Pesti Napló, 1884. március (35. évfolyam, 60-90. szám)
1884-03-01 / 60. szám
hoztak fel, és oly indítványokkal állottak elő, amelyek szerint, ha azok elfogadtatnának, alig lehetne valaki önálló iparos, pl. a szeszgyárban dolgozó kádár nem lehetne kádármester, bármily tökéletes is legyen mesterségében, hanem az iparhatóság azt mondhatja neki: te lehetsz szeszgyáros, akadhat oly iparhatóság, ki a vasgyárban dolgozó lakatosnak azt mondaná, hogy vasgyáros lehet csak. Szóló szerint nagyon világosan kimondatik, hogy valamely gyárban szakbavágó munkával foglalkozik. Különben is a munkakönyvben úgy is ki lesz a foglalkozás tüntetve. Éder Nándor hozzájárul az államtitkár által mondottakhoz; szerinte a benyújtott módosítások az önálló iparűzést nagyon meg fognák szorítani. Becker János elfogadja a szöveget úgy,, amint van. Tisza Kálmán miniszterelnök elégségesnek tartja, hogy ha valakiről a tanonczbizonyítványon kívül a munkakönyvben igazoltatik, hogy valamely gyárban szakbavágó munkával legalább 2 évig foglalkozott, vagy ha nincs tanonczbizonyítvány, legalább 3 évig mint segédmunkás működött. Mert pl. a gyárakba felvesznek tanonczbizonyítvány nélkül munkásokat, ott azok működhetnek és nagy képzettséget szerezhetnek, habár nincs is tanonczbizonyítványuk; de megtörténhetik az is, hogy valaki 15 éves koráig néhány iskolát végezve, pályáját vagyoni viszonyok vagy más körülmények miatt abbahagyva, lesz iparossá, kap munkakönyvet, tehát tanoncz sohasem volt. Ha tehát a tanonczbizonyitványhoz köttetik az önálló iparűzés, az ilyen emberből önálló iparos soha sem lesz. Apponyi Albert gróf is túl merevnek tartaná a szakasz rendelkezését, ha egyes figyelemre méltó esetekben, mint pl. a gyári szakba vágó munkában töltött idő, kivétel nem léteznék. Ez azonban a következő szakaszba való. A miniszter által szövegezett szakaszt, ha szabályként a tanonczbizonyítvány elfogadtatik, szóló is elfogadja minden hozzátétel nélkül, mert a tanonczbizonyítványt tartja felállítandó szabálynak, a kivételek statuálása más szakaszba való. Elnök erre felolvasta gróf Apponyi Albertnek a kivételekre vonatkozó következő elleninditványát: a 4. c. §. Az elsőfokú iparhatóság a 4. és 46. §§-ban mesterségek gyakorlására nézve megjelölt képesítési feltételek nem létében is kiadhatja az iparhatósági igazolványt: 1. Ha valaki munkakönyvével bebizonyítja, hogy a tan- és segédkezési időnek megfelelő éveken át szakbavágó gyárban vagy műhelyben mint munkás dolgozott. 2. Ha oly egyén, ki valamely mesterség gyakorlására képesítést nyer, más nem rokon (4. a. §.) mesterséget kíván egyidejűleg gyakorolni vagy ilyenre átmenni. 3. Ha valamely külföldről jövő egyén csupán azt igazolja, hogy szakbavágó műhelyben vagy gyárban legalább két évig dolgozott. Minden ily esetben az iparhatósági meghívottak meghallgatandók. (160. §.) Az első fokú iparhatóság határozata ellen úgy a folyamodó, mint az iparhatósági megbízottak többsége a II. és III. fokú iparhatósághoz felebbezéssel élhet.« Elnök ezt azért olvasta fel, hogy feltüntesse, hogy Apponyi Albert gróf is enged kivételeket. Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára a 4. §. tárgyalása és elfogadása függőben hagyatik, míg a kivételek a többi szakaszokban meg nem állapíttatnak. Következik a kereskedelmi miniszter által szövegezett 4. a. §-nak tárgyalása, mely szakaszt Bethlen Ödön gr. előadó felolvas. § Apponyi Albert gr. e szakaszhoz a következő ellenindítványt nyújtja be: »4. a. §. A földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter rendelet által fogja felsorolni azon mesterségeket, melyeknek űzéséhez a kellő képzettséget a 4. §. értelmében ki kell mutatni és megjelölni azon csoportokat, melyek rokontermészetű mesterségeket foglalnak magukban. A kiképeatico íganolájához kötött ipart iv, akár egyidejűleg, akár egymásután bármely más rokonmesterséget is űzhet külön képesítés kimutatása nélkül is a 4. §. többi határozatainak teljesítése mellett.