Pesti Napló, 1883. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-09 / 157. szám
Egy második, habár kevésbbé érzékeny csalódás azon körülményben mutatkozik, hogy az összes czári kitüntetésekben, rendjel- és czímadományozásokban a Lengyelországban szolgáló tisztviselőiön kívül majdnem csupán csak az orosz nemzetiségűek részesültek, míg a lengyelek és németek úgyszólván semmit sem kaptak. Ezt Apuchtin titkos tanácsos befolyásának tulajdonítják, ki midőn az illető fölterjesztések hivatalosan kidolgoztattak, még döntő befolyást gyakorolt a közigazgatási ügyekre Lengyelországban. Mit várhatnak egyébiránt nemcsak a lengyelek, hanem azon németek is, kik orosz-lengyel szolgálatban állanak, ha Apuchtin barátai jutnak kizárólagos uralomra, ez a Varsóban tartott koronázási ünnepélyek alkalmával jellemzően mutatkozott A diszebéd alkalmával, mely az orosz klubban tartatott s melyen az összes főbb katonai és polgári tisztviselők, élükön Krüdener báró főparancsnokkal részt vettek, ez utóbbi felköszöntést mondott a czárra. Közvetlen utána szót emelt Apuchtin osztályának egyik hivatalnoka s párhuzamot vont III. Sándor és II. Katalin czárnő közt. A most koronázott czár — mondá — nemcsak láthatólag Katalin czárnőt veszi példányképül, aki noha német herczegnő volt, azt mondta orvosainak, vágjanak rajta eret, hogy minden német vér kifolyjon belőle s csak az orosz maradjon. Ez a doma alkalmazása érthető. De ép oly világos, minő kevés tisztelettel viseltetett szónok a czár iránt, midőn oly hangon mert róla személyének képviselője, a német Krüdener jelenlétében beszélni. Ilyen tapintatlan inszubordináczió Miklós czár alatt nem történhetett volna, így csap át Apuchtin pártja minden képzelt lojalitása mellett a forradalomba, ha a czár nem azt teszi, amit ő épen kíván. Fővárosi ügyek. A közélelmezési bizottság ma tárgyalta a Hunyady-téri vásárcsarnok kezelési szabályait. Vitára csak a díjszabás adott alkalmat. S a ma 1 főszámvevő ismertette a csarnok építési költségét, (148.300 frt) ehhez jön a 7000 frt járdaköltség (mert a csarnokot járdává kell körülvenni), azután 1/4 évi interkaláris kamat (2000 frt), összesen 157.000 frt. Az építési költség kamatja, kezelési költség, fentartás, a Hunyady-téri piac helypénzében beálló veszteség stb., a befektetési tőke törlesztése mindössze 15.783 frt évi költséget tesz ki, míg a csarnok jövedelme, föltéve, hogy minden hely az egész éven át elfoglalva lesz — csak 13.969 frt és így a deficit mintegy 2500 frt. Kamermayer polgármester kifogásolta ezt az összeállítást, mert a járdaépítés más számlára írandó s a felügyeleti költség sem írandó egészen az árucsarnok terhére, minthogy e nélkül is szükséges ott a felügyelet. Pál Károly azt jegyzi meg, hogy a helyárakat fokozatosan kellene megállapítani, a sarokhelyért mindenki 3—6-szörös árt is örömest fizet. Kőrösi stat. igazgató tekintve azt, hogy a vidékiek számára a csarnokban 56 hely van fentartva, a vidékiek pedig leginkább csak hetenkint 2 nap jönnek, a heti vásárkor, egyéb napokra átengedni óhajtaná a vidékiek helyeit itteni árusoknak is. Máttyus azt hiszi, hogy a helyárak igen olcsón vannak véve és a vidékiekre nagy súlyt helyezni nem kell, mert a vidéknek az élelmezési programmban nem ez a szerep van fentartva, hanem a nagyobb termelés. Fenyvessy Adolf több oldalról megtámadta a főszámvevő számítását, mely a polgármester megjegyzése szerint oly sötét, hogy elveszi a kedvünket a vásárcsarnoktól. Nézete szerint a helydíjat fokozatosan kell megállapítani és a kalkulusba nem vehető fel a Hunyady-tér helypénzjövedelmének vesztesége (3000 frt), ami által nem fog a bizottság deficites jövedelmezési tervvel lépni a közgyűlés elé. Cziger Győző nem tartja az áruscsarnok rovására írhatónak az aszfaltjárdát. A főszámvevő szintén hozzájárul a kihagyáshoz, mert a járda építését csakugyan a községi alap terhére is lehet írni. A bizottság ezután a befektetési költséget a járda költség levonásával, vagyis 150,000 írtban állapította meg. Fenyvessy Adolf felveté a kérdést, hogy a Hunyady-tér mostani élelmi árusait összesen képes-e befogadni s megfelel-e a csarnok így a szükségletnek s ehhez képest lehessen-e árulni a csarnokon kívül is, vagy nem ? Neumann Frigyes az árusokat azzal kívánná a csarnokba bevonni, hogy a kívül árulás helypénzét a város emelje föl. Cziger szerint addig, amíg hely van a csarnom e legfeketébb alakja, mint nevezték, »Kossuth démona«, menthetetlen lett. A »Márczius« nem tágított, még 30-ik számában is azt mondja: »bizonyos kotteha feladatul tűzte magának a kormány azon tagjait ócsárolni, kiknek hivatalba lépése által kormányunk felvette a tisztán nemzeti és függetlenségi színezetet.