Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)

1872-11-28 / 275. szám

Versailles, nov. 27. Hire jár, hogy a kö­vetkező kékpont elfogadása mellett: 1) Minisz­teri felelősség; 2) az alkotmányos kérdések tárgyalása, — az egyetértés elérhető. Berlin, nov. 27. Károly herczeg az orosz czár meghívása folytán a Szent-György-ünnepre Pétervárra megy. 4 B 6 c­s, nov. 28. (Megnyitás.) Hitelrészvény 342.—. Északi vasp. —.— Allamvasp. —.— Lombardok 202.50. 1860­ ki 105.20. 1864 ki 145.—. Magyar földhitelrészvény —.—. Napo­leondor 8.72. — Magyar hitelrészvény —.— Gan­czisi —.—. Angolosztrák 336.— Franco­­saagyar —.— Tramway —.— Magyar sorsje­gyek —.— 1860-ki —. 1864-ik) —. B­á­c­s, nov. 28. (Előbörze.) Hitelrészvény 341.— Északi vaap. —.—. Allamvasp. 341.— Lombardok 201,50. 1860-ki 103.—. 1864-ki 1­8 Magyar Földhitelrészvény 122.—. Na­poleondor ..69 Magyar hitelrészvény 136.50 Oafi,‘f.„a —.—. Angol-osztrák 339.—. Franco mag ., 708.—• Tramway 388—• Magyar sorj­­egy 101.75. Anglo-H­ungar. 120.50 Váltó­­bank 326.Muniesp. 99.50. F­rankfurt, nov. 27. (Zárlat.) Váltóár­folyam Bécsre 107.50. Amerikai 1882-re 96.25. 1854-ki—.— 1864-ki 165.50 Lombard 216.75. Évjáraléki papir 61—. Osztrák Bankrészvény 1051— Osztrák hitelrészvény 364.50. Osztrák államvasp. részvény 363.75 1860-ki 95.75. Fe­­r­encz­ József vasp. —.— Galicziai 247.— Év­­járuléki ezüst 64.25. Győr-Gráczi —.—. Utó­­börze 362.75. Frankfurt, nov. 27. (E&u zárlat.) Vál­­tóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re 96.25, 1854-ki—.—. 1864-ki —.—. Lombard 217.—. Évjáruléki papir 61,50 Cs­ák bank részvény 1059.—.Osztrák hitelrétavény 365,25 Osztrák államvasp. részv. 364.50. 1866-ki 96.— Ferencz Józs. vasp. —.—. Galicziai 247.—. Év­­járuléki ezüst 64,50 Győr-Gráczi —.—. P­a­r­is, nov.27. (Zárlat.) 3*/1 járadék 52.75, 4 ’/1 % járad 75.75. Olasz járadék 67.70. Ál­­lamvaspálya 797. Credit mobilier 417. Lom­bardok 470. Magyar kölcsön —. Magyar ke­leti vasút — 1871. kölcsön 83.12. IRODALOM, MŰVÉSZET. Gregoril Ágost tanulmányai. (Két kötet, kiadja Ráth M. 1872.) I. Ráth Mór tehát folytatja azon vállalatait, me­­lyekről a legőszintébb elismerés nélkül nem szólhatunk. Nem, mintha a „lelkes“ kiadó „ha­zafias áldozatkészséget“ meg akarnék dicsérni, mert mi bizony a sallangot nem szeretjük s iro­dal­mi, művészeti ügyekben túl akarjuk magun­kat tenni a kelendő frázisokon. Elismeréssel adózunk nem a kiadó hazafiságának, hanem igenis jó ízlésének, melytől vezérelve a magyar irodalom szinét nevéhez fűzi. Vállalatai közt — ha válogathatunk — talán legörömes­­tebb üdvözöljük az essay-gyűjtemény­eket, me­lyek valóságos koszorút képeznek: Csengery, Kemény Zsigmond, Szabó Károly, Horváth Mi­hály, Ipolyi s most Greguss tanulmányai, me­lyekhez idővel tán még Gyulay, Arany és Er­délyi is járulni fognak; oly sort képeznek, hogy a magyar ember keblét büszkeséggel töl­tik el. Mulatva tanulni — ez a kor jelszava; az is­mereteket hozzáférhető alakban adogatni — ez a közönség kivonata s ez tette oly népszerűvé a tanulmányi alakot. Ha pedig e föltételnek ná­­lun­k szó tökéletesen megfelel, úgy kétségkívül Greguss Ágost az, ki elégséget tesz a várako­zásnak, mert kellemes, szabatos modorban ter­jeszteni a benne vérré vált tanokat, nézeteket, oly tulajdonsága ez írónknak, melyből jó részt kívánnánk többi tudósainknak is. Nem hiába szólt­ föl épen Greguss egy „szózatban » tudó­sokhoz“ az ismeretek népszerűsítése érdekében,­­ a felhívásra annál jogosultabbnak érezheti ma­gát , mert élő példával — műveiben mu­tatta meg , miképen kell a közönségben érdek­lődést kelteni a legelvontabb tanok — az aes­­thetika tanai iránt, miképen kell az életre al­kalmazni a tudományt s szemmel láthatóvá tenni a nagy közönség előtt a kettő közötti összefüg­gést vagy hogy a mai kor szelleméhez képest gyakorlatilag fejezzem ki magamat, miképen kell embereinket a tudomány mindennapos hasznáról meggyőzni. Greguss Ágost, a kitűnő aesthetikus, e két kötetjében oly benyomást hagy hátra az olvasó­nál, mely a laikusnak is fel fog ötleni s melytől a szakember sem szabadulhat. Alig tükrözik vissza más írónk gyűjteményes munkáiban az egy kéz, egy elme munkája oly világosan, mint nála. Mintha egy huzamban irta volna, az érett­ségnek