Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-02 / 4935. szám
melyek megállapítanák az országosan megváltandó hegyvámok mennyiségét, az ezért járó egész tökét, és ezen tökének mi módon törlesztését. Igen, mert minden töke, ha annak kamatja 16 év és 8 hónapig fizettetik, kiegészíti magát, miután pedig itt költségek is számítandók volnának, a hegy vámosnak a 4-ik pont szerint elfogadott azon világos kötelezettsége, hogy hegy vámjának szerződésileg megállapított adószám szerinti árát készpénzben fertályonként az adóval fizetni fogja, tizenhét évre lenne kiterjesztendő. Ezen alapra egy törvényt hozna az országgyűlés, mely a kormányt felhatalmazná a hegyvám megváltási összeg erejéig tizenhét év alatt, és pedig fertályonként beváltandó bankjegyek kibocsátására, mely bankjegyek pénzértékét és beváltását az irt szerződéseken felül a nemzet jótállásával is biztosít. Íme, itt van 50 millió egyszerre a publicumnak átadva, a hegy vám felszabadítva, a hegy vám vesztett teljesen kárpótolva, ha megválts az illető kötelezett által a legkönnyebb módon — a mennyiben csak a tőkét, és több évek során fizeti meg — eszközölve. De ezen kibocsátott bankó pénze? Haliss ulitható e más banknak körforgalomban levő jegyeivel ? S van e kilátás, hogy a közhitelt élvezni fogja? Vonjunk párhuzamot. Két jegy van előttünk, az egyikre írva van „Én, szabadalmazott bank, ezen jegy bemutatójának fizetek 10 ftot ezüstben.“ — a másikra írva van: „Én, ország, ezen törvényemnél fogva a hegyvám országos kárpótlására a kibocsátott ezen jegyet 17 év alatt a sor szerint beváltom s értékét a magánszerződéseken felül országos jótállásommal is biztosítom.“ Mi a kettő között a különbség ? 1- er. Hogy az elsőnél csak annyira igaz, a mennyi ezüst pénzalapja, a másodiknál a kötelezés teljes értékű. Az elsőnél hiszszük, hogy alapja van, a másodiknál ezt biztosan tudjuk. 2- or. Az elsőnél a jegyeket egy társaság bocsátja ki, amelynek szabadalmat erre az ország ad, a másodikat az ország maga. 3- or. Az elsőnél a pénzalapon felül kibocsátott jegyek alapja üzletekben állván, ezeknek titkosabb természetüknél fogva az ellenőrzés soha sem biztos, a másodiknál az ellenőrzés igen szűk körre szorítkoznék, miután nyilvános szerződések és országos törvények által biztosítva lévén, az ellenőrzésre csak annyiban lenne szükség, hogy a szerződéseken túl ki ne bocsáttassanak s a fertályonként beváltandó jegyek beváltatván, tettleg megsemmisittessenek. Végre meghamisitásoknak egyaránt alá lévén vetve mindenik, a fertályonként eszközlendő beváltás nagyobb alkalmat és képességet nyújt a kormánynak e visszaélést gátolni ezen jegyeknél, mintsem a banknak az övéinél, ahol a bankjegyek számos évekig nem vétetnek bírálat alá. Ezek így állván, kérdem: Miért nem részesülhetne ezen jegy oly hitelben, mint bármely banknak jegye? — Vagy igaz, az mondatik : az illető jegybirtokos nem válthatja ezen jegyet be ezüstre, a mikor akarja. — Erre felelnünk kell: 1-szer. Ezen jegyek akkor bocsáttatnának ki, mikor a pénzre, vagy annak pótlájára országos égető szükség van, hitelének a közforgalomban ez lenne első teremtője, azon intézkedés pedig, mely első zsengéjében el nem fojtatik, biztosabban TÁRCZA. A koeti kérdés: m. Mehemed Ali rendkívüli tünemény volt a hanyatlásnak indult mozlim világban. Ő nagy érdemeket szerzett magának a porta körül. Az ő, s különösen fogadott fiának, Ibrahim basának szereplését Moreában megmagyarázza a görög szabadság harca természete, s a mammenikok véres kiirtása homlokán viseli ugyan a keleti