Pesti Napló, 1867. április (18. évfolyam, 5084–5107. szám)
1867-04-02 / 5084. szám
b) aki legalább 100 ft egyenes adót fizet ; c) a vallásfelekezetek főnökei (püspökök és superintendensek) mindazon megyékben, melyekre lelki hatóságuk kiterjed ; d) a káptalanok két megbízottja azon megyében, melyben a káptalan székel ; különben egy megbízottja mindazon megyékben, melyekben a káptalan jószágot bir, ha attól legalább száz forint adót fizet; e) az alesperesi kerületek két-két képviselője ; f) a megyei területen létező fensőbb tan- és tudományos intézetek, úgymint : akadémiák, lyceumok, gymnasiumok, reál-, ipar-, kereskedelmi és gazdászati iskolák, tudományos, művészeti, gazdászati és iparegyletek, kereskedelmi kamarák, pénzintézetek, nagy részvénytársulatok, vasútépítő és folyószabályozó egyletek egyegy megbízottja ; g) az elemi iskolai tanítók — minden alesperesi kerületből egy-egy képviselője ; h) okleveles tudorok, hites ügyvédek, technikusok, akadémiai művészek, lapszerkesztők, a magyar tudós társaság tagjai és a magyar kir. egyetem tanárai azon megyében, amelyben laknak; a nemzeti múzeum tisztviselői; i) a szerzetes házak, a jótékony és fegyintézetek főnökei; kerületi főzayigazgatók azon megyékben, melyekre kerületök terjed; k) az egyházmegyék alapítványi gondnokai ; az országos alapok képviselői; a nagy uradalmak jószágigazgatói; gyártulajdonosok, nagykereskedők és nagyiparüzletek fejei; l) a megyei tisztviselők azon esetben is, ha újra nem választottak meg, vagy önkényt leléptek, ha különben hűségesen szolgáltak; a kerületi táblák tagjai azon megyékben, melyben a tábla székel; m) azon városoknak, melyek a megye hatósága alatt nem állnak, de területén léteznek, két két képviselője; n) jószágbérlők, ha legalább 1000 holdat tartanak bérben; végre o) minthogy a főispánnak a pártokon felül kell állania, s különben is, méltósága iránti tekintetből, a vitákban való élénkebb részvéttől tartózkodnia kell, hogy a megyei gyűléseken a kormány is képviselve legyen, ennek általa kinevezett képviselői annyi számmal, ahány szakminisztérium létezik. A megyei népképviselők választását illetőleg, a következőket vélném meghatározandóknak: a) választatnának a megye azon lakosaiból, kik a kév alatt elsorolt kategóriák egyikébe sem esnek, ha különben azon qualificatióval bírnak, hogy országgyűlési képviselőknek is megválasztathassanak ; b) választatnának járásonként azok által, kik az országgyűlési képviselőket is választják, és a népesség arányához képest minden járásból annyi számmal, amennyi kívántatik, hogy az összes járásokban megválasztottak számra legalább is egy harmadát képezzék azoknak, kik a bio categoriák szerint a megye tagjaivá lesznek; c) a megválasztottak kötelezzék magukat, hogy a megyei gyűlésekből alapos ok nélkül el nem maradnak; mely végből czélszerű volna, ha számukra a gyűlés napjaira, s az oda-és visszautazásra 2—5 frt, az illető járás által viselendő napidit biztosíttatnék, ideértve; d) ha a megyének székhelye oly városokban van, melyek hatósága alatt nem állanak (ilyeneknek volnának pedig kijelentendők a királyi városokon kívül azon városok is, melyek első bírósági joghatósággal felruházott rendezett tanácscsal birnak), ezen városok azon lakosai, kik azok választópolgárai sorába vannak igtatva, nem lehetnek egyszersmind az illető megye közönségének tagjai, következésképen a megyében sem nem választók sem nem választhatók, kivéve, ha a megye területén oly birtokuk vagy üzletök van melytől legalább is 100 frt egyenes adó fizetnek. Azonban szabadságukban áll hogy magukat akár a megye, akár pedig a város választói közé irattathassák be. e) a megye hatósága alatt nem álló városok azon lakosai, kik a fentebbiek szerint a megyei közönség tagjai, a megye egyik