Pesti Napló, 1888. augusztus (39. évfolyam, 212-241. szám)
1888-08-01 / 212. szám
212. szám. ------nr v» JiTanawjik gr - ~ ^ Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép n l e t. A Up iztUemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségban intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenben mépü 1 a t. A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadóe körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr. vidéken S kr. Budapest, 1888. Szerda, augusztus 1.39. évi folyam. ‘mini----------------------' ' lm Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«* kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 0 frt Bas sitt kiadás postai különküldése kívántatik, postabályegrs havonként 35 kr. évnegyedenként 1 forint feltdldetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a3 Pesti Napló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szem helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Reggeli kiadás. Szoczialisták Francziaországban. — julius 31. Elmúltak az idők, mikor ifjú szabadsághősök a barrikád tetejére állva, lengették a zászlót, mezítelen mellüket feltárva a golyóknak. Az új kor forradalmárai tanultak. Politikai taktikusok, kik aknamunkát végeznek, nem segítik az államhatalmat könnyű katonai győzelmekhez. Kifárasztani a kormányt, tarthatatlanná tenni a közállapotokat, toborzani hiveket, szervezni az elégedetlen népet s kivált az izmos munkásokat, kik katonák is voltak és tudnak fegyelmet tartani, amint be vannak osztva csapatokba és engedelmeskednek vezetőiknek, tüntetni, strikeolni, választani s csak akkor nyúlni erőszakhoz, ha kilátás van a sikerre : a modern forradalom így visel háborút az állam és társadalom ellen. De mikor a forradalom elég erősnek hiszi magát, hogy a csatát elfogadja, akkor kiszámított kíméletlenséggel dúl és rombol, rabol és öl. A belga bányakerületek munkásforradalma szolgálhat mintaképül arra, hogy milyen a szoczialista polgárháború ? Páris fél. A franczia kormány fél, hogy a köztársaság és annak fővárosa szoczialista forradalomnak néz elibe. Rendőrség és katonaság őrzik Párist, melynek utczáin és tévéin dologtalan munkások ezrei kísérlik meg a szoczialista programmot megvalósítani. Strikenak nevezik a munkásmozgalmat Párisban is, úgy látszik azonban, hogy a földmunkások strikeja nem közönséges munkásszünet bérfelemelés végett, mint az angol, vagy német strikeok lenni szoktak, hanem, hogy Párisban a politikai pártok vegyültek bele a munkásmozgalomba s a strikeolók czélja az anarchia vagy pedig a kommün. Az állam is, a munkások is defenzív eljárást követnek, a kormányhatalom nem szúr, vág, lövet, hanem csak elfogatásokat eszközöl, a szoczialisták itt is, ott is tüntetnek, terjesztik az izgatottságot, ellenszegülnek, de nem verekesznek. Még nem. Az általános strikeot szervezik. Ha általános munkásszünetet tudnának létrehozni Párisban és környékén, az volna nagy dolog! Annak nyomása alatt keletkezhetnék forradalom. A vörös respublika a trikolor köztársaság helyébe lépne. A nemzetgyűlés helyébe a városháza. Idáig, a kommün lázadáson elkezdve, a franczia köztársasági kormány minden szoczialista mozgalmat el bírt nyomni és soha egynek sem kedvezett. A köztársaságban a harmadik osztály fölényben van a negyedik felett, a bourgeoisie a munkások felett. A régi első rend, a papság államszolga s a második rend, az arisztokráczia megszűnt,, helyét a hadsereg foglalja most el. Amíg a hadsereg a kormányt követi, addig a társadalmat félteni nem kell. Csak ha a tüntetések oly arányokat öltenének, hogy a hadsereget is megragadnák, akkor jutott Francziaország a forradalom szélére. A legközelebbi napok megmutatják : a veszély elhárítható-e összeütközés és komolyabb következmények nélkül ? Mi ezt reméljük. Mert végzetes lenne