Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)
1866-02-01 / 4735. szám
25~ 4735 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök, február I. 1860. 17. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyeg-díj külön 30 nj kr. Nyílt tér: 5 hasábos petits .,125 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . fi frt 25 kr. o. é. Új előfizetés ■* sav» l-től kezdve úgymint: Február-martius 2 hóra ........ 3 JU# 4KO ki*. Február-április 3 hóra ..... z •• • A n 3® 99 Február-junius 5 hóra............................................... »* 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 81. 1866. (Fk) Szinte látjuk azt a hitetlen mosolyt, mely az olvasó ajkai körül játszadozik, midőn azt hallja vagy olvassa, hogy Bécsben most roppant nagy a pénzbőség, hogy az ottani bankintézetek néhány nap óta a hhegyes kibocsátását és pénzbetételek elfogadását megszüntették, mert nem tudják, mit csináljanak azzal a sok pénzzel, melyet a közönség erőnek erejével akarna nyakukra tolni . . . Füllentés, — gondolja erre nem egy hazánkfia. Ha pedig egész határozottsággal ismételteik, hogy bizony úgy van a dolog, amint állítják, tíz közül kilenc azt fogja mondani : hát ide vele, küldjék azt a felesleget ide mi hozzánk, kik pénz hiánya miatt tönkre jutunk , mi jó biztosítékkal szolgálunk és bő kamatot is fizetünk. Igen ám, csakhogy ugyanezt százezeren mondják — Bécsben is, s hogy ha a tőke ily ajánlatra rá akarna állni, nem volna szüksége útra kelni, hanem ráférne az a jó bécsiekre is. Tisztába kell lőni magunkkal a pénzbőségnek nevezett jelenség természete és okára nézve. Voltak idők, és Angliában például még most is fordulnak elő ilyen idők, midőn a vállalkozási szellem pénzszükséglete pillanatra teljesen ki van elégítve , de a nemzeti jólét ezalatt is folytonosan gyarapodik, az egyesnek vagyona szaporodik , és amit folyó kiadásai nem vesznek igénybe, azt jó kamatra szeretné elhelyezni. Ilyenkor a tőke versenyez jó elhelyezésért, a kamatláb általános sülyedésnek indul, a papírok értéke emelkedik, mindaddig, míg a vállalkozási szellem ismét valami új utat nem tör magának. Mihelyt ez megtörtént, arrafelé özönlik aztán a felesleg tőke, s az egyensúly lassan-lassan helyreáll a tőkekészlet és a tőkeszükséglet közt. Vájjon ilyen-e ez a mostani osztrák pénzbőség ? Korántsem! Minden ember tudja, hogy Ausztriában még roppant sok teendő van az anyagi érdekek, a kereskedelem, ipar és közlekedés terén, hogy ott még nagyon sok beruházási tőke fogna elkelni — ha volna, és hogy sok közhasznú vállalatot csak azért nem lehet életbe léptetni, mert nincs pénz. Tehát hiány is van, bőség is van; dagály mellett apály, az egyik csatorna csordultig tele, a másik teljesen kiszáradva. — Ez aztán egészen más pénzbőség, mint a milyenről az imént szóltunk rala. Oly időben t. i., midőn a közhitel meg van ingatva, s úgyszólván senki irányában nincs feltétlen bizalom, az, a kinek felesleg pénze van, így calculál magában : ha ebbe" vagy ebbe a vállalatba fektetem ennek vagy ennek kölcsönadom, akkor — ha sikerül a dolog — ennyi meg enynyi kamatot kapok, de hátha nem sikerül? Hátha ez az ember vagy ez a vállalat megbukik ? Akkor sem kamat, sem tőke, sem pénz, sem posztó. Tehát inkább magamnál tartom a pénzt, vagy úgy helyezem el, hogy minden pillanatban ismét hozzá lehessen férnem, és habár csekélyebb a kamat, de legalább a tőke veszélyen kívül legyen. Innen van