legközelebb eső járásába keblezendők be. Jól tudom, hogy a fent elősorolt categóriák ellen tehetni kifogásokat; lehet azokból törölni, vagy hozzáadni; lehet, hogy az ekként összehozandó közönséget talán sokalni is fogják, ám nem áll semmi sem ellen, hogy azt kisebb számra ne szorítsuk, de más részről meg vagyok győződve arról is, hogy életrevaló és valódi megyeegyetemet csakis ezen alapokon lehet teremteni. Ami az ekként megalakult megyei közönség hatáskörét illeti, ennek meghatározásában ismét csak az 1848-iki törvényhozásnak vagy határozottan kifejezett akarata, vagy pedig félre nem ismerhetőleg nyilatkozó intenziója lehet az irányadó. Az 1848. V. t.czikk 4-ik §-a és a III. t. ez. 26-ik § a szerint a megye törvényhatósági területe, és az ezen gyakorlandó törvényes joghatósága az marad, ami volt. Mindamellett is ezen joghatóság két nevezetes módosítást szenvedett. Először is: az 1848-iki törvényhozás az országot követküldés végett kerületekre osztván fel, a megye mint egységes hatóság megszűnt követeket küldeni az országgyűlésre, következőleg azokat utasítással sem láthatja el. Ezzel, úgy hiszszük, a megye törvényhozási illetékessége is megszűnt, törvényeket többé nem kezdeményezhet. Ezen véleményem első pillanatra különösnek tetszhetik, hogy tudniillik oly jogtól akarom megfosztani a megyét, melylyel minden egyes a sajtóban és politikai szabad egyletek és gyülekezetekben bír. Véleményem alapja abban áll, hogy ezen, akár egyesek, akár pedig egész egyletek és gyülekezetek határozatai, csak is a magánvélemény jellegével birnak, s a törvényhozás elé legfeljebb kérvény alakjában jutnak el; míg a megyeiek hatósági természetűek volnának, s nem lehetne találni alakot, melyben azok a törvényhozás elé jussanak, a nélkül, hogy erre, azt megalázó pressiót ne gyakoroljanak, vagy pedig, visszavetés esetére a megyei hatósági tekintély csorbát ne szenvedjen. Az 1848-iki törvényhozás továbbá a III. t.-cz. 32-ik § ában elszámlálván azon eseteket, melyekben a miniszter felelősségre vonttathatik, ezen §. d) pontja alatt a vádkeresetet elrendelhetőnek határozza: „a törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért, amennyiben ezek a törvény által rendelkezésére bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók valának.“ Nézetem szerint az 1848-iki törvényhozás ezen határozata tetemesen korlátozza a megyék azon jogát, hogy a kormányrendeleteket tisztelettel félretehessék. Miután tudniillik a miniszterek a törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért anynyiban felelősek, amennyiben ezek a törvény által rendelkezésére bízott eszközökkel elháríthatók valának, világos, hogy ha a megyék a kormány törvényvégrehajtó, vagy közcsend és bátorság iránt intézkedő rendeletei irányában, a régi félretehetési joggal bírnának, ez összeütközésre vezetne. De nem is forog fenn többé semmi poltikai ok, melynél fogva a megyék emitett régi jogigényét továbbra is fenntartani kellene, miután a kormány az országgyűlésnek felelős, ez pedig minden évben rendesen megtartandó lesz. Bizonyára az ország dicasteriális kormányrendszerének felelős parlamentivé átalakítása nem csupán azon oknál fogva vált szükségessé mert a nem hazai elemeknek a hazai kormányra való befolyását megszüntetni, vagyis a magyar kormányt az osztrák kormánytól függetleníteni kellett, hanem azért is, mert a megyéknek épen az említett befolyás folytán mindinkább sűrűbben alkalmazott passiv resistentiája anarchiával fenyegette az országot. A javítás és haladás nem abban áll, hogy a roszat, melyet elhárítani akartunk, amelynek egyik forrását szerencsésen el is torig szóltuk, a másikon még inkább neveljük. Nézetem szerint tehát a kormány ide vágó rendeletei késedelem nélkül foganatosítandók, s nem is merítő, hanem csak