Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)
1868-05-01 / 5405. szám
101 .405 Péntek május 1 - iél évi folyam. Szerkesztési iroda*. Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 1. Hirdetmények díjai 7 hasábos petitsor egyszeri hírértesnél 7 uj kr. Bélyegei külön 10 ojb. Nyilt-téri 6 hasábos petit sor 86 uj kr. Rendkívüli előfizetés 99PESTI N A P L D óra. Előfizető Bl d.y: Május —júniusi 2 hóra........................................................... 3 frt 50 kr. Május—septemberi 6 hóra .... ............................. 8 frt 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, april 30. 1868. —wAAtwsnv-»'»-—Lapjainkban egymást érik a pénzügyekre vonatkozó czikkek. Pénzügyminiszterünk nem panaszkodhatik, hogy figyelem nélkül maradnak az általa benyújtott törvényjavaslatok. És ez jól van így. Hisz a hozandó törvények nemcsak minden egyest érintenek, de közvetlenül hatnak magának az államnak felvirágzására, vagy visszatartására is. Az eszmecsere tehát jogosult, sőt szükséges, de hogy üdvös eredményre vigyen, a tárgyilagosság körében kell megtartatnia, s valóban a közjóra törekvés által irányoztatnia. Ha valahol, e kérdéseknél elengedhetlen a higgadt megfontolás, a tárgynál megmaradás, és nem használ semmit a személyeskedés, a gyanúsítgatás. Mit nyerünk, ha személyes okokból magyarázva valamely rendszabályt, nem is keressük tán mégis létező tárgyilagos okát, melynek netán elégtelen voltát aztán épen azért meg sem mutathatjuk ? E hibába esett a „Hon“ azon czikkezője, kinek haragját a közadók behajtására vonatkozó törvényjavaslat kelti fel, s aki a nevezett lap 99-ik számában többek között azt állítja, hogy az említett törvényjavaslat 8-ik §-a azt mondja,hogy „az elemi csapások miatt adóelengedésnek helye nincs.“ Hogy állításának valótlansága az önmaga által írottakból is kitűnik, s ugyanazért a hivatkozott §. egyszerű elolvasását is fölösleggé teszi, azzal haragjában ő mit sem törődik. Pedig valóban kitűnik. Hiszen maga írja, hogy „e törvényjavaslat csak oly károk esetére ad adóelengedést, melyek ellen az ember magát nem biztosíthatja.“ Tehát mégis ad. Vagy azt hiszi talán, hogy ilyeket elemi csapások nem is okozhatnak? Nem, ezt sem hiszi, mert ha hinné, nem írhatta volna, hogy „sem Bach, sem Schmerling ezt ki nem mondta, daczára annak, hogy már az ő uralkodásuk alatt is fennállott az első magyar biztosító intézet, mert eddigelé az elemi csapások, mint aszály, jégeső és tűz esetében, mindig volt adó-elvagy beengedésnek helye.“ Nem írhatta volna, miután ezt írva, nyilván elemi csapások közé számítá az aszályt is, mely ellen pedig nem biztosíthatni, legalább tudtomra. Épen azért, utóbbi tétele feltétlenül kizárja az előbbinek helyességét, melynek felállítására nem is volt épen semmi szükség. Hiszen azért, hogy czifekiró nem helyesli az adó el vagy leengedésnek feltéthez kötését, nem volt szükség feltétlenül megtagadónak tüntetni fel azt, meghamisítva az idézett §. szövegét, s még kevésbé volt szükség magánérdekből magyarázni amaz intézkedést, mikor az a nélkül is könnyen kimagyarázható. Czikkirónak, miután pénzügyi dolgokról szól, tudnia kell, hogy az elengedhetlen köztehernek mindazon része, mely egy valakiről leemeltetik, szükségképen másokra hárul át, tudnia kell, hogy ha a leemelés nem egészen indokolt vagy indokolható, szükségképen olyan a másokra áthárítás is. Nem egészen indokoltnak tekinteni az oly elemi csapások okozta károkért való adó el- vagy leengedést, amelyek ellen lehet biztosítani magunkat, nagyon lehetséges, és ha valaki teszi, igen megfogható. Épen azért semmi ok sincs, miért magyaráznék czikkíróval személyes