Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-23 / 4530. szám

ütött. A ,,M. Post“ egy vezérczikkben e tárgyra nézve lényegesen következőleg nyilatkozik: „A polgárosult világ nagy része aligha öröm­mel fógja halle­ni,hogy a confederatio volt elnöké­nek, Jefferson Davisnek fejére 100,000 dollár ju­talom van hirdetve.Davis az egész múltja és jelleme annyira ellene vannak a Lincoln úr meggyilkolá­­sábani részvét valószínűségének, miszerint a leg­erősb tanúbizo­nyságok nélkül egy elfogult ember sem fogja a vádat elhinni. Ama percztől kezdve, mikor világos jön, hogy a confederált államok nem képesek magukat tovább fenntartani, az ezentúl követendő ösvény világosan ki volt a semleges hatalmak előtt jelölve. Bármilyen volt is magánvéle­ményök, kötelesség­ük volt a há­ború eredményét elfogadni és Éjszakát ismerni el a csatatér órának. Egyszersmind az is remél­ve volt, hogy a győzők illő nagylelkűséget fog­nak kifejteni a legyőzöttek iránt. De Johnson elnök legújabb proclamatiója szerint a do­lg, úgy látszik, nem úgy fog kiütni. Ha Davis úr csakugyan vétkes, úgy az atlanti tengeren innen kevés rokona l env fog nyilvánulni iránta, de más részről túl sem lehet kártékonyabb a szö­vetségi kormány hitére és becsületére nézve, mint az,hogy J­ohnson elnök újra meg újra és min­den alkalommal a legsúlyosb büntetéssel fenye­geti a pártlstó vezéreket- A polgárháború által okozott sebeket nem lehet elég gyorsan behe­­geszteni, és mi sem fogja azokat oly sikeresen nyitva s­zérző állapotban tartani, mint a boszu politikája. A „Morning Herald“ meg ekkép szól: „Ama jóslat, miszerint Amerika belbékéje csak külhábor­ú által fog megszilárdulhatni, al­kalmasint teljesülésnek indul. Alig van a hábo­rúnak vége, az utolsó confederált csapatok még le sem tették a fegyvert, s ime már is azt hall­juk, hogy fabustier csapatok szereltetnek fel Mexico ellen, melyekért a washingtoni kormány nem vállal ugyan felelősséget, de siker esetében maga óhajtja az előnyöket aratni. A megtáma­dási hajlam nem szorítkozik roppant birodal­mainak déli végére, hanem a washingtoni kor­mány — noha egészen más modorban — Ca­­nadával is perpatvart keres. Johnson elnök egy proclamíiliót adott ki, melyben azt erősíti, hogy tanúbizonyságokat fedezett fel arra, mikép a Ca­nadában tartózkodó confederált menekültek Jef­ferson D­­avis elnökkel együtt bűnrészesei voltak a Lincoln elnök és Seward ur meggyilkolására szőtt iszonyatos összeesküvésnek. Azt mondják, Johnson ur forma szerint kiadatni követelte a menekülteket . . . Feltéve, hogy a canadai me­nekültek bűnösök, ez esetben egy valamely ide­gen uralkodó meggyilkolására szőtt összeeskü­vés saját uralkodónk elleni vétség, és angol tör­vények szerint büntetendő, noha ily esetben a büntetés nem oly szigorú, mint a­minőt a saját uralkodóját oltalmazni akaró állam mérne ki. A bűntett, melylyel e férfiak vádoltatnak, tényleg betű szerint ugyanaz, melyért dr. Bernard az Orsini-féle ügyben törvényszék elébe volt állít­va; s a fennálló törvénynek akkori felfogása, melyhez akkor Anglia oly merészen ragaszko­dott, a most fenforgó esetben sem fog megtagad­­tatni. Mi készebbek voltunk Francziaország há­ború­ fenyegetésével daczolni, mint az angol tör­vény által megállapított büntetéseket idegen ha­­talom szóra megváltoztatni, s nem valószínű, hogy most egy külhatalom követelésére törvé­nyünket megcsorbíttatni engedjük. A washing­toni hatóságok kétségkívül ismerik e praecedens természetét, s mi nagyon is tartunk tőle, épen azért választottuk e tért, mint legkényelmesbet arra, miszerint velünk meghasonlásra ürügyet kereshessenek.