a köztársaságra nézve, ha a strike forradalomba csapna át, mire hajlandósága mindenkor megvan. A szoczializmus különben Francziaországban kevésbbé veszedelmes az államra, mint Németországban, hol a legtökéletesebben szervezve van s évről-évre nagyobb tömegekkel rendelkezik. Maga Berlin évek óta kis ostromállapotban van miatta és az sem használ. Strike ott nincs, mert nem tüzetik, de a nép passzív ellentállása a nyomás alatt terjed. Francziaországnak csak éppen nagymérvű munkásmozgalmak kellettek még, hogy teljesen elveszítse Európában pozícióját. A szentpétervári látogatás után csak még egy kis forradalom Párisban s a köztársaságnak vége. A polgárság őrülten futna tőle a monarchiába. Bismarck pedig szorosabbra vonná Francziaország körül az egészségügyi kordont. Belső béke kellene Francziaországnak és megnyugvás, az őrült pártoskodás tönkre teszi. S legkevésbbé tűrhető reá nézve, hogy az 1789-ki forradalom jubileuma egy újabb szocziális forradalommal ünnepeltessék. Ezen logikai következetességtől kímélje meg magát és bennünket. Budapest, július 31. A bolgár fejedelmi állás betöltéséről keringő hírekről a müncheni Alig. Ztg. ma érdekes bécsi levelet közöl. Kiemeli, hogy mégis különös, hogy Pétervárott olyan dolgokat is tudnak a bécsi kabinet szándékairól, melyekről Bécsben senki sem tud semmit. Egész komolyan állítják, hogy Ausztria-Magyarország már beleegyezett azon tervbe, hogy Valdemár dán herczeg, ha áttér az orosz orthodox hitre, legyen Bulgária fejedelme. Ez e hit — mondja a levél — nemcsak üres kombináczió, hanem egyszerűen képtelenség. Mielőtt a tervet Ausztria-Magyarország helyeselhetné, előbb hivatalos tudomást kellene kapnia róla. Ez azonban nem történt s igy a bécsi kabinet sem nyilatkoztathatta ki véleményét. Coburg »eltávolítása« kérdésével — folytatja a levél — nem kell foglalkoznunk. Ausztria-Magyarország nem küldötte Ferdinándot Szófiába s nem is tekintheti feladatának, hogy onnan »eltávolítsa.« Valdemár herczeg trónjelöltsége általában csak néhány lapban létezik. A kabineteknek nem volt alkalmuk vele foglalkozni. Még akkor sem, midőn a bolgárok a koronát a herczegnek felajánlották, érlelődött az ügy annyira, hogy a hatalmak állást foglalhattak volna, minthogy a herczeg maga, mint beszélték atyjának tanácsára, nyomban visszautasította a választást. Annál kevésbbé lehet ma szó a jelöltséggel szemben való állásfoglalásról , hogy Ausztria-Magyarország a jelöltséget már jóváhagyta, azt csak egy látnok vagy gondolatolvasó tudhatja. Végül a levél hozzáteszi, hogy a bolgár fejedelmi állásra vonatkozó híresztelések olyan üres kombinácziók, melyekkel komolyan foglalkozni egyáltalán nem érdemes. Boulanger tábornoknak hamar megkeserítik a fölgyógyulása fölött való örömét. Csak nemrég gúnyolták ki azért a komikus fontoskodással tett kijelentéséért, hogy: a béke akkor sem lehetne jobban biztosítva, ha ő állana a köztársaság élén , s most barátjai részéről is olyan tanácsokat kap, melyekből tisztán láthatja, hogy azok sem bíznak megválasztatásában. Ezt a bizalmatlanságot tükrözi vissza Cornély royalistának a Matin élén közlött ama czikke is, mely szerény tanács akar lenni a bukása után újból fellépni szándékozó Boulanger számára. A czikk kifejti, hogy Boulanger jobban tenné, ha nem lépne fel. »Ön valami nagyobbra született — mond a czikk. Mi haszna is volna belőle, ha újból beválasztanák a kamarába ? S ha nem választanák be, mi volna akkor? Az nagy baj volna, mert népszerűségén csorba esnék s akkor még nehezebben tehetné meg, hogy a kamarát programmja szerint feloszlassa s a revíziót, melyet mi óhajtunk, előidézze. Lássa csak, Boulanger félelme képezi a republikánusok bölcsességének kezdetét. Ennek ellenére egyesülnek s most arról van szó, hogy ez aggasztó állapotnak eleje vézessék. Ez az ön igazi szerepe s önnek erre kell törekednie, amennyiben bátran, zajosan s a közönséges szempontok figyelmen kivü hagyásával lép fel. Csak igy fog ön győzni és elveinek diadalt szerezni.