Pesti Napló, 1885. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-01 / 59. szám
59. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu m-é p ü 1 • t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Vasárnap, márczius 1. Reggeli kiadás. 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különkűdéséért felülfizetés havonként 85 kr.n évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ - Márcz. 1-jével új előfizetést nyitunk lapunkra. A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli kedvezményt élvezik, hogy féláron rendelhetik meg a ,,Magyar Bazár“ illusztrált nagy divat- és szépirodalmi lapot, munka- és szabásrajzokkal, színes párisi divatképekkel, regény- és más mellékletekkel. Előfizetési ár a Pesti Naplóra (reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám) évnegyedre 6 frt, egy hónapra 2 frt. Előfizetési ár a Pesti Naplóra és Magyar Bazárra : Évnegyedre 7árt 25 kr. Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum) minélelőbb beküldendők, hogy a lap kézbesítésében fennakadás ne történjék. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, február 28. Fordulat állott be a világeseményekben, ha Gladstone visszalépett. Hogy megbukott, senki kétségbe nem vonja. Az éjjel kapott bizalmatlansági szavazatok után állása tarthatatlan s a saját lapja, a Daily News ma reggel már jelzi, hogy a kabinet beadja lemondását. »Komoly vereségnek« nevezi a Times a szavazást, s valóban úgy van. A lordok kétharmad többsége döntött ellene, a képviselők csekély számú többsége szavazott mellette. Saját pártja ketté szakadt s a legtekintélyesebb whig politikusok az ellenzékkel szavaztak. Mily kelletlenül támogatták őt a saját hívei, csupán azért, hogy ne kerüljenek felül a konzervatívok. E bizalom nem volt bizalom, hanem csak bizalmatlanság a toryk iránt. S mily gyenge volt a kormány ezen vitában, hogyan kapkodott és nyilatkozott összevissza. A politikai konfúzió nem alkalmas a birodalom kormányzatára, midőn Anglia veszélyben forog. Ily módon a kormány nem tarthatta magát, hisz minden új nyilatkozatával képtelenebbnek tűnt fel és szavazatokat vesztett. Pártjának bomlását Gladstone túl nem élheti. Két csatát vesztett egy napon s vissza kell vonulnia. Mert 590 képviselő közül 302 nem oly többség, melylyel Angliában kormányozni lehet, s hol van a régi nagy majoritás? Ami belőle megmaradt, elcsüggedt, elkedvetlenedett. S ha a közvéleményt veszszük a házon kívül, az még inkább ellene van a Gladstonepolitikának, mint a jól fegyelmezett liberális párt az alsóházban, mely hűségének évek óta annyi jelét adta. S e közvélemény Angliában nagyobb hatalom a parlamentnél is, mely nyomásának soha sem tudott ellentállni. E közvélemény buktatta meg Gladstonet. S Gladstonenak buknia kell, mert nem csupán pártja hasonlott meg és szakadt ketté, de sőt minisztériuma is. Egyik része Szudánt fel akarja adni, másik része nem. A miniszterek a házban is így össze-vissza beszéltek. A bomlás teljes. Itt nincs többé közös politika, mely az embereket összetarthatná, itt egyáltalán semmi politika nincs többé. A kabinet lemondásának hírét várjuk a távírótól. Következik a Salisbury-minisztérium, mondja a Daily News. Ha ez következik, akkor az egész politikai konstelláczió megváltozott. Anglia gyarmati politikája más lesz és Anglia viszonya az európai hatalmakhoz is más lesz. A régi hagyományok újra felélednek s a régi rokonszenvek az új ellenszenvek helyébe lépnek, mely ellenszenveket Gladstone mindenütt gondosan ápolt, kivéve Oroszországot, melyet szeretett. De Gladstone bukásának nemcsak külspolitikai jelentősége lehet, sajnos, ő a szabadelvűséget képviselte. Ha úgy képviselte volna, mint Palmerston, Európa ma szabadabb és boldogabb s Anglia hatalmas lenne, a czivilizált nemzetek élén és szimpathiáitól hordozva. Ki