Pesti Napló, 1884. július (35. évfolyam, 180-210. szám)
1884-07-10 / 189. szám
189. szám. Szerkesztési Iroda : Perencziek-tere, Athenneum-épü 1 at. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás hivatal: Perenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. 35. évi folyam. Budapest, 1884. Csütörtök, julius 10. PESTI NAPLÓ Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az est kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi ISTapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, kindámd, Egyes szám 4 kr. ......... Budapest, Julius 9. Ki az osztrák-magyar monarchia legnagyobb ellensége? Talán Oroszország, vagy Olaszország, vagy Németország? Nem, hisz ezek a mi szövetségeseink. Igaz, hogy az első örökösen áskálódik ellenünk s bujtogatja népeinket és szomszédainkat, a másik el akar venni Ausztriától pár szép tartományt,melyben olaszok laknak, a harmadik pedig százötven év óta a legtöbb háborút viselte ellenünk s a legtöbbször megverte seregeinket, mindez azonban nem tesz semmit, s mi jó barátok vagyunk és maradunk, kivált ha nekik is úgy tetszik. Aki ellen készülünk, akitől legjobban félünk, az Montenegro. Mióta a monarchia súlypontját áthelyezték Boszniába, Montenegro azon nagyhatalom, mely leginkább fenyeget bennünket. Mikor nem is visel háborút, akkor is — csak üzen a rablóknak — két hadtestünket, nyolcvanezer embert mozgósítja. Volt rá eset egy párszor, hogy teljes béke idején évekig tartó hadat viselt ellenünk. Nikita egész légió felkelőket szerelt fel s küldött évente át a határon, hogy hajnalban katonáinkat orvul megtámadják, s ha elűztük a bandákat, vendégszerető karjaiba visszafogadta, orosz pénzen vásárolt kenyérrel jól tartotta őket N kita ő fensége neheztel Ferencz József ő Felségére, kinél arany tálakon evett, kitől arany szubvencziót húzott és aranyszőrü paripákat kapott ajándékba, hogy nem adta neki oda egész Herczegovinát s még azon elül Kattarót és Raguzát, hanem csak Niksicset, Podgoriczát, Antivarit és Dulcignót engedte át részére. Akkor azt mondották Bécsben: Montenegro a mi szövetségesünk, igyekezzünk hasznosak lenni neki, hogy barátságunk értékét tanulja megbecsülni; a szegény feketehegyi hősöknek nincsenek legelőik törpe marháik és kecskéik számára, nincsenek szántóföldeik, hogy őszszel vethessenek, s nyáron arassanak, a derék nép nem tud miből megélni, kénytelen tehát rabolni járni, de ha majd nekik is lesz földjük és rétjük és szántó vető emberek lesznek, nem lesz okuk többé háborúskodni, hanem ők is szeretni fogják a békét, mint más tisztességes keresetből élő nemzetek, így okoska lett Andrássy s ezt írták a félhivatalosok, s a királyi udvarnál a hadsegédek a montenegróiak vitézségét dicsérve emlegették, s mikor diplomatáink elmenteka berlini konferencziára, akkor gondoskodtak róla, hogy Montenegro megnagyobbíttassék északon és délen, ámbár a török háborúban vereséget kaptak eleget és Szulejmán pasa keresztültört a bevehetetlennek hitt országon. Sőt, hogy ne legyenek a világtól elzárva s ne fájjon a foguk örökké Kattaróra, még tengeri kikötőket is kaptak, honnan immár szabadon szerezhetik be ellenünk a puskaport. A bárgyú politika, mely elfoglalta Herczegovinát, de ennek erős védvárát, Niksicset átadta Montenegrónak, hamar megboszulta magát. A ragadozó sasokból, bár jóllakhattak, nem vált hízott pulyka, a rabláshoz szokott montenegróiak