« Szóló az új szövegezés elfogadását egyszerűen azon indokból ajánlja, mert a 4. a. §-t nem fogadhatja el, mint amely az átmeneteit egyik iparágról a másikra feltétlenül megengedi, mert ez teljes kijátszása volna a már elfogadott elvnek. Szóló a nem rokon természetű iparágak egyikéről a másikra való átmeneteit iparhatósági engedélyhez kötendőnek tartja, míg a rokon iparágaknál ezt feltétlenül megengedi. Azért tartaná szóló helyesnek, hogy a miniszteri rendelet, mely a kvalifikáczióhoz kötött mesterségeket kijelöli, egyszersmind a csoportokat is határozza meg, amelyeknél az átmenetei feltétlenül megengedhető. Szóló azután még miniszteri rendeletben kívánja meghatároztatni a minimális tanfolyamot is, és a következő 46. §-t olvassa fel elfogadás végett, mint új szakaszt: »46. §. A 4. §-ban mesterségek gyakorlására nézve meghatározott képesítési feltételeket pótolhatja oly ipartanműhelyeknek, iparszakiskoláknak és ipartanfolyamoknak bizonyítványnyal igazolt sikeres látogatása, melyekben az illető, vagy rokon ipari szakmában elméleti és gyakorlati kiképzés nyújtazik. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter rendeletben meg fogja jelölni ezen intézeteket és az azokban töltendő legrövidebb időt meghatározni.« Hegedűs Sándor úgy látja, hogy Apponyi Albert gr. nemcsak felsorolni, hanem miniszteri rendeletben meg is állapítani kívánja az ipartanfolyamokat és iskolákat. A szakiskolákra vonatkozólag Apponyi gr. álláspontjával ellenkező nézeten van és nem járulhat ahhoz a meghosszabbításhoz, amelyet előtte szóló indítványoz, hogy t. i. az illető tanintézet egyszersmind gyakorlati műhelylyel is össze legyen kötve. A tanintézetekre való kiképeztetésben nem keres egyebet, mint szellemi, értelmi és jellemi kiképzést, mely elég garancziát nyújt arra, hogy teljes képzettséggel lehessen az illető önálló iparos De nem fogadja el az indítványnak azt a részét sem, mely az időre vonatkozik. Ha az illető sikeresen bevégezte a tanfolyamot, ez elég garancziát nyújt arra, hogy nem képesítés nélkül kezd az ipar űzéséhez. Szóló a tisztán szakiskolákat sem kívánja és ezen álláspontja mellett szól az országos iparegyesület szövege is, amelyben szakiskolákról szó sincs. Az országos iparegyesület előtt is az a szempont lebegett, midőn annak kebelében a tanácskozások folytak, amelyet ő is magáénak vall, hogy t. i. tisztán szakiskolákra szorítani az előképesítést igen egyoldalú eljárás. Helfy Ignácz, amint első hallásra lehet, teljesen hozzájárul Apponyi Albert gr. indítványához, bár a szövegezésben lehet némi változtatást tenni, mert az nemcsak megszorításokat tartalmaz, hanem könnyítéseket is, így pl. kijelöli azon eseteket, amelyekben fel lehet menteni valakit a tanoncz-bizonyítvány alól, és azon iparosok számára, akik egyidejűleg többnemű iparral foglalkoztak eddig, a jövőre is biztosítja ezen foglalkozást. A tárgyalás módja felett folytatott rövid eszmecsere után Wahrmann Mór a kormány szövegezésében fogadja el a 4. a. §-t a »tanintézeteket« szót közbeszúrásával az 5. sorban az »ipartanfolyamokat« szó után. Elfogadja a 4. c. §-t is. Helfy Ignácz: Miután már a miniszteri szövegezés fogadtatott el alapul, nagyon nehéznek tartja az Apponyi gr. indítványával együttes tárgyalását, azonban lehet talán a dolgon segíteni azáltal, hogy a miniszteri szövegezés pótoltathatik. És itt szóló szükségesnek tartja kijelenteni, hogy azzal a meggyőződéssel jött a bizottság mostani tárgyalásaira, hogy a törvényjavaslatot nem szabad pártkérdésnek tekinteni, amit, ha megtörténnék, az ügyre valóságos szerencsétlenségnek tartana; összetett munkálkodással és együttes erővel kell segíteni az iparosok bajain. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter nézete szerint Apponyinak indítványa teljesen benne van az általa nyújtott szövegezés 4.c. §-ában. A különbség csak az, hogy Apponyi Albert gr. indítványa a rokon természetű iparágakat elválasztja a nem rokon természetű iparágaktól. Tisza Kálmán miniszterelnök is abban látja a különbséget, hogy míg a miniszteri szövegezés figyelem nélkül arra, hogy rokon vagy nem rokon természetűek-e az iparágak, feltétlenül megengedi az egyik iparágról a másikra, addig Apponyi Albert gr. indítványa a rokon természetű iparágaknál feltétlenül, a nem rokon természetűeknél pedig hatósági engedélyezés mellett kívánja az átmeneteit megengedni. Különben szóló kész hozzájárulni az Apponyi Albert gr. indítványaihoz. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter szintén készségesen elfogadja Apponyi gr. indítványait a 4. a. és 4. c. §§-ra nézve. Hegedűs Sándor a miniszteri szövegezést fogadja el. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy akár a miniszteri szövegezés, akár Apponyi Albert gr. ellenindítványai fogadtatnak el tárgyalási alaput, a szakaszonkénti tárgyalás minden esetre szükséges. Ezután szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a bizottság többsége a miniszteri szövegezést fogadta el tárgyalási alapul. Bethlen Ödön gr. előadó felolvasván a miniszteri szövegezés 4. a. §-át, felemlíti, hogy Wahrmann az »ipartanfolyamokat« szó után »és tanintézeteket« szavakat kívánja betoldatni. Amit szóló is pártol, Gaál Jenő nem fogadja el e beszúrást igy egyszerűen, hanem megtoldatni kívánja még a következő szavakkal: »tanintézetek, melyeknek tanterve az iparoktatásra tartozó ismeretköröket magában foglalja.« Hegedűs Sándor elfogadja ezt a hozzátoldást, mig György Endre ellenzi. Apponyi Albert gróf külön indítványt kíván e tekintetben benyújtani, mert szükséges meghatározni azon tanintézetek jellegét, amelyeknek látogatása egyéb képesítési bizonyítványt feleslegessé tesz. Azt hiszi, hogy a képesítés alatt tulajdonképen csak a szakbeli képzettség, nem pedig valami magasabb műveltségi néveau kimutatása értendő és ha a törvényhozás rá is bízza a miniszterre azon tanintézetek megjelölését, melyek feleslegessé teszik a képesítés kimutatását, nem bízhatja reá azt, hogy választhasson a nyilvánult két felfogás között, mely szerint a képesítés az egyik felfogás értelmében jelenti a szakképzettség, a másik felfogás értelmében a magasabb műveltségi néveau kimutatását. A törvényhozásnak határoznia kell, hogy a két felfogás közül melyiket teszi magáévá. Ezen szempontból elfogadja Wahrmann indítványát azzal a toldással, melyet Gaál Jenő javasolt, amely kifejezi azt, hogy a törvényhozás nemcsak a műveltség niveaujának emelésére, hanem a szakképzettségre fekteti a súlyt. Hegedűs Sándor kijelenti, hogy az esetre, ha Aahrmann indítványa elesik, elfogadja a Gaál indítványát, de megjegyzi, hogy Apponyi ennek oly értelmet tulajdonít, ami abban nincs, mert szóló nem látja abban annak a tiszta szakszerű képzettségnek a követelményét kifejezve, amint Apponyi értelmezi, s azt nem is tartaná helyesnek. Helyesnek azt a felfogást tartja, hogy az elemi kiképeztetés mellett egyszersmind az illetőtől mesterségére vonatkozó ismeretek is megköveteltessenek. Tisza Kálmán miniszterelnök arra kívánja figyelmeztetni a bizottságot, hogy a kormány által beterjesztett eredeti törvényjavaslat törekszik az értelmi néveau emelésére, de utoljára mégis kell egy határt szabni. Mert nem jöhet ugyan szóba, hogy aki az egyetemet vagy a teljes politechnikumot elvégezte, annak nagyobb az értelmi műveltsége, mint ha csak a polgári iskolát végezte ; de hogy az, aki a polgári iskolát végezte, de egyúttal suszterinas is volt, jobb csizmát fog varrni, mint az, aki csupán az egyetemet vagy a politechnikumot végezte, az mégis kétségtelen. Ha tehát akarunk kézműipari képzettséget, azt össze kell kötni az értelmi niveau emelésével is, de a szükségen túl való értelmi niveau a gyakorlati képzettséget nem fogja emelni. Kéri ezeknél fogva a szöveg elfogadását. Apponyi Albert gr. szívesen hozzájárul ahhoz, hogy a szöveg hozzátétel nélkül fogadtassák el, de ha a bizottság elfogadja Aahrmann indítványát, akkor kéri a Gaál Jenő által proponált toldás elfogadását is. Elnök szavazásra tévén fel a kérdést, a bizottság a törvényjavaslat eredeti szövegének mellőzésével A Wahrmann Mór indítványát fogadta el a Gaál Jenő által formulázott kibővítéssel. Ezután áttért a bizottság a miniszter által előterjesztett szövegezés szerinti 4. b. §-ra, mely igy szól: »Külföldről jövők a 4. §-ban megjelölt mesterségeknél az önálló ipar megkezdése esetén igazolni tartoznak azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyárakban legalább két évig foglalkoztak.« Apponyi Albert gr. : Ezen szakasz intézkedése következtében a külföldről jövő iparosokra nézve az ipar gyakorlása könnyebbé tétetnék, mint a belföldiekre nézve. Ezt tehát azon esetek közé kívánja sorozni, ahol az iparhatóság ez engedélyt megadhatja. Matlekovics Sándor államtitkár megjegyzi, hogy ezen intézkedés csak azon eshetőségre volt kontemplálva, ha a tanonczbizonyítvány mellőzése iránt nem lesz provízió. Ha a belföldiekre nézve létezik ez irányban intézkedés, akkor ezen szakasz elesik. Helfy Ignácz osztozik a Matlekovics által kifejezett véleményben. Nem tartja elfogadhatónak azt, hogy a külföldiekre nézve az iparhatóság belátásától tétessék függővé az ipar megkezdhetése. Ennek fontos következményei lehetnének, mert nemzetközi szerződéseink mindegyikének az alapja az, hogy a külföldön hasonló elbánás alá