busul Gladstone után, ha ment? Senki, csak néhány pánszláv. Az új kabinetnek, mely angol hírek szerint vegyes lesz, konzervatív és mérsékelt szabadelvű, nagy feladat jutott Szudánban a mahdi, Egyiptomban Európa s Afganisztánban Oroszország ellen. Az angol oroszlán szedje össze minden erejét. A válságból, melybe Angliát Gladstone taszítá, csak lemondás vagy nagy erőfeszítés árán menekülhet. Bukása után egész Európában nincs névleges szabadelvű kormány több, csak egy: a Tiszáé. Mily szerencsés párhuzam Magyarországra, hol a liberális kormány oly szilárdan áll. 76 szótöbbség támogatja. Holnapután jubilál. Bosznia sem ártott meg neki. Gladstone öt évig kormányzott, Tisza tíz esztendeig. Mennyivel nagyobb ember Tisza és mennyivel szilárdabb a magyar parlamentarizmus. S ennek oka kétségkívül azon szilárd, következetes magatartás, melyet hazánk vezérférfiaiban annyiszor csodálunk s melynek hiánya Gladstonet oly nagy mértékben jellemezte. Gladstone nem tudott uralkodni, mert folyton alkalmazkodott a viszonyokhoz s örökké változtatta nézeteit, csupa kompromisszum volt az ő egész politikája belföldön, külföldön, mig ezek által végre magát is teljesen kompromittálta. Nem járja le magát az, ki lejár másokat, ki a viszonyokkal számol, de nem enged. A hithez hívei ragaszkodnak. Mig Gladstonet a parlament elejti, Tiszát A PESTI NAPLÓ TAHCIAJA. — Márczius 1. — Éber Nándor. Alulról küzdte magát magasra; szegény, ismeretlen család sarjából a szellemi és születési arisztokrácziának otthonosa lett, és magasból bukott a lépcsők aljára, s igy leve vége. Senki sem várta ezt a fordulatot, habár mindenki tudta, hogy révedező lépéseivel, gyakori tántorgásaival az élet végét járja. Az a betegség, mely az utóbbi évek alatt úrrá lett fölötte, gyógyulást nem ismer. Lassan szívja ki a szervezetből a vért, a csontokból a velőt, s csak mikor az utolsó csöppet is kiszívta, csak akkor öl. Borzasztó, kegyetlen betegség az! Halálos ítélet, melynek siralomháza az őrültek háza. S csak onnan a sir a ez Nándor még szerencsés volt a maga szerencsétlenségében. Az őrültek házát kikerülte. Nem kellett, hogy őrjöngő dühében fejét a kipárnázott falakhoz verje, s kényszerzubbonyban várja be a halált. Egy szédülés, fent a magasban, elvégzett mindent. Vastag téli kabátja párna gyanánt gyűrődött feje alá az esés közt, és attól is megóvta, hogy feje szétlocscsanjon. S akik még néhány óra előtt az emberi természet legyőzhetetlen szatírájával mosolyogtak rémes grimaszain és groteszk mozdulatain, melyek a haldoklóból is bohóczot csinálnak, elkomolyodva vették körül, s egyszerre eltűnt előlük, ami benne szánandóan nevetséges volt, s csak az maradt meg belőle, ami maradandó. Mint ő maga mindig sovány és kimagasló volt, h úgy életrajzi adatai is, kimagaslók bár, de eléggé soványak. Külföldön szerezte hírnevét, itthon csak elköltötte. A olasz háborúban részt vett s már akkor is a Times tudósítója volt. Mint ilyen nyert tábornoki rangot Garibalditól. S mint ilyen maradt meg a Times tudósítója egészen haláláig. Nagy poziczió volt ez mindig, s különösen addig, mig Andrássy Gyula volt a magyar miniszterelnök, s külügyminiszter akart lenni. Ez fejti meg azt a nagy intimitást, mely kifejlődött Andrássy Gyula és Éber Nándor között, s mely Éber Nándort annak idején oly fontos egyéniséggé tette a politikában. Éber Nándor kétségtelenül első rangú politikai tehetség volt. Már csak annyiban is, hogy sohasem tett olyat, ami impolitikus lett volna. Működésének folytonos anonimitása fonta körűlé azt az érdekes rejtélyességet, mely nevét ismertté tette. A hiúság nem bántotta, hogy nagy dicsőségeket arasson , de nem is hívta ki soha a kritikát önmaga ellen. El volt fogadva mint tényező , s ezt a pozíczióját meg tudta őrizni utolsó ideig. Amit a szalonokban hódított, azt a