Pesti Napló esti kiadás, 1889. június (40. évfolyam, 150-176. szám)
1889-06-01 / 150. szám
Budapest, 1889. ri ■ ^ ■■■■"■— 150. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. •.<... ggg*—ÉtaC ----------- ----------------*--■ - ■■— — Szombat, junius 1. Budapest, junius 1. Sándor czár beszéde. Egész Európa a czár ismert toasztjának benyomása alatt áll s a benyomást, a mennyiben az eddigi távirati jelentésekből kivehető, egészben épen nem lehet megnyugtatónak mondani. A czári nyilatkozat elsősorban általános meglepetést kelt s legalább is szokatlannak találják, hogy egy nagyhatalom uralkodója ilyen leplezetlenül tárná fel politikai elszigeteltségét a többi államokkal szemben. Mert hogy Montenegró szövetsége épen nem kárpótolhatja őt a többi hatalmak idegenségéért, az igen természetes. Néhol a czári nyilatkozatot inkább komikai színezetűnek találják s nem hiszik, hogy közvetlen visszahatással lehetne a politikai viszonyok alakulatára. Londonban elismerik, hogy itt a czár részéről nagy demonstráczió forog fenn, de lehetetlenségnek tartják, hogy Oroszország ezután sem fog mostani várakozó állásából kilépni. Bécsi lapok azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy a Nikita fejedelemhez czimzett ováczió nem egyedül a fejedelmet, hanem a pánszlávizmust illeti, melynek ő egyik legismertebb képviselője. Határozottan kedvezőtlen benyomást keltett a czári beszéd Berlinben s ez nagyon érthető, mert Sándor czár egy látogatással adósa Vilmos császárnak s azt mindenesetre még a nyáron viszonozni lesz kénytelen. Hogy a tegnapelőtti beszéd nem valami udvarias bevezetése e látogatásnak, az természetes. Berlin politikai köreiben nagyon élénken taglalják tehát a nyilatkozatot és sok felől az a nézet hangzik, hogy a czár beszédének provokáló, fenyegető jellege van. Hogy Páriában minő hatást tehetett a beszéd, azt e sorok írásakor még nem tudjuk. A franczia hivatalos távíró még hallgat, ami annak a jele, hogy a párisiak nem igen vannak elragadtatva Nikita fejedelem ünnepeltetésétől. És ez nagyon érthető, hisz mikor a czár ünnepélyesen kijelenti, hogy Oroszországnak csak egy igaz szövetségese van Európában, ezzel egyszersmind nem valami udvarias módon tör pálczát a francziák ismert törekvései felett. Azt persze, hogy az orosz-franczia szövetség egy bizonyos pillanatban valósággá váljék, a czári beszéd nem teszi lehetetlenné. De bizonyos, hogy a francziák tolakodásával szemben a czár felköszöntője nagyon is szembeszökő tartózkodást jelez, mely Párisban csak kellemetlen benyomást tehet. Román válsági hírek. A Catargi-kormány tudvalevőleg nem rendelkezik szilárd többséggel a törvényhozásban s tevékenysége sem olyan, hogy az ellenzéki elemeket kibékíthette volna. Most, hogy a kamara ismét összegyűlt, Bukarestben nagyon valószínűnek tartják a kormány bukását. Már néhány nappal ezelőtt beszélték, hogy a leszavaztatás veszélyével szemben Catargi felhatalmazást kért a királytól a kamara feloszlatására. Beszélték azt is, hogy Károly király ez engedélyt megtagadta s a mai táviratok csakugyan megerősítik a hírt. Másfelől azt jelentik, hogy több kiváló politikai egyéniség megtagadta a külföldi követi állások elfogadását. Ezek után nem csoda, ha általánosan azt hiszik, hogy a Catargi-kormány napjai megszámlálták. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 1-én. A képviselőház ma ismét csak rövid ülést tartott. A cheque és clearing-forgalomról, továbbá a Csáktornyától Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat a ház vita nélkül fogadta el. A nemzetközi fillokszerű egyezmény kiegészítésének beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, mely tegnapról a miniszter, államtitkár és előadó távolléte miatt maradt mára, Herman Ottó szólalt fel. Baross Gábor miniszter válasza után a ház ezt a törvényjavaslatot is elfogadta. A magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavítási kölcsönről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása során Tisza István módosítást nyújtott be, melyet azonban gróf Dessewffy Aurél indokolt fejtegetései után visszavont. Tisza Istvánnak egy másik módosítványát és Széll Ákosnak egy módosítványát a ház elfogadta. Érdekesebb vita fejlődött ki az ötödik címnél, hol György Endre a talajjavítási kölcsönök felvétele szempontjából kifogásolta a tervezett korlátozást. Gr. Dessewffy Aurél szintén osztozott György Endre aggályaiban, mire Baross Gábor kijelentette, hogy a fejezet rendelkezéseit a tapasztalatok alapján ki fogják egészíteni. Szólottak még e kérdéshez Horváth Gyula és Horánszky Nándor, mire a törvényjavaslatot elfogadták. Hétfőn az appropiáczió kerül tárgyalásra és Szilágyi Dezső igazságügyminiszter fog válaszolni a naszódvidéki államjavak eladása tárgyában hozzá intézett interpelláczióra. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Beöthy Algernon, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Baross Gábor, dr. Fejérváry Géza, Szilágyi Dezső. Az ülés kezdődik i. e. 10 óra után. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Dókus Ernő Zemplén megye sátoraljaujhelyi választókerületben megválasztott országgyűlési képviselő megbízó levelét. Kiadatik z állandó igazoló bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Bemutatja Markovics Tivadar képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából négy heti szabadságidőt kér. A ház a szabadságidőt megadja. Bemutatja Ungvármegye közönségének feliratát, melyben Zemplén vármegyének felterjesztését pártolván, a vármegyei törvényhatóságok évi javadalmazását felemeltetni kéri. Ung vármegye közönségének feliratát, melyben Nagyvárad városnak felterjesztését pártolván, a nagyváradi kir. jogakadémia, illetve a vidéki jogakadémiák korszerű fejlesztése iránt kérelmez. Ung vármegye közönségének feliratát, melyben az iránt kérvényez, hogy a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjalap járulékokkal terhelt fizetéseinek, a levonás tartamára, adómentességben részesíttessenek. A brassómegyei tanítóegyesület központi választmányának Maurer Mihály, a kecskeméti ev. reform, egyházmegyei tanitóegyletnek Kovács Albert, a petrovoszellói tanítóknak és a szent-tamási róm. kath. tanítóknak Pulszky Ágost képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az 1875. évi, a tanítók nyugdíjazásáról szóló, 32. törvényczikk módosítását kérik. Mindazon feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Baross Gábor kereskedelmi miniszter bemutatja a poprádvölgyi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentését. A közlekedésügyi bizottsághoz utasíttatik. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be az 1888. 36. t.-cz. (regale) alapján nyújtandó előlegekről szóló törvényjavaslat s a pénzügyminiszternek a pénzügyi közigazgatási bíróság végleges szervezéséről szóló jelentése tárgyában. A jelentések annak idejében napirendre fognak tűzetni. Elnök bemutatja az elnöki havi jelentést, mely felolvastatik és tudomásul vétetik. Beöthy Algernon jegyző jelenti, hogy sem az interpellácziós, sem az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Kisebb törvényjavaslatok. Következik a napirend. Tárgyalás alá vétetett az 1885: 9. t. sz. kiegészítéséről, illetőleg a cheque és clearing forgalomról szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója indokolja a törvényjavaslatot, melylyel a kormány felhatalmazást kér arra nézve, hogy a postatakarékpénztári intézménynél meghonosíthassa a cheque és clearing-forgalmat azon nagy előnyök biztosítása érdekében, melyekkel ez más államokban össze van kötve. A törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. A Csáktornyától