Pesti Napló, 1888. január (39. évfolyam, 1-31. szám)
1888-01-01 / 1. szám
Budapest, 1888. Vasárnap, január 1.39. évi folyam. 1. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. • , Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. * ------- ! ■ IS "■'·'! •‘ 1 K itt›Irt ki válni: ;TMj Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felítések: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapes: -n kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt Ha az mS kiadás postai kiönküldése kívántatik, postabélyegre havonként 66 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a „3 Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 39-ik évi folyamára. A Pesti Napló ezentúl is két kiadásban — reggel és délután — fog megjelenni s előfizetési ára ugyanaz marad, mint eddigelé volt. A lapnak legpontosabb szétküldéséről gondoskodik és teljes biztosítékot nyújt az Athenaeum részv.társulat, mely semmi áldozattól sem riad vissza, hogy a Pesti Naplót, mint árban a legolcsóbb nagy politikai lapot, tartalomban is a leggazdagabbá tegye. Tolnai Lajos eredeti regényének közlését mai számunkban kezdjük el, Dosztojevszkij M. regényét pedig holnapi esti lapunkban. Előfizetési árak: (A reggeli és esti kiadásra.) Egész évre...................................... 18 frt. Fél évre .......................................... .frt. Évnegyedre..................................... 4 frt 50 kr. Egy hónapra................................... 1 frt 50 kr. ■V" Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai uitatványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 85 kr., évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. és kiadóhivatala. 1888. Bizonytalan jövőnek repülő képzelettel nézünk elébe. Rosszat félve, sok jót remélve, kívánunk boldog új évet. Bízunk Istenben, hogy ki idáig megsegített, nem hagy el ezentúl. Komoly időket élünk, de elszánt akarattal teljesítjük kötelességeinket. Ez ad erőt a küzdésben, s a tiszta öntudat nem ismer csüggedést. Senki sem tudja, hogy mi fog történni, de minden körülmények közt megállja helyét az, kinek lelke az igazságot megérti, s cselekszik, amint lelkiismerete parancsolja, szem előtt tartva mindig a czélt, melyet életpályáján kitűzött. Szerencse kell a sikerhez, munka terem gyümölcsöt, érdemek szereznek dicsőséget, boldogsághoz egészség s szeretet szükséges, nagysághoz tehetség. Nagyságot, dicsőséget, szerencsét kiváló keveseknek juttat a sors, munkára s boldogfszerra mindenki »»«látott. Ezért, ki ép testben, bármi körülmények közt reméljen. A nemzet, mely hazaszeretettől lángolva, századok viszontagságait legyőzte, a jövő megpróbáltatásait sem féli. Aggódik, de bátor. Magasztos nyugalommal tekint körül, hogy jön-e ellenség? Maradjon otthon, nem bántunk mi senkit, hagyjon békén dolgozni, sok a teendőnk. Tudunk mi hasznosabb munkát a verekedésnél. Czivilizáltabbak vagyunk, semhogy az embertelen háborúkat szeressük, vadság állapotát, vad idők hagyományát. Szabadabb nép vagyunk, hogysem hódításban és elnyomásban, rablásban s pusztításban gyönyörködhetnénk. Azonban őseink vitéz vére forr ereinkben s nem tűrünk megaláztatást, nem hunyászkodunk meg, ha kihívnak bennünket, s ha verekedni kell, nem mi vagyunk utolsók. Kerüljük a háborút, mig jogaink, érdekeink s becsületünk engedi, hogy kitérjünk előle, hanem ha vésznek jönni kell, királyunk számíthat a magyarok kardjára. Ez ama nagy gond, melylyel az új esztendőt egész Európa fogadja. Ez nyomja a kedélyeket és zavarja a családok nyugalmát, mert minden háznál van most katona. Apa, férj, fiú, testvér, vőlegény, mind elviszik csatába. Egynek sincs