Pesti Napló, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
31. szám. Szerkesztési iroda: Tareneziek-tere, Athenäen m-é p ö 1 e i. A lap tzelemi részét illető minden közlemény szerkesztőségban intézendő. Bérmentetlen terelek csak ismért kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak visesa. Kiadd hivatalt Tereneziek-tere, Athenäen m-é p K1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás költi panaszok, hirdetmények! • kiadd-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1887. Kedd, február 1. Reggeli kiadat 38. évi folyam. Elketett feltételek! A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, Tégy Budapestem kétszer házhoz hordva: Báronként 1 frt 60 kr. — S hónapra é írt 60 kr. — « hónapra t frt, ha as esti kisdia peatai külonküld*» kirántsak, portabálnfrt haveeUet U kr., éraacjedemkémt 1 torlat toHUáaetmM, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 1 3?esti OS Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferenc Esek-terv, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓOB Február 1-jejére új előfizetést nyitunk lapunkra. A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap kitefizetési árak . (A Pesti Napló megjelen naponként kétszer, hétfőn reggel rendkívüli kiadásban.) Egy hónapra.............................. 1 frt 50 kr. Évnegyedre .............................. 4 frt 50 kr. U^~ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Készülő mozgósítás. A delegácziók összehivatnak. A kormány pénzt kér újabb és nagyobb mérvű hadkészületekre, melyeket eddig tett, póthitelekkel vélte fedezhetni, melyeket az általános európai helyzet eléggé igazolt. Hiszen Salisbury és Churchill angol miniszterek is a háborút valószínűnek írják december végén s Bismarck január elején nem állott jót a békéről tíz napra: ily viszonyok közt az osztrák-magyar monarchia sem maradhat nyugodt nézője mások hadi készületeinek. Belátja azt mindenki, kormánypárt és ellenzék egyaránt, egyszersmind pártkülönbség nélkül minden ember meg van róla győződve, hogy Ausztria-Magyarország nem provokálja a háborút. De a helyzet pár hét óta komorabbra fordult s az előkészületek azon kisebb mérve, mely idáig eszközöltetett, elégtelennek látszik, úgy hogy a póthitelekkel való gazdálkodás nem futja többé s a delegácziókat össze kell hívni. Ez azt jelenti, hogy több pénz kell, mint amennyi ruházat, fegyverek és lőszerkészletek tömegesebb beszerzésére s a népfelkelés összeírására és első felszerelésére megkívántatik, hiszen a hadügyi kormány évek óta halmozza a készleteket, s így itt a szükséges többlet alig indokolná a delegácziók összehívását. Amiről szó van, amiért a delegácziókat összehívják, a mozgósítási hitel. Kérnek annyi milliót, amennyi egy mozgósításra megkívántatik. Nem következik szükségkép ebből, hogy azt el is költsék, ha elmarad a mozgósítás, megmarad a pénz, csakhogy ez nem valószínű, mert nem készülnének mozgósítani, ha nem azt hinnék, hogy rá kerül a sor. Mindenesetre igen aggasztó, ha már annyira vagyunk, — most február elsején — hogy a magyar miniszterelnök Bécsből hazatérve, szükségesnek véli rögtön kijelenteni a képviselőházban, hogy az államoly helyzetbe óhajtja magát tenni, hogy ha reményeiben csalódnék, saját erejével is érdekeit megvédeni képes legyen.........megtörténik ezen kizárólag óvatossági intézkedés nálunk is és részben történni fog az illetékes törvényhozási faktorok hozzájárulásának kikérésével.