Pesti Napló, 1891. október (42. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-01 / 269. szám
sokban olyan súlyos vereséget szenvedett, melyet azóta nem bírt többé kiheverni. Magát Boulangert az állami törvényszék in contumatiam életfogytiglani deportáczióra ítélte ugyan, de az teljesen fölösleges volt, mert a tábornok politikai pályája ama pillanatban véget ért, midőn hasznosabbnak találta a szökést az ellenségeivel való férfias szembelépésnél. Ami azóta történt, az nem volt egyéb szánalmas vergődésnél; a papirosmanifesztumok, melyekkel a köztársaságot halomra akarta dönteni, csak gunykaczajt keltettek; híveinek hozzá való vándorlása nem érdekelt senkit. Egyébiránt ez a vándorlás is megszűnt csakhamar s egy év óta Boulanger politikai halott volt a szó igaz értelmében. Egykori pártfelei is ellene fordultak s nyilvánosan megtagadták mesterüket, kinek magaviseletét, különösen szökésének s külföldön maradásának okait senki sem értette. Most már meg lehet érteni. Boulanger maga tárta föl életének titkos tragédiáját. Belemerült a szerelem örvényébe, mely annál végzetesebbé vált reá, mert rég túl volt a férfikor delén, mikor szive fölébredt s a szerelmi mámor erőt vett rajta. Boulanger jó férj, szerető családapa volt mindaddig, míg a politikai pályára nem lépett; békességben élt törvényes hitvesével, kiházasította egyik leányát, mikor egyszerre a politika útvesztőjében a szerelem csábításaival találkozott. Amint a politika tönkre tette nyilvános karrierjét, úgy dúlta föl a szerelem az ötven éven túli férfiú családi nyugalmát. Neje válópert indított ellene, gyermekei elfordultak tőle s családja köréből senki sem volt mellette számkivetése és külföldi bujdosása napjaiban. De az öreg tábornok mégsem maradt egyedül; ama hölgyek között, kik dicsősége napjaiban kegyeit keresték, talált egyet, ki megosztotta vele magányának elhagyatottságát. Kétségkívül ez a hölgy vette reá a menekülésre Boulangert; ő volt az, ki nem engedte, hogy hazájába visszatérjen s a perújítás jogával éljen, mit hívei egy időben folyton sürgettek. E hölgyért Boulanger feláldozta népszerűségét, politikai pályáját s e hölgyért immár feláldozta életét is. Bonnemain asszony — ez volt a hölgy neve — a nyáron Brüsszelben meghalt. Boulanger nem bírta túlélni s ma a síron, melyben kedvese pihen, agyonlőtte magát. Tragikus, megható esemény ez, mely sokat megmagyaráz, sokat megengesztel. De politikai jelentősége nincs; a boulangizmus rég meghalt s hogy immár Boulanger sem él többé, az a franczia köztársaságot vajmi kevéssé érdekli. * Boulanger életéből a következőket közöljük: Brisson kormányának 1886. év elején történt váratlan bukása után a köztársaság különböző árnyalatú párthívei szükségesnek találták, hogy az egymás elleni harczcal felhagyva közös harczvonalba sorakozzanak a mind több és több erőt feszítő monarchisták ellen. így történt, hogy a Grévy által 1886-ban kabinetalakításra felhívott Feydinet is úgy volt kénytelen összeállítani minisztériumát, hogy abban a radikálisoknak is jusson helyük, így jutott Boulanger a hadügyminiszteri székbe. Boulanger ekkor még aránylag fiatal ember volt, 42 éves Bretagneban született. A katonai pályán csodálatos gyorsasággal emelkedett. A franczia nemzetnek nem volt újabban oly hadjárata, melyben Boulanger részt nem vett volna. Alulról kezdvén a katonai pályát a részletekig tudta, mire van szüksége a katonának és a hadseregnek. Két esztendőn át volt a gyalogság igazgatója a hadügyminisztériumban s mint olyan jártasságot szerzett a hadügyi közigazgatásban. Ismerte a gyarmatügyeket is, mert Tuniszban három éven keresztül volt a megszálló sereg parancsnoka. A hadügyminiszteri székbe a radikálisok vezérének, Clemenceaunak befolyása juttatta. Hadügyminisztersége alatt töröltettek a trónkövetelő herczegek a hadsereg tiszti lajstromából. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a hadsereg, melyben még sok a royalista, orleanista és bonapartista elem, oly szellemben fejlődjék, mely megfelel a köztársasági államformának. Azokat a lovasezredeket, melyeknek tisztjei túlságos barátságba kezdtek keveredni a Loire mentén épült kastélyok royalista családjaival, valósággal szétrobbantotta, elosztván őket az ország különböző részeibe. Követelte egyes monarchista érzelmű tábornokoknak rendelkezési állapotba helyezését, amiért sok kellemetlensége volt. Az 1886. júl. 13-án tartott képviselőházi ülésben, ahol éppen a trónkövetelő herczegnek a hadsereg kötelékéből történt kitörlését vetették szemére az ellenpártiak, Boulanger kimutatni igyekezett, hogy a herczegek szabályellenesen nyerték el tiszti rangjukat. Egy képviselő Larevity, midőn Boulanger Aumale herczegről beszélt, közbekiáltott, hogy »egy távollevőt sértegetgetni gyávaság.« Ennek párbaj lett a következménye, a golyóváltás után a képviselő kezet nyújtott a hadügyminiszternek, kijelentve, hogy sohase jutott eszébe őt gyávának tartani. E párbaj még növelte Boulanger népszerűségét, ki valóságos bálványozás tárgya volt, midőn jul. 14-én délczeg paripáján szemlét tartott a kivonult katonaság felett, Boulanger azonban nem sokáig állhatott a franczia hadügy élén. Politikai magatartása veszélyessé kezdett válni s mint hadtestparancsnokot a Brisson-kormány Clermont Ferrandba küldte, honnan Boulanger több ízben álruhában Párisba szökött s titkos összeesküvést szőtt a létező állapotok ellen. Ezért csakhamar hadtestparancsnoki állásától is elmozdították s Boulanger értette a módját, mint szerezze meg magának a mártirság koronáját. Nem kevesebb mint 12 helyen választották meg képviselőnek. Boulanger mindjobban emelkedett népszerűségében, főleg midőn a hazafias liga is szövetkezett a boulangizmussal. Ekkor alakult a Brisson-kormány, mely megindította a bünfenyitó eljárást Boulanger és társai ellen. Az állami szélőszék vádhatóságának határozata értelmében Boulanger ez ítélőszók elé idéztetik a következő három vád alapján : 1. Az állam biztonsága ellen irányuló merénylet bűnténye. 2. Az összeesküvés bűnténye és 3.252.000 frank elsikkasztása miatt. Quesnay de Beaurepaire államügyész vádirata egész lajstroma állította össze Boulanger üzelmeinek azóta, hogy 1882. április 16-án dandártábornokká és a hadügyminisztérium gyalogsági igazgatójává nevezték ki. Mindenekelőtt népszerűséget igyekezett szerezni. Saját maga vagy mások által írt népszerű életrajzokat ellátva lovas arczképeivel titkos ügynökök által terjesztette a franczia hadseregben. Tizenhét év alatti működése alatt 242,693 frankkal szubvencionálta Boulanger az ő lapjait. Sőt azzal is gyanúsította a vádlevél, hogy külföldről is fogadott el pénzt. Czélja az volt, hogy az országra rákényszerítse diktatúráját, »életfogytiglani konzul« ideiglenes czímmel. Annak idején az hirlett, hogy Boulanger szövetséget kötött Napoleon Jeromos herczeggel. Ez idő alatt kísérletet tettek a hivatalnokok korrumpálására. Az 1887-iki évben Párisban volt, ekkor játszódott le az elnökválság. A hadügyminiszter elrendelte, hogy valamennyi tábornok térjen vissza állomáshelyére. Csak Boulanger nem engedelmeskedett, hanem titkos tanácskozásokra hívta össze híveit. Az volt a szándékuk, hogy elkergetik a köztársaság elnökét és a képviselőket . Boulanger azután »a nép óhaját követve« átvette volna az uralkodást. A csíny nem