Pesti Napló, 1882. február (33. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-01 / 32. szám
üzérkedő osztrák Länderbank s a hason czéiből alapított magyar országos bank mint credit mobiljerk cselekvő értékeket képviseltek s üzleti alapokra fektetett vállalatok voltak. Bontoux előnyösen különbözött ellenfeleitől abban, hogy neki nemzetgazdasági czéljai voltak financzvállalataiban, nem pedig egyszerű kölcsönüzletek provízióra. De épen ez oknál fogva nagyobbat is riszkírozott, mint amazok, s elegendő ereje mindannak kivitelére, amibe belekapott, nem volt. Hogy Ausztriában és Magyarországon alapított intézetei mennyiben érdekelték a párisi tőzsdeválságban, hol részvényeik forognak, s mennyiben önállóak az anyaintézettől, mely fizetésképtelenné vált , azt meghatározni csak azok tudják, kik ez intézetek vagyonkezelésébe tökéletesen be vannak avatva. A közérdek mindenesetre azt kívánja, hogy ezen intézetek és üzleteik a válságot szerencsésen túléljék. Nekünk magyaroknak különösen semmi okunk Bontouxra neheztelni, vagy az Union Générale bukásának örülni. Irántunk Bontoux régtől fogva — mikor még a déli vaspálya igazgatója volt — jóindulattal viseltetett, az országba csak pénzt hozott be s itt közhasznú vállalatokba bocsátkozott. Bukásával nagy tervek dőlnek alighanem dugába: a buda-győr-bécsi vasútvonal és a regále-váltság. Mindkét ügy elő volt készítve egészen s tavaszra létesítendő lett volna. Ama vasút a legrövidebb összeköttetést a nyugattal szerzi vala meg, a regále váltság pedig tőkét nyújt eladósodott földbirtokosainknak, hogy adósságaikat kifizethessék. De Magyarország hálát adhat Istennek azért, hogy Bontoux s az Union Générale bukásában csak távolról van érdekelve. A válságot hitelünk megérzi ugyan, de készpénzünket a tőzsdéken el nem vesztettük. Az igaz, hogy főleg azért, mert nem volt. Lehet, hogy a Rothschild-csoport, s a párisi nagy bankárok, a franczia kormány és a franczia bank gátat vetnek a további pusztulásnak bő hitelezés útján. Óhajtanunk kell ezt mindnyájunknak. Akkor a jelen válság nemsokára el lesz felejtve. De ha nem sikerül a további bukásokat megakadályozni és a pénzválság nőttön nő, úgy még igen szomorú idők várnak Európára és szegény szomjas hazánkra is. Mert mi az európai piacról élünk, ha nem kapunk kölcsönt, mit tévők leszünk ? Különfélék. Napirend február 1. Naptár: Szerda, február 1. R. kath. : Ignácz püspök vértanú; protestáns : Birgotta ; görög-orosz: (jan. 20.) Eutim apostol; izraelita: (sebat 12.) Izrael. — Nap kel 7 óra 29 perez., nyugszik 4 óra 58 perez. — Hold kel 3 óra 38 percz délután, nyugszik 6 óra 3 percz reggel. A budapesti filológiai társaság rendes havi ülése d. u. 5 órakor. Felolvasók: Heinrich Gusztáv, Wolf György, dr. Somogyi Ignácz és Király Pál. Az »Eötvös« alapra gyűjtő központi bizottság ünnepélyes gyűlése d. u. 6 órakor a nyul-utczai iskolában. Technikus bál az Európában. Gyógyszerész bál a Vigadóban. Az óbudai tornaegylet zártkörű tornász tánczvigalma a Korona vendéglőben. Makart »Öt érzék« képcziklusa a műcsarnokban (sugárút 81. sz.) d. e. 8-től d. u. 5-ig. Belépti dij 50 kr. gép* Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik : A lázadás. — Orsz. régészeti társulat. — Irodalom: Profi sztantizmus és pánszlávizmus. — Darwin új könyve. — Fővárosi ügyek : Az első javítóintézet Budapesten. — Különfélék. — Közgazdaság: Az Union Générale bukása. — Közgyűlés. — Vegyes hírek. — Iparügyek. — Üzleti hírek. A budapesti gabona- és értéktőzsdékről. — Szelvénykamattábla jan. 31-től febr. 6-ig. — A budapest-kőbányai sertéskeresk. csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — vittek ki a tömegből s meghurczoltak a Law palotája előtt, melynek ablakait beverték. Egy női holttestet a Louvreba vittek, a kis XV. Lajoshoz. Az elrémült Villeroi lemegy a nép közé és megfizeti a temetési költséget. Három holttestet a Palais Royalba visznek. Reggel hat óra volt. A régens, »olyan fehéren, mint a nyakkendője« sietve öltözik föl. Két miniszter lemegy a nép közé, s rábeszéli, mulattatja az alapjában hiszékeny és jólelkü tömeget. Ezalatt álöltözetben katonák lopóznak a palotába. Kilencz órakor a régens, most már bízva erejében, megnyittatja a rácskaput, a tömeg beözönlik s a kapu bezáratván mögötte, csapdába került. Könnyen elbántak vele. Law tíz órakor el merte hagyni házát. Fölismerték, megállították, ő leszállt kocsijáról, ökölre szokta kezét, s ezt mondá: »Szemétnép.