« Más szóval ez annyit tesz, hogy nem bízhatunk a békében, a fenforgó kérdéseknek diplomácziai megoldásában, érdekeinket esetleg fegyveres beavatkozással kellene megvédelmeznünk, e czélra már most fegyverkezünk, de amennyiben a katonai intézkedések rendeleti uton nem eszközölhetők, a közös hadseregre nézve a pénzt a delegácziótól, a honvédségre nézve az országgyűléstől fogja a kormány kérni. Mégpedig nem részleges, hanem általános mozgósítás van kilátásban. Ezt bizonyítja a Fremdenblatt alábbi czikke, melyben a hadügyminisztérium lapja jelenti, hogy a népfelkelésnek rögtöni életbeléptetése és felszerelése foganatosíttatik, tehát ez is, annak első osztálya, mely a közös hadsereg tartaléka, mozgósítási készenlétbe állíttatik, vagyis az esetleges háborúba bevonatik. Ha csak egy-két hadtest mozgósíttatnék, határvédnek, figyelő csapatnak, vagy okkupáló seregnek, úgy a népfelkelés szervezésével nem sietnének így nyakra főre. Ily előkészületek nem szoktak tétezni, ha békére kilátás van. Azért nem, mert a költséget kímélni szokás, mikor annyi millióról van szó, és ami ennél is fontosabb, mert az ily hadikészületek szülte nyugtalanság a diplomáczia munkáját megnehezíti és a békét magában véve is veszélyezteti. A megtöltött fegyver könnyen elsül. A kormányok idegesek, a népek harcziasak lesznek ilyenkor. A kitörésre az ok nem szokott elmaradni. Hol fog eldördülni ez első ágyú? A franczia határon. Erről van meggyőződve az egész világ, ezt hiszik az udvarok és kormányok, diplomaták és képviselők, újságírók és közönség, hogy a német-franczia háború elkerülhetetlen. Csak egy franczia miniszter válság, melyben a katonai párt buknék, változtathatna ezen még most, ha pár nap alatt bekövetkeznék. De erről szó sem lehet, a katonai és háborúpárt Párisban épp oly erős, mint Berlinben. S ha kitört a nyugati háború, nem késhetik a keleti. Mert az orosz háborúpárt nem szalasztja el az alkalmat, mikor nem találja szemben Európát. Van vagy nincs orosz-franczia szövetség. Oroszország akczióba megy. Erre mi is akczióba megyünk. Keleten vagy Gralicziában, az függ Oroszországtól. A Habsburg- és Romanov-házak hagyományos politikája, hogy együtt osztoznak, de egymás ellen háborúst nem viselnek, úgy látszik, nem fentartható többé. Törökország bukása óta az érdekek ellentéte élesebb, mint a családi hagyomány erős. De még alkudoznak és egyezkednek egymással a bécsi és szentpétervári udvarok s a keleti háború veszélye nem oly akut, mint a nyugati. Ezért mondhatta Tisza, hogy »a békét az ország és a monarchia érdekeinek megóvása mellett fentartani, hogy sikerülend, ő még ma is reméli«. »Még ma is,« ez ugyan elég gyöngén hangzik, de megfelel a tényleges helyzetnek, mikor az alkudozások még folynak, Bismarck közbenjárásával s a kiegyezés lehetősége nincs kizárva. Nehéz megmondani, e kiegyezéstől féljünk-e jobban, vagy a háborútól. Mi lehetne e kiegyezés egyéb, mint Konstantinápolyért Szalonicki? Parallel akczió és parallel okkupáczió. Ez ugyan Magyarországnak nem kell. Iványinak arra a kérdésére, hogy várjon »a szomszédos államok függetlensége kellő tiszteletben fog-e még ezentúl tartatni.« Tissza nem felelt. Homályos az osztrák-magyar monarchia külpolitikája, az is volt mindig. Nehéz napok, nehéz esztendő következik ránk. A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban lefolyt tárgyalások — amint a Bud. Korr. értesül — egy irányban sem vezettek megállapodásra. A kiegyezési tárgyalások eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azon gyanítást, hogy az osztrák kormány maga sem viseltetik valami különös érdekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium előtt jelenleg a még függőben levő differencziákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív javaslatai fekszenek, melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanúskodnak részünkről. Ha ezek a propozíciók sem vezetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fogna. A képviselői immunitás megsértése tárgyában a képviselőház mai ülésén felszólalás fog történni, a függetlenségi párt tegnap este tartott értekezletének megállapodása értelmében. A felszólalásra azon jelenetek szolgáltatnak okot, melyek tegnap az operaházban történtek s melyeket