biztosítva élete a golyózáporban s a tábori nyavalyáktól. Igaz, de szabad a jobbat remélni, hogy nem találja fekete golyó, hisz minden háborúból a túlnyomó többség a békében hazatér övéihez, babérral süvegén, szivében szeretettel. Ha lesz is háború, diadalát tekintsük, hogy igy szabadul meg hazánk minden veszélytől s azután hoszszu béke áldását élvezve, lesz módunk gyarapodni s nagyot alkotni. A külügyi helyzet veszélyei közt a kormányt illeti a felelősség a politikáért, mert ő van titkaiba beavatva. A kormány élén Tisza Kálmán intézi Magyarország magatartását. Pártja az országban bizalmat helyez benne s az alkotmányos király szintén. Szavaira ügyelünk, tetteire még inkább. Az ellenzék, ha nem is bízik meg benne s őt ellenőrizni kötelessége, nem teheti, hogy őt gátolja tisztében akkor, midőn fenyegető ellenség tábora áll a kapuknál s a királynak a nemzet osztatlan támogatása kell, hogy a hazát megmentse. Az ellenzék a viszonyok kényes nehézségeit méltatva, bizalom nélkül is legális tud és fog lenni, az ország magasabb érdekeit tekintve, melyeket nem téveszt szem elől soha. Tartózkodásának határa ott kezdődik, hol a kormánypolitika a nemzet érdekeit feladná s végződik, hol a kormánypolitikában a nemzetre veszélyt lát. E határokon belül a Tiszaminisztérium és a szabadelvű párt látni fogja, hogy az ellenzék vele hazafiságban és eszélyességben versenyezni tud, nehogy a kormány akcziója gyöngittessék. A felelősség"fit. ».»nnban a politikáért, melyet a kormány csinál s melynek rugóit, czéljait és számításait maga tudja, melyről ő intézkedik s az eszközöket alkalmazza saját tetszése szerint: egészen a kormánybs annak elnöke tartozik elvállalni s elviselni. Apponyi Albert gróf, a mérsékelt ellenzék vezére, a nemzet közbirodalmának részese, de nem részese a hatalomnak. A politikai sorsjáték napjaiban kiváló tehetségei is próbára lesznek téve. Teljes meggyőződéssel fejezzük ki abbeli reményünket, hogy Apponyi Albert grófban senki csalódni nem fog. Ha nagy feladatok hárulnának reá, azoknak épp úgy meg fog felelni, mint a parlamenti küzdés békés munkáinak, melyekben idáig kitűnhetett. Barátai országszerte nagy reményeket fűznek az ő személyéhez, erkölcseihez, tehetségéhez, tudományához, szorgalmához és nemes törekvéséhez; ezen remények évenkint nőnek. A közhit jelöli gróf Apponyit, hogy a nemzetet boldogítani legyen szerencsés. Ha szétoszlanak a háború vészfelhői vihar nélkül s a béke időt enged a kormánynak belreformokra, úgy a Tisza minisztérium ígéretének beváltása előtt fog állani, hogy az államháztartásban az egyensúlyt helyrehozza. Ez lesz Tisza Kálmán miniszterelnök és pénzügyminiszter politikájának kritériuma. Ha beváltja szavát jó, akkor illetékes öt évig kormányozni, ha nem váltja be szavát, kötelessége lemondani, akár van többsége, akár nincs, mert a nemzet és az állam érdeke követelik ezt tőle és a politikai tisztesség s ezek fontosabbak egynémely szavazásnál. Feltéve mindig a békét, a mérsékelt ellenzék hivatása a budgettárgyalásnál s az azzal kapcsolatos törvényeknél lesz kitűnő, nem hogy a kormányt mindenáron buktassa, hanem hogy pénzügyi és gazdasági politikáját ellenőrizze és befolyásolja. E módon segítsen az állam testén és a nemzet életén a rágódó sebet gyógyítani, vagy pedig gátolni az ártalmas kuruzslást oly tanácsosok által kik nem értik, amire vállalkoztak. Mindenesetre, békében is, a nemzetre terhes idők várnak. Politikai kilátásaink sehogy sem jók. Annál szilárdabb legyen elhatározásunk a nehézségeket leküzdeni, melyek hazánk felvirágzásának útját állják s ezt csak kitartással lehet. Jó termést kérünk az égtől, sok szerencsét a