esnek a magyar iparosok, mint a külföldiek nálunk; nem szabad tehát a külföldiekre nézve kivételes intézkedést megállapítanunk. Ha elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben a tanonczbizonyítvány bemutatása nem kívántatik meg és megkívánjuk, hogy nagyobb számú évet töltsön el az illető a műhelyben, akkor ugyanezt alkalmazzuk a külföldiekre is. Wahrmann Mór négy évben kívánja megállapíttatni azon időt, melynek szakbavágó műhelyben vagy gyárban való eltöltése igazolandó, de akkor nem kívánja a határozást az iparhatóságra bízni, hanem az igazolvány ily esetben mindig megadandó. Láng Lajos úgy a külföldiekre, mint a belföldiekre nézve, akiknek nincs tanonczbizonyítványuk, egységes intézkedést kíván tétetni. Itt látja helyén levőnek intézkedni arról, ami a 4. §-nál függőben hagyatott, hogy mely esetekben lehet eltekinteni a tanonczbizonyítványtól. El lehet tekinteni először a belföldieknél, akiknek nincs tanoncbizonyítványuk, másodszor azoknál, akik külföldről jönnek, és harmadszor azoknál, kik bizonyos számú éveket szakbavágó műhelyben vagy gyárban töltöttek. A kérdés az, hogy miben állapíttassék meg ezen idő ? Nézete szerint az három évben volna megállapítandó. Helfy Ignácz a következőleg formulázott indítványt terjeszti be: "Aki tanonczbizonyítványt előmutatni nem képes, az önálló ipar megkezdése esetén igazolni tar- t tozik azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyá-rakban legalább 3 évig foglalkozott.« Wahrmann Mór helyesnek tartja a Láng Lajos által tett megkülönböztetést. Láng Lajos erre a következő szövegezésben terjeszti elő indítványát: »Ha valaki a 4. §-ban képesítéshez kötött mesterséget űzni kiván és a 4. §-ban említett bizonyítványt vagy tanonczbizonyítványt bemutatni nem képes, az az iparhatósági igazolványt csak oly feltétel alatt nyeri meg, ha szakbavágó műhelyben vagy gyárban legalább 3 évig foglalkozott.« Hegedűs Sándor elfogadja ezen szövegezést, melyet kompromisszumnak tekint. Kompromisszum annyiban, hogy nem feltétlenül követel tanonczbizonyítványt, de mégis kvalifikácziót kiván az olyantól, akinek nincs tanonczbizonyítványa; másrészt minimumként nem 2 évet követel, hanem 3 évet. Apponyi Albert gr. nem mint kompromisszumot fogja fel ezen indítványt, hanem mint azon nézet elfogadását, melyet Hegedűs és Aahrmann a 4. §-nál hangsúlyoztak, hogy a tanonczbizonyítvány, mint általános követelmény, ejtessék el. A kivételt csakis a gyári munkásokra nézve fogadhatja el és hozzájárul ahhoz, hogy a külföldiekre nézve ugyanannyi év vétessék fel, mint amennyit a gyári munkásokra nézve, követelünk, de akkor 4 évet kíván megállapíttatni, mert ha valakinek hiányzik a tanonczideje, nincs értelme annak, hogy a két évi tanonczidő, melynek pedig több értéke van, egy évi segédi munkával vétessék egyértékűnek. Wahrmann Mór úgy látja, hogy egy kategória kivételével a többiekre nézve egyetértés jött létre. Ez az egy az, hogy intézkedés volna teendő az oly esetekre is, midőn egy 15 éves ifjú az iskolát abbahagyta és valaki befogadta segédnek, 3 évig dolgozott, tehát az ilyennek is meg volna adandó a lehetőség, hogy önállóvá lehessen. Erre nézve ajánlja azt, amit Apponyi kezdetben felhozott, hogy az ilyen az iparhatósághoz fordulhasson és ez méltánylást érdemlő okokból megadhatja az igazolványt. Széchenyi Pál gr. miniszter hozzájárul A Wahrmann indítványához. Elnök határozatképen kimondja, hogy a 46. §. elfogadtatik azon szövegben, hogy: »külföldről jövők a 4. §-ban megjelölt mesterségeknél az önálló ipar megkezdése előtt igazolni tartoznak azt, hogy szakbavágó műhelyekben vagy gyárakban legalább 4 évig foglalkoztak« , és ezután külön szakaszban következik a másik kivétel. A legközelebbi ülést holnap d. u. 6 órára tűzvén ki, az ülést bezárja.