“ A „Daily Telegraph“ is egy indulatos philip­­pikát közöl Johnson úr ellen, melyben egyebek közt azt mondja, hogy az elnök „gyalázatos bűnt követett el az emberiség va­lamennyi becsületes érzelmei el­l­e­n“ proclamatiója által. E lármás penny lapra nézve azonban meg kell jegyezni, hogy az ré­gebben Lincoln elnöknek, ki most a „bölcs­“ és „j­ó“ czímekkel tisztelteik meg, még gono­szabb hírét szerette volta költeni, mint most John­­sonnak. M­ég az Egyesült Államokkal rokonszenvező „Daily News“ is sajnálja, hogy Johnson új proclamatiója megjelent.­­ A „Globe“ és a „Times“ még e tárgyban nem nyilatkoztak. A vám és kikötő-hivatalokkal következő le­vél közöltetett, melyet Busset gróf a kincstár lordjaihoz intézett: „Külügy május 11-kén 1865. Lordjaim, sze­rencsém­ van lordságtokkal tudatni, mikép az amerikai polgárháború jelen állapotában, s ama bizonytalanság mellett, melyben annak tarta­mára nézve vagyunk, ő felsége kormánya elér­kezettnek hiszi az­ időt,“ miszerint ezentúl­ az 1862-ki január 31-kén kelt levelem értelmében ő felsége kormányának különféle osztályai által kiadott rendeletek, a­mennyiben ezek ö felsége bármely kikötőjének hatóságai, akár az egye­sült királyságban, akár a csatornás szigeteken, akár a gyarmatokban vagy ő felsége bármely külső birtokaiban és tartományaiban (dependen­­cies), meghatalmaztattak, miszerint a hadviselő felek akármely hadi- vagy kalózhajójától, mely élelemszerek vagy a legénység ellátására szüksé­ges tárgyak beszerzése, vagy javítások eszközlé­se végett valamely kikötőbe szállna, követeljék, hogy 24 óra lefolyta alatt megint elhagyja a ki­kötőt, a­nélkül, hogy meg volna engedve a köz­vetlen szükségletnél nagyobb készleteket bé­reznie,—és ne tu­djék, hogy ilyen hajó, melynek megengedtetett a szükséges javítások végett a britt vizekben időzni, a javítások bevégezte után 24 óránál tovább maradhasson akármely kikö­tőben vagy révben ő felsége vizein,­­ valamint ugyanazon rendeletek a szén mennyiségét és a határidőt illetőleg, mely a szénnek a hadviselő felek ilyes hadi- vagy kalózhajójára szállítása megengedtetik,— többé alkalmazásba ne vétes­senek — Hasonló tartalmú levelet intéztem a belügyek, gyarmati ügyek, hadü­gy és indiai ügyek államtitkáraihoz, valamint az admiralitás lordjaihoz. Ki is stb. Russell. Az alsóházban f. hó 17-kén Monsell úr a­rkath. alsóházi tagok esküformájára vonatkozó törvényjavaslat (Roman Catholic Oath­oill) má­sodik olvasását indítványozta. A vakbuzgó pro­testánsok, kik között Whiteside ur, és általá­ban az izlandi orangisták mindig első helyen tüntetik ki magukat, megint sokat beszéltek az angol államegyházat és evvel együtt magát a monarchiát fenyegető veszélyekről, az egyházi tulajdon elleni spoliatiókról stb. A többség azon­ban a józan ész és a vallási türelem mellett volt, és a törvényjavaslat 190 szavazattal 134 ellen másodszor olvastatott. „Alexander Newski" orosz fregatt az orosz trónörökös hullájával, négy orosz hadi­hajó kíséretében a plymouti öbölbe érkezett. Egyszerre letűnt két, vezércsillagnak bár tér és gyenköz által választott, de a hazaszeretetben hasonló buzgalommal folytatott közreható élet­­pályáját párhuzamban átgondolni. Mindketten förei­dű szülők gyermekei lévén,­­ gondosabb nevelés több kedvezményében ré­­tesülhettek, mindketten kitűnő észtehetséggel évén megajándékozva, korábban nyert szellemi ö­állósággal voltak szerencsések beutazni nem ■sak hazánkat, hanem más országokat is, hol a kiveltebb külföld üdvös intézményeivel is meg­­emerkedhettek. Mindketten számos kötetre töv­edett naplót vezettek, melyekbe esténként ön­­órás­al jegyezgették fel elmélkedéseiket, ter­eik,, anostoli cselekedeteik igazolásául a tör­­énelem számára. Mindketten 1825. év körül nyitva meg balitéletek elleni hadjáratukat, Al­­bion szabadságföldjéről hozták magukkal azon nagy eszmék magvait, melyeknek meghono­­ltása felvirágoztatása lett életfeladatukká. — gróf Széchenyi István az