személy, mind a Creditanstalt irányában, a bank minden kötelezettségeiért személyenként és egyetemlegesen jótállást vállalnak. A bankalap képeztetik: 1) a Credit- Anstalt alapítványi tőkéje által; 2) a tagok biztosítéki tőkéje által; 3) a tagok heti betétei által; 4) a részvevők kamat- és osztalék-szaporodása által. Az egyes részvevőknek megajánlandó előleg vagy kölcsön csak három hónapra adatik, s nem haladhatja felül tízszeres összegét azon pénznek, amelylyel a biztosítéki alaphoz járultak. A bank rendelményére kiállított váltón, a kölcsönző tagon kívül, még egy más jótálló tag nevének kell állani. E felett a kölcsönvevő egy, nevére szóló, s a bankra átforgatott életbiztosítási policent is tartozik letenni, amely police után egy évre ki van fizetve a biztosítási díj. A Credit-Anstalt, mint látjuk, nem elégek a kezességben, a biztosítéki alapban és a kölcsönös jótállásban rejlő biztosítékokat, melyeknek alapján, a nép még alantabb rétegei közt, az u. n. népbankok is virágzanak Németországban; azon képtelen esetre is provideálni akarja magát, ha valamely döghalál által a bank részvevő tagjai nagy részben kihalnak. — Legalább csak ezzel tudja indokolni a „Presse“ a Credit-Anstalt szabálytervezete utóbb érintett pontját, mely szerint a személyes hitelre ráadásul a biztosítási police, és pedig oly biztosítási police zálogba vetését is kívánja, amely után a díj egy egész évre ki van fizetve. Részünkről is óhajtjuk, hogy az életbiztosítás az iparosok és kisebb kereskedők körében is terjedjen. Bennünket is meglesett Gladstone annuitási bilije, habár nem kevés politikai nehézségeink vannak az ellen, s példájának a continentális kormányok általi követését épen nem óhajtjuk. He bármennyire buzogjunk az életbiztosítás ügye mellett, nem azért óhajtjuk azt, hogy a policeokban a Creditanstalt nyerjen zálogot, hanem hogy az illető családok találjanak azokban némi biztosítékot a családfő elhunyta esetére. A Creditanstalt érintett rendszabálya a bank részesei közül előre kizárja mindazokat a különben igen solid iparos és kereskedői cégeket, amelyeknek vezetői, maguk a családfők, betegesek ; kizárja mindazokat a különben becsületes iparosokat és kereskedőket, akik, vagyoni körülményeiknél fogva, az életbiztosítási díjakat egyszerre egy évre előre csak maguk megerőltetésével fizethetnék ki. Az iparbank szervezete, a kezességben, a biztosítéki alapban, a kölcsönös jótállásban, azon körülményben, hogy csak három hónapra hitelez, elég biztosítékkal bír, nem tartjuk szükségesnek azokat még életbiztosítási police-ok elzálogosításával tetézni, csupán azért, hogy a trieszti Nuova Societának „ Rundschaftot szerezzenek. Azonban menjünk tovább a tervezett szabályok ismertetésében. A bank üzlete felett egy bizottság ellenőrködik. Míg legalább 30 részvevő nem jelentkezik, az alapitó tagok képezik ideiglenesen a felügyelő bizottságot. Azután a tagok választják,azonban az első 5 évre az alapító bizottság tagjaiból. Oly iparbankok, melyeknek tiszta bevétele 10,000 ft, vagy több, igazgatót választhatnak. Mihelyt e szabályok véglegesen megállapíttatnak, s a kormány által elfogadtatnak, azonnal hozzálát a Creditanstalt az iparbankok alapításához. Csak egy feltételt köt ki. Hogy az állam pénztári feleslegeit folyószámlára adja a Creditanstaltnak. Kétségtelen, hogy az állami pénztárak heverő pénzeinek hasznosítását, kivált oly körülmények közt, midőn a forgalmi eszközök mennyisége folyvást alább szállíttatik, amint a nemzeti bank ügyeit rendezi, fontos tekintetek sürgetik. Csakhogy e részben annyi versenytársra talál a Creditanstalt, ahány nagyobb pénzintézete van a birodalomnak. Nincsen ok egyiknek kedvezményt adni a másik felett. Az a körülmény, hogy a bankoknál elhelyezett pénzek rögtön rendelkezésére álljanak az államnak, szintén a több intézetnél elhelyezést javalja. Ennyit általában a Creditanstalt tervére. Ami e tervnek hazánkban alkalmazását illeti: részünkről bárhonnan jőnek a a tőkék, pénzszegény hazánkban örömmel