kegyetlenség jellegét, de e háborgó elem sok tekintetben hasonlított a jancsársághoz, s lázongó jellemével félelmes volt a hatalomra nézve, a nélkül, hogy az államnak bármi körülmények közt is erőt és támaszt nyujtott volna. De voltak Mehemed Alinak érdemei, melyek kitűnő helyet adnak nekie a történelemben. — Győztes harczai Arábiában, Abyssiniában és a fellázadt wahabiták ellen, ragyogó fénynyel körözék nevét a moziémvilágban, s Európa is önkénytelenül meghajolt azon férfiú előtt, ki a török birodalom általános bomlása közepette hatalmat tudott teremteni, s erélyes cselekvésével tiszteletet parancsolni a világnak. Hasonló magasztalást érdemel ügyes kormányzata. Az ő reformjai az ország valódi szükségeire valának alapítva, anélkül, hogy könnyelműleg ellenük lázítaná alattvalóinak előítéleteit, s mindezekben erős támaszául szolgált jól fegyelmezett hadserege és gondosan szervezett tengeri ereje. Ily alattvaló sokkal veszélyesnek látszék, nerahogy a féltékeny és végtelenül önfejű szultán ily félelmessé válható hatalmat tűrhetett volna birodalmában. Egyike állott elő az ázsiai despotismus azon eseteinek, mikor az érdem maga a legmenthetlenebb bűn, s Mahmud egy szenvedélyes órában elhatározó, hogy az egyiptomi alkirály hatalmát is megtöri, mint megtörte anynyi lázongó baláét. Mehemed Alinak csak a selyem sinór és a felkelés közt maradt választása, de ő nem várta be a vészt, s a birodalom és az izlám nevében bátran tűzte ki a pártütés zászlóját. Ámde a szultán alattvalói nem osztoznak fejedelmek hajthatlan gyűlöletében oly férfiú ellen, ki mint harczos, reformátor és államférfin, nagyobbnak, és — az igazat megvallva — szerencsésebbnek mutatta fel magát a világnak uránál. A padisáh erőszakos reformkísérletei és nyegle jövevények iránt mutatott kedvezései mindinkább elidegeníték tőle a hívőket, kik hova tovább mindig sötétebb sejtelmekkel telének el az izlám jövő sorsára nézve, s a fellázadt satrapában, Mehemed Aliban látták az egyetlen gondviselésszerű embert, ki talán még megóvhatná az alapjaiban megrendült birodalmat a végleges szétbomlástól. Az alkirály nem ellenség, nem ura ellen kelt pártütő, de mentő gyanánt váratott a Bosphorus mindkét partján. Jól ismervén a közérzületet, az egyptomi hadsereg bátran nyomult előre, Syria elfoglalása után betört Kis Ázsiába, s már-már ki vala számítva a perez is, midőn előcsapatai a Marmora és Bosphorus partjain fognának megjelenni. E végzetszerű válságban a szultán oly lépésre szánta el magát, mely a bizonytalan veszteséget bizonyos romlással váltotta fel. Halálos ellensége karjai közé veté magát, s I. Miklós orosz czárhoz folyamodók segélyért- A segély teljes készséggel jön megadva, mert hiszen Oroszország már régóta lesben álla e pillanatért. És e czélra köttetett meg az elbirált Hunkiár Skelessii dacz és védszövetség II. Mahmud és az oroszok czárja közt. E szövetség azért jön oly nevezetes, mert a nyugat európai hatalmak előtt ez tárta fel először egész kiterjedésében az Oroszország felől fenyegető veszélyt. A szövetségi okmány nem különbözött, tartalmát illetőleg, lényegesen más ilynemű kötésektől. Kölcsönös fegyveres segély, az élelmezés, a kölcsönös hadi költségek meghatározása stb. képezék főbb pontjait; s noha kézzelfogható vala, hogy a kölcsönös segély elve roszul illik oly szerződő felekre, melyek közül az egyik, és hasonlíthatlanul hatalmasabb fél alig juthata oly helyzetbe, melyben a másik és sokkal gyengébb fél hadi segélyére szoruljon, a szerződés szövege nem keltett különös figyelmet. De