folytatták portyázásaikat, hol az albán határon, hol az osztrákon keresztül s Nikita, kinek kicsiny jön Montenegro, a szerbek czári trónjára vágyott. Felszabadítani Boszniát s Herczegovinát, elűzni Milánt, egyesíteni valamennyi szerbet Versecztől Raguzáig, ezt álmodta a költő fejedelem éjjel, nappal, s mig Nikita, a nagy diplomata, az osztrák ügyvivőt, a jelenleg végre-valahára kegyvesztett Thömmel bárót bolonddá tette szép szavakkal és üres ígéretekkel, addig Krivojcziában és Herczegovinában a lázadást szította ellenünk. Mi pedig — a nagyhatalom — nem mertük őt bántani, hanem tetettük magunkat, mintha elhinnék, hogy Montenegro semleges. Ez szégyenteljes politika volt ugyan, de hozzánk méltó. Ferry és Bismarck el nem nézik vala, ha velük paczkázik Montenegro. Két esztendei harcz után legyőztük ugyan roppant pénzáldozatok árán a szomszédból szított felkelést, de hogy Herczegovina békés birtokunk lenne — senki sem állíthatja.A hiresrablóvezére Kovachevich még él s bandái fel-feltünnek az éji homályban s olykor agyonlőnek egy-egy katonát, vagy zsandárt az okkupáló seregből. Ez történik a fegyverszünet alatt, mert a mikor Oroszország int és Nikita parancsol, Herczegovina és Bosznia újra lángba borul. Montenegro pedig kibékült Törökországgal, Nikita elment a szultánt meglátogatni s most azok jó barátok, hogy alkalmilag egész haderejét Montenegro ellenünk fordíthassa. Montenegro egyébként is készül a rendes háborúra, ki más ellen, ha nem ellenünk, állandó hadsereget állít, miután tapasztalta, hogy nemzetőrsége, bármi harczedzett legyen, s a hegyi háborúban járatos, a rendesen kiképzett , fegyelmezett osztrák-magyar katonasággal szemben nem ütközetképes. E hiányon segítendő, Nikita orosz tiszteket hozatott, kik a legénységet begyakorolják, migyen a többi férfi népség felkelő csapatokra osztva, igen alkalmatos egy országot fellázítani s az osztrák-magyar hadakat megosztani és kifárasztani. Mikorra tervezi Montenegro az akcziót monarchiánk ellen, attól függ, mikor indítja meg ismét Oroszország a keleti kérdést. De valószínű, hogy addig is párszor háborgatni fogja Boszniát, nehogy Európa elhigyje, hogy pacifikálva van. A bosnyák kérdésnek nem szabad elaludni, hogy az okkupáczió ideiglenes jellege demonstráltassék, úgy az ottani lakosságnak, mint nekünk, mint a többi világnak. És hiába utazik Kállay az új hódoltságban körül, mert míg ő hivatalosan konstatálja, hogy minden rendben van, addig Nikita viszályt kezd Milinkovicscsal, az új osztrák-magyar követtel Csettinjében s protestál a nagy hatalmaknál a herczegovinai erődök katonai felszerelése ellen. Ugyanis, mivel Niksicset átengedtük Montenegrónak, ő kapott ellenünk egy erős várat és tábort, mi pedig Herczegovinában védtelenek maradtunk. Keserves tapasztalások után a hadügyminisztérium elhatározta — mint az egykori klinai császár a mongol betörők ellen — hogy a montenegrói határt körülfalazza. És építtetett 27 erődöt! Ha ezeket Erdély körül és Szörényben építtetjük, sokkal több hasznát veszszük. Románia és Oroszország százszor félelmesebbek, mint Montenegro. S Erdélyért kár, Herczegovináért nem kár. Ott nagy háború lehet, itt csak kis háború. De Erdélyért soha semmit sem tesz a delegáczió. Ám a 27 erőd elkészült s rengeteg pénzbe és fáradságba került, mert oda se itt nem vitt, se kát ott nem volt. S most, mikor készek, Montenegro protestál ellenük. És appellál