* Jf£ * A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma délutáni teljes ülése egyéb tárgyak között az ipartörvényjavaslattal is foglalkozott. Az ülést Kochmeister Frigyes báró elnök nyitotta meg és miután előbb más tárgyak intéztettek el, következtek az iparosztály és a kereskedelmi osztály jelentései az ipartörvényjavaslat tárgyában. A tanácskozás rendjére nézve A Weitzenfeld Jakab azt indítványozta, hogy miután e két osztály javaslatai közt nézeteltérések forognak fenn némely pontoknál és a két osztály a maga szempontjából úgy is a legjobbat akarja, ezen pontokra nézve a határozathozatal diskusszió mellőzésével egyszerűen szavazással eszközöltessék. Fromm Pál a diskuszsziót szükségesnek tartja. Kohn Gábor utal arra, hogy a kormány a főkérdésre nézve ugynis állást foglalt már és nem várta a kamara nézetnyilvánítását. Ezért kár az időt vesztegetni és legjobb lesz a javaslatot a napirendről levenni. Ráth Károly ezen indítványban a kamara tekintélyét látja veszélyeztetve. Éppen a jelenlegi alkalom arra való, hogy az illetékes körök tudomására hozassák a kamara véleménye, melyről azt hiszi, hogy mégis csak lesz némi nyomatéka. Havas Sándor a tanácskozást szükségesnek véli. Kohn Gábor ismétli, hogy a diskusszió a kamara tekintélyének fentartása szempontjából elejtendő és felesleges is, mert hisz úgy is azt határozza a többség, amit a kormány akar. Bu s ba k Ádám (Losoncz) a diskussziót kívánja. A Wahrmann Mór megjegyzi, hogy téves az a nézet, mintha már késő volna a javaslat tekintetében állást foglalni, mert nem arról van szó, hogy a kamara nézete érvényesüljön, hanem csak hogy figyelembe vétessék, erre pedig van idő, hiszen a javaslat a képviselőházban még csak hetek múlva kerül elő. Elnök arra nézve kér felvilágosítást, hogy miért kerülhetett a javaslat csak most tárgyalásra. Miután továbbá úgy látja, hogy a többség a tárgyalást óhajtja, javasolja, hogy mindkét osztály javaslatai olvastassanak fel és a tanácskozás a szakaszok szerinti sorrendet kövesse. E szerint Kohn Gábor és Rreitzenfeld Jakab indítványának mellőzésével a kamara a törvényjavaslat részletes tárgyalásába bocsátkozott. Felvettetett elsősorban a kvalifikáczió kérdése. Busbak Ádám a kvalifikáczió szükséges volta mellett nyilatkozik. A Walser Jakab az ellen fordul, mintha az iparosok a kvalifikáczióval a régi czéheket akarnák feléleszteni. Csupán a verseny féktelenségét óhajtják meggátolni, nem pedig az egészséges versenyt. Wahrman Mór arra kéri a kamarát, hogy a vita oly irányba tereltessék, hogy a czél, a kamarának egységes manifesztácziója, elérhető legyen. A végre kell, hogy bizonyos főelvekre nézve megállapodás jöjjön létre. Ő pl. az iparszabadság híve, de elfogadja a kvalifikácziót, mert az iparosok azt oly nagyon óhajtják, de csupán azon határig, ameddig ő azt csak feleslegesnek és nem károsnak tartja. — Ajánlja, hogy a kamara helyezkedjék a közgazdasági bizottság álláspontjára. Ráth Károly indítványozza, hogy a kamara fogadja el az osztályok javaslatait a tárgyalás alapjául. Fromm Antal Aahrmann indítványát fogadja el. Havas Sándor a kereskedelmi osztályhoz azon felhívást intézi, hogy fogadja el a kvalifikáczót. Divaczky János, Fischer Ignácz és Krá-ik János (B.-Gyarmat) a kvalifikácziót pártolják. Ezzel a tanácskozás befejeztetvén, elnök a kérdést akarta feltenni. A Wahrman a kérdést úgy kívánja feltétetni, hogy váljon a minősítés elfogadtatik-e a körülmények által szükségeseknek bizonyulandó megszorításokkal. Buszak ezen fogalmazást széles keretűnek tartja. Ráth Károly az iparos osztály javaslatának fogalmazását pártolja. A kérdés ezen utóbbi fogalmazásban tétetvén fel,a kamara teljes ülése nagy többséggel a kvalifikácziót elfogadta. A törvényjavaslatnak többi szakaszai és rendelkezései a két osztály javaslatai értelmében, részben módosításokkal tárgyaltattak le. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius I. Naptár: Szombat, márczius 1. — Róm. kath.: Albin vértanú. Prot. : Albin. Görög-orosz: (február 18.) Leo pápa. Zsidó : (adar 4.) Sabbat Bo. — Nap kel 6 óra 42 perez, nyugszik 5 óra 44 perez. — Hold kel 8 óra 3 perez reggel, nyugszik 10 óra 33 perez este. — Hold földközelében reggel 7 órakor. Szaturnus az est késő óráiban nyugaton s Uranus reggeli 1 óra után délfelől látható. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délben 12—2. Horvát miniszter fogad délelőtt 12—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Kereskekedők bálja a Vigadó kistermében. Az izr. országos tanítóképző - intézet hangversenye este 7 órakor a fővárosi iparosok körében. Ötvösműkiállítás a nemzeti múzeumban délelőtt 9—délután 5, és este */a 7—10 (villamos világítás mellett). Belépti díj 1 frt. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9—délután 1 és délután 3—5 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton délelőtt 8 —12 és délután 2—4. Múzeumban: ásvány- és népismetár délelőtt 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — Rudolf trónörökös egy ebédjére legközelebb több bécsi zsurnalista és író volt hivatalos, Hir szerint ez a trónörökös által tervezett irodalmi vállalattal van összefüggésben. Ő fensége Ausztria-Magyarország népeiről nagy ethnografiai illusztrált mű kiadását hozta szóba. A mű nagyszerű kiállításban jelennék meg s nem nyereségre számított vállalat leszen. — A csángó-magyar egyesület igazgatósága ma délután ülést tartott. Jelen voltak: Somssich Pál elnök, Kerkápoly Károly, Apponyi Albert gr., Kamermayer Károly, Prónay Dezső báró, Prónay Gábor báró, Királyi Pál, Czorda Bódog, Karsai Albert, Sztupa György és László Mihály titkár. Elnök az ülést megnyitván, bemutatta Hertelendyfalváról Biró Sámuel és társai kérvényét, melyben utólagosan beszállított családtagjaik útiköltségeinek megtérítésére 100 frtot kérnek. Megszavaztatott. Ugyancsak útiköltségei megtérítéséért folyamodott 40 család Nagygyöngyfálváról. Miután azonban ezek a későbben, maguk jószántából bevándoroltak közé tartoznak, kik az egyesület intéseit figyelembe se véve jöttek be, az egyesület az általuk családonként kért 100 forintnyi segélyt nem szavazta meg, hanem figyelembe véve beköltözési kiadásaikat, 1140 forintot bocsátott a kormánybiztos rendelkezésére, hogy azt a kérvényező 40 család között vagyon- és számarányhoz mérten oszsza ki. Beterjesztetett ezután Rátonyi Lajos nagy-tarnai lakos (Ugocsa megye) levele, melyben telepítés iránt tesz ajánlatot. A telepítési módozatok iránt levele nem nyújtván kellő felvilágosítást, a titkár megbizatott, hogy ez iránt intézzen hozzá levelet. Tárgyalás alá vétetett ezután az egyesület jövőben működésének egy albizottság által kidolgozott programmja. Az egyesület jövőbeli működése attól tétetnék függővé, a nemzet áldozatkészsége mily eszközöket bocsátana rendelkezésére. Ha a nemzet, felkarolva a hazafias ügyet, nagyobb összeget áldozna e czélra, úgy az egyesület nagyobb mérvű telepítést kezdeményezne az államkormány által telepítési czélra átengedett birtokokra, valamint magánosok, társulatok és testületek által fölajánlott s egyetértőleg megállapított feltételek mellett elfogadott jószágokon. Ha pedig a nemzet adakozása a kívánt sikert nem oly mértékben érné el, akkor az egyesület csak arra szorítkoznék, hogy minden lehetőt megtenne arra, hogy hazánkon kívül lakó véreink magyarok maradjanak; továbbá arra, hogy azon egyesek, kik a hazába visszatérendők, önerejükön útra kelnek, ugyancsak önerejükkel vívandók maguknak helyet, megérkezve gyámolító karokra találjanak. Az igazgatóság a kiküldött bizottság által kidolgozott ezen javaslathoz elvileg hozzájárult s ugyanazon bizottságot, — kiegészítve azt Kamermayerrel, — megbízta, hogy a sikeresítés útjai és módjai iránt dolgozzon ki javaslatot. Elhatároztatott egyszersmind, hogy a bemutatott programmjavaslat a i. é. márczius 29-én d. u. 5 órakor az új városháza közgyűlési termében tartandó közgyűlés elé fog terjesztenő! Ezzel a tanácskozás berekesztetett. A budapesti ügyvédi kamara f. évi márczius 23-án d. e. 10 órakor tartja Budapesten a megyeház nagytermében rendes évi és tisztújító közgyűlését. Napirend: 1. Az 1883. évi működésre vonatkozó választmányi jelentés. 2. Az évi számadások felülvizsgálása és a pénztár-maradvány feletti rendelkezés. 3. A költségelőirányzat megállapítása és mikénti fedezésének meghatározása s ezzel kapcsolatosan 4. A tisztviselők és kezelő személyzet fizetésének megállapítása. 5. A kamara tisztviselőinek és választmányának megválasztása. 6. Török Sándor ügyvéd felebbezése az 1883/4-ki tagdíj elengedését megtagadó választmányi határozat ellen. Kelt Budapesten, 1884. febr. 16. Hodossy Imre, s. k. elnök. — A nemzeti muzeum levéltára a lefolyt 1883. évben gazdag oklevélgyüjteménynyel gyarapodott. Közel száz, mohácsi vész előtti oklevél került vétel utján birtokába, melyeknekcsaknem fele az Árpádok és Anjouk korára esik. Az oklevelek egy teljes családi levéltárt képeznek s főleg Hont, Nógrád és a szomszédos megyékre vonatkoznak. A gyűjtemény darabjainak száma 484, mely szám a következőkép oszlik meg. Ardád-kori 5, XIV. századbeli 25,1400—1526. dátumu oklevél 55, XVI. századbeli 88, XVII. századi 136 és XVIII. századi 175 darab. A gyűjtemény a nemzeti muzeum levéltárában őrzött nógrádi és honti oklevelek hézagait nagyrészt kitölti s ezért megszerzésük nagy nyereségnek mondható. Egyéb szerzemények közt különösen említést érdemel még az a nagybecsű 30 darabból álló levélgyüjtemény, mely néhai Halm Károly müncheni