nem sokára homályos hírek szárnyalták végig Európát, miszerint a szövetség alatt több lappang kölcsönös segélynyújtásnál. És úgy volt. A szerződvényhez egy titkos záradék, úgynevezett külön czikk volt kapcsolva, melyben az orosz czár, saját elvállalt kötelezettségének fenntartása mellett, önként lemond minden, Törökországtól követelhető segélyről, és ha Törökország venné igénybe Oroszország segélyét, minden költség megtérítésről, oly feltétel alatt, hogy azon esetben, ha Oroszország és egy más külhatalom közt háború törne ki, a porta köteles legyen a Dardanellák szorosát elzárni az Oroszországgal tényleg háborút viselő nemzet vagy nemzetek hajói ellen. E titkos czikk értelme nem lehet e kétes, az kézzelfoghatólag Nyugat Európa tengeri hatalmai, jelesül Nagy-Britannia és Francziaország ellen valt irányozva. A felfuvalkodott czár, miután lépéseit Törökországban, Persiában, a lesújtott Lengyelországban és a diplomatiában oly kedvező szerencse kisérte, miután a Dunafejedelemségekben kicsikart véduralom által si------------------v0v«- «V.V», avtwQaivul Viragub Ilingul hoz kötni, és Törökországban egy nagyon is baján tenyésző veteményágyat készíteni saját használatára, s miután Európa hatalmai még mindig ama régi dogma mellett buzogtak, hogy a porta birodalmainak épségét minden áron védeni, a keleti keresztényeket pedig minden áron elnyomni kell, mindent lehetőnek hitt. Az orosz fondorlatok Persiában, Heratban, Affghanistanban és Kelet-India független fejedelmeinél meg voltak már kezdve Nagy Britannia ellen. Miklós czár a júliusi forradalmat és dynastiát engesztelhetlenül gyűlölé, s néhány évvel későbben nem is vonakodik ezt Custine marquisval feltűnő fitogtatással tudatni. Nem csoda, ha a czár e szerződésben hatalmas eszközt látott magának Francziaország és a szabadelvű Európa felett elvdiadalt biztosítani, s Ázsiában Nagy Britannia terjedő hatalmát és befolyását aláásni. E szerződés tényleg az egész fekete tenger urává tévé Oroszországot, s a török birodalmat leghalálosabb ellensége gyámságának rendje alá, és keztyü volt egyszersmind, melyet a dölyfös kenyur kihivólag, de felette ildomtalanul dobott Európa elsőrendű hatalmainak arczába. Növelte Európa aggodalmait a panslavismus ezen eseményekkel egykorú keletkezése és villámgyors terjedése a török birodalom és Ausztria szláv tartományaiban. Ez új propaganda első csíráit az akkoron Páriában tartózkodó és Lengyelország jövője felett kétségbeesett lengyel emigratio keblében kell keresni. A lengyelek hazájuk ügyét vesztettnek híven, erejük végmegfeszítésével egy nagy egyetemes szláv nemzetiséget terveztek, melyben a lengyelek elvitathatlan erkölcsi és politikai túlsúlya, a dolog természeténél fogva, nektek biztosítaná a vezérszerepet. Talán így hivék Lengyelország legyilkolt szabadságát és elvesztett önállóságát megboszulhatni, vagy talán megvesztegethetni remélék Oroszországot a panslavismus által nyitott csillogó kilátással, és kiengesztelni Lengyelország nemzeti vágyaival. Oroszország elfogadá a vesztegetési díjt, de nem oda érette semmit. Elsajátíta néhány beteges agyú menekült halva született eszméjét, izgató és bomlasztó szer gyanánt keleti politikájában, és szükség esetében —Ausztria ellen is. A szláv agyakat nemzeti hagymáz ragadta meg Csehek, tótok, horvátok, illírek, szerbek, bosnyákok nem láttak, nem szóltak, nem álmodtak egyebet az érkező szláv millenniumnál. Prága, Pest, Zágráb, Temesvár és Belgrád közhelyein számtalanszor lehete hallani : „a latin fajnak meg volt saját világuralma