Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-02 / 5541. szám
e n. Választás! mozgalmak. Gorove István keresk. miniszternek a polg. lövöldében 1869-ki jan. 31-én választóihoz tartott beszéde : Tisztelt polgártársaim ! Többször volt alkalmam önök közt, t. polgártársaim, fölszólalni, de az elérzékenyülés e nemét, melyben most vagyok, nem tapasztaltam soha. Engedjék meg,ogy ennek okát adjam. Tisztelt választóim háromszor fordultak bizalmukkal felém, háromszor ruházták már a kép ut Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Előfizetési Az Egész évre...........................................................................24 forint. Fél évre.................................................................................12 „ Negyed évre..............................................................................6 „ Egy hóra..............................................................................2 „ A „Pesti Napló® kiadó hivatala. Pest, febr. 1. 1869. Verébvadászat. a. 1. A miniszterelnök újhelyi beszédének mesteri sikerültéről s horderejéről mi, midőn azt először olvastuk el, azonnal meg voltunk győződve; de ha kételkedtünk volna is, meggyőzne arról utólag a baloldali szónoklatok és hirlapok szűnni nem akaró ingerültsége, melylyel újra és újra különféle változatokban arra válaszolni, azt commentálni, kiforgatni, mélyen találó életeit s paraboláit — retourchaise képen visszafordítani, és a nevetőket a maguk részére nyerni arczuk verejtékével igyekeznek. De úgy látszik, különösen megirigyelték a miniszterelnöktől a ma tudvalevőleg lelőtt verebeket; legalább nem múlik el tőlünk egyetlen ellenzéki vezérczikk sem, melyben töméntelen puskaport el ne lődöznének a többi, tudniillik az elrepült nyolcz veréb után, oly irgalmatlan humorral, mely a legbohóczabb kedélyét is sirásra fakasztja. Tisztelt barátunk Várady Gábor is, az erdős Máramarosban nem találva érdemes a vadat, előrántá nem gyorsan hordó gyatya, de nagy horderejű percussiós puskáját a sokat megénekelt mythosi nyolcz veréb ellen, és ugyancsak hajt rájuk, a „Hazánk“ lapályain. Igen, azok a verebek! Hogyan is lehet ily drasticus, a ami még roszabb, igen népszerű, a legegyügyübb embert is a dolgok állásáról villámszerűleg felvilágosító tréfát űzni azon komoly ellenzék komoly programjával, mely abban áll: a fennálló alkotmányos állapotot alkotmányos úton, alkotmányos eszközökkel forgatni föl és aztán helyébe állítani a personal uniót, (de ugyan minek ?) kettős külügygyel, két külön hadsereggel, és az ebből kétszerkettő négy következéskép folyó — adócsökkenéssel, közterhek reductiójával! Mindig azzal rágalmazza a „P. Napló® a baloldalt, hogy nincs programúja. Hát ez nem programús? Sőt — arra a kérdésre, hogy az ellenzék e programúját képes-e a mostani ellenzék keresztülvinni ? Várady határozottan igennel is felel, mert hiszen „midőn a miniszterelnök programújának létesítéséről volt szó, Bécsben és másutt ugyanazt állították, amit ő most állít, hogy lehetetlen.“ Ők veretnek! Tehát abból, mert valami lehetőt valaki lehetlennek mondott, és az mégis meglett — logikailag az következik, hogy mindez, amit lehetlennek tart a judiciosus elfogulatlan férfiak végtelen nagy száma — minden lehető, és nincs lehetetlenség! No de miért volna az, amit az ellenzék akar, lehetetlen? „Avagy — ezt kérdi Várady Gábor — nagyobb itt volna-e gróf Andrássy és Ghyczy-Tisza miniszterium között, mint volt az 1861-ki Schmerling-féle provisorius kormány és gróf Andrássy minisztériuma között? — Vagy tán nagyobb ugrás igényeltetnék az 1867 : XII. t. cz.