a mandátumot adó Európára. Azt mondja, hogy a mandátumban az nincs benne, hogy mi várakat építhessünk. Követeli, hogy romboljuk le az erődöket. Ez impertinenczia. Pár hét óta folynak e körül a tárgyalások, Kálnoky és Radovics miniszterek közt. Nemde nevetséges? Reméljük, hogy Montenegro óvástételére fel nem függesztjük az üres falak felszerelését. Ha már megvannak, legalább annyi hasznuk legyen, hogy megnehezítsék a bandák betöréseit. Egyszer mindenesetre le fog kelleni számolnunk Montenegróval. Nem most, ha ugyan ő nem kezdi, hanem amikor kezdi. Ne legyünk mi olyan, mint Törökország, melyet akárkinek akármikor meg lehet sérteni, bolygatni, támadni, ne engedjük, hogy Montenegro a nyakunkra nőjjön. Principuis obsta. Reméljük, hogy a nagyhatalmaknak elég egyéb dolguk van, mint Montenegro kedvéért Ausztria-Magyarországgal kikötni. Különben ha Európának tetszik, adjuk vissza neki Boszniát, lássuk, ki hogy boldogul vele? Nekünk valóban nem kellett, csak az udvari politika és miniszteri ambíczió szerezte meg örökös bajnak. Olyan akvizíczió, hogy soha sem lesz benne köszönet. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Julius 10. — Fürdői levél. Pörtschach, a wörthi tónál, jul. 5. Pörtschach egy tó melletti nyaraló hely, mint sok más. Nem gyógyfürdő, nem is klimatikus gyógyhely. Mégis sokan felkeresik, különösen a bécsiek közül, kevesebben Magyarországból. Csak az utóbbi évek folyamán kezdett nálunk is ismeretesebb lenni, eddig Mária-Wöith név alatt. Ez utóbbi a tó déli oldalán, Pörtschach vele átellenb°n az északi oldalon fekszik, emez a déli vasúttársulatnak itt felállított állomáshelye óta az utóbbi években igen emlkedni kezdett, amaz egészen visszamaradt. Akik 23 év előtt voltak a wörthi tónál, azok a jelenlegi Pörtschachot nem ismerik. A telkeket megvették nyaralni kedvelő idegenek, többnyire bécsiek és grácziak, és most egyik csinos nyaraló éri a másikat. Kell tehát valaminek lennie, ami az embereket ide vonzza, s ez a tavi fürdőzés, amelyről az a fáma, hogy nagyon szeretik a gólyák. A helység előtt egy hosszú, és keskeny földnyelv nyúlik be a tóba, szép, sűrü fenyő-erdővel; ez és a tó melletti telkeknek egy jelentékeny része, összesen 16 hold, három év előtt még egy társulat tulajdona volt, mely itt 4 nyaralót és éttermet építtetett »Actienvillen« név alatt. A társulat az egészbe körülbelül 150,000 frtot fektetett, de rosszul gazdálkodván, mint az rendesen lenni szokott, ahol részvényeik bőrére megy a deficit, kénytelen volt a vállalatot áruba bocsátani. A vevő, Wahliss Ernő, hírneves bécsi porczellánkereskedő, az egésznek birtokába 72,000 írton jutott. Az első két évben bérbe adta, de a bérlővel nem lévén megelégedve, jelenleg maga kezeli, s tavaly óta 100,000 írtnál többet fektetett bele, részint a park díszítésére és utainak javítására, de főleg egy uj restauráczió felállítására az említett földnyelv kezdetén, mely maga 36,000 írtba jött, részint a nyaralókra az által, hogy azokra második emeletet emeltetett és ujonan bútoroztatta; végül egy szép tv uszodát is készíttetett stb. Ez által az »Etablissment Wahliss« külseje egészen más lett, mint volt az »Actiengesellschaft« birtoka. Szándéka Wahliss úrnak a következő években még hat kis nyaralót építtetni, két-két család számára, s akkor aztán a vállalat gyümölcsöző is lehet, mert most még nem az, a mennyiben a sok kiadás miatt