Zalaszentivánon át Ukkig vezetendő helyiérdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazásról szóló törvényjavaslat, Neményi Ambrus előadó felszólalása után észrevétel nélkül elfogadtatott. Hasonlóképen elfogadtatott Dániel Ernő előadó indokoló beszéde után a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló államépület kiépítéséről szóló törvényjavaslat. Tárgyalás alá vétetett a nemzetközi fillér era-egyezmény kiegészítésének beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadó elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Herman Ottó megjegyzi, hogy az egyezmény módosítása folytán a garancziák gyengébbek lesznek, mert igaz ugyan, hogy bizonyos területek az államok által egymással közöltetnek, de a községi hatósági bizonyítvány kötelező volta megszűnik. Nekünk még vannak filloxeramentes szőlőink s így a behozatalnál egész rigorozitással kellene eljárni, hogy csak filloxeramentes területről jöjjenek be növények. Csak azért szólalt fel, hogy az intakt szőlőterületek birtokosai, ha már bizonyos kereskedelmi szempontok miatt meglazul a biztosítás, a maguk részéről kövessenek el mindent, hogy a területükre megrendelt behozandó növényekkel szemben a legnagyobb elővigyázattal legyenek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Baross Gábor biztosítja a házat, hogy a kormány a lehető legnagyobb éberséggel szándékozik eljárni. A földmivelési miniszter már azon alkalommal midőn a képviselőházban utólszor felszólalt, maga is elismerte ezen kérdésnek reánk nézve rendkívüli fontosságát ; kijelentette ugyanakkor, hogy a maga részéről ezen kérdésben a leghatározottabban és a szakkörökkel való folytonos érintkezés mellett szándékozik eljárni. Ebből következik, mint azt maga is hangsúlyozta, hogy a legnagyobb óvatosságot szándékozik ezen nemzeti vagyonúnkat a legközelebbről érdeklő kérdésben szem előtt tartani. Igaz, hogy itt a nemzetközi forgalomnak megkönnyítéséről van szó, amennyiben a törvényjavaslat általánosságban a községi, hatósági bizonylatok kiállításától eltekinteni szándékozik , de ezen bizonylatok helyét méltán pótolhatja és nagyobb biztosítékot nyújt azon államoknak garancziája, melyek e kérdésben érdekelve vannak. Mert a szerződő államok a filloxéramentes telepekről a nemzetközi egyezménynek megfelelőleg jegyzéket szerkeszteni, ezen jegyzékbe minden változtatást pontosan bevezetni és egymással közölni kötelesek. Ha tehát az ilyen, államilag és az állam tekintélye alatt vezetett jegyzékbe valamely terület be van vezetve, mint olyan, melyről növények elszállítása megengedhető, azt hiszi ez elegendő garancziát képez. De ez nem menti fel a kormányt azon kötelesség alól, hogy a legéberebb felügyeletet gyakorolja, és midőn Herman erre súlyt fektetett, tökéletesen azon állásponton áll, amelyet a kormány e kérdésben kötelességszerűleg elfoglal. (Élénk helyeslés.) A törvényjavaslat ezután úgy általánoságban, mint részleteiben elfogadtatik. Tárgyalás alá vételik a magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavítási kölcsönről szóló törvényjavaslat. Darányi Ignácz előadó részletesen ismerteti a törvényjavaslat tartalmát és czélját s azt elfogadásra ajánlja. A törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál Tisza István a 2-ik szakasznál figyelmeztet arra, hogy vannak az országban testületek, melyek ármentesítése még nem létetett folyamatba, hol tehát e szakasz értelmében sem a kataszteri jövedelem alapján, sem a mai értéknek 50°/6-áig terjedő kölcsön által oly fedezetet az illető társulatnak nyújtani nem lehet, melyből az nagyobb ármentesítési munkát végrehajthatna. Ennek folytán a második szakasz második bekezdésének végéhez a következő toldást ajánlja: Ezen becslés alkalmával még nem ármentesített területeknél az árterületnek az ármentesités folytán várható