-ről az ellenzéki javaslatra (melyikre??) mint minő igényeltetek az októberi diplomáról vagy épen a februári pátensről az 1867. XII. t.-czre ?“ Ezt kérdi Várady G. E kérdésre, mely azon felfogásból indul ki, hogy a politika tulajdonkép gymnaetika, s a nemzetélet fejlődése ugrásokból áll, azt feleli Várady úrnak a tegnapi nap története, hogy 1849-től az októberi diplomáig 11, az októberi diplomától hat, a februári pátenstől öt év folyt le — az 1867-ki egyezkedési alap elfogadásáig. Most ez utólag ugrásnak látszk ugyan de azon évek folyamában azt nagyon is unalmas, lassú, gyakran kétségbeejtő, és veszélyesen válságos fejlődésnek tapasztaltuk és sínylettük. Tehát hogy most oly gyorsan történjék egy ugrás a baloldalra— mint azt a baloldal remélni, hinni, s még inkább elhitetni szeretné — ez a történetet észlelő államférfiu agyába nem férhető ábránd. De nem is azon körülmény itt a döntő, várjon mily nagy ugrást és milyen gyorsan hajlandó-e tenni, s milyet bír meg — anélkül, hogy nyakát törné — az osztrák-magyar monarchia, hanem az a kérdés, hogy mi kényszeríti ezen ugrásra. Ugyanis a közt, amit Andrássy akart, s lehetetlennek mondtak Bécsben (?) és a között, a mit a baloldal hihetőleg s sejthetőig akar — roppant különbség van. A mit Andrássy akart, azt akarta nemcsak a Deák-párt, azt akarta az égés, nemzet kivétel nélkül. És azon rendszernek megszüntetését,melyet az Andrássy programmjának elfogadásával eo ipso meg kelle szüntetni, követelte az egész monarchia, követelte legfőkép Magyarország, az összes lakosság egytől egyig — még a mai bal, balabb s szélső bal is. Az azonban, amit a baloldal akar — az egyrészt nem is világos sokak előtt, amennyiben pedig talán megértetik, a nemzet csak egy kis töredékének óhajtása. És azon rendszer, az 1867-ki egyezmény , melyet a baloldal megszüntetni akar, azon rendszer az ország legnagyobb, s minden tekintetben legtekintélyesebb részének akaratával, közreműködésével jött létre, azon rendszert az ország túlnyomó többsége nemcsak hogy feláldoztatni nem akarja, sőt önfeláldozással védi, abban megnyugvását, s az ország boldogabb jövőjének alapját látja; és ugyanazon rendszer a Lajthán túli népek túlnyomó majoritása előtt, ámbár azt hiszik, hogy az Magyarországot túlnyomó kedvezményekben részesítő, minden esetre acceptusabb, mint a baloldal látható czélja, s a baloldal gyanakodással, sőt ellenszenvekkel találkozik a népek ezen nagy többségénél, és közönynyel a többinél. Ez a különbség. Midőn — továbbá — arról volt szó: vájjon felhagyjon-e az ausztriai kormány unificáló rendszerével? vagy pedig az 1861-diki feliratokban végre felismert, s a húsvéti czikk által bővebben kifejtett egyezkedési fonalakat felfogja-e? akkor a felhagyandó rendszer ellenében állott egy positiv programm, a históriai jog, és annak hátterében egy egész nemzet, most azonban mi áll .az 1867:XII.t.sz. ellenében? egy kis ellenzék, mely positiv alapot nem nyújt; de nem is nyújt semmit, csak tagad; mely követel, de nem enged; mely kér és remél; de nem egyezkedik. Már most tessék megítélni, váljon egy ugrás az 1867-ki alapról — a baloldalra, nem valós gos salto mortale volna,-e? egy ugrás a megmérhetetlen űrbe? és vájjon