profán közvélemény nem tudta elvenni tőle. Mert, mióta itthon volt, úgyszólván egész élete a szalonokban, a nemzeti kaszinóban, színházakban folyt le. Tizennyolc év alatt talán egy este sem múlt el, hogy operai előadáson ne lett volna. A zenének volt bolondja mindig , de a zenét gyakran különös módon élvezte. A legzajosabb jelenetek mellett elaludt, s ilyenkor az egész közönség egy alvó emberben gyönyörködött, kinek neve Éber. Ez a szokása tette tipikussá a nagy közönség előtt, mely másként talán keveset tudott volna róla. De ez az angol flegma felkelte a kíváncsiságot, s a kíváncsiság meghozta a többit. Mindenki mulatságosnak találta nála ezt a rendes operai alvást, pedig ebben már akkor benne lappangott az a betegség, mely az utóbbi évek alatt nyomorulttá tette. Szerencséje, mely állandóan a legmagasb körökben biztosított neki helyet, nem kapta el őt soha. Élezes, szelíd kedélyű volt és nemes szivü. Sok jót tett, de működése ezen a téren is anonim volt, és ez nagy diszére válik. Élete a regényírónak hálásabb tárgy, mint a politikusnak vagy történetírónak. De múltjában, melynek sok részlete ma is ismeretlen, nem volt semmi kivetni való. Egyszer egy képviselő, mendemondák után ítélve, gyanúsítólag szólt Éber Nándor keleti élményeiről, de Éber Nándor dokumentumokkal állott elő, s az illető képviselő nyilvánosan, a képviselőház színe előtt kért tőle bocsánatot. Mióta csak visszatért Magyarországba, mindig helye volt a képviselőházban. Erdélynek két kerületét képviselte, ámbár nem mindig ismerte azokat, akik megválasztották. Mert mindig a kormány választotta meg s minden kormány súlyt helyezett arra, hogy Éber Nándor tagja legyen a képviselőháznak, jobban mondva a kormánypártnak. Katonai kérdésekben tartották kapacitásnak , és az is volt. Egyetlen irodalmi műve, mely tőle magyar nyelven megjelent, a honvédségi szervezésre vonatkozott. Mint szónok egészen az angol modort követte. Száraz tárgyiassággal szólott, de sohasem érdektelenül. Egyetlen egyszer merült bele a konjekturális politikába, de akkor sem volt szerencsés. • 1877-ben, az orosz-török háború alatt, az oroszok váratlanul gyors előnyomulásakor, kifejtette, hogy a törökök helyzete tarthatatlan, s hogy csak rövid hetek kérdése az, hogy Muktár feladja Kis-Ázsiát, mint Ozmán feladta a Dunát.. És alig hogy Éber ezeket kifejtette, kevés időre rá Muktár megverte Lorisz Melikoffot, Ozmán pedig megkezdte a plevnai győzelmek sorát. Éber Nándorban a közéletnek egy olyan megszokott alakja dőlt ki, akit nélkülözni nehezen esik. Olyan volt ő, mint az olyan ember, akiről azt szokták mondani, hogy nélküle nem teljes a kompánia. De istenem! — az utóbbi évtized alatt oly sokan dőltek már ki ezekből, hogy mindenkivel, aki innen elköltözik, mind teljesebbé lesz az a kompánia, amelybe mindnyájan eljutunk. Nyugodjék békével szegény Éber Nándor! — Olyan fokú izgatottság, amilyen őt évek óta gyötörte, megérdemli az örök nyugodalmat. ..— Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva, ünnepli, s mig Angliában miniszterválság dúl, Magyarország azon van, hogy élethoszsziglan biztosítsa a Tisza-kormány uralkodását. Ha Gladstone a felsőházat reformálta volna s nem az alsót, meg nem buknék. Ha Gladstonenak vannak főispánjai, neki is gratulálnak 1890-ben. Jobb hát miniszterelnöknek lenni Magyarországon, mint Angliában, mert ott nagy többséggel is megbukhatik a miniszter, Magyarországon soha. Budapest, február 28. A horvát ügy. Mihelyt a képviselőház a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezte, a miniszterelnök a képviselőházban indítványt fog tenni egy regnikoláris bizottság kiküldése ügyében. E bizottság, melybe 8 tagot a képviselőház és 4 tagot a főrendiház választ, a horvát tartománygyűlés által kiküldött hasonló bizottsággal együtt május vagy június hóban tárgyalná a horvát részről netán felvetendő kérdéseket. Előbb a bizottságok alig fogják megkezdhetni tárgyalásaikat. A főispánok szónoka Tisza Kálmán miniszterelnöknél a márcz. 