korszaka; hasonlókép meg volt a teutofajnak is; most rajtunk a sor, hogy a világ végzeteinek kormányát kezünkbe vegyük. Oroszország habozás nélkül haladott előre eg irányban. A török birodalom összes szláv népessége fel volt villanyozva. A catastropha, mely a félhold uralmának véget vetend és Kelet sorsát a czár hatalmas kezébe adandja, elkerülhetlennek látszik. Európa politikai köreiben a „keleti kérdés“ volt majdnem egyedüli tárévá a közbeszédnek. Futárok siettek ide is, oda , jegyzékek, sürgönyök, emlékiratok váltottak a hatalmak közt; százféle combi natiók kerültek szőnyegre, hogy mint kivihetlenek, megint félredobassanak. A veszély oly sürgetőnek tartatott, miszerint mindenki egyetértőt abban hogy valamit mindenesetre tenni kell a dölyfös oron követelések fékezésére, de a török birodalom dúlt állapotában és Oroszországnak Európa által is vagy elismert, vagy eddig nem ellenzett alkuszerű jogaival szemközt czélszerű rennt javasolni és formulázni senki sem tudot , számíthat, hogy megerősülve, az idők viharával daczolni fog. 2- szer. A banknak abbeli kötelezését, hogy jegyét ezüstre felváltandja, ezen jegyeknél az országnak azon kötelezése, hogy adók és egyéb állami fizetéseknél készpénzül beveszi, úgy hiszem, pótolja, 3-or. Ezen jegyek a közszükség fedezésében mennyiségüknél fogva, mondhatni, igen csekély részt vesznek, hitelük tehát annyival is inkább csorbát nem szenvedhet, mert ezen csekély mennyiség is évről évre, sőt fertályonként kevesbedvén, úgyszólván a jelen égető szükségnek csak első eleményül szolgálnak. Végre, ami igen figyelembe veendő : 4- szer. Ezen bankjegyek kibocsátása által az ország terhei sehogy sem szaporodnak, sőt inkább évenként kevesbülnek, mert ezen hegyvám-adózás országos teher volt, s ezen műtétellel csak azon változáson megy át, hogy adózását ezentúl nem természetben, hanem készpénzben teszi, de csak 17 évig, amidőn földjének szabad ura lesz. Ezekből, úgy hiszem, bebizonyul, hogy a hegyvámnak ily módon eszközlendő megváltása a közforgalomba teljes alappal bíró pénzt hoz, a megváltásra kötelezetteknek a megváltást tetemesen könnyíti és egyeseken Regit. Z.-Egerszegen, mart. 27-én 1866. JÓDI GORZÓ ENDRE, köz- és váltóügyvéd. A dunahajózási okmány. A „Wien. Z “ sept. 25 iki számában egész terjedelemben közli a dunahajózási okmányt, melynek rövid kivonata a „Sürgöny“ szerint következő: Ezen hajózási okmány, mint említők, amaz európai bizottmány tanácskozmányainak eredménye, mely az 1856. mart. 30 iki párisi szerződés 16-ik czikke folytán összeült, hogy a Dunának Isaktschán alól fekvő részeit, ezes torkolatait és a tengerrel határos részeit hajózható állapotba helyezzék. Az öt nagyhatalom, s Olasz- és Törökország képviselőiből álló bizottmány 9 évi tevékenysége után munkálatait befejező, s a hajózás szabályozásával, különösen pedig a Szulina ág torkolatánál történt két gát felállítása által, minél fogva a mélyebben menő hajókra nézve is járhatóvá tétetett, szabályozási és iszaptisztítási munkálatok által, az elsülyedt hajók eltávolítása és a Boyen rendszer behozatala által, továbbá a Sz. György torkolatnál felállított világító torony, a Szulinában alapított tengeri kórház, végre a hajózási üzlet különböző ágaiban eszközölt ideiglenes szabályozás által az Isaktseba és a tenger közt lévő folyó részén — fontos javításokat hozottlétre. A saját képein hajózási okmány két részre oszlik. Az első magában foglalja a hajózás anyagi feltételére vonatkozó határozatokat. Mindenek előtt meghatározza, hogy mindazon művek