az, hogy a pénzbirtokosok a hitelintézetekhez fordulnak, ahol tőkéiket pénztári jegyekre elhelyezhetik, és — ha fergeteget látnak felvonulni — pár nap alatt vissza is vehetik. De ezen intézetek nem fizethetnek kamatot e betétesektől, ha azokat a ládákban hevertetik, hanem kénytelenek azokat ismét kiadni, itt aztán ők is az átalános bizalmatlanságba ütköznek. A kereskedés pang, a vállalkozási szellem pihen, solid elhelyezésre nincs mód, és így az intézeteknek nem marad egyéb választásuk, mint a feléjök özönlő tőkét visszautasítva, mintegy azt mondani e tőkék birtokosainak: ha teljesen biztosak akartok lenni, hát zárjátokbe a készpénzt szekrényetekbe ; de ha kamatot kivontok tőle, ám vállaljátok ti az ebbeli riskót is! Jól emlékezünk, hogy kilenc év előtt a nagy kereskedelmi krízist ugyanily elenségek kísérték. Akkor is úgy történt, hogy az általános bizalmatlanság következtében, még mielőtt annak kézzelbgható alapja volt, a hitelezők nagyon kényesek kezdtek lenni, és először az apróbb vagy kétes cégektől vonták el a hitelt. Ezek igy rögtön fennakadván, sorban bukni kezdtek, egyik a másikat rántván magával. — De ezen kicsinyek többé-kevésbé összefügtek a nagyokkal is, és ezeknek — habár tönkre nem tették mindjárt — de hitelüket megingatták. Erre aztán a tőke már a nagyobbak irányában is gyanakvó kezdett lenni, ezeknek hitelét megszorította, és mielőtt az ember sejtette volna, ott is napirenden voltak a bukások. Hanem egy tekintetben akkor mégis jobb volt a helyzet, mint most. Az átalános bizalmatlanság következtében rendelkezhetőkké lett tőkék t. i. akkor a börze felé özönlöttek. Aki más térről visszahúzta pénzét, vett rajta állampapírt, hitelrészvényt stb. Most ez is megszűnt. A papírok iránt sincs többé bizalom. A hitelintézet legújabb élményei e tekintetben nagyon józanítólag hatottak, és már azon egyetlen körülmény , hogy daczára a „pénzbőségnek,“ a tőzsde árkelete oly rész, amilyen csak lehet, már ezen egy körülmény is eléggé jellemző ezen suit disant pénzbőségre nézve, s azt mutatja, hogy ez nem túláradó egészség jele, hanem kórjelenség, mely azon aggodalmat kelti, miszerint ismét nagy kereskedelmi és hitelválság felé halad a világ. Aki nagyon sokat eszik, és a mellett egyre soványodik, arról csak nem lehet kétséges, hogy beteg. Egészséges állapotnak az osztrák birodalomra nézve ez idő szerint csak olyat lehetne mondani, a midőn a bennlevő pénz nagyon kevésnek találtatnék, a midőn nemcsak e belföldi pénz biztos és jövedelmező elhelyezést találna, hanem még a külföld tőkéi is örömest tódulnának ide, ahol még annyi a rejtett kincs, melyet a föld méhéből ki kell emelni, de kiemelni épen csak pénzzel lehet. ” A régi „Presse“ következőképen önti ki centralista hangulatú örömét a horvát országgyűlés eddigi folyásán : „A felirati javaslat feletti átalános viták befejezése megfelel a várakozásnak (t. i. a bécsi centralistákénak). A „nemzeti párt“ (t. i. a magyar uniótól el és a germanisatio felé hajló párt) győzedelmeskedett és a magyaroknak a horvátok annexiója iránti reménye mélyen alászállott.