egyesülés nemzete, gróf Brunsvick Teréz a kisdedóvásé, mely közvetve a nevelés, közvetlenül az elemi anitás átalakulását következteté. Gróf Szé­lben­­i a casinó és más társaságok létrehozásá­val a gazdasági egyesületet hozta életbe, mely i. mezei naptár kiadásával a hasznos ismeretek erjesztését fogantató rokonkeblü hazafiak agyá­­ban s ez szülte az Iparegyesületet. így ke­­étkeztek a természettudományi, Kisfaludy-tár­­saság, orvos-, mű-, védegylet, gőzhajó, kereske­­delmi vasúti, tiszaszabályozási és különféle ező­­okra­ alakult egyéb központi és vidéki társulat­ok casinók, takarékpénztárak és egyletek. —­rró’s Brunswick Teréz nevelésügyi mozgalmai a k­sen­lóvó egyesületnek adtak életet, melynek estvéréül keletkezett b. Mednyánszky Alajos úr könyvvizsgáló bizottmányi elnök vezetése alatt a nevelési társaság, s ebből alakult az ol­­■8Ó és hasznos könyvkiadó, most Sz. István ne­vét viselő társulat. Gróf Széchenyi István Bentham követője lé­vén, anyagi érdekű vállalatait a hasznosítással hozta kapcsolatba, melynek segélyével köny­­nyebben és nagyobb sikerrel ujonczozhatott: gróf Brunswick Teréz a legtávolabb, de leg­nagyobb haszontól, a közerkölcsiség eszméjétől vezérelve, csak a lelkesedés lángfegyverével har­­czolhatott. Mindkettő szellemi hatalom volt. A természet központi vonzerejét követve, két hatalom nem fér egymás mellett, s miként a nagy folyam özöne a patakok csörgedező vizeit magával ragadja, miként a hegy tetejéről guruló hógombolyag az apró pelyheket magára szedi, s a nagy tőkepénzek az apróbbakat elnyelhetik: úgy olvad a mindennapiság ezernyi mozzanata az összpontosult lélekerő irányműködéseinek fo­lyami sodrába. Öntudatlanul egyesülnek az ele­mek egészszé, a­nélkül, hogy az egész saját lét­részeit felismerné. Többször vitatkozott e két hatalmas lángész, órákig társalogva az országbírói özvegy grófné látogatott teremeiben, a nevelési reform és kis­dedóvásról, de e kérdésben a szív sugallata az ész hideg számításait a kitűzött iránytól eltérí­teni nem bírta. Gróf Széchenyi megmaradt fel­adata mellett: a nemzetet felülről nevelni nagy­gyá, szellemileg, erkölcsileg és vagyonilag, a népet a kiváltságos rendűek alkotmányos sán­­czaiba kebelezni, öszpontosítani az érdekeket, egyesíteni a nemzeterőt. Hitel-, kisajátítási, ta­­gosítási törvényekre volt szüksége, hogy a bé­­kákba nyűgözött ipart és kereskedést, pénzinté­zetek, gyárak, vasutak, csatornák segélyével fejleszthesse, s a nemzeti vagyonosodást, ezen alapfeltételét minden erőnek és jólétnek öreg­bíthesse, lánczhidat kelle Buda-Pest között épit­­nie hogy a közös terhek együtt viselésének el­vével az alkotmány védbástyáit megerősítse; körül akarta csatornázni Buda-Pestet, a párost, hogy a Honderűnek keresztelt iker fővárost, a haza szivét, oly hatalomra segítse, milyent csak világkereskedelmi helyek gyakorolhatnak. S mindezt megelőzőleg akadémiát alapított a nemzetnek, hogy a magyar ne legyen kényte­len külföldön keresni tanárokat, tanítókat és óvókat. Vannak eszmék és elvek, melyeket a classi­­cus népek mythosa női alakban személyesítve istenitett, mint az ártatlanság és szeretet. Meg­váltónk édes anyjától nyerte az emberi alakot, melyben a felebaráti szeretet isteni tanát hir­detve szivünkbe ojtá Nemde ő, az Istenember volt, ki tanítás közben ekkép inté az anyákat: „Engedjétek a kisdedeket hozzám jöni, s ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké a mennyek országa!