ugyanazon következetessége, a meggyő­ződésnek ugyanazon szívóssága, az elveknek átgondoltságon alapuló változhatlansága — majdnem kérlelhetlen szigorral mutatkozik min­­denik lapon. Ennek kimondásával korántsem állítom azt, mintha következetlenségnek s pedig korholan­­dónak találnám azt, ha a gyűjteményes munkák egy egy írónak több alakját — fejlődési kor­szakain végig — mutatják meg. A mivel Gre­­gusot jellemezni óhajtottam, legkevesebb korho­­lást sem tartalmaz más írók ellenében. Annyi­ban mégis ki akarom s pedig előnyül emelni e jelenséget, amennyiben a közönség a szorosabb értelemben vett „észből dolgozó“ írók (tán ügyetlen körülírása is ez a tudós kutatóknak) műveiben szívesen látja a megállapodottságot, mert már pusztán ebben is a hirdetett tanok igazságának kezességét véli leírni. Ez csak mel­lékes megjegyzés s ránk nézve persze nem mérvadó. Azonban egy alkalommal mégis oly helyütt ötlik fel e tulajonsága, hol mi is megelégedéssel fogadjuk t. i. a 2-ik kötet szinbirálataiban. E kritikák elszórva, mint napi munka eredményei jelentek meg itt-ott a lapokban, hosszabb idő­közökben s természetesen fölötte változékony behatások alatt. Ily körülmények közt jobb s megüllepedett trón is meg-megesik, hogy az el­ütő benyomások elütő vélemény-nyilvánításra is ragadják, s a hírlapírói napi élet harcsaiban pil­lanatra kiejti kezéből az alapelv vezénylő irány­tűjét. Greguss itt is, e szétszórva napvilágot látott lapokon, (melyek közbevetőleg mondva, a szí­nészet története egykori megírójának becses anyagul fognak szolgálni) oly íróul jelenik meg, aki álláspontját sohasem változtatja, egy szem­üvegen néz mindig és mindent, s ez az álláspont sohasem más, mint az aesthetikáé, ez a szemüveg sohasem más, mint a hideg tárgyilagosságé. Ami Gregusst még jellemzi, ez az alaki gond, a formai bevégzettség, az irály tisztasága, és tudósnál oly ritkán meglelhető — olvasható­sága. Tanulmányai — mint mondani szokás — nagyon olvastatják magukat. Ez a göndör sajtó termékeiben (p. u. színbírálatok) is úgy megtalálható, mint akadémiai székfoglalójában. S most lássuk — az általánosságok után — mily nézetekkel találkozunk műveiben. Mindjárt első czikkében „a m­aterialismus ha­tásáról“ kelleme­en hat az olvasóra a józan kö­­zépúton látni az Ítészt, menten azon makacs egy­oldalúságtól, melyet rendszerint olyjkritikusoknál tapasztalunk, akik minden természeti szikra nél­kül szűkölködvén, hálásb térre érdemes fáradság­gal néhány könyvet bevágnak, pár nekik felfog­ható nézetet elsajátítanak s aztán ezekre, mint egyetlen talapzatukra állva, nagy komoran bírál­ják onnan az élet jelenségeit, azon életét, mely iránt semmiféle értelemmel s érzékkel nem bír­nak. Ily kritikusok rendesen igen konokok, az elsajátított alapról nem mernek lemozdulni, mert mihelyt lelépnek — nincs többé a lábuk alatt semmi és ők Mahomed koporsója sorsára jutnak azon egyetlen kivétellel, hogy a magas­ból — lepotyognak. Bocsánat a kitérésért! Hogy is emlékezhet­tem meg ily irodalmi parányokról Gregussról szóltamban? Mindegy, be akartam a d oculot bizonyítani, mily különbséget tesz a vak egyol­dalúság kritikus és kritikus között. Greguss te­hát nem egyoldalú s midőn az anyagelviség pusztító hatását élénk tollal magyarázza, még akkor sem ragadtatja magát odáig, hogy azt magában véve — ha túlzástól mentes — mág­lyára ítélje. Mindent a maga helyén — az ő jel­szava s harmónia, öszhang az ő tana. Az anyag­elviség hatását a társadalomra, művészetre, ne­velésre oly élesen rajzolja, hogy végül felkiált: „Az emberiségről is csak annyit mondhatni, hogy majdan el fog tűnni a föld szinéről, anél­kül, hogy az időt, a körülményeket, s elveszése közvetlen okát meg lehetne határozni; arról azonban meg vagyok győződve, hogy biztosabb halál­ok alig képzelhető, mint az anyagelvi fel­fogás : mihelyt ez egyetemessé lesz, mihelyt az egész nemet elragadja, elpusztulása — tán idő előtt bekövetkező elpusztulása — bizonyosnak mondható. Mert mi tartja fenn és össze az egész emberiséget? Hit, erkölcs, kegyelet, szeretet, eszmék tisztelete, meggyőződések, egyéni önérzet. De épen mindezt semmisí­ti meg az anyagelvi felfogás.