“ (Magyarországnak eszébe sem jutott semmi annexió mintegy négyszáz év óta s tán azelőtt sem. Ellenben Bach egészen, Schmerling darabonként akará annectálni a magyar királyok ősi birtokait. A horvátok a magyar országgyűlés 1861-iki feliratában vagy pedig a centralisták törekvéseiben látják-e az annexiót ? Vagy talán Zágrábot nyelv tekintetében is a magyarizálás, nem pedig a germanizálás fenyegetheti előbb ?) A Presse továbbá azt mondja, a horvát országgyűlés magatartása a német „alkotmányos párt“ érdekeinek szolga (azt hiszszük), és Horvátország érdekeinek is (azt nem tartjuk bizonyosnak hogy amit az oly nagy többségben centralistákból álló német alkotmányos párt magára nézve jónak képzel, jó legyen másnak is.) Egyet azonban még sem szeret a rég: „Presse“: azt, hogy amint a horvátok indultak, a foederalismus előcsapatjaivá lesznek. Csak az vigasztalja, hogy Horvátország gyengébb lévén , hogy sem hosszú időre fenntarthassa ingadozó állását Bécs és Pest között, előbb utóbb a német „alkotmányos“okhoz fog határozottan állani. —S velök együtt kivinni nemde, hogy helyreállittassék az az 1861-iki februári reichsrath, melybe a horvátok teljességgel nem akartak be menni ? — Mily naiv politika! Azt mondja a „Presse“ a horvátoknak: ne közeledjetek egy lépést sem Magyarországhoz — ez annexió lenne; ne legyetek foederalisták sem, — ez nem tanácsos. Miután egyiket sem ajánljuk, gyertek — kénytelenségből — a reichsrathba ! Mik az okai a föld elviselhetően magas és aránytalan adóztatásának. •Jányi I. szt k .: A föld tiszta jövedelme alapján leendő megadóztatásának eszközöltetése tekintetéből 1850-ik évben létre jött az adó carakter. Tudva lévő dolog, miszerint azon időben ezen adóprovisorium, illetőleg a reá vonatkozó munkálatok készítési módja Magyarországban egészen ismeretlen lévén, igy történt, hogy az ezt készítő avatatlan kezek, az egyes földbirtokosoknak e téren tetemes sérelmeket okoztak, a mennyiben sok helyen helytelen megadóztatás lett munkájuk eredménye. 1850-ik évben, midőn a telekbecslési munkálatok készítései megkezdettek, sem egyes földbirtokosok, sem pedig a közreműködő választmányi tagok ezen munkálatok készítési módjáról és tiszta czéljáról kellő fogalommal és avatottsággal nem bírtak, de nem is bírhattak, mert az ezen czélra vezető utasítások közzététele, ezeknek szóval magyarázata, illetőleg oktatása, a becslő orgánumok által legnagyobb részben hiányosan teljesítetvén, ez a földbirtokosokra azon szenvedőleges állapotot szülte, miszerint nemcsak a birtokok térforgatai, hanem azoknak termő és terméketlen részei, valamint a művelési ágak és azoknak osztályba sorozása, úgy a holdankénti tiszta jövedelemnek kiszámítása is nem a tényleges állásnak megfelelőleg történt; továbbá ezen munkálatok kezdetleges szaka, t. i. az eredeti becslési felvétel, majdnem mindenütt a volt ügyvezetők összeerőszakolt műveiben feltűnőleg hibásnak mutatkozik, kik nemcsak hogy elméleti és gyakorlati tapasztalat hiányával a községben divatozó gazdálkodási módot és egyéb helybeli viszonyokat felfogni képesek nem voltak, hanem ezen sokoldalú helybeli viszonyokat figyelembe venni kívánó munkálatokat csak külformára igyekeztek az utasításnak megfelelőleg elkészíteni, arra mit sem ügyelvén, hogy a munkálat, annak belső mivoltát tekintve, jó legyen. Ami a térmértéknek helyrajzi szám szerinti felvételét illeti, ez még azon csekély számú községeknél is igen hibásnak mutatkozik, hol az eredeti becslési felvétel már ez időben befejezett tagosítási hiteles térkép és telekkönyvek nyomán készült; azon községeknél pedig, hol az úrbéri rendezések még befejezve nem voltak, részint a földbirtokosságoknál lévő, részint pedig a megyei levéltárakban talált régi térképek vagy birtokkönyvek alapján lett a