« A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA — Julius 31. — Balázs Sándor. (Augusztus 1.) Ma is előttem áll szegény Balázs Sándor, Herkules-termetével, gyermekes, kedélyes mosolyával. .. Egy évszázadra volt teremtve s hozzá olyan aranykedélylyel, mely örökkévalósággal kecsegtethette... Reményei kifogyhatatlanok, álmai végtelenek, ki hitte volna, hogy csalódás is fér el szivébe ? Az a néha napján fel-feltűnő érzelgős búskomorság, még a keserű humor számába sem jöhetett, azt véltük, életes. Pedig nem volt az élet, hanem szomorú valóság. Tíz éve készülődött az öngyilkosságra, naponként olyan bensőséggel vált el tőlünk, mintha többé nem lenne viszontlátás. Szenvedélyes szorgalommal kutatta a mérgek hatását, beszélt az öngyilkolás legrettenetesebb és legbiztosabb nemeiről. Mi ebben csak a humort láttuk, egy-egy beszély fejezetét, epizódot, mert az 5 legszebb alkotásai beszélgetés közben termettek. Mint a pezsgő gyöngye, úgy habzott fel, ha társalgóit, költői invencziója. A maga leleményes ötleteivel, — tehát a valóval az ábrándot — áthimezte beszélyét, tárczáit.........Este búcsúzott az élettől s reggel uj tervet kovácsolt s e terveknek végczélja az volt, hogy mesésen gazdag lehessen s kincseit egy valakinek lábaihoz tehesse, a ki őt nem értette meg, s ennek a félreértésnek része van bal végzetében, s a kinek megbocsátott halálának első évfordulóján .... Ki volt ő ? Olvassuk el iratait, ezeket a, szép alkotásokat s megfogjuk tudni, ha soha nem ismertük volna is . . Egy ember, ki a szeretet élő oszlopa, egy szív, mely millió részekre tudott oszolni. Méltassa őt az igazságos irodalomtörténetiró, én a barátról, a jó czimboráról beszélek, azoknak — és ezek sokan vannak — a kik szerették .... Apa, barát, testvér volt ő, azok iránt, akiket szeretett. A legérdesebb vitákat, a legszenvedélyesebb harczokat a kedélyesség medrébe terelte, s képes volt száműzni a XIX-ik század egyik uralkodó démonát az irigységet, a visszavonást. Jobbára elmentek már azok, kikkel Balázs Sándor ifjúsága rózsás napjait leélte, de azért ezek kétszeresen éltek, halálok után is. Mert az ő alakító ereje, előadása varázsa benépesítette velük körünket. Hallom kaczagását, amelyben nem volt semmi szándékosság, semmi rosszaság, hallom elkeseredett feljajdulását: »Ok be rosszak az emberek«, hallom érczes hangján énekelni, szavalni, látom szellemet idézni, jó kedvet varázsolni. Hallom amint a túlvilágba igyekvő hangon mondja: Ha szárnyain a zenének Leszálltak az érzemények Akkor gondolj majd reám. Mikor elborult kedélyes szép őszinte szemei megteltek könynyel, majd a »Holló«-ból idézett, majd megfenyegetve a semmit, de ahol mi láttunk valakit, a »Lábas órából« idézte: »Soha többé, mind örökké...« Élete regénye volt e két szó... Sokszor kérdé tőlem: »Mit szensz Beöthy Laczinak?«... s ekkor elkezdett beszélni, hogy megszabaduljon szivét tépő gyötrelmes gondolataitól, a korán elhunyt íróról, s elborult kedélye átcsapott a legrózsásabb kedvbe... Adoma után adoma, igaz történet, bizarr tervek, ötletek tűzijátékával kápráztatott. Egy provencei dalnok volt, mikor dallamosan regélt ifjúsága regényeiről. Mennyi erő, mennyi lyra volt szavaiban! De ő is szerette, ha valaki a szerelemről beszélt, ekkor dalolt, szavalt a szerelemről s poharat köszöntött a szerelemre s arczán szemeiben olyan ifjú tűz ragyogott, mint valami troubadouréba. Nem szeretett ő a földön járni, az eszményért rajongott, ez volt az ő ígéretföldje, mint egy Mózes a csodatevés erejével vezetett ide mindenkit. Bár gyötörte a szerelem, bár rászedte az eszmény, még a kínokat is élvezni tudta. Ami a