“ Így szól meg­győző philippikája végén, de azért még som oly elfogult, hogy az anyagelviséget a maga he­lyén (péld. az exact­­tudományokban) mint sok idealista egyenesen kárhoztassa. Sőt ellenkező­leg: „hogy az u. n. exact tudományokban szin­tén van igazán mivelő, az emberben az emberit tápláló, ápoló, nevelő elem, hogy ennélfogva ezeknek is a szó teljes értelmében ne­me­s­­­­­ő hatásuk lehet,azon nem kételkedem!“ Határt akar Greguss szabni az anyagelviség és eszményiség között, maradjon mindenik öröké­ben, hasson ugyan jó szomszédságképen egymásra, segítse egymást, hanem egyik se bitorolja a másik igazait. „A népköltészetről­ Írott egy kis értekezés után következik néhány jeles szónoklata. Gre­guss nem u­­n- akadémikus szónok, ha ezen el­nevezés alatt szabadabb, egyénibb mozgástól ment feszességet értünk megállapított szabályok köntösében. Gregus otthoniasabb, kevésbé ünne­pélyes, fesztelenebb szónok, mi alatt azonban senki se értsen a legkisebb pongyolaságot vagy hanyagságot. A gondos, lelkiismeretes Greguss hogyan lehetne szónoklataiban hanyagabb, mint egyéb műveiben, hogyan állana ő személye­sen, egyéniségével felelősen a közönség elé­­ gondozatlanabbá, mint elmondásra nem szánt műveiben, a hol tehát a szerz­ő távollétében, a. . felelősség súlya sem oly nyomasztó, mint a szó­­­noknál ? Az otthoniasság alatt csak a szónoki kúlpolipa kerülését értettük, melytől a szerző tudósi szerénysége irtóznék s melyet csillogó pathosz helyett megkapó melegséggel,nagy sza­vak helyett eszmékkel előnyösen tud pótolni. Greguss szónoklatai megragadják, behálózzák az olvasót azzal, hogy szerzőjükről látszik, mily kevéssé tekinti a szónoklatot öcczélnak. E be­szédek szóval azt mutatják, hogy Greguss nem a maga csillogásáért beszél, nem azért hogy beszéljen, hanem mert az ő kedves tárgyairól Sok-sok elmondani való nyomja a szivét. A szivét ? — a kritikusnak a szivét ? kiálthat fel az az ember, a­ki azt hiszi, hogy a bírálat­hoz, a megítélendő mű átérzéséhez s felfogásá­hoz nem kívántatik meg szintúgy melegség s érzelem, mint megteremtéséhez kivántatott.Igen, a szivét nyomja. Greguss oly érzelmesnek sehol­­sem mutatkozik,mert nem is mutatkozhatik,mint p. Kölcsey vagy testvére fölött mondott beszé­deiben. Az előbbiről szólok, mert­­ távol állt tőle „mit neki Hekuba?“ Vagy mégsem állt tá­vol ! — Csakugyan elhiteti az olvasóval, hogy közel állt hozzá, oly húrokat tud megpendíteni e szónoklatában. Lehet, hogy Kölcseynek, a nagy gondolkozónak s értőnek egész eszme­iránya ragadta meg, annyi mindenesetre tagad­­hatlan, hogy e műve azon melegséget árasztja, melyet mindig kapunk, mikor hivatott iró tár­gyával el volt telve. És ... . Íme a hírlap példabeszédes „szűk tere“ nő továbbat kiált felém, pedig még csak az értekezőt, s a szónokot láttuk, a gyakorlati kritikust „a nő Madách tragédiájában“ vagy a „Szondi két apródjá“-ról itt jeles ismertetéssel akartuk .... bemutatni-e? Ez a szó — jó szerencse hogy tollamra kerül­­ — kiment a zavarból, hiszen Gregusst nem kell ismertetni, mert ismerik; bemutatni újdonságképen fölös­leges azt, a­kinek elhintett eszméi két évtized óta termékenyítik irodalmunk talaját, s e sze­rint elégséget tettünk azzal, hogy műveiről, mint könyvárusi s nem irodalmi újdonságról pár vo­nással jól roszszul hirdetni siettünk,hogy—meg­jelentek. A hírlapírókhoz. Egy szép magyar szó érdekében szólalunk fel, mely méltatlan mellőzésben részesül. Átvet­tük a szlávból a legkevésbé sem hangzatos „druszát“ s mert végre sérteni kezdi fülünket, faragtu­k helyébe a névrokon­t, holott sem át­vette, sem faragottra nem szorulunk. Van rá ma­i, gyár szavunk és pedig tájszóképen még élő. Ez­­ a „l­át“. Nem egy írónk használja főleg kötött formában, s ennyiben az irodalmi nyelvben sem idegen. Nem idegen, de nem is az, a minek len­nie kellene— közkeletűnek. A nép ismeri Ma­gyarországon is több helyütt, s Erdélyben álta­lánosan dívik, magam is hallottam a székely földön. Minden szótárunk ismeri, Kriza a „Vad­rózsák” életből ellesett, szóhű beszélgetésekben használja, s szótár-függelékében még szárma­­­­zékban is, mint „játor“ (druszáz) is említi. Ily szó megérdemli, hogy forgalomba hozzuk, mert szükséget pótol, s egy idegen vagy hosszú ösz­­szetett szó helyébe rövid, eredeti gyököt tesz. Szót pedig a sajtó utján hozhatunk leghama­­rább divatba, elejénte zárjelbe hozzá teszszük jelentését, s egyszeri kétszeri használat után megszokta mindenki, egy év múlva meg orszá­gossá vált, így hozta új életre Csokonai péld. „Tavasz­­­ával a czölöp, csermely, duez,ocsúdni, hullám, hölgy, kaján, kör, lomb, nő, robaj, rügy szavakat, melyek az ő korában a nagy közön­ség előtt feledve voltak,s melyeket ő még kény­telen volt megmagyarázni. Ma mér a közbeszéd nem élhet nélkülök, s ma már alig értjük, ho­gyan nélkülözhették valaha. Azért ne vonakod­junk a szükséges régi jó vagy táj-szavak felmelegítésétől, s ne féljünk, hogy a közönség „nem ért meg.