« A tömeg meghátrált. Mikor Law bement a Palais-Royalba, hintóját összetörték, kocsiját megsebesítették. Nem mert többé az utczán mutatkozni, ott maradt a régensnél. A parlament, távol attól, hogy a kedélyeket lecsöndesíteni igyekeznek, ridegen visszautasig a Law segédeszközeit, e talány kísérleteket, hogy az életkedv és a birodalom fölélesztessék. Július 10-dikén e testületet enyhe száműzetésbe, Pontoisba küldték. Valóságos kegy volt az, melyet nem érdemelt meg, s mely dicsfénynyel övezte körül a közönség szemében. A régens adta a pénzt e kis utazásra, adott az elnöknek is, hogy nyílt házat tartson, s vendégelhesse a hatóságokat. Megérkezvén, hogy büntető hatalmukat, elidegeníthetlen jogukat kimutassák, fölállíttatták akasztófájukat. Ítéletet hoztak, s fölkötöttek egy macskát. Idétlen komédia e tragikus időben. Méltó párja volt ennek a nagy hazafi, Conti magaviselete, ki öklével a régens orra alatt hadonászott. A Quincampoix-utcza hőse, ki híres kocsijai, nevetséges ledér neje és csúf alakja miatt, volt ismeretes, egyszerre mint Cato lép föl. Csak ő képes reformálni az államot. A csapatok élére akar állani és átvenni a régensséget. Kinevetik. Ez a bolond nem marad magára. Bekövetkezik az, amit a nagyon beteg időkben láthatni, hogy minden szellemes ember elbutul. Law, a régens, ha közelről tekintjük őket, látjuk, hogy anélkül, hogy teljesen megbolondulnának, láthatólag megzavarodnak, haboznak, elvesztik józanságukat és lélekjelenlétüket Egyikük sem született arra, hogy elszenvedje a közönség gyűlöletét s kétségbeestek rajta. A nagy tömegek anathémája, átka borzasztó hatásúak arra nézve, hogy tehetetlenséggel, elvakultsággal, megzavarodással sújtsa azokat, akik ellen fordul. Egymás után Isten tudja hányféle dolgot megkísértenek, hiábavaló, gyerekes dolgokat, rendeletet rendeletre bocsátanak ki, s egyik ostobább a másiknál. Július 21-dike óta fizetés nem történt. Az állapotok tűrhetetlenek. A tíz frankos kis bankjegyeket már nem is váltották be, sem el nem fogadták cserében. Az emberek éhen halnak. Innen származik a düh, Lawnak és a régensnek halállal fenyegetése. A párisi nép levetkőzi természetét, annyira, hogy nőket is üldöz és bántalmaz. A Champs-Elysées-n fölismerik Law bérruháját; köveket dobnak kocsijába, melyen leánya tett sétakocsizást; egy kő megéri és megsebesíti a gyermeket. A régens olyan mélyen sülyedt, hogy, úgy látszik, még azt a tulajdonságát sem őrizte meg, amit benne megtörhetlennek tartottak : a bátorságot. A tömeg nagyon jól ismeri az utat, mely a Palais- Royalba vezet; szeptember 24-dikén a régens a Louvreba megy aludni, a kicsi király védelme alá. Annyira fél, hogy titkos lépcsőt készítenek számára, melyen minden perezben eljuthat a sérthetetlen helyre, a királyi gyermek szobájába. Law azonban még mindig mert maradni. A herczegnek és másoknak érdekükben volt ez; ők pártolták. Azonban a parlament, dühös ellensége visszatért száműzetéséből. Hatalmuk október 10-dikén feloszlatta a bankot. Ugyane napon általános tilalmat eszközöltek ki, mely szerint útlevél nélkül senki sem távozhatik a királyságból. E tilalom világosan mutatja, mily erőszakos eszközöket akarnak alkalmazni a meggazdagodottak ellen, ki akarják fosztani őket, pert kezdeni ellenük. Vájjon kit fognának először sújtani ? Law-t bizonyára. S mit mondhatott volna ő?Védheti-e magát a nélkül, hogy vádolja a herczegeket, a régens pazarlásait s a herczeg rablásait ? Ez meggondolta a dolgot, s módot adott Lawnak a szökésre. Hat ló vonta szép kocsiban, az Orleans család korlátnokával és egy csinos nővel elindult. E hölgy de Prie márkiné volt, kinek bizonyára nagyon érdekében volt a menekülés. Párison kívül egy más kocsi, a Bourbon herczege várta, hogy gyorsan a határra röpítse. Argenson egyik fia, az északra vezető út felügyelője Maubeugeben föltartóztatta s kérdést intézett Párisba, mit tegyen vele. A felelet ez volt: »Hagyja menni, de vegye el szekrényét.