“ Tehát Magyarországban is nő fela­datává­lön meghonosítani a kisdedóvás eszmé­jét, általa kellett az igének testté tenni, hogy a parányi magból az elemek egyesülése által nagggyá nőjjön a fa, s terjeszsze gyümölcseit, az ártatlanságot, munkásságot, józanságot, tör­vények tiszteletét, engedelmességet, felebaráti szeretetet, egyszerűséget, megelégedést és bol­dogságot, s ezek terjedtével és öregbedtével gyökerében fojtsa el a bűnt, a polgári társaság legnagyobb ellenét, melynek kiirtása után nem volna értelme a büntetésnek, feleslegessé válná­nak a börtönök. Ámde Isten szöllőkertjében a jó mag vetemé­­nyezése nem egyedüli feladat. Ojtani, nyesni kell a nagyobb csemetéket is, irtani gyomot, öntözni a kikelt növényeket, kutakat ásni, pa­takokat szabályozni, vízvezetékeket rendezni, hogy a nap melegítő sugarai mellett a víz ki ne fogyjon, hogy a gyomnak szerteágazó gyö­kerei el ne szívják a gyönge növedékek táp­nedveit. Íme, a nemzet nagy kertészének és angyali kertésznőjének párhuzamos életpályájuk, me­lyen a teremtőleg hidegen számitó ész a lán­goló szív felett uralkodva, egyenkezű­leg hatott­ a hazafi és bonleányi kötelmek magasztos­ szellembeni teljesítésével. S a nemzet géniuszá­nak egyszerre megindult ezen két küldötte vég­re mégis találkozott 1860. évben, midőn e földi pályafutásukat befejezték, mindketten megsi­ratván a közösen imádott hazát, mindketten megelőzve, illetőleg kisérve az egyenközön ki­múlt jelesebb pályatársak, névszerint Antal Mihály, Bezerédj István és dicsőült neje, Csapó Dániel és lelkes leánya, b. Wesselényi Miklós, Fuchs Keresztély, Hajnik Pál, Márton József, Rosty Albert, dr. Szabó János, b. Jósika Miklós, özvegy gr. Brunswick Józsefné, b. Mednyánszky Alajos, B.­Mészáros Johanna, gr. Telekyné, Páz­­mándy Dénes, Schedius Lajos, Szalay László, Tasner Antal, gr. Teleki László és a magyarok Wilbertorsa, Fáy András, mindannyi felejthetet­len tagtársunk által. Széchenyi nem érhette meg annak teljesedé­sét, miszerint Magyarország még csak lesz. Ha­lála előtt még egyszer visszapillantott a jégver­t­mezőre, melynek felvirulásához minden óhaj­tása, reménye és élete kötve volt. Utolsó visz­­szapillantása keserűen gunyoros lehet e nagy tetteinek, és ezek eredményeinek gázolóira. Gr. Brunswick Teréz nem láthatta teljesülve azon óhajtását, mely szerint vajha minden me­gyének lenne elemi képezdéje, s mellette kis­dedóvó példány intézete, s vajha minden helység­nek volna elemi iskolája mellett óvodája. És ámbár ezeknek száma egyesületünk első évtize­dében 1847-ik évig 70 re, 1850-ik évben pedig 80-ra szaporodott,mégis fájlalta a törbetlen lelkü­letű honleány ezen számnak évenkénti apadását. Ő sem menekülhetett azon vészfelleg elől, mely­nek jégzápora műveinek virágbimbóit elroncso­lá. És miként Galilei a máglya előtt is ki meré mondani meggyőződését, úgy üdvözöltünk szintén lelkesedéssel jóslá , hogy a magyart e föld­ről kiirtani nem lehet.­­ Tekintetes egyesület, tisztelt közönség ! Job­ban ismerem tehetségeim korlátait, hogysem gr. Brunswick Teréz érdemeit az elsoroltakban kellőleg kitüntetve lenni, vagy azokat általam méltó fényben felderíthetőknek képzelném. Azért felhagyok beszédem folytatásával, melynek gon­dolat­virágaiból szerény koszorú telnék a di­csőült halántékaira. Legméltóbb koszorúval diszité­lt nagy ha­zánkfia Deák Ferencz, midőn egyesületünk ala­pitó tagjává lön, mondván: „Az egymásra kelet­kező egyletek és intézetek sorában egy sincs oly nemes és szent czélu vállalat, mely a köz­részvétet úgy megérdemelné, mint ez, mely az alapnevelést terjeszti.