Pesti Napló, 1883. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-09 / 157. szám

Egy második, habár kevésbbé érzékeny csaló­dás azon körülményben mutatkozik, hogy az összes czári kitüntetésekben, rendjel- és czímadományozá­­sokban a Lengyelországban szolgáló tisztviselőiön kívül majdnem csupán csak az orosz nemzetiségűek részesültek, míg a lengyelek és németek úgyszólván semmit sem kaptak. Ezt Apuchtin titkos tanácsos befolyásának tulajdonítják, ki midőn az illető fölter­jesztések hivatalosan kidolgoztattak, még döntő befo­lyást gyakorolt a közigazgatási ügyekre Lengyel­­országban. Mit várhatnak egyébiránt nemcsak a len­gyelek, hanem azon németek is, kik orosz-lengyel szolgálatban állanak, ha Apuchtin barátai jutnak kizárólagos uralomra, ez a Varsóban tartott koroná­zási ünnepélyek alkalmával jellemzően mutatkozott­ A diszebéd alkalmával, mely az orosz klubban tarta­tott s melyen az összes főbb katonai és polgári tiszt­viselők, élükön Krüdener báró főparancsnokkal részt vettek, ez utóbbi felköszöntést mondott a czárra. Közvetlen utána szót emelt Apuchtin osztályá­nak egyik hivatalnoka s párhuzamot vont III. Sándor és II. Katalin czárnő közt. A most koronázott czár — mondá — nemcsak láthatólag Katalin czárnőt veszi példányképül, a­ki noha német herczegnő volt, azt mondta orvosainak, vágjanak rajta eret, hogy minden német vér kifolyjon belőle s csak az orosz maradjon. Ez a doma alkalmazása érthető. De ép oly világos, minő kevés tisztelettel viseltetett szónok a czár iránt, midőn oly hangon mert róla személyének képviselője, a német Krüdener jelenlétében beszélni. Ilyen tapintatlan inszubordináczió Miklós czár alatt nem történhetett volna, így csap át Apuchtin pártja minden képzelt lojalitása mellett a forradalomba, ha a czár nem azt teszi, a­mit ő épen kíván. Fővárosi ügyek. A közélelmezési bizottság ma tárgyalta a Hu­­nyady-téri vásárcsarnok kezelési szabályait. Vitára csak a díjszabás adott alkalmat. S a m­a 1 főszámve­vő ismertette a csarnok építési költségét, (148.300 frt) ehhez jön a 7000 frt járdaköltség (mert a csarnokot járdává­ kell körülvenni), azután 1/4 évi interkaláris kamat (2000 frt), összesen 157.000 frt. Az építési költség kamatja, kezelési költség, fentartás, a Hunya­­dy-téri piac­ helypénzében beálló veszteség stb., a be­fektetési tőke törlesztése mindössze 15.783 frt évi költséget tesz ki, míg a csarnok jövedelme, föltéve, hogy minden hely az egész éven át elfoglalva lesz — csak 13.969 frt és így a defic­it mintegy 2500 frt. Kamermayer polgármester kifogásolta ezt az összeállítást, mert a járdaépítés más számlára írandó s a felügyeleti költség sem írandó egészen az árucsarnok terhére, minthogy e nélkül is szükséges ott a felügyelet. Pál Károly azt jegyzi meg, hogy a hely­ára­kat fokozatosan kellene megállapítani, a sarok­hely­ért mindenki 3—6-szörös árt is örömest fizet. K­ő­r­ö­s­i stat. igazgató tekintve azt, hogy a vidékiek számára a csarnokban 56 hely van fentart­­va, a vidékiek pedig leginkább csak hetenkint 2 nap jönnek, a heti vásárkor, egyéb napokra átengedni óhajtaná a vidékiek helyeit itteni árusoknak is. Máttyus azt hiszi, hogy a helyárak igen olcsón vannak véve és a vidékiekre nagy súlyt helyez­ni nem kell, mert a vidéknek az élelmezési programm­­ban nem ez a szerep van fentartva, hanem a nagyobb termelés. Fenyvessy Adolf több oldalról megtámadta a főszámvevő számítását, mely a polgármester megjegyzése szerint oly sötét, hogy elveszi a ked­vünket a vásárcsarnoktól. Nézete szerint a helydíjat fokozatosan kell megállapítani és a kalkulusba nem vehető fel a­ Hunyady-tér helypénzjövedelmének vesz­tesége (3000 frt), a­mi által nem fog a bizottság de­­fic­ites jövedelmezési tervvel lépni a közgyűlés elé. C­z­i­g­­­e­r Győző nem tartja az ár­uscsarnok rovására írhatónak az aszfaltjárdát. A főszámvevő szintén hozzá­járul a kihagyáshoz, mert a járda építését csakugyan a községi alap terhére is lehet írni. A bizottság ezután a befektetési költséget a járda költség levo­násával, vagyis 150,000 írtban állapította meg. Fenyvessy Adolf felveté a kérdést, hogy a Hunyady-tér mostani élelmi árusait összesen képes-e befogadni s megfelel-e a csarnok így a szükségletnek s ehhez képest lehessen-e árulni a csarnokon kívül is, vagy nem ? Neumann Frigyes az árusokat azzal kívánná a csarnokba bevonni, hogy a kívül árulás helypénzét a város emelje föl. C­z­i­g­­­e­r szerint addig, a­míg hely van a csar­nom e legfeketébb alakja, mint nevezték, »Kossuth démona«, menthetetlen lett. A »Márczius« nem tágított, még 30-ik számá­ban is azt mondja: »bizonyos kotteh­a feladatul tűzte magának a kormány azon tagjait ócsárolni, kiknek hivatalba lépése által kormányunk felvette a tisztán nemzeti és függetlenségi színezetet.