szegény Sándor terveit illeti, amelyek felett szintén folyt élczelődés, mind reális alappal bírt a legtöbb, nem egyet értékesített. Szerette az ifjúságot, nem csoda, ő legfiatalabb volt mindnyájunk között s nem volt féltékeny egyik emelkedésére sem, szívesen emelt bárkit s nem taszított vissza senkit. Ez ma nem irodalmi divat, ezért nem volt ő népszerű az intéző körökben. Csak egy éve szabadult meg a reá nézve terhes élettől, s alig egy éve, amikor ketten együtt síriratainkról beszéltünk, amit ha kapunk, márványainkra vésnek. De többet, sokkal többet kell az ő sírkövére vésni, mint azt a három szót, amit ő akart. A márványon a halhatatlan kő kapjon több elismerést, mint amit óhajtott; a közönség hadd lássa itt kifejezve érdemeit, mi pedig barátai, írótársai véssük szívünkbe azt, amit ő a márványra akart vésetni: »Jó fiú volt szegény!« Erdélyi Gyula, Olaszok és francziák közt a viszony egy idő óta ismét igen feszültté változott s élénken foglalkoztatja a diplomácziai világot és a közvéleményt. Nemrég Masszovah kormányzata tárgyában támadt viszály a párisi és a római kabinetek közt, mely végül arra vezetett, hogy Olaszország, mint említettük, hivatalosan bejelentette a nagyhatalmaknak, hogy formaszerűen birtokba veszi Masszovalt és vidékét. A jegyzék, melyben az olasz kormány e szándékát a hatalmakkal tudatja, meglehetősen erélyes hangon szólt azokról az üzelmekről, melyeket bizonyos részről a masszovahi olasz kormányzat ellen folytattak, sőt egyenesen utal reá, hogy a francziák izgatták fel a Masszovahban élő görögöket a rájuk kivetett adók elleni reklamáczióra. Jelzi azt is, hogy a franczia köztársaság Olaszország gyarmatügyi törekvéseit minden módon akadályozza, amiből azt lehet következtetni, hogy Párisban egyáltalán rossz szemmel nézik Olaszország békés haladásait, mert ezekben a saját hatalmuk csökkenését látják. Ez ellen Crispi határozottan felszólal s fölemlíti, hogy Afrika elég nagy arra, hogy minden hatalomnak tért engedjen a jogszerű és polgárosító tevékenységre. Az olasz kormány ezen férfias fellépése oly kérdésben, melyben a nemzetközi jog teljesen az ő részén áll, mert a berlini szerződés megadja neki a jogot Masszovah birtokba vételére, a diplomáczia körében teljes elismeréssel fogadtatik. Azt hiszik azonban, hogy franczia részről sem fognak a válaszszal adósak maradni s hogy a két kabinet viszonyára mindez kedvezőtlen hatást fog gyakorolni. A francziák egyébiránt már is megkezdték a visszatorlást s azon vádat emelik Olaszország ellen,hogy előkészületeket tesz Tripolisz birtokba vételére. Mai párisi táviratunk ugyanis félhivatalosan azt jelenti, hogy az olasz lapok azon híresztelését, mintha Francziaország Tripoliszt el akarná foglalni, Párisban oda magyarázzák, hogy Olaszország leplezni akarja velük azon hadikészülődéseket, melyeket maga tesz, mégpedig a végből, hogy okkupálja Tripoliszt. Mi igaz e hírekben és mi nem: olaszok vagy francziák terveznek-e valamit Tripolisz ellen, azt nem tudjuk. A francziák ezen magaviselete azonban rendkívül jellemző, mert azt sejteti, hogy Párisban komolyabb konfliktustól sem riadnak vissza. Egy olaszfranczia viszály pedig könnyen az európai békét Budapesttől Lyonig. (Az arlbergi vasúton át.) Lyon, jul 24. (II.) Lyon a kitartó munkának, a tisztes iparnak köszönvén mindenét, iparmúzeumot létesített és egyik kitűnő fia az angol szolgálatban meggazdagodott Martin vezérőrnagy áldozatkészsége és nagy adománya folytán oly ipariskolát alapított, mely minden körülmények közt a legsürgősebben ránk férne. Az iparmúzeum a tőzsdepalota emeletén foglal helyet és a selyemtermelés, selyemipar, szövészet és festés minden fokozatát történelmi átmenetben tárja a szemlélő elé a legrégibb kortól egész mostanig, Rhinától Francziaországig, minden képzelhető alakban és