sikerült. Boulangernek eredetileg nem volt vagyona, daczára annak, nagy öszszegek felett rendelkezett. Röviddel azután, hogy odahagyta a miniszteri széket, egy imperialista férfi azt mondá, Boulanger pénztára 900.000 frankot tartalmaz. E hirtelen jött gazdagságnak titkát soha sem tudták egészen felderíteni. Azt hiszik, hogy ő a trónkövetelő herczegtől nagy összeget kapott. Azt is beszélték, hogy bizonyos pénzemberek és magas állású egyének pénzt adtak és hogy Francziaországon kívül egy szindikátus létezett, mely előlegezte volna Boulangernek a pénzt, mihelyt trónra jut. 1275 pénzeslevél érkezett a tábornok számára, a külföldről 128, Olaszországból 14, Ausztriából 3, Németországból egy pénzes levél. Boulanger felett ítélendő, a szenátus állami törvényszékké alakult. Több napon át tartott a tárgyalás, mely után az állami törvényszék Boulangert a közpénzek elsikkasztása s elidegenítése bűntettében vétkesnek ítélte és semmi enyhítő körülményt sem fogadott el,megerősített helyre való deportáczióval sújtva. De Boulanger még perének megkezdése előtt Londonba szökött, honnan egymásután küldte haza kiáltványait, melyekkel reményt akart csepegtetni mindinkább megcsappant híveibe. Londonban nem érezve magát biztonságban Brüsszelt választotta lakásául. A volt hadügyminisztert csaknem összes hívei elhagyták, nejétől időközben elvált s Bonnemaine asszony maradt oldala mellett egyetlen vigasztalásul — sok csalódás után. De a sors kegyetlenül bánt az egykor bálványozott tábornokkal, Bonnemaine asszony nemrég elhunyt s Boulanger teljesen magára maradt, ami annál fájdalmasabban érinthette, minthogy kedvese nem emlékezett meg róla végrendeletében. Ezek lehettek az okok, amelyek miatt Boulanger hányatott életének önkezűleg vetett véget. * Páris, szept. 30. A »Havas-ügynökség« brüsszeli távirata szerint Boulanger tábornok Bonnemain asszony sírján agyonlőtte magát. Brüsszel, szept. 30. Az ixellesi temetőben négy munkás délelőtt Visla-kor látta Boulanger tábornokot belépni a temetőbe. 11 órakor lövés dördült el. A munkások odasiettek és Boulangert Bonnemain aszszony sírján halva találták. A lövés Boulanger halántékába hatolt. Brüsszel, szept. 30. (M. E.) Boulanger tábornok halálát, mint hírlik, zilált anyagi viszonyai okozták. A tábornok már annakelőtte többször emlegette, hogy öngyilkossá lesz. Hozzátartozói hosszabb idő óta szemmel is tartották, mindazonáltal sikerült a tábornoknak szándékát ma délfelé végrehajtani. Brüsszel, szept. 30. Azt mondják, hogy Boulanger tábornok már néhány nap óta komor hangulatban volt. Ma délelőtt 10 órakor kocsin távozott szállásáról és axellesi temetőbe hajtatott. A kocsis és az inas a temető kapujánál várták a tábornokot. Boulanger közvetlenül Bonnemaine asszony sírjához ment, hosszabb ideig le s föl járt a hant előtt, aztán nagy kaliberű revolvert vont elő zsebéből s golyót röpített bal halántékába. A golyó áthatolt a jobb halántékon és a tábornok a földre bukott, a nélkül, hogy hangos szót hallatott volna. A lövés által figyelmessé téve, a temetőőrök a tábornokhoz siettek és őt a kocsis és a szolga segítségével fölemelték. Ám a tábornok lélekzetvétele megszűnt és néhány másodpercz múlva kiszenvedett. A tetemet a kocsira helyezték; Ixellesből rendőri közegeket és egy orvost hoztak, akik konstatálták a bekövetkezett halált. Rendőri intézkedésre a kocsit az ixellesi rendőrbiztossághoz utasították. A tetemet a kocsi belsejében helyezték el; a tábornok arczát fehér kendővel takarták le. Brüsszel,szept.30.Boulanger környezete beszéli, hogy a tábornok már ismételten megkísérlette, hogy véget vessen életének. A szállodában az öszszes fegyvereket eltávolították közeléből, de ennek daczára sikerült neki elrejteni azon revolvert, melylyel magát főbelőtte. Mondják, hogy midőn lezárták Bonnemaine aszszony koporsóját, ekkér szólott volna: »Mielőbbi viszontlátásra!