térmérték kinyomozva és adó-telekkönyvi felvételre alkalmazva. Az ily községeknél fennálló térfogati különbségek részint a községenkénti, részint az egyéni felszólamlások vizsgálatának teljesített szakában, részint pedig a catasttralis mérnökök által időközben végrehajtott concretalis felmérések nyomán oly móddal lettek kiegyenlítve, hogy a catastralis térképi vázlatban (Croquis) felvett térfogat főösszegét az adó-telekkönyv is kitüntesse, minden tekintet nélkül a községben létező birtokosok birtokmenynyiségének kiterjedésére; ezen felületes eljárásból eredeti az egyes birtokosok birtokainak felvételénél azon nevezetes térfogati eltérés, mely a provisorium cataster utolsó stádiuma, azaz: az egyéni felszólamlások vizsgálatának befejezése után számtalan helyen még e mai napig is fennáll. A földadó-provisorium készítésére szolgáló utasításban csupán csak az állandó vízállások, országos és közlekedési utak, utczák, udvarok, temetők, kősziklák és gyepesedés nélküli szik vagy futóhomok terek szoríttattak a haszonvehetetlenek rovatába, anélkül, hogy az országban oly nagy kiterjedésben levő posványos, berkes és ingoványos területnek mikénti felvételéről határozott útbaigazítás léteznék. Az utasítás ezen hiánya okozta azon adóbeli túlterheltetéseket, melyek az ilynemű térek birtokosaira felette sérelmesek. Még nagyobb a sérelem azon munkarészeknél, melyek a becslést és az erre vonatkozó adatokat illetik; ezen ingatag, úgyszólván minden alap nélküli tételek létrehozatala azt eredményezte, hogy Magyarország földadóztatása nemcsak saját belsejében, hanem a szomszédos koronaországokhoz is feltűnő aránytalanságban áll. A holdankénti tiszta jövedelemnek megállapíthatására alapul szolgáltak a termesztendő termények — naturalék — kipuhatolása, a kipuhatolni vélt vetésforgásban vetendő gabonának magszaporodás szerinti felvétele, a termények ára és a mivelési költség levonására számítandó százalék, mely a szántóföldeknél a magszaporodás, réteknél a takarmánymennyiség és egy évben hányszor történendő kaszálástól, szőlőknél a bormennyiség és minőségnek catastralis árral lett felszámításából eredeti pénzbeli jövedelemtől, tekintettel a könnyű vagy nehéz munkatételre, valamint a tőkék sűrűbb vagy ritkább állására; legelőknél a rétekkel történt összehasonlítástól, végre az erdőknél semmi mivelési költségek sem vétettek számításba. A mivelési költség levonása az országban létező és nem egyenlő mivelési viszonyok mellett különösen a szántóföldeknél mindenütt egyenlően lett alkalmazásba véve, ami nagyon hibásan történt, mert az ország különböző részeiben, tekintve a földnek és fekvésnek változatosságát, a mivelés is igen különbözőnek mutatkozik, így: nehéz és mély rétegű sárga-veres agyag, felette kavicsos vagy szikes földeknek szántása mindenkor több időt és nagyobb erőt vesz igénybe, mint a tiszta homok, vagy mérsékelten agyaggal vegyült homokos földeké, mégis, egyenlő magszaporodás mellett, a négy vonós marha által felszántható holdnak mivelési költségére ugyanazon szántóknak levonása jött alkalmazásba, mint két vonós által történt holdnak szántására. Továbbá nagyobb kiterjedésű pusztáknál, különösen nem népesített helyeken, sokkal nagyobb a majorsági földek mivelésére fordítandó költség, mint kisebb birtoknál és népesítettebb vidéken , mégis, nagyobb pusztai birtoknál ugyanazon mivelési költség van levonva, mint kisebb birtoknál, pedig soha sem bír a nagy