Pesti Napló esti kiadás, 1892. március (43. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
Kedd, márczius 1. Budapest, 1892. 61. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, márczius 1. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszterről írják, hogy le akarja tenni budai mandátumát. Mi úgy értesülünk, hogy ha a honvédelmi miniszter e szándékát meg is valósítaná, az nem történnék meg előbb, mint mandátumának elintézése után. Báró Fejérváry mandátuma ma a bíráló bizottságok előtt fekszik és elintézése még e hónap lefolyása alatt várható. Báró Fejérváry az esetben, ha budai mandátumát letenné, Pécsett lépne föl képviselőjelöltnek. A miniszterelnök és pártja. E czím alatt a »Magyar Újság« mai száma a következőket írja : Ott, ahol nézetnyilvánításnak szabad tér nyittatik, ahol a párttagok öntudatosan járnak el, mint azt a szabadelvű párt tagjai óhajtják tenni, ott, ha eltérő nézetek keletkeznek, az senkit nem fog sem meglepni, sem pedig senki meg nem ijed ettől. Ilyen eltérő nézetek vannak jelenleg például a párttagok közt a legközelebb megejtett bizottsági választások felett. Feloktrojálja magát valami »kandidáló« bizottság és jelöl derűre-borura, egy és ugyanazon tagokat kéthárom bizottságba is és a többi tagokat, különösen az új képviselőket, vagy egészen kihagyja, vagy pedig legnagyobb részét tétlenségre kárhoztatja, daczára ama nagy hangzású toasztoknak, melyek szombaton reájuk elmondattak és amelyek egyenes ellentétben állanak a bizottsági választásokkal. Az ilyen eljárást természetesen tűrni nem lehet és az illetőkben elég férfiasságot kell feltételeznünk, hogy az állapotok megváltoztatására erélyesen közre fognak működni. Nem szabad a bizottságokat anynyira lealacsonyítani, hogy azokba csak azok juthassanak be, akik sokat járnak a beválasztatásuk után, hanem kell, hogy azokban oly férfiak foglaljanak helyet, akiket a tudás és a tapasztalat arra praedestinál. A képviselőház állandó igazolási bizottsága s bíráló bizottságai a házszabályok értelmében ma délelőtti tíz órára alakuló ülésre voltak összehíva. Az állandó igazolási bizottság megválasztotta elnökének : Vadnay Károlyt, jegyzőjének 87 é 11 Ákost. A bíráló bizottságok következőleg alakultak meg: A 2. bíráló bizottság: elnök Perczel Dezső, jegyző Rudnay Béla; a Sima Ferencz választása elleni kérvény előadójának Beksics Gusztáv, a Pulszky Ágost választása ellenének Mikó Árpád. — A 3. bíráló bizottság: elnök Latkóczy Imre, jegyző s a báró Atzél Béla választása elleni kérvény előadója Dókus Ernő. A 4. bíráló bizottság: elnök Hegedűs Sándor, jegyző és a Purgly János választása elleni kérvénynek és Molnár József kifogásolt megbízó levele ügyének előadója Konkoly Thege Sándor. A 6. bírálóbizottság: elnök Darányi Ignácz, jegyző s az Arany László választása elleni kérvény előadója Kabos Ferencz. — A többi bírálóbizottság, tagjai nem jelenvén meg az ülésen határozatképes számmal, nem alakult meg. Változások a porosz kormányban. A porosz-német kormányban tudvalevőleg már régóta tetemes változásokat helyeztek kilátásba. Tulajdonképen alig van miniszter, kinek kilátásban álló lemondásáról nem beszéltek s mikor a képviselőház és a kormány közt az új népiskolai törvényjavaslat közt viszály támadt, mint teljesen bizonyosat állították, hogy egyrészt Miguel pénzügyminiszter, a szabadelvű párt régi kipróbált tagja visszalép, másrészt ugyancsak azért, mert Vilmos császár egészen reakcionárius belpolitikát