könyvtárnok hagyatékából árverésen vétetett meg. E levelek az 1620—1647. évekből származnak s legnagyobb részük Rákóczy György és a portai követek közti levélváltásokat tartalmazza. Ezeken kívül van közte Bethlen Gábortól »Az tekintetes és nagyságos vezer kalmakamnak Hadsi Juszuff agától küldött levelére való választétel« 1620-ból Bethlen sajátkezű jegyzeteivel, továbbá Pázmány Péternek egy sajátkezű levele Bethlen Gáborhoz 1629-ből s Eszterházy Miklós nádornak két levele Rákóczy Györgyhöz 1632-ből. — Elfogott váltóhamisítók. Újpesten egy váltóhamisító banda már közel másfél éve működik, s daczára, hogy a dolog már régen köztudomású, s úgy az újpesti, mint a budapesti hitelezők egy év óta kutatják a hamisítókat, csakis néhány nap előtt sikerült a váltók forgalomba hozóit Chapó újpesti csendbiztosnak Suhánszky Istvánná szül. Bertók Zsuzsanna és Suhánszky Pál ottani lakosok személyében kinyomozni s mind a kettőt letartóztatni. A megtett vizsgálat kiderítette, hogy a váltókat, melyek minden tekintetben kifogástalanok, R. E. ügyvéd és Sz. J. gyógyszerész-segéd állították, illetve töltötték ki, melyeket aztán az elfogott Suhánszkyak gazdag újpesti és rákospalotai parasztgazdák nevére — saját aláírásukkal — hamisítottak. Ugyanők hozták forgalomba a váltókat Újpesten és a fővárosban oly módon, hogy azokra a váltók értékénél jóval kisebb összegeket kértek és vettek fel kölcsön, s aztán a pénzzel szépen odébb állottak. Az általuk forgalomba hozott hamis váltók 2000 frtra rúgnak, melyekből 7 darabot, 1000 frt értékben, már összeszedtek s a két tettessel együtt átadtak a bünfenyítő törvényszéknek. — Zavargás egy papnöveldében. Lembergből távirják mai kelettel. A görög katholikus alumnium növendékei közt nagy a mozgalom. Szerdán délelőtt Mechowicz hittani hallgatónak a szemináriumi igazgatóság részéről tudtára adták, hogy a rektor kizárta az intézetből, mert Mielmicki prorektor azt a panaszt emelte ellene, hogy az intézetben legutóbb előadott farsangi bohóságban őt nevetségessé tette. A farsangi bohóság előadásában résztvett tanulók azonban egyhangúlag kijelentették, hogy Mechowiczot, aki az előadáson csak mint néző volt jelen, alaptalanul gyanúsítják, s ezért azt követelték, hogy az igazgatóság indítson vizsgálatot. A rektor azonban nem adott hitelt a tanulóknak s nem vonta vissza a Mechowicz kizáratását. Az elsőéves növendékek erre levetették egyenruhájukat, oda szórták a rektor irodájának ajtaja elé s elhagyták az intézetet. Az alumnium tagjai azóta lakás nélkül vannak, mert majd mindannyian szegény parasztemberek fiai. A tanulók tegnap maguk közül küldöttséget küldtek Wieliczko konzisztoriális előadóhoz, s tudtára adták, hogy a rektor önkényes eljárása ellen a helytartónál fognak panaszt emelni. Wieliczko megígérte, hogy a rektornál közbe fog járni, ha a tanulók nem fordulnak a helytartóhoz. Úgy látszik azonban, Wieliczko közbenjárásának nem volt semmi eredménye, mert a tanulóknak kijelentette, hogy a rektor a tüntetésben részt vett 90 tanuló közül legfelebb néhányat hajlandó az intézetbe viszszavenni. Az ügy az intézet növendékei közt nagy elkeseredést szült, s a negyedévesek közül is többen csatlakoztak az elsőévesek mozgalmához. A helytartó ma jelentést tétetett magának az esetről, s hír szerint megindította a vizsgálatot. Megsebesült rendőrbiztos. Párisban február 27-én reggel Haudry rendőrt súlyos sebekkel borítva, vérbe fagyva találták a Saint-Michel-boulevardon. A közkórházba szállították, s az orvosok állítása szerint életéhez kevés a remény. A megindított vizsgálat szerint a rendőrt fiatal gimnazista tanulók támadták meg. A tanulók valami bálon mulattak s reggel felé nagy zajjal mentek végig az utczán. A rendőr figyelmeztette őket, hogy csendesebben viseljék magukat, mire rátámadtak és elverték. Egy fiatal embert elfogtak, a többieket a rendőrség nyomozza. Az orosz küldöttség Berlinben. Az orosz küldöttség tiszteletére, mely, mint említettük, a német császárt üdvözölni érkezett Berlinbe, ki ötven évvel ezelőtt kapta a Sz.György-rendet, a berlini királyi palota gömbölyű márványtermében fényes lakomát adott a császári pár. A lakoma szerdán este hat órakor kezdődött s az orosz küldöttség tagjain kivül a magasabb udvari méltóságok és több más kitűnőség is meghivattak. A patkóalaku asztalnál a főhelyet Nikolajevics nagyherczeg foglalta el a császár és császárné között. A nagyherczeg erőteljes és igen előkelő alak, igen megnyerő és jóakaró arczvonásokkal. Orosz tábornoki egyenruhát viselt s azon a fekete sasrend narancssárga szalagját. A császár vendége tiszteletére szintén orosz egyenruhát töltött s a Szt.