« E szekrény neje ékszereit, a száműzött utolsó segélyforrását tartalmazta. Szesz. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meghaltak Budapesten jan. 30-án. — Nyilttér. — A Szent-István-szoborra ma háromfelől vettünk hazafias adományt. Ismét egy derék vidéki pénzintézet emlékezett meg e nemzeti eszméről. A tiszavidéki hitelintézet-takarékpénztár Szolnokon legközelebb tartó közgyűlését, mely alkalommal a lelkes igazgatóság indítványára más hazafias adományok közt az áldozatkész részvényesek ötven irtót szavaztak meg a szoborra. Ez összeget Polgár Simon igazgató úr ma küldte be hozzánk. A de 11 a i polgári kaszinó (Bürger-Casino) derék tagjai ugyane czélra 20 frt 40 krt adományoztak, mely összeget dr. Polják Ede úrtól, az egylet érdemes alelnökétől ma vettük. Végül Héderváry Antal ügyvéd úr Ipolysághról legközelebb meghalt nagybátyja, sőt, Labuda Tamás nevében és hagyatékából 5 frtot, saját adományakép szintén 5 frtot adományozott a szoborra. A legmelegebb köszönetünket fejezzük ki az összes adományozó uraknak. A gyűjtés eredménye következő: A tiszavidéki hitelintézet és takarékpénztár-rv.-társaság (Szolnok) 50 frt Polgári kaszinó (Detta).................... 20 » 40 kr Héderváry Antal (Ipolyságh) ... 10 » Eddig begyült . . . . . 5140 » 93 » Összesen . 5221 frt 33 kr. — Szende Béla honvédelmi miniszter ma délelőtt ő Felsége által hosszabb kihallgatáson fogadtatott. Bedekovich Kálmán horvát miniszter és Jekelfalussy miniszteri tanácsos ma Bécsbe érkeztek. A mai délután folyamában huzamosabb ideig tartó magyar minisztertanács volt. — A hírlapírók nyugdíjintézetének alaptőkéje javára ma ismét tekintélyes adományt vettünk egy hazafias vidéki pénzintézettől. Ez a tiszavidéki hitelintézet és takarékpénztár-részvénytársaság Szolnokon, melynek közgyűlése az érdemes igazgatóság indítványára jan. 29-én ötven frtot szavazott meg az említett nyugdíjintézet javára. Ez összeget, további ötven írttal a szent István szoborra, melyet más helyen mutatunk ki, Polgár Simon igazgató úrtól ma vettük. Addig is, míg a hírlapírók nyugdíjintézete maga teheti, a magunk és az intézet nevében őszinte köszönetet mondunk az adományért a kitűnő vidéki pénzintézetnek és derék részvényeseknek, kik ezzel is kimutatták meleg érdeklődésüket a hazai sajtó és a nemzeti közművelődés ügye iránt. — Hazafias adományt vettünk ma fel. Nagy János apát-kanonok úrtól Szombathelyről, ki tizenkét frtot küldött be hozzánk a magyar írók segélyegylete és a magyarországi hirlapirók nyugdíjintézete javára. Az érdemekben gazdag férfiúnak őszinte köszönetet mondunk az adományért, melyet rendeltetése helyére fogunk juttatni. — A király-himnusz. Az irók- és művészek körében ma délután értekezlet tartatott, melyet a legnagyobb örömmel üdvözlünk, s a kitűzött czél elérését szívből kívánjuk. Az értekezlet azon módozatokat állapította meg, melyeknek segélyével a magyar király-himnusz megvalósítható volna, hogy valahára vége vettessék azon visszás állapotnak, hogy a magyar király, Magyarországon, a nyilvános ünnepélyeken a Gott erhalteval fogadtatik, azzal a Gott erhalteval, amelyhez oly szomorú és gyászos emlékek fűződnek. Az értekezleten Feleky Miklós elnökölt. Ott voltak: Hoffmann Pál, dr. Grünwald Béla, dr. Kaas Ivor, Komócsy József, György Aladár, Odry Lehel, id. Ábrányi Kornél, Simonffy Kálmán, dr. Pasteiner Gyula, Hubai Károly, dr. Tody László, Engesszer Mátyás, Pálfik Béla, Szabó Endre, Porzsolt Kálmán stb. Balogh