birtok átlagos magszaporodásban oly eredményt felmutatni , mint a kis birtok , mi igen természetes, mert míg a kis birtokos munkatételére a legalkalmatosabb időt bevárhatja, addig a nagy kiterjedésű gazdaságoknál időválogatás nélkül kell siettetni a szántás-vetés befejezését, mi azonban, miután egynémelykor kedvezőtlen időben történik, a következő évi termés már ezáltal némileg feltételessé válik. A művelési költség levonására számítandó százaléknak fokozatos emelése az említett pusztai birtokoknál azért nem volt kivihető, mert az ilyen nagyobb puszták nem képeztek adóztatás tekintetében önálló adóközséget, hanem a tőszomszédos községhez csatoltatván, ezáltal az ott más viszonyokon alapuló adóztatási formáknak, melyek azonban tekintve e pusztai birtok különböző viszonyait, ezekre nézve kedvezőtlenek, sőt igazságtalanok, vettettek alá. E téren is Magyarország különböző viszonyainak teljes mellőzésével, a catastralis becslés körül a többi örökös tartományokban szerzett tapasztalatokra alapíttatott az eljárás, melyből eredeti sérelem még azáltal is sulyosodott, hogy a pusztai birtokosok az őket nem illető községi költségekben is részesittettek. Hasonlóképen azon réteknél, melyek nagy költséggel készült, s a vizek felfogására, vagy leeresztésére szolgáló fő- vagy mellékcsatornák készítése által váltak haszonvehetőbbekké, melyeknek haszonvehetőségük ugyanazon csatornák szakadatlan költséges fenntartásától feltételeztetik; mégis az ilyen természetű rétek egyenlő fokozatú százalék levonás alá estek azon rétekkel, melyekre már kedvezőbb természeti fekvésük miatt semmi költségtétel nem kívántatik. A rétekre alkalmazott egyenlő százlóknak hibás levonása követte a legelőkét is, a rétekkel történt ugyanazonosítás tekintetéből. Szőlőknél pedig a művelési költség százaléka, a felvett termésnek pénzbeli felszámításából eredett tiszta jövedelemtől a szorgalmas művelés alapján vonatott le. Az erdőknél sehol semmi mivelési költség nem jött levonásba, habár azon esetben, hol az erdők őrzésére, vagy a kivágott helyek mesterséges beültetésére, melyek a kinyomozott s a holdankénti tiszta jövedelemnek kihozatalára alapul vett fatermés kiállíthatására elkerülhetően szükséges és helyben szokásos kiadások fordulnak elő, ott egytől ötig terjedhető százlóknak levonhatása utasításilag is engedményeztetett. Ámde ezen engedményezés egészen mellőztetett, minthogy pedig Magyarországban az erdők fennállása, azok őriztetése, folytonos mivelése és ezzel egybekapcsolt költségek nélkül nem is képzelhető, azért az összes magyarországi erdők általában mindenütt miveési költség levonást kívánnak. A holdankénti tiszta jövedelem megalapítására szolgáló földtermés és haszonelvétel az első becslési korszakban, a birtokosok minden befolyása nélkül, akként állapíttatott meg, amint az illető biztosok nézete, több-kevesebb gazdasági tapasztalatokra fektetett meggyőződése, vagy egyéb körülményekből eredeti helybeli viszonyoknak mikénti felfogása hozta magával, azonban a nevezett becslő biztosok munkálataik és eljárásaikért felelősek nem lévén, továbbá a földadóprovisoriumra vonatkozó utasítás Magyarország mindennemű viszonyaira kellőleg ki nem terjedvén, ez szülte azon helytelenségeket és aránytalanságokat , melyek már magánál a becslési felvételnél létrejöttek, s hogy már az eredeti becslés magasan állott, kilátszik az 1853-ik évben befejezett eredményből, mely szerint tisztán Magyarországban, a hozzá kapcsolt részeken kívül, adó alá került : „ Pengő pénzben. Térmérték 1600 ---------------------------Mivelési ág □ öllel. Tiszta Holdanszerint.