okokból a megtagadására irányult szándékot, elmondván vele, hogy ha Bach és Schmerling alatt nem köteleztetek senki épületeit és termékeit folyvást méreg drágán biztosítani, ez talán azért történt, mert sem Bach, sem Schmerling nem volt elnöke valamely biztosító intézetnek, sem nagy tömeg részvénynyel nem bírtak. Ha ezik kiró példáját akarnák követni, azt kellene mondanunk, hogy a nevezett kormányférfiak idejében tán épen azért adtak rendszerint csak oly elemi csapások esetén adó el- vagy leengedést, amelyek ellen biztosítani lehetett, s nem mint ezikkiró mondja mindig, hanem csupán kivételkép olyak után is, amelyek ellen azt nem lehetett tenni, minek voltak például aszály, fagy és árvíz, mivelhogy azok nem voltak sem valamely biztosító intézet elnökei, sem nagy tömeg részvénynyel nem birtok. De mit nyernénk ezzel ? Azért mondjuk ki inkább, hogy az adó el- vagy leengedésének ama többször említett feltéthez kötését, mai helyzetünkben, mi sem helyeseljük, mert méltatlannak tartjuk ezáltal arra kényszeríteni bárkit is, hogy miután másként biztosítani nincs mód, nyereséget is fizessen bárkinek. De bár ezt így tartom, azért mégis értem, ha valaki, például a pénzügyminiszter másként gondolkozik, és arra törekszik, hogy senkinek terhe ne háríttassék másra, ha csak elkerülhető amaz áthárítás. S mert ezt értem, nem mondom czikkíróval, hogy javaslata példátlan összekötése a fináncminiszter hivatalos állása előnyének a biztosító társulatok érdekeivel, melyek közül a legforgalmasabbnak ő maga az elnöke. Nemcsak, sőt készen bevallom, hogy ha múlhatlanul válogatni kellene az elemi csapások által okozott károk közt, úgy én is inkább azok folytán adnék adóel- vagy leengedést, amelyek ellen nem biztosíthatni, és nem megfordítva, mint történt régebben. Azonban, czikkírónak még más kifogása is van. Megbotránkozik azon is, hogy említett 1. javaslat 1-ső §-a 12 egyenlő részletben követeli az idót. „Földmivelő nemzet vagyunk —így szól — s mint ilyen, minden hónapban nem fizethetünk.“ Egészben véve, tökéletesen igaza van, de azért nem lehet-e megérteni, hogy született meg ezen javaslat, ha csak arra czélzónak nem mondjuk, hogy a 2-ik §. szerint a „Verzugszinten“ az adót szaporítsák ? Vagy tán azért kell azt ebből magyarázni, hogy újra nyíljék alkalom földicsérni Bichot és Schmerlinget, kiemelvén, hogy korákban az adónak késedelmi kamatja nem volt? Ha nem folynak be kellő időben a közjövedelmek, helyzetünkben legalább, teherrel jár az államháztartás megóvása a fennakadástól. Helyes -e, hogy ezen terhet azok is viseljék, akik nem okozták ? — oly kérdés, mit meggondolni bizonynyal érdemes. Még érdemesebb, hogy mielőtt fennen hirdetnék a Bach és Schmerling korszak ama dicsőségét, hogy az adók után késedelmi kamatot nem ismert, emlékezzünk meg arról is, hogy ismert helyette kíméletlen katonai végrehajtást, nemcsak ismert, de rendszerűé is azt. Vagy ezikkiró tán elébe teszi ezeket a késedelmi kamatok megfizetésére való kötelezettségnek ? Lehet az ízlés sokféle. Én csak azt tudom, hogy épen a késedelmi kamatk megfizettetése teszi lehetővé az államkormánynak, hogy haladékokat adva, bárkinek terhelése nélkül megfelelhessen a dolog természete azon követelményének, mely szerint oly időben kell behajtani az adót, mikor az adófizetőnek van miből fizetni. De mindeznél nem terhesebb, hanem legterhesebb ezikkiró szerint a 23-c k §., mely a jövedéki szándékos áthágásért felében pénz, felében minden esetre börtönbüntetést szab. Legyen itt is mindenek előtt megmondva, hogy mi sem vagyunk egy értelemben a javaslat ezen pontjával. De azét mégsem sietünk czikkíróval felkiáltani : „Hol van a határ, a szándékosság, hanyagság, tudatlanság vagy lehetlenség közt, kivált ha ezeket Lónyay úr Bach és Schmerling huszárai határozzák meg? Nem sietünk, tudva, hogy mióta a jövedéki törvényszékek épen Lónyay úr által is felállítják, azóta nincs, legalább nincs kizárólag annak közegeire bízva azok meghatározása. Kétség kívül tudja ezt ezikkiró is, csak elfeledő, túlságos hevében. K. Hátszegvidéke érdekében. 