milyenségben, szövetekben, hímzésekben, világi és egyházi öltönyökben. Ami már az ipariskolát illeti, az, miként az ugyancsak a már említett Martin bőkezűsége következtében létrejött kalkuttai és lucknowi ipariskola Keletindiában, La Martiniére nevet visel és nagy jelentőségénél fogva külön leírást érdemelne. Elég legyen mondanom, hogy középiskola, mely sajátságos módszerével páratlan sikert tudott felmutatni. Németek, angolok, oroszok egyhangú nyilatkozata szerint ez a legkiválóbb iskolák egyike a világon. Dumas a nagy vegyész már 1850-ben állította volt ez intézetről, hogy a vegytant sehol sem tanítják úgy mint ott. Lyon város valamennyi nevezetes, előkelő selyemfestője mind a Martiniéreben nyerte képzettségét. Az intézet kiválóan van felszerelve mindennemű géppel; természettani múzeuma, mely amphitheatrumot foglal magában, semmiben sem szenved hiányt; vegyészeti műhelye egész telepből áll. A gépcsarnokban találjuk a varrógép feltalálója, Thimon ner Bertalannak a szobrát, s a természettani múzeumban mindenkit meglep az a kép, mely XVI. Lajos király végrendeletét tartalmazza, s melynek finom apró betűjü fekete szövegét fehér selyemalapon az intézet növendékei szőtték. Ebből is látni, hogy mily mértékben szolgálja az intézet az ipart, mely a város dicsőségét, erkölcsi és anyagi erejét megalapítá. A tanulók iskolai zászlóaljak helyiségében végzik a tornászati és hadi gyakorlatokat. Intézetekben, iskolákban, kórházakban Lyon kiválóan gazdag s azok majdnem kivétel nélkül mind jótékony egyleteknek, magántársulatoknak köszönik létrejöttüket. A takácsok nem gyárakban, hanem odahaza, a családi tűzhelynél dolgoznak és a családi élet e városban tiszteletre méltó alapon áll, szegényeknél úgy, mint a gazdag polgárságnál. Lyon kiválóan csak iparos város, hanem művészet dolgában, legalább múzeumaiban igen sok becses tárgyat, kincseket rejt magában, mit könnyen megmagyarázhatni, ha egyfelől tekintetbe veszszük, hogy Philibert Delorme a Tuileries-k építője, Couston, Coysevox szobrászok s más igen jelentékeny művészek itt is működtek; másrészt pedig területén, folyamatban rengeteg régiséget találtak, milyen többek közt a már említett klauatusi bronz tábla, mely a maga nemében páratlanul áll; milyenek a mozaik táblák, a görög és római pénzek, kicsiny és nagy bronzszobrok, római kézi eszközök, többágu vas ostorok, milyennel a rabszolgákat büntették. Mind eme múzeumok a szépművészeti palotában vannak elhelyezve. Hajdan apáczazárda, most városi műcsarnoki kertté átalakított tágas udvarán, pompás terraszain, folyosóin mindenkinek megengedi a díjtalan belépést, a sétát. Földszinti folyosóin találtak helyet a római feliratos táblák, sírkövek, szarkofágok, hamvvedrek számára; emeletei tartalmazzák a régiségtárt, a könyvtárt, a természetrajzi múzeumot, s a különböző iskolákat, a lyonit is, elég becses példányokban feltüntető képtárt. Miként a selyemfestésben, úgy az üvegfestésben is elsőrangú helyet foglal el Lyon, s templomai, főleg érseki székesegyházaiben meglepőt, csodálatraméltót nyújtanak. Korai között a legnevezetesebb a városi, Claude Dénestrier jezsuita atya és hírneves író ajándékából származik, s azért érdemel figyelmet, mivel hazánkat érdeklőleg is több becses munkát, részben lyoni kiadásút tartalmaz. A Bethlenekre, Rákóczira, az erdélyi háborúkra, János király és Miksa háborújára vonatkozólag (ez utóbbit illetőleg Páris, Jean de Malmidy, 1565, in 8-a) sok forrás áll készen. Nándorfehérvár, (ville de la Basse-Hongrie), Hatvan, Budavár visszafoglalásáról külön könyvek emlékeznek. Budavára visszavételét Lyonban 1687-ben és 1698-ban megjelent két különböző munkában találjuk tárgyalva, melyekről nem emlékszem, ha tettek-e említést a pár évvel ezelőtt lefolyt történelmi kiállítás alkalmával. Egyetemről lévén szó, nem