“ Egyszer megmagyarázzuk, má­sodszor füle már hozzá szokott, harmadszor utána mondja, így keletkezett azon szókincs nagy része, melylyel ma élünk, pedig apáink még nem rendelkeztek oly kényelmes eszközzel a forgalomba hozásra, mint a mai sajtó, s azért hosszasabb és nehezebb munkába került a nyelv régi kincseit a közönség közé juttatni. Hány egészen új szót tanult meg a sajtó útján, (indó­­ház, sürgöny, távirda, gyorsíró, vigadó stb.)— hogyne szoknék hozzá a még élő régiekhez ? Figyelmeztetem tehát a sajtót az igen szükséges „ját“­szóra, s kérem, ne mellőzze felszólítá­somat. A Könyvesház. (La femme de feu, Adolfe Belot.)Belot új regénye két hét alatt nyolcz kiadást ért , egész Páris róla beszél. Belet­ered­ ragyogó kék szemmel. Jól megtermett, de alacsony férfi, ki csak munkában talál pihenést. A dologtevő időn kívül — ismét munkát keres és küzdelmez, amaz vorzza, emez elragadja. — Látni akar és lát, tudni akar és hall és megtud mindent s ha megtel­t anyaggal, visszavonul magába s ir re­gényt és színműveket. Belot tehetségénél fogva a realistikus iskolá­hoz tartozik. Ő Balzacot keresi — mondá róla egy franczia bírálója — néha Flauberttel talál­kozik s mindig magának marad. Mi a „femmé de feu?“ Oly nő-e ki, maga ég, vagy aki másokat gyújt? Mindkettő. Nevét két jóbarát­ól kapta, akik egyszer­ — mondjuk „hajadon testtel“ — fürödni látták a tengerben éji tíz órakor. Ily idő tájban rendesen sötét szokott lenni,­ hanem tör­ténetből épen akkor, mikor Bérard Diane k. a. fürdenek, az ég boltját egyszerre ellepte a leg­szemtelenebb villa­fény s a hölgy kivilágításban ragyogott. Amít a két jó barát látott, azon benyomást egyikök egy ifjú és komoly hivatalnoknak Lucien d‘ Aubiernek elmondja. A regény terve az, hogy a tüzes nőbe ez a hideg férfi szerelmes addig, amig a férfi hideg­ségétől lángra nem gyuladt nőt — teljesen megismeri. E naptól fogva meggyűlöli s gyűlöle­tét még a nő szerelme is növeli, sőt növeli még azon gondolat is, hogy erkölcsi értelemben véve bűntársak, amiért e nő neki átadta magát. E nő — ki (s ez Belottól nyert vonás!) még egy má­sodik kedvessel bir, kétségbeesésében magát ve­­le megöleti hogy a szeretett férfinak szabadságát visszaadja. A regény érdekes, megoldása gyors, hanem a személyek közül épen a másodrangúak érde­kesebbek, az elsők nem­ eléggé rokonszenvesek, nem rezdítik meg az olvasóban az érzelem húr­jait. A regényt sokan a sikamlósság hírébe hoz­ták, ami a „Mademoiselle Giraud ma femme “ szerzőjétől félig-meddig várható volt. —c. Színház. Egyhangú drámai játékrend! kiált föl a kö­zönség. Vagy egy hó alatt a legérdekesebb idényben két ízben kapni „Fény árnyait,“ a „Mátrai vadászatot!“ Akkor ne csodálja senki, hogy még novemberben nem telik meg estén­ként a főváros egyetlen tisztességes színháza. Eddig a közönség szólt. A színház felel: Lendvay még gyöngélkedik, Szerdahelyi — a pótolhatatlan — váratlanul ki­múlt, bánatos özvegye Prielle Cornélia egy ideig pihenni kénytelen s ez megzavarta összes téli hadjáratunk tervét Nem akarjuk vizsgálni, volt-e hadjárati t­er­v, mert a színház tervekben nem szegény, hanem tervben rendszerint az, mondom ne vizsgáljuk mindezt s foglaljunk állást­ a két nézet között. A közönség panasza nem alapta­lan, mert a színház mentségeit méltányolva , megengedve is, hogy az új kezekre került egész játékrend betanulása nem rögtönözhető, kérd­jük: vájjon nem hibája-e a Színháznak, hogy a közbejött gyászos csapások meglephették, sod­rából kiragadhatták ? Nézetünk szerint, bizo­nyos eshetőségekre a magánembernek úgy, mint egyes intézeteknek (ha csak erejüktől