Pesti Napló, 1884. július (35. évfolyam, 180-210. szám)

1884-07-10 / 189. szám

189. szám. Szerkesztési Iroda : Perencziek-tere, Athenneum-épü 1 at. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás­ hivatal: Perenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. 35. évi folyam. Budapest, 1884. Csütörtök, julius 10. PESTI NAPLÓ Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az est kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi ISTapló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, kin­dámd, Egyes szám 4 kr. ......... Budapest, Julius 9. Ki az osztrák-magyar monarchia legna­gyobb ellensége? Talán Oroszország, vagy Olaszország, vagy Németország? Nem, hisz ezek a mi szövetségeseink. Igaz, hogy az első örökösen áskálódik ellenünk s bujtogatja né­peinket és szomszédainkat, a másik el akar venni Ausztriától pár szép tartományt,melyben olaszok laknak, a harmadik pedig százötven év óta a legtöbb háborút viselte ellenünk s a legtöbbször megverte seregeinket, mindez azonban nem tesz semmit, s mi jó barátok vagyunk és maradunk, kivált ha nekik is úgy tetszik. A­ki ellen készülünk, a­kitől legjob­ban félünk, az­­ Montenegro. Mióta a monarchia súlypontját áthe­lyezték Boszniába, Montenegro azon nagyha­talom, mely leginkább fenyeget bennünket. Mikor nem is visel háborút, akkor is — csak üzen a rablóknak — két hadtestünket, nyolc­­­vanezer embert mozgósítja. Volt rá eset egy párszor, hogy teljes béke idején évekig tartó hadat viselt ellenünk. Nikita egész légió felke­lőket szerelt fel s küldött évente át a határon, hogy hajnalban katonáinkat orvul megtámad­ják, s ha elűztük a bandákat, vendégszerető karjaiba visszafogadta, orosz pénzen vásárolt kenyérrel jól tartotta őket N kita ő fensége neheztel Ferencz József ő Felségére, kinél arany tálakon evett, kitől arany szubvencziót húzott és aranyszőrü pa­ripákat kapott ajándékba, hogy nem a­dta neki oda egész Herczegovinát s még azon elül Kattar­ót és Raguzát, h­anem csak Niksicset, Podgoriczát, Antivarit és Dulcignót engedte át részére. Akkor azt mondották Bécsben: Montenegro a mi szövetségesünk, igyekezzünk hasznosak lenni neki, hogy barátságunk érté­két tanulja megbecsülni; a szegény fekete­hegyi hősöknek nincsenek legelőik törpe mar­háik és kecskéik számára, nincsenek szántó­­földeik, hogy őszszel vethessenek, s nyáron arassanak, a derék nép nem tud miből meg­élni, kénytelen tehát rabolni járni, de ha majd nekik is lesz földjük és rétjük és szántó vető emberek lesznek, nem lesz okuk többé hábo­rúskodni, hanem ők is szeretni fogják a békét, mint más tisztességes keresetből élő nemzetek, így okoska lett Andrássy s ezt írták a félhi­vatalosok, s a királyi udvarnál a hadsegédek a montenegróiak vitézségét dicsérve emleget­ték, s mikor diplomatáink elmentek­­a berlini konferencziára, akkor gondoskodtak róla, hogy Montenegro megnagyobbíttassék északon és délen, ámbár a török háborúban vereséget kaptak eleget és Szulejmán pasa keresztültört a bevehetetlennek hitt országon. Sőt, hogy ne legyenek a világtól elzárva s ne fájjon a foguk örökké Kattaróra, még tengeri kikötőket is kaptak, honnan immár szabadon szerezhetik be ellenünk a puskaport. A bárgyú politika, mely elfoglalta Her­czegovinát, de ennek erős védvárát, Niksicset átadta Montenegrónak, hamar megboszulta magát. A ragadozó sasokból, bár jóllakhattak, nem vált hízott pulyka, a rabláshoz szo­kott montenegróiak folytatták