« Mi ellenben mindennap nyomóbb körülményeket juttattunk napvilágra, hogy Madarász eltávolítását a kormányból halaszthatlanná tegyük és Kossuthot a dologba avatkozástól visszatartsuk. Az én forrásaim Duschek, az árverő osztálytanácsos, selmeczi akadémikus társam és Gönczy titkár voltak, ez utolsó a pesti leltározás és lakásnál jelen volt és azonnal látta Debreczenben az összezilálást és nagy hiányokat. Ezen források Kossuthnak is rendelkezésére álltak , kinek inkább, mint neki; de ő ráhagyta magát beszélni, hogy mindez csak pártfondorlat, s mert Madarászt nem tudta nélkülözni, őt — már ekkor nyilván — pártfogásába vette. Megjelent a márczius 25-ei ülésen, és mint mondá: mielőtt a táborba távozna, óhajtott némieket a háznak elmondani. E beszéd sok tekintetben, de különösen mint történelmi forrás igen nevezetes. Az Esti Lapok ez ülést »kimerithetlen anyagá«-nak jellemzi s erről ezeket mondják: »Vasárnapra rögtön hirdettetett ülés. Alig tudta fele a képviselőknek.« »Két parliamenti csempészet volt kicsinálva.« »Mint a hajdani Schicksal-Komödie-ben, két deus ex machina hullott le a képviselőház asztalára.« Megbukott mindkettő vita nélkül. Egyikben a Márczius egy munkatársát akarták a képviselőházba becsempészni, megválasztva oly kerületből, melyről a ház csak másnap volt kimondandó : üres-e vagy nem abban a képviselőség. Másik Irányi egy indítványa. Mindkettő Kossuth jelenlétére volt számítva. Irányi felhatalmaztatni kívánta a kormányt, hogy a házat esetleg összehívassa majd Pesten, így akarta becsempészni az elnapolási jogot. Ez történt márczius 25-kén, mikor csak ápril 26-kén éjjel vettük a hírt, hogy az ellenség kivonult Pestről, és csak május 21-kén lett Budavár is visszaszerezve. E napot megelőzőleg már homályos hírek keringettek a városban az országgyűlés szétoszlatásáról. Gyanítanunk kell, hogy az országgyűlés ellen van valami végzetes készülőben. Vasárnapra (márczius 25-kén) rögtön lett az ülés összehíva. Hallottuk, hogy az Kossuth felhívására történt. Kossuth e napig a világ előtt még a kimondott békepárti programm alapján állott. Soha nyilván még nem mutatta csatlakozását a béke ellenségeihez, Madarász és társaihoz. Madarász ügyét a parliament vette kezébe és daczára Kossuth hatalmas pártfogásának, noha ő kijelentette a házban, hogy a kormány megtett e dologban minden előleges intézkedést, a ház nem bocsátotta ki kezéből az ügyet, parlamenti tagok lettek a vizsgálattal megbízva s ezek folytatták erélyesen működésüket. Madarász menthetetlen lett. Egyetlen menekülés számára az lett volna, ha a parlament föloszolnék, s ez által a vizsgálat nem volna befejezhető. Az Irányi indítványa tehát oda czélzott, hogy az országgyűlést szét lehessen oszlatni a Pestre áttétel ürügye alatt, ez által megakad a vizsgálat, és Madarász maradhat helyén a képviselőházban és kormányban. Reménylették, hogy Kossuthot rávehetik a parliament elnapolására s igy megmentik Madarászt. Láthatjuk ebből ezen emberek merészségét. Egy közkezelésben elkövetett lopás eltakarására eloszlatni egy parliamentet — ez példátlan volt volna a történelemben. Ezt belátta Kossuth is, s a mint Irányi megtette indítványát s ennek ellenében Ivánka Zs. magára Kossuthra hivatkozott: tartja-e időszerűnek e kérdés tárgyalását? s látta az azonnal nyilatkozó reszenzust, maga Kossuth határozottan elutasította magától az Irányi által ajánlott jogot s kimondá, hogy a ház ügyeiben folyvást együtt lévén a ház, csak az maga határozhat érvényesen, a kormány pedig a felmerülő