fogadjuk ugyan, mindazáltal a Creditanstalt segélyezésénél jobbnak tartanók, ha a pesti első magyar iparbank mintájára, hazai nagyobb városainkban önállóan, függetlenül alakulnának iparbankok. Itthon gyűjteni minél több tőkét, s e tőkéket magunk számára gyümölcsöztetni: ez a feladat, melyet nem lehet eléggé szívükre kötnünk hazánkfiainak. Iparbankok, segélyegyletek a középosztályú kereskedők, iparosok számára, népbankok a nép szegényebb rétegeinek ! Takarékosság, tőkeképzés, önsegély! Csupán ez emelhet fel bennünket, ez menthet meg a bukástól egyeseket és nemzeteket. Az idegen tőkéket mindig drágán fizetjük meg, s e tőkék akkor hagynak cserben, mikor leginkább szükség lenne rájuk. Bécsi dolgok. Van az osztrák monarchia költségvetésében egy rovat, melynek czíme „általános politikai czélokra“, mi alatt egyéb nem értendő, mint kormánylapok, a kormány szellemében működő tudósítók díjazása. Ezen czélra a kormány eleinte 500,000 frtot kívánt, s azután leszálltá a kivonatot 450.000 ftra. A reichsrath képviselői már a bizottsági ülésekben, mint annak idején említettük, megtámadták ezt a rovatot, s nem volt-e elvárható ez egy képviseleti gyűléstől? Azon budget-rovat sem egyéb, mint az absolutismus maradványa. Oly kormányzás mellett, hol a minisztérium nem a nép, nem a közvélemény, nem egy többség, sőt nem is egy hatalmas párt nevében kormányoz, a sajtó eszközül használtatik arra, hogy a közvélemény előtt szépítve, magasztalva legyenek a kormány tettei, miben némileg a rendszer kiegészítése az, hogy az ellenvélemények rendőrileg el legyenek némítva. Még ebben az esetben is felesleges a fáradozás, érdekeit csak némileg értő közönség előtt is. Tapasztals bizonyítá, hogy a közvéleményen mit sem változtattak a díjazott hírlapok, melyeknek csak akkor van hatásuk a közvéleményre, ha alapjában és fővonásaiban egészen a közvélemény képviselői. Egy alkotmányos országban annál feleslegesebb a journalistika díjazása, mivel fel kell tenni a kormányról, hogy a közvélemény többsége az ő részén van, vagy pedig valamelyik nagy párt kiváló férfiaiból áll. Az ellenkező eset épen lényegével és alapelveivel ellenkezik az alkotmányosságnak. Ha már ezt kétségbe vonni nem lehet, nem világos-e a kormány közlönyeinek helyzete is? Az a többség, vagy az a hatalmas párt, mely a kormány részén van, a közönség többségét, vagy nagyon tetemes részét, okvetlenül a kormány véleményét magáévá tevő lapok előfizetőivé teszi. így egy valóban alkotmányos államban lehetetlenség, hogy a lapok az országos budgetre szoruljanak, és valóban nem hallatlan-e Angliában, hogy akár whig, akár tory minisztérium az országos jövedelmekből bármi kis részt a mondott czélra fordítson? — Ott, ha tán a képviselőház akarna is lapsubventiót megszavazni, maga a kormány elutasítna oly szavazatot, mely világos bevallása lenne annak, hogy többsége, pártja nincs, s ha a kormány akarná, szintoly lehetetlen, hogy a képviselők ilyest megszavazzanak. A reichsrath képviselőházában vita tárgya volt előbb is a mondott budget-rovat, de az államminiszter beszéde 1864-ben nemcsak azt eszközli ki, hogy a kívánt 525 ezer forint megszavaztatott, hanem a beszédet a ház többsége bravókkal is kisérte. Most a reichsrath felét sem szavazá meg a kivánt összegnek, csak 200.000 forint jön megszavazva, s ez is nagy különbségre mutat a ház hangulatában. De lássuk a reichsrathbeli vita érdekesebb részeit. Az ápr. 28 iki ülésben az államminisztérium budgetjének utolsó pontjai tárgyaltattak, melynek egyike, a 15-ik czim, az „átalános rendelkezési alap“ (szintén a hírlapok subventiója értendő alatta.) A bizottsági jelentés így hangzik: „15. czim: „Átalános rendelkezési alap.“ Ilyenül a kormány 500.000 ftot kivánt. Miután ebből 50,000 frt a bosnyák és herczegorvinai menekültek segélyezésére egy előbbi szakaszban megszavaztatott, a pénzügyi bizottság 200,000 forint megszavazását javasolja.