« Naponta 4 órakor a temetőbe ment a tábornok, s bokrétát vagy koszorút helyezett Bonnemaine asszony sírjára. Hozzátartozóit és szolgáit nagyon meglepte, hogy a tábornok ma délelőtt 10 órakor kocsikázik ki Bonnemarne aszszony sírjához. Boulanger magánál hordta végrendeletét, táviratokat is szövegezett és megjelölte a személyeket, akikhez czimzendők volnának. Azt tartják, hogy Alfred Dutens, akit levélben értesítettek, Párisból idejött, nyolcz nap óta egy szállodában tartózkodott és kocsin hajtatott a temetőbe, hogy az öngyilkosságot megakadályozza. Másrészről meg azt mondják, hogy Dutens, Boulanger unokahugának és Dutens asszony folytonos kérésére kocsin a temetőbe hajtatott. Bármiként történt is a dolog, Dutens még utolérte a tábornokot és vele egy órán át beszélgetett. Végül a tábornok órájára nézett és állítólag úgy nyilatkozott, hogy ideje volna már reggelizni menni. Felkérte Dutens-t, hagyja el őt, mert meg akarná még látogatni Bonnemarne asszony sírját, Dutens teljesen megnyugodva távozott e pillanatra. A tábornok a sírhoz ment, a sírkő előtt leült, levette kalapját és aztán halántékon lőtte magát. A halál nyomban beállott. Brüsszel, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Boulanger tábornok egy franczia lovassági revolverrel lőtte magát agyon. A golyó a bal halántékon át hatolt a fejbe s a jobb halántékon jött ki. A halál nyomban bekövetkezett. A holttestet munkások találták meg. Boulanger szive fölött lelték Bonnemaine asszony arczképét. A hullát a tábornok lakására szállították. Páris, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Boulanger öngyilkosságának híre a legtöbb boulangista körben meglepetést keltett. A levelek, amelyek az utóbbi napokban barátaihoz érkeztek, sem hangjuknál, sem tartalmuknál fogva nem engedték a tábornok tragikus végét sejtetni; sőt ellenkezőleg, azt a meggyőződést keltették, hogy Boulanger Francziaország belügyi politikájának irányait érdeklődéssel kiséri s nem adja föl a reményt. Brüsszel, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Ma reggel fél 10 órakor Boulanger az ixellesi temetőbe érkezett, kocsiját egy másik követte, melynek utasa a kocsisnak meghagyta, hogy lóhalálában vágtasson. Mihelyt a kocsi a temető bejáratához érkezett, az utas a tábornokra omlott, átölelte s csaknem egy óráig beszélgetett vele. Aztán a két férfi elvált. Boulanger kísérője eltávozott, de a temetőben maradt, mig a tábornok Bonnemarne aszszony sírjához ment s a sírkőre borult. Erre lövés dördült el. A temetőben levő munkások elősiettek, úgyszintén Boulanger barátja is. A tábornokot vértől borítva, haldokló állapotban találták. Forgópisztolyából golyót röpített agyába. Az egyik munkás megkérdezte Boulanger kísérőjét, hogy miért hagyta magára a tábornokot ? Az azt válaszolta, hogy Boulanger megígérte, hogy nem lesz öngyilkossá. A holttestnél sem írást, sem tárczát nem találtak. Szivén hordta Bonnemarne asszony kabinet-arczképét. Zsebében mindössze 7 frankot találtak. Az öngyilkosság hire nagy szenzácziót kelt Brüszszelben. Páris, szept.30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A »N. Fr. Presse« jelentése. Azt gyanítják, hogy Boulanger öngyilkosságának egyik oka zilált anyagi viszonyaiban keresendő. Bonnemaine asszony csak évi járadékot húzott, melyet nem ruházhatott át Boulangerre. Az esti lapok egyelőre csak életrajzi adatait közlik. A »Jour« hozzáteszi: Caesar akart lenni s