ki­telik) el kell készülve lenniök; a magánember­nek ha háza laég, azt mondjuk: ott a biztosító társaság, mért nem használtad föl ? Az intézet­nek azt feleljük : idejekorán kell arról gondos­kodni, a­miről lehet és oly első rendű szakmák, mint a fennebb nevezettek, csak akkor mond­hatók egy színháznál betöltötteknek, ha két egyénnél vannak betanulva. A sajtó már régóta hangoztatja több szerződtetésnek szükségessé­gét s egyet-kettőt az eddigi pénzviszonyok sze­rint is meg lehetett volna tenni, a szerződötte­ket pedig folyton kell legalább tanulással fog­lalkoztatni, hogy véletlen esetekre készen állja­nak. Hanem ez nálunk nem divatos. Egypár tagot agyonhajszolnak, másokat ok nélkül pi­hentetnek, amire nézve szolgálunk példával a „Mátrai vadászat“ utolsó előadásáról. A kis Dulka Saroltát „A jó hazafiakban“ mi is megdicsértük, van benne gyermetegség, egypár ép kedély-hang olyan, a­milyet nálunk okvetlenül föl kell használni, hanem értelmi te­kintetben a kisasszony nem bír a szellem azon erejével, hogy ahol inspiratiójánál fogva vala­mit el nem talál, magyarázni tudjon egy-egy alakot, egy-egy helyzetet, egy-egy lélektani vo­nást. Eszerint kell a kisasszonynak szerepeket osztani, hanem olyakat, melyek úgyszólván rá­­szabvák, melyek alaphangját leírja, s ezeket ő magától fogja játszani. E helyett kap ő egy magas­rangú, bizonyos fensőséget igénylő, értelmi képességet föltéte­lező szerepet. S mi az eredmény ? Az, hogy ö­n a szobaleánynyal szemben, egészen ez alá sülyedt, a czicza nálánál finomabb választéko­sabb, okosabb volt, s inkább tetszett mágnás asz­­szonynak, mint ő , a közönség meg kimereti azt morogta: mit erőtetnek ránk ilyen tehetségtelen tagokat, mint a kis Dulka ? Pedig Dulka nem tehetségtelen s ha a maga he­lyén alkalmazzák,­tetszeni fogy rosz helyen lejárja magát. Ezalatt pedig Niczkyné, Molnárné, Hel­­vey Laura, akiket e szerep megilletett vol­na — pihennek , mert most Dulka S. van di­vatban. Ez a kis dolog nem cause célébre, s nem is akarjuk felfújni, hanem szükségesnek tartottuk végre egy élő példával megmutatni, mily félsze­­gen járnak el a kerepesi utón a szereposztással és ráutalni, mert nem látunk még oly előadáso­­­kat sem, a­minőket a meglevő erők helyes al­kalmazásával láthatnánk. Ha az eset jelenték­telennek tetszik, gondoljuk meg,hogy a színházi vezetés majdnem csupa ily apróságból áll, me­lyek csak akkor válnak fontosakká, ha a szín­padra kerülve a nézőt megboszantják. Színházi levél. (Uj orosz dalmű. — Az Alexandra színház.) Sz. Pétervár, nov. 23. Egy uj orosz opera — egy „reális opera“ — J­ó r o­w-tól nagy zajt ütött itt. Czime : „Gonosz Befolyás.“ Wagneri­ modorban tartott zenemű, mely a régi iskola híveit igen felboszantó vég­telen recitatiój fiival és dallamtalanságával. A XVIII-dik században vagyunk és pedig Moszkva környékén. Farsang van, orosz nevén „maslinitsa.“ Ebben a korban családi nevek még nem léteztek, csak keresztnevek, s az orosz ke­reskedőt is csupán ruhája és gazdagsága külön­bözteti meg a paraszttól. Péter, Ilia nevű gazdag kalmárnak heves, kalandos természetű fia hajdan szegény szülei­től elrabolta volt lányukat Dasát, hanem aztán el is vette. A darab első jelenete az ő háztartá­sukba vezet, melyet a nő nagy keservére a férfi elhanyagol. Ilia megérkezik s fiát korholja: „Nem úgy kell élni, a mint az embernek kedve tartja, hanem isten parancsa szerint.“ A házas­társak is keserű szavakat váltanak s kiejtik az elválás szót. Das­a történetből megtudja férje hűtlenségét. Vaesia, Péternek pajtása s hasonló­képen egy kalmárnak fia, eljön Dasához „bol­dog farsangot kiváni“ és egy ital borra. Dasa felhasználja az alkalmat, hogy az igen komor Vassia bajának okát kitudja, mert gyanítja, hogy abban férjének is valami része van. A má­moros Vassia enged Dasa dédelgetéseinek, s megvallja, hogy Péter kidobta őt a szép korcs­­mároslány Gruniánál a nyeregből.