a végrehajtási modalitások tekintetéből képezhetik a megyegyűlések megvitatási tárgyait. Kivétel alá csak oly rendeletek esnének, melyek által a törvénynek törvényhozáson kívüli felfüggesztése, eltörlése, változtatása, tehát valóságos államcsíny elkövetése czéloztatnék. Ily rendeletek végrehajtására segédkezet nyújtani, Felség- és hazaárulás büntetése alatt, általában tilos. Lesznek talán, kik a megyék hatáskörének ezen megszorítását fájlalni, s aggódva kérdeni fogják: ha vájjon lesz-e még a megyei gyűléseknek elegendő vonzerejök, hogy a termek el ne néptelenüljenek? Véleményem szerint szomorú dolog volna, ha ettől komolyan kellene tartani. A megye hatásköre még mindig nagy és háladatos marad. A törvényeknek bölcs végrehajtása bizonyára nem kevésbé érdekes és tiszteletre indító, mint azoknak meghozatala. Az administratió folyama, az államgépezet forgása oly szövevényes és tanulságos, hogy aki ezt gyakorlatilag nem tanulta ismerni, azt anyvekből soha sem fogja kellőleg megmer a ki pedig ezt nem tanulta hozó BP - auoka nem váluik sem törvényhozó, sem államférfin. Nagy napi kérdésekhez könnyű hozzászólni nagyjából és általánosságban: a tökélyt a legkisebbek, a „minimák” hozzák meg. A megye statutarius joga épségben fenn lévén, mennyi tér marad még mindig a törvények korlátain belöl, a szabad önelhatározás, kezdeményezés s cselekvés, a sociális megyei élet, érdekek és törekvés számára. A közönség, melyet mindez, melyet a gondviselésére ajánlott növekedő kisdedei, árvái, szegényei sorsa, törekvő népének anyagi és szellemi állapota, a megyei művelődés, gazdászat, ipar, kereskedés, jóllét nem érdekelne, valóban nem érdemelni meg, hogy autonomius intézményekkel bírjon. Végül a megyei tisztviselőket illetőleg csak azt jegyzem meg, miszerint a közönség, de a felelős kormány érdekében is múlhatatlanul szükséges, hogy a törvényszéki és közszolgálati tisztviselőkre nézve qualificatióul állapíttassák meg , miszerint ezen tisztségekre csak az olyanok választathatnak meg, kik a jogi tudományokat elvégezték, s az állami vizsgálatot kiállották. Azt gondolom, hogy ha a megyék végleges szervezését az általam előadott elvek alapján a fent leírt módon veszszük foganatba, elértük azt , hogy az új Magyarországot a régivel, a folytonosság minden megszakítása nélkül, a legszebben egyeztettük össze. A Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ápril 1-jén tartott ülése. Elnök : Szentiványi Károly. A mai ülés tárgyát a szombati ülés jegyzőkönyvének és határozatának hitelesítése képezi. Tóth Vilmos jegyző felolvasó úgy a jegyzőkönyvet, valamint a közös ügyi bizottmány többségének javaslatát, mint most már a ház határozatát. Mindkét okmány meghitelesíttetvén, a jegyző megbizatott a ház határozatát a rá vonatkozó jegyzőkönyvvel, a főrendek mai ülésében átnyújtani. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés fél tizenkettőkor eloszlott. A holnap 10 órakor kezdődő ülés tárgya : az újonczállítás feltételeiről szóló miniszteri javaslat. Főrendek ülése ápr. 1-jén, déli 12 órakor. A fővárosban mulató egyháznagyok és főrendek tekintélyes számmal gyűltek össze a mai ülésre. Az elnöki széket országbíró Majláth György ö nagyméltósága ez alkalommal foglalta el először , elfoglalván székét, s helyéből felkelvén, a méltóságos förendeket üdvözölte. ő nagyméltósága a helyzethez alkalmazott beszédére : ő herczegsége, Magyarország prímása, a ház új elnökét, az 1848-ki törvények értelmében, e magas ház első elnökének nevezvén, ő herczegsége jeles beszédét a főrendek többszöri helyeslése és éljenzése szakítá félbe. E beszédre újra válaszolt az elnök nagyméltósága Ezután az alsóház jegyzője, Tóth Vilmos, áthozván a közös ügyekre vonatkozó alsóházi határozatot, azt a főrendi tábla asztalára