1. Nincs mivelt ember a testvérisült két házában, ki az erdélyi rész egy kies pontját ne ismerné, legalább híréből. Ez Hátszegvidéke, különösen pedig annak egy vadregényes része, az úgynevezett torok, vagyis a Zsilyvölgy, ahol a természetnek kedve telt a szépet a hasznossal bőkezűen párosítani. Azonban legnagyobb része azoknak is, kik e vidéket ismerik , úgy van vele, mint ahogy sok emberrel vagyunk; szép külsőjük szemünkbe ötlik azonnal, talán maradandó benyomást gyakorol reánk, de belértékét csak is több idő, mélyebb észlés után ismerjük meg. Hátszegvidékének szépségét senki nem tagadja, nemzetgazdasági fontosságáról azonban többet annál nem igen tud, mint azt, hogy sok millió érték kőszénteleppel bír.Ez egymagában elegendő lenne ugyan, hogy a kormány és az egész ország figyelmét magára vonja. De ez még nem minden! E vidék arra van teremtve, hogy az iparnak egyik legnagyobb telepét képezze, nemcsak az erdélyi részekben, de általán az egész magyar hazában. Vannak különböző nemű őserdői, kiválólag szép fenyvesei, vize, vasköve, nagymérvű marhabenyésztése, és ami nélkül mindez keveset érne, van oly szerencsés fekvése, hogy a lakosság szorgalma értékesítésére közelében biztos piaczra számíthat, és pedig kifelé, s ekként nemcsak a forgalom emelésére van hivatva, hanem több pénz behozatalára. Nem kell más, minthogy a Tirgu- Zsilynél egy —ne a is hosszúra nyúló — jó járható út nyittassák, s Oláhországnak legnagyobb része a mi hazai ipartelepünk készítményeinek vevője leend, amivel nagyon sok van mondva, mert tudjuk azt, hogy a Dunafejedelemségeket oly jó piacznak tartották eddig is, hogy az osztrák, franczia, angol iparosok rég idő óta szemüket rávetették, s egymással sok ideig versenyeztek, hogy melyik nyerhesse meg lehetőleg teljesen a maga részére, míg a gyakorlat kimutatta, hogy az ottani lakosság az ipar egyik ágában az egyik, a másikban inkább a másik, avagy a harmadik készítményeinek ad előnyt,s ekként a különböző országok mintegy tacite egymással kiegyezve, nagyobb mennyiségben azon gyártmányaikat dobják a piacra, mely a fent jelzett előnyben részesül, így például a legkülönfélébb üvegneműekkel Ausztria látja el, vaskészítményekkel, gépekkel Anglia, * fénytűzési czikkekkel pedig Francziaország. Felvethető kérdés itt csak is az lenne, várjon a mi ipartelepünk kiállaná-e a versenyt a külföldivel? Nem tagadom, hogy itt nagy nehézségek merülnek fel de még nagyobbak az előnyök, melyek a sikert részünkre biztosítanák. Az egyik nehézség lenne, hogy gyártmányaink kezdetben nehezen fognak a tökély azon fokán állani, amelyen a külföldiek. A második, hogy feltenni sem lehet a külföldi, már nyereménynyel eltelt iparosok és kereskedőkről, miszerint a veszélyessé válható ellen elől küzdelem nélkül hátrálnának, sőt mindent el fognak követni annak megbuktatása vagy piacrukrók kiszorításáért nem kimérve az áldozatot, úgy czéljuk elérése végett valószínűleg készek lesznek arra is, mikép egy pár évig kárral dolgozzanak. A német iparosnak sokba kerül a vitelbér, az angol és franczia tengeren szállítván áruit, jutányos áron adhatja azokat, daczára ennek,nem versenyezhetne a hátszegi ipartelep készítményeivel egy időn túl, mivel az előállítás aránytalanul