értékemelkedése figyelembe veendő. (Helyeslés jobbfelől.) Dessewffy Aurél gróf: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A 2 § , amint méltóztatik tudni, a hitelképesség azon határait szabja meg, a melynek keretén belül e kölcsönök engedélyezhetők lesznek. Itt az első bekezdésben a kataszteri tiszta jövedelem tizenkétszeres összege van felvéve mint maximális határ, mivel azonban egyes vízszabályozási társulatok területe még mocsár s a kultúrának átadva nincsen, vagy igen csekély kataszteri tiszta jövedelemmel vant felvéve, megtörténhetik egyes esetekben, hogy az ilyen területekre csak igen csekély hitel volna nyújtható. Ennek következtében vétetett fel a második bekezdésben az a provízió, hogy ezen biztos alapon kívül az intézetnek jogában áll becslést eszközölni és a felvett érték 50°oáig még hitelt adni. Ha jól értettem t. barátomnak indítványát, abban az foglaltatik, hogy a hiteladás ezen maximális határon felül is menjen az intézet. Erre nézve csak egyéni véleményemet vagyok bátor kifejezni, amely abból áll, hogy ne méltóztassék a t. ház ezen módosítványt elfogadni. (Helyeslés.) Méltóztatik ugyanis tudni, hogy ezen törvényjavaslat egyrészt a földhitelintézet, másrészt a kormány közötti megállapodás eredménye; erre nézve tehát én csak egyéni véleményemet mondhatok, mert nincs jogom sem az igazgatóság, sem a közgyűlés nevében — mely legfelsőbb hatóságunkat képezi — kötelező nyilatkozatokat tenni. De én azt hiszem, hogy ezen módosítás által mintegy direktíva adatnék arra nézve, hogy a hitelképesség tekintetében tovább lehessen menni, mint az előzetesen meg volt állapítva. Márpedig az 5-ik §. úgyis megváltoztatta az eredetileg kontemplált biztosítékot, minthogy a pénzügyi bizottság szövegezése szerint a fensikok csakis annyiban szavatolnak a kölcsönökért, amennyiben a végrehajtás foganatosításakor a fensik az ártérrel együtt egy telekkönyvi jószágtestet képez. E módosítvány elfogadása esetén tehát még sokkal csekélyebb lenne a biztosíték, mint az a mostani szövegben kontemplálva volt. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a szöveget úgy, amint van, elfogadni. (Helyeslés.) Tisza István nem látja ugyan be, miként okozhatna módosítványa nehézséget a földhitelintézetnek, de aggodalmat látván fenforgni, visszavonja módosítványát. A ház a szakaszt a bizottsági szöveg szerint fogadta el. A 17. §-nál Tisza István azt indítványozza, hogy ne az mondassék, hogy a kivetésnek a járadékot, vagy annak megfelelő hányadát legalább 5°/0-kal kell meghaladnia, hanem az, hogy »rendszerint« ennyivel kell meghaladnia. A ház a kereskedelmi miniszter és az előadó pártoló felszólalása után elfogadta a módosítványt. A 28. §-nál Széll Ákos tüzetesen kimondatni kívánja, hogy a törvény 17. §-ában foglalt rendelkezések itt is alkalmazandók. Wekerle Sándor pénzügyminiszter elfogadja a módosítványt, mely világosabban fejezi ki ugyanazt, amit a törvényjavaslat czéloz. A ház a módosítványhoz hozzájárul. A törvényjavaslat ötödik címénél. György Endre túlságos óvatosságot lát e fejezet rendelkezéseiben. A 34. §. a hitelképesség határát az illető egész jószágtest kataszteri tiszta jövedelmének 6-szorosában állapítja meg. Oly talajban fognak a munkák foganatosíttatni, melynek aktuális értéke nagyon csekély. Ha tehát ily majdnem semmi kát, jövedelem hatszorosáig preczizírozza a törvényhozás a hitelt, ez ennyit tesz, mint lehetetlenné tenni minden előmunkálatot, tehát magát a talajjavítás ügyét és a kölcsönt is. Más országok sokkal liberálisabbak voltak e téren. Reménye, hogy a szerzendő tapasztalatok alapján nálunk is más intézkedés fogja ezt felváltani. Dessewffy Aurél gróf, T. képviselőház! Megvallom előttem szólt t. barátommal, ki ezen 33—34. és 35. §§-okra nézve azon szerkezetben, amint előttünk vannak, azon