teszi. Az alsóházi jegyzőkönyvet az új jegyző, b. Apor Sándor felolvassa. Kinyomatása elhatároztatik , tárgyalása a jövő szerdára, április 3-ra, délelőtti 11 órára kitűzeték. Több tárgy nem lévén, az ülés 1 órakor eloszlott. A főrendiház áprl-sői üléséből. Majláth György országbíró. Méltóságos főrendek ! Azon férfiúnak, kihez a felsőház tagjai másfél éven túl folytatott kölcsönös bizalom és kölcsönös tisztelet által kellemessé varázsolt hivatalos viszony, engem pedig az évek hosszú során keresztül változatlanul őrzött baráti érzés köteléke fűz, lemondása által üresedésbe jött ezen elnöki széket midőn uram királyom parancsára elfoglalni indulok, legyen szabad mindenek előtt a méltóságos főrendeket tiszteletteljesen üdvözölnöm. Legyen szabad kifejezést adnom a feletti megilletődésem érzetének, hogy hazánk történelmében uj korszakot jelző pillanatban oly testület élére hivott fel a fejedelmi szózat, melyet apáink bölcsesége a mérséklet eleméül illetett alkotmányunk szerkezetébe, mely e hivatásnak ősi időktől fogva a jelenkorig híven megfelelni igyekezett, melynek fontosságát az intézmény alapelveinek megtartása, de czélszerű rendezése mellett kivételes körülményeink közepette különösen nemzeti életünk szempontjából még inkább öregbíteni fog. Növeli érzékeny elfogultságomat azon körülmény, hogy oly férfiak által látom magamat körülövezve, akikben egyrészt a magyar parlamenti iskola veteránjait, a magyar alkotmányos közélet edzett bajnokait, másrészt az ezek példáján épülő újabb nemzedék fiait tisztelem, kikhez engem nem egyedül rokonszenves tisztelet, nemcsak az 1861 ben megkezdett, és fájdalom, oly hamar megszakadt bensőbb viszony, hanem, mi reám nézve még értékesebb, különösen e helyen becsesebb, egy általunk közösen tisztelt elhunyt férfiú hamvainak kegyeletteljes emléke ket. Saját érdemeim hiányában az emlék erejével hivom fel méltóságtokat, hogy engem tehetségeim gyöngeségében szívélyes támogatásukkal gyámolítani, hogy azon rokonszenves tiszteletet, melyet irányukban táplálok, bizalommal viszonozni méltóztassanak. — Ezt kikérni, ezt szorgalmazni, jelen szavaim feladata. Ezt elnöki kötelmeim hű és pontos teljesítésével kiérdemelni, leend törekvésem fö, sőt egyedüli czélja. (Lelkes éljenzés.) Silyor János herczeg-primás ő eminentiája. Nagyméltóságu elnök ! Magyarország főbírája ! Hódoló tisztelettel értesültek a nagymagú főrendek legkegyelmesebb urunk és királyunk azon legfelsőbb elhatározásáról, melynél fogva excellentiádat, eddigi szeretett első elnökünk lemondása folytán, a 43-ki törvények értelmében, e magas ház első elnökévé kinevezni méltóztatott. Egynél több oka van a méltóságos főrendeknek ezen kegyes fejedelmi elhatározás felett örvendeni ; mert elsőbben csak is ezen választás képes a főrendi táblát megnyugtatni azon veszteség felett, melyet fényes tulajdonú, eddigi szeretve tisztelt elnökünk lelépte által szenvedtünk. (Éljenzés.) Senki sem méltányolja továbbá a méltóságos főrendeknél inkább a fejedelmi gondoskodást és törvényszerűséget, melylyel felséges urunk és királyunk a magyar közjog — az ősit értem — szellemét újabb institutiókkal összhangzásba hozni igyekszik, és e magas ház elnöki székébe az országbárói méltóságok közül azt ülteti, mely a nádorispáni méltóság után legelső következik. Üdvözlöm tehát a nagyméltóságus főrendek nevében Excellentiádat magas elnöki székén; üdvözlöm azon tisztelettel, melylyel fényes államférfim tehetségek előtt meghajlunk, midőn azok hazafias érdemekkel és nemzeti hűséggel párosulnak ; üdvözlöm Excellentiádat azon bizalommal, melylyel a szenvedélyek és párthullámzások felett uralkodó, meggyőződésekhez szilárdul ragaszkodó, de a törvényt és alkotmányos elhatározásokat hasonló erélylyel érvényesítő jellemek bennünket