portyázá­saikat, hol az albán határon, hol az osz­trákon keresztül s Nikita, kinek kicsiny jön Montenegro, a szerbek czári trónjára vá­gyott. Felszabadítani Boszniát s Herczegovi­nát, elűzni Milánt, egyesíteni valamennyi szerbet Versecztől Raguzáig, ezt álmodta a költő fejedelem éjjel, nappal, s mig Nikita, a nagy diplomata, az osztrák ügyvivőt, a jelen­leg végre-valahára kegyvesztett Thömmel bárót bolonddá tette szép szavakkal és üres ígéretekkel, addig Krivojcziában és Hercze­­govinában a lázadást szította ellenünk. Mi pedig — a nagyhatalom — nem mer­tük őt bántani, hanem tetettük magunkat, mintha elhinnék, hogy Montenegro semleges. Ez szégyenteljes politika volt ugyan, de hoz­zánk méltó. Ferry és Bismarck el nem nézik vala, ha velük paczkázik Montenegro. Két esztendei harcz után legyőztük ugyan roppant pénzáldozatok árán a szomszédból szított felkelést, de hogy Herczegovina békés birtokunk lenne — senki sem állíthatja.A hires­­rablóvezére Kovachevich még él s bandái fel-feltünnek az éji homályban s olykor agyonlőnek egy-egy katonát, vagy zsandárt az okkupáló seregből. Ez történik a fegyver­­szünet alatt, mert a mikor Oroszország int és Nikita parancsol, Herczegovina és Bosznia újra lángba borul. Montenegro pedig kibékült Törökország­gal, Nikita elment a szultánt meglátogatni s most azok jó barátok, hogy alkalmilag egész haderejét Montenegro ellenünk fordíthassa. Montenegro egyébként is készül a ren­des háborúra, ki más ellen, ha nem ellenünk, állandó hadsereget állít, miután tapasztalta, hogy nemzetőrsége, bármi harczedzett legyen, s a hegyi háborúban járatos, a rendesen ki­képzett , fegyelmezett osztrák-magyar kato­nasággal szemben nem ütközetképes. E hiá­nyon segítendő, Nikita orosz tiszteket hoza­tott, kik a legénységet begyakorolják, migyen a többi férfi népség felkelő csapatokra osztva, igen alkalmatos egy országot fellázítani s az osztrák-magyar hadakat megosztani és kifá­rasztani. Mikorra tervezi Montenegro az akcziót monarchiánk ellen, attól függ, mikor indítja meg ismét Oroszország a keleti kérdést. De valószínű, hogy addig is párszor háborgatni fogja Boszniát, nehogy Európa elhigyje, hogy pac­ifikálva van. A bosnyák kérdésnek nem szabad elaludni, hogy az okkupáczió ideigle­nes jellege demonstráltassék, úgy az ottani lakosságnak, mint nekünk, mint a többi vi­lágnak. És hiába utazik Kállay az új hódoltság­ban körül, mert míg ő hivatalosan konstatálja, hogy minden rendben van, addig Nikita vi­szályt kezd Milinkovicscsal, az új osztrák-ma­gyar követtel Csettinjében s protestál a nagy hatalmaknál a herczegovinai erődök katonai felszerelése ellen. Ugyanis, mivel Niksicset átengedtük Mon­tenegrónak, ő kapott ellenünk egy erős várat és tábort, mi pedig Herczegovinában véd­telenek maradtunk. Keserves tapasztalások után a hadügyminisztérium elhatározta — mint az egykori klinai császár a mongol be­törők ellen — hogy a montenegrói határt körülfalazza. És építtetett 27 erődöt! Ha ezeket Erdély körül és Szörényben építtetjük, sokkal több hasznát veszszük. Románia és Oroszország százszor félelmeseb­bek, mint Montenegro. S Erdélyért kár, Her­­czegovináért nem kár. Ott nagy háború le­het, itt csak kis háború. De Erdélyért soha semmit sem tesz a delegáczió. Ám a 27 erőd elkészült s rengeteg pénzbe és fáradságba került, mert oda se itt nem vitt, se kát ott nem volt. S most, mikor készek, Montenegro protestál ellenük. És appellál a