--------------------jövedelem. gg“ Hold Pol ftiki-Szántóföld 12,598,460 750 14,107,745 147 3 53 7,, Rét 4,322,198 70 14,346,058 144 3 19 Szőlő 503,591 1147 3,829,903 33 7 36 7,, Legelő 6,337,050 1226 7,413,544 33 1 15s/,„ Erdő 8,475,496 1041 7,165,261 5 — [tö’/,, Nádas 364,198 751 760,148 18 2 3'/.« Összesen 31,600,995 185 82,912,662 — 2 37 Vm GOMBOS GUSZTÁV. Magyar Tudom Akadémia. Január 29-kén, a philos. törv. és történettudományi osztályok ülésében, Kubinyi Ágoston és Kubinyi Ferencz tiszt. tagok tartottak előadást. Kubinyi Ágoston t. t. rövid necrologot olvasott fel Rain Keresztély külföldi tag felett. Rain a koppenhágai éjszaki régiségtani királyi társulat örökös titkára, született Rügen szigetén 1795. január 16 án. Már ifjú korában az izlandi nyelv tanulására adta magát, mely az ókorban egész éjszak nyelve volt. 1821-ben az éjszak hitregéi és mondái dán nyelvre fordításával kezdte meg irodalmi pályáját. Három kötetben jelent meg. Több közkönyvtár alapítása után, 1825-ben ő alakította az éjszaki régiségtani társulatot, melynek aztán titkára, munkáinak (már 1856-ban 90 kötet) főszerkesztője lett. Nevezetes munka, melyet kiadott: Regner L'dbroc haláléneke (1826), régi kézirat után dánlatin fordítással; továbbá (1829—30) tökéletes gyűjteménye az éjszaki hitrégék és történeti mondáknak, 3 kötetben. 1832-ben kiadta a faerei lakosok történeti mondáit és a kereszténység behozatalát közéjök. Egyik fő foglalkozása volt Amerika felfedeztetésének kérdése. Az ide vonatkozó adatok és kútfők vizsgálatát, egybevetését ily czimű munkában tévén Antiquitates Americanae, Scriptores septemtrionales rerum ante columbianarum in Amerika,a mely ma az éjszak régi mondáit, évkönyveit és földirati munkáit a régi skandinávok által Amerikában a X., XL, XII., XIII. és XIV. században felfedezett vidékekre tett utazásokat foglalja magában. E mű 1837-ben 18 nagy ábrával, kéziratokkal, földabroszokkal s az emlékek rajzaival van ellátva. E nagy munkához tartozik „Grönland történeti emlékei,“ melyet Rafn 1838-ban Finn Magnusonnal együtt adott ki. Kiemelendő, továbbá az izlandi és skandináv történelmi okmányok teljes gyűjteménye a XV. század közepéig : „Orosz régiségek izlandi és régi skandináv történeti emlékek után“ (1850— 52.) czim alatt. Ezeken kívül sokat foglalkozott Rafnarun írással. „A kelet régiségei, monograph emlékei“ czimü munkából az első kötet jelent meg, mely a pireusi (1688. óta velenczei) oroszlánon levő run írást foglalja magában. Ez irás elolvasása végett Rani Velenczébe utazott. Több Véringet említ e felirat, kik elfoglalták a pireusi kaput, s hogy Harald a lakosokra, felkelések miatt, jelentékeny sarczot vetett. Harald — Rafn szerint — szent Olaf király fivére volt, ifjúságában a görög császár testőrségében szolgált (1033—1044.), s visszatérve hazájába, Norvégia királya lett, szigorú Herald név alatt. A feliratban említett esemény a bolgároknak Mihály paflagoniai császár elleni felkelésére vonatkozik. Kubinyi Ferencz két előadást tartott. Az egyikben jelentést ten működéseiről tudományos, művészeti és ipari tekintetben; a másikban pedig „Rodosto, Nikomedia és Galata“ czim alatt egy pár lapot kiltött keleti utazásából, igen érdekes adatok?*ilyultván 26 ábra kíséretében az