eltöltenek. Üdvözlöm végre Excellentiádat azon rokon indulattal, mely keblünkben él, még azon időből, midőn 1861-ben excellentiád, mint a főrendi háznál a másod elnöke, részt vett munkálkodásainkban. Valamint mi élénken emlékezünk az aggódó hazafius kebelből fakadt ama szavakra, melyeket a 61- ei országgyűlés végén excellentiád oly szépen elmondott: úgy excellentiádnak jutott azon ritka szép elégtétel, hogy a jelen alkotmányunk reményteljes alakulásában szerencsés eredményét és mintegy igazolását látja azon politikai ildomnak és mérséklettségnek, melynek előnyeit akkor oly remekül ecsetelte excellentiád. Igenis, nagyméltóságod azon öntudatnak örvendhet, hogy alkotmányos újjászületésünk érdemében lényeges osztályrésze van. A fejedelem által 1860-ban összehívott bécsi, úgynevezett megerősített birodalmi tanácstól kezdve, a magyar királyi udvari kanczellária legújabban történt feloszlatásáig, excellentiád a fejedelem bizalmát mindenkor a nemzet és az ország javára termékenyítette. Méltó bizalommal látjuk tehát excellentiádat a magas elnöki széken, melyre már 1848 ban a Majláth név fényt és dicsőséget árasztott. Valamint excellentiádnak feledhetetlen édes atyja határozott elvű és szilárd jellemekhez illő bölcseséggel és higgadtsággal vezette akkor a főrendi táblát, akkor vagyunk meggyőződve, hogy nagyméltóságod is eddigi tapasztalt államférfiui tapintatával és részrehajlatlanságával fogja vezetni ezen főrendi táblának tanácskozásait; védeni fogja ezen táblának függetlenségét és becsületét, oda fog irányulni, és oda fog törekedni excellentiádnak igyekezete, hogy ezen főrendi tábla magas hivatásához híven , a korona és nemzet jogait és érdekeit egyenlő honszeretettel ápolja. (Helyeslés) És hogy ezen tábla a nemzetnek culturai fejlődését szintúgy, mint a korral haladás igényeit az ősi történelem és azért igazán valódi magyar alapokon közvetítse (éljenzés) , de magát sem alulról, sem felülről söpörtetni ne engedje. Ezen reményben semmit sem kívánnak a mélt. főrendek forróbban, mint azt, hogy nagyméltóságod bölcs vezetése és a nagy mélt. főrendek közbenjárása mellett sikerüljön azon, szerencsésen és áldásosan megkezdett művét a kiegyenlítésnek, Felséges urunk és királyunk megelégedésére, a nemzetnek és Magyarország minden népeinek megnyugvására és tartós boldogitására befejezni. Isten éltesse excellentiádat! (Tartós lelkes éljenzés.) Majláth György elnök: Herczegségednek a főrendek nevében kijelentett üdvözletét, mély és meleg hálával veszem. Legyen biztosítva herczegséged, s legyenek biztosítva a méltó főrendek, hogy ezen főrendi táblának dísze és méltósága senkinek sem lesz annyira szivén, mint nekem. Méltóztassanak azon szívélyes hajlamot, melyet irányomban eddig, s különösen 1861-ben tanúsítottak, továbbá is fenntartani, és reményem, saját hozzájárulásommal is fogom kiérdemelni. (Élénk éljenzés.) A képviselőház mart. 23-ai üléséből, Kautz Gyula : Szabadjon nekem is röviden szavazatomat a bizottság többségi javaslata mellett indokolnám s egész általánosságban azon főbb névpontokat jelzenem, melyekből e nagy s komoly megfontolást igénylő kérdés felfogásában kiindulok. Előrebocsátom azonban, hogy sem a ház türelmével visszaélni, sem a speciális vitatásra tartozó kérdések elemzésébe ezúttal bocsátkozni nem fogok. (Helyeslés.) úgy hiszem, igen nagy mérvben egyszerűsíti és könynyíti az e tárgybani elhatározást, ha magát azon feladatot, melynek megoldására a jelen országgyűlés kiválókép hivatva van, élesebben veszszük figyelembe. E feladat, igénytelen nézetem szerint az: viszszaszerezni és új biztosítékokkal ellátni hosszú időkön át felfüggesztve volt alkotmányunkat, s ezzel állami függetlenségünk s országos önállóságunkra vonatkozó törvényeink hatályát. Másfelől közreműködni önnön