2-diknubiláris tisztelgésnél b. Majthényi, a honti főispán lesz. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása czéljából összehívott értekezlet ma délután Pauer igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott, és az öröklési jog tervezetében az V. czim 1. fejezetét, mely az örökség megszerzéséről szól, vette tárgyalás alá. A Hóra Kloska-napot, febr. 28-át, a románok Erdély több helyén megünnepelték. Mint Brassóból táviratilag értesülünk, ott ma ez alkalomból ünnepélyes misét tartottak. Az afrikai értekezlet. A múlt évi nov. hó 15-én délután két órakor nyittatott meg Berlinben a nyugat-afrikai értekezlet. A franczia kormánynyal történt előzetes megállapodás alapján a német kabinet küldte szét a meghívókat s a német birodalmi kancellária nagy termében a megnyitáskor következő államok voltak képviselve: Anglia, Ausztria-Magyarország, az amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Francziaország, Németország, Németalföld, Olaszország, Oroszország, Portugál, Spanyolország, Svédország és Törökország. Az értekezlet tevékenysége a következő három főpontra volt irányozva: A kereskedelmi szabadság behozatala a Kongó torkolatain és medenczéjén; a bécsi kongresszus által több nemzetközi folyamra alkalmazott s a hajózás szabadságára vonatkozó elvek átvitele a Kongó és Niger folyókra ; végül azon formaságok megállapítása, melyeket a hatalmaknak Afrika partjain teendő uj foglalások esetén követniük kell. Az értekezlet összesen tizennégy hétig volt együtt s ez időben a zárülésén, február 26-án kívül tiz plenáris ülést tartott és pedig: nov. 15-én Bismarck herczeg, nov. 19-én s 27-én és decz. 1-én Hatzfeld gróf, decz. 18. és 22., jan. 7. és 31. s február 23-án Busch államtitkár elnöklete alatt. Ez ülésekkel párhuzamosan folyton folytak a bizottsági tárgyalások Courcel báró, s az albizottsági tárgyalások Kusserow követségi tanácsos elnöklete alatt, melyekről Lambermont b.,a belga meghatalmazott szokott Kónyi Manó. A háborús évek a katonának duplán számítanak. Kónyi Manónak is az országgyűlés nem egészen húsz évi szolgálatát duplán számította, mert teljes nyugdíjjal, azonfelül a megválásnak igaz fájdalmával mentette fel őt eddig viselt hadi szolgálata alól. S most már mehet Abazziába, hallgatni a tenger zúgását, a hajszak visítását és a csüllők hánykolódásait, (mennyivel szelidebbek ezek némely parlamenti összeütközésnél!) s nem fogja élvezetét soha megzavarni az a veszély, hogy amit hall, azt le is kell sztenografálnia. Ezentúl nem fogja őt semmi sem korlátozni abban, hogy irhat lassan is, ha neki tetszik , és ezentúl módjában fog állani, csak olyat olvasni mindig, aminek értelme van, és jogában lesz a saját munkáját a saját neve alatt bocsátni napvilágra. Csaknem húsz esztendeig volt ő mindezektől megfosztva, elzárva. Az országgyűlési naplóknak százakra menő kötetei, a nagy zajban nem hallott beszédek és a soha sem hallott zajos tetszések és élénk helyeslések mind erről tesznek tanúbizonyságot. Kónyi Manó látta,vagy igazabban szólva, hallotta ritkulni s kidőlni a 48-diki gárdát, s hallotta kifejlődni hallatlan középszerűségeit a nagyok epigonjainak. Látott és hallott minisztereket és államtitkárokat, akik sem beszélni nem tudtak, sem írni, és annyi fület és annyi farkat nem kreált még maga a mindenható sem, mint Kónyi Manó száz és száz olyan beszédbe, melynek nem volt se füle, se farka. Hány választókerület bámulta meg a maga képviselőjét, olvasott beszédje után, míg Kónyi Manó volt a gyorsirodai főnök! Hány választókerület vonta kétségbe annak a példabeszédnek igazságát, hogy az ökröt, ha Bécsbe hajtják, ott