komolyan illik-e és lehet-e azt vitatni, hogy a fölség, ki elfogadta a Deák-párt programmját, s kinevezte az Andrássyminiszteriumot — épen úgy elfogadandja a baloldal programmját, s kinevezendi a Tisza-Ghyczy minisztériumot. Óh azok a verebek!! viselőséget érdemtelen személyemre. Lehetlen épen e pillanatban meg nem emlékeznem, hogy midőn az 1861-ki országgyűlés végét érte, s én önök között azon küzdés után — mely a haza alkotmányának védelmére lefolyt — megjelentem , nem mutathattam föl egyebet, mint azt, hogy elvbarátaimmal együtt megtettem mindent, mit a legjobb szándék és akarat tenni képes volt. (Úgy van!) Isten eredményt nem juttatott akkor nekünk, mintha azt akarta volna követelni, hogy czélunk nagyságához képest az eddiginél még nagyobb kitartást, küzdést fejtsünk ki. És önök, polgártársaim, méltányolták a hazafias szándékot, nem rótták föl nekünk, hogy eredményt nem voltunk képesek fölmutatni. Lehetetlenséggel állottunk szemközt, és önök a gondviselés jóságára s a jövőre bízták a kielégítő sikert. És ismét szomorú néhány év következett ez időszakra. Jött az utolsó országgyűlés, és ennek befejezése után állok itt újra. választóim előtt. 1861-ben tágítani nem lehetett, mert ekkor merev ellenzéssel állottunk szemközt, az utolsó országgyűlésen készséget találtunk arra, hogy jogaink elismertessenek. Mit mondottak volna önök t, polgártársaim, kik 1861-ben hazafi nyugalommal fogadták azt, hogy képviselőik törekvései sikert nem arathattak, ha önök előtt most megjelenve azt mondanám, hogy a békülésre nyújtott jobbot visszautasítottuk, és a hazát a pangás, zsibbadás , elszegényedés ösvényén hagytuk. (Tetszés.) És ha magamhoz e kérdést intézem, és ha ép e pillanatban is nyilatkozott helyeslést hallani szerencsém van, lehetetlen azon megnyugvást nem találnám magamban, hogy polgári kötelességemet úgy 1861-ben, mint 1865 és 1868-ban híven teljesítettem (Éljen ! Igaz!) Sok, igen sok az, amit egy nemzet képviselőitől s kormányától jogosan vár, a mi körülményeink közt több, mint bárhol máshol. Nem a mi hibánk, nem a törvényhozásé, nem a kormányé, ha annyi nem teljesített feladattal áll szemközt, a messze múltnak maradványai ezek, de aki azt hiszi, hogy ugyanakkor, midőn az alapok lerakatnak, lehet teljesíteni az építkezést, földíszíteni a ház belsejét és külsejét, az többet kíván, ,mint amit emberi erő teljesíthet. (Úgy van ! Éljen!) Természetesnek találom a türelmetlenséget a nemzet nagyságának és boldogságának minél gyorsabb elérése végett, de ha e nagyságot egy-két rövid év fáradalmai alatt megszerezni lehetne, sőt ha azt bármily üdvös néhány törvénynyel meghódítani lehetne, históriai csodát kellene akkor teremteni, minek példáját mi most élő emberiség nem ismerjük. Ki kell azt küzdeni, kitartással megnyerni, munkával építeni, és hazafi erényekkel megérzeni. (Éljenzés!) Nem hiába mondták az ősök — oly régi e közmondás, mint a világtörténelem maga, hogy „nem nagyobb dicsőség valamit kivívni, mint a kivívottat megtartani.