jelenleg alig hoz 3°/0-ot. Egyébiránt Wahliss úr várhat és élhet a 3°/0 mellett is, van Bécsben négy nagy háza és jövedelmező üzlete, mindezt maga szerezte 25 év alatt. Aki a Kärnthnerstrasse-n végig ment, bizonyára észrevette a díszes porczellánházat, Wahliss úr tulajdonát. Ily szerencsés viszonyok között neki Pörtschach csak sport — egyelőre, évek múltán dúsan jövedelmezhet. Lássuk, hogy melyek Pörtschach előnyei. Aki tavi fürdőzést s szórakozást keres, s nem akar messze menni, választhat a magyar, a salzkammerguti v. steger, vagy a karinthiai tavak között. Fájdalom, hogy a Balaton vidéke árnyéktalansága miatt a kánikula idején nem kellemes a tartózkodásra, különben ezt választanák. Aztán meg azt is mondják, hogy nincs meg a vendégnek minden kényelme és Füred mégis drága. Várjunk tehát, mig e viszonyok megváltoznak. — A steyer és salzkammerguti tavak a nyár közepe idején hűvösek, a legtöbbnél megtaláljuk a kívánt kényelmet, s nem is drágák, de a víz hőmérséke nem mindenkinek felel meg, gyengébb alkotásunknak, idegesek számára kissé hűvös, annál erősitőbb egészségeseknek. De ha rossz a nyár kezdete és utója, még az utóbbiak se használhatják, mint pl. az idén júniusban volt, holott a wörthi tóban még akkor is fürödtünk. Ennek oka az, hogy a wörthi tóba sok meleg forrás nyílik, minek következtében itt már május közepétől október elejéig lehet a tavi fürdőzést használni. Júniusban 15—17°, szeptemberben 18 — 19°, július-augusztusban 18—22° a víz, hosszú fürdés közben sem fázik meg az ember, július és augusztus első felében délben a levegő meleg, de kellemetlennek nem mondható, egyébként is ez időben fürdünk, eszünk és pihenünk. Délután 4—5 órától kezdve a kisétálás már igen kellemes. 6 órától kezdve megélénkülnek a tó partján kitűnő karban tartott sétányok, a hölgyek díszben kivonulnak, sokan közülök csónakba szállva derekasan hajtják evizi járóműveket, más családok a fenyőerdőben elhelyezkednek az ottani asztalok körül, s ez így tart 8-ig, amikor a restauráczióban való felfrissítés következik, némelyek már előbb is ott időznek kávézni, fagylaltozni, billiárdozni stb. Legszebb közeli kilátó van a restauráczió két terraszán, ahol étkeznek. A partokat alacsonyabb erdős hegyek környezik, távolabb következik a Karawunka hegyláncznak erősen kimagasló zig-zugos körvonala, a tó sima felszínén az egész tájkép visszatükrözik. E szemlélgetés közben belső organizmusunkat sem hanyagoljuk el, a bécsi restaurateurnek ételei és árai mindenkép kielégitőek, a teríték mindig tiszta, service csinos, hisz Wahliss úrtól való, hát díszes is lehet, így Wahliss urnak figyelme mindenre kiterjedt, hogy fürdőjének jó hírnevet szerezzen. S ez részben már be is következett. Lakásai már hónapok óta le vannak foglalva, bár a fürdővendégek legnagyobb része csak most érkezik. A szobák ára naponta 2 — 3 frt, négy hétnél kevesebb időre szoba nem kapható; az ár nem nagy, tekintettel arra, hogy a vendégnek minden kényelméről van gondoskodva. A 3 fitos szobák legtöbbjének külön verandája van a tóra. Aki szeret kirándulásokat tenni, annak Pörtschach kitűnő kiinduló hely. A déli vaspálya néhány óra alatt elszállítja Tirolba vagy Krajnába. Sokan meglátogatják innen a Grossglockner vidékét vagy az Ampezzo-völgyet. 