Pál adta elő az értekezlet czélját, s indítványozta, hogy az értekezlet küldjön ki bizottságot, mely a közönséget adakozásra hívja fel s az igy begyült adományokból hirdessen pályázatot, még pedig 300 aranyat a himnusz zenéjére s 100 aranyat pedig a szövegre. Erre megindult a vita, melyben K. Kaas Ivor, Tánczos Béla, Toldy László, id. Ábrányi Kornél, Hoffmann Pál, Komócsy József, Grünwald Béla és Feleki Miklós vettek részt. Az értekezlet elhatározta, hogy felkéri Arany Jánost, a nemzet legnagyobb költőjét, a himnusz szövegének megírására. Ha a költő a kérelmet visszautasítaná, akkor a szövegre pályázatot fognak hirdetni. A dallamra nézve elfogadták Balogh Pál indítványát. Végül a további teendők megbeszélésére tizenhat tagból álló bizottságot küldtek ki. A bizottság a következőkép alakult meg: Hoffmann Pál a mozgalom politikai, Feleki Miklós a művészi és id. Ábrányi Kornél a zenei rész vezetői, továbbá : Grünrad Béla, Kaas Ivor, Erkel Ferencz, Odry Lehel, Huber Károly, Bartay Ede, Komócsy József, Toldy László, Aggházy Károly, Engesszer Mátyás, Simonffy Kálmán, Doinay Gyula, Tánczos Béla, s Balogh Pál titkár. A bizottság legközelebbi ülését vasárnap este 6 órakor tartja. — Az Ördög Róbert a vigadóban. A telefon csodálatraméltó diadalának voltunk ma tanúi. A telefonvezeték, mely a február 4-iki farsangi ünnepély alkalmából a nemzeti színház és a vigadó között felállíttatott, teljesen elkészült s a mai »főpróbára« Puskás Ferencz úr, a budapesti telefonhálózat igazgatója, szives volt meghívni a lapok képviselőit s egyéb kis közönséget. A nemzeti színházban az Ördög Róbert operát adták elő Wiltnével és Perottival s mi a vigadóban, a telefon segélyével pompásan hallottuk a zenét, a kardalokat, Perotti s Wiltné énekét. Különösen szépen voltak hallhatók a kardalok s Wilmé éneke. Az élvezetet, melyet »e főpróba« nyújtott, ritkasága tette különösen becsessé s a telefon legmakacsabb ellenei is, a legmodernebb találmány e diadalának konstatálása után, a legteljesebben kapituláltak. A készülék a nemzeti színház színpadán az előlámpák között van elhelyezve s a legkitűnőbb, amit e nemben a tudomány nyújthat. A szombati ünnepély látogatói a telefon által valóban csodálatraméltó élvezetben részesülnek. — Marx, a nyugdíjazott bécsi rendőrigazgató az ötvenes években Kassa város rendőrigazgatója volt. Most hogy nyugdíjazták, ezt tudatta a kassai főkapitánysággal. — A.Maróthról megkerestettünk annak kijelentésére, hogy a hir, miszerint gr. Migazzi Vilmos évenkint a községnek 600 frtot ad, csak tévedésen alapulhat; — a községben erről nem tudnak semmit. — Tűzmentési készülék. A nemzeti színház udvarán tegnap d. u. 4 órakor Podmaniczky Frigyes báró intendáns és Liebermann tanár jelenlétében mutatta be Nagel Gyula galgóczi polgár az általa feltalált szuperátor tűzbiztonsági lapokat. A jelenvoltakat a kísérlet igen kielégítette. A római vármaradványról, mely Paks mellett a Dunából, a sekély vízállás folytán felbukkant, e lapokban már volt közölve. A nagyszerű romokat e napokban szemlélték meg Perczel Dezső alispán s az ez iránt érdeklődők, dr. Novák Sándor régiségbúvár vezérlete alatt. A megjelentek elhatározták, hogy Tolna megyei régészeti és geológiai társulatot alkotnak. A romokat a hajózás iránti tekintetből dinamittal szétrobbantják. A különfélék folytatását lásd a mellékleten. Helyi hírek. — A VII. ker. polgári kör tegnap tartott közgyűlésén következő választások létettek Elnök : dr. Morzsányi Károly; alelnökök: Kaschnitz Gyula , Vajdafy Ernő ; pénztárnok : Zacher Antal; jegyzők: Dezsényi Arthur s ifj. Zachar Antal ; választmányi tagok : dr. Apaticzky Sándor, Back Fülöp, Beliczay Béla, Clauser Vitályos, Dömötör László, Fischer Salamon, dr. Frischmann Gyula, Hirsch Sebestyén, dr. Hudomel József, Kuklay János, Kunstädter Mór, Lád Károly, ifj. Ludvig János, dr. Magyarevics Mladen, dr. Mangold Henrik, Schimmer György, Vajdafy Béla, Weizenfeld Jakab; póttagok: dr. Báthori Dani, Goldmann Mihály, Hatsek Adolf, Kutscha Tamás, Lingl Károly, Meister Ede, Ozarovszky Henrik, Vald Benő, Vincze Antal. A budapesti korcsolyázó egylet választmánya folyamodott a főkapitánysághoz a jégpálya megnyitásához szükségeltető engedélyért, minek kiszolgáltatása azonban megtagadtatott, mert az előleges vizsgálat alkalmával mutatkozott 9 centiméternyi vastagságú jég nem tartatott elég szilárdnak arra nézve, hogy a nagyszámú egyleti tagok a jégre bocsáttathassanak, és így csak néhány nagyobb fagy nyújthat reményt az egyleti jégpálya idei megnyitásához. — Tűz a tánczteremben. A budai templomutczában levő tánczterem tegnap igen siralmas jelenet színhelye volt. A szép 18 éves Burger Anna ruhája meggyulladt egy eldobott égő szivartól, s bár a ruhát rögtön letépték, a leány úgy megsérült, hogy életben maradásán kétkednek. — Éjjeli megtámadás a Terézvárosban. Breier Ignácz tabi (Somogymegye) szül. 25 éves nős szabó tegnap este 7 óra tájban, munka után, betért egy dohány-utczai kocsmába s ott egész 11 óráig mulatott. A mint ekkor a kocsmát elhagyta és az utczán keresztül vette útját, hogy külső dob utcza 51. sz. alatti lakására hazamenjen, hirtelen három ismeretlen ember állott eléje és pénzét követelte. A megrémült szabó azt felelte, hogy nincs pénz nála. Erre az egyik megtámadó kemény tárgygyal úgy ütötte fejbe Breiert, hogy az eszméletlenül elterült a földön. A másik kettő most rárohant és kutatni kezdé zsebeit, azonban emberek jöttek arra, mit a támadók észrevettek és megugrottak anélkül, hogy a megtámadottól valamit elvehettek volna. Az utcán eszméletlenül fekvő embert csak fél egy órakor találta meg egy rendőr és beszállította a Rókus-kórházba. A megtámadottnak fején, a bal oldalon van könnyű sérülése. A tetteseket nyomozzák. Halálozások. Festetich Ágost gróf, a hetvenhét éves aggastyán, ma délután egy órakor végelgyengülés következtében csendesen elhunyt Budapesten, a Zrinyiutcza 10. szám alatt levő palotájában. Ágya mellett voltak fiai, Pál és Andor grófok, és leánya Karolina, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter neje. Dr. Környei gyógykezelte a beteget, de már egy héttel ezelőtt lemondott megmenthetéséről. Az elhunyt gróf már négy év óta betegeskedett, s szobáját csak igen ritkán hagyta el. Az elhunyt grófot jelentékeny vagyona s jószívűsége tették ismertté. Halálát a nemzeti kaszinóból fekete lobogó jelzi. A megboldogult holttetemét holnap felbonczolják s holnapután d. u. 3 órakor beszentelik, ezután pedig a családi sírboltba Dékre (Veszprém megye) szállítják. Bernáth Zsigmond temetése, mint táviratilag értesülünk, ma délután Tarnóczon, Ung megye és a felvidék intelligencziájának nagy részvéte mellett történt meg. Labuda Tamás a váczi egyházmegyének aranymisés áldozata, ez. esperes, és ny.kosdi plébános, folyó hó 25-én élete 78-ik évében meghalt. Béke poraival! Színház és művészet. — A népszínház ma esti premierején »A furcsa háború« nem végződött valami fényes diadallal. Az Operette nem bir olyan tulajdonokkal, melyek ezt számára biztosíthatnák, kivéve Strausz János szerzette kedves zenéjét, mely — a »keringő-király«nál ez hogyis lehetne máskép — tele van szórva kaezér keringőkkel és sóvárgó polkákkal. A második felvonás gyönyörű keringője, mely Bécsben Girardi által énekelve a közönséget elragadta, itt is nagyon tetszett, Kassainak kétszer kellett ismételni. De valószínűleg még inkább gyújtott volna, ha Kassai helyett, ki különben oly jelesen énekelte, amennyire egyáltalán lehet az ő hangjával, más adta volna elő. A szép keringő csakis a harmadik felvonás nyitányában, a zenekar által eljátszva, jutott egészen érvényre, s megtörtént az a ritka eset a népszínházi zenekar évkönyveiben, hogy e nyitányt kétszer kellett megujráznia. A zenének teljes ellentéte az operettének zavaros, hosszadalmas és unalmas szövege, melynél legfölebb a sikamlósság emlékeztethetett arra, hogy a darab franczia vígjáték után