kevesebbe kerül itt, s oly gyártmányoknál, hol az anyag, melyből az előállíttatik, szintén tekintetbe kell hogy vétessék, mint például a bőripar, posztóneműek stb., szintén nagy mérvben a mi részünkre hajlik az előny. A fakészítményekről és deszkaiparról nem is szólok itt, mert azt mindenki tudja, hogy e vidék minő felséges erdőkkel bír, csak azt akarom megjegyezni, hogy ez erdők legnagyobb része könnyen hozzáférhető. Végre rendkívüli előnyül szolgál még a piac közelsége, minek következtében a szállítási költségek kevéssé jöhetnek szája) Újabb időben a magyarországi gépgyárak készítményei is igen keresettekké lettek. L. li.mitásba, ha elkészíttetik a Tirgu Zsilynél Oláhországba vezető kereskedelmi út, mely a vidéknek valóságos áldása leend, nemcsak akkor, ha gyáripara kifejlődik, hanem addig is. Azonban ha a nemzetgazdászati érdekek kellőleg előmozdittatnának, vájjon ez által minden más figyelmet érdemlő és nagy horderejű érdek ki lenne-e elégítve, s vájjon politikai tekintetben is nyugodtak lehetünk-e, mikor a Zsily völgyének szép erdős hegyei között ott látnék füstölögni a gyárak kéményeit, hallanák csörömpölni a vashámorokat és hersegni a fűrészeket ? Erre második czikkünkben fogunk felelni. LÁZÁR KÁLMÁN: Együttes jelentése a képviselőház által kiküldött vasúti és pénzügyi bizottságnak a nagyvárad-eszéki vaspálya és ebből kiágazó baranyavár-villányi szárnyvonal engedély-okmányának tervezetét, a a vonatkozó törvényjavaslatot illetőleg. Megvizsgálván mindkét bizottság az említett engedély-okmány tervezetét, s a vonatkozó törvényjavaslatot , van szerencsénk mindenikből bemutatni a kettős megállapodás értelmében átalakított egy-egy példányt, a bizottságok vonatkozó jegyzőkönyveivel együtt. Pest, ápril 29-én 1868. Bezerédj László m. k., a vasúti bizottság elnöke. Kiss Lajos m. k., vasúti bizottsági jegyző. Somssich Pál m. k., elnök. Kerkápoly Károly m. k., mint a pénzügyi bizottság jegyzője. Jegyzőkönyve a vasutak tárgyában kiküldött bizottság 1868. évi ápril 16., 17. és 18-dik napján tartott ülésének. Jelen voltak : Elnök : Bezerédj László, a közmunka- és közlekedési minisztérium részéről Hollán Ernő államtitkár, Bartal György, Czorda Bódog, Delimanics István, Inkey József, Justh József, Kemény Gábor báró, Kovách László, Orczy Béla báró, Salamon Lajos, Somossy Ignácz, Szakál Lajos, Tisza Kálmán, Vay Béla báró, jegyző Kiss Lajos. A Nagy-Váradról Eszékig és Baranyavárról Villányra vezetendő vasutak kiépítéséről szóló törvényjavaslat és az ahhoz mellékelt engedélyokmány-tervezet felolvastatván. A bizottság szükségesnek látta mindenekelőtt, a vasúti engedélyezés minden előfordulandó eseteire nézve átalánosságban következő nézeteit, illetőleg óhajtásait jegyzőkönyvében kifejezve, az Országgyűlés figyelmébe annyival inkább ajánlani, mivel azokat, a biztosítékokat illetőleg, a közmunka- és közlekedési minisztérium nemcsak szabályként elfogadta, hanem az utóbbi engedélyokmány tanúsítása szerint, már gyakorlatba is vette, óhajtja a bizottság : 1- szer. Hogy a vasútépítésre egyedül részletes, kimerítő és vizsgálat után biztosaknak elismert kiszámítások alapján adassák engedély, azok okból, hogy a törvényhozás elhatározását mindig biztos alapokra fektethesse és minden határozatlanság, s később eldöntendő kérdések felmerülése minél inkább elkerültessék. 