alantabb elbeszélünk. A függetlenségi pártértekezlet e jelenetek által, vagyis az által, hogy Komjáthy Béla orsz. képviselő egy tárgyalási teremből, hol védői jogát akarta gyakorolni, a rendőrség által, egy képviselőtársa, gr. Keglevich István intendáns meghagyására, erőhatalommal kivezettetett, a képviselői immunitást és a védelem szabadságát látja megsértve. Komjáthy Béla csak azt akarta konstatálni, hogy az opera fegyelmi bírósága a védelem kizárásával, illetőleg a védelem eltiltása mellett ítél, de egyáltalában meg lett akadályozva a szólásban s őt a rendőrség erőszakkal a terem elhagyására készte, mielőtt szólhatott volna. A függetlenségi párt ez ügyben, mint halljuk, Győry Eleket bízta meg, hogy ez ügyet a képviselőház mai ülésének napirendje előtt akár felszólalásképen, akár ininterpelláczió alakjában szellőztesse. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap d. u. 6 órakor Vizsolyi elnöklete alatt folytatta az állami költségvetés részletes tárgyalását. Elsősorban a belügyminiszteri tárcza költségvetése vétetett elő és fogadtatott el, melyet Rakovszky István előadó tüzetesen indokolt. A tárgyalás közben Vargics Imre, Szivák Imre és Török Zoltán szólaltak fel, kiknek Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, megadván az illető felvilágosításokat, áttért az értekezlet a pénzügyi tárcza költségvetésére, melyet Hegedűs Sándor előadó indokolt s mely észrevétel nélkül elfogadtatván, a tanácskozás véget ért. Az értekezleten Szapáry dr., pénzügyminiszter kíséretében jelen volt Márffy Ágost helyettes államtitkár. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék tegnap este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárca költségvetését, melyet Horánszky Nándor ismertetett. Elhatároztatott,hogy az operaház részére előirányzott szubvenciót, valamint az újonan rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz képest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését, a belügyminiszternek az 1885. évi 24. t. sz. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről. A legközelebbi ülés ma este 6 órára tűzetvén ki, az értekezlet véget ért. A képviselőház kérvényi bizottsága Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tárgyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomácziai érvényére vonatkozó feliratai, a székesfehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magánügyben beadott kérvények, melyek Zeyk Dániel előadói javaslata szerint nyertek elintézést. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 31-én. Z. Tisza Kálmán miniszterelnök a harczias helyzetről tett nyilatkozatai a képviselőház ülésének rendkívüli érdekességet adtak. E nyilatkozatokról fentebb szólunk. Ezen kívül az udvartartásról folyt vita általános szenzácziót keltett. II. A képviselőház mai ülésében, mint esti lapunkban közöltük, rövid eszmecsere után, melyben Guácsy Sándor, Ugron Gábor és a miniszterelnök vettek részt, megszavaztatott a királyi udvartartás költsége. Ezután tárgyalás alávétetett az állandó országház építésére előirányzott 600.000 főt. Gulner Gyula az uj országház építésére előirányzott összeg ellenében a következő indítványt adja be: A beruházások első fejezete alatt állandó országház építésére előirányzott 600.000 főt törültessék. Egyszersmind utasittatik a miniszterelnök, hogy az 1884. évi XIX. tcz. hatályon kívül helyezése iránt még ez ülésnap alatt törvényjavaslatot nyújtson be. (Élénk helyeslés balfelől.) Utal az általános pénzügyi helyzetre, melynek komolyságát mindenki elismeri s mely a legnagyobb takarékosságot teszi szükségessé. Ez a tétel, — igy szól, — mely 600,000 írtban van előirányozva, nem szükséges, még kevésbbé legszükségesebb, amely nélkül az állam rendes funkcióit teljesítheti, anélkül, hogy az állam czéljai veszélyeztetve volnának, amelyről nem