­, Dasát a ha­rag s féltés elűzi a háztól s atyjához menekül, mialatt Vassia az asztalon elalszik. Nyomatik a kiadótulajdonos „Atha*i»»ume irodalmi ér» nyomdai részvény társulat nyomdájában. Barátok­ Ura 7. se. 1872. A 2. és 3-ik felvonás a szép Grunia lakásán, az útszéli korcsmában történik és az itteni képek némi érdeket nyújtanak azoknak, akik az orosz­­országi téli utazásokat ismerik, az alakokat, a szokásokat, melyeket ily útszéli korcsmákban — hol rendesen lovakat váltanak — találunk. A locális szin, a képlet élénksége megkapja a né­zőt. A korcsmárosné, a vén, ravasz Spiridonova az utazó kalmárokat egy dallal mulattatja,mely­ben önmagát árvának vallja. A dalnak megvan a maga orosz jellege, hanem styl­ja igen alanti buffo-operákra emlékeztet. Itt megismerkedünk Eremka kovácscsal, övé a cíímszerep. Ez a gonosz vagy ellenséges befo­lyás, aki Pétert a roszra csábítja. Ez a rut, po­koli lelkű és némileg hóbortos (s ép azért köz­kegyelemben álló) kovács csak azért fondorko­­dik, hogy Pétert nyuzogassa, belőle pénzeljen. A cselekvény itt locális színénél fogva érde­kes. Dasa megérkezik, szemrehányásokat tesz Péternek s Grunia is rátámad a csalfára, akit ő nőtlennek gondolt. A negyedik felvonásban a monkvai farsangon vagyunk. Ünnepi menet, a hagyományos medve­­vezető, jéghegyek — minden megvan. Grunia Vassia karján a maslini­sára érkezik. Péter dühbe jön, s a heves szavak egymást érik. — Eremka megsúgja Péternek, hogyan szabadulhat meg Dasától, Vassia — a­ki el volt rejtve — mindent meghall. Az ötödik felvonásban Péter egy félreeső vi­­tyillóba a hó közé csalja nejét, s ott megöli. Vassia a rokonokkal későn érkezik. A bol­dogtalan nőt már nem menthette meg. Az operáról — mint már jeleztem — két kü­lönböző nézet uralkodik, a wágneristák dicsőí­tik, a Wágner-ellenesek pedig rámondják, hogy nem ihlet szüleménye, hogy egy eszme sincs benne, hogy hidegen hagy és csak nehezen ki­gondolt, bár kétségtelen ügyességgel szerkesz­tett a zene. A zajos hangszerelés,főleg a farsangi jelenetben (hol több zenekar egyszerre játszik) megrengeti az olasz­ zene barátainak fülét. A közönség azonban tetszéssel fogadta. A fő­szereplők Korsow (Péter), Petrow (Ilia), Sariotti (Eremka), Platonowné (Dasa), Krutikow k. a. Grunia) igen jók voltak. Az Alexandra színházban Burdini kedvencz színésznek jutalomtéka ment végbe e na­pokban. A Sheridan-féle „Rágalom iskoláját“ átdolgozták orosz viszonyokra, hanem­ a próba nem sikerült. A­mi a jelenlegi orosz színirodal­­mat illeti, az különben jó úton halad. Az író minden erejét a jellemrajzra fordítja, s úgy lát­szik a jellemfestést nemcsak az elbeszélésben vitték magas polczra az oroszok. Az orosz szí­nész is csak ily darabokban és szerepekben ér­zi magát jól; a cselekvény szövését emellett meglehetősen, néha kárukra nagyon is elha­­nyagolják. „Helyzeti“ műveket nem tudnak írni. Az orosz színház legkitűnőbb tagjai, kik Burdini jutalomjátékán is közreműködtek,Nilsz­­ky, Sazonov, Vasziliev és mindenek felett az intézet gyöngye Samoilow,a­kinek komikai al­kotásai valóban ritkítják párjukat. — p — 1. KÖZGAZDASÁG. Pest, nov. 28. A pesti gaboa- és ér­téktőzsdéről. A gabnaüzletben semmi vál­tozás sem állott be, a forgalom általában csekély. A börzén eleinte élénk hangulat uralkodott, mely azonban később ellanyhult. Magyar hitel­bank 139, franco-magyar bank 109.75, anglo­­magyar bank 123, municipális bank 101.50, fizetve, osztrák hitelintézet 342.50, takarék- és hitelegylet 130-ig emelkedett és 127.50 — 128-on záródott; pesti közúti vaspálya 378 zárva, őrsi. közp. takarékpénztár 122, pesti népbank 112.50 adva, egyleti bank 88, Gschwindt-féle szeszgyár 264, Haza 171 véve. Valuták változatlanok. Napoleond’or 8.72, cs. arany 5.16, tallér 1.63. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő: Urváry E­alo&. mnmn/r­TER. Jelentés: A galgavidéki agarász egylet f. é. deczember hó 1-én 100 forintos dij mellett minden agár számára dijagarászatot rendez, mely Hatvan környékén fog megtartatni. Tét öt forint fuss vagy fizess. Előjegyezni levél utján f. hó 30-ig, d. u. 6 óráig lehet az egyl. jegyzőnél Hatvanban. Összejövetel a hatvani nagy vendéglőben d. u. 5 órakor. Kelt Hatvanban 1872. nov. 24. Koppély Géza. 1960 _______ egyleti jegyző. j ^ Adva Tartva Adva JTarty* || TI f! S T V O !Z S TI "R Erznébet-pálya 200 frt p. ............................................ *49 U* bö Déli-pálya 500 frank.................................................. 108.— 10«Av# M* ^ -■* ” MJ KJ AJ JU» Ferdinánd-caaakl pálya 1000 frt p. p......................... »116 - 1126.