mint Olympia hunyt el. A »Liberté« azt írja: E férfiú egész élete, ki a köztársaság létét veszélyeztette, Francziaországot és Európát nyugtalanította, úgy végződött, mint egy regény. Egy őszi reggelen hazájától távol kedvese sírján öngyilkossággal végezte életét. Vanitas Vanitatum! Páris, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Az esti lapok Boulanger tábornok öngyilkosságáról csak kevés részleteket jelentenek. Boulanger megjelenése a temetőben nem tűnt fel a sírkert személyzetének, minthogy a tábornok gyakran jött ki, hogy kedvesének sírját virágokkal díszítse. Boulanger lassan és gondolatokba mélyedten haladt a sír felé, s kevéssel reá eldördült a lövés. Midőn a temető őrök odasiettek, Boulanger még görcsösen szorította kezében a revolvert, meg van győződve, de egyik se mer egész erővel annak létrejöttéhez hozzájárulni.« A német hadseregre vonatkozólag így szólt: »A múltkor hallottam a német katonai attasétól, hogy Németországban is a katonai szolgálat évszámát kettőre akarják leszállítani, mert meggyőződtek a mi honvédségünk láttára, hogy mi két év alatt milyen eredményeket vagyunk képesek felmutatni. S igy azt hiszik, hogy Németországban sokkal több ujonczot lesznek képesek betanítani.« A honvédségről lévén szó, József főherczeg fájdalmasan jegyezte meg, hogy Erdélyben alig akad már honvéd a magyarok közt s igy a legnagyobb rész titokból áll. A franczia hadseregről azt hiszi, hogy bár sokoldalúan szervezett, talán még sem egészen megbízható. József főherczeg látható megelégedéssel konstatálta a vasúti közlekedésnek azt a kitűnő szervezését, hogy Galicziába 24 óra alatt negyvennyolczezer katonát képes szállítani, félóránkint ezeret. S fölemlíti, hogy az oroszok most új fegyvereket készíttetnek, melynek átmérője hat milliméter, és Bauer hadügyminiszter kapott nálunk ajánlatot egy fegyverre, melynek átmérője 5 milliméter lenne, de a hadügyminiszter nem akarja újabb terhekkel megrakni a birodalmat. A társalgás folyamán a mérsékelt ellenzékkitűnő vezérférfiáról, Apponyi Albert grófról is beszéltek. A társaság egyik tagja megjegyezte, hogy Apponyi az ország legképzettebb államférfia, s József főherczeg is igen elismerőleg nyilatkozott róla. Budapest, szeptember 30. József főherczeg a helyzetről. József főherczeg katonai körútja alkalmával néhány nap előtt Kis- Jenőre érkezett, ahol tegnap egy aradi hírlapíró felkereste, hogy a főherczegnek a világbékéről, a német és franczia hadseregről, a mostani kormányról, Apponyiról, a közigazgatási reformról, a kormányválságról stb. való nézetét megtudja. A főherczeg a világbékéről így nyilatkozott : »Úgy látszik, mindaddig nem lesz világbéke, míg a nemzetek pénzügyileg teljesen tönkre nem mennek. — Különben — azt hiszem, míg emberek lesznek, azok mindig veszekedni fognak.« Ama megjegyzésre, hogy Baross ellen újabban erősen agitálnak, mert azt hiszik, hogy a zónarendszer anyagi sikerei csak annak köszönhetők, hogy Baross az anyagi sikerek érdekében a vasutak vonalain egyáltalán nem dolgoztat, javittat s újításokat nem eszközöltet. József főherczeg ezeket válaszolta : »Nem értem a vádat. Én Magyarországnak csaknem minden vidékét beutazom s igen sok helyen látom, hogy a vasúti vonalak mentén igen is dolgoznak.« A kormányválságra nézve ezt a humoros megjegyzést tette : »Mikor a múltkor a Margitszigeten sétáltam, előttem két idősebb úr ment s élénken és hangosan beszélgetett. Azt beszélték, hogy Szapáry állása tarthatatlanná vált. Én követtem a két urat s ők folyton kormányválságról beszéltek. Szerettem volna megtudni, hogy kicsodák ? Később megkérdeztem a vendéglőst is, de ő sem tudott felvilágosítani, úgy látszik, hogy ellenzéki képviselők voltak.