2-or. Bármely engedélyt kérő társulat, kivétel nélkül, köteles legyen az építés helyessége, czélszerűsége, valamint annak a kitűzött határidő alatti befejezésére nézve megfelelő tettleges biztosítékot letenni, és hogy: 8 év. Szintén kivétel nélkül minden engedélyt kérő érdektársulat köteles legyen, az engedély megnyerése után hat hét alatt kimutatni, miszerint a vállalat egész részvény tőkéje 30 százalékának befizetése biztosítva van. A tárgyalás alatti vasúti vonalra nézve, tekintetbe vévén a bizottság azon köriményt, miszerint a kormánynak, ha ezen vastáladék nélküli létesítésére kínálkozott adót és kedvező pénzviszonyokat használ,, elereszteni nem akarta, alig volt lehető is számításokat, a különben óhajtandó részletességgel és pontossággal megtétetni; maga részéről pedig nem látván czélszerűnek, hogy a kívánt szabályszerű eljáráshoz való szigorú ragaszkodás által ezen, hazánk anyagi érdekeire nézve oly nagy fontosságú vasútvonal kiépítésének mielőbbi megkezdése kérdésessé tétessék, s az országos közhajtás teljesülése további, talán hosszabb időre elhalasztassék, ezen tekinteteknél fogva a törvényjavaslatot és engedélyokmány tervezetét elfogadandónak véleményezi, következő módosításokkal és hozzáadásokkal. Az engedély okmány tervezet és törvényjavaslat czimére azon ellenvetés tétezvén, hogy az az országos határozatnak nem felel meg. Miután az 1867-ik évi július 1-ső napján 1172. sz. a. hozott országgyűlési határozat által, a 3-ik pont világos szavai szerint, az alföld-fiumei, azaz nagyvárad-szeged-fiumei vonal építése rendeltetett el, a javasolt czímeket a bizottmány helyeseknek nem tarthatja, hanem ajánlja, hogy helyették: „Törvényjavaslat az alföldi vasút építése tárgyában“ és „Az alföldi vasút engedélyokmányának tervezete“ tétessék. Az engedélyokmány 1ső §. 2-ik bekezdésében „fő pálya“ után hozzáteendő: „A vállalkozók részéről előlegesen bemutatott terv szerint.“ Ugyanezen bekezdésre nézve felemlíttetvén, hogy annak a pálya főbb pontjait magában foglaló elősorolásában Cséffa nem lévén megemlítve, az egyik irányt határozó pont tétessék bele. Miután a közmunka és közlekedési minisztérium részéről jelen volt Hollán Ernő államtitkár határozottan kinyilatkoztatta, hogy az engedélyeződő vasút vonala Cséffa mellett fog vezettetni; ezen nyilatkozata jegyzőkönyvbe vezettetni, Cséffa helység nevének azonban az engedély-okmányba való beiktatása, a részletességek lehető kerülése tekintetéből, mellőztetni határoztatott. Ugyanezen §. utolsói bekezdésének 2-ik sorában „az állampálya“ kimaradván . Helyébe „cs. k. szabadalmazott államvazuttársaság“ létetett. - ió A 2-ik §-á ban felhozott 1854-ik évi sept. 14-ki vasutengedélyezési osztrák törvénynek, mint kötelező erővel nem bírónak, megemlítése ellen kifogva tétetvén, s a közlekedési minisztérium egy ideiglenes szabványnak előteljesítésére felhivatni inditványoztatván, ezek folytán a közmunka- és közlekedési minisztérium jelen volt képviselője, Hollán Ernő államtitkár által, azon ígéret nyilváníttatott, hogy a minisztérium még ezen vasúti törvényjavaslatok országgyűlési tárgyalásának bevégezte előtt, ideiglenes vasúti engedélyezési szabványt fog jóváhagyás végett az országgyűlés elé terjeszteni. Ezen nyilatkozat helyesléssel fogadtatván, kimondatott, hogy mindenütt, ahol ezen törvényjavaslatban vagy mellékletében, az 1854 ki vasút-engedélyezési osztrák törvényre történik hivatkozás,a helyett mindig a magyar közlekedési minisztérium által készítendő ideiglenes szabvány említtessék, minek következtében : A 2-dik §. 3-dik bekezdésének 3-dik sorában: „műszaki vizsgálat“ után: „és az e tárgyra vonatkozó hazai törvény hiányában ideiglenes szabályzóul elfogadott 1854-ik évi sept. 14 ki vasutengedélyezési osztrák törvény 6 dik §-nak“ kimarad, és helyébejön: „vagy a közmunkás és közlekedési minisztérium által 1868-dik évi ápril 20-án sz. alatt kibocsátott, s az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztendő ideiglenes vasutengedélyezési szabvány 6-dik §-nak.