~ „ „ 200 fr* 5«/0.............................................. 98.10 9$ 3b Ferencz­ József pálya 200 frt ezüst ...... 218 60 219&0 Tiszai „ 100 n . . .................................. . —.- —- — | XT 0- Pécs-barcsi pálya 20­0 frt ezüst v . % . . ■ . 18*). - . Hagy. gal. 200 frt. e. 5% ........................................ 88.6­ 86 7& ■NOV. ti. Lajos-Károly p^lya 200 frt p. p.................................. 229 280.- Magy.-északkeleti 300 frt. 5%............................... 85 d0 &*..­/ Kassa-oderbergi pálya 200 frt ............................... 188 60 189.60 Magyar keJ®tb pálya 800 frt. ezüst........................... 76 T6 76.-*1 ■ 1 —-------- 1 Lembergi-czemovitzi pálya 200 frt . ... W8-- 149- Magyar nyugati 200 frt 5%..................................... 88— 8350 11­5 frt. Adva Tartva Osztrák Llyod 600 frt p. p. . ............................... 582— 5*4. - | Az Atka # ■■ ■ ■■ ■■■■ Első erdélyi pálya 200 frt ezüst...............................^1/9 60 160 50 I. Ma^áHSOl'Sje^yek­« } egység s Járadék, jegyekben máj.—nov. 5% • • 66.— 61f 9 Állampálya 200 frt p. p. . ............................... 840 50 341.50­­ „ „ „ febr.—aug. 5% . . 66 - 64 29 Székesfehérvár-gyor-gráp­­ pálya 200 frt . . jjjt» 171 • - Hitelintézet 100 frt. ...­­.......................... 190— 191" „ * ezüstben jan.—jul. 5% * ■ 764(i 70.*10 Delyi pálya 200 frt . . .................................... 202 rr5 208.85 Clary 40 frt. p. p..............................88.­ 39.— „ - „ ápril—okt 5*/. . 70.41 10.40 AiöZ^,i pálya 200 frt..................................................... 243 IC 249.60 Dunagőzhajózási 100 frt p. p..................................... 98. 99. -j Osztrák értékben visszafizetendő: —*" Bécsi l’r am way 200 frt ........ .SfrafO 891 Keglevich 10 frt.............................................................. 17.60 18.60 Sorsolással 1889-ből egész sorsj. p. p..................... 838 60 839 50 Magyar-gács­ors­zági pálya.......................................... Buda város köles. 40 frt......................................... 89- 80.—­é 1839-ből ötöd „ n „..................... 336 50 389 60 # észak-keleti „ frt esőst..................... frt V­á­lSfi - Pálffy 40 frt. p. p........................................................... 26.75 2716 1854-ből 250 frtOB 4e/o „ n..................... 96 25 96.7& „ keleti­ pálya 200 frt........................................... ig.* r 13 7 59 Rudolf-alapitvány 10 frt ........................................ 14 53 15.7­ 0 1860-ból 600 „ 5% n ................... 102.80 1G3.2U ^*Im 40 frt. p. p............................................................ 40 - 41. -! 1880-ból 100 , 5%«»..................... 116.- 126- £*• IparváU&I&tok részvényei* 31. Genois 40 frt. p. p.................................................. 89 50 80X0i » ,A86A1?1 T Au.......................... ' ‘ *£• 64 Donau, osztrák bUtorító S00 frt........................... ......... _____ Triest váró. 10CI frt. „ p. . . .......................... W 118.00 Comojáradék 42 Ura darabja ....... 25. 26. »inia/Stai­iáni vfisv.en mo frt _ _ » » 50 frt p. e...................................« 57.50 68.50 állami domeniul jolsiloglevel i20 frt...................... ^ A K . . .'I. ^ T £ £ ....................................... *­ **­B. Földtehermentes. 100 frt p. p. « Záloglevel* wtadi.c^»«. so fru.................................................. *».* «­A­lig,%.ír ............. ivw yámk (bérom “»)• Temesi bánság 5°/0................................................... 79 •' 79 51 » 33 éves visszafizetendő 5% .... s8.~ 088.V' Amsterdamra 100 frt. hollandi 5*/o. ... 9o 51 8065 Temesi 186T-diki sorsolási záradékkal ... 78. W.bC Nemzeti bank p. p. 6% sorsolás.......................... .. —Augsburgra 100 frt délnémet 5°/0...................... 91.80 91.91 186T-dikt afrik­ai ziradékkal . ' I ! 78.­ K «iUUWiilieKt 6'/i'/o ....... lu0 |’JS Bor0^**1 OO*frt url«V 5% I . "(l. MAS köskölcsönök. a kereskedelmi bank S3 és trailer». . . X. —(i­ rTMSkmrt/­W frt díjkém.j «»/,’ Jfir Magyar vasúti kölcsön 120 frt darabja 100 50 101.— • jelzálogbank 55/t /o Bors................................... 82.50 8S.51 Hamburgra 100 márk. b. 8"/o ... .... *9 g 80,20 . sorsjegy-kölcsön 100 frt ....... 