« Az állami adminisztráczióról a főherczeg a következőket mondotta: »Azt hiszem, hogy az állami adminisztráczió helyességéről talán minden párt Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Október elsejével uj előfizetést nyi-Előfizetési árak (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ................ 9 frt —kr. Évnegyedre ....... 4 » 50 » Egy hónapra ....... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1árt felülfizetendő. Griff Teleki Samu expedicziójának és fölfedezéseinek leírását legelőször a »Pesti Stupid« tárczája fogja közölni s a közlést már a legközelebbi időben megkezdjük. A »Pesti Napló« szerk. és kiadóhivatala utunk lapunkra. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 1. Az igazságügyi miniszter fogad délután 3 órakor. — A honvédelmi miniszter fogad délután 1—2 óra közt. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 és 1 óra között. — A kereskedelmi miniszter fogad délután 2 órakor. — Az őszi lóversenyek harmadik napja, délután 1 13 órakor. — Nemzeti múzeum, természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. — Nyilvános könyvtárak: Akadémiai könyvtár nyitva délután 3-tól 7-ig. — Egyetemi könyvtár nyitva délelőtt 8—12-ig. — Múzeumi könyvtár nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva a következő tartalommal : Tisza Kálmán beszéde. — A tárczában: A győri püspökség alapítása. Dr. Ortvay Tivadartól. — Közgazdaság. — szeptember 30. Személy hírek. Gr. Taaffe miniszterelnök ma fölkelt az ágyból. — Giers miniszter ma családjával Salzburgból Olaszországba utazott. A román királyné állapota. Pallanzából távirják. A román királyné állapota dr. Theodori jelentése szerint tartósan meglehetősen kielégitő, csak álmát zavarják gyakrabban intermittens nyakszirt-bántalmak. A honvédség köréből. A m. kir. honvédség rendeletiközlönyének legutóbbi száma közli: a csász. és apóst. királyi Felsége Klobucár Győző alezredesnek a katonai érdemkeresztet legkegyelmesebben adományozta s a 20-ik honvéd gyalogezred ezred-parancsnokává nevezte ki. Zdelár Miklós nyug. honvéd százados kezelőtisztnek ő Felsége a Ferencz Józsefrend lovagkeresztjét adományozta. Báró Bibra Ferencz alezredes és Buttner Kálmán őrnagy fél évre s aranyosmaróthi Rónay Gusztáv alezredes egy évre szabadságoltatott, továbbá Kiczei Antal, Pervulesco Sándor őrnagy s Keszler Ferencz őrnagy a nyugállományba helyeztettek át. Fiuk Károly és Kosztolányi Lászlónak nyugállományba helyezésük alkalmából czimzetes őrnagyi jelleget adományozott ő Felsége. A vasutakon eltiltott »Magyar Hírlap.« A Paragon anonce limited arról értesítette a »Magyar Hirlap« kiadóhivatalát, hogy a »Magyar Hirlap« küldését az összes vasúti állomásokra szüntesse be. Ezzel az intézkedéssel szemben Horváth Gyula óvást emelt és a kormány ellen kártérítési eljárást indított. Addig is azonban, míg ez intézkedés vagy meg nem változtatik, vagy jogorvoslást nem nyer, a »Magyar Hírlap« kiadóhivatala ingyen fogja küldeni a vasutakhoz a »Magyar Hírlap«-ot. Ez ügy, mely körlevelek által jutott ma este a közönség tudomására, általános szenzácziót tett, mert nem volt még eset arra, hogy a kormány ily módon támadjon meg valamely politikai hírlapot. Ez ügy valószínűleg interpelláczió tárgyát is fogja képezni az országgyűlésen. Érdekes, hogy amint ez az affaire köztudomásra jutott, rögtön egy mulatságos verziója is támadt. Az, t. i., hogy ugyanazon rendelethez, mely a »Magyar Hírlap« átuitatását betiltja a vasutakon, csatolva lett volna egy bizalmas pótkormányrendelet, mely meghagyja, hogy minden el nem adott »Magyar Hírlap« helyett az »Egyetértés«-t kell kolportálni leszállított áron. Bérmaut: Steiner Fülöp, sz.