“ Gr. Brunswick Teréz jobb létre költözött. Itt hagyta tanítványait, hogy az igét hirdetve, a jót terjeszteni ne szűnjenek. Íme arczképe a kisdedek országába költözött­­nek. Legyen ez az ügy bajnokainak ereklyéje, melynek birtoka az akadályok leküzdésében bátoritandja és tevékenységre buzdítandja a jó hazafiakat, hogy azon téren, mely annyi ideig ismeretlen volt hazánkban, egyesült erővel va­lósitsák az eszmét, melyet nagy hazánkfia egye­sületünkbe léptével helyesle, mely iránt ő cs. kir. Felsége, dicsően uralkodott V. Ferdinánd királyunk kegyelmes pártolása mellett az egy­házi és világi főméltóságok, különösen bibornok herczeg prímásunk, s a haza jobbjai vallás és nemzetiségi különbség nélkül oly szívélyes rész­vétet tanúsítanak, és hogy minél előbb teljesül­jön egyesületünk alapítójának legbuzgóbb óhaj­­tása, miszerint minden megyében legyen pél­dád­um­­m?Zeit’ 8 minden helységben az elemi is­klát óvoda díszítse, s Magyarországban, más nemzeteket megelőzve, minden honpolgár tud­jon magyarul olvasi? K­rij Mamolnis 6­l­a Amerika. Johnson elnök proclamatiója következőleg hangzik: „Miután a hadügyminisztérium előtt fekvő okmányokból kiviláglik, hogy Lincoln úr meggyilkoltatása és Seward úr elleni gyilkos kísérlet Jefferson Davis, James Thompson, Cle­ment C. Clay, Beverley Tucker, George N. Saun­­ders, W. C. Cleary és más az Egyesült Államok kormánya ellen pártot ütött árulók által, kik Canadában találtak menedéket, voltak meglen­dítve, tervezve és végrehajtva, annálfogva a ne­vezett személyeknek az Egyesült Államok ha­tárai közt leendő elfogatására következő jutal­mak hirdettetnek ki: Jefferson Davisra 100,000 dollár, Clearyra 10,000­­, és a többire fejenként 25,000. A­mi Clearyt illeti, ő ama csapathoz tarto­zik, mely Vermont államban, St. Albansban ta­valy elkövetett rablás és gyilkosság következ­tében már két ízben állott a canadai törvény­székek előtt, s mindkét esetben a vád alól fel­mentetett. Most e martalóczok a „semleges­ség megszegése“ miatt állanak a torontói törvényszék előtt, s Cleary kénytelen volt 8000 dollár kezességet állítani, hogy az októberi tör­vényszak alatt meg fog jelenni. Washingtoni sürgönyök szerint az amerikai kormány formaszerűleg felszólította a canadai kormányt, miszerint Lincoln úr meggyilkolta­tásának bűntársait, a­mennyiben Canada terü­letén léteznének, szolgáltassa ki, sőt a „New- York Herald“ tovább megy s azt követeli a szövetségi kormánytól, hogy Jefferson Davis ki­adatását bármely hatalomtól is, melynek terüle­tére Davis netalán menekülne, erélyesen sür­gesse, akár van az Egyesült Államoknak a kér­déses hatalommal kiszolgáltatási szerződvénye, akár nincs. A confederált főnökökről jelenleg csak annyit tudhatni, hogy Jefferson Davis 2000 lovas ka­tona fedezete alatt ápril 28-án Yorkvilleben volt Dél-Carolinában, s tizenegy pénzzel és egyéb értékkel megrakott szekeret hordott magával. Breckinridge és Benjamin vele voltak. Stoneman lovassága csak másnap érkezett Yorkvillebe, s ekkor Davis 24 órával előzte meg üldözőit. Ewell tábornok és más confederált főnökök levelet intéztek Grant tábornokhoz, melyben iszonyodásukat fejezik ki Lincoln úr meggyil­koltatása következtében, s kijelentik, mikép ők orgyilkosokkal sem Éjszakán, sem Délben nem állanak szövetségben. Lincoln elnök hullája Springfieldben, Illinois államban, május 4-én ünnepélyesen eltemettetett. Tennessee hatóságai Isham G. Harris elfoga­tására 5000 dollár jutalmat hirdettek. Harris államkormányzó volt akkor, mikor Tennessee a szövetségtől elszakadt és a confoederatiohoz csatlakozott. New­ Yorkból május 6-káról jelentik, mikép a Bermuda-szigeteken egy bírói vizsgálatból ki­sült volna, hogy bizonyos dr. Blackburn nevű confoederált ügynök a nevezett szigeteken nagy mennyiségű ruhanemüeket, telve a sárgaláz kóranyagával, vásárolt össze, s küldött New- Yorkba, miszerint ott a ragályos nyavalyát ter­­jeszsze. A galád terv még jókor jutott a hatósá­gok tudomására, s a ruhanemüeket megégették. Távirati Jelentések. — Prága, máj. 21. Tegnap az igazságügy miniszter meghagyásából hármotozást tartottak a „Politik“ szerkesztőségében, a „Narodni Listy“ ellen hozott, de még a lappal nem köz­­lött ítélet közzétételéért, de a kéziratot nem találták meg. — Pária, máj. 21. A törvényhozó test köl­­csönbizottmánya elnökül és titkárul az