mandátumot adó Európára. Azt mondja, hogy a mandátumban az nincs benne, hogy mi vá­rakat építhessünk. Követeli, hogy romboljuk le az erődöket. Ez impertinenczia. Pár hét óta folynak e körül a tárgyalá­sok, Kálnoky és­­ Radovics miniszterek közt. Nemde nevetséges? Reméljük, hogy Montenegro óvástéte­lére fel nem függesztjük az üres falak felsze­relését. Ha már megvannak, legalább annyi hasznuk legyen, hogy megnehezítsék a ban­dák betöréseit. Egyszer mindenesetre le fog kelleni szá­molnunk Montenegróval. Nem most, ha ugyan ő nem kezdi, hanem a­mikor kezdi. Ne legyünk mi olyan, mint Törökország, melyet akárki­nek akármikor meg lehet sérteni, bolygatni, támadni, ne engedjük, hogy Montenegro a nyakunkra nőjjön. Principuis obsta. Remélj­ük, hogy a nagyhatalmaknak elég egyéb dolguk van, mint Montenegro kedvéért Ausztria-Magyarországgal kikötni. Különben ha Európának tetszik, adjuk vissza neki Boszniát, lássuk, ki hogy boldogul vele? Nekünk valóban nem kellett, csak az udvari politika és miniszteri ambíczió szerezte meg örökös bajnak. Olyan akvizíczió, hogy soha sem lesz benne köszönet. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Julius 10. — Fürdői levél. Pörtschach, a wörthi tónál, jul. 5. Pörtschach egy tó melletti nyaraló hely, mint sok más. Nem gyógyfürdő, nem is klimatikus gyógy­hely. Mégis sokan felkeresik, különösen a bécsiek kö­zül, kevesebben Magyarországból. Csak az utóbbi évek folyamán kezdett nálunk is ismeretesebb lenni, eddig Mária-Wöith név alatt. Ez utóbbi a tó déli ol­dalán, Pörtschach vele átellenb°n az északi oldalon fekszik, emez a déli vasúttársulatnak itt felállított ál­lomáshelye óta az utóbbi években igen em­lkedni kez­dett, amaz egészen visszamaradt. A­kik 23 év előtt voltak a wörthi tónál, azok a jelenlegi Pörtschachot nem ismerik. A telkeket megvették nyaralni kedvelő idegenek, többnyire bécsiek és grácziak, és most egyik csinos nyaraló éri a másikat. Kell tehát valaminek lennie, a­mi az embereket ide vonzza, s ez a tavi für­dőzés, a­melyről az a fáma, hogy nagyon szeretik a gólyák. A helység előtt egy hosszú, és keskeny földnyelv nyúlik be a tóba, szép, sűrü fenyő-erdővel; ez és a tó melletti telkeknek egy jelentékeny része, összesen 16 hold, három év előtt még egy társulat tulajdona volt, mely itt 4 nyaralót és éttermet építtetett »Actienvil­­len« név alatt. A társulat az egészbe körülbelül 150,000 frtot fektetett, de rosszul gazdálkodván, mint az rendesen lenni szokott, a­hol részvényeik bőrére megy a defic­it, kénytelen volt a vállalatot áruba bo­csátani. A vevő, Wahliss Ernő, hírneves bécsi por­­czellánkereskedő, az egésznek birtokába 72,000 írton jutott. Az első két évben bérbe adta, de a bérlővel nem lévén megelégedve, jelenleg maga kezeli, s tavaly óta 100,000 írtnál többet fektetett bele, részint a park díszítésére és utainak javítására, de főleg egy uj restauráczió felállítására az említett földnyelv kezde­tén, mely maga 36,000 írtba jött, részint a nyaralók­ra az által, hogy azokra második emeletet emel­tetett és ujonan bútoroztatta; végül egy szép tv uszodát is készíttetett stb. Ez által az »Etab­­liss­­ment Wahliss« külseje egészen más lett, mint volt az »Actiengesellschaft« birtoka. Szándéka Wah­liss úrnak a következő években még hat kis nya­ralót építtetni, két-két család számára, s akkor aztán a vállalat gyümölcsöző is lehet, mert most még nem az, a mennyiben a sok kiadás miatt jelenleg