-fehérvári püspök, bérmautjának végével, e hó 29-én Tökölére érkezett, hol a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta. A bérmálás végeztével a püspök Budapestre utazott. Ballagi emléke. A minap elhunyt jeles tudósunk, Ballagi Mór emlékét többfélekép akarja megörökíteni a budapesti ev. ref. theologiai akadémia tanári kara. E végből a napokban értekezletet tartott, melyen elhatározta, hogy Ballagi arczképét olajban lefesteti az akadémia ülésterme számára s egyúttal a Ballagi alapítványt, melyet a megboldogult a tanári pályáról való visszavonulásakor tett, nagyobb összeggel fogja gyarapítani. Ez az alapítvány szegénysorsú theologusok fölsegélésére szolgál. A szabadságharcz emlékeinek kiállításába az aradi Kölcsey-egylet beküldte Asztalos Sándornak, Arad megvédőjének életnagyságú arczképét. Az oroszok által felgyújtott Losoncz égéséről érdekes képet kapott a kiállítás. A kép egy naturalista ecsetje alul került ki s nagyon kezdetleges, de híven ábrázolja azt a jelenetet, amidőn 1849. augusztus 8-án az oroszok feldúlták Losoncz városát és a lakosságot kényszerítik a temetőbe menni, ahol a guerillák által lelőtt orosz tiszt tetemét körmeikkel kellett a sírból kikaparni. A kép annyira hű vázlat, hogy losonczi idősebb emberek, akik ama borzasztó napokat átélték, az egyes alakokat még név szerint is megnevezik. A kiállítás meglátogatására feljött a fővárosba Egerből az agg Csiky Sándor is. Egy birtokvásárlás története. Báró Bese-Stallburg Antal, mint annak idején megírtuk, csalás miatt tett bűnvádi feljelentést báró Podmaniczky Lászlóné ellen egy birtokvásárlásból kifolyólag. A bíróságok megszüntették a csalás miatt folyamatba tett eljárást, mire Podmaniczky Lászlóné hatóság előtti rágalmazás miatt panaszolta be a bárót. A törvényszék és a kir. tábla a feljelentés félretételét rendelték el, a kir. kúria azonban báró Riese-Stallburg ellen hatóság előtti rágalmazás miatt elrendelte az elővizsgálatot, amelynek vezetésével a törvényszék Mladoniczky Nándor bírót bízta meg. A nemzetközi statisztikai kongresszus mai ülésén — mint Bécsből távírják — Levasseur (Páris) tett jelentést az elemi iskolai tanítás statisztikájával foglalkozó bizottság működéséről. A jelentést elfogadták. Bodio főigazgató (Róma) számolt be a bűnügyi statisztika javítására kiküldött bizottság tárgyalásának eredményeiről. E jelentést elfogadták. Földes egyetemi tanár (Budapest) értekezett ezután a visszaeső bűnösök statisztikájáról Magyarországon. Az ülés után délutáni egy órakor a kongresszus tagjai a polgármester meghívására a városháza dísztermében gyűltek össze, hol fényes reggeli volt, melyen dr. Gautsch közokt. miniszter is részt vett. A pestmegyei alapok. A pest-pilis-solt-kiskunvármegyei alapok eredetére, rendeltetésére és jogi természetére nézve megejtendő vizsgálat munkálatával a megyei közgyűlés egy több tagú bizottságot bízott meg, amelynek Földváry Mihály az elnöke s tagjai a következők: Gr. Szapáry István, Szilassy István, Gulner Gyula, Holló Lajos, Bella ágh Imre tiszti főügyész, Bossányi László, Földváry Miklós, Szivák Imre és a központi főtisztviselők. Az alapokra vonatkozó iratok régóta háborítatlanul hevertek a megyei levéltárban, s kikeresésük és összeállításuk nagy fáradságába került Székely József főlevéltárosnak és Bellaágh főügyésznek. Az alapokra vonatkozó jelentést a főügyész szerkesztette s azt a kiküldött bizottság egyhangúlag elfogadta a közgyűlés elé leendő terjesztésre. E jelentésből, amelyet az alispán és Tahy István főjegyző írt alá, fölemlítjük a következőket : A