sorstól, minden jót várunk az időtől , Isten áldásától függ minden. V áraszszon boldog új esztendőt mindnyájunkra! — decz. 31. Az uj évi gratulációk ez idő szerint csak a kormánypárt körében fognak összefűződni a politikával. Mert a mérsékelt ellenzék vezére, gróf Apponyi Albert, az új évet a fővárostól távol, családi körben tölti, a függetlenségi párt pedig nem azért üdvözli Irányi Dánielt, hogy ez üdvözlet egyszersmind politikai igényekkel legyen összekötve. Ellenben a kormánypárt üdvözlése a kormány elnökénél, még ha akarnák is, alig lehetne olyan, hogy azon alkalommal oly nyilatkozatok ne történjenek, melyektől a politikai magyarázatok el nem válzthatók. S különösen a jelenlegi időkben nem, midőn a háboú veszélye lebeg egész Európa feje fölött. Valószínűnek tartjuk, hogy Tisza Kálmán új évi beszéde, melyet az üdvözlésre válaszul fog adni, a külpolitikai helyzetre is ki fog terjedni, s hangsúlyozni fogja a béketörekvéseket, anélkül azonban, hogy e törekvések a Keleten létező érdekeink rovására érvényesüljenek. Rendeletek és utasítások. A január 8-án életbeléptetendő új dohányegyedárusítási törvény keresztülvitelére vonatkozó terjedelmes rendeletek és utasítások —- amint értesülünk — a pénzügyminisztérium kebelében már véglegesen meg vannak állapítva és a legközelebbi hét folyamán fognak közzététetni. Szerb miniszterválság. Mint nekünk Belgrádból sürgönyzik, ma délutánig bár még nem jött létre oly kabinet, melyben kizárólag a radikális A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA.I — Január 1. — SZEGÉNY EMBEREK ÚTJA. (Regény.) (1) — Két kötetben. — Irta: TOLNAI LAJOS. ELSŐ FEJEZET. Határozz : vagy, vagy. Szüleim, kik néhány ünnepnapot kivéve, igazában öt-hat év óta nem láttak már — mialatt nővéreim nemcsak felnőttek, de jóformán meg is öregedtek — most azt akarták, hogy okvetetlen pihenjem ki magamat igénytelen körükben«. Hamar rájöttem Lina néném leveléből, hogy egy özvegy urmester kerülgtti igen buzgón Klárikát, a legkisebb nővéremet, s hogyha én, mint okleveles tanár, (minden pozitív állomás nélkül) hazamennék s néminemű ígéreteket is tennék s föltárnám, hogy mily fényes jövőre számítál: a kívánt házassági szövetségből nagyon könnyen lehetne valami »komolyabb doog«. Egy ezüstbojtos kötött sapkát is küldtek , egy pár papucsot is de amelyik fölötte kicsiny volt, becsomagoltak a minden aprósággal, tolltörlővel, gyufatartóval, óravánkossal, könyvjelzővel megtömött ládikába sápám is a szivemre kötötte egy oktató iratban, egy hálátlan népséggel, mert a mai világot ilyennek tartja, igen össze ne adjam magam ■— és siessek haa, mert azt is hallotta volna anyám, hogy köhögök,ehát láttam, hogy kedves tanulmányaimat egy idős félben kell hagynom és szüleim, nővéreim kéréséék engednem kell. — Hát te foly, mit csinálsz ? — lépett be hozzánk, már az első napokban, hogy haza érkeztem — Garas Albert, és szegény szücsmester fia, ki épp most végezte a jgót és haza jött, hogy uj ruháit, gyűrűit, arany órját és arany lánczán csüngő csecsebecséit bemutasssa városnak. — Úgy ug. Albert öcsém, csak feddje meg Józsit — szólott gyszerre apám is, anyám is, kiknek háta mögött nővreim integettek helyeslőleg a fejükkel. Mire való mind olvasni? Ki nem megy. — Hogy tette le a vizsgát? Kérdém elég meggondolatlanul vendégmet, ki gyenge tanuló volt örökké. — Hogyha mindegy, a legsilányabb diploma is többet ér okosságal, mint a legszebb együgyüséggel. Mai Káinunkhoz fél iv melléklet van Ez a szó nem tetszett se szüleimnek, se testvéreimnek. — Ohó öcsém — rázta kezeit apám, én is első voltam a grádusomban örökké. Az bizony, pedig kilenczvenen is voltunk egyszer-egyszer, a bizony! ■— No hát én megmutatom, Kardos bácsi, hogy alispán leszek, királyi tanácsos leszek. De nem akarok megállani a főispánságig. Nővéreim nagy kérdő szemekkel néztek reám, hogy hát én meddig röpülök ?