alig hoz 3°/0-ot. Egyébiránt Wahliss úr várhat és élhet a 3°/0 mellett is, van Bécsben négy nagy háza és jövedelme­ző üzlete, mindezt maga szerezte 25 év alatt. A­ki a Kärnthner­strasse-n végig ment, bizonyára észrevette a díszes porczellánházat, Wahliss úr tulajdonát. Ily szerencsés viszonyok között neki Pörtschach csak sport — egyelőre, évek múltán dúsan jövedel­mezhet. Lássuk, hogy melyek Pörtschach előnyei. A­ki tavi fürdőzést s szórakozást keres, s nem akar messze menni, választhat a magyar, a salzkam­­merguti v. steger, vagy a karinthiai tavak között. Fájdalom, hogy a Balaton vidéke árnyéktalansága miatt a kánikula idején nem kellemes a tartózkodás­ra, különben ezt választanák. Aztán meg azt is mond­ják, hogy nincs meg a vendégnek minden kényelme és Füred mégis drága. Várjunk tehát, mig e viszo­nyok megváltoznak. — A steyer és salzkammerguti tavak a nyár közepe idején hűvösek, a legtöbbnél megtaláljuk a kívánt kényelmet, s nem is drágák, de a víz hőm­érséke nem mindenkinek felel meg, gyen­gébb alkotásunknak, idegesek számára kissé hűvös, annál erősitőbb egészségeseknek. De ha rossz a nyár kezdete é­s utója, még az utóbbiak se használhatják, mint pl. az idén júniusban volt, holott a wörthi tóban még akkor is fürödtünk. Ennek oka az, hogy a wörthi tóba so­k meleg forrás nyílik, minek következtében itt már május közepétől október elejéig lehet a tavi für­dőzést használni. Júniusban 15—17°, szeptemberben 18 — 19°, július-augusztusban 18—22° a víz, hosszú fürdés közben sem fázik meg az ember, július és au­gusztus első felében délben a levegő meleg, de kelle­metlennek nem mondható, egyébként is ez időben fü­r­­dünk, eszünk és pihenünk. Délután 4—5 órától kezdve a kisétálás már igen kellemes. 6 órától kezdve meg­élénkülnek a tó partján kitűnő karban tartott sétá­nyok, a hölgyek díszben kivonulnak, sokan közülök csónakba szállva derekasan hajtják evizi járóműveket, más családok a fenyő­erdőben elhelyezkednek az ot­tani asztalok körül, s ez így tart 8-ig, a­mikor a re­­stauráczióban való felfrissítés következik, némelyek már előbb is ott időznek kávézni, fagylaltozni, billiárdozni stb.­­ Legszebb közeli kilátó van a re­stauráczió két terraszán, a­hol étkeznek. A partokat alacsonyabb erdős hegyek környezik, távolabb követ­kezik a Karawunka hegyláncznak erősen kimagasló zig-zugos körvonala, a tó sima felszínén az egész táj­kép visszatükrözik. E szemlélgetés közben belső orga­nizmusunkat sem hanyagoljuk el, a bécsi restaura­­teurnek ételei és árai mindenkép kielégitőek, a terí­ték mindig tiszta, service csinos, hisz Wahliss úrtól való, hát díszes is lehet, így Wahliss urnak figyelme mindenre kiterjedt, hogy fürdőjének jó hírnevet sze­rezzen. S ez részben már be is következett. Lakásai már hónapok óta le vannak foglalva, bár a fürdőven­dégek legnagyobb része csak most érkezik. A szobák ára naponta 2 — 3 frt, négy hétnél kevesebb időre szoba nem kapható; az ár nem nagy, tekintettel arra, hogy a vendégnek minden kényelméről van gondos­kodva. A 3 fi­tos szobák legtöbbjének külön veran­dája van a tóra. A­ki szeret kirándulásokat tenni, annak Pört­schach kitűnő kiinduló hely. A déli vaspálya néhány óra alatt elszállítja Tirolba vagy Krajnába. Sokan meglátogatják innen a Grossglockner vidékét vagy az Ampezzo-völgyet. 