« Mi ellenben mindennap nyomóbb körülménye­ket juttattunk napvilágra, hogy Madarász eltávolítá­sát a kormányból halaszthatlanná tegyük és Kossuthot a dologba avatkozástól visszatartsuk. Az én forrásaim Duschek, az árverő osztályta­nácsos, selmeczi akadémikus társam és Gönczy titkár voltak, ez utolsó a pesti leltározás és lakásnál jelen volt és azonnal látta Debreczenben az összezilálást és nagy hiányokat. Ezen források Kossuthnak is rendelkezésére álltak , kinek inkább, mint neki; de ő ráhagyta magát beszélni, hogy mindez csak pártfondorlat, s mert Ma­darászt nem tudta nélkülözni, őt — már ekkor nyil­ván — pártfogásába vette. Megjelent a márczius 25-ei ülésen, és mint mondá: mielőtt a táborba távozna, óhajtott némieket a háznak elmondani. E beszéd sok tekintetben, de különösen mint történelmi forrás igen nevezetes. Az Esti Lapok ez ülést »kimerithetlen anyagá«-nak jellemzi s erről ezeket mondják: »Vasárnapra rögtön hirdettetett ülés. Alig tud­ta fele a képviselőknek.« »Két parliamenti csempészet volt kicsinálva.« »Mint a hajdani Schicksal-Komödie-ben, két deus ex machina hullott le a képviselőház asz­talára.« Megbukott mindkettő vita nélkül. Egyikben a Márczius egy munkatársát akar­ták a képviselőházba becsempészni, megválasztva oly kerületből, melyről a ház csak másnap volt kimondandó : üres-e vagy nem abban a képvise­lőség. Másik Irányi egy indítványa. Mindkettő Kossuth jelenlétére volt számítva. Irányi felhatalmaztatni kívánta a kormányt, hogy a házat esetleg összehívassa majd Pesten, így akarta becsempészni az elnapolási jogot. Ez történt márczius 25-kén, mikor csak ápril 26-kén éjjel vettük a hírt, hogy az ellenség kivonult Pestről, és csak május 21-kén lett Budavár is vissza­szerezve. E napot megelőzőleg már homályos hírek kering­ettek a városban az országgyűlés szétosz­­latásáról. Gyanítanunk kell­, hogy az országgyűlés ellen van valami végzetes készülőben. Vasárnapra (márczius 25-kén) rögtön lett az ülés összehíva. Hallottuk, hogy az Kossuth felhívá­sára történt. Kossuth e napig a világ előtt még a kimondott békepárti programm alapján állott. Soha nyilván még nem mutatta csatlakozását a béke ellenségeihez, Ma­darász és társaihoz. Madarász ügyét a parliament vette kezébe és daczára Kossuth hatalmas pártfogásának, noha ő kijelentette a házban, hogy a kormány megtett e dologban minden előleges intézkedést, a ház nem bo­csátotta ki kezéből az ügyet, parl­amenti tagok let­tek a vizsgálattal megbízva s ezek folytatták erélye­sen működésüket. Madarász menthetetlen lett. Egyetlen mene­külés számára az lett volna, ha a parl­ament föl­oszolnék, s ez által a vizsgálat nem volna befe­jezhető. Az Irányi indítványa tehát oda czélzott, hogy az országgyűlést szét lehessen oszlatni a Pestre átté­tel ürügye alatt, ez által megakad a vizsgálat, és Madarász maradhat helyén a képviselőházban és kor­mányban. Reménylették, hogy Kossuthot rávehetik a parliament elnapolására s igy megmentik Madarászt. Láthatjuk ebből ezen emberek merészségét. Egy közkezelésben elkövetett lopás eltakará­sára eloszlatni egy parliamentet — ez példátlan volt volna a történelemben.