— Szeretném látni, öcsém ! Jóska, mit szólasz erre? Hallod? Mit nem adtak volna szüleim és testvéreim, ha én ezt a henczegő és igen gyenge készültségű embert derekasan megszégyenítem és egész biztosan kinyilatkoztatom, hogy én még több leszek, mert hiszen eddigi szorgalmam után ezt remélnem is kell. Azonban nem tekinthettem Garas Albert hányavetiségét egyébnek, mint ifjú tréfának, vagy üres elbizakodottságnak. Könnyű volt elhordoznom Garas Albert vagdalódzásait, mert meg voltam győződve, hogy az emberek sorsát és pályáját Isten vezérli. Nemsokára szüleim és testvéreim magunkra hagytak bennünket, de arczukon ült a fájdalom, hogy én oly gyengén viselem magamat. Nem azt várták tőlem, hogy egy Garas Albertnek keményen meg ne tudjak felelni s ott rögtön le ne torkoljam, ki egy fejjel magasabb voltam, mint e kis vörös szeplős, lapos orrú, peczkes legényke. Hát mért voltam nagyobb, tanultabb, ha el tudtam nézni, hogy egy Garas Albert alispán legyen, királyi tanácsos, de sőt főispán. Nem sajnáltam öregeimet, hogy egy ilyen ember előttük tegyen engemet csekélyebbé, és nem gondoltam meg, hogy nővéreim ezért nélkülöztek zúgolódás nélkül és maradtak itthon, egy-egy kínálkozó szegényebb szerencsét készséggel mellőzve, hogy majd a sors bennem pótoljon ki minden hiányokat ? De én olyan tisztán láttam jövőmet, hogy egyáltalán ily hetvenkedés szívem békességét távolról sem zavarhatta meg. Sorsomat úgy hittem, kezemben tartom, szárnyaim, sikereim, és jogom a szerencse elérésében: fényes diplomám. Garas Albert úgy ült, hogy egy székre fektette a lábait. — Mit szólasz a czipőimhez ? — mutatta csillogó laktopánjait. Vadásznál varrattam Pesten. Tapintsd meg ezt a szövetet. Láttál valaha ennél finomabb nadrágot ? Ilyenben keresik ám a szerencsét csatolva: pajtás. Lám, nyakkendőm — nézd, ebben a tűben gyémánt van. És kabátomat egy gróf elviselhetné. Hol szereztem ? azt senki se keresi. Tudtam, hogy egy öreg trafikáns asszony látja el pénzekkel. De sérteni nem akartam, hogy azt mondjam: inkább mezítláb járok. — Pályáztál-e már valami állásra? — fordított egyet a beszéden. — Tanáraim ígérték, hogy fel fognak keresni, ha nyílás lesz. — Itt ? és durván nevetett. Majd folytatta csúfondáros mozdulattal: — Valamelyik leányának tettél házassági ígéretet ? — Hogy akarsz rólam ilyet föltenni ? utasítottam vissza élezelődéseit. — Vagy viszonyban vagy valamelyiknek a feleségével ? — Kérlek. . . — Mit erkölcsösködöl ? Talán te magad vagy a ki gazság után jutott becsülethez ? Csak hintón járj, liberiás szolga kövessen, adj pompás ebédeket, estélyeket : az egész világ leveszi előtted a süvegét. A megye kineveztet díszpolgárnak, és a város tányéron viszi hozzád minden sallangját. Meg fogod látni, milyen pályát teremtek én magamnak és hogy ? Hallgass ide, mi a szegény emberek útja. Szerettem volna odább taszítani, de oly ügyességgel húzódott előlem majd ez, majd ama sarokba, s akkora lármával adta elő bitangságait is, hogy nem akartam botrányt csinálni. — Most elmegyek a vén báróhoz, viszek neki egy pár ritka bogarat, forradalmi proklamácziót, csatot, gombot, vén kalendáriumot; felmutatom neki azt a pár vidéki levelet, amit róla írtam, hogy ő a legnagyobb ember, pedig a legkutyább német volt, muszkavezető , hogy a keze a bőség szaruja, holott egy krajczárért az édesapját hóhér kezébe játszná, hogy élete, családi világa minta, holott a nevelt leányával él s a mostohatestvére