2—3 napi kirándulással el lehet jutni Windisch-Matreibe, vagy Heiligenblutba s on­nan feljebb, 8 óra alatt onnan át lehet menni Gas­­teinba. Itt van Villach mellett Karinthiának a Rigi­­je, a Dob­atsch (2100 méter), 11/* napi kirándulással kényelmesen meglátogatható, fenn vendéglő is van. Azután el lehet menni a kies fekvésű Tarvisba vagy Pontebba-ig az olasz határon, egyikén a leg­szebb hegyi pályáknak, egy nap alatt oda s ide. Nem messze van Krajnában a szép veldesi tó, és sok más tó Karinthiában, pl. az ossiachi, a soaki, a nullslatti stb. tavak. A­ki közelebb óhajt szórako­zást, annak a számára itt van a wörthi-tó kör­nyéke, melynek bármely pontjára 3 kis gőzös gyor­san elszállítja, igy pl. Veldenbe, Klagenfurtba, Maria Wörthbe, Loretto-ba, Krumpend­orfba stb. Van tehát elég látni és szórakozni való. F. hó 10-én lesz Klagenfurtban a Rudolfinum felavatása, a­mely alkalomra ő fenségei a trónörökös és trónörökösnő eljönnek. A díszebéd után a Neptun gőzös e fenségeiket Pörtschachba hozza, hogy innét Ti­rolba utazzanak. Az ünnepélyes fogadtatásra az elő­készületek már folynak. A kiszálló helyen, mely Wah­liss úr territóriumába vezet, diadalkaput emelnek; ki­szállás után a vendégek áthaladnak a restauráczió terraszán, s innen szemlélik a kilátást, azután kocsira szállva a pályaházhoz hajtatnak. Az Etablissement Wahliss hölgyei ez alkalommal azon előnyben részesül­nek, hogy a terraszon kordont képezve, ő fenségüket közelről lesz szerencséjük láthatni és megéljenezhetni. A többi közönség a kertből ki lesz zárva, csak belépti jegygyel lehet bejutni. A restauráczió terraszai virágokkal lesznek feldíszítve, a terrasz egyik oldalán a mi uralkodópárunk, a másikon a belga király és királyné ő felsége mellszobrai lesznek, a­melyeket Adahliss ez alkalomra Belgiumból hozatott, a­ki egy­általán az egész fogadásnak rendezését és költségeit magára vállalta, így van az egész tervezve, ha az idő meg nem rontja a fogadtatást. Végül megemlítem még a Magyarországból itt időző vendégeket. Jelenleg még kevesen vannak, szá­muk e hó közepén fog szaporodni. Eddig itt voltak: Rakovsky K. földbirtokos és családja, Muth háztulaj­donos és családja, Mihálkovics Géza egyetemi tanár és neje, Spitzer Ferencz keresk. és családja, gr. Somssichne és családja, a többieket várjuk A legtöbb vendég Béc­sől való, pedig a budapestieknek nem sok­kal hosszabb az útjük idáig, a gyorsvonattal 12 óra alatt idejuthatni, Bécsből 9,­0 óra alatt. Budapest, július 9. Montenegro és monarchiánk. Esti lapunkban kö­zöltük volt, hogy Nikita fejedelem minő diplomáciai hadjáratot indított Ausztria-Magyarország ellen. Bécs­ből az officziózusok a közlemény tartalmát megczá­­folják s azt állítják, hogy a legutóbbi időben semmi ilyen inczidens nem zavarta a monarchia és Mon­tenegro közti viszonyt. De hogy ez a viszony valami nagyon barátságos lenne, azt még az offic­iózusok sem merik mondani. Ez ügyben ma este Bécsből a következő táviratot veszszük : A Politische Korrespondenz felhatalmazást nyert annak határozott kijelentésére, hogy teljesen alaptalanok a helybeli hírlapok azon közleményei, me­lyeket a Narodni Listy után Csettinjéből a mon­­teneg­ó-herczegovinai határviszonyok iránti diplomá­­cziai tárgyalásokról közöltek. A háború Khinával, Párisból írják m­l. 6-ki ke­lettel . A nap legfontosabb kérdése a kilátásban levő háború Khinával. A Telegraphe kiszámítja, hogy a Khina északi részébe teendő nagy expedíc­ió eseté­ben legalább 60,000 főnyi csapattal kellene operál­nia a hajóhadnak, ha czélt akar érni. Honnan veszi