állam­erdőségek eladásának legnagyobb ellenzőit vá­lasztotta meg. — Pária, máj. 21. Az esti „Moniteur“ az újabb amerikai híreket közölve azt mondja: „Az aggályok, melyekre a mexikói ügynökök­nek az Egyesült Államokbani mesterkedései alkalmat szolgáltattak, kétségen kívül el fog­nak oszlani a mi washingtoni új képviselőnk közbenjárására. A „Patrie“ úgy hiszi, hogy a kormány szük­ség esetében a legerélyesebb rendszabályokat fogja megtagadni a Mexikóba menő önkényte­­sek ellen. Francziaország nem engedi meg, hogy kalandorok megtámadjanak egy Francziaor­szág védelme alatt álló országot. Amerika nyu­gati partjain állomásozó parancsnok, ki a csá­szár megérkezése után utazand el, utasításokat viend magával, hogy a népjog és a tengeri jog szabályai szerint akadályozza meg oly vál­lalatokat, melyeket Lopez és Evalker utódai megkísérlenének. Napóleon császár e hó végén érkezik vissza Toulonba. — Brüssel, máj. 21. Párisi tudósítások je­lentik : A hír, hogy a mexicói császárt két gyi­­lokszúrással megsebesítették, valószínűtlen. A császárné Napóleon herczeg beszédjéről azt mondja, hogy az szerencsétlenség a dynastiára nézve. A miniszterek azt kívánják, hogy a be­széd defavouáltassék a „Moniteur“-ben. A csá­szárné nem merte ezt tenni. Néhány ezred indul Mexicóba sereg erősítésül. — Hamburg, máj. 21. A császári corvette Friedrich főherczeg elhagyta a keleti tengert. Franke ur az Augustenburg herczeg tanácsadó­ja, tegnapelőtt Schleswigben a polgári biztosok­kal tanácskozott, azután egy ebéden volt jelen, hogy hivatalosak voltak a schleswigi hivatal­nokok is. Esti posta, Pest, május 22. — A Rómávali tárgyalásokban szünet állott be V­e­g­e­z­z­i magatartása folytán, ki határozot­tan vonakodott azokat a szó­szék által kijelölt irányban folytatni. Victor Em­anuel szemé­lyes parancsára most Reves Albriano gróf in­dult Rómába, hogy a V­e­g­e­z­z­i által visszauta­sított értekezletet tovább fűzze. Későbbi tudósí­tások azonban tagadják, hogy Reveinek ilyen küldetése lenne. — Rómából jelentik, hogy Revei gróf, ki V e g e z z i helyett a tárgyalások folytatásával van megbízva, oda megérkezett. — Az ausztráliai utolsó postával érkezett fai­rek szerint Port Elisabeth­ben, a gyarmati pa­mut árának csökkenése miatt kilencz kereske­­delmi c­ég mondott csődöt, összesen 306,000 font sterling passivákkal. — A persa sakh tanulmányozási utat készül tenni Európába, s előbb Pétervárt, utána pedig a többi fővárosokat fogja meglátogatni. — Q­u­a a­d­e dán követ Berlinbe érkezett, s azonnal értekezletet tartott B­i­s­m­a­r­k mi­niszterelnökkel. — Algírból Párisba érkezett hivatalos jelen­tések semmi tekintetben sem erősítik meg azon Londonban elterjedt hírt,hogy Oranban a császár élete ellen merényt követtetett volna el. A csá­szár ellenkezőleg a legjobb egészségnek ör­vend. — A párisi börzén nagy rémülést okozott azon merően költött hir, hogy Miksa császár­­ megöletett. A mexicoi papírok ennélfogva 3 frankkal szálltak alá. — A dunafejedelemségi pénzügyminiszter je­lentésében, melyet ez a minisztertanácshoz inté­zett, a múlt évi deficit 28 millióra, az idei pedig 21 millióra tétezik. — Florenczből jelentik, hogy azon ellenzés következtében, melyet a miniszterek a róma­­olaszországi kiegyenlítési terv ellen tanúsítanak, igen kétségesnek mutatkozik : várjon a meg­akadt alkudozások, az eddigi alap szerint, foly­­tattatni fognak-e ?­­ A kopenhágai legújabb tudósítások szerint a dán minister residens a spanyol udvarnál, F­a­­­b­e, ideiglenes miniszter residenssé nevez­tetett Bécsbe. A svéd király találkozni szándé­kozván Napóleonnal a Rajna mellett, Észak-Schleswig visszaadását szorgalmazandja, Dánia javára. — A brabanti ág közzéteendi keleti utazásai­nak rajzát. A C­h­a­z­a­­-párbaj ügyében kikül­dött bizottmány jelentése csekély tetszésben ré­szesül. A közvélemény követeli, hogy közönsé­ges bűntények esetében egy miniszter ellenében is igazság szolgáltassák.