készült. Azonban a meztelenségben mindenesetre meghaladta mintáját. A magyar fordítás a német eredeti speciális bécsi életeinek is elvette az élét. A nagy közönség jóindulattal fogadta a darabot s a zene kedvéért megbocsátott a szövegnek. Taps volt elég, s az oroszlánrész a nők közül Komáromi és Hegyi kisasszonyoknak jutott, kik közül az első a második felvonás »csókdalá«-ban szép hangjának egész üdeségét, s hálás szerepében ügyes játékát ragyogtathatta. Hegyi k. a. az első felvonás egy csinos dalában koloraturáját is bemutathatta. Egy nagy babérkoszorú, s virágokból készült lant volt jutalma, melynek párját Komáromi k. a. kapta. Solymossi nehéz szerepében kissé túlzónak tűnt fel. Az előadás különben vontatott volt, s a hosszú szünetekkel és ismétlésekkel majd 11 óráig tartott, ami még a jóból is sok lett volna egy kissé. Farsang. A február 4-diki farsangi ünnepély bizottságának irodája a nemzeti szállodában holnap reggel nyittatik meg s holnaptól kezdve a jegyek ott, adatnak ki. Már ma mindenki ez ünnepélyről beszél melyre »egész Budapest« készül. A tánczrendek, füzértánczjelvények a bálon oly díszesek lesznek, hogy szinte páratlanok. A telefon-kisérlet, mint a próbák után előre mondható, pompásan fog sikerülni. A nemzeti színházban ez este a Hunyadi Lászlót adják elő Wilméval, s ezt fogjuk hallani a vigadóban. A vigadó nagy termében tartandó színházi előadás (vígjáték, operettes Blaha asszony népdalai), valamint az élő képek próbái befejezvék. A villámvilágítás gépeit ma állíták fel a Gizella-téren. És pedig ki fog világíttatni a Gizella-tér (a Haas-palota erkélyein már el vannak helyezve a villamos lámpák), a vigadóhoz vezető utczák és a vigadó egyes helyiségei. A háziasszony, Andrássy Gyula grófné bokrétája, melyet a bizottságnak Perotti ajánlott fel hírneves trieszti kertjéből, kétszáz kaméliából fog állani, aminő óriási bokrétát aligha láttunk. Az ünnepélyre Bécsből és a vidékről is igen sokan vettek jegyet. Szóval oly ünnepély lesz ez, melyhez hasonlót Budapesten még nem rendeztek. A sárosiak piknikje ma este ment végbe az Európa termében. A Budapesten levő sárosiakból ugyanis Dessewffy Kálmán kir. kamarás, orsz. képviselő elnöklete alatt bizottság alakult, mely ma az Európában bált adott s arra meghívta a legkiválóbb budapesti társaságot. A bál oly fényes volt, a minő csak ily szorosan zártkörű mulatság lehet s azt mondhatjuk, hogy az a jó ízlés és eleganczia bálja volt. Lesz alkalmunk e mulatságra visszatérni, mely a farsang legszebb ünnepélyei között foglalhat helyet. Törvényszéki csarnok. A halálraítélt Pánczél Gábor a kerepesi úti fogház egyik czellájában töltötte el ma életének utolsó napját. Nyugodtan ül, majd néha-néha fel- s alá járkál a szobában. Igen határozottan viseli magát, s nem érzékenyült el eddig egy pillanatra sem. Két fegyveres börtönőr van mellette, s ezenkívül Szilágyi református lelkész vigasztalja. Úgy látszik, a lelkész jelenléte jó hatást gyakorol rá. Némán bólint egyes szavaira, s aztán ismét beleesik szokott közönyösségébe. Egykedvűségét még testvérei és sógora megérkezésével sem vesztette el. Nyugodtan beszélt velük a holnapi napról, s midőn azok könyekre fakadtak, vigasztalta őket. »Ne bántsatok — úgymond — ennek meg kellett lenni. Bűnt követtem el, hát meg is kell szenvednem érte.« — Testvéreit csak arra kérte, hogy mondják meg aggszüleinek, hogy ne búsuljanak miatta. Sógora Zsigmond János, dr. Poór Imre kocsisa hoszszabb ideig volt nála. Különben alig beszélt. Auguszt fogházfelügyelő megkérdezte tőle, hogy nem kíván-e valamit ? Semmit — válaszolt hidegen — csak testvéreimet és sógoromat szeretném látni, így hívták el a rokonokat. Azóta senki sem volt nála, s csak az őrök váltják fel egymást a szobában. Igen nyugodtan, csendesen viseli magát, és nem látszik félni az ítélet borzasztó végrehajtásától, mely holnap reggel hét órakor megy végbe. A kivégzés a fogház kisebbik udvarán fog végbe menni, s az