mondható az, hogy az , államélet folytatásának szükségszerű követelménye volna. (Igaz! Úgy van r a, bal és szélső baloldalon.) Én jól tudom, t. ház, hogy az állandó országház építését szerették annak idején és szeretik ma is feltüntetni, mint a megszilárdult magyar alkotmányosság megtestesítését, mint az uralkodó magyar állameszme jelképét. Pedig hát, tehát, hogy mit ér azon alkotmányosság, vagy maga azon állameszme, vagy maga azon állam, amely folytonosan pénzügyi zavarokban van, amely napról-napra — amint éppen a pénzügyi bizottság jelentésének tenorja mutatja — közeledik azon áldástalan pillanathoz, midőn alig fog képes lenni állami feladatainak teljesítésére s a midőn nagy megrázkódtatások nélkül bajosan fog azon helyzetben lenni, hogy teljesíthesse törvényekben elvállalt kötelezettségeit. (Igaz ! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon) ezt én bővebben fejtegetni nem akarom. Csak azt jegyzem meg, hogy az én meggyőződésem szerint legszilárdabban azon állam áll, melynek pénzügyei rendben vannak. (Igaz ! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ekkor az állam tud gondoskodni bel- és külbiztonságáról, ekkor kulturális misszióját meg tudja oldani, ekkor meg tudja honosítani azon intézményeket, melyeket a polgárosodás és haladás a mai kortól méltán megkövetel. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) S ekkor joggal és büszkeséggel hivatkozhatik az állameszme uralmára is, melynek védpajzsa alatt egy boldog nép békében élvezi alkotmányos szabadságát s polgári tevékenységének gyümölcseit. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) E nélkül, t. ház, szerintem lehet ezen építendő országháznak 18, de Isten tudja hány udvara, lehet 100-nál több tornyocskája, de ez mind nem fogja jelképezni a megszilárdult magyar alkotmányosságot és magyar állameszmét, az szerintem nem lesz több egy folytonosan pénzügyi zavarokkal küzdő államnál, ismétlem, soha sem lesz több, — bocsánatot a hasonlatért — mint a czigány vajda rongyos dolmányára felvárt ökölnyi ezüst gomb. (Igaz! ügy van! a bal és szélsőbalon.)Így fogja magát kivenni azon folytonos pénzügyi zavarokkal küzdő államban a fényes országház. Kérdi, hogy szomorú pénzügyi helyzetünk mellett nem több-e a könnyelműségnél (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) 600.000 frtot megszavazni, végösszegben pedig kiadni és elkölteni legalább 15 milliót oly dologra, amely, megengedi, helyén van, rendezett pénzügyi viszonyok között, amely kedvező pénzügyi helyzetben lehet egy nemes, magasztos nemzeti ambíciónak kifolyása, de akkor sem és ott sem feltétlenül szükséges. A mi viszonyaink között pedig semmivel sem több, mint a beteges fényűzés és pazarlási hajlam ápolgatása és dédelgetése. (Igaz ! Úgy van a bal és szélső baloldalon.) Tudom, ú így végzi, hogy erre a czélra már tetemes összeg, ha jól vagyok értesülve, 4 vagy 500.000 frt tényleg elköltetett. Hát, t. hát, én azt mondom: inkább maradjon az ott, értékesítse a t. kormány azt a telket, mely e czélra ki van jelölve úgy, ahogy bírja, vagy tartsa meg az ország számára, még szerencsésebb unokák felemelhetik azon az országházat, előttem a jelen pillanatban, az ország mai pénzügyi viszonyai közt, mindez másodrendű kérdés; előttem a fő czél az, hogy takarékoskodjunk, hogy takarítsunk meg minden forintot, amely megtakarítható. Messük ki saját testünkből, kímélet nélkül, ha másként nem megy, egy kis vérvesztés útján is azt a kóranyagot, melynek neve fényűzés és pazarlás, (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) és csakugyan tettekkel mutassuk meg azt, hogy akarunk és tudunk is takarékoskodni. A t. túloldal oly erősen és következetesen hangoztatta a lefolyt költségvetési vitában, hogy mennyire akar és fog takarékoskodni; magának a kibontakozásnak egyik irányát a t. miniszterelnök úr épp ennek szigorú alkalmazásával jelölte meg; — hát én kérem a t. túloldalt, méltóztassék ez alkalommal következetesnek lenni és eltérni azon eddigi szokástól, hogy a takarékosságot mindig hirdették ugyan, de sohasem követték. (Úgy van balfelől.) Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal oldalon.) Madarász József pártolja Gulner Gyula indítványát s reméli, hogy a többség ezen indítvány elfogadása által be fogja bizonyítani, hogy takarékossági hajlama komoly. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy hosszú időn át sürgettetett az új országház építése s a törvényhozás beható tanácskozás után hozta meg a törvényt, melynek alapján szerződések köttettek. Rossz takarékosságnak tartaná azt, ha a nemzet ma, miután már törvényileg intézkedett a dologban, éppen saját alkotmányos testületei törvényhozási házának a kellő méltóságból kivetkőztetése által akarna takarékoskodni. Kéri az előirányzott összeg megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán pártolja Gulner indítványát s azon nézetének ad kifejezést, hogy a gót stílus, melyben az uj országház építtetik, nem a nemzet géniuszához való. (Helyeslés a szélsőbalon.) Herman Ottó megütközik azon, hogy a miniszterelnök egészen másképen érvel, mikor az udvartartás költségeiről és másképen, midőn az országház építéséről van szó. Az ellen a józan ész is protestál, hogy népek dicsőségét czifra paloták alkotják meg. A jelenlegi komoly helyzethez kell az országnak szabni eljárását. Pártolja Gulner indítványát. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Lajos gr. Thaly megjegyzésére reflektálva megjegyzi, hogy ő sem feltétlen a hive gothikának, sőt midőn a tervekről szó volt, kimondotta, hogy ez tulajdonképen nem az ő terve, mert szóló máskép kontemplálta az építendő országház alakját. De arra nézve, vájjon valamely épület omladozik-e, vagy nem, az anyagnak, amelyből építtetik, igen nagy befolyása van. Az építés felfüggesztése oly kapkodásra mutatna a nemzet részéről és oly lemondást bizonyítana, amelynek kifejezésébe csak azok egyezhetnének bele, akik csakugyan hiszik is azt, amit általánosságban mondanak, hogy mi a tönk szélén vagyunk. (Felkiáltás balfelől: Ott is vagyunk!) Majd a széléről megint eltávozunk, mégpedig a jó irányba és ezen semmit sem változtat az, hogy 600.000 főt az építésnek folytatására megszavaztatik-e vagy nem. Kéri a tétel elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Herman Ottó személyes kérdésben kérve szót, megjegyzi, hogy aki Szegedet megnézte, gr. Tisza Lajost építkezés dolgában, fájdalom, követni soha sem fogja. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Orbán Balázs megjegyzi, hogy a kormány akkor is kimutatta pazarló hajlamát, midőn a benyújtott tervek közül a legdrágábbat és a legczélszerűtlenebbet fogadta el. Hozzájárul Gulner indítványához. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gulner Gyula párbeszédében utal arra, hogy egyedüli és kizárólagos czélja volt rámutatni azon — bocsánatot kér a kifejezésért — de többé-kevésbbé szédelgő eljárásra, (Igaz ! Úgy van! a bal és szélsőbalon) midőn a nélkül, hogy erre meg volnának a szükséges anyagi eszközeink és daczára annak, hogy az ország nem torkig, de fejen fölül van adósságokkal, (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon) midőn a kormány nem képes a bajokból a kivezető utat megmutatni, midőn nem bírjuk állami feladatainkat teljesíteni, úgy, mint azt teljesíteni kellene, népiskoláinkat elhanyagoljuk, minden és minden téren nagy hátramaradás mutatkozik, akkor egy ily fényűzésre kiadni 600,000 frtot s beépíteni akarni oly összeget —mely meg fogja közelíteni, ha meg nem fogja haladni a 15 milliót, ha ez nem szédelgő, de minden esetre könnyelmű eljárás. Ez a pénzügyi helyzet volt felszólalásásában a kizárólagos álláspont, ettől a vita irányát eltereltetni nem engedheti. 