és intézetek, melyek az 1856. mart. 30 -i párisi szerződés 16 ik czikke értelmében felállittattak, a dunahajózás kizárólagos czéljára használtassanak, s hogy ezek semmi néven nevezendő ürügy alatt rendeltetésüktől el ne vonattathassanak; ezek ezen czim alatt a népjog garantiája és védelme alá helyeztetnek. Az európai hajózási bizottmánynak vagy hatóságnak , mely jogaiba lépend, minden külbeavatkozás kizárásával feladata leend, ezen műveket és intézeteket a hajózás előnyére felhasználni, fennállásuk és fenntartásuk felett őrködni, s fejlődésükre mindent elkövetni, mit a hajózás szükségletei követelni fognak. Az európai bizottmánynak vagy hatóságnak, mely ennek helyébe lépene, különösen fennmarad azon kiváltsága, hogy mindazon munkálatokat kijelölje és életbe léptesse, melyek esetlegesen szükségeseknek tartatnak. A magas porta kötelezi magát, hogy jövőben, mint eddig, az európai bizottmányt vagy hatóságot, mely ennek helyére lépend, mindazon segélyben és pártolásban részesitendi , melyre egyiknek vagy másiknak a műépitmények keresztülvitelére, s egyátalában mind arra, mi feladatának betöltésére vonatkozik, szüksége leend. Ugyanez a felett is örköni fog, hogy a Dunapart Isaktschától a tengerig minden telepítésektől, szolgálmányoktól és egyelltő akadályozásoktól ment maradjon. A magas porta beleegyezik továbbá, hogy a szulinai kikötő szolgálat helyiségei, a tengeri kórház és a kezelési épületek számára a jobb parton alkalmas építkezési helyet engedend át; a porta beleegyezik továbbá abba is, hogy az érintett bizottmány, mihelyest szükséges leend, azon államjavakhoz tartozó területek és építkezési helyek felett szabadon rendelkezhessék, melyek a művek építéséhez, valamint az intézetek helyreállításához, melyek ezután munkába vétetnének, szükségesnek találtatnának és előlegesen meghatározandók lennének. Az egyik vagy másik folyóparton, valamint a szulinai vagy sz. györgyi kikötőben, sem az országos hatóság, sem kereskedelmi és hajózási társulatok, sem magánosok által kikötőhelyek, rakpartok vagy hasonló e nembeli építkezések nem állíttathatnak, melyek tervei előbb az európai bizottmány elé nem terjesztetnek, s mielőtt ez által az általános rakparti tervezettel megegyezőnek és a javítási munkálatok sikerét nem sértőnek el nem ismertetnek. A második részt képezik a hajózási rendre vonatkozó átalános határozatok. Ezek szerint a dunatorkolatokban a hajózás azon hajózási és rendőrségi szabályzatnak van alárendelve, mely az európai bizottmány által megállapíttatott, s mely nemcsak amennyiben a folyamrendőrséget, hanem a hajózás gyakorlatából keletkező polgári viszályok elintézését is illeti, törvényes erővel bír. A hajózási üzlet az Alsó-Dunán a szalinai pártkapitány, s az alsódunai felügyelő hivatali hatalma és ellenőrsége alá állíttatik. A porta által kinevezett mindkét hivatal működését a szabályzat értelmében, melynek alkalmazása rájuk bizatik és annak pontos végrehajtására esküvel köteleztetnek, teljesitendő. A főfelügyelő, a szulinai és turischai pártkapitányok és (a főfelügyelőtől függő) felvigyázók az ottomán kormány által fizettetnek. Szakértő egyénekből választatnak. A főfelügyelő és a szalinai pártkapitány hivatali hatásköre különbség nélkül minden lobogókra kiterjedjen. Ezek után következnek a hajózási árjegyzék határozmányai, melyek minden öt évben újra vizsgáltatnak, továbbá a vesztegzári szabályok és a semlegesség feltétlen biztosítása minden nemű művekre és intézetekre nézve, melyek az európai bizottmány, vagy az ennek helyére lépő