fölösleges felemlíteni, hogy Francziaországban hivatalosan elismert egyetemek nincsenek, de azért minden nagyobb városban találhatók, így például Lyonnak öt fakultása van s azonkivül még egy »Faculté catholique«-ja. Az orvosi fakultás és gyógyszerészet palotája pár évvel ezelőtt készült el s egész területet foglal el a Rhone partján; az irodalmi és bölcseleti fakultások most nyernek új palotákat. Mindenütt alaposan képzett lelkesült fiatal erők működnek és a tudomány legújabb vívmánya szerint oktatják a fiatalságot. Sedan romjain egy új, öntudatos Francziaország épült fel, így látva, így ismerve e nemzetet, így bámulva törekvését, találékonyságát, kimeríthetetlen forrásait, különösnek találjuk, hogy a németek az igazság oly rut összetiprásával csak kígyót, békát kiáltanak rá ? S ez igazságtalanság annyival szembeszökőbb, mivel már nálunk is találkozott egy hírneves tudós és író, ki csak nemrégiben décadence-ról beszélt a francziákról szófiában. Pedig a felebráti szeretet nagy félreismerésére mutat, midőn valaki alapos értesülések és személyes meggyőződés nélkül rosszat mond bárkiről is, ha mindjárt jóhiszeműleg is. Bízzuk ezt a dolgot a németre, mi magunk elégedjünk meg az igazság kutatásával. Én a décadence-ot hiába keresem, ellenkezőleg óriási haladást tapasztalok utolsó ittlétem óta. Még erkölcsiség dolgában is, valamint külső illemben oly magasan áll Lyon és valamennyi franczia város, magát Párist is beletudva, Bécs fölött, mint az egyptusi pyramisok a nyílt homokbuczkák fölött. A szellemi törekvés, termelés minden irányban óriási, az anyagi élet jobb és egészségesebb mint egyebütt. A kereskedelemben itt is érzik a pangást mint nálunk, hanem a szerencsésb körülmények folytán több segédeszköz áll rendelkezésére ez országnak. Francziaország a vendégszeretet hazája s még nem vesztette el régi jó kedvét, jó étvágyát, finom ízlését, és a pompásan terített, remek gyümölcscsel, csemegével megrakott, virágokkal díszített table d’hoe os asztalokon a legfásultabb gyomor is megleli, mi étvágyát kielégíti. A rend és közbiztonság, a tulajdonjog tisztelete épp oly nagy, mint bárból a világ legszigorúbb veszélyeztethetné. Mikor Francziaország részéről azon törekvés nyilvánul, hogy össze akar veszni Olaszországgal, mindig eszünkbe jut a berlini officziózusok azon nyilatkozata, mely szerint Bismarck herczeg nem a keleten, hanem a nyugaton fél olyan események bekövetkeztétől, melyek a béke fentartására irányuló törekvéseit halomra dönthetik. ■í"m T"' I -------------------Turn... ----- m Gabonakiviteli árviszonyok. — julius 31. Az átalakulás tekintetében korábban mi sem haladt biztosabb mérték szerint, mint a búza, s ma talán egyetlen áruezikk ártörvényei sem kifürkészhetetlenebbek, mint éppen a búzáéi. E jelenség oka kétségtelenül abban keresendő, hogy míg ezelőtt tisztán a termelés mérve szabott irányt a búzaárak emelkedésének, vagy csökkenésének, addig most a jegyzések a versenyhez alkalmazkodnak, mely természeténél fogva sokkal több változatosságot és hullámzást mutat. A gabonaárak régebben oly következetesen simultak a termelés mérvéhez, hogy a nemzetgazdasági tudomány biztonsággal vélte megállapíthatni azt a százalékarányt, melyben a jegyzések változása a termés módosulásához áll. Így létesült többek közt az a szabály is, mely szerint az árak 30°/o-kal javulnak, ha valamely ország termése 10°/o-kal kisebb. Ma a világverseny uralkodó helyzete oly mérvű, hogy ez arány nemcsak érvényét és értékét vesztette, de sőt képzelhető, hogy az árfolyamok — éppen megfordítva — általában 30°/o-kal csökkennek, daczára annak, hogy valamely ország produkcziója 10°/o-kal, vagy talán 30°/o-kal is kisebb. E mellett bizonyít az 1873-dik év, midőn a termelés 9°/o-kal csökkent s az árak daczára ennek 10°/o-kai apadtak, az 1875-dik