“ A bizottsági javaslat ellen beíratta magát Tschabuschnigg és Ingram képviselő, mellette Berger Tschabuschnigg képviselő a mellett fog szavazni, úgymond, aki vagy semmit se ad meg, vagy minél kevesebbet. Nemcsak a financziák szorult állapota javasolja ezt, hanem más fontosabb okok is. Titkos költségek megszavazása bizalmi szavazat egy egy minisztériumra nézve. De valameddig a jelen minisztérium nem tér a feliratban kijelölt útra, s a ház többsége irányában nem foglal el oly állást, mely alkotmányos országokban kívántatik, nem fog számokban bizalmat szavazni neki. A rendelkezési alap egyetlen általunk tudott czélja: félhivatalos közlönyök fenntartása. A többiről mit sem tudunk, s azért addig megszavazni nem lehet, míg felvilágosítást nem nyerünk erre nézve. A félhivatalos lapok nem tesznek hasznot a a kormány ügyének és a közönségnek. Ha valamelyik államférfi helyesen jár el, a nem kormány lapok is eléggé dicsőítik. Berger a pénzügyi bizottság javaslata mellett szól. Előre is kéri a házat, ne tekintse szavazatát rokonszenvnek a rendelkezési alappal. Csak időszerinti tekintetek bírják rá a javaslat pártolására , mivel az évnek egyharmada már lefolyt, mire a budget törvény kiadathatik, valószínűen az év fele már letelendett. Fel lehet tenni, hogy a kormány már egyezkedésekre lépett, melyeket nem lehet elszakítni. Ne hozzuk zavarba a kormányt, s ne mondhassák, hogy cselszövő ellenzék vagyunk. Szónok különben sem lát abban bizalmi szavazást. A háznak, s különösen az ellenzéknek a kormányhoz való viszonya egészen nyílt. Nem kérdés többé, hogy a budgetből való levonások bizalmi vagy bizalmatlansági szavazatok-e ; a kérdés egészen pénzügyi. És ha pénzügyi az, azt kell kérdenünk, minő haszon várható a rendelkezési alapból ? Szónok csak a sajtó segélyezéséről szól. A félhivatalos lapok, úgymond, csak ok nélkül élesítik az ellenzéket. Kihívó magaviseletek természetes következménye, hogy az ellenzéki sajtó kétszeresen felingereltetik. Az ellenzéki lapok alkalmasint mérsékeltebbek volnának, ha félhivatalos lapok nem léteznének. Másik hátránya az ily közlönyöknek,hogy félrevezetik a közvéleményt. Ha egy-egy kormányközlöny ma a védvámok, holnap a szabadkereskedés mellett szól, ma túlságos centralista, s holnap egészen magyar sajtásos czikket közöl, nem félrevezeti-e a közönséget? Ez nem tudhatja a kormány véleményét és szándékait. A félhivatalos sajtó nagy tettet hajta végre, midőn feltalálta a „factiosus ellenzék“ elnevezést. Ezen pillanattól fogva meg van mentve Ausztria! (Nevetés.) Néhány hét óta nem használják ugyan ezen szavakat, de a félhivatalos sajtó úgy beszél az ellenzékről, hogy ha más közlönyök szólanának ily hangon a kormányról, legalább is „objectív büntető kereset“ alá esnének. De más „rendelkezési“ orgánumok is vannak, például a rendőri rendelkezés alapból fizetettek. Ha bizonyos kávéházban ártatlan beszélgetés foly, s egy gyanítható krízisről suttognak (mert, uraim, ma is suttognak, mivel az embert nagyon kellemetlenül környezik a bizalmi orgánumok), akkor ezen, csak szóbeli jelentéseket hordozó urak azt jelentik be: összeesküvés a Daum kávéházban!(Nevetés.) Máskor megjelen egy hirlapi czikk, mely denunciálja a ház „triumvirátusát, hogy összeesküvést forral, hogy felriasztván dualisticus álmából egy magyar államférfiút, ezzel miniszteri névjegyzéket gyártott. Magát az államr miniszter urat is félrevezetik az ily orgánumok, annyira, hogy a ház előtt kellemetlen eélzásokat tesz rá. Ha egy-egy mérelmehet, ez az, mert roszabbul egyik sem tehette meg kötelességét. Uraim, minő tehetségek azok, melyeket a rendelkezési alap a sajtó számára felnevel? Megbarátkoznám én vele, ha ezáltal publicistái faiskolát akarnának alapítni, mert jó lenne valamit tennünk arra, hogy Ausztriában előmozdítsuk a publicistái irodalmat, habár azt hiszem, legjobb lenne, ha ezt a plánta iskolát saját szabad lejlésére bízhatnók. De e tekintetben is a rendelkezési alap megvesztegető hatású, így némely nagy reményű fiatal ügyvédi jelölt a rendelkezési alap által elcsábbittatván, jobbnak tartja a rendelkezési alap „furca