véleményben van, hogy ez csekély mértékben fog megfelelni a várakozásoknak, melyek hozzá köttettek, tökéletesen egyetértek, mivel — amint helyesen megjegyezte — már az 1885. XXIII. tvezikkben kontemplált patakszabályozási, lecsapolási, mocsárkiszáritási, alagcsövezési, lonkolási és öntözési munkálatok mind oly természetűek, melyek nagyobb költséget igényelnek és tulajdonkép nagyobb költséggel járnak. Egyáltalában a vízszabályozási kölcsönök azok, melyek ily nagy befektetést igénylő munkálatokat nem kívánnak s mégis, ha ezen törvényjavaslatot tekintjük, kénytelen vagyok azon felfogás ellen tiltakozni, hogy mi, kik sokat foglalkoztunk ezen kérdéssel, szűkkeblűen akartuk volna azt megoldani. Méltóztassék tekintetbe venni azon intencziót, mely az eredeti törvényjavaslatban volt és melyet a pénzügyi bizottságban az igazságügyminisztérium képviselője változtatott meg. Ezen kérdés megoldása az által lett ily szűk korlátok közé szorítva, hogy az illető jószágtest, melyre a kölcsön nyújtatik, bizonyos fensiki részeket is foglal magában. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy igaza van György Endre képviselő úrnak abban, hogy úgy, amint most meg van szabva a hitelnyújtásnak határa, mely a kataszteri tiszta jövedelemnek csupán hatszorosáig megyen, csak ritka esetben lesz alkalmazható és ennélfogva kevés talajjavítási kölcsönök fognak létesülhetni. Más volna a helyzet, ha az eredeti szövegben fogadtatnék el a szakasz a ház által, amely mint az egész telekkönyvi birtok képezte volna a nyújtandó talajjavítási kölcsön biztosítékát. Én tehát tökéletesen osztozom t. barátomnak aggályaiban s csak az ellen vagyok bátor tiltakozni, mintha mi a magunk részéről ezen kérdést szűkkeblűen kívántuk volna megoldani. Mi csak meghajoltunk azon jogi aggályok előtt, melyek az elsőbbség megállapítása által az egész kérdést sokkal szűkebb korlátok között vélték megoldhatónak. (Helyeslés.) Baross Gábor kereskedelmi miniszter elismeri, hogy e fejezet tényleg bizonyos korlátozást tartalmaz a talajjavítási kölcsönök felvétele szempontjából. Amennyiben a biztosítási alap meg van szorítva, önkényt érthetőleg a biztosítási alapot igénybe vevő és ahhoz alkalmazkodó kölcsönök is kisebb mértékben lesznek majd az ügy javára fordíthatók. A kormány az eredeti javaslatban nagyobb alapot szándékozott lekötni; később a bizottsági tárgyalások folyamán némi módosítás ajánltatott, amelyhez a kormány hozzájárult. Az első kísérletnél e részben különösen hazai viszonyaink közt óvatosaknak kell lennünk (Helyeslés jobbfelől.) s ezen óvatosságot jelzi nemcsak a biztosíték bizonyos megszorított volta, hanem jelzik azon további intézkedések is, melyek különösen az ily kölcsönök terhére végrehajtandó munkák engedélyezésére és azok végrehajtásának ellenőrzésére is vonatkoznak. Ha a tapasztalás azt fogná mutatni, hogy ezen eszközök tényleg nem elegendők az ügyek fejlesztésére, az illetékes faktorok mindig fognak módot találni arra, hogy a tapasztalatokhoz képest az ide vonatkozó rendelkezéseket javítsák, kiegészítsék és esetleg bővítsék. (Helyeslés jobbfelől.) Horváth Gyula: T. ház!ítészemről osztozom György Endre t. képviselőtársam felfogásában. Nem szólaltam volna fel ezen kérdésben, ha Dessewffy Aurél gróf képviselő úr fel nem hozta volna, hogy a kormánynak eredeti javaslatában az volt kontemlálva, hogy egy sokkal nagyobb mérvű hitel legyen igénybe vehető oly módon, hogy nem az egyes telekkönyvi külön részletek, hanem az egész telekkönyvi testek szolgáljanak a hitel alapjául, és ha nem említette volna fel a képviselő úr, hogy ha valakit szükkeblűséggel kell vádolni, e vád a földhitelintézetet bizonyosan nem érinti. Te hát! Én a felfogásban teljesen eltérek, mert itt nem a szükkeblűség kérdése forog szóban, hanem az, hogy jogosítva van-e egyáltalában a