leányaival, azon kívül jelzem előtte, hogy valami elnökséget készítünk a számára, s oda nyomom asztalára folyamodványomat, hogy neveztessen ki tiszteletbeli megyei főjegyzőnek. Most az egyszer csak ennyit. Ha ez meg van, beajánltatom magamat Zofahl Karihoz s annak a hatvan esztendős német bárónénak mennyre-földre teszem a szépet, a közben elcsábítom a bárónét; házassági ígéretet tétetek az egyik Róbert-leánynak s az első erélyes lépés meg van az alispánsághoz. Kérlek, még nem végeztem. Pénz nélkül ezt a vásárt ember meg nem járja. Kártyáznom kell a hangadó urakkal, s hagynom, hogy pár száz forintom uszszék közöttük; valami buta gavallérral összeveszem, párbajra hívom; titkon elfogatom, meghurczoltatom magamat a legjobb lapokban s bent vagyok a kaszinó szivében. Ott kezembe veszem a bálrendezéseket, néhány skandalumot provokálok, valamely vén leányt elszöktetek s mire visszakerülök ------Ez a szegény ifjak útja. Nos ? Indulatom elragadt s a szeme közé vágtam: — Tudod ki beszél igy ? — Nos, hogy ne tudnám ? egy ember, aki tisztességes karriert akar csinálni. És fog is. Kezemben vannak a legerősebb szálak. — Egy — gaz — — Józsi, tedd a szádra a kezed, — ne akarj sérteni. — Egy gazember — beszélhetne csak igy. — Senki se hallotta. Akarod, hogy elfelejtsem ? Jó ? — Amit mondtam, mondtam, s ha így gondolkozol. .. Hátra dőlt a szaknalóczán és egy dalt dudorászott valamelyik operából. De láttam, hogy hol pirul, hol sáppad. — Meghívsz, reménytem, ma ebédre, már be is jelentettem. A bort s szivarokat én adom. Látod, hogy szeretlek — szegény, szegény Józsi. — Mit értesz ez alatt, hogy szegény ? ha azt, hogy szüleim vagyontalanok. . — Ne okoskodjál. — Hogy rajtam nincs drága ruha. — Ilyes módon, fiacskám, tudd meg, hogy nem is lesz. — Hogy ékszerek — — Nesze, adok egy gyűrűt, de ismerd be, hogy szegény vagy, és nevetséges könyvmoly, akit föl fognak használni és kellő időben a szemétre dobni. Tanuld meg, hogy mi a szegény emberek útja. Együgyű jó fiú. — Figyelmeztetlek, hogy szavaidat válogasd meg. — A legválogatottabb szavakat rakom reád, szegény Józsi. — ügyetlen vagy; élhetetlen vagy; hasznavehetlen vagy; nem fogsz megmaradni sehol; senkinek nem kellesz; nem lesz egyetlen egy barátod. Hanem majd én, mikor lefityeg rólad a rongy, mikor fakó képed elárulja, hogy három nap óta nem ettél, és véres szemeid hangosan hirdetik, hogy innen is elutasítottak, és ott sem eresztettek be: a füledbe kiáltom, hogy: szegény Józsi, ülj le oda az asztal sarkára, egyél, és jusson eszedbe, hogy egyszer mit jövendöltem. És most, barátom, hogy időt engedjek arra, hogy végiggondolj ostobaságaidon, kevélységeden, szívtelen önzéseden, visszalököm az ebédedet. Ebédelni fogok ma a bárónál, annál a dölyfös, fukar vén uzsorásnál, ha hazudom, a piaczon megkorbácsolhatsz. Ide húzott a bolond jó szívem hozzád, mert azt gondoltam, hogy egy régi jó barátom előtt föltárhatom belsőmet , terveket készítünk a jövőre; véd és dacz-szövetséget kötünk; nem bánom, te légy híres tudós, utonútfélen magasztallak; a hírlapokban reklámokat csinálok a javadra; elveszed valamelyik egyetemi tanár leánykáját, bejutsz az akadémiába, engemet pedig az asszonyokhoz segítesz; a te csinos pofáddal, herkulesi termeteddel kinyitod az ajtót, s majd én besuhanok. Mikor harmincz-negyven esztendős korunkban elértük a czélt, ünnepélyesen kikiáltjuk, Isten veled szegénység, fekete kenyér, megaláztatás, s mint a költő írta, mi is elmondjuk: »Már nem vagyok fiad!