caudiná“ján keresztül jutni az ügyvédséghez. De miért is folyamodik a kormány hozzájuk? Nem rendelkezik e itt a házban elég oly erővel, ki az országút-építést is elég fontos dolognak tartja rá, hogy a legmagasbb politikai vitatást csatolja hozzá? (Bravo, nevetés.) Még más után is megvesztegettetik a félhivatalos sajtó. A nem félhivatalos sajtóban is különféle az árnyalat: van jó és rosz sajtó. Ha nem volna félhivatalos sajtó, a független jó lapok egészen a roszok ellen fordíthatnák működésöket, míg így mind a jó, mind a rész a félhivatalosok ellen fog kezet. Még valami egyéb is megvesztegettetik — s ez az igazságszolgáltatás, mert épen a félhivatalos sajtó vitte rá az igazságszolgáltatást, hogy a sajtóügyben behozassák az „objectív büntető eljárás.“ Ha azt akarják, hogy a félhivatalos sajtó a maga túlnyomó előnyeivel tovább működhessék, annál inkább nyomást kell gyakorolni a független sajtóra. A törvény előtti egyenlőtlenség a félhivatalos és ellenzéki sajtó közt oly tény, melyet mindenki elismer. Érezték ezen egyenlőtlenséget, s különböző fokozatokon jutott oda az államügyészség, hogy feltalálja az objectív keresetet. Szónok kifejti, hogy az objectív kereset megvesztegetése az igazságszolgáltatásnak, s hogy az államügyésznek nincs hatalmában elállani a keresettől, — ez csak a korona joga lehet. Más sérelem is van. Minden igazságszolgáltatásban van joga a gyanúba fogottnak törvényes vizsgálatot kívánnia. Itt pedig el akarják rögtön sikkasztani eme jogot, s a folyamodást meg nem engedni, mert oly esetek valóban fordultak is elő újabb időben, hogy a folyamodást meg nem engedték. Az objectív eljárás pedig egyenesen a segélyezett lapok fenntartásából folyt. Vájjon nem használtatik-e a rendelkezési alap más megnevezetlen czélokra, ultramontán, vagy transilvan érdekekben, nem hozhatok fel rá bizonyítékot, de beszélnek róla. Hite jár ugyan, hogy Heine kéziratait ezen alapból vették meg, s özvegyének ebből adnak nyugdíjt. Ez dicséretes, habár a megvásárlás indokait nem ismerem. De ily czélnak nem szükséges névtelenség alá bújnia. Szól végül a különböző minisztériumoknál levő titkos czélú pénzekről, és indítványozza, hogy miután az év egy tetemes része lefoly a törvény keltéig, szavaztassák meg a bizottság javasolta 200.000 ft rendelkezési alapul. Különfélék: Pest, május 1. — Pozsony, ápril 30. ) Felsége kegyeskedett az idei pozsonyi lóversenyre 200 db. cs. aranyból álló dijat kitűzői. E díjra ma volt a futtatás, nyertes volt, gr. Eszterházy Miklós „Longrange“ telivér lova. Azonban én nem azért vettem tollat kezembe, hogy a verseny lefolyását írjam le, ezt csak melleslegesen említem; egészen más, még pedig minden magyarra nézve szivemelő körülményt akarok a hazával tudatni, mely a mai verseny alkalmával Pozsony minden lakosa szivét örömmel tölté el. Ő Felsége külön udvari vasúti vonattal délutáni 2 órakor érkezek meg a verseny helyszínére, Vilmos főherczeg ő fensége társaságában. Nem akarom leirni a szűnni nem akaró „Éljen“ kiáltásokban kitört lelkesedést, melylyel úgyszólván Pozsony egész népessége a helyszínen ő Felségét fogadá; de írni akarok azon benyomásról, melyet ő Felsége megjelenése mindnyájunkra tett. Ő Felsége huszár ezredesi egyenruhában volt, egész kísérete pár törzstisztből állott. Úgy jelent meg közöttünk, mint oly Fejedelem, ki népeiben találja legfőbb őrét, s ki ennélfogva, ha alattvalóihoz közeledik, nem kénytelen — biztossága tekintetéből, — magát egy sereg csendőrrel körülvétetni, s úgy lépni a közönség elé. A legnagyobb leereszkedéssel társalgott a szép számmal jelenlevő magyar aristokratia tagjaival, s a téren, nagyszámú közönség közt, minden kiséret nélkül ide - tova járt. Nemcsak Pozsony városa lakosai voltak azok, kikben ő Felsége megjelenése által bizalmat helyzett; nem, egész Magyarország népe volt az, melyet bizalmával megtisztelt, s mely nép nem fog visszaélni azon szeretettel, melyet Fejedelme tanúsít irányában. Nekem, ki egyszerű néző valók, eszembe jutottak Deákré.