törvényhozás arra, hogy midőn meghatároz egy jelzálogot, abba oly természetű birtokokat is belevonjon, melyek termémészetszerűleg nem tartoznak oda , és váljon jogos, helyes intézkedés-e az, hogy akkor, mikor akár ármentesítés, akár a talajjavítás érdekében szüksége van bizonyos területekre, a tulajdonosok akaratán kívül törvényhozási intézkedéssel más területet is belevonjon. E kérdés felvetésétől tartózkodtam volna most, de annyit kénytelen vagyok elmondani, hogy a kérdésnek így redukált módon való felvetése is, egyáltalában nem lesz előnyös a vizek melleti területek birtokosaira nézve, mert a törvényhozásnak eddigi ármentesítési intézkedéseivel, ahol az árvízszin magassága minduntalan emelkedett, újabb és újabb területek vonattak be, de a hitel alapja tekintetében ma a folyók mentén levő összes birtokok csaknem kivétel nélkül bevonattak. Ez az általános bevonás azáltal, hogy most az egyes telekkönyvi testekre vonatkozik, valamit redukált ugyan, de még most is ezen intézkedés mellett igen nagy területek vonatnak be hitelalapként azon területekből, amelyek az ármentesítés költségeit még szavatosság tekintetéből sem kötelesek viselni. Hogy a törvényhozás és a t. kormány ezentúl nem ment, az A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Junius 1. — ■ »■ ...... . .....i. . .. i ..... . -t—....... ...... Megbeszulva. Angolból fordította Bohn Gyuláné. VI. FEJEZET. — Hallottam a szomorú történetet, — mondá Douglas szelíden, s szeretném látni arczképeiket. A szoba, melyben a festmények lógtak, nem volt nagyon tágas; oktogont képzett s fölülről volt világítva. Minden nyolczszegben egy nagy olajfestmény vagy több kisebb kép ugyanannak a személynek vonásaival volt elhelyezve. Susan megmagyarázta Douglasnak, hogy különféle korokban lettek levéve a gyermekek. — Látja egy sem volt idősebb tizenkét évnél. Csak kettő lett idősebb s ezeknek itt vannak az arczképei. — Egy nehéz bársony függönyt húzott félre, mely mögött két fiatal leányt ábrázoló nagy olajfestmény lógott. Mind a kettő bájos, de egymástól egészen eltérő szépség volt — az egyik oly szőke s világos, mint egy nyári reggel, a másik pedig sötét mint az éj volt; az egyik arcz szendeséget, bizalmat s engedékeny természetet, a másik büszkeséget bizalmatlanságot, de sok szellemet árult el. Amint az öreg nő lassan félre húzta a függönyt, egy napsugár élénken világította meg a festményt. Douglas ez arczok megpillantásakor fájdalmas felkiáltással tántorgott vissza. — Ah Istenem ! megbolondultam-e ? Hiszen ez anyámnak arczképe. Tüzes betűkkel van emlékezetembe bevésve. Az ő arcza ez, habár fiatalabbnak s boldogabbnak tünteti itt fel. — Fiatal ember, — mondá a gazdasszony remegő hangon, kegyed álmodik. Ez a két szép nő régen meghalt. Megcsalták s elhagyták az életben, de most nyugszanék örökre. — Igen, — mondá Douglas, ki mély gondolatokba volt merülve, azt mondotta ő is, hogy megcsalták. Hadd emlékezzem vissza ama szavaira, melyeket fiatal gyermeklelkembe, mintha tüzes betűkkel írtak volna. Vidd fiamat síromhoz Maggie s mondd neki, hogy nagy igazságtalanságot szenvedtem s tanítsd arra, hogy megboszuljon. E szavakat tisztán ejté ki s a mozdulatlan alak, mely a szoba bejárásánál állt szinte meghallotta őket. — Maggie ? — kérdé Susan. Most az a titok, mely oly nyomasztóan fekszik úrnőm kedélyén fel fog tán derittetni. Maggiet emlegette kegyed ? Hiszen ez sok év előtt ama szép lányoknak dajkájuk volt. Ön uram, annyira hasonlít a bárónéhez, mikor ez fiatal volt, éppen ilyen volt. Mondjon el mindent az ég szerelméért ! Bizonyos benne, hogy édesanyja arczát pillantotta meg ezen festményen ? — Ez mind igen szomorú, — viszonzó Douglas. Egy nyomorult történet, melyet — — Nekem el kell mondanod, szólt az öreg báróné, kire mind a kettő megdöbbenve nézett, midőn gyönge léptekkel