akasztófát hajnalban állítják fel. Az ítélet végrehajtásánál csak a törvényes tanúk, a törvényszék kiküldöttei és a sajtó képviselői lesznek jelen. Megemlítjük még, hogy az elítéltet ma délután igen sokan akarták megnézni, azonban e kérelmet a kir. ügyészség a legújabb igazságügyminiszteri rendelet értelmében megtagadta. Pánczél védője, dr. Vaisz Sándor ügyvéd, ma a következő táviratot intézte ő Felségéhez: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb uram! A legmélyebb tiszteletteljes hódolattal járulok a legjóságosabb uralkodó zsámolya elé, hogy Pánczél Gábor védenczemért, kinek ma jön kihirdetve halálos ítélete, kegyelemért esedezzem. Védenczemnek nincs többé joga életéhez. A bíróság holnap reggeli 7 órára tűzte ki a halálitélet végrehajtását. Védői tisztem határához ért. Embertársi kötelességemet kell azonban teljesítenem, midőn minden alattvalója kegyelmes atyjának, a legjobb királynak kimeríthetlen kegyelmét kérem oly emberéletért, mely fölött a törvény hajlíthatlan szigorú palctát tört. Védenczem, bűnössége bűnbánó tudatában, önmegadó nyugalommal hallgatta a mai ítélethirdetést, és most fogadja a vallás utolsó vigaszát. — Maga a legfőbb ítélőszék ítélete kiemeli az elitélt szeplőtlen előéletét, tettének töredelmes, őszinte bevallását, bűnbánatát. Legyen a védőnek megengedve császári és apostoli királyi Felséged trónja előtt védencze érdekében igazság szerint még felemlíteni, hogy Pánczél Gábor rossz barátja, bűntársa által elcsábítva, bortól felhevülten követte el irtózatos tettét. A királyi kegyelem forrása kiapadhatlan; az ő kegyelme a törvény felett is uralkodik. Vajha e fiatal életet, melynek oltalmát a törvény reám bizta s melyet a törvény kioltani rendelt, ama végtelen kegyelem, az apostoli király e legmagasztosabb joga a megsemmisüléstől megóvná. Legalázatosabb hódolattal császári és apostoli királyi Felségednek hű alattvalója, dr. Vaisz Sándor. Szerkesztői üzenetek: N. Sz. Hol halt meg Got1 Katalin tanítónő ■ hol volt amaz érdekes temetés ? A hely nevét ön elfelejtette megírni. — Királyének. Nem adhatnók azt át valamely folyóiratnak ? — Egy öreg lutheránus. Sajnálattal láttuk, hogy már megjelent. — Csallóközi. Megnyugszik ön benne, hogy a czikket legalább felére rövidítsük ? — Kommentár kommentárhoz. Érdekes reminisczenczia, ha az adatok egybeállitója minduntalan nem szólna bele a saját megjegyzésével. Ezeket elhagyva, a czikket újra átdolgozzuk. A Pesti Napló táviratai. A delegácziók. (Ered. sürg.) BéCS, jan. 31.A magyar delegáczió négyes bizottságában ma csak a kérdések tétettek s feleletek adattak meg; a bizottságban a viták csak holnap, s tán holnapután is lesznek. A kormánypártból is többen, így Baross, Hegedűs, Csernátony hevesen támadták a hadügyminisztert s általában a boszniai közigazgatást, melyet a lázadás főokozójának mondanak. Szlávy miniszter kijelente, hogy az ujonczozás alkalmával csak történetesen tört ki a lázadás; ugyanazon szláv elemek, melyek az okkupácziónak ellentálltak, ugyanezek okozzák a mostani zavargást; a nyugalmat csak hosszabb idő, állandó viszonyok idézhetik elő. A hadügyminiszter kijelente, hogy az esetben, ha a lázadás nagyobb terjedelme nagyobb pénzösszegeket igényelne, ismét összehivatnak a delegácziók. Az ellenzék csak a kérdések megtételére szorítkozott s holnapi felszólalásaiban tiltakozni fog a diskusszió oly fordulata ellen, mintha a lázongást csak a boszniai közigazgatás rendszerezetlen volta s nem általában az okkupáczionális politika okozná. Gr. Andrássy Gyula ma hallgatott; a gróf holnap fog beszélni. A nyilvános ülésen is nagy viták várhatók. Gr. Kálnoky nyilatkozatai kedvezőleg fogadtattak; de azok nagy része, s különösen a Montenegróra s Oroszországra vonatkozó rész, titokban tartatik. Szávy ellentmondott annak, mintha a paczifikáczió után az okkupáit tartományokban megváltoztatni szándékoltatnék a közigazgatás. Bécs, jan. 31. (B. K.) A magyar delegáczió egyesült