2—3 napi kirándulással el lehet jutni Windisch-Matreibe, vagy Heiligenblutba s onnan feljebb, 8 óra alatt onnan át lehet menni Gasteinba. Itt van Villach mellett Karinthiának a Rigije, a Dobatsch (2100 méter), 11/* napi kirándulással kényelmesen meglátogatható, fenn vendéglő is van. Azután el lehet menni a kies fekvésű Tarvisba vagy Pontebba-ig az olasz határon, egyikén a legszebb hegyi pályáknak, egy nap alatt oda s ide. Nem messze van Krajnában a szép veldesi tó, és sok más tó Karinthiában, pl. az ossiachi, a soaki, a nullslatti stb. tavak. Aki közelebb óhajt szórakozást, annak a számára itt van a wörthi-tó környéke, melynek bármely pontjára 3 kis gőzös gyorsan elszállítja, igy pl. Veldenbe, Klagenfurtba, Maria Wörthbe, Loretto-ba, Krumpendorfba stb. Van tehát elég látni és szórakozni való. F. hó 10-én lesz Klagenfurtban a Rudolfinum felavatása, amely alkalomra ő fenségei a trónörökös és trónörökösnő eljönnek. A díszebéd után a Neptun gőzös e fenségeiket Pörtschachba hozza, hogy innét Tirolba utazzanak. Az ünnepélyes fogadtatásra az előkészületek már folynak. A kiszálló helyen, mely Wahliss úr territóriumába vezet, diadalkaput emelnek; kiszállás után a vendégek áthaladnak a restauráczió terraszán, s innen szemlélik a kilátást, azután kocsira szállva a pályaházhoz hajtatnak. Az Etablissement Wahliss hölgyei ez alkalommal azon előnyben részesülnek, hogy a terraszon kordont képezve, ő fenségüket közelről lesz szerencséjük láthatni és megéljenezhetni. A többi közönség a kertből ki lesz zárva, csak belépti jegygyel lehet bejutni. A restauráczió terraszai virágokkal lesznek feldíszítve, a terrasz egyik oldalán a mi uralkodópárunk, a másikon a belga király és királyné ő felsége mellszobrai lesznek, amelyeket Adahliss ez alkalomra Belgiumból hozatott, aki egyáltalán az egész fogadásnak rendezését és költségeit magára vállalta, így van az egész tervezve, ha az idő meg nem rontja a fogadtatást. Végül megemlítem még a Magyarországból itt időző vendégeket. Jelenleg még kevesen vannak, számuk e hó közepén fog szaporodni. Eddig itt voltak: Rakovsky K. földbirtokos és családja, Muth háztulajdonos és családja, Mihálkovics Géza egyetemi tanár és neje, Spitzer Ferencz keresk. és családja, gr. Somssichne és családja, a többieket várjuk A legtöbb vendég Bécsől való, pedig a budapestieknek nem sokkal hosszabb az útjük idáig, a gyorsvonattal 12 óra alatt idejuthatni, Bécsből 9,0 óra alatt. Budapest, július 9. Montenegro és monarchiánk. Esti lapunkban közöltük volt, hogy Nikita fejedelem minő diplomáciai hadjáratot indított Ausztria-Magyarország ellen. Bécsből az officziózusok a közlemény tartalmát megczáfolják s azt állítják, hogy a legutóbbi időben semmi ilyen inczidens nem zavarta a monarchia és Montenegro közti viszonyt. De hogy ez a viszony valami nagyon barátságos lenne, azt még az officiózusok sem merik mondani. Ez ügyben ma este Bécsből a következő táviratot veszszük : A Politische Korrespondenz felhatalmazást nyert annak határozott kijelentésére, hogy teljesen alaptalanok a helybeli hírlapok azon közleményei, melyeket a Narodni Listy után Csettinjéből a montenegó-herczegovinai határviszonyok iránti diplomácziai tárgyalásokról közöltek. A háború Khinával, Párisból írják ml. 6-ki kelettel . A nap legfontosabb kérdése a kilátásban levő háború Khinával. A Telegraphe kiszámítja, hogy a Khina északi részébe teendő nagy expedíció esetében legalább 60,000 főnyi csapattal kellene operálnia a hajóhadnak, ha czélt akar érni. Honnan veszi e