feléjük közeledett, mig Susan a függönyt visszaereszté a képekre. Douglas az öreg asszony mellé ült s oly kíméletesen, mint csak tudta, beszélte neki el, Londonnak egy zugában átélt gyermekkori élményeit; anyjának hanyatló egészségének, iránta tanúsított szenvedélyes szeretetének, a nyomorult temetési szertartásnak, s végre Carlisle lord házában való felvételének történetét. — S most, hogy férfivá fejlődtél, mily állást foglalsz el házában ? — Unokaöcscseként szerepeltem eddig, — felesé Douglas lassan. Ő arról akart meggyőzni, hogy a nő, kit eltemetni láttam, dajkám s nem édes anyám volt. De esküszöm, hogy ugyanaz a nő volt, kit itt ez arczképen láttam. — Igen te unokám vagy — mondá a báróné ünnepélyesen. Istenem, most hagy békében behunyni szemeimet. Kibékültem a sorssal. — Unokájának hisz ? kérdé Douglas átszellemült arczczal — tehát nincsen szégyenfolt a születésemen s becsületes névnek birtokában közelíthetek egy előkelő lányhoz mint kérő ? — Minden bizonynyal — mondá a báróné, nem jelezi becstelenség születésedet, kivévén atyádnak árulását. Magamat kell vádolnom ; midőn anyád nővérének vőlegényével eltűnt, visszautasítottam leveleinek olvasását. Meghalt számomra s e szívtelenségért keservesen bűnhődtem. Azt mondod, hogy nyomorban s szegénységben halt meg ? De hiszen Carlisle lord halála előtt jóval előbb nősült meg másodszor. Ez alatt még egy sajátságos titok rejlik, de csak is te vagy a lordnak jogos örököse, s ennek bebizonyítására egy óra se legyen elmulasztva. Douglas hallgatott. Boldog érzelmei közepett, hirtelen eszébe jutottak Mabell Alec ifjúkorának e drága társai, s a gondolat, hogy a nemeslelkű nője, ki évek óta miként egy fényes csillag ragyogott az előkelő társaság élén, ő most gyalázatot hozzon, mély rémülettel töltötte be szívét. Carlisba lordot is most sokkal kevésbbé szigorúan ítélte meg s hangja vontatott volt, midőn a legutóbb történt borzasztó eseményt s ennek előzményeit elmondta nagyanyjának, kinek szerető karjai közé csakis a véletlen vezette. — Igazad van, Douglas. Kíméletesen kell bánnunk azokkal, kik jószívűek voltak irántad, de jogaidat én védeni fogom míg még élek. Susan húzd félre a képről a függönyt. Most el bírom viselni látványát, mióta tudom, mily nemeslelkű unokát hagyott vissza számomra. Szegény, szerető, engedékeny gyermekem. Nem volt ő oly erős jellemű, mint önálló gyermeke. Kevésbbé szigorúan fogsz ítélni fölötte, hogy ha képét látod előtted. Douglas, ő gyenge volt, de ezen gyöngeség természetében rejlett. Susan félre vonta a függönyt s a két szép arca teljesen feléjük volt fordítva. Douglas egy darabig komolyan nézte, azután egy sóhajjal elfordult tőlük. — A jellemleírás nem illik anyámra, bárónő. Édesanyám inkább mindig igen sok jellemet tanúsított — büszke, akaratos s épen nem engedékeny volt. Fekete szemei néha oly tüzes tekinteteket vetettek, hogy szinte féltem olykor tőle. — Melyikről beszélsz ? — kérdé a báróné izgatottan. — A bal falon levőről — asszonyom — a fekete hajúról. — Nem volt az anyád. A te anyád szőke s szemei kékek voltak, mint a tied. A barnaszemű apádnak megcsalt menyaszszonya volt. — Akkor mindent értek, — mondá Douglas lassan. — Ez volt boszura, azért élt ő oly számos éven keresztül mély titokban, mig bele nem halt a nyomorusággali küzdelembe; de a titkot magával vitte a sírba. Nővérének gyermeke voltam, de ő atyám kedvéért szeretett annyira. — Igen, s az úristen bocsássa meg neki tettét, — mondá a báróné meghatottan, — hidd el gyermekem, ő nem tudta mit mivel, hiszen anyádnak házassága után néhány hónapig tökéletesen őrült volt. — De hogyan találta fel Carlisle bárónét? — kérdé Susan. — Csak egy levelet olvastam el szerencsétlen szőke gyermekemtől s kétségkívül ezt látta Helén, s igy tudta meg, hol van nővére. De Douglas, te most bizonyosan