érdekünkben egy hazánkat is magában foglaló, nemes küldetésű, de nagy politikai tévedések s nehéz, sok csapások által megzilált monarchiának újjáalakításában. Újjáalakításában úgy, hogy az a szabadság és constitutionalismusnak és Kelet-Európa mind jobban kifejlődő autocraticus status alakzataival szemközt támaszát és védhajlékát, általunk és velünk az európai új egyensúly egyik sarkkövét és nehézkedési pontját, mindenek felett pedig nemzetünk állami existentiájának, politikai és művességi súlynak s háborútlan önálló fejlődhetésünknek egyik biztosítékát képezze. A feladat, szükségtelen is mondani, nehéz, de nemes és kiváló jelentőségű is. Nehéz, mert évszázados bűnök s ballépések helyrehozásáról, önkényuralom és rövidlátó államférfim kontárság által sarkaiból kiforgatott közjogi létalapok újjászervezéséről, megbomlott erők újbóli egygyérűzéses alakításáról, súlyos és súlyosnak látszó ellentétek kiegyeztetéséről van szó. Nemes és nagy jelentőségű még azért, mivel ha megoldatik, egy számos jogsértések által érdekeiben megrövidített s azért sorsával elégedetlen, s ép az e körüli küzdelmekben legjobb erőit elfecsérelni kényszerült nemzetnek fejedelmével s az ezt szintén uraló szomszéd népekkel való kibékülése, uj frigyre lépése, és igy erőteljes előbbrehaladása is lehetségessé leszen, a magyar államtestben évtizedek óta ejtett nehéz sebek behegesztetnek ; egy nagy s gazdag erőelemeket rejtő birodalomban a szabadság és alkotmányosság elveinek tér és hajlék nyittatik; egy szép napokban megkezdett, de a rájuk következett viharok miatt fennakadt nagy államkérdési műnek befejezése lehetővé válik, s félelmetes mérvben megfogyott erkölcsi és anyagi felvirágzás új alapjainak megvetése itt is, amott is megkönnyíttetnék. Szemben már most azon kérdéssel, melyike az előttünk fekvő közösügyi javaslatoknak nyújt legtöbb kilátást e feladatok megoldására, nem tartózkodom azon meggyőződésemet kifejezni, hogy a majoritási javaslat az, melyet kielégítőbbnek s legczélravezetőbbnek lehet tekinteni. Okaim erre nézve a következők: A többségi munkálat nem idegenkedik azon, nézetem szerint, specificus magyar szempontból is helyes és igazolt eszmétől, hogy e térségen, hol a magyar és osztrák tartományok foglalnak helyet, ez átmeneti fokponton nyugati és keleti Európa közt, egy erős, tekintélyes monarchiának fennállása, politikai, közgazdasági és kulturai szükségesség. Nem ugyanoly monarchiáé, mint az volt, mely Königgratznél ama súlyos catastrophális vereséget szenvedte, hanem olyané, mely a szabadság s igazi alkotmányosság alapjaira építve, népeinek biztosított szabad fejlődéséből, erkölcsi és anyagi elégültsége s ragaszkodásából meríti létezése feltételeit, olyané, minő világrészünk e vidékeire nézve a 19-ik század annyi nagy statusférfiának egy Canningnek egy Peelnek, Thiersnek és Humboldtnak s mindenek felett halhatatlan Széchenyinknek lelke előtt lebegett, mely a keleteurópai autokratikus és szabadságellenes tendentiának erős ellensúlyozójául és gátfalául szolgáljon, s olyané, mely a magyarság állami existensiája és önálló politikai léte biztos keretét képeze, s nekünk évszázadok óta mostoha gyermekként tekintett fajnak, igazságot szolgáltasson s magjául és nehézkedési pontjául szent István birodalmát ismerje el. Csatlakozom továbbá a többségi javaslathoz azon okból, mivel ez utóbbi, hazánk közjogi állását az uralkodó ház országa és tartományai körében szabatosabban, s szoros ragaszkodással alaptörvényeink- 6s szerződéseinkhez, valamint az újkori államélet visszautasithatlan követeléseinek illő számbavételével jelöli ki, és ugyanakkor midőn egy nagyobb birodalom test fennállása és biztonsága minden nagy feltételeit megvalósítja s midőn a nagyobb „egésznek“ erejét emeli, az e nagyobb égésiben