haderőt a nagy mozgósítási terv megbolygatása nélkül? A Telegraphe figyelmébe ajánlja Ferrynek, hogy a hadszervezetet s a pénzügyeket egy nagy háborúval tönkre fogja tenni, s hogy a legjobb megoldás még mindig az marad, hogy a franczia uralmat a Vörös folyam deltájára szorítsák. A rizstermő vidékek jövedelmezők ugyan, de a francziákra nézve igen egészségtelenek s gyarmatosítási czélokra egyáltalán nem alkalmasak. »Ne vezéreltesse magát a kormány nagyralátó tekintetek által, melyeket az országra nézve igen keserű tapasztalatok fognak követni.* A torpedók a tengeri háborúkban. A Revue politique érdekes fejtegetésekben mutatta nemrég ki, hogy a pánczélos hajóknak veszélyes ellenségei fejlődtek ki a torpedókban. Nem osztja e nézetet a Temps. Utal az angol tengerészeti gyakorlatokra, melyek szerint a pánczélos hajókat biztosítani lehet a torpedók támadásai ellen aczélból készült nagy védhálókkal, melyek a hajó oldalait s farát a megkívántató magasságig fedezik. A Revue azon kérdéssel válaszol most, hogy mi lesz az ekként védett pánczélhajók gyorsaságából? »Mit csinálnak, folytatja, vihar esetében a függelékükkel, a »krinolin«-nal, mely beleakad a csavarokba s evezőrúdba és mozdulatlanokká teszi azokat? Hiába minden, a pánczélos hajók kora lejárt, ha kikerülik a torpedókat, éppen a védőeszközük által lesznek kiszolgáltatva az ágyunaszádoknak. Az az ellenvetés sem állhat meg a Revue szerint, hogy a pánczélhajót a torpedókkal szemben fedezhetik más torpedók; a torpedók közti harcz ugyanis az ellenség és jóbarát megkülönböztetésének nehézségei folytán mindig igen veszélyes lesz, annyival inkább, mert a parányi torpedóhajók elannyira hasonlítanak egymáshoz, hogy maguk a pánczélosok nem is vehetnek részt a küzdelemben, különben megkockáztatják a saját szövetséges társaiknak megsemmisítését. Ami a támadó torpedókat illeti, oly roppant nagy a czélpontjuk, hogy bizonyára el fogják találni, mielőtt hozzájuk közelíthetnének a védő torpedók. Elég egy hullám, hogy látatlanokká legyenek, s nem lesznek felismerhetők még a villamos fény segélyével sem, amelytől oly sokat remélnek a pánczélhajók barátai. Szóval, a pánczélhajók és torpedók közti verseny el van immár döntve az utóbbiaknak a javára. Krisztiániából írják jul. 2-áról: A minisztérium megjelent tegnap a storthingban, és Steen elnök beszédet mondott, ezebben e napot »a jövő nemzedékekre nézve emlékezetesnek, a haza javára irányult együttműködés felavatási napjának« mondá. Sverdrup hosszabb beszéddel válaszolt. »Ha sikerül nekünk, mondá egyebek közt, elismert állást vívni ki a képviseletnél, s ha támogat ő felségének bizalma, remélhetjük, hogy az e teremben együtt levő hatalom elég erős lesz, hogy az ország fejlődését minden irányban erélyesen előmozdítsa, a legfontosabb érdekeket megóvja s oly igazgatást alapítson meg, melyet a király s a nép egyaránt méltányolni fognak.