hatóság által életbe léptettetnek; különösen a szalinai hajózási pánztár, valamint azok, melyek még ezután állíttatnak fel, az érintett szerződés Ildik czikkében megállapított semlegességet élvezik, s háború esetében az összes hadviselő felek által tiszteletben tartatnak. A hajózási okmány ezen lényeges részéhez vannak kiegészítő melléklet gyanánt csatolva A) alatt az alsó dunai hajózási és rendőrségi szabályzat, a megfelelő pénzbírság meghatározásával az áthágók ellen, és B) alatt a dunatorkolatoknál fizetendő hajózási illetékek. Ez a közzétett okmányok ratificatiójától, és pedig azon naptól kezdve lép érvénybe, mely e czélból kibocsátandó külön hirdetmény által az európai bizottmány által megszabatják. Végre következik a kárpótlási egyezmény, a danatorkolatok hajózhatóságának javítása tekintetéből a porta által már előlegezett 309,142 darab nagy arany, 26 plaster és 12 para megtérítése végett. Ez ötven részlettörlesztéssel — 14,390 darab aranynyal — eszközöltetik, s e czélra fordittatik a torkolatoknál fizetendő hajózási illeték tiszta jövedelme. Vislóki hisicsiUMik. Muravölgye, sept. 26. Nem jöhet oly elemi csapás, mely földművelő népünk sanyaruságait szaporítva, a helyzet minél válságosabbá létei nyomorúságával ne sújtsa s egyúttal ne éreztesse ama nagyon is leverő valót, hogy minden ily alkalommal a szükséges segélyezés a magára hagyatás végkép kimerített száraz forrására van utalva. E baj gyökerei mélyen feküsznek s ha a puszta élet fenntartásával küzdők segélykiáltására a süketek hallani s a vakok látni kezdenek, úgy a segélynyújtásra minden eszköz mozgásba látszik tétetni, de az többnyire az akarat határait ritkán lépi át. Sajnos, hogy e szavak hazánk majd minden segélyezést igénylő vidékére alkalmazhatók. — Mielőtt azonban az ínség krónikáját pár sorral szaporítanám, tekintsük elsőben is megyénk déli, Vas megye járásának felosztásában elég hibásan tótságnak nevezett vidékének a rendes körülmények közt levő helyzet viszonyait. A sík földön lakó nép földmivelés s marhatenyésztéssel foglalkozik. A föld szorgalmas művelés mellett a ráfordított fáradtságot középszerű termés jutalomban részesíti. A jólétet azonban e nép nem ismeri, mert egyedüli pénzforrását a termények képezvén, ezek ára a közlekedés hiánya s a kereskedés rendezetlen viszonyai folytán oly érezhető aránytalanságban állanak, hogy csupán ebből az adót s más szükségeit is alig képes üldözni. S hogy majd minden tél derekán már nagyon sok gazdánál a kenyérhiány mutatkozik, nem tartozik a ritkaságok közé, mi a megfelelőig ki nem elégíthető terhek évről évre való szaporítását eszközli. Sokkal roszabb helyzetben vannak a hegyi lakók, itt a szegénységet s nyomort még az általuk termékenynek nevezett évben is teljes mezítelenségében találhatjuk fel. Ezek csupán földművelést s bortermesztést űznek. A gabona termesztésre a talaj rész s kevés helyen s ritka évben adja meg a magot s hogy mily nagy szokott itt a szükség lenni, elcsudálkozunk, ha tudjuk — mi tán hazánk felső megyéiben sem történik, hogy e nép kukoriczacsomót, szöllőtürkölyt, lengubát s rósz szemetes gabonát őröl s használ kenyérnek. A szegénység történetéhez ez szomorú adat. Az ily valamit kenyérnek nevezve metszeni nem lehet, hanem csak törni s e szegények nagy szerencsének tartják, ha ilyenen tengődhetnek, gyakran még ez is hiányzik. A bortermelés foglalkozásuk legjövedelmesebb ágát képezi, de valamint azok a gabonából, úgy ezek a hegy vám illetéken felül maradt borból födözik az elkerülhetlen kiadásokat. — S e