vissza akarsz térni Angolországba ? Olvasok lelkedben:a lányka, kit szeretsz, sokat szenvedhetett. S ha nem csalódom Harold veled együtt fog örülni. Hiszen nem szorul gazdagságomra s szereti barátját. VII. FEJEZET. Sötét s komor volt most az a nyájas szoba, melyben nem régen Rolande marquist unokájával oldala mellett elhagytunk. Most ravatal állt a terem egyik végén s melegházi növényekkel volt díszítve az egész szoba. Mary mély gyászban öltözve egyik karszékben ült. Nem sir többé — annyit sirt, hogy könyei végre elfogytak, de arcza határtalan fájdalmat s bánatot fejez ki. A redőkön keresztül a tengerre lát s könytelt szemei mindig ez irányt követik. Négy nappal ezelőtt Rolande marquis örökre elszenderült. Mélyen alva találták reggel, csakhogy ez álom után nem létezik ébredés. Midőn Douglas elhagyta Maryt, ennek szive majdnem megszakadt a fájdalomtól; lassanként nyugodtabb lett, de az a nyugodt bánat még szánandóbbá tette szegénykét; azután bekövetkezett nagyatyjának halála s ez végkép lesújtotta a gyönge lányt. Douglasnak hirtelen távozása nagy zavart idézett elő Carvilleban. A lord dolgozószobájába zárkózott be, s nem fogadott el senkit; vendégei azt hitték, hogy unokaöcscsének elutazása fölött búsul, de tényleg a lelkifurdalás s a szégyen előli rettegés okozta kétségbeesését. Carlisle lord egykor azon jó hiszemben, hogy első neje meghalt, újra megházasodott. Első nejét Bertát nemsokára házasságuk után Genuában hagyta el. Megunva már a magányos életet, Angolországba ment kissé szórakozni, de tovább maradt oda, mintsem szándéka volt. Azonban egy nap levelet kapott, melyben nejének halálát tudatták vele. Azonnal visszasietett Olaszországba, de már csak nejének sírját találta, s fiáról nem tudtak neki hírt adni akkor sem. Évek múlva levelet kapott Femtownból, mely remegő kézzel alá volt írva, »Carlisle Berta«-val. Midőn oda érkezett, már késő volt, Berta el volt temetve. Egy gyermek, a kisfiú ott volt, s ezt magával vitte. Miként vallhatta volna be a történtek után, hogy jogszerűleg Douglas az igazi örökös s hogy második nejévek házassága törvénytelen ? Hogy mi okból menekült tőle Berta s miért tartotta titokban tartózkodásának helyét, azt a lord nem volt képes magának megmagyarázni. Berta örökre elnémult s csak a wakinghami temetőben levő szegényes sír adhatott volna felőle felvilágosítást. Az öreg báróné hollétéről a lord mitsem tudott. Nem látta többé azon idő óta, midőn egyik leányát megszöktette s a másikat őrültté tette. Mindez eszébe jutott, midőn kétségbeesett kedélyhangulatban járt fel s alá dolgozószobájában. Rolande marquis halála napjának Marynak elhagyatottsága s bánatos szemei láttára majdnem eszét vesztette, nem merte viszontlátni a fiatal lányt. Nem hívhatta vissza unokaöcscsét, mert ez neje s gyermekeinek becsületébe került volna, pedig csak ezáltal segíthetett volna Maryn. Mabells nejét átküldte hozzá, de ezeket sem fogadta el a szegény lányka. Egyetlen vigasza a tenger örökös szemlélése volt ; ez vitte el Douglasot — talán valamely nap, hogyha ő tán már nem lesz az élők között — visszahozandja. — Ah, ha tudná, — sóhajtott Mary, — ha tudná bizonyosan visszatérne. Hiszen nincs senkinek reá oly szüksége, mint nekem, csak én vagyok annyira elhagyatva; nincs, aki szeressen s őt sem szereti senki, úgy mint én. Ah, Douglas, Douglas! jöjj vissza, mielőtt szívem megreped. Keserves sírással a koporsóra borult. — Nem akarok élni, — jajgatott, — nem akarok magam maradni! Határtalan fájdalmában nem vette észre az ajtó kinyílását; nem látta az ifjút, ki részvétteljesen állt meg mögötte, nem vett észre semmit. Csak midőn két kar átkarolta s arczán csókokat érzett, akkor tudta, kinek karjai ölelik s egy felkiáltással a szenvedéstől meghalványult arczát Douglas vállán elrejté. (Vége köv.) (8) ------