« Ezután a szavazási jog kérdése került tárgyalás alá. Sverdrup kijelente, hogy a kormánynak nincs kifogása a benyújtott előterjesztés ellen, mire hosszabb vita után 81 szavazattal 30 ellenében el is fogadták azt. — A miniszterek ma voltak először meghiva a királyhoz ebédre, de az ülés miatt nem jelenhettek meg. Spanyolország tengerészete. Spanyol lapok azon hírt közük, hogy a tengerészeti bizottság befejezte a hajóraj reformjáról szóló javaslatot. A bizottsági javaslatok szerint a haditengerészet reorganizácziója 10 éven belül volna fzanatosítandó, amely czélra évenként 23 millió lenne szükséges, úgy, hogy a reform egészben véve 230 millió pesetát vennie igénybe. Spanyolország hadihajóraja azután a következő hajókból állana: Tizenkét pánczés hajó (most csak öt), e raj fele tengerentúl szolgálatokat teljesítene, két pánczélos czirkáló hajó, hét elsőrendű czirkálóhajó, kilencz másod- és tizenegy harmadrendű czirkáló hajó, harminckét torpedóhajó, hat szállítóhajó és egy jelzőhajó. Egy Ibombalövés. — Testol rajta. — Todleben tábornok halála uj érdeket s némi aktualitást kölcsönöz Tolstoi Leo gr., a hirneves orosz írón szebasztopoli elbeszélésednek. Ezek egyikéből, a mely »Egy bombalövés« czimet visel, ide iktatjuk a következőket: »Födjétek magatokat! Egyenesen hozzánk lő a bástyába !« kiáltá egy tüzér a közelünkben. A fél szakasz, Praskukin kapitány s Michailov hadnagy által vezetve, a víárkokból, ahol három óráig feküdt s dörgő hurrab-val üdvözölte a szemlét tartó Todleben tábornokot, az imént tért vissza s némileg biztonságban érezte magát, midőn oda át újra villámlani kezdett, Mihallov megfordult. A bomba fényes pontja mintha elérte volna már utjának tetejét s pillanatig csendesen állana a levegőben, úgy hogy nem határozható meg az iránya, de ez csak egy másodperczig tartott. Gyorsabban és gyorsabban, közelebb és közelebb, úgy hogy a szikrái a sötétben szerte repültek s az égő csőnek rémes sistergése tisztán hallható volt, csapott egyenesen a bástyának. — Vessétek le magatokat! kiáltá valaki a legénységből. Megtette Praskukin és Michailov s a többiek közül is legtöbben. Praskukin becsukta mind a két szemét s a bombát közvetlen közelében hallotta lecsapódni. Eltelt egy pillanat, oly hosszú, mint egy óra; a bomba nem pattant szét. Praskukin már csaknem boszankodott, hogy félénken levetette magát, hisz könnyen meglehet, hogy a bomba jóval hátrább csapott le s csak képzeli, hogy a csöve közvetlenül az oldalánál sistereg. Felemelte a fejét s örömmel látta, hogy Mihajlov is egész hosszában el van nyúlva. De most ráesett a tekintete a sziporkázó csövére a bombának, amely, mintegy három lépésnyire tőle, a földön kerengett. Rémület, jéghideg, tehetetlen félelme a halálnak fojtott el benne minden más érzést, eltakarta aromát a kezeivel. Eltelt még egy pillanat, egy pillanat, melyben egész világa a gondolatoknak, reményeknek s emlékeknek czikázott az agyán keresztül. Kit fog megölni, Michailovot vagy engemet, vagy mindkettőnket? S ha én leszek, hol fog találni? A fejemen? Akkor vége lesz mindennek. Vagy a lábamon? Akkor levágják a lábamat s én kérni fogom, hogy gondosan chloroformáljanak, talán kiállom s életben maradok. Meglehet, csak Michailovot fogja találni. Akkor majd elbeszélem, hogy bajtársak valánk, s a bomba széttépte őt, úgy hogy a vére arczomba fröcscsent. De nem — hozzám van legközelebb — engem fog találni ! Eszébe jutott, hogy tizenkét rubellel tartozik Mihajlovnak. S visszaemlékezett egy másik sz.-.