“ Én t. polgártársaim nem jöttem, hogy védelmezzem magamat azon vádak irányában, melyek egy részről ellenünk emeltetnek, (felkiáltás : nincs is rá szükség) arra sem fogok kiterjeszkedni, hogy mosolygó képet állítsak önök elé a haza jövőjéről, de az én egy iránt legismeretesb meggyőződésem késztet szót emelni, hogy óvakodjanak kockáztatni azt, amit az utolsó országgyűlés kivívott (hosszas éljenzés.) Amit egy a tapasztalások által nem támogatott vagy át nem gondolt politika rövid időn elveszthet,jól tudjuk, az évek hoszszú sora u tán századok sem szerelhetik, vissza. (Úgy van !) És mégis uraim, ha valaki azt mondaná, hogy a nemzet egyedüli feladata csak az, hogy megőrizze mindazt,amit kivivatott és ne tegyen egyebet, nem írnám alá” soha. — Nekünk a haladás ösvényén kell járnánk, azért kérem ne értsen félre senki, midőn először a mellett emeltem szót, hogy őrizzük meg azt, amit kivívtunk , mert nyíltan s politikai hitvallásomul mondom ki azt, hogy mindenben, mi a törvényhozás asztalára kerül, én igenis a haladás eszméjét vallom magaménak s ezek ösvényén járni el vagyok tökélve. (Éljenzés.) Tisztelt polgártársaim ! vannak körünkben többen, kiket az eddigi alkalmakkal közöttünk szemlélni a sors és idők mostohasága nem engedett ; értem a mi izraelita testvéreinket, kikre nézve a kivívott országgyűlési eredmények lehetővé tették, hogy a politikai jogok egyenlőségét megnyerhessék. (Lelkes éljenzés.) — Egyhangúlag, egy szívvel, egy lélekkel adatott meg a politikai jogegyenlőség nekik. — (Úgy van !) Vannak t. polgártársaim, kik az érdemet e részben — ha érdemnek lehet mondani azt, midőn valahl kötelességét teljesiti (viharos éljenzés) vannak, kik ez érdemet kizárólagosan csak némelyeknek tulajdonítják. — Nem érdem ez uraim a czivilisatio, a haladás, az emberi nem erkölcsi fejlődésének következménye, mely későn bár és szánakozva a késedelmen, de teljesíteni igyekezett azt, mit az ősök elmulasztottak. (Úgy van!) De ha ez tisztán polgári kötelesség teljesítése, meg lehet talán említeni és ezt. polgártársaim közül sokan talán tudni is fogják, hogy voltak közöttünk többen, kik gyermekkori pályájuk óta feladatuknak tartották küzdeni ejogegyenlőség mellett. — (Viharos felkiáltás : Éljen Gorove !) Voltak idők — én még akkor igen fiatal voltam — midőn szót emelni a legegyszerűbb reformkérdések mellett nem volt oly könnyű dolog, mint most az alkotmányt megtámadni (igaz) hazafiúi érdemeket sárral dobálni, kormányt gúnyolni. (Éljenzés!) Ez időkben azt hirdetni : tegyük egyenlőkké egymás között a hon polgárait, tenjezszük ki az alkotmány jótéteményeit mindenkire, annyit tett, mint magát a hatalom által megbélyegeztetni, mint magát üldözésnek kitenni. És mivel ezekről szólunk, engedjék meg, hogy saját életemből is idézzek valamit. A negyvenes évek kezdetén sajtó útján néhány kérdést akartam tárgyalni, melyek az alkotmány javítását ezérozták; az akkori körülmények szerint, hogy csak napvilágot Láthasson munkálatom a lehető legóvatosabban, és mégis két év kellett hozzá hogy megmozdítva mindent, e munkálat a közönség kezébe kerülhetett. (Hoszszas éljenzés !) Nem csak azért hozom ezt fel polgártársaim, mi nehéz idők voltak azok, midőn minden ilyszerű munkának a censura ollóján kelle keresztül vitetni, de azért is, hogy emlékezzünk vissza, mi nehéz volt akkor a legegyszerűbb reformkérdéseket tárgyalni , annál inkább életbe léptetni. Mindez idők istennek hála, elmúltak és körültekintve magunk körül, azt kérdhetem van-e ma véleményszabadság, mely törvény és alkotmány felett nyilatkozhatik ? és oly nehéz-e a reformkérdéseket érlelni, vagy talán keresztül vinni mint valaha ? De én tisztelt választóim nem akarok párhuzamokat húzni múlt és jelen között, véletlen hoszszúra kellene nyúlni igy előadásomnak s röviden csak