körülmények szerint fel fogja szólítani a házat intézkedésre. Ezzel az indítvány elejtetett, nokban, addig künn nem szabad árulni, így van ez Bécsben is. Kőrösy József azon indítványt teszi, hogy a szabad árusítás elvének fentartásával a csarnok helyei árverés útján adassanak ki, miáltal a rentabilitás is javul. Dr. Schermann főkép egészségrendőri tekintetből kívánja, hogy az árulás csakis a csarnokban történjék. Fenyvessy Adolf kijelenti, hogy a falusi élelemárusítókat kiszorítani kívánná a piacról Pesten. A falusi ember maradjon otthon a munkánál, adja el czikkeit pesti kereskedőnek, ez árusítsa és mivel ez a nagyobb mennyiséget árul, nagyobb helydíjt is fizethet a csarnokban.Kammermayer ellenben még most súlyt helyez a vidéki termelőre, mert a falusiak áruczikkei alacsonyabbra nyomják az árakat s az ő kizárásukkal csak a közvetítő kereskedést növelnék, pedig ez az élelem drágaságának fő oka. A csarnok helyeinek árverési kiadása pedig azért nem történhetik, mert egy-egy nagy vállalkozó monopóliumává lenne a csarnok. Ő is a csarnokban való kizárólagos árulást óhajtja. Máttyus a szabadon árulhatás eltiltását nem javalja, valamint Kőrösy sem, aki hivatkozik Párisra, hol a csarnokok körül csakúgy hemzseg a szabad ég alatt áruló. Tegyük lehetővé — úgymond — a szegény embernek olcsón megszerezni élelmét s igy menjen a csarnokba csak az, a ki akar. Kamermayer igazat ad szólónak, hogy az élelmezés dolgában legjobb volna eltörülni a kövezetvámot, helypénzt s ingyen adni a csarnokot azoknak, akik legjobb és szebb minőségű czikkeket hoznak. De a költséget meg kell szerezni rá, mert a 150 ezer forintot az adózó polgárság fizeti. Pál K. azon közvetítő indítványt teszi, hogy a heti vásárokon szabad legyen mindenkinek árulni a piacon, míg a többi napokon a rendes árusoknak csak a csarnokban legyen szabad árusítani. A helyeknek árverés útján való kiadása nem vezethet monopóliumra, ha minden bérlő csak egy fülkét bérelhet. Fuchs G. kétli, hogy a sok kézen átment czikkeket a csekély menynyiséget áruló kofa olcsóbban adhatná, mint a keresked . A hosszúra nyúlt vitát szavazás zárta be, amelynek eredménye az, hogy a csarnok fakultatív használata mellett csak 3-an, ellenben a kötelező használat mellett hatan szavaztak. E szerint kimondatott, hogy amíg a csarnokban hely van, nem szabad azon kívül árulni, a hetivásárt kivéve. Ezután megbizatott a főszámvevő, hogy újabb jövedelmi számítást tegyen a mai tanácskozás értelmében. A főv. jégügyi bizottság mai ülésén bemutatták a lakbérszabályzatot, melyet a város már mintegy két éve elkészített ugyan, de a belügyminisztertől csak most érkezett le, helybenhagyás nélkül, amenynyiben t. i. a miniszter a szabálynak alaki részét, a lakviszonyokból származó eljárást egyszerűen töröltetni kívánja, mert a törvénykezési rendtartás, az eddigi pozitív törvények gondoskodnak már az ily esetekben követendő peres eljárásról is. Igen, de a város illető köreinek épen az volt a szabályalkotással a czéljuk, hogy az eljárás rövidíttessék, a bizottság meg volt kissé akadva s azt határozta, hogy a lakbérszabály felett értekezletet fog a tárgyalás előtt tartatni, a bizottság gyakorlati, ügyvédtagjai által. Ezután a wieser örökösök folyamodása tárgyaltatott az l°/0 városi átiratási illeték elengedése iránt. A nevezettek ugyanis örököltek egy ingatlant, amelynek passzívái meghaladják jóval az aktívát, s így tulajdonkép csak terhet örököltek. A város kivetette rájuk az átírási illetéket, mit a fenti indokból elengedni kérnek. A bizottsági vélemény az, hogy jogi szempontból a folyamodásnak hely nem adható, mert az illeték nem a vételár, hanem a becsérték alapján vettetik ki s az örökösöknek szabadságukban állott a gyanús örökséget el nem fogadni. A fővárosi középítési bizottság mai ülését Péter Antal elnöklete alatt tartotta meg, minthogy Ger- Jóczy Károly alpolgármester, a bizottság rendes elnöke, Berlinben van, hova a főváros küldte ki a kórházak tanulmányozására. Éppen ezért csak a legsürgősebb ügyeket vették elő. A császári kir. parancsnokság folyamodott a tanácshoz, hogy az Újépület