étervári adósságára is, amelyet már réven törlesztenie kellett volna.A fejében zümmögött a dallama egy czigány nótának, amelyet előtte való este hallott. A nő, ki ez idő szerint közel állott hozzá, megjelent a szemei előtt, klaszin szalagos fejkötővel. Egy ficzkó, a ki öt évvel ezelőtt megsértette s akivel még mindig nem számolt le, szintén felbukkant az öntudata előtt, ámbár ezek s ezer más emlék mellett egy pillanat töredékéig sem hagyta el a kikerülhetlen halál érzése. Szoczialista mozgalmak Orosz-Lengyelországban. A lengyel-szoczialista párt, mely egy idő óta nagy tevékenységet fejt ki Orosz-Lengyelországban, az utóbbi hónapok alatt teljesen a terrorizmus karjaiba vetette magát. Ennek már jelét is adta az által, hogy Herschel Ferencz, ki a párt legbuzgóbb tagjai közé tartozott, azért, mert azon gyanúban állott, hogy a rendőrség szolgálatába szegődött, a párt által halálra ítéltetett és meggyilkoltatott. Herschel meggyilkoltatását a párt központi bizottsága a következő proklamáczióban adta a tagok tudtára: »Tekintettel arra, hogy a központi bizottság kétségtelen bizonyítékokkal rendelkezik arra nézve, hogy Herschel, másképen Herschel Ferencz, anélkül, hogy erre a legkisebb oka lett volna, árulóvá lett, a központi bizottság f. évi május 28-ikán elhatározta, hogy 1. Herschel Ferencz a pártra nézve ártalmatlanná teendő, 2. nevezett Herschel Ferencz megbüntetendő, mégpedig árulásának megfelelőleg halállal. Ezen ítélet végrehajtásával a zgierzi munkásbizottság bízatott meg. A halálos ítélet e megbízás folytán végre is hajtatott. Szövetségesek mi kénytelenek voltunk, bár utálattal, kezünket egyik társunknak vérével bemocskolni. Utálattal és borzadással tettük ezt, mert nem vagyunk hozzászokva vérontáshoz. Herschelnek nem volt elég erkölcsi ereje arra, hogy ellenálljon a kisértéseknek. Többre becsülte saját egyéni érdekeit és ezek kedvéért feláldozta a párt ügyét. Számos társunkat juttatott börtönbe és még számosokat akart oda juttatni. Kénytelenek voltunk tehát Herschelt ártalmatlanná tenni és igy utolérte a halál, mely minden árulót utol fog érni. A ki a küzdelem terére lép, nagyon jól tudja, hogy minden pillanatba veszély fenyegeti. Aki nem érez magában elég bátorságot, az maradjon távol. Azért gondoljátok meg, hogy az árulót, akár fogságban lesz, akár szabadon, utol fogja érni a halál.« . A meggyilkolt Herschel a Proletariat czimű szövetkezetnek volt tagja, mely 1878 óta létezik és tisztán nemzetközi alapokon nyugszik. E szövetkezet egyik lánczszemét képezi a nagy szoczialista szövetségnek, mely egész Orosz-Lengyelországban el van terjedve. A szövetség igen tekintélyes pénz felett rendelkezik és titkos nyomdája is van. E nyomdát, melyben a társulat kiadványai nyomatnak, a rendőrség eddig nem volt képes feltalálni. A szövetségnek Genfben két lapja jelenik meg, melyek tisztán szoczialisztikus elveket terjesztenek. Budapest főváros közgyűlése, L ájus. 9. A főváros mai közgyűlésének napirendjén fontos ügyek álltak s ez okozta, hogy a nagy hőség daczára igen nagy számmal jelentek meg a törvényhatósági bizottsági tagok. A megváltoztatott sorrend folytán azonban éppen a legfontosabb ügy, a lakáskérdés, holnapra halasztatott. De volt az ülésnek két más érdekes tárgya: a koleraveszély és a lovassági laktanya. Amanuál Patrubány főorvos tett érdekes nyilatkozatokat, emekben Gerlóczy alpolgármester ecsetelte, hogy a katonai hatósággal szemben a törvényhatóság milyen kínos helyzetbe jut. Egyébiránt mind a kolera, mind pedig a lovassági laktanya ügyében a tanács indítványait fogadták el. II. Ráth Károly főpolgármester, mint elnök délután 5 órakor megnyitja a közgyűlést és bejelenti Oswald Pál törvényhatósági bizottsági tagnak f. hó 6-ikán történt elhunytát. A közgyűlés ezt sajnálattal