e haderőt a nagy mozgósítási terv megbolygatása nél­kül? A Telegraphe figyelmébe ajánlja Ferrynek, hogy a hadszervezetet s a pénzügyeket egy nagy há­borúval tönkre fogja tenni, s hogy a legjobb meg­oldás még mindig az marad, hogy a franczia uralmat a Vörös folyam deltájára szorítsák. A rizstermő vi­dékek jövedelmezők ugyan, de a francziákra nézve igen egészségtelenek s gyarmatosítási czélokra egy­általán nem alkalmasak. »Ne vezéreltesse magát a kormány nagyralátó tekintetek által, melyeket az országra nézve igen keserű tapasztalatok fognak kö­vetni.* A torpedók a tengeri háborúkban. A Revue politique érdekes fejtegetésekben mutatta nemrég ki, hogy a pánczélos hajóknak veszélyes ellenségei fej­lődtek ki a torpedókban. Nem osztja e nézetet a Temps. Utal az angol tengerészeti gyakorlatokra, melyek szerint a pánczélos hajókat biztosítani lehet a torpedók támadásai ellen aczélból készült nagy véd­­hálókkal, melyek a hajó oldalait s farát a megkíván­tató magasságig fedezik. A Revue azon kérdéssel vá­laszol most, hogy mi lesz az ekként védett pánczél­­hajók gyorsaságából? »Mit csinálnak, folytatja, vihar esetében a függelékükkel, a »krinolin«-nal, mely bele­akad a csavarokba s evezőrúdba és mozdulatlanokká teszi azokat? Hiába minden, a pánczélos hajók kora lejárt, ha kikerülik a torpedókat, éppen a védőeszkö­zük által lesznek kiszolgáltatva az ágyunaszádoknak.­ Az az ellenvetés sem állhat meg a Revue szerint, hogy a pánczélhajót a torpedókkal szemben fedezhe­tik más torpedók; a torpedók közti harcz ugyanis az ellenség és jóbarát megkülönböztetésének nehézségei folytán mindig igen veszélyes lesz, annyival inkább, mert a parányi torpedó­hajók elannyira hasonlítanak egymáshoz, hogy maguk a pánczélosok nem is vehet­nek részt a küzdelemben, különben megkoc­káztatják a saját szövetséges társaiknak megsemmisítését. A­mi a támadó torpedókat illeti, oly roppant nagy a czél­­pontjuk, hogy bizonyára el fogják találni, mielőtt hozzájuk közelíthetnének a védő torpedók. Elég egy hullám, hogy lát­atlanokká legyenek, s nem lesznek felismerhetők még a villamos fény segélyével sem, a­melytől oly sokat remélnek a pánczélhajók barátai. Szóval, a pánczélhajók és torpedók közti verseny el van immár döntve az utóbbiaknak a javára. Krisztiániából írják jul. 2-áról: A minisztérium megjelent tegnap a storthingban, és Steen elnök be­szédet mondott, ezebben e napot »a jövő nemzedé­kekre nézve emlékezetesnek, a haza javára irányult együttműködés felavatási napjának« mondá. Sver­drup hosszabb beszéddel válaszolt. »Ha sikerül ne­künk, mondá egyebek közt, elismert állást vívni ki a képviseletnél, s ha támogat ő felségének bizalma, remélhetjük, hogy az e teremben együtt levő hatalom elég erős lesz, hogy az ország fejlődését minden irány­­ban erélyesen előmozdítsa, a legfontosabb érdekeket megóvja s oly igazgatást alapítson meg, melyet a ki­rály s a nép egyaránt méltányolni fognak.