­ Ezt belátta Kossuth is, s a mint Irányi meg­tette indítványát s ennek ellenében Ivánka Zs. ma­gára Kossuthra hivatkozott: tartja-e időszerűnek e kérdés tárgyalását? s látta az azonnal nyilatkozó reszenzust, maga Kossuth határozottan elutasította magától az Irányi által ajánlott jogot s kimondá, hogy a ház ügyeiben folyvást együtt lévén a ház, csak az maga határozhat érvényesen, a kormány pedig a felmerülő körülmények szerint fel fogja szólítani a házat intézkedésre. Ezzel az indítvány elejtetett, nokban, addig künn nem szabad árulni, így van ez Bécsben is. K­ő­r­ö­s­y József azon indítványt teszi, hogy a szabad árusítás elvének fentartásával a csarnok helyei árverés útján adassanak ki, mi­által a rentabilitás­­ is javul. Dr. Schermann főkép egészségrendőri te­kintetből kívánja, hogy az árulás csakis a csarnokban történjék. Fenyvessy Adolf kijelenti, hogy a falusi élelemárusítókat kiszorítani kívánná a piac­ról Pes­ten. A falusi ember maradjon otthon a munkánál, adja el czikkeit pesti kereskedőnek, ez árusítsa és mivel ez a nagyobb mennyiséget árul, nagyobb helydíjt is fizet­het a csarnokban.K­am­mermayer ellenben még most súlyt helyez a vidéki termelőre, mert a falusiak áru­­czikkei alacsonyabbra nyomják az árakat s az ő ki­zárásukkal csak a közvetítő kereskedést növelnék, pe­dig ez az élelem drágaságának fő oka. A csarnok helyeinek árverési kiadása pedig azért nem történhetik, mert egy-egy nagy vállalkozó monopóliumává lenne a csarnok. Ő is a csarnokban való kizárólagos árulást óhajtja. Máttyus a sza­badon árulhatás eltiltását nem javalja, valamint Kőrösy sem, a­ki hivatkozik Párisra, hol a csar­nokok körül csakúgy hemzseg a szabad ég alatt áruló. Tegyük lehetővé — úgymond — a szegény ember­nek olcsón megszerezni élelmét s igy menjen a csar­nokba csak az, a ki akar. Kamermayer igazat ad szólónak, hogy az élelmezés dolgában legjobb volna eltörülni a kövezet­­vámot, helypénzt s ingyen adni a csarnokot azoknak, a­kik legjobb és szebb minőségű czikkeket hoznak. De a költséget meg kell szerezni rá, mert a 150 ezer forintot az adózó polgárság fizeti. Pál K. azon köz­vetítő indítványt teszi, hogy a heti vásárokon szabad legyen mindenkinek árulni a piac­on, míg a többi napokon a rendes árusoknak csak a csarnokban le­gyen szabad árusítani. A helyeknek árverés útján való kiadása nem vezethet monopóliumra, ha minden bérlő csak egy fülkét bérelhet. Fuchs G. kétli, hogy a sok kézen átment czikkeket a csekély meny­­nyiséget áruló kofa olcsóbban adhatná, mint a keres­­ked . A hosszúra nyúlt vitát szavazás zárta be, a­melynek eredménye az, hogy a csarnok fakultatív használata mellett csak 3-an, ellenben a kötelező használat mellett hatan szavaztak. E szerint kimon­datott, hogy a­míg a csarnokban hely van, nem sza­bad azon kívül árulni, a hetivásárt kivéve. Ezután m­egbizatott a főszámvevő, hogy újabb jövedelmi szá­mítást tegyen a mai tanácskozás értelmében. A főv. jégügyi bizottság mai ülésén bemutat­ták a lakbérszabályzatot, melyet a város már mintegy két éve elkészített ugyan, de a belügyminisztertől csak most érkezett le, helybenhagyás nélkül, a­meny­nyiben t. i. a miniszter a szabálynak alaki részét, a lakviszonyokból származó eljárást egyszerűen töröl­tetni kívánja, mert a törvénykezési rendtartás, az eddigi pozitív törvények gondoskodnak már az ily esetekben követendő peres eljárásról is. Igen, de a város illető köreinek épen az volt a szabályalkotás­sal a czéljuk, hogy az eljárás rövidíttessék, a bizott­ság meg volt kissé akadva s azt határozta, hogy a lakbérszabály felett értekezletet fog a tárgyalás előtt tartatni, a bizottság gyakorlati, ügyvédtagjai által. Ezután a wieser örökösök folyamodása tár­gyaltatott az l°/0 városi átiratási illeték elengedése iránt. A nevezettek ugyanis örököltek egy ingatlant, a­melynek passzívái meghaladják jóval az aktívát, s így tulajdonkép csak terhet örököltek. A város ki­vetette rájuk az átírási illetéket, mit a fenti indokból elengedni kérnek. A bizottsági vélemény az, hogy jogi szempontból a folyamodásnak hely nem adható, mert az illeték nem a vételár, hanem a becsérték alapján vettetik ki s az örökösöknek szabadságukban állott a gyanús örökséget el nem fogadni. A fővárosi középítési bizottság mai ülését P­éter Antal elnöklete alatt tartotta meg­, minthogy G­e­r- J­ó­c­z­y Károly alpolgármester, a bizottság rendes elnöke, Berlinben van, hova a főváros küldte ki a kórházak tanulmá­nyozására. Éppen ezért csak a legsürgősebb ügyeket vették elő. A császári kir. parancsnokság folyamodott a tanácshoz, hogy az Újépület nagy udvarára a