“ Az utolsó bekezdés első sorából: „Bezdán“ szó kimarad. Ugyanezen §. utolsó bekezdésére nézve azon általános óhajtás nyilvánulván, hogy más vasutak szabályaira való minden hivatkozás mellőztessék, s az illető kötések és szabályok a szövegezésben határozottan fejeztessenek ki; a közmunka- és közlekedési minisztérium jelen volt képviselője e kívánságot szintén magáévá tevén, kijelentette, hogy annak a közelebbi napokban elég fog létetni, jövőre nézve pedig ezen szabály minden vasúti törvényjavaslat szerkesztésénél szem előtt fog tartatni. A minisztérium részéről tett nyilatkozat helyesléssel, és a bizottság részéről jövőre is megtartandó szabályul elfogadtatott, jelen törvényjavaslat mellékletéből az ilynemű hivatkozások kihagyatván, a minisztérium által előadandó határozott adatok alapján fognak kipótoltatni. A 4-ik §. 5 ik sorában „tiszavidéki* — hozzá teendő „cs. kir. szabad ilmazott.“ Az 5-ik §. 3-ik bekezdésében a „múlva“ azé helyett „alatt“ teendő. A 7 ik §. 2-ik sorában „magukat“ kitörlendő. Ugyanannak 3-ik sorában „tartalmához“ után kimarad: „valamint egyelőre az ideiglen fennálló osztrák törvényekhez és rendeletekhez (név szerint, az 1854. sept. 14-ki vasutengedélyezési törvényhez, és az 1851. november 16 -i vasutüzleti rendelvényhez), melyek a vasutügyekre vonatkozó hazai törvények és rendelvények kibocsátásáig ideiglen szabályozókat elfogadtatnak, és helyébe jön: „továbbá, az ideiglen fenálló és a 2-ik §-ban idézett vasutengedélyezési szabványhoz, valamint az 1867 ki vám- és kereskedelmi szövetség 8-ik §-ban ideiglenesen elfogadott vasúti üzletrendhez.“ A 10-ik §. 4-ik bekezdésének 2 ik sorában : „azoz olyanoknál“ — kitörlendő. Ugyanazon §. utolsóelőtti bekezdésének végtétele : A minisztériumnál előterjesztett adatok alapján, határozottan fog kifejeztetni. A 11-ik §. utolsó bkezdésének 5-ik sorában : „úgy mindazonáltal“ helyett, jön : „olyképen.“ A 13 ik §. első bekezdésben : „50 db 262-ik sz.“ helyett jön : „1860 december 10-ki.“ Ugyanezen g. utohóelőtti bekezdésében : a „pénzügy“ után „Cs“ szó kimarad, s helyébe jön : „Valamint az állam- és hatósági.“ A 16-ik §. második sorában: „kifizetése nélkül“ után teendő: „részhiszeműleg.“ A 17 ik § első sorában : „jogosítva vannak* után teendő : „a kormány beleegyezésével.“ A 19 ik § végen : „beszerelni“ helyett jön : állítani fel.“ A 20-ik §. 5 dik bekezdésében : „azon feltevésen szaba ott magu helyett jön : „azon feltevés szerint államatott meg.“ Ugyanazon § és bekezdésben : „65,000 ft sajtóhiba“ — „65,000 ft“-ra igazítandó. Ugyanazon sorban : „a Ixz láni vasutrend“ helyett jön : „» dunai vasu'rév.“ A 21-dik §-ra nézve: N' lan Et nő alibimitkár előadván, hogy a fel* ma éa kis «iszamitá-o* ra ~i napig sem halad* tak annyira, ho y rt’ek nyomán el lehessen biztosan ha`A~ nz i mű atilag, Bezdánnál elönyösebb-e a Duná , való atk~* é» vagy Erdődnél. A bírót mag a Dunán való átkelés pontjára nézve, bizos adatok hiányában határozott véleményt, mni terjeszthet ujryan az országgyűlés elé, de Fiume versenyképességének megóvása tekintetéből mm mulaszhatja el azon óhajtását kifejezni , hogy az alföldi vasútvonalnak a Dunán való átvitele — azon egyedüli eset kivételével, ha azt ilhárithatlan «kanlyok lehetetlenné tennék — Lichidnél és nem Bzdannál eszközöltessek. Ugyanezen 21 -ik § második sorához hozzátéepve : „Mirvlyn előlegesen kiűzött.“ A 22. 03 23 §§ ra: Mint a pénzügyi bizottság köréhoz tartozókra, észrevétel nem létetett. A 24. íj első sorában: „azon érdekének" helyet:„azon állam-idi’k. k.u És a második sorban: „mely“ helyett: „melyek“ teendő.