nagy udvarára a vízvezető csöveket bevezethesse. A csöveket a nádor-utczáról az Újépület főkapuja alatt vezetnék be. Az összes költségeket a katonai főparancsnokság fedezi. A bizotság az engedélyt megadta. A II. ker. elöljáróság előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a szövő utczán kőolaj lámpák állíttassanak. A bizottság elfogadta. — A Logodi utczának a zergelépcsőnél leendő csatornázására a folyó évi budgetbe 3500 frt. van felvéve. A mérnöki hivatal tervei szerint l00 írttal többe kerül a csatornázás. E költségtöbbletet az okozza, hogy a mérnöki hivatal 80 méterrel nagyobb területen akarja keresztülvinni a csatornázást, mert így az egész Logodi utcza egészen csatornázva lesz. A bizottság pártolólag fogja a tervet a tanácshoz felterjeszteni, azzal, hogy a költségtöbblet fedezéséről gondoskodjék. A fővárosi közmunkák tanácsa az akáczfa utczai próba aszfaltozóra nézve elfogadta a bizottság tervét, hogy az egyik rész angol, a másik rész magyar aszfalttal burkoltassék be. — A X. ker. külső jászberényi út kiértésének teljes befejezésére vonatkozólag a mérnöki hivatal terveit a biz. elfogadta. A költségek fedezése a f. évre már biztosítva van. A budapesti távirdaigazgatóság a Buda-S7.Endre közt felállítandó távirdavonal létesítéséhez szükséges oszlopok felállításához engedélyt kér, amit a mérnöki hivatal jelentése alapján meg is adatott. A budapesti telefon igazgatóság folyamodik a fővároshoz, hogy engedtessék meg neki,hogy a Vigadó épület tetőzetén sodronytartót helyezhessen el.A bizottság ez engedélyt a mérnöki hivatal jelentéséhez csatlakozva — nem tartja megadhatónak . A szabadságharcz-szoborbizottság véleményt kér a bizottságtól az iránt, hogy a szabadságharcz-szobor hol állíttassák fel ? A szoborbizottság három helyet jlölt ki: a Gizella tért, az Oktogon tért s a Deák tért. A képzőművészeti bizottság tudvalevőleg az Oktogon tér mellett nyilatkozott. Sztupa és Preuszner biz. tagok a Deák tér mellett szólaltak fel, B o b ua az Oktogon tér mellett. Swhech Károly a kijelölt 3 tér közül egyiket sem tartja alkalmasnak a szabadságharcz-szobor felállítására, mert egyikhez sem fűződik a forradalomból történelmi emlék. Ajánlja a bizottságnak, hogy az Erzsébet tér mellett nyilatkozzék, mely tér a pesti nemzetőrség tevékenységének központja volt. Végre is a bizottság szavazással döntött. A többség a Deák tér mellett szavazott. A Gizella térre nem szavazott senki. Különfélék. Napirend: június 9. Naptár: Szombat, június 9. Róm. kath.: Primus és Felicián. Prot.: Primus és Felicián. Görög-orosz : (május 28.) Bellád, Niczet. Zsidó : (szíván 4.) Sabbat 6. perek. — Napkel 4 óra 3 percz, nyugszik 7 óra 55 perez. — Hold kel 8 óra 43 perez reggel, nyugszik 10 óra 48 perez este. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad d. u. 1—2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A budapesti kereskedő ifjak társulatának jótékonyczélu tánczvigalma a városligeti Klemens-féle helyiségben. Egyetemi növénykert (üllői úton) nyitva van naponkint délelőtt 7—17 és délután 2—7 óráig ünnep- és vasárnapok kivételével. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: képtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár du. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e.9 — d. u. 1. A Nat kert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránként. Császárfürdőbe hajó indul óránként. Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik: Az aldunai agyonszabályozás. — A tárczában: Az orgonavirág. — Közgazdaság: Értéktőzsdei heti szemle. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Hajóforgalom. — Idegenek Budapesten. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Budapesten jún. 7. — Börzei táblázatok. — Ő Felsége legfelsőbb határozata értelmében a kassai székesegyház restaurálásán évek óta dolgoznak és erre a vallásalap, Kassa város és a kassai püspökség szubvenczióját használják föl. A czév, melyre a vallásalap által a megfelelő összegek utalványoztalak, kifezetten a székesegyház déli előcsarnokának elkészítése volt, miután ezen munka a jövő évben, legkésőbb 1885. elején be lesz fejezve, ezzel a restaurálási munkák ez időre befejezetteknek tekinthetők. Mivel azonban ily nagy építménynél folyton fentartási munkálatok szükségesek, a közoktatási miniszter — amint értesülünk — bizottságot küldött ki, melynek feladata lesz legközelebb meghatározni, mely összegek legalább is szükségesek ezen munkálatokra. A restaurálási munkák hirtelen beszüntetéséről szó sem volt. — Amadeo aoszta herczeg, az olasz király fivére, a volt spanyol király, ki tudvalevőleg trónjáról lemondott, a moszkvai czárkoronázás alkalmával az olasz királyt képviselte. A herczeg oroszországi útjából visszatérőben ma délután fővárosunkba érkezett. A herczeg külön vonaton jött. Útközben legtovább időzött Varsóban, s aztán az északi vaspályán folytatta útját. A herczeg külön vonata, mely d. e. 11 óra 10 perczkor indult el Marcheggből, d. u. 3 óra 51 perczkor érkezett meg az osztrák-magyar államvasút pályaudvarába. A külön vonatot, mely egy szalon, három első osztályú és két podgyászkocsiból állott, az osztrák-magyar államvasút vonalán Leitner felügyelő vezette. A pályaudvarban Thaisz Elek főkapitány, Hübner, az osztrák-magyar államvasút főfelügyelője és Littmann budapesti állomásfőnök és felügyelő várták a herczeget. Mikor a vonat berobogott, az udvari kalauz kinyitotta a herczeg szalonkocsijának ajtaját, s a herczeg, ki barnásszürke rövid utazókabátot, ugyanilyen szinű mellényt és nadrágot, és barna kalapot viselt, könnyedén kiugrott a kocsiból. Igen rokonszenves jelenség, a középtermetnél valamivel magasabb. Beretvált, erősen napbarnított arczának igen határozott jelleget kölcsönöz halmas barna bajusza. A herczeg átment az udvari várótermen, kíséretével együtt bérkocsiba ült, és az Angol királynő szállóba hajtatott. Kíséretében vannak: marchese Dragonetti és Colombiano gr. hadsegédek, Maggiore de Sonnar, Colonna hy parancsőrtiszt, továbbá egy udvarmester, egy komornyik, egy utazási marsall, egy udvari kalauz, egy udvari fullajtár és két bérruhás szolga. A herczeg inkognito utazván, az olasz konzulátus részéről fogadtatás nem történt. A herczeg és kísérete öt bérkocsin foglalt helyet, utánuk pedig nagy málhás kocsi dübörgött. Az Angol királynő kapujában Marshall vendéglős fogadta a vendéget, ki a vendéglő első emeletén hat szobában lakik. Kíséretének pedig öt szoba van fentartva. Minden szoba a Deák Ferenczutczára néz; a herczeg szalonja erkélyes. A herczeg megérkezése után rögtön a Diana fürdőbe hajtatott, megfürdött, s aztán egyik hadsegéde kíséretében kétszer végigsétált a korzón. Mondják, hogy a korzóról kínálkozó pompás kilátás igen meglepte és hogy nagy elragadtatással nyilatkozott Budapest szépségéről. A herczeg hat óra előtt ment haza s kérdezősködött, hogy operát adnak-e elő a nemzeti színházban. Hét órakor volt az ebéd, a következő menüvel: Consomme régence. Hors d’hoevre. Stirl sauce renaissance. Bélévé. Seile de chevreuil a hongroise. Entrée. Chand-froid de mauviette. Légiimé. Asperges en branches. Boti. I-’ '3 Poulard de truffe. . . Saladé. Entremets. Glace au fruits. Fromage. Dessert. Fraisseau sucré. — Tisza miniszterelnök ma este elutazott Gesztre, honnan a jövő hét közepén tér vissza Budapestre. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter az egész nyáron át Budapesten marad és csak júliusban fog hosszabb ideig taksonyi birtokain tartózkodni, de ott is vezetendi minisztériuma ügyeit. — Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter holnap Szász Károly miniszteri tanácsos kíséretében hosszabb útra , Felső-Magyarországba indul és Szathmár, Huszt, M.-Sziget, Munkács, Ungvár, Kassa városokat érintve, megszemléli az iskolákat és tanintézeteket. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter Boross Bálint orsz. képviselő és Szász Károly miniszteri tanácsos kíséretében holnap reggel 9 órakor az újszászi vonalon Szatmárra utazik, hol az iskolákon kívül az összes közintézeteket is meg fogja látogatni. Szathmár városa a miniszter ünnepélyes fogadtatására már megtette intézkedéseit. A miniszter szombat este és vasárnap egész napon át ott marad. Hétfőn, 11-én M.