vízvezető csöveket beve­zethesse. A csöveket a nádor-utczáról az Újépület főkapuja alatt vezetnék be. Az összes költségeket a katonai főparancs­nokság fedezi. A bizot­ság az engedélyt megadta. A II. ker. elöljáróság előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a szövő­ utczán kőolaj lámpák állíttassanak. A bizottság elfogadta. — A Lo­­godi utczának a zergelépcsőnél leendő csatornázására a folyó évi budgetbe 3500 frt. van felvéve. A mérnöki hivatal tervei szerint l­00 írttal többe kerül a csatornázás. E költség­több­letet az okozza, hogy a mérnöki hivatal 80 méterrel nagyobb területen akarja keresztülvinni a csatornázást, mert így az egész Logodi utcza egészen csatornázva lesz. A bizottság pár­­tolólag fogja a tervet a tanácshoz felterjeszteni, azzal, hogy a költségtöbblet fedezéséről gondoskodjék. A fővárosi közmun­kák tanácsa az akáczfa utczai próba aszfaltoz­óra nézve elfo­gadta a bizottság tervét, hogy az egyik rész angol, a másik rész­ magyar aszfalttal burkoltassék be. — A X. ker. külső jász­berényi út kiér­­tésének teljes befejezésére vonatkozólag a mér­nöki hivatal terveit a biz. elfogadta. A költségek fedezése a f. évre már biztosítva van. A budapesti távirdaigazgatóság a Buda-S7.­Endre közt felállítandó távirdavonal létesítéséhez szükséges oszlopok felállításához engedélyt kér, a­mi­t a mérnöki hivatal jelentése alapján meg is adatott. A budapesti telefon igazgatóság folyamodik a fővároshoz, hogy engedtessék meg neki,hogy a Vigadó épület tet­őzet­én sodrony­tartót helyez­hessen el.A bizottság ez engedélyt­­ a mérnöki hivatal jelenté­séhez csatlakozva — nem tartja megadhatónak . A szabad­­ságharcz-szoborbizottság véleményt kér a bizottságtól az iránt, hogy a szabadságharcz-szobor hol állíttassák fel ? A szobor­bi­zottság három helyet j­lölt ki: a Gizella tért, az Oktogon tért s a Deák tért. A képzőművészeti bizottság tudvalevőleg az Ok­togon tér mellett nyilatkozott. Sztupa és Preuszner biz. tagok a Deák tér mellett szólaltak fel, B o b u­­­a az Okto­gon tér mellett. S­w­h­e­­­c­h Károly a kijelölt 3 tér közül egyi­ket sem tartja alkalmasnak a szabadságharcz-szobor felállítá­sára, mert egyikhez sem fűződik a forradalomból történelmi emlék. Ajánlja a bizottságnak, hogy az Erzsébet tér mellett nyilatkozzék, mely tér a pesti nemzetőrség tevékenységének központja volt. Végre is a bizottság szavazással döntött. A többség a Deák tér mellett szavazott. A Gizella térre nem sza­vazott senki. Különfélék. Napirend: június 9. Naptár: Szombat, június 9. Róm. kath.: Primus és Felicián. Prot.: Primus és Felicián. Görög-orosz : (május 28.) Bellád, Niczet. Zsidó : (szíván 4.) Sabbat 6. perek. — Nap­kel 4 óra 3 percz, nyugszik 7 óra 55 perez. — Hold kel 8 óra 43 perez reggel, nyugszik 10 óra 48 perez este. V­allás- és közoktatásügyi miniszter fogad d. u. 1—2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A budapesti kereskedő if­jak társulatának jótékonyczélu tánczvigalma a városligeti Klemens-féle helyi­ségben. Egyetemi növénykert (üllői­ úton) nyitva van naponkint délelőtt 7—17 és délután 2—7 óráig ünnep- és va­sárnapok kivételével. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: képtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár du. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e.9 — d. u. 1. A N­­at k­er­t nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránként. Csász­árfürdőbe hajó indul óránként. Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik: Az aldunai agyon­szabályozás. — A tárczában: Az orgonavirág. — Közgazdaság: Értéktőzsdei heti szemle. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Buda­pesti Közlönyből. — Hajóforgalom. — Idegenek Bu­dapesten. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Bu­dapesten jún. 7. — Börzei táblázatok. — Ő Felsége legfelsőbb határozata értelmében a kassai székesegyház restaurálásán évek óta dolgoz­nak és erre a vallásalap, Kassa város és a kassai püs­pökség szubvenczióját használják föl. A czév, melyre a vallásalap által a megfelelő összegek utalványoz­talak, kif­­ezetten a székesegyház déli előcsarnoká­nak elkészítése volt, miután ezen munka a jövő évben, legkésőbb 1885. elején be lesz fejezve, ezzel a restau­rálási munkák ez időre befejezetteknek tekinthetők. Mivel azonban ily nagy építménynél folyton fentar­­tási munkálatok szükségesek, a közoktatási miniszter — a­mint értesülünk — bizottságot küldött ki, mely­nek feladata lesz legközelebb meghatározni, mely összegek legalább is szükségesek ezen munkálatokra. A restaurálási munkák hirtelen beszüntetéséről szó sem volt. — Amadeo aoszta herczeg, az olasz király fivé­re, a volt spanyol király, ki tudvalevőleg trónjáról lemondott, a moszkvai czárkoronázás alkalmával az olasz királyt képviselte. A herczeg oroszországi útjá­­ból visszatérőben ma délután fővárosunkba érkezett. A herczeg külön vonaton jött. Útközben legtovább időzött Varsóban, s aztán az északi vaspályán foly­tatta útját. A herczeg külön vonata, mely d. e. 11 óra 10 perczkor indult el Marcheggből, d. u. 3 óra 51 perczkor érkezett meg az osztrák-magyar államvasút pályaudvarába. A külön vonatot, mely egy szalon, három első osztályú és két podgyászkocsiból állott, az osztrák-magyar államvasút vonalán L­e­i­t­n­e­r felügyelő vezette. A­ pályaudvarban Thaisz Elek főkapitány, Hübner, az osztrák-magyar államvasút főfelügyelője és Littmann budapesti állomásfőnök és felügyelő várták a herczeget. Mikor a vonat be­robogott, az udvari kalauz kinyitotta a herczeg szalon­kocsijának ajtaját, s a herczeg, ki barnásszürke rövid utazókabátot, ugyanilyen szinű mellényt és nadrágot, és barna kalapot viselt, könnyedén kiugrott a kocsi­ból. Igen rokonszenves jelenség, a középtermetnél valamivel magasabb. Beretvált, erősen napbarní­tott arczának igen határozott jelleget kölcsönöz ha­­lmas barna bajusza. A herczeg átment az ud­vari várótermen, kíséretével együtt bérkocsiba ült, és az Angol királynő szállóba hajtatott. Kísére­tében vannak: marchese Dragonetti és Colombiano gr. hadsegédek, Maggiore de Sonnar, Colonna hy parancsőrtiszt, továbbá egy udvarmester, egy komor­nyik, egy utazási marsall, egy udvari kalauz, egy udvari fullajtár és két bérruhás szolga. A herczeg inkognito utazván, az olasz konzulátus részéről fo­gadtatás nem történt. A herczeg és kísérete öt bérko­csin foglalt helyet, utánuk pedig nagy málhás kocsi dübörgött. Az Angol királynő kapujában Marsh­all vendéglős fogadta a vendéget, ki a vendéglő első emeletén hat szobában lakik. Kíséretének pedig öt szoba van fentartva. Minden szoba a Deák Ferencz­­utczára néz; a herczeg szalonja erkélyes.­­ A herczeg megérkezése után rögtön a Diana für­dőbe hajtatott, megfürdött, s aztán egyik had­segéde kíséretében kétszer végigsétált a korzón. Mondják, hogy a korzóról kínálkozó pompás kilátás igen meglepte és hogy nagy elragadtatással nyilat­kozott Budapest szépségéről. A herczeg hat óra előtt ment haza s kérdezősködött, hogy operát adnak-e elő a nemzeti színházban. Hét órakor volt az ebéd, a kö­vetkező menü­vel: Consomme régence. Hors d’hoevre. Stirl sauce renaissance. Bélévé. Seile de chevreuil a hongroise. Entrée. Chand-froid de mauviette. Légiimé. Asperges en branches. Boti. I-’ '3 Poulard de truffe. . . Saladé. Entremets. Glace au fruits. Fromage. Dessert. Fraisseau sucré. — Tisza miniszterelnök ma este elutazott Geszt­re, honnan a jövő hét közepén tér vissza Budapestre. — Gr­óf Szapáry Gyula pénzügyminiszter az egész nyáron át Budapesten marad és csak júliusban fog hosszabb ideig taksonyi birtokain tartózkodni, de ott is vezetendi minisztériuma ügyeit. — Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter holnap Szász Ká­roly miniszteri tanácsos kíséretében hosszabb útra , Felső-­Magyarországba indul és Szathmár, Huszt, M.-Sziget, Munkács, Ungvár, Kassa városokat érint­ve, megszemléli az iskolákat és tanintézeteket. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter B­o­r­o­s­s Bálint orsz. képviselő és Szász Károly miniszteri tanácsos kíséretében holnap reggel 9 óra­kor az újszászi vonalon Szatmárra utazik, hol az is­kolákon kívül az összes közintézeteket is meg fogja látogatni. Szathmár városa a miniszter ünnepélyes fogadtatására már megtette intézkedéseit. A minisz­ter szombat este és vasárnap egész napon át ott ma­rad. Hétfőn, 11-én M.