« Hanem te ma én velem csúful bántál, a kitűnő diplomád elragadott. Tégedet az Isten emelt ingyen ajándékával, majd én megindulok a magam lábán. Rossz, dölyfös ember vagy, pajtás. Pedig ha a gazdádat (az Istent értette) egyszer magadra haragítod, úgy eldob, hogy a szeméten kaparásznak össze. Megállj, ne szólj. Kérlek, hozass egy pohár vizet. Fölkeltem, nyitva hagytam íróasztalom fiókját, nem gondoltam arra, hogy beletekinthet leveleimbe, jegyzeteimbe, s magam mentem, hogy egy pohár vizet hozzak. Megbánta-e hevességét, vagy megszégyenlette illetlen tanácsait, alázatosabb hangon folytatta terveit. — Nos, akarsz-e követni? — fordult velem szembe, holott eddig kerülte tekintetemet. Gép ne légy, ha vezér lehetsz, fiacskám, mi szegények vagyünk, az én apámnak körülbelül semmije, s nem, sokkal többje van a te öregednek sem. Te csinos legény vagy, Isten pompásan kistafírozott, előtted az út, én csak eszet nyertem többet, de szívesen megosztom veled, Jóska, mert szeretlek. Határozz: vagy, vagy? Arról pedig, hogy kettőnk közül ki a nagyobb gazember, én-e ? vagy te ? ne beszélj. Én, egy cseppel sem vagyok gazabb legény, mint te. Érted? »Ismerlek,, szép maszk.« Oly hangon s oly módon adtam tudtára válaszomat, hogy nem kereste, merre van a kapu. Kirohant a méhesből, a hol e jelenet lefolyt, s a kert gyepűjén egy szökéssel által vetette magát — s a szomszéd gyümölcsösében eltűnt. (Folyt, köv.) párt lenne képviselve, de semmi esetre sincs kizárva annak lehetősége, hogy a legközelebbi napokban csakugyan ki fog neveztetni egy radikális kabinet és ennek folytán nem leszükséges a skupstina feloszlatása. — Tévedés, a radikális pártot panszlavisztikusnak tekinteni. A radikálisok inkább leghatározottabb ellenségei a panrasszizmusnak, — hanem természetesen igen energikusan — egy nagy szerb birodalom eszméjét hangoztatják, mely program, igaz, az osztrák-magyar monarchiához való barátságos viszonynyal nehezen egyeztethető össze. A radikális párt irányadó személyiségei azonban a királylyal szemben is ismételten és a leghatározottabban kijelentették, hogy programmjuk keresztülviteléhez erőszakos eszközökre sohasem gondoltak, és hogy elsősorban Szerbia belső megszilárdítására és a közigazgatás és a pénzügy rendezésére törekszenek, mely feladatok keresztülviteléhez nem kevés idő szükséges. (B. C.) Aumale herczeg tiszteletére a franczia akadémia azon nagyszerű ajándék emlékére, melylyel az akadémiát a herczeg meglepte, mint ez már említve volt, az ismert Chantilly-i emlékérmet verette. Ezen érmet e hét közepén adta át Brüsszelben Aumale herczegnek az Institut küldöttsége, melynek tagjai Jules Simon, Bénán és Ducet voltak. A Journal des Débats ezen alkalomból azt sürgeti, hogy a herczeggel szemben a száműzetési rendelet vonassék vissza s ezt azzal indokolja, hogy Aumalehg mint tábornok száműzetett és pedig azon levél miatt, melyet akkor, midőn Boulanger által tábornoki rangjától megfosztatott, Grévy elnökhöz intézett; a herczeg pedig éppen nem vett részt a royalista tüntetésekben s száműzetését azzal boszulta meg, hogy a gazdag Chantilly-uradalmat az Institutnak ajándékozta. A franczia kormány — írja az idézett lap — csak saját magát becsülné meg azzal, ha megnyitná ismét Francziaország területét a hős katona előtt, ki vitézül szolgálta hazáját karddal s kinek irodalmi működése is fényt árasztott Francziaországra. Tarifaügyi pályamunka. Baross közmunkaminiszter 100 darab aranyból álló pályadijat tűzött volt ki egy oly népszerű munka megírására, mely a nagy közönséget a vasúti s viziszállitás tarifa-ügyébe beavassa. A pályázatra öt munka érkezett be még 1886. végén, közöttük kettő igen terjedelmes. Egy bíráló bizottság gondosan megvizsgálta a dolgozatokat és jelentést tett a miniszternek, aki is a minisztériumban működő tarifa-bizottság