négyes albizottságának ma három órán át tartott ülésén Baross Gábor előadó által a krivoszcziei és herczegovinai katonai szituáczióra vonatkozólag nyújtott részletezések után, a delegáczió több tagja nevezetesent az ellenzék részéről kérdéseket intézett a kormányhoz a felkelés eredetének okai felől és kiterjedésére nézve. Gróf Kálnoky, Szlávy és Rylan d’t-Rhe idt közös miniszterek e felszólalásokra kimerítő válaszokat adtak. A kormány előterjesztésének érdemleges tárgyalása a holnap tartandó bizottsági ülésen fog végbemenni. Az albizottságban felvetett kérdések valószínűleg a plénumban is meg fognak a kormánynyal szemben tétetni. Bécs, január 31. A magyar delegáczió négyes egyesült albizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott. Elnök: Tisza Lajos. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky gróf külügyminiszter, Bylandt-Rheidt gr. hadügyér, Szlávy József pénzügyminiszter, Kállay és Falke osztályfőnökök, Dóczy, Mérey és Szentgyörgyi udvari tanácsosok, Pápay őrnagy, Lambert főhadbiztos és Gaal korvetta-kapitány. — A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán kormányelnök, Orczy Béla dr., Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Szende honvédelmi miniszter. Elnök az ülést megnyitván kijelenti, hogy a tanácskozás egészen bizalmas természetű s ennélfogva titoktartást kér. Baross Gábor előadó ama meggyőződését nyilvánítja, hogy a mozgalom következtében szükségessé vált csapatszaporítás a megszavazott költségvetésből nem eszközölhető, hanem rendkívüli hitelre van szükség. Ajánlja a 8 millió megszavazását, remélve, hogy az összeg okszerűen fog felhasználtatni a rend helyreállítására és a monarchia tekintélyének megóvására. Apponyi Albert gróf kész megszavazni a hitelt, és elvárja, hogy ha az összeg elégtelen lesz, a delegáczió kikerülésével nem fog intézkedés történni; ez iránt felvilágosítást kér. Szlávy pénzügyminiszter kijelenti, hogy az esetben, ha jelentékeny összeg kivántatnék, a delegácziók összehivatnak, csekélyebb költség póthitel útján fog kéretni. Pulszky kérdi, hány ezred maradt ott ? melyiket lehetett volna máshol elhelyezni ? hány zászlóalj küldetett oda ? hány ezredhez hívták be az utóbbi három évi tartalékosokat ? mily összegre rúgnak a felszerelési költségek és mi módon csoportosulnak a kiadások ? Bylandt-Rheidt gróf tüzetesen válaszol Pulszky kérdéseire, részletesen ismertetve a szükségesnek tartott katonai intézkedéseket. Előadása végén hangsúlyozta, hogy némely intézkedés, mely most már szükségesnek mutatkozik, nincs fölvéve a most kért 8 millióba; enélfogva nincs kizárva, hogy esetleg újabb hitel fog igénybe vétetni. Pulszky kielégítőnek tartván a választ, az úgynevezett rendkívüli hegyi ütegekre kér felvilágosítást, melyre nézve a miniszter nyomban kielégítő választ ad. Hegedűs a mozgalom jelen állásáról kér felvilágosítást. Fálk kérdi Szlávytól, hajlandó-e közölni bizalmasan a múlt évi november óta beérkezett valamennyi jelentést, továbbá kérdi, váljon a jelen akció alkalmával a legmagasabb állású döntőleg intézkedő egyén polgár-e vagy katona ? Hason tartalmú kérdéseket intéz Apponyi, Szilágyi és Bánffy a mozgalom keletkeztének okairól, a jelen állapotról és a szomszéd államokkal való viszonyokról. Szlávy a hozzá intézett kérdésekre válaszolva, hosszabb beszédben kimerítő ismertetést ad a forrongásban levő területen uralkodó jelen helyzetről, utána tévén, hogy a belterületi részleges mozgalmakhoz szórványosan külizgatás is társul, azonban egész határozottsággal konstatálja, hogy a szomszéd államok kormányai az izgatástól távol állanak. Csernátony kérdi, lehet-e attól tartani, hogy a mozgalom Boszniában is kitörhet ? Szlávy erre vonatkozólag nem adhat előre biztosítást, annyit azonban mondhat, hogy a mozgalom Boszniába átcsapásának meggátlására megtétettek a szükséges intézkedések. Éber Nándor kérdést tesz a hadügyérnél a mozgalom kiterjedésére és topográfiai alakzatára nézve.