-Szigetre indul, honnan egy napi időzés után Ungvárra, utóbb Kassára utazik. — Le Noir­ur, a szliácsi fürdő tulajdonosa, a für­dőben két beteges, szerényebb viszonyú író vagy mű­vész részére díjtalan lakást és fürdő használatot ajánlott fel; az e feletti rendelkezést az írók és Művészek Társaságára bízta. Midőn a társaság ezért a nyilvánosság terén is Le Noir urnak köszönetet mond, felhívja az írókat és művészeket, kik az emlí­tett ajánlatra reflektálnak, hogy e tárgyban Feleki Miklós alelnökkel lépjenek érintkezésbe. — A budapesti egyetemen ma volt a rektorvá­lasztás. A két jelölt: T­é­­­f­i Iván és Szabó József, egyenlő szavazatot kapott. A közoktatási miniszter fog tehát dönteni, ki valószínűleg a régibb tanárt fog­ja kinevezni. — A tolna megyei régészeti és történelmi társa­ság alakuló gyűlését f. hó 26-án d. e. 10 órakor tartja Sregzárdon, a megyeház nagytermében. Üdvö­zöljük és a közönség pártfogoló figyelmébe ajánljuk az uj közművelődési intézetet. Budapesten aláírások eszközölhetők Eötvös Károly Lajos egyl. jegyzőnél (Koronaherczeg­ utcza 7. sz. I. em.) Alapitó tag, ki egyszer mindenkorra legalább 25 frtot, pártoló tag, ki 3 éven át 1 — 1 forint dijat fizet. — A helyi hajók mától kezdve következőleg köz­lekednek : a vámház és Újpest között hétköznap reg­geli 5 órától esti 9 óráig, a vámház és Újpest között vasár- és ünnepnapokon reggeli 5 órától esti 10 óráig, az eskütérről a Margit-sziget alsó kikötő hídjához reggeli 61/2 órától esti 9­1/2 óráig, a Margit-szigetről az eskütérig reggeli 7 órától esti 10 óráig. Azon na­pokon pedig, midőn a szigeten katonai zenekar ját­szik, és pedig : kedden, csütörtökön és szombaton, to­vábbá minden vasár- és ünnepnapon, az eskütértől a Margit-sziget alsó kikötő-hidjához esti 10x/2 óráig s innen vissza esti 11 óráig­. — Az 1883. évi XXXV. törvényczikkel az 1880. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás sze­rint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fede­zéséről a hivatalos lap mai száma közli. — Arad városa, szép levél kíséretében, brillian­­tos gyűrűt küldött Kaufman Izidor aradi születésű festőnek, ki Asztalos és Boczkó arczképeit díjtalanul festő Arad város gyülésterme számára. — Dúsgazdag menyasszony. A berlini előkelő világban sokat beszélnek jelenleg Branicka grófnő­nek Radzivill György herczeggel való eljegyzéséről. A vőlegény Radzivill Antal herczegnek, a német császár főhadsegédének 23 éves fia, a menyasszony pedig egyike Európa leggazdagabb örökösnőinek. Branicka grófnő évi jövedelme két millió rubelre rúg. — Abbáziában, mint Fiuméból írják, az idén csak egy 60 szobás vendéglőt építtet a déli vasúttár­saság a templom mellé. A Chorinski-villa az idén csak helyreállíttatott, jövőre azonban — több száz­ezer forintnyi költséggel — fürdőházzá fog átalakít­tatni. Abbáziában jelenleg minden lakható helyiség el van foglalva. — A jezsuiták, mint említve volt, Portoréban 4000 frton megvették az apáczáktól a Frangipane­­féle kastélyt s azt egy emelettel magasabbra építeni szándékoznak. Az épület terve már elkészült és né­hány jezsuita már be is költözött a kastélyba. — A fiumei Whitehead-féle torpedógyár munká­sai közt a strike már véget ért. — Egy nihilista proklamáczió. A Narodnaja Tolja, ismert nihilista lap egy újabb száma jelent meg tizenegy oldalnyi terjedelemben, meglehetős gyarlan kiállítva. A­ szám a párt­­vándor­nyomdá­jában készült s hosszú manifesztumot tartalmaz a czár koronázása alkalmából. Az okmány a legélesebb hangon van tartva s kiemeli, hogy a nihilisták sem­miféle merényletet nem terveztek a koronázás alkal­mából a czár ellen. A forradalmárok semmi jelentő­séget a koronázásnak nem tulajdonítanak, de annyira még­sem akarják ignorálni, hogy véleményöket ki ne fejezzék. A koronázás hosszú elhalasztása azt bizonyítja, hogy a forradalmi párt Oroszor­szágban jelentőségre tett szert. Nemcsak a dina­mit, hanem erkölcsi ereje miatt is számba veszik. A kormány sem előre, sem hátra nem tud menni. A zsidó hajszok a Visztulától a Donig nemcsak gazda­sági, hanem politikai jelleggel is bírtak s Oroszor­szág belsejében a nép verekedései a tisztekkel és rend­őrökkel, a