arra szorítkozom, hogy a lefolyt országgyűlésnek ily eredményei nélkül nem volnánk ma e teremben s közöttünk egyetértésben nem volnának izraelita testvéreink, hogy gondoskodhassunk az eszközökről, melyekkel kifejtsük a haladás terén mindazt, mit legközelebb megnyertünk. (Éljenzés.) Nem szólok arról sem, mi az, mit most már kivívnunk hatalmunkban van, de visszatérek beszédem kezdetére, hogy önök szíves körében ezúttal a legérzékenyültebb lelki állapotban találom magamat. Önök szívesek engem a képviselői pályára most már a 4-ik ízben kitűzni, legyenek szívesek ezért legmélyebben érzett hálám kifejezését fogadni. Én személyemre nézve ebben nem csak azt tekintem, hogy polgári kötelességeim teljesítésére nekem továbbra is alkalmat akarnak adni, de engedjék hogy feltalálhassam benne azt is, hogy önök úgy, mint lelkiismeretem igazságot adnak nekem a múltra nézve, (úgy van! Éljen!) hogy felmentenek azon vádaktól, melyekkel elvtársaimmal engem is a közvéleménynek mondjuk egy része sújtani akarna (Közbeszólás , de igazságtalanul!). És ne adja isten uraim hogy a história számunkra egy fekete lapot tartson fenn azért,mert nem voltunk elég határozottak megőrizni azt, amit kivívtunk és nem voltunk elég értelmesek tovább építeni azon, mit megalapítottunk. És ha van valami tanulság polgártársaim a magyar nemzet számára a történelemben, úgy a leggyászosabb tanulság az, miként az egyenetlenség az, mely e nemzeten legtöbb sebet ütött Uraim fájni kellene mindenki szivének, ha az egyetértés lehetlenné válnék e hazában, de ha mégis igy lenne, akkor tegyük kötelességünkké az összetartást . Mi kik a 67-ki vívmányoknak eszközlői vagyunk, a haza szent nevében tartsunk össze , határozottan , férfiasan. (Éljenzés.) Nehéz volt kivívni azt, mit megnyertünk felülről, nehéz volt kivívni szomszédaink irányában, meglehet nehéz is lesz megtartani itt benn a hazában, — de ha a história csakugyan fog szólani rólunk, jegyezze fel azt, hogy voltak e hazának számtalan fiai, akik az alkotmányt meg tudták menteni felülről, meg tudták menteni kívülről, és elvégre meg tudták menteni belülről. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) rendezésében és alkotmányos szervezkedésünk további kérdéseinek megoldásában, ha e törvényczikk biztosítva van, ellent en ez alap bontogatása ziláltságot, összeütközést, zavart idéz elő, s mig egyfelől fölbátoritja a dualismus ellenségeit, a centralistákat és foederalistákat s kétes jövőnek teszi ki hazánkat szemben az európai eseményekkel, addig másfelől megakadályozza anyagi fejlődésünket, elriasztja a befolyni kezdő idegen tőkepénzt, a régi szomorú tespedésbe ejti iparunkat, kereskedelmünket, minek súlyát leginkább Pest fogja érezni. A kiegyezés alapját a XIL törvényczikket védeni kell s nem eltörölni vagy revideálni. Revisióra azon törvényczikkeknek van szüksége , melyek ellenkeznek az 1848-ks alkotmány democraticus szellemével. A jövő törvényhozás előtt az alap megbontásának veszélyes munkája helyett mind az anyagi, mind a szellemi téren a feladatok egész halmaza áll. Ily megoldandó kérdések a felsőház, a megyék, a községek rendezése s revisiója a választó törvénynek, mely még előjogokat hagyott fenn. Ki kell képeznünk honvédségünket, rendezni az egyházi kérdést, javítani adórendszerünk hiányait, megállaptani az állami számvitel és államháztartás ellenőrzésének leghelyesebb módját, létesíteni a