« Ezután a szavazási jog kérdése került tárgya­lás alá. Sverdrup kijelente, hogy a kormánynak nincs kifogása a benyújtott előterjesztés ellen, mire hosszabb vita után 81 szavazattal 30 ellenében el is fogadták azt. — A miniszterek ma voltak először meghiva a királyhoz ebédre, de az ülés miatt nem jelenhet­tek meg. Spanyolország tengerészete. Spanyol lapok azon hírt közük, hogy a tengerészeti bizottság befejezte a hajóraj reformjáról szóló javaslatot. A bizottsági ja­vaslatok szerint a hadi­tengerészet reorganizácziója 10 éven belül volna f­zanatosítandó, amely czélra évenként 23 millió lenne szükséges, úgy, hogy a reform egészben véve 230 millió pesetát vennie igény­be. Spanyolország hadihajóraja azután a következő hajókból állana: Tizenkét pánczés hajó (most csak öt), e raj fele tengerentúl szolgálatokat teljesítene, két pánczélos czirkáló hajó, hét elsőrendű czirkálóhajó, kilencz másod- és tizenegy harmadrendű czirkáló hajó, harminc­két torpedóhajó, hat szállítóhajó és egy jelzőhajó. Egy Ibombalövés. — Te­stol rajta. — Todleben tábornok halála uj érdeket s némi ak­tualitást kölcsönöz Tolstoi Leo gr., a hirneves orosz író­n szebasztopoli elbeszélésednek. Ezek egyikéből, a mely »Egy bombalövés« czimet visel, ide iktatjuk a következőket: »Födjétek magatokat! Egyenesen hozzánk lő a bástyába !« kiáltá egy tüzér a közelünkben. A fél szakasz, Praskukin kapitány s Michailov hadnagy által vezetve, a víárkokból, a­hol három óráig feküdt s dörgő hurrab-val üdvözölte a szemlét tartó Todleben tábornokot, az imént tért vissza s némileg biztonságban érezte magát, midőn oda át újra villám­­lani kezdett, Mih­allov megfordult. A bomba fényes pontja mintha elérte volna már utjának tetejét s pillanatig csendesen állana a levegőben, úgy hogy nem határoz­ható meg az iránya, de ez csak egy másodperczig tar­tott. Gyorsabban és gyorsabban, közelebb és közelebb, úgy hogy a szikrái a sötétben szerte repültek s az égő csőnek rémes sistergése tisztán hallható volt, csapott egyenesen a bástyának. — Vessétek le magatokat! kiáltá valaki a le­génységből. Megtette Praskukin és Michailov s a többiek közül is legtöbben. Praskukin becsukta mind a két szemét s a bombát közvetlen közelében hallotta le­csapódni. Eltelt egy pillanat, oly hosszú, mint egy óra; a bomba nem pattant szét. Praskukin már csaknem boszankodott, hogy félénken levetette magát, hisz könnyen meglehet, hogy a bomba jóval hátrább csa­pott le s csak képzeli, hogy a csöve közvetlenül az oldalánál sistereg. Felemelte a fejét s örömmel látta, hogy Mi­­h­ajlov is egész hosszában el van nyúlva. De most ráesett a tekintete a sziporkázó csövére a bombának, a­mely, mintegy három lépésnyire tőle, a földön ke­rengett. Rémület, jéghideg, tehetetlen félelme a halál­nak fojtott el benne minden más érzést, eltakarta ar­omát a kezeivel. Eltelt még egy pillanat, egy pillanat, melyben egész világa a gondolatoknak, remények­nek s emlékeknek czikázott az agyán keresztül. Kit fog megölni, Michailovot vagy engemet, vagy mindkettőnket? S ha én leszek, hol fog találni? A fejemen? Akkor vége lesz mindennek. Vagy a lá­bamon? Akkor levágják a lábamat s én kérni fogom, hogy gondosan chloroformáljanak, talán kiállom s életben maradok. Meglehet, csak Michailovot fogja találni. Ak­kor majd elbeszélem, hogy bajtársak valánk, s a bom­ba széttépte őt, úgy hogy a vére arczomba fröcscsent. De nem — hozzám van legközelebb — engem fog ta­lálni ! Eszébe jutott, hogy tizenkét rubellel tartozik Mih­ajlovnak. S visszaemlékezett egy másik sz.-.