nép ily viszonyok közt a nyakra főre folyamatba tett úrbéri birtokviszonyok rendezése által felmerült számos igényeknek is megfelelni tartozik. Mindehhez vegyük már most a fagy okozta kárt, az ezt követő szárazságot s a nyomor képe teljes lesz, nem, még egy csapásnak kellett jönni s ez az árvíz, a mely egy hónap alatt közvetlen a Stájer határ közelében két ízben vagy tiz határt látogatott meg s a nyári gabona termésében bizó gazdáknak még fennmaradt csekély reménységét is elmosta. A fagy okozta kár most, midőn a gazdák már betakarítottak s nagyobb részben az üres szalma cséplését elvégezték, egész nagyságában tűnik fel, ha látjuk, hogy 40 kereszt rozs csak két mérő szemet ad, s a termésre nézve ez az arány. A búza valamivel jobban fizet s néhol a vetőmagot is megadja. Az ezután következett szárazság a nyári termények tenyészetét nagy részben megakadályozva elfogyasztó, a bekövetkezett roppant esőzések kissé felélesztek ugyan, de ennek következménye árvíz lett. A stájer hegyek közt összegyűlt esőviz ilyenkor árként tódul lefelé s a határszélen a védsánczot a stájerok átvágva, róna vidékünket tengerré változtatja. Ennyi csapások után vidékünk népe a legnyomasztóbb helyzetbe jutva, segélyt kitől s honnan várjon ? A fagy okozta kár felületesen fel lett véve s a teendő segélyezés pénzben és gabonában — amint az a hivatalos lap rovataiban megjelezve olvasható volt, meg lett téve, de ezzel még nincs segítve, ha minden az akaratnál marad akkor, midőn annak gyors eszközlését annyi lakos sorsa égetően szükségli. S ép itt van a baj gyökere, amely már annyiszor el lett, és tán még el lesz mondva, hogy akik segíteni akarnak, a legjobb akarat mellett sem tudnak, kik pedig tudnának, azok tétlenségre vannak kárhoztatva. A helyzet szomorú, s kik a nép minden rétegeibe behatolva, a sürgető segélyezés kívánalmát nem látják, az eszközöket bármi czélból visszatartják, a legnagyobb bűnt követik el, s a visszafizető kamatok nagyságát a válság perezében eléggé érezhetnék. Másrészt a nép saját magáéból alamizsnát nem akar elfogadni, s borzadva fordul el minden oly segélyezéstől, mely az uzsora rémképeivel fenyegeti. Hogy mily oka van ezt tenni, ott van a 63 diki példa, amelynek emléke még a koldusbot szégyenétől is felmenti a nyomortól sújtott lakásokat. Az idő előre haladt, a vetés ideje beköszöntött, s a szegény embernek nincs mit vetnie, földjét üresen kell hagyni, a a hosszú tél munkát nem adó napjait tétlenségben, s a bizonyos éhség bekövetkezésével kell bevárnia. Az árvíz csapásának meg nem akadályozhatása szinte viszonyaink rendezetlenségében rejlik. Még 1844-ben a gyakori árvizek feltartóztatása végett, mely majd minden évben kisebbnagyobb mérvben tör át a szomszéd Stájerból — a lakosság folytonos sürgetésére, az akkori kormány egy a magyar és stájer határszélen ásandó folyónak, mely a vizet a közel Murába vezesse és egyúttal magyar részre védtöltésül szolgálna — készítését végrehajtatta. Ez mindaddig védül szolgált, mig a helyzet meg nem változott és mindenre inkább, mint a nép jólétére gondoltak. Azóta valahányszor árvíz jut, a szomszédok átvágták a töltést s minden újabb munka sikertelen maradt. így történt ez az idén is, és hogy gonosz munkájukat annál könnyebben végezhessék, az ott beszállásolva lévő katonaságból vettek nehányat magukhoz és ezeknek fegyveres megjelenése a védelmezőket vissza riasztá. Vájjon meg van e az engedve, hogy a cs. kir. katonaság másokat csupa önkényből gonosz tettek kártékony kivitelében gyámolitson s nem igényel e ez szigorú