-Szigetre indul, honnan egy napi időzés után Ungvárra, utóbb Kassára utazik. — Le Noirur, a szliácsi fürdő tulajdonosa, a fürdőben két beteges, szerényebb viszonyú író vagy művész részére díjtalan lakást és fürdő használatot ajánlott fel; az e feletti rendelkezést az írók és Művészek Társaságára bízta. Midőn a társaság ezért a nyilvánosság terén is Le Noir urnak köszönetet mond, felhívja az írókat és művészeket, kik az említett ajánlatra reflektálnak, hogy e tárgyban Feleki Miklós alelnökkel lépjenek érintkezésbe. — A budapesti egyetemen ma volt a rektorválasztás. A két jelölt: Téfi Iván és Szabó József, egyenlő szavazatot kapott. A közoktatási miniszter fog tehát dönteni, ki valószínűleg a régibb tanárt fogja kinevezni. — A tolna megyei régészeti és történelmi társaság alakuló gyűlését f. hó 26-án d. e. 10 órakor tartja Sregzárdon, a megyeház nagytermében. Üdvözöljük és a közönség pártfogoló figyelmébe ajánljuk az uj közművelődési intézetet. Budapesten aláírások eszközölhetők Eötvös Károly Lajos egyl. jegyzőnél (Koronaherczeg utcza 7. sz. I. em.) Alapitó tag, ki egyszer mindenkorra legalább 25 frtot, pártoló tag, ki 3 éven át 1 — 1 forint dijat fizet. — A helyi hajók mától kezdve következőleg közlekednek : a vámház és Újpest között hétköznap reggeli 5 órától esti 9 óráig, a vámház és Újpest között vasár- és ünnepnapokon reggeli 5 órától esti 10 óráig, az eskütérről a Margit-sziget alsó kikötő hídjához reggeli 61/2 órától esti 91/2 óráig, a Margit-szigetről az eskütérig reggeli 7 órától esti 10 óráig. Azon napokon pedig, midőn a szigeten katonai zenekar játszik, és pedig : kedden, csütörtökön és szombaton, továbbá minden vasár- és ünnepnapon, az eskütértől a Margit-sziget alsó kikötő-hidjához esti 10x/2 óráig s innen vissza esti 11 óráig. — Az 1883. évi XXXV. törvényczikkel az 1880. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről a hivatalos lap mai száma közli. — Arad városa, szép levél kíséretében, brilliantos gyűrűt küldött Kaufman Izidor aradi születésű festőnek, ki Asztalos és Boczkó arczképeit díjtalanul festő Arad város gyülésterme számára. — Dúsgazdag menyasszony. A berlini előkelő világban sokat beszélnek jelenleg Branicka grófnőnek Radzivill György herczeggel való eljegyzéséről. A vőlegény Radzivill Antal herczegnek, a német császár főhadsegédének 23 éves fia, a menyasszony pedig egyike Európa leggazdagabb örökösnőinek. Branicka grófnő évi jövedelme két millió rubelre rúg. — Abbáziában, mint Fiuméból írják, az idén csak egy 60 szobás vendéglőt építtet a déli vasúttársaság a templom mellé. A Chorinski-villa az idén csak helyreállíttatott, jövőre azonban — több százezer forintnyi költséggel — fürdőházzá fog átalakíttatni. Abbáziában jelenleg minden lakható helyiség el van foglalva. — A jezsuiták, mint említve volt, Portoréban 4000 frton megvették az apáczáktól a Frangipaneféle kastélyt s azt egy emelettel magasabbra építeni szándékoznak. Az épület terve már elkészült és néhány jezsuita már be is költözött a kastélyba. — A fiumei Whitehead-féle torpedógyár munkásai közt a strike már véget ért. — Egy nihilista proklamáczió. A Narodnaja Tolja, ismert nihilista lap egy újabb száma jelent meg tizenegy oldalnyi terjedelemben, meglehetős gyarlan kiállítva. A szám a pártvándornyomdájában készült s hosszú manifesztumot tartalmaz a czár koronázása alkalmából. Az okmány a legélesebb hangon van tartva s kiemeli, hogy a nihilisták semmiféle merényletet nem terveztek a koronázás alkalmából a czár ellen. A forradalmárok semmi jelentőséget a koronázásnak nem tulajdonítanak, de annyira mégsem akarják ignorálni, hogy véleményöket ki ne fejezzék. A koronázás hosszú elhalasztása azt bizonyítja, hogy a forradalmi párt Oroszországban jelentőségre tett szert. Nemcsak a dinamit, hanem erkölcsi ereje miatt is számba veszik. A kormány sem előre, sem hátra nem tud menni. A zsidó hajszok a Visztulától a Donig nemcsak gazdasági, hanem politikai jelleggel is bírtak s Oroszország belsejében a nép verekedései a tisztekkel és rendőrökkel, a hivatalnokok bántalmazása, gyújtogatások