gyors és jó igazságszolgáltatást, ezzel s más rendszabályokkal erősíteni hitelünket, emelni a közoktatást, biztosítani az alkotmányos, de erényes közigazgatást, kiépíteni kőutaink, vaspágáink és csatornáinkat, korszerű ipar és kereskedelmi törvényt alkotni, szóval meg kell oldanunk egy csoport kérdést, melyeket egyaránt sürgetnek egy rendezett állam kívánalmai s a valódi democráfia érdekei. „Képviselőjelöltünk a fejlődés és haladás kérdéseinek megoldására ajánlja fel programmjában munkásságát és szabadelvű szellemben. „Az ország java s a valódi democratia nevében szólítjuk fel polgártársainkat képviselőjelöltünk programmja körül csoportosulni. „Igyekezzenek e programmot terjeszteni, minél több hívet szerezni a benn kifejtett elveknek, el nem mulasztani a választójegyek kivételét s pontosan megjelenni a választás napján, hogy kivívhassuk pártunk diadalát! „A jövő omaggyűlés épen oly nagyfontosságú lesz Magyarország jövőjére nézve, mint volt az 1867-iki. Emez alapot teremtet, amannak meg kell védeni az alapot és kifejteni. „Mérséklet és erély, barafiság és becsület lelkesítse pártunkat Éljen Szentkirályi Mór, a pest-józsefvárosi kerület képviselőjelöltje!“ Kelt Pesten, jan. 24-én 1869. A Szentkirályi-párt ideigl. bizottságé 26-5541 Hedd február 2. 1869 20 évi folyam* Szerkesztési iroda: Úri utca» 6. azim. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmenetlen levelek csak ismert keinktől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Hirdetmények díja: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva • Félévre......................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás külünküldéseért fel Kifizetés havopkint . . 30 kr. hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. A pest-józsefvárosi deákpárti választóknak ma tartott bizottsági ülésében a következő felhivás fogadtatott el és bocsátatott ki. „A pest-józsefvárosi kerület Deák-pártjának ideiglenes bizottsága, mely a jövő országgyűlésre Szentkirályi Mórt tűzte ki képviselőjelöltül, f. hó 18-án ülést tartván, Szentkirályi Mór programmja felolvastatott s lelkesült tetszéssel fogadtatott. Az erre hozott határozat értelmében, ime szétküldjük e programmot, és felszólítjuk választópolgártársainkat Szentkirályi neve és programja körül csoportosulni. Szentkirályi Mór egyike azon régi bajnokoknak, kik 1848. előtt is kiváló szerepet játszottak azon kettős küzdelemben, mely az alkotmány védelmével és a reformok megindításával előkészítette Magyarország újjászületését Szónoki tehetségéről, különösen törvényhozói kitűnő képességéről, bizonyságot tesznek az ország- és megyegyűlések évkönyvei. Neki köszönhet legtöbbet e korszakban a városok ügye, a magyarországi városi polgárság, a magyar democratia e kiváló tényezője, melynek legfáradhatlanabb előharczosa volt. „Midőn Szentkirályit 1865-ben pest-józsefvárosi kerületünk képviselőjének választotta, mint egy a hála adóját fizette le, s ő ezen örökre emlékezetes országgyűlésen, programmjához hiven, munkás részt vett a kiegyezés, az 1867-ki XII. törvényczikk alkotásában. E törvényczikk e tény volt az, mely visszaállitotta az alkotmányt kiegyenlítette a százados viszályt az uralkodó ház többi országaival, egyszóval igazságos, méltányos s a létező viszonyok közt egyedül lehetséges alapot teremtett hazánk és nemzetiségünk fejlődésének, melyet nem csekély veszélyek fenyegetnek. S ime azon