is ökör marad, — mig Kónyi Manó volt a hajtsár! — A Rothschild családnak hagyományos jelvénye egy arany szamár, mely abban különbözik az arany borjútól, hogy nem bálványt jelent, mint ez, hanem a szerencsés embereket példázza. Kónyi Manónak is, ha (amit nagyon megérdemelne) hosszas szolgálataiért megadnák a magyar nemességet, bizonyára bent volna czimerében egy nagy fésű, és a mellett egy nagy szamár. Ami azt jelentené, hogy senki annyi boglyas szamarat még nem fésült tisztára, mint Kónyi Manó, ami mindenesetre nemesebb foglalkozás, mint számos olyan meddő szervitus, ami sok embert emelt már jelentékeny polezra, holott ha életének eredményeit összeadnák, csak parti zéró jönne ki belőle, amit a magyar szójárás kutyafésülésnek keresztelt el. Hogy izgett-mozgott Kónyi Manó csaknem húsz évig abban a gőzös, légvonatos házban, melynek országház a neve. Szénfekete,baja és szakálla közt azóta ezüst szálak ütötték föl magukat, de minden ezüstszálhoz a tevékenység érdemeinek arany kalásza van kötve. Hányszor futotta meg azt a csigalépcsőt a buffet mellett, mely abba a műhelybe vezet, mely — ha kellett — hasonlított a géphez, melybe csak bele kellett dobnia a téglát meg a maltert, és egy háromemeletes ház jött ki belőle. Hány embert összeölelt a folyosókon, akik a Kónyi munkája után, a saját nevük alatt öleltették magukat a választóik által, otthon. Kónyi nem mondta nekik, hogy vigyen el titeket az ördög! — hanem még biztatta őket, hogy csak tovább! az első siker már megvan. És sok olyan ember él még most is, aki szentül meg van győződve, hogy mindazt, ami az országgyűlési naplóban meg van örökítve, szóról szóra ő mondta el a képviselőházban. Mert Kónyi Manó nemcsak tucatszámra csinálta a beszédeket másoknak,s nem semmiből, mint Isten a világot, mert ez könnyű dolog ahhoz képest, mikor valakinek az ostobaságokból kell okos dolgokat csinálni, hanem még el is tudta hitetni velük, hogy mind az ab origine az ő szüleményük. Soha még Kónyi Manónál önzetlenebb és szeretetreméltóbb kakuk nem született a világon. Ami pedig a parlamenti szüzekkel való eredményes fáradozásokat illeti, ebben még a mesebéli sárkány sem versenyezhetett vele. És bár a parlamenten kívül mindig voltak Kónyinak erős politikai elvei és meggyőződései,,de bent "a parlamentben, hivatalos működése alatt, ezek sohasem befolyásolták, sohasem uralkodtak rajta. Mily előnyösen különbözik Kónyi Manó ebben is sok más embertől, aki csak bent a parlamentben árulja el meggyőződéseit, és a parlamenten kívül még csak nyoma sincs rajta annak, mintha csak,egy szemernyi meggyőződés is szorult volna beléje. És bár mindig voltak erős szimpathiái és kedvenczei, de azért épp oly kedves és szolgálatkész volt azok irányában is, akik sem kedvenczei nem voltak, sem szimpathiáit nem bírták. És ha valakihez egyszer lelke mélyéből ragaszkodott, sem idő, sem körülmény azon nem tudott változtatni többé. Életének Deák Ferencz volt legmagasabb ideálja, s rajongásának tárgya gróf Andrássy Gyula volt és most is az. Deákért nem szenvedett soha, mert Deákot nem bántották soha, de Andrássyért nagyon sokat szenvedett, mert Andrássyt gyakran bántották politikai ellenfelei. S hiába mondta neki Andrássy: nevessen, barátom, mint én nevetem! — nem használt! Kónyi csak kesergett. Kónyi Manónak lehet köszönni azt is, hogy a parlamenti csatatérnek sohasem voltak halottjai. Mert ő fel tudta támasztani még a duplán lőtt bakokat is. A Lister-kötéseket még doktor Farkas László sem tudja úgy alkalmazni a tátongó sebekre, mint Kónyi Manó tudta, vagy ahol kellett, ahogy az amputáczióhoz értett, ha vérmérgezéstől kellett tartania. Műszaki törzstiszt, katonaorvos, tábori pap, minden volt egy személyben. Az ő négy órája, amit naponkint eltöltött a házban, úgy viszonylott a más ember négy órájához, mint