­é­­tervári adósságára is, a­melyet már réven törlesztenie kellett volna.A fejében zümmögött a dallama egy czi­­gány nótának, a­melyet előtte való este hallott. A nő, ki ez idő szerint közel állott hozzá, megjelent a sze­mei előtt, k­laszin szalagos fej­kötővel. Egy ficzkó, a ki öt évvel ezelőtt megsértette s a­kivel még mindig nem számolt le, szintén felbukkant az öntudata előtt, ámbár ezek s ezer más emlék mellett egy pillanat töredékéig sem hagyta el a kikerülhetlen halál érzése. Szoczialista mozgalmak Orosz-Lengyelország­­ban. A lengyel-szoczialista­ párt, mely egy idő óta nagy tevékenységet fejt ki Orosz-Lengyelországban, az utób­bi hónapok alatt teljesen a terrorizmus karjaiba ve­tette magát. Ennek már jelét is adta az által, hogy Herschel Ferencz, ki a párt legbuzgóbb tagjai közé tartozott, azért, mert azon gyanúban állott, hogy a rendőrség szolgálatába szegődött, a párt által halálra ítéltetett és meggyilkoltatott. Herschel meggyilkolta­tását a párt központi bizottsága a következő prokla­­máczióban adta a tagok tudtára: »Tekintettel arra, hogy a központi bizottság kétségtelen bizonyítékokkal rendelkezik arra nézve, hogy Herschel, másképen Herschel Ferencz, a­nél­kül, hogy erre a legkisebb oka lett volna, árulóvá lett, a központi bizottság f. évi május 28-ikán elhatározta, hogy 1. Herschel Ferencz a pártra nézve ártalmatlanná teendő, 2. nevezett Herschel Ferencz megbüntetendő, még­pedig árulásának megfelelőleg halállal. Ezen íté­let végrehajtásával a zgierzi munkásbizottság bíza­tott meg. A halálos ítélet e megbízás folytán végre is hajtatott. Szövetségesek­ mi kénytelenek voltunk, bár utálattal, kezünket egyik társunknak vérével bemocs­kolni. Utálattal és borzadással tettük ezt, mert nem vagyunk hozzászokva vérontáshoz. Herschelnek nem volt elég erkölcsi ereje arra, hogy ellenálljon a kisértéseknek. Többre becsülte sa­ját egyéni érdekeit és ezek kedvéért feláldozta a párt ügyét. Számos társunkat juttatott börtönbe és még számosokat akart oda juttatni. Kénytelenek voltunk tehát Herschelt ártalmatlanná tenni és igy utolérte a halál, mely minden árulót utol fog érni. A ki a küz­delem terére lép, nagyon jól tudja, hogy minden pillanatba veszély fenyegeti. A­ki nem érez magá­ban elég bátorságot, az maradjon távol. Azért gondoljátok meg, hogy az árulót, akár fogságban lesz, akár szabadon, utol fogja érni a halál.« . A meggyilkolt Herschel a Proletariat czimű szövetkezetnek volt tagja, mely 1878 óta létezik és tisztán nemzetközi alapokon nyugszik. E szövetkezet egyik lánczszemét képezi a nagy szoczialista szövet­ségnek, mely egész Orosz-Lengyelországban el van ter­jedve. A szövetség igen tekintélyes pénz felett rendel­kezik és titkos nyomdája is van. E nyomdát, melyben a társulat kiadványai nyomatnak, a rendőrség eddig nem volt képes feltalálni. A szövetségnek Genfben két lapja jelenik meg, melyek tisztán szoczialisztikus elveket terjesztenek. Budapest főváros közgyűlése, L­ á­jus. 9. A főváros mai közgyűlésének napirend­jén fontos ügyek álltak s ez okozta, hogy a nagy hőség daczára igen nagy számmal jelentek meg a törvényhatósági bizottsági tagok. A megváltoztatott sorrend folytán azonban éppen a legfontosabb ügy, a lakás­kérdés, holnapra halasztatott. De volt az ülésnek két más érdekes tárgya: a ko­leraveszély és a lovassági laktanya. Amanuál Patrubány főorvos tett érdekes nyilatkozato­kat, emekben Gerlóczy alpolgármester ecse­telte, hogy a katonai hatósággal szemben a törvényhatóság milyen kínos helyzetbe jut. Egyébiránt mind a kolera, mind pedig a lo­vassági laktanya ügyében a tanács indítvá­nyait fogadták el. II. Ráth Károly főpolgármester, mint elnök dél­után 5 órakor megnyitja a közgyűlést és bejelenti Oswald Pál törvényhatósági bizottsági tagnak f. hó 6-ikán történt elhunytát. A közgyűlés ezt sajnálattal

Next