vizsgálatot és oly eljárást, amely minden további részakaratú kártételt megszüntessen ? Ez sürgetőleg parancsolja az ország e részén a határrendezést, meg fog ez valaha történni, az a jövő titka. Hogy e nép ennyi türelemmel bír, mi bátortalanságát szüli, hogy helyzete javítását az illető helyeken sürgetőleg nem kérelmezi, két fő okban rejlik, a nevelés hiányában és azon körülményben, hogy e nép anyanyelve nem a magyar, hanem a vend s így a hazai közügyek terén előforduló viszonyokról épen semmit sem tud, azokhoz nem férhet és nincs ki mindezekről felvilágosítsa. Nem lehet tehát csudáim, ha a szomszéd rokonnyelvű stájer nép felé hajlik és annak részakaratú bujtogatásaira hallgat, ami sok esetben számos kellemetlenséget idéz elő, még az őt legközelebb érdeklő dolgok iránt is közönyösséggel viseltetik. E nép nem kíván a többi nemzetiségekhez hasonlóan politikai faktorként fellépni nem ez távol van tőle, hanem azt méltán igényelhet), hogy ama viszonyok, melyek kötélről érdeklik,sértésére adassanak s azokról igy tudomása lehessen. A helyzet változásával remélte, hogy ez úgy leend, de csalódás. Mert kitől várhat, sőt kis részben követelhet is a nép, különösen a más ajkúak, a kuszai ügyekről felvilágosítást nyer betűt, mint attól, kit az ország legfőbb helyére való képviseltetés végett megválasztva várta és reménybe e nép, hogy képviselője érdekének megfelelőleg cselekedve,az országgyűlés folyama alatti nevezetesebb mozzanatok teendőit és eseményeit nyelvére lefordittatva, választóinak azt elismerése jeléül kedvezésképen megküldendi, s azzal egyúttal a közczélnak szép szolgálatot is tesz vala. Az ezt igénylő anyagi áldozat csekély, az eredmény pedig, a mi ez által eléretik, a nép felvilágosításában szép gyümölcsöt érlel meg, s maradandó emléket emel. Ennyit szerény észrevételül, s hinni akarjuk, hogy a jövőben ez óhajtás figyelembe leend véve. Agustich Imre: Különfélék. Pest, oct. 1. — Esztergomból jött távirati tudósítás azon szomoritó hirt hozza, hogy a bibornok prímást tegnap ebéd közben baloldalán szélhüdés érte. A pestvárosi egészségügyi bizottmánynak Jankovich György helytartótanácsi osztályelnök elnöklete alatt sept. 28-án tartott ülésében Csajághy és Dulácska ttrok kerületi főorvos helyettesekké dij nélkül megválasztattak. Apatitzky és Faludy ttrok pedig terézvárosi, Gergulich és Buzay ttrok józsefvárosi, Németh Ignácz tr. ferenczvárosi kerületbeli cholera-orvosokká választattak meg négy frtnyi napidij mellett azon lekötéssel, hogy kijelölt kerületeikben lakjanak. A közrend és tisztaság érdekében többször emeltek szót a lapok bizonyos kis fülkék felállítása érdekében, melyek elkerülhetlenül szükségesek. Ok nélkül szóltunk, sőt még a néhány évvel ezelőtt felállítottakat is megsemmisiték. íme, tekintsék meg most a lámpaoszlopok töveit, minő rondaság lakik ott, rondaság, mely az egészségtelen kigőzölgés fészke. — Joinvillerg — Fülöp Lajos volt franczia király harmadik fia — és neje, mint a „Tempsy-nek Írják, Magyarországba jön, Koburg bg meglátogatására. — Az akadémia képes terme számára most készül Barabás műtermében Dessewffy Emil gróf életnagyságu egész alakú arczképe. Volt módunk látni a nagy mű vázlatát, s bátran elmondhatjuk már most is, hogy egyike lesz Barabás legszebb műveinek, és méltó dísze az aka.'démia termének. A képet Dessewffy grófné, az elhunyt özvegye rendelte meg. A hivatalos lap jelentése szerint a déli vasutársulat közelebbről megkezdi előmunkálatait a végre, hogy a triesti kikötő építés és a Kottori Barcs, továbbá