foglalt önjoga kisebb „egésznek“ is jogkörét kiegészíti, erejét fokozza s tekintélyét emelendi. A többség munkálata, nézetem szerint, helyesen tűzi ki azon nagy irány- és határpontokat és elveket, melyek szerint Magyarország a fejedelem és annak többi birtokai iránt és viszont ez utóbbiak és az uralkodók Magyarország iránt szerződésszerű kötelmeiknek eleget tenni hivatvá. Felállítja az alaprajzot, mely által az 1526-, 1608-, 1687 ,1728-, 1741-, 1790- és 1848 ban megkezdett és folytatott nagy államrendezési munka a mi javunkra és a mi érdekeinkkel megegyezőig befejeztethetik, áttér a meddő negatív és a gravaminális politika kietlen teréről a positivitás gyümölcsözőbb terére; több jogokat és befolyást biztosít számunkra, mint amelylyel valaha bírtunk állami ügyeink intézésében anélkül, hogy csak egyet is feladna, vagy csorbítana sarkalatos jogainkból; nem félti hazánkat a szabadabb és éltetőbb legű nemzetközi áramlatok közé bevinni; nem bontja meg, vagy rontja le azon nagy boltivezetet, melyen a monarchia politikai épülete nyugszik ; mélyebb érzeményt s teljesb elismerést tanúsít a modern status élet s emberiségi haladás nagy előfeltételei iránt, s világosságot, rendet és rendszert hoz oda, ahol tizennyolc év óta csak haos és a rendezett rendszertelenség uralkodott. A többségi javaslat adja tovább kezünkbe az ariadnei fonalat, melynek segítségével közel két évtized óta fennálló bonyodalmak és viszálkodások tömkelegéből valahára kibontakozhatunk. Ennek alapján válik az annyira óhajtott s szükséges kiegyenlítés nagy műve lehetségessé ; ezzel érendi végét a nagy status-jogi per, mely köztünk és az uralkodó, meg ennek többi országai közt oly hosszú idők óta folyt, s mindkét fél már majdnem végső erőkimerülésére vezetett. Mindezeken kívül azért is szavazok a majoritási javaslat mellett, mert benne látom évszázadok óta az első igazán nagy és bátor — nem merész — magyar állampolitikai initiatívát arra nézve, hogy a nemzetnek igazi európai jelentőségű állás szereztessék, egy nagy mentő tényt, melyért utódaink — nem mint némelyek hiszik — átkozni, hanem áldani fogják a kezdeményezők emlékét; míg másfelől oly tervezetnek tartom, mely a magyarság politikai életereje, szívóssága, megronthatlansága iránti erős meggyőződés és bizodalomra van építve, oly tervezetnek, melynek egyik legnagyobb és legigazibb gondolata az, hogy azon kapcsolat, melyben e javaslat alapján leendünk egy más birodalommal, a gondolható valamennyi kapcsolatok közt a mi helyzetünkben, reánk magyarokra nézve okvetlenül a legelőnyösebb s a legkevésbé veszélyes ; meg az, hogy folytonos éberségre és hazafias erőkifejtésre utalván bennünket, azon nagy erkölcsi rugók és factorok szakadatlan működésben létét feltételezi és követeli részünkre, melyek egyedül képesek nemzeteket erősekké, szabadokká és halhatatlanokká tenni. Szándékom volt jelen igénytelen felszólalásom alkalmával különösen azon ellenvetésekre is kiterjeszkedni, melyek a többségi javaslatot illetőleg főleg közgazdasági és állampénzügyi szempontból a t. túlsó oldalon tétettek. Miután azonban ezt inkább látom helyén akkor, amidőn az érdeklett pontok a részletes vita alkalmával egyenként és tüzetesebben vétethetnek figyelembe s a t. ház türelmét tovább igénybe venni sem akarnám, e részben csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a többségi javaslat anyagi érdekeink tekintetében nem foglal magában “A? “S a nemzet önálló közgazdasági kie u 4Alamháztartásunk nemzeti irányú szerveze es, s az e tekintetekbeni szabad rendelett.81?Sunkat lehetlenítené, vagy csorbítaná. Helyeslés.) Sőt inkább e téren is annyit biztosít Z ZtA’ h°gy, a szó teljes értelmében úrrá és ő á leszünk saját házunkban, és kezünkre jut mindaz, ami szükséges, hogy hazánk köz-1