év, melyben a termelés 20,3°/o-kal volt kisebb, s a jegyzések mégis 25°/o-kal sülyedtek, s bizonyít mellette a jelen év is, a mikor bár a búzatermés 20, az összprodukczió pedig legalább 25—30°/o-kal marad a tavalyi mögött, az új búzáért a forgalom megindulásakor mégis csak 6 frt 80 krt, tehát 50 krral kevesebbet fizettek, mint júniusban a megfelelő minőségű régi áruért, amint különben annak valószínűségét előre jeleztük. Az áralakulás tehát a termelési aránynak egy ország produkciójából eredő törvényét nem ismeri el többé, vagy legfeljebb is nagyon kevéssé. Ezért vált legutóbb a jegyzések tekintetéből illuzóriussá az, hogy dúsabb, vagy szűkebb-e valamely ország aratása. A verseny szab mértéket és határt, s határozott árhaladás a termelésből folyólag csak akkor következhetnék be, ha a rendelkezésre álló gabnakészletek több ország, esetleg egy egész földrész feltétlen terméshiánya következtében nem bizonyulnának elégségeseknek a világszükséglet fedezésére. H°gy a jelzett 6,80-as árfolyam nincs érvényben többé, az igaz. Néhány nap óta nagyon mozgalmassá vált a gabonatőzsde képe, s az árak különösen tegnap és ma délben rég nélkülözött mérvben emelkedtek. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy az áremelkedés ami gyöngébb termésünk következménye, s ezért állandó lesz. A termés kisebb eredményének hatása, ha egyáltalán tekintetbe jöhet, két héttel ezelőtt nyilvánult volna, amikor a szállítások szórványosan érkeztek, s nem most, midőn már teljes mértékben megindult az idei áru kínálata. A beállt fordulat oka éppen annak a versenynek hiánya, amely, ha érvényesülni kezd, oly gyorsasággal döntheti romba a javulást, mint ahogy az keletkezett. Ezt a versenyt pedig az amerikai termés szüli, amely csak későbben kerülhet piacra, s így egyelőre nem állhatja el már elkészült búzánk kivihetésének útját. Jó szerencse, hogy a francziaországi szükséglet, a mely a hausse mozgalom előidézője s a melynek bekövetkezhetését már előbb jeleztük, oly természetűvé vált, hogy nem engedhet tért az amerikai termés bevárásának s igy a francziaországi keresletnek akarva, nem akarva felénk kellett terelődnie. Kezünkre játszották továbbá a franczia igények jobb kielégíthetésének módját az aratás közben beállt esőzések, amelyek a búzát sok helyt sárgává tették. Ez a körülmény, mely a gazdát elszomorította, most hasznunkra vált, mivel Francziaország tudvalevőleg kiválóan sárga búzát keres. De különben a bekövetkezett emelkedő irányzat állandóságának valószínűtlenségétől eltekintve , a történt javulás nem oly mérvű, hogy a gazdának valamely nagyon kiváló előnyt nyújthatna. A legdrágább búzát ma 7,40-nel fizették, úgy hogy az új búzában — a régihez képest — kezdetben beállt csökkenést csak 10 krajczárral haladja túl a jelenlegi jegyzés. De hogy állunk egyáltalán a franczia kivitellel ? Algírban nem termett semmi, sőt hír szerint éhínség is uralkodik. Francziaország idei termését 95 millió hektoliterre becsülik, azaz 15 millióval kevesebbre, mint amennyit a tavalyi tett. Ennek a hiánynak a részleges fedezésére tehát most alkalmunk nyílnék rövid ideig, amíg az amerikai olcsóbb áru nem kacérkodik a fogyasztással. De itt áll ismét a magyar búza kivitelképességének három főakadálya : a drága termelés, a magas szállítási díjak és a terhes vám. A jelenlegi budapesti búzaárfolyam átszámítva körülbelül 15 frankra rúg, a vám 6 frank, a szállítási költség a 12 kvnyi rerakezia levonásával 5,70 frank; a Párisba szállított magyar búza tehát minden rakodási és bizományi díj tekintetbe vétele nélkül is 26 70 frankba kerül, holott tegnap a párisi tőzsdén 25,85 frankkal jegyezték a búzát. És hol marad még a sok apróbb költség és hol marad különösen az exporteur nyeresége ? Az Egyesült Államokban más a viszony. Termelésük olcsó, szállítási költség