10l4u lek.­ „ pig«!»!»«**! UMnnk Londonra 100 font sterling »­/,'%.......................... 1­,9 U. t'.sííS , szílídízMna-viltság 10« frt.................................... ..— JUSCUUSegí JtOITtíHyes. Lyonia 100 frank 5"/c............................................. ........ ........ Alföld-fiumei pálya 200 frt .füst.......................... 19.61 89.90 Milano 100 frank 5“/c.................................................... D­. Díszilfjv Bátraszék-Dombovíti 200 frt­­. 5%..................... . . 90. Marseille 100 frank 6%.............................................. .. — Antepl-CBítrik bank SCO frt. 75% bofizatéa . . 835 50 dftf.­­ Egyes, magyar guahajóssási 100 és 200 frtoa »% Pária 100 frank «'/­%.................................................. 12.75 40.80 Angol-magyar bank 200 frt, 40% . . . 111.60 1IS - Osztrák dunagőzhajózási társulat 100 frt p. p . Osztrák földh­iteintézet 200 frt, 40% befizetéssel­­.. . . — Erzsébet-pálya 200 frt p. p.......................................... - FOfiSOS erKklTSm». hit­linteset 100 frt .................................... »24- 28». . . ezüst 100 frl..................................... 87 75 87.8" Magyar „ 200 „..................................... 122.50 1*0.. . . 1862-diki............................... 99.15 100 n­ Arany............................................................................ 6.15 5.17 Pesti kereskedelmi bank 600 frt............................... —. . 1889-diki.............................. —.- ioo- Napoleondor ...»............................................ 88 R 65 Alsó*ausztriai leszámítoló bank 500 frl . . . . aQj._ U'/O. - „ p 200 frtos . ..................................... ..­ Orosz Imperiale............................................................. Osztrák-franciír. bank 200 frt ezüst ..... 141.V) 142. Perdmnind északi pálya 200 frt. p. p........................ 8fa«' 89.— Maria-Terézia-tallér................................................... —— J..J Magyar­ , r *00 „ 40% befizetéssel . 108 al 109­­ » » » *00 „ p. o........................ 87.— 88.— Egyleti tallér..................................................» . . ».. Általános f­ank Bécsben 200 frt. 50% befizetés . —... —„ 2 . 000 „ ezüst 5% . . . K/z.— 102.50 Ezüst . . . ............................................................ . 101. 101./5. Nemzeti bank .... .................................... 98*.984.— Perencz József » 200 „ ...................... 99.25 99.:0 Váltó leszámítolás....................................................... —. —.- I B.-yleti bank 200 frt, 40% befizetés ... *08 207.-- Pepa-barsi ■­­100 • ezfiat . . . . . —, Forgalmi bank 280 fr 160%.................................... tol.iM 3531­, Károly­ Lajos. „ 300 ..................................... 100 50 101.— f­tf.fiU Bécsi váltóbank *00 frt 40%............................... 881 51 88*1 — ^«musig-ozerá­­j „sejt pálya 800 frt ezüst . . 3».— — Tártiüzleti társaság 00 frt 40% . . . . 8* 0 — *H — „ » . » L k­b. 1865. . . —.­­ 78.— Arany al marka............................................................ ...­­»—4­­ bank 200 frt 40% befizetés...............................................—.— „ „ „ „ II. „ 1887. . ■ —.— —Priedrich­ er................................................................... I , bankegylet *00 frt 40% befizetés ... 318 — 875. „ s „ C OL . 1868. . . 80­­ t­oulsdo or............................................. j .a.I Osztrik-Lloyd 100 frt.................................................­­.-I------Angol sovereigns ..................................................... 10.85 10.9 Közlekedési Van­allatok részv­én­yei é­s erdélyi pálya 200 frt ezüst . . ... . . Sz.401 87.60 Porosz pénztári utalvány......................................... 1st- 1.891 Alföld-fiuméi pálya 200 frt ezüst...................... I 17*76 174 20 Állampálya 500 frank ................................ . I —Ezüst szelvény . . .................................. 107.66 10P.— Osztrák Dunagazlugazási társulat ......................| 641,— fb3.~ , 1807-diki..................................... -1 — lOrtsz papie legtu- I.r9 1- -| ----------- --^^-----------. ....... V

Next