1884-ben, midőn a törvény hozatott, melynek foganatosítását az ellenzék most meg akarja akadályozni, egészen más helyzet volt, mint a mostani, midőn a kormánypárt is bevallja, hogy közel 40 millió krónikus deficittel küzködik az ország. Ily helyzetben, körülményeinknek ily nagy mérvű, hogy ne mondja, fenekestül történt felfordulása után nem lehet azt mondani, hogy árnyat vonna magára a képviselőház vagy törvényhozás oly eljárással, hogy két év múlva megváltoztassa a törvényt. A miniszterelnök elérheti azt, hogy ott fog állani a czifra országház, de az ország pénzügyi bajaiból, küzdelmeiből az ő vezetése, az ő működése folytán soha, de soha kibontakozni nem fog. Ha a miniszterelnök ezen az úton halad, hogy előbbi nyilatkozatai daczára és ellenére nem követi, csak hangoztatja a takarékosságot, soha azt az eszményt, mely méltó volna hosszas és irányadó politikai szerepléséhez, elérni nem fogja, (ügy van balfelől.) Ismételve kéri indítványának elfogadását. (Helyeslés balfelől.) A miniszterelnök felszólalása után, ki a tételt ismét elfogadásra ajánlotta, a többség a tételt megszavazta. A közösügyi kiadásoknál Irányi Dániel kérdést intézett a miniszterelnökhöz a külügyi helyzet iránt. Ezen felszólalást, valamint Tisza Kálmánnak erre adott válaszát esti lapunkban közöltük. Az 1849-től 1867-ig fennállott központi kormány közegeinek nyugdijai Orbán Balázs és Madarász József ellenző felszólalásai után megszavaztattak. Az 1880. évi VIII., IX. és 1881. évi XI. tcz. értelmében kibocsátott járadékkötvények és az 1887. évi hiány fedezésére kibocsátott értékpapírok kamataira előirányzott 1,200.000 frt rövid eszmecsere után, melyben Dániel Ernő előadó, Enyedi Lukács és a pénzügyminiszter vettek részt, megszavaztatott. A pénztári jegyek, letétek kamataira, előállítási költségekre és bankjutalékra előirányzott 1,508.000 frt, miután Orbán Balázs azt ellenezte és Madarász József részletes elkülönítést kívánt az előirányzatban, mit a pénzügyminiszter megígért, az előadó felszólalása után elfogadtatott. Az állami számvevőszék költségvetésénél Helfy Ignácz a következő határozati javaslatot terjeszti elő: »Küldjön ki a képviselőház egy 9 tagú bizottságot azon utasítással, hogy az állami számvevőszék és a kormány által kijelölendő szakközegek közreműködésével tanulmány tárgyává tevén a külföldi államoknak az állami pénzügyi kezelés ellenőrzését szabályozó intézményeit, javaslatot tegyen az iránt, hogy tekintettel speciális hazai viszonyainkra, a miniszteri felelősség elvének megóvása mellett milyen módosítások szükségesek a fennálló törvényen a czélból, hogy az állami számvevőszék eljárása az előzetes ellenőrzés rendszerére fektetve, jövőre biztosíthassa a törvényhozás budgetjogát. Enyedi Lukács pártolja a határozati javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a bizottság kiküldése nem vezetne czélra. Nincs a világon intézmény és törvény, mely tökéleteskedést ne igényelne. És a maga részéről nem zárkózik el az elől, hogy a maga módja szerint, a számvevőszéknek éppúgy, mint esetleg a ház e kérdéssel foglalkozó tagjainak is meghallgatásával fontolóra vétessék: van-e szükség és ha van, mily irányban van szükség a változtatásra ? Ennek eredménye aztán annak idején a képviselőház tudomására hozatván, ez, határozná el: történjék-e változtatás vagy sem? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz megjegyzi, hogy szavazást nem kíván határozati javaslata fölött, ha a miniszterelnök nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetik. Ez ellen a miniszterelnök sem tevén kifogást, a tétel elfogadtatott. A tárgyalás félbeszakittatván, a holnapi ülésben folytattatni fog az első füzetben még hátralevő költségek tárgyalása s azután felvétetik a belügyminisztérium költségvetése. Ezzel az ülés d. u. 2 óra 5 perczkor véget ért. BELFÖLD. Árvából írják nekünk: Megyénknek vezető köreit gróf Zichy Jenőnek a főváros belvárosának választó polgáraihoz intézett levele nem kevéssé lepte meg, mert meg voltak, sőt még meg is vannak arról győződve, hogy jövőre gróf Zichy nálunk a felvidéki kerületben fog mandátumot vállalni s ezen kombinácziót annál szívesebben propagálták, mert az ő föllépte esetén ellenzéki jelöltségtől nem igen tartanak, bár kire jár, hogy egy volt képviselőnk, ki most a bírói karban foglal el előkelő állást, mérsékelt ellenzéki zászlót szándékozik nálunk kibontani. Hogy különben csendes megyénkben máris megindult a választási mozgalom, ennek okát abban keresik, hogy az alsó kerület jelenlegi képviselője rövid idő múltán a képviselőségről lemondani óhajt, mely esetben a cziklus végéig Kubinyi Miklós uradalmi ügyész van »strohmannak« kiszemelve. A jövő öt évi mandátummal pedig gróf Zichy Jenőt akarják megbízni. X. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 1. Naptár: Kedd, február 1. — Róm. kath.: Ignácz püspök vértanú. — Prot.: Brigitta. — Görög-orosz: (január 20.) Eutrin apostol. — Zsidó: (schebat 7.) Jakab. — Nap kel 7 óra 29 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 57 perczkor délután. — Hold kel 11 óra 15 perczkor délelőtt, nyugszik 25 perczkor éjfél után. — Első negyed 9 óra 43 perczkor délelőtt. A pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4 óráig. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 3—4 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter fogad délután 2—3 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A Kisfaludy-társaság tagválasztó közgyűlése délután 5 órakor az akadémia kistermében. A fővárosi magán hivatalnokok körének bálja saját helyiségében. A zenészeket segélyző egyesület tánczvigalma az István főherczeg szállóban. A m. kir. államvasutak gépgyára és főműhelye tisztviselőinek bálja a XI—VII. ker. kör dísztermében. A ferenczvárosi I. számú iskolaszék tánczmulatsága a Bakáct tér városi épületben. Az I. ker. polgári kör házi mulatsága a krisztinavárosi sörcsarnokban. Az ó-budai tornaegylet zártkörű tornabálja a Korona-vendéglő termében. A budapesti szücssegédek tánczmulatsága a régi polgári lövőházban. A budapesti üvegessegédek egyletének bálja a Széchenyi-téri vendéglő termében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e.9— d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum (a Kerepesi-úton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — A király öröksége. Némec-Bély, baranyamegyei község esperes-plébánosa, Kubinyi Elek, a múlt héten meghalt. Jelentékeny vagyonát részben jótékony czélokra hagyta. Ezenkívül végrendeletében öt magyar aranyat a magyar király ő Felségének alattvalói hűsége jeléül hagyományozott. Ugyanannyit hagyott a pécsi püspöknek és földesurának, Montenuovo herczegnek, tisztelete jeléül. Kubinyi az ismert ősrégi nemesi család sarja volt. — Császka, a szepesi püspök, Rómába, Fraknói Vilmos apátkanonok és az akadémia főtitkára pedig közelebb Kairóba és később Jeruzsálembe utazik. — A tud. akadémia tegnap Trefort Ágoston elnöklete alatt összes ülést tartott, amelyen Mihálkovics Géza olvasta föl emlékbeszédét Henle Jakab, az akadémia külső tagja fölött. Az emlékbeszéd után Fraknói főtitkár terjesztette elő jelentéseit, bejelentve elsősorban Obbolczer Tivadar csillagásznak, az akadémia külső tagjának a múlt év végén történt halálát. Bemutatta továbbá az akadémia zárszámadásait a múlt évről és a jelen évre szóló előirányzatot. E szerint az akadémia vagyona jelenleg 2.123,647 frt. A múlt évi bevétel 143,765 frt, kiadás 142,296 frt volt. 1887-re előirányoztatik bevétel 132,700 frt, kiadás 131,200 frt. A jelentések tudomásul vétettek. — Az akadémia igazgatótanácsa elfogadta azt a javaslatot, hogy a levelező tagok