-György-rend lánczát és szalagját viselte. A császárné, daczára gyengélkedésének, megjelent a lakomán és a háziasszonyi tisztet vitte. A császár jobbján a koronaherczeg neje, Vilmos herczeg, a meiningeni örökös herczegnő, Albrechtig, Mária meiningeni herczegnő és Frigyes Lipót herczeg ültek. A császárné balján a trónörökös foglalt helyet, szintén orosz egyenruhában; tovább Keresztély herczeg, Frigyes Károly hg, Viktória herczegnő, Sándor hg, hohenzollerni Frigyes hg neje, Ágost württembergi hg, a bádeni örökös nagyherczeg, Keresztély slezvig-holsteini ág neje. A császárral szemben orosz tábornoki egyenruhában Moltke gr. tábornagy ült, Gurko és Suvalov tábornokok között. Az udvari méltóságok, a meghívott miniszterek és államférfiak az asztal többi részét foglalták el. Az ebéd vége felé a császár felemelkedett és az orosz czárra a következő felköszöntőt mondta : »Je tiens á exprimerä Votre Altesse Impériale, combién je suis touché de l’attention de Sa Majesté l’Empereur d’avoir pensé ä cet anniversaire ou j’ai reQu l’ordre de St. Georges, aprés avoir combattu avec l’armée Russe et nommément avec le Régiment Kaluga, duquel je suis le Chef, sous les yeux de mon Pőre. Profondément ému de ce souvenir flatteur, je désire que Votre Altesse Impériale, ainsi que les officiers qui ont été choisis pour cette mission, soient les interprétes de mes sentiments reconnaissants aupres de l’Empereur. Je bois ä la santé de Sa Majesté l’Empereur de toutes les Russes.« (Császári fenséged előtt kifejezni kívánom, mennyire meg vagyok hatva a császár ő felsége figyelme által, hogy megemlékezett azon évfordulóról, midőn a Sz.György-rendet kaptam, miután az orosz hadsereggel és különösen a Kaluga-ezreddel, melynek főnöke vagyok, atyám szemei előtt harczoltam. Mélyen megindulva e hizelgő emlék által, óhajtom, hogy császári fenséged, valamint azon tisztek, kik e küldetésre kiválasztattak, tolmácsolják hálás érzelmeimet a császár előtt. A minden oroszok czárjára emelem poharamat.) Midőn az orosz néphimnusz, mely a császár felköszöntője után felhangzott, véget ért, Mihály nagyherczeg az orosz czár nevében ürített poharat a német császár egészségére. A lakoma erre csakhamar véget ért. A kávét az ebédlő melletti termekben szolgálták fel. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A »Vadászkürt«-ben szombaton, márczius 1-én Balogh Károly hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — A budai kath. legény-egylet helyiségében márczius hó 2-án, este 6—8 óráig népszerű felolvasások tartatnak. Tárgyak: 1. »A mi katholikusaink« Kántor Lajostól. 2. »A halálbüntetés« dr. Wolafka Nándortól. — Még egy. A fővárosi rendőrség tegnap ismét egy Fleischmann Tóbiás nevű szoczialistát fogott el s jóllehet az jogvédőt kívánt magának, mielőtt határoznának fölötte, a rendőrség e kérelme félretételével kiutasítását rendelte el, melyet hír szerint már ma reggel végre is hajtottak rajta. Hozzátartozói sorsa felől nem tudnak semmit. — Budapest főváros közegészségi állapota f. é. január hóban. A főváros közegészségi állapota e hóban, viszonyítva a múlt havihoz, bárha a betegesedés csökkent, de mert a halálozás, különösen a tüdővész folytán, emelkedett, kevésbbé volt kedvező. A heveny fertőző kórok e hóban emelkedést nem mutatnak. Emelkedett a heveny gyomor bélhurut, mi részben az ivóvíz e hóban sokszor kifogás alá eső voltának tulajdonítandó. Élve született e hóban 1184, meghalt, katonák nélkül, 1044, s igy a születési eseteket 140-nel múlták felül a halálozásaikat. 0—1 évig bezárólag elhalt 249, azaz: az összes elhaltak 23-85°0-a és pedig az I. kerületben 9, II. kér. 11, III. kér. 17, IV. kér. 7, V. kér. 10, VI. kér. 25, VII. kér. 49, VIII. kér. 58, IX. kér. 40, X. kér. 14, kórházban 10. A lefolyt 11 év első hónapjában a születések és halálozások egymáshoz következőleg aránylanak : 1874. év első havában élve szül. 965, meghalt 959 1875. » » » » » 1056, » 1022 1876. » » » » » 1111, » 989 1877. » » » » » 1139, » 1119 1878. » » » » » 1156, » 1115 1879. » » » » » 1057, » 1063 1880. » » » » » 1078, » 987 1881. » » » » » 1189, » 1085 1882. » » » » » 1141, » 1289 1883. » » » » » 1209, » 1032 1884. » » » » » 1184, » 1044