hivatalnokok bántalmazása, gyújtogatások is kisérték. A szocziális eszme keringett annyira a hadseregben s a fegyelem annyi megsértése soha­sem fordult elő, mint most. Gurko egy terjedel­mes emlékirata, melyet nemrég hozott Pétervárra, azt a nézetet fejezi ki, hogy őszszel ismét zsidó haj­szok várhatók, s hogy a birodalom egész déli része forrongásban van s forradalmi szellemben van meg­dolgozva. Igen, sohasem hittünk annyira egy komoly néptiltakozás lehetőségében, mint épen most, a lát­szólagos csönd idejében. A tudat, hogy a forradal­márok első­sorban a szabad népakarat s az ország harczosai, mindinkább további elterjedést nyer min­den propaganda nélkül s igazán csak a koronázás után fog terjedni, mihelyt a nép tisztában lesz vele, hogy javára mi sem történik. — A fecskék boszúja. A napokban Klagenfurt­ban sokan egy igen érdekes jelenetet láttak. Harcz, még­pedig elkeseredett harcz folyt a létért fecskék és egy veréb között. Az új takarékpénztári épület déli sarkán az első emelet párkányzata alatt négy fecske­fészek van. Az egyik fészket, mialatt a fecskepár tá­vol volt, egy veréb foglalta el. A fecskék erőszakkal igyekeztek a hívatlan vendéget elriasztani, de minden fáradozásuk kárba veszett. Erre a fecskepár eltűnt, de néhány pillanat múlva ismét megjelent 10—12 idegen fecske kíséretében. A fecskék mindegyikének szájában egy kis sár volt. Az anyagot a fészekre il­lesztették s ha elfogyott, újra hozták. Nehány percz múlva a hívatlan veréb be volt falazva a fészekbe s hiába igyekezett onnan kimenekülni. Csakis csőrével vájhatott kis lyukat. Teste a fészekben maradt s tolakodásáért éhhalállal lakott. A fészek még most is ott csüng s a verébfej lóg ki belőle. — Heine házaséletéről. Weill Sándor, ki tizenöt éven át igen benső barátságban állott Heinevel, »Souvenirs intimes d’Henri Heine« czim alatt egy igen érdekes könyvet irt, mely a párisi Dentu czégnél a napokban jelent meg. E munka azt mutatja, hogy Heine ép oly szerencsétlen volt nejének, mint kebel, barátjának megválasztásában. Weill, a jóbarát, tüze­tesen elbeszéli, miként szöktette meg Heine Matildját egy keztyakereskedésből, ahol Mat­ árusítónő volt. Miután Heine meghódította hot, ez másnap kijelentette neki, hogy azért ■ tetta Heinet, mert hallotta, hogy a németek hivebbek, mint a francziák. Heine megvette őt, is megvette Heinet és Heine most már sen az övé örökre. Matiki Weill állítása mint csak szobaleányával tudott megférni, női nem voltak . Nem is volt féltékeny, megtűrte férje szeretőit a házban. Minden gyakoriak voltak a veszekedések s ezek mindig kedéssel végződtek. »Időnkint, — igy ir ! — azt mondá nekem Heine: Megint meg vernem a feleségemet.« A feleség rendesen hétfő jött ki. Ha Heine verekedő kedvében volt,­­ lebocsátotta a függönyöket és gyenge ökleivel M­J szép vállait ütlegelte s folyton igy kiáltott: azért a szóért, ezt ezért a gonoszságodért kar Matild sokkal erősebb volt, mint Heine, de hagyta magát ütni; csak sirt és ezt kiabálta : I tett oly férjet, ki feleségét üti. Weill, jöjjön sej­kemre! Heine erre nevetett és tovább ütötte Mati Ha Matild megsokalta az ütlegeket, a földre ve magát és magához rántotta le férjét, ki ekkor nagyon gyenge volt, így dulakodva henteregt a szőnyegen, mi­közben Matild folyton ordított, azután mind a kettő megelégelte a dolgot, kibe telt és a béke dija rendesen egy kalap, egy kő vagy köpeny volt, melyet Matild ajándékul kapot­t Halál a bíróság előtt. Kiss József a ügyvéd jun. 5-én a déli órákban éppen tárgya folytatott a járásbiró előtt, midőn karszékében kiáltással hátrahanyatlott. A 75 éves vérmes­em szélhüdés érte. Eljegyzések, esküvők. A következő eljegyzési jelentés adatott ki: végjártó János és Sényi Gizella örömmel tudat Ilma leányuknak Sarlay Ferencz úrral, néhai Sár Lajos és neje Simon Ilka úrnő fiával mai napon­­ tént eljegyzését. Bagolyvár, 1883. jun. 2-án. Halálozás. Dank Alajos, nagyérdemű polgár 65 . korában jun. 5-én Aradon elhunyt. A Landauer-féle betörés. A Landauer-féle betörés bűnügyében, ha i­­zak azon részletek, melyeket különben teljesen me­gizható forrásból veszünk, szenzácziós és igazán rer kívüli fordulat