státusok pénztára a karok és rendek pénzbeli áldozataiból alakult, még pedig akként, hogy a különböző pénztármaradványokat egyesítették. Ily maradványok voltak : az 1800/1. esztendei inszurrekczióbeli-, az 1805 /6. esztendei inszurrekczióbeli-, az 1807. évi muzeumbeli-, az 1808. évi honoráriumbeli-, az 1809. évi inszurrekczióbeli és czitacziónális-, az 1890. évi konkurrencziális, az 1809. évi 600.000 forintból állott erariális antianticzipacziónális-, az 1812. évi szubszidiumbeli-, az 1812. évi czitacziónális-, s az 1813. évi inszurrekczió- és vektárbeli és az 1813. évi edilis kasszabeli maradványok, a melyek készpénzben, obligácziókban és restancziákban összesen 98,398 frt 162/B krt tettek ki; ez öszszeghez azonban időközben még 3248 frt folyt be s igy a végösszeg 101,646 frt 162/B krt tett ki. Az ekként egyesitett pénztármaradványok azután a »statusok pénztára« nevet nyertek, —■ mintegy jelezve, hogy ehhez a karoknak és rendeknek kizárólagos tulajdonjoga van. A státusok pénztárának rendeltetését a karok és rendek szigorúan nem körvonalazták ugyan, de a czél mégis az volt, hogy az alap jövedelmei, esetleg tőkéi oly czélra legyenek fordíthatók, amelyet a viszonyok és fölmerült szükségletek leginkább megkívánnak. Kitűnik ez az alap kezeléséről vezetett évi számadásokból, amely szerint az alap jövedelmét fölváltva közgazdasági, közművelődési s jótékony czélokra vették igénybe. Ami az alap jogi természetét illeti, arra a kiküldött bizottság azt a határozott választ adja, hogy a státusok pénztára tisztán és kizárólagosan a vármegye tulajdonjogát képezte, azzal szabadon rendelkezett s az évi számadásait semmiféle felsőbb hatóságnak föl nem terjesztette. — A pénztárnak ilyen független természetét még az abszolút kormány is elismerte a vármegyéhez 1857-ben intézett leiratában. A kiküldött bizottság véleménye tehát oda terjed, hogy a pénztár továbbra is fentartandó, a vármegye korlátlan szabad rendelkezésével. A pestmegyei alapokhoz tartozik az úgynevezett Kis-Kun-alap is. Ennek a megye kezelése alá vétele csak a legújabb időkben történt. Ugyanis az a nagy politikai változás, amely szerint az 1876. évi XXXII-ik törvényczikk rendeletének a Jász-Kun terület, mint önálló törvényhatóság megszűnvén, a Jász- és Nagy-Kun kerületet Szolnok megyével, a Kis-Kun kerületből 7 községet Pest-Pilis és Solt megyével, a 8 ik Dorozsma községet pedig Csongrád vármegyével egyesítették, — szükségképpen vonta maga után, hogy a volt Jász-Kun kerületek vagyona a kerületi rendezés után beállott viszonyoknak megfelelőleg rendeztessék, illetőleg fölosztás alá kerüljön. Ez ügy rendezését még 1867-ben eszközölte az e czélból kiküldött megyei küldöttség s az igy létrejött egyezséget a belügyminiszter 1869-ben jóváhagyta. Ez alap mintegy 22.000 írtból áll s jövedelmeit ez ideig elsősorban a Félegyházán és Kun-Szt.-Miklóson levő s az alap tulajdonához tartozó épületek fenntartására fordították ; másodsorban pedig — hasonlóan a státusok pénztára jövedelméhez — közgazdasági, jótékonysági és közművelődési czélokra használták föl. A kiküldött bizottság javasolja, hogy az alap szintén a vármegye kizárólagos tulajdonában tartassák fönn s eddigi czéljaira fordittassék. — A szükölködők alapja megközelíti a 10.000 frtot. Javasolja a bizottság, hogy ez is a megye kezelése alatt maradjon, s mert czélja a rögtöni segélynyújtás, az alispán hatalmaztassék föl, hogy sürgős esetben 25 frt erejéig ez alapból utalványozhasson. —■ Az elmeháborodottak alapja mintegy 6000 írttal bir s czélja a vármegyebeli szegény elmebetegek ápolása s fölötte az alispán útján a megye ezentúl is szabadon kivan rendelkezi