rövid idő alatt a szellemi és anyagi fejlődés mily örvendetes nyomait látjuk hazánkban, kivált fővárosunkban, hol a vállalkozó szellem új lendületet nyert, az iparés kereskedelem fejlődésének indult, s új keresetforrások nyíltak. Az ellenzék ez alap ellen intézi támadásait s az 1867-ki XII. törvényezők eltörlését vagy revisióját tette majdnem kizáró feladatává, bár sem czélszerübbel, sem kivihetőbbel nem tudja pótolni. Békés fejlődés bizonyos állandó alapot kíván; képviselőjelöltünk ez alap megvédését ígéri; * mert csak úgy haladhatunk belügyeink ') Szentkirályi Mórnak „Nyílt Levél“ alakban ki-Kolozsvárt, 29. decz. Utolsó tudósításom óta történt egypár érdekes mozzanat, az egyik B.Hunyadon, a másik Küküllő vármegyében,a harmadik talán ma fog történni Dézsen. B. Huttyad Kolozs megye egyik választókerületének Deákpárti választói elhatározták magukban, hogy képviselőjüket Zeyk Károlyt körükbe meghívják a végett, hogy adjon számot sáfárkodásáról . Zeyk Károly egész készséggel engedett a kívánságnak, mert hiszen sem múltjában sem jelenében nincs semmi titkolni való, s több elvrokoni kíséretében megjelent B. Hunyadon. Zeyk Károly egyike a legrégibb erdélyi képviselőknek. Ő már 837-ben kolozsmegyei képviselő volt, s azóta folyvást bírja a megye bizalmát s a mi több a Schmerling korszakában négyszer választotta meg B. Hunyad, s ő a fennálló hatalommal szemben akkor is oltalmazta hazánk alkotmányos szabadságát, függetlenségét és területi épségét, amidőn többen a jelenlegi baloldali hősök közül, részint hivatalt vállaltak, részint még koruknál fogva voltak képtelenek használni. Azonban a baloldal itteni vezére és hívei elvei következtében, sem politikai, sem családi pietást nem tekintve, elhatározták, hogy az ünnepélyt megzavarják, mert eredményre úgy sem juthatnak Zeyk Károlylyal szemben, miután megválasztatása bizonyos. Ennek következtében a baloldaliak megkísértették az ünnepélyt megzavarni, betolakodtak a gyűlésbe, de teljes fiaskót csináltak, mert Zeyk Károly számot adt a sáfárkodásáról, az teljes méltánylással találkozott, s egy Deákpárti gyűlésben a képviselőség újbóli elvállalására felszólíttatott. Küküllő megyének a lefolyt országgyűlésen volt egy Deákpárti,és egy baloldali képviselője s miután a megyének a központtól távol fekvő választói Deákpártiak, természetesen a baloldal azt óhajtotta, hogy a két képviselő egy helyi és egyszerre választassák meg, mert igy a távol lakó Deákpárti választók helyett biztos lett volna a balpárt győzelme. Azonban a bizottmány többsége nem tévesztve a választók érdekeit, két választó kerületet határozott s igy Küküllő megyében egyik kerületben a régi Deákpárti képviselő megválasztatása bizonyos — megmarad-e a másik kerületben a baloldali képviselő nem tudom, de gyanítom, hogy meg. Végre tudatnom kell, hogy a baloldal itteni tevékeny cortesét T.Ll. tegnap várták ide s amint mondják, ma estvére megy Doésre, s ott a baloldali emberek, kik igen kevés számmal vannak fáklyás zenével akarják fogadni. B. Szolnokban egyelőre két fiatal embert léptetett fel a baloldal, de amint látszik nem azért, hogy azok maradjanak a jelöltek, hanem hogy egy pár a Királyhágón túl ne talán keresztül vonuló baloldali notabilitásnak helye legyen, adott a hozzánk beküldött kissé terjedelmes programmját — mihelyt közlendőink nagyobb halmaza megengedi, egész tartalma szerint fogjuk közölni. Szerk.