is kisérték. A szocziális eszme keringett annyira a hadseregben s a fegyelem annyi megsértése sohasem fordult elő, mint most. Gurko egy terjedelmes emlékirata, melyet nemrég hozott Pétervárra, azt a nézetet fejezi ki, hogy őszszel ismét zsidó hajszok várhatók, s hogy a birodalom egész déli része forrongásban van s forradalmi szellemben van megdolgozva. Igen, sohasem hittünk annyira egy komoly néptiltakozás lehetőségében, mint épen most, a látszólagos csönd idejében. A tudat, hogy a forradalmárok elsősorban a szabad népakarat s az ország harczosai, mindinkább további elterjedést nyer minden propaganda nélkül s igazán csak a koronázás után fog terjedni, mihelyt a nép tisztában lesz vele, hogy javára mi sem történik. — A fecskék boszúja. A napokban Klagenfurtban sokan egy igen érdekes jelenetet láttak. Harcz, mégpedig elkeseredett harcz folyt a létért fecskék és egy veréb között. Az új takarékpénztári épület déli sarkán az első emelet párkányzata alatt négy fecskefészek van. Az egyik fészket, mialatt a fecskepár távol volt, egy veréb foglalta el. A fecskék erőszakkal igyekeztek a hívatlan vendéget elriasztani, de minden fáradozásuk kárba veszett. Erre a fecskepár eltűnt, de néhány pillanat múlva ismét megjelent 10—12 idegen fecske kíséretében. A fecskék mindegyikének szájában egy kis sár volt. Az anyagot a fészekre illesztették s ha elfogyott, újra hozták. Nehány percz múlva a hívatlan veréb be volt falazva a fészekbe s hiába igyekezett onnan kimenekülni. Csakis csőrével vájhatott kis lyukat. Teste a fészekben maradt s tolakodásáért éhhalállal lakott. A fészek még most is ott csüng s a verébfej lóg ki belőle. — Heine házaséletéről. Weill Sándor, ki tizenöt éven át igen benső barátságban állott Heinevel, »Souvenirs intimes d’Henri Heine« czim alatt egy igen érdekes könyvet irt, mely a párisi Dentu czégnél a napokban jelent meg. E munka azt mutatja, hogy Heine ép oly szerencsétlen volt nejének, mint kebel, barátjának megválasztásában. Weill, a jóbarát, tüzetesen elbeszéli, miként szöktette meg Heine Matildját egy keztyakereskedésből, ahol Mat árusítónő volt. Miután Heine meghódította hot, ez másnap kijelentette neki, hogy azért ■ tetta Heinet, mert hallotta, hogy a németek hivebbek, mint a francziák. Heine megvette őt, is megvette Heinet és Heine most már sen az övé örökre. Matiki Weill állítása mint csak szobaleányával tudott megférni, női nem voltak . Nem is volt féltékeny, megtűrte férje szeretőit a házban. Minden gyakoriak voltak a veszekedések s ezek mindig kedéssel végződtek. »Időnkint, — igy ir ! — azt mondá nekem Heine: Megint meg vernem a feleségemet.« A feleség rendesen hétfő jött ki. Ha Heine verekedő kedvében volt, lebocsátotta a függönyöket és gyenge ökleivel MJ szép vállait ütlegelte s folyton igy kiáltott: azért a szóért, ezt ezért a gonoszságodért kar Matild sokkal erősebb volt, mint Heine, de hagyta magát ütni; csak sirt és ezt kiabálta : I tett oly férjet, ki feleségét üti. Weill, jöjjön sejkemre! Heine erre nevetett és tovább ütötte Mati Ha Matild megsokalta az ütlegeket, a földre ve magát és magához rántotta le férjét, ki ekkor nagyon gyenge volt, így dulakodva henteregt a szőnyegen, miközben Matild folyton ordított, azután mind a kettő megelégelte a dolgot, kibe telt és a béke dija rendesen egy kalap, egy kő vagy köpeny volt, melyet Matild ajándékul kapott Halál a bíróság előtt. Kiss József a ügyvéd jun. 5-én a déli órákban éppen tárgya folytatott a járásbiró előtt, midőn karszékében kiáltással hátrahanyatlott. A 75 éves vérmesem szélhüdés érte. Eljegyzések, esküvők. A következő eljegyzési jelentés adatott ki: végjártó János és Sényi Gizella örömmel tudat Ilma leányuknak Sarlay Ferencz úrral, néhai Sár Lajos és neje Simon Ilka úrnő fiával mai napon tént eljegyzését. Bagolyvár, 1883. jun. 2-án. Halálozás. Dank Alajos, nagyérdemű polgár 65 . korában jun. 5-én Aradon elhunyt. A Landauer-féle betörés. A Landauer-féle betörés bűnügyében, ha izak azon részletek, melyeket különben teljesen megizható forrásból veszünk, szenzácziós és igazán rer kívüli fordulat állott be. Olvasóink