állott be. Olvasóink emlékeznek rá hogy a betörés elkövetésekor a bűnügygyel egy oly, előkelő nevű, sok pénzzel rendelkező urat is össz köttetésbe hoztak, ki kalandjaival és csinjeivel Eur­paszerte sok port vert föl, s már több ízben csak legmerészebb szökéssel szabadult meg a rendő közegek kezéből. A betörés idején barátnőjével, eg angol hölgygyel itt tartózkodott Budapesten s reg­­yes viszonya Poschpischilhez már akkor magár vonta a hatóság figyelmét. Mivel azonban akiro Poschpischil nem vallott s a tettességet sehogysem lehetett rábizonyítani, természetesen még kevésbé lehetett úri barátja és pártfogója ellen a büntenyti eljárást megindítani. Most azonban Poschpischil tö­redelmesen vall s nagyérdekű felvilágosításokat adós úri barátjának szerepléséről. Elmondotta, hogy a be­törés eszméje tőle ered, hogy annak egész tervét legkisebb részletekig ő dolgozta ki, hogy e végből ál­ruhában külföldinek adva ki magát, nyolcz nappa előbb Landauer üzleti helyiségében is megfordult s hogy tehát Poschpischil és társai, mint közvetlen tet­tesek, csak úri pártfogójuk szoros utasításai szerint jártak el. Elbeszélte továbbá, hogy nagyúri pártfo­gójának Budapesten különböző nevek alatt egyszerre mindig három lakása volt, néha egy éjjel is megfor­dult mind a háromban, de mindenütt máskép öltözve arczát elváltoztatva jelent meg. Az ételeket a rejté­lyes bűnszerző igen gyakran Poschpischil kávéméré­sében töltötte, még­pedig közönséges kőműves legény­nek öltözve. Mindezekre nézve Poschpischil nagyér­dekű bizonyítékokat szolgáltatott a rendőrség kezébe. Poschpischil tudvalevőleg legutóbb ötven­forintos ál­lamjegy hamisítás miatt fogatott el. Ez a bűn­tény is némi összeköttetésben áll a rejtélyes bűnszer­­zővel, ki csakhamar a Landauer ügybeli vizsgálat megszüntetése után elutazott Budapestről s azóta nyomtalanul eltűnt. Valami álnév alatt, melyből ren­desen egész tuc­at szokott nála készletben lenni, lap­pangott valahol, de a rendőrség, mely különben nem is kereste, nem tudta hol. Most azonban, mint érte­sülünk, nyomában vannak s nem fogja többé kikerülni leálczárását és megérdemelt büntetését. Ugyanis ke­véssel Poschpischil elfogatása előtt, ehhez levelet irt, melyben utasította, hogy bizonyos elzálogosított ékszerek után, melyek szintén valami lopásból erednek, az esedékes kamatot mindenesetre kifi­zesse, mert különben nagy bajba keveredhetnek. Poschpischil meg is akarta fizetni a kamatot, csak­hogy nem birt pénzt szerezni s ötven forintosok ha­misításával próbált szerencsét, de tudvalevőleg rajta vesztett. Most Szemerád s a többi tettesek elfogatása és vallomásai után Poschpischil is vallott s a rendőr­ség kezébe került az illető levél is, melynek írója pon­tosan megirta külföldi lakczimét. E­czim szerint Angliában tartózkodik. Elfogatása és hazaszállítása iránt a fővárosi rendőrség már megtette a kellő in­tézkedéseket. A betörés végrehajtásáról a tettesek vallomásai alapján a következőket írhatjuk: Poschpischil Antal, Szemerád József és Antal, Foltin és Szvoboda 1881. év október 21-ének éjjelén pontban 12 órakor, előre megbeszélt terv szerint megjelentek a váczi-köruti Landauer-féle gyár előtt. Ott egyikök a kőfalon bemászott, a kaput kinyitotta és társait bebocsátotta az udvarra. Négyen mentek be, mig Szvoboda a kapu előtt az utczán maradt őr­nek. Az udvaron levők közül egy a háztetőre mászott s onnan kémlelt a szomszédos házakba, hárman pedig behatoltak a szobába, melyben a Wiese-féle pénz­szekrény állott, ott az asztalon állólámpát meggyujtot­­ták s azután a pénzszekrényt helyéből kiemelve, élére fordítva, lassan kiczipelték a szobából, majd alára­kott fahengereken legurították a pinczébe. A pinczéből az egyik tettes felment az udvarra őrnek, a másik kettő pedig hozzá fogott a pénzes szekrény feltöréséhez. Egyikük egy kővágó baltával a szekrény hátulját bezúzta, a másik a támadt nyílá­son benyúlt, a pénzt kivette s aztán fölmentek az ud­varra, hol a háztetőn és az udvaron őrködök hozzájok csatlakozván, egészen gyanútlanul kiléptek az utczára. Itt nagy meglepetésekre azt tapasztalták, hogy a ka­pu előtt őrt állós Szvoboda, a rablás véghez vitele alatt

Next