a rendes íráshoz a sztenográfia. S nem csoda, ha húsz év alatt belefáradt, belebetegedett. Húsz év, mely a sztenográfia gyorsaságával hajtja az agyvelőt és az idegeket, csak nagyon felületes mathematikával számítható dupla húsz esztendőnek. De hát végre is, meg kell állapodni valamely mennyiségben, mert különben az arányt nem is lehetne kiszámítani. És Kónyi Manónak nem volt elég az az agy- és idegfárasztó munka, mely neki oly bőven kijutott az országgyűlésen, hanem még azt is a fejébe vette, hogy nem elég Deák Ferencznek szobrot emelni, hanem olvasni kell rég mondott beszédeit is. Mert csak igy lesz abból a szoborból beszélő szobor, és csak igy nem lesz meghalva Deák Ferencz. — Fejébe vette ezt, és amire nem akadt vállalkozó azok közt, akik Deák Ferencznek, amíg élt, annyit hízelegtek, arra ő vállalkozott, a ki talán Deáknak legkevesebbet hízelkedett. És ez a munka, mert a legaprólékosabb gonddal kutatta át az összes naplókat, hírlapokat és folyóiratokat, melyekből Deáknak régi beszédeit öszszeszedte — ez a munka ártott meg neki legjobban. Megártott neki, mert úgy beleélte magát Deák Ferenczbe, hogy nem tudta többé beleélni magát a képviselőházi szónokokba. Szédülést kapott, s mint mondani szokás, megrokkant. S most nyugdíjba ment, s elvonult, mint tündérei közül Prospero a vihar után. De távozása szép volt, s rá nézve fényes elégtétel. S egyike ő azon ritka halandóknak, akik a legtisztább alakban élvezhetik a kiérdemelt hálát. S nem ronthatja meg ennek élvezetét a gyanú, hogy talán e hálának rugója érdek vagy önpás. Nem ronthatja meg, mert hiszen Szilágyi Dezső volt az, aki a ház nevében Kónyi Manó érdemeinek szép és meleg szavakban adott kifejezést. Tehát egy olyan szónok, aki helyett Kónyi Manó soha sem csinált beszédet, s akinek beszédeit soha sem kellett javítani. És talán én is, aki e sorokban veszek búcsút tőle, mint a gyorsiroda főnökétől, talán én sem jöhetek ebbe a gyanúba, s ha jönnék, Fenyvessy Adolf barátom, az ő főnöktársa, bizonyára jót fog állni értem. Azért, úgy hiszem, e sorok sem ronthatják le előtte a hála élvezetét. Tartsa meg jó kedvét a munka után kiérdemelt nyugalomnak éveiben is, és kárpótlásul az elhagyott sztenográfiáért, írja meg lassan, de minél hosszasabban, emlékiratait. Mert senki e lefolyt húsz év történetének érdekes és jellemző részleteit oly jól nem ismerheti, mint ő. Ifj. Ábrányi Kornél, a plenáris ülések elé jelentést terjeszteni. Az értekezlet működése a fent említett pontokat illetőleg teljes megegyezésre vezetett. Egyik legnagyobb eredménye azonban az értekezletnek a Kongó-állam megalkotása és szervezése. Két és fél milliónyi □ km. területű ez állam, mely ötször oly nagy, mint Franczia-vagy Németország és nyolcvanszor oly nagy, mint Belgium, nagyszerű hajózási utakkal, kitűnő kikötőkkel, termékeny talajjal, nagy számú lakossal és részben kedvező égaljjal. Ez a nagy terület most megnyittatott a polgárosodásnak, a haladásnak, a világ kereskedelmének és forgalmának. Ez olyan esemény, mely az emberiség kulturéletében mindig emlékezetes jelentőségű fog maradni. Az új vámemelések. — febr. 28. Nehéz eligazodni a fölött, hogy mi a tendencziája a tervezett vámemeléseknek. A rendszabályt Franczia és Németország vámfokozásai provokálták. Ha ez az ok és alkalom, akkor a javasolt magasabb vámtételeknek vagy retorzionális vagy egyenlősítő célzattal kell bírniok. Ez legalább az uralkodó felfogás. Az alternatíva utóbbi része különben nem is bír igazi jogosultsággal. Mert ha Németország rászorul gabonavámokra, még nem következik, hogy nekünk is ily vámokra s ugyanoly magasságban van szükségünk. Ha Francziaország marhatenyésztését fokozott vámokkal védelmezi, még nem következik, hogy Németország vagy monarchiánk éppen olyan magas tételekkel nehezítse a marhaimportot. Egyes