emlékeznek rá hogy a betörés elkövetésekor a bűnügygyel egy oly, előkelő nevű, sok pénzzel rendelkező urat is össz köttetésbe hoztak, ki kalandjaival és csinjeivel Eurpaszerte sok port vert föl, s már több ízben csak legmerészebb szökéssel szabadult meg a rendő közegek kezéből. A betörés idején barátnőjével, eg angol hölgygyel itt tartózkodott Budapesten s regyes viszonya Poschpischilhez már akkor magár vonta a hatóság figyelmét. Mivel azonban akiro Poschpischil nem vallott s a tettességet sehogysem lehetett rábizonyítani, természetesen még kevésbé lehetett úri barátja és pártfogója ellen a büntenyti eljárást megindítani. Most azonban Poschpischil töredelmesen vall s nagyérdekű felvilágosításokat adós úri barátjának szerepléséről. Elmondotta, hogy a betörés eszméje tőle ered, hogy annak egész tervét legkisebb részletekig ő dolgozta ki, hogy e végből álruhában külföldinek adva ki magát, nyolcz nappa előbb Landauer üzleti helyiségében is megfordult s hogy tehát Poschpischil és társai, mint közvetlen tettesek, csak úri pártfogójuk szoros utasításai szerint jártak el. Elbeszélte továbbá, hogy nagyúri pártfogójának Budapesten különböző nevek alatt egyszerre mindig három lakása volt, néha egy éjjel is megfordult mind a háromban, de mindenütt máskép öltözve arczát elváltoztatva jelent meg. Az ételeket a rejtélyes bűnszerző igen gyakran Poschpischil kávémérésében töltötte, mégpedig közönséges kőműves legénynek öltözve. Mindezekre nézve Poschpischil nagyérdekű bizonyítékokat szolgáltatott a rendőrség kezébe. Poschpischil tudvalevőleg legutóbb ötvenforintos államjegy hamisítás miatt fogatott el. Ez a bűntény is némi összeköttetésben áll a rejtélyes bűnszerzővel, ki csakhamar a Landauer ügybeli vizsgálat megszüntetése után elutazott Budapestről s azóta nyomtalanul eltűnt. Valami álnév alatt, melyből rendesen egész tucat szokott nála készletben lenni, lappangott valahol, de a rendőrség, mely különben nem is kereste, nem tudta hol. Most azonban, mint értesülünk, nyomában vannak s nem fogja többé kikerülni leálczárását és megérdemelt büntetését. Ugyanis kevéssel Poschpischil elfogatása előtt, ehhez levelet irt, melyben utasította, hogy bizonyos elzálogosított ékszerek után, melyek szintén valami lopásból erednek, az esedékes kamatot mindenesetre kifizesse, mert különben nagy bajba keveredhetnek. Poschpischil meg is akarta fizetni a kamatot, csakhogy nem birt pénzt szerezni s ötven forintosok hamisításával próbált szerencsét, de tudvalevőleg rajta vesztett. Most Szemerád s a többi tettesek elfogatása és vallomásai után Poschpischil is vallott s a rendőrség kezébe került az illető levél is, melynek írója pontosan megirta külföldi lakczimét. Eczim szerint Angliában tartózkodik. Elfogatása és hazaszállítása iránt a fővárosi rendőrség már megtette a kellő intézkedéseket. A betörés végrehajtásáról a tettesek vallomásai alapján a következőket írhatjuk: Poschpischil Antal, Szemerád József és Antal, Foltin és Szvoboda 1881. év október 21-ének éjjelén pontban 12 órakor, előre megbeszélt terv szerint megjelentek a váczi-köruti Landauer-féle gyár előtt. Ott egyikök a kőfalon bemászott, a kaput kinyitotta és társait bebocsátotta az udvarra. Négyen mentek be, mig Szvoboda a kapu előtt az utczán maradt őrnek. Az udvaron levők közül egy a háztetőre mászott s onnan kémlelt a szomszédos házakba, hárman pedig behatoltak a szobába, melyben a Wiese-féle pénzszekrény állott, ott az asztalon állólámpát meggyujtották s azután a pénzszekrényt helyéből kiemelve, élére fordítva, lassan kiczipelték a szobából, majd alárakott fahengereken legurították a pinczébe. A pinczéből az egyik tettes felment az udvarra őrnek, a másik kettő pedig hozzá fogott a pénzes szekrény feltöréséhez. Egyikük egy kővágó baltával a szekrény hátulját bezúzta, a másik a támadt nyíláson benyúlt, a pénzt kivette s aztán fölmentek az udvarra, hol a háztetőn és az udvaron őrködök hozzájok csatlakozván, egészen gyanútlanul kiléptek az utczára. Itt nagy meglepetésekre azt tapasztalták, hogy a kapu előtt őrt állós Szvoboda, a rablás véghez vitele alatt