­­ A franczia kamara elé terjesztett budget­­jelentés erélyesen szól Mexico megszállása ellen. A császárné pompás palotát ajándékozott any­jának a rue des Champs Elyséesn. A mexicói tudósítások kedvezőtlenek, több tábornok elál­lott a császár ügyétől. Diplomatiai körökben be­szélik, hogy J­u­a­r­e­z követe Ortega tá­bornok Johnson elnöktől azon biztosítást vet­te, hogy az amerikai kormány nem avatkozik ugyan hivatalosan a mexikói dolgokba, de a ma­­gáninterventiót nem írátolandja. Ennek követ­keztében O­rt­e­g­a Ús Orleansba ment és sza­bad csapatokat szervez. — Páris, máj. 19. A „Constitutionnel“közli Napoleon hű beszédét Ajaccioban, azonban a fontosabb helyeket elhagyja. A „Patrie“ ta­gadja, hogy a kormány és ezen be­széd között nézetegység uralko­­d­i­k. Ugyan a lap megerősíti, hogy az éjszak­­amerikai városokban toborzó hivatalok állítot­tak a mexikói menekültek által. E lap szerint Johnson nyilvánító, hogy az emigránsokat defavoyálja, ha katonákká öltöznének át. — Turinból jelentik, hogy Ratazzinak biztos kilátása van a miniszterségre. A költség­­vetési bizottmány jövő hétfőn kezdi munkála­tait, a jelentés 800 oldalra terjed.­­ Mihály fejedelem egyik hadsegéde teg­nap Bukarestbe indult, 8 h­a­z­ához intézett le­velet visz magával, melyben öt Mihály herczeg a Topshiderben tartandó ötven éves jubileumra meghívja. E pillanatban tétetik közzé a fejede­lem rendelete, mely 60,000 főre menő rendes­­ tartományi katonaságot parancsol Topshiderbe, hol ősi szláv szokás szerint nagy földdomb fog a vendégek önkénytes részvéte mellett felhá­nyatni.­­ Varsói hírek szerint Simbirksben, melynek lakossága alig üdült fel némileg az utolsó égés ijedelmeiből, a múlt hónapokban keletkezett ideiglenes épületek ismét teljesen leégtek. A tűz a trónörökösért tartott gyászisteni tisztelet közben ütött ki.­­ A „Köln. Zig“ elemezését tartalmazza azon emlékiratnak, melyet az augustenburgi herczeg Bismark minister­elnöknek átnyujta­­tott. Az emlékirat mart. 31-től kelt. A porosz követelések, a mennyiben Rendsburg­nak szö­vetségi várrá leendő átalakítását, az északi s keleti tengert egybekötő csatorna körüli terü­let átengedéseket, a a vámegyletbe lépést ille­tik, elfogadhatóknak nyilváníttatnak; a posta s távirda egybeolvasztására vonatkozó követelé­sek ellenben mint el nem fogadhatók, vissza­­utasíttatnak. A tartomány nem tud kibékülni a csapatoknak külföldön leendő elhelyeztetésé­­vel, s a porosz királynak leteendő zászló­eskü­vel , bizonyos körülmények közt azonban a Poroszország és Koburg közt létrejött katonai szerződés a herczegségekre is alkalmaztathatók. A tengeri haderő egybeolvasztását a Wezeg mindkét félre nézve hasznosnak tekinti. A vám egyletet s közlekedési eszközöket illetőleg hári­­tassék el minden pénzbeli károsítás, a hadikölt­ségek pedig szállitassanak le. A hercegségek kérdésének végleges rendezése, a kormánynak az örökös herczeg részéről leendő átvétele által, magától érthető alapfeltétel, mert a provisoriu­­mot jelen phasisában semmiféle népképviselet nem fogja elismerni. Az emlékirat végre sajnál­kozik, hogy a nagyhatalmak közt eddig egye­tértés nem jöhetett létre. A herczeg egyébiránt kész Poroszország érdekeit őszintén garantí­­rozni. I . a svéd király megérkezését várják Páriz­­sban. — Az­­államerdők eladására vonatkozó törvényjavaslatot a kormány visszavonta­ — Több franczia város s kereskedelmi kamara fo­lyamodványt nyújtottak be a senatushoz, mely­ben az octroys eltöröltetését kérik. — Hírlik, hogy egy a mexicói császár élete ellen tervezett merény szerencsésen meghiúsittatott. (A távirat igy hangzik: Bruit attentat heureusement