czikkekben kisebb vám is megteszi hatását, másnál magasabb is elégtelen, a fiskális tekintet pedig másutt keresi a mértéket, mint az egyes czikkek fejlettségi fokán. Minda mellett, hogy ezek elismert igazságok és kétségtelen az is, hogy Németországnak például pamutszövő ipara azzal nem nyer exportképességében felénk, a monarchiába, ha emelik a német textilvámokat, mégis az osztrák iparosok azt várják, hogy emeljék nálunk a pamutszövetek eddigi vámját. Egy szóval, az már nem is kérdés, hogy ha emelik a német ipari vámokat, vagy ha azok különben is magasabbak a mi tarifánk tételeinél, akkor emelni kell ezeket a német tételek magasságáig. És ezt, úgy látszik, oly czikkekre is kívánják a Lajthán túl, amelyekben a külső import az osztrák textiliparnak nem okoz érzékeny versenyt. Márpedig itt a fokozást csak azért, mert a gabonas lisztvámokat emelni kell, éppenséggel nem látjuk indokoltnak. Mi nem utasítjuk vissza minden indusztriális vám fokozását, mert igazságosan ki nem vonhatjuk magunkat addig, amíg fennáll, a közös vámterület súlyos következményei alól. Ha az osztrákok hozzájárulása nélkül az agrárvámok emelése meg nem történhetik és némely ipari vámok emelése szintén sürgősen szükséges , meg kell egyeznünk ezekben is. Szenvedni fogunk alatta, kivált ha általános fogyasztási czikkek drágulnak meg e miatt. Az ország meg fogja érezni ezt a drágulást és okulni fog talán a maga kárán, mire a vámszövetség felbontásának órája elérkezett. A vámok egyenlősítése a német tételekkel nem bír tehát belső jogosultsággal; a félhivatalos nyilatkozatok pedig tiltakoznak az ellen, mintha a tervezett nagyobb vámok a retorzió jellegével bírnának. Isten ments! Mer is a mi monarchiánk represszáriakkal akár Német-, akár Francziaország ellenében föllépni ! A gabonas lisztvámok emelése semmiesetre sem lehet retorzió ezen két állam egyike ellen sem. Inkább fordul Oroszország és Amerika, mint nyugati országok ellen. Vagy ha a német tételek magasságáig fölemeltetnek az említett czikkek, de különösen a liszt vámja: Cseh- és Morvaország malomipara veszi leginkább hasznát a védelemnek. Lehet, hogy a vámok által kiszorított külföldi gabona s liszt helyét a magyar termény fogja elfoglalni s a külföldre való exportunk csorbáját valami kevéssel itt kipótolni; de árjavulást gabonánk és lisztünk után azért nem várhatunk. A magyar produkció annyira túlmegy az egész monarchia szükségletén, hogy a kínálat még mindig túlságos lesz és a világpiacok maradnak nálunk a magasabb vámok mellett is az árszabályzók. A különbség tehát a tervezett vámemeléseknél abból áll, hogy a mezőgazdasági vámok fokozása ezen terményeket nem drágíthatja s legfölebb nagyobb piaczot biztosít a belföldi nyersterményeknek a monarchia területén; míg az ipari czikkek vámjának emelése az áruk drágítását vonja maga után, tehát az osztrák indusztriát részben a magyar fogyasztók rovására is újabban növeli s fölényét a magyar iparviszonyok fölött csak fokozza. Egy szóval az új vámemelések valószínűleg csak élesíteni fogják a vámközösségnek eddigi visszásságait. Az aradi szobor. A váratlan csapás, mely művészetünket Huszár Adolf elhunytával érte, már magában foglalá a kérdést, mint közérdekű nemzeti ügy, ki alkossa meg az aradi 13 vértanuk szobrát, mely szobornak készülőben lévő főalakján kívül csak vázlatai maradtak az elhunyt művész hagyatékában. E kérdéssel szemben igen tapintatosan s helyesen járt el a szoborbizottság, midőn — művész-egyletünk hiányozván, az egyedül illetékes közeg — az országos képzőművészeti társulathoz fordult, kérdve: kit tart képesnek s kit ajánl a szobor elkészítésére. Köztudomású dolog, hogy a képzőművészeti társulat választmánya Zala György szobrászt egyhangúlag ajánlotta a szoborbizottságnak, mint olyant, kit ifjú kora daczára teljesen képesnek tart egy