múlt ülésében a jelentést felolvastatta. E szerint a »Non scholae, séd vitae« jeligés munka, mint abszolút becsű, egyhangúlag a dijra méltónak, a »Haladjunk« jeligés dicséretre érdemesnek nyilváníttatott. Felbontatván a levelek, kitűnt, hogy a Non scholae, séd vitae jeligés munka szerzője Csetneki Jelenik Elek, magyar kir. államvasuti hivatalnok, a »Haladjunk« jeligés munka szerzője pedig Schiller Károly, szintén magyar kir. államvasuti hivatalnok. A miniszter kijelenti, hogy magáévá teszi a bíráló bizottság véleményét, hogy Jelenik Eleknek a 100 aranyat, Schiller Károlynak a dicséretet kijuttatni fogja s egyúttal gondoskodik arról, hogy a két munka — az előbbi némi rövidítéssel — minél előbb kiadassák és erre, miután a két könyv az irodalomra nyereség és nagy körben gyakorlati szükséget pótol, a m. tud. akadémia s az orsz. gazdasági egyesület anyagi támogatását fogja kikérni. Küzdelmes év. — decz. 31. Változatos volt az 1887-iki év politikai s gazdasági súlyos eseményekben : kínálkoztak örvendetes fordulatok is, de csakhamar komor jelenségek köszöntöttek be. Jó kilátásokkal nyílt meg, aggasztó tünetek közt záródik. Tartós békét ígért a kezdete, háborúval fenyeget a vége; a hitel elején aránylag kedvező volt, csakhamar megrántott és most szerfölött rossz. Ez az ellentét nemcsak kezdete s vége közt jelentkezik, hanem ismétlődött az év folyamán és nemcsak a hitel és forgalom, hanem a termény-, nevezetesen a gabnaárakban is érzékenyen beköszöntött. A dús termés áldását megrontották más államok károsító vámrendszabályai, leszállították forgalmi nehézségek. Az év egész folyama gazdag volt itthon törvényhozói s kormányzati rendszabályokban, melyek főleg a gazdasági életre éveken át hatással lesznek. Ide sorozhatjuk mindjárt a számos szerződést, melyet Ausztriával egy évtizedre kötöttünk és részint közös ügyekre, a milyen a kvótakulcs, részint közös érdekű viszonyokra terjednek ki, a milyen a vámügy és a bankügy és egyéb ezekkel összefüggő feladatokkal együtt. Ide sorozhatjuk továbbá azon közgazdasági egyezményeket, melyeket Ausztriával egyetemben külállamokkal, mint Belgiummal, Görögországgal, de mindenekfölött Olaszországgal és a német birodalommal a kereskedelem dolgában kötöttünk. Ezek részben igen messzeható egyezmények és bár sokat végzett ezen nemzetközi s Ausztriával közös ügyekben a törvényhozás, nyitva maradt több efféle megoldás; elég itt a czukor- és szeszadót említeni, mely pénzügyeink javítása körül nagy eredményt ígér. Mert gazdasági téren különben elég produktív volt a törvényhozás és kormányzat. A közlekedési hálózat kiegészítése nem szünetelt a vicinális vasutak építése s engedélyezése terén és a legtöbbnyire helyesléssel fogadott javaslat a helyi érdekű vonalak könynyebb kivitele érdekében haladást biztosít, ha a pénzeszközök teremtésére meg lesz könnyítve a mód. Meglehet, hogy a Frankfurtban létesült vasúti járadékbank, mely vicinális vasúti elsőbbségek finanszírozását tekinti feladatának és ilynemű magyar czimletek értékesítésével kezdte tevékenységét, sokat kontribuál az új törvény keresztülviteléhez. Az államvasutak kihasználása körül erélyes intézkedéseket követ a kormány úgy kezelési, mint tarifális tekintetben és éles figyelemmel kíséri a keleten épp most fejlődő új vasúti alakulásokat. A gazdasági törvények közt hatást ígér az imént megalkotott állategészségügyi törvény. Az államháztartás javítására számos javaslattal foglalkozott a törvényhozás. Új terhek keletkeztek, új fedezetről kellett gondoskodni; a katonai rendkívüli költekezések állandóan új adóssági kamatot vontak maguk után. Tisza Kálmán mint pénzügyminiszter