dé­­joué Maximilien.) — A porosz válasz legközelebb küldetik el. Ez constatirozza Poroszország készségét a her­czegségek kérdésének czélszerű megoldására közreműködni, de egyszersmind határozottan ragaszkodik azon szándékához, hogy önállólag fog a rendekkel alkudozni. ___ — Drezda, máj. 21. A közép­államok a szövetségnél teendő ind­tvány felett alkudozá­sokba bocsátkoztak Ausztriával. Ha Ausztria beegyezik, ezen indítvány közvetlenül pünkösd után rendkívüli szövetségi ülésben fog be­­nyújtatni. A Róma és Olaszország közt tervezett egyez­mény két részből s nyolc­ pontból áll. Az első rész hat pontja egyházi kérdésekre vonatkozik, a második rész a septemberi conventióra. Az utóbbi felett még folynak a tárgyalások. — Ha eredménytelenek maradnának, valószínűleg mi­niszterválság következik be. — Sürgönyök intéztettek az összes franczia követségekhez, melyekben a császár ellen Oran­ban elkövetett merényletről szóló hír teljesen alaptalannak nyilvánittatik. — Ratazzi ma fogadtatáson volt Victor Emanuelnél. Belépése a kabinetbe bizonyosnak tekintetik. S­e­rr­a és Lanza beadták lemon­dásukat. Hir gyanánt említik, hogy Ausztria és Olaszország közt nem sokára tárgyalások fog­nak megnyittatni. — Br­ü­s­s­elből írják, hogy a király szívtá­­gulásban szenved. Itt legközelebb családi tanács fog tartatni, melyben az Orleans s Koburg csa­lád tagjai is részt vesznek. — Brüsselből máj. 20-ról Írják: Orts képviselő indítványa, hogy C h­a­z­a­­ és vádlott társai a semmit a törvényszéknek adassanak át és a törvény megvitatása felfüggesztessék, az előkérdés által 47 szavazattal 38 ellen elintéz­­tetett. — Dr. Manning, kit a pápa az elhunyt Wise­­mann bibornok helyett westmünsteri érsekké nevezett ki, a múlt héten Rómába készült, mi­szerint ott püspökké szenteltessék és az érseki palástot ő szentsége kezéből vegye át. — Griffith úr az alsóházban f. bó 19 -én kér­­dést intézett: van-e szándéka a britt kormány­nak a déli pártütés főnökeiveli bánásra nézve az Egyesült Államok kormányánál közbenjárni? Mire lord Palmerston azt válaszolá, hogy a kormánynak legkisebb szándéka sincsen ez ügy­be avatkozni. Egyébiránt a kormány utasítást küldött a kanadai kormánynak, miszerint a Lin­coln úr meggyilkoltatásában bűnrészesség gya­nújával terhelt egyének kinyomozását ne gátol­ja, a törvényes keresetnek szabad folyamatot adjon, és az elmarasztaltak kiszolgáltatását meg­engedje. — Május 11-ig terjedő new-yorki hírek sze­rint Johnson elnök proclamatiot adott ki, mi­szerint mindazon nemzetek hajói kizáratnak az Egyesült Államok kikötőiből, melyek a confe­­derált lobogót viselő hajók iránt még ezentúl is vendégszeretetet mutatnak. — A Lincoln úr meggyilkolásával vádolt egyének elleni per zárt­ ajtóknál tárgyaltatik. — Houstonban (Texas­ban) egy népgyűlés határozatilag a szövetség elleni bábom folytatása mellett nyilatkozott. — A szövetségi államokban mindenfelé toborzó hi­vatalok nyittattak azok számára, kik Mexicóba ki akarnak vándorolni, más szavakkal, Juarez seregéhez csatlakozni. — A „N. Frankf. Ztg.* szerint Jefferson Davis már elfogatott A szövetségi hadügymini­szter, Stanton ur, a fegyverek, lőszer, lovak és marhák kivitele ellen eddig fennállott tilalmat megszüntette. Seward úr már annyira helyre állott, hogy né­hány nap alatt megint elfoglalhatja ülését a kabinetben. 7. Koppenhágából f. bó 16. írják: „A „FlyTépost“ arról értesül, hogy Dagmar király­hölgy (az elhunyt orosz trónörökös jegyese) Ru­­penheim kastélyban Sz. Pétervárra látogatásra hivatott meg Sándor czár által, s hogy ő fen­sége a meghívást elfogadta. A királyhölgy nem sokára útnak fog indulni. (Dagmar Ágnő köz­tudatul jegyese elhunyta után a mostani trón­örökösnek lön nőül kiszemelve.) Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmondi

Next