akar érvényesíteni, három-négy más miniszter is le fog köszönni. Csakugyan tény, hogy a népiskolai törvényjavaslat ügyében Miquel előterjesztést tett a császárnak s kilátásba helyezte lemondását, ha a javaslat gyökeresen nem módosíttatik. Minthogy erre nézve még eddig semmi sem történt, Berlinben nagyon valószínűnek tartották, hogy a csak némileg szabadelvű elemek ki fognak lépni a kormányból s hogy elsősorban Miguel az, ki már nem sokáig marad miniszter. E föltevésnek valószínűséget kölcsönzött Vilmos császár múlt heti beszéde, melyet minden ellenzék és önálló nézetnyilvánítás irányában való hadüzenetnek tekintettek s úgy fogták föl, hogy éppen a népiskolai törvényjavaslat tárgyában nem tesz Vilmos császár bármi engedményt, úgy látszik azonban, nem így áll a dolog, mert a mai berlini jelentések szerint várhatók ugyan változások a kabinetben, de egészen más szellemben, mint eddig gondolták. Nem a szabadelvűek s különösen nem Miguel lemondásáról van szó, ellenkezőleg ez utóbbi lesz Bötticher helyett a minisztertanács alelnöke. Ő tehát megmarad, ellenben Bötticher és Berlepsch urak fognak visszalépni. Hogy ezt ez urak mért teszik, azt még nem tudni, de lemondásuk semmi esetre sem áll összefüggésben az iskolai törvénynyel, a liberalizmussal vagy az általános politikával. Böttichert már régóta rendkívüli módon kompromittálták a Bismarck herczeg köréből származó azon ismert leleplezések, hogy 250, COO márkát kapott adósságai kifizetésére a Welt-alapból. Bismarck herczeg Bötticherre nagyon haragszik, mert azt hiszi, hogy ő is azon udvari cselszövők közé tartozik, kik megbuktatásában részt vettek. Leleplezte tehát s leleplezése óta Bötticher állása csakugyan nagyon bizonytalan. Ami Berlepsch urat illeti, őt II. Vilmos császár a weszpháliai bányamunkások zavargásai alkalmával fedezte föl. Azóta azonban csalatkozott benne, mert ő sem tudott a munkásmozgalmak ellensúlyozására hatékony eszközöket találni. Nem lehetetlen tehát, hogy most ő is, Bötticher is leköszön, mely hírt most egy félhivatalos berlini lap is regisztrálja. De ha Miquel lesz a minisztertanács elnöke, ez kétségkívül azt fogja jelenteni, hogy a porosz belpolitika megtartja eddigi irányát s nem fog szélsőségekbe tévedni. Megyék és városok. Beszterczebánya város képviselőtestületének február hó 27-én tartott közgyűlésében nagy érdeklődés mellett töltötték be a Drexler Frigyes halálával megürült városi ügyészi állást. Négy pályázó volt ez állásra, kik között a szavazatok anynyira megoszlottak, hogy általános szótöbbsége egynek sem volt s a két legtöbb szavazatot nyert pályázó között ij szavazásra került a dolog. Ennek eredménye lett, hogy Ripely Ede 42 szavazattal választatott meg ügyésznek Chovan János 33 szavazata ellen. Ugyancsak szavazat többséggel nyerte el Glatz János a városi számvevői állást Lindtner G. ellenében. Fővárosi ügyek. A jegyző-, follnok- és fogalmazó gyakornok személyzet beosztása. Az általános tisztújítás befejezése alkalmából a fönntnevezett személyzet beosztása tekintetében, a következőkép rendelkezett Gerlóczy Károly helyettes polgármester. Az elnöki, személyügyi osztályba kerülnek: Radnay Jenő dr. jegyző, Rényi Dezső, Földváry Antal és Baintner Tivadar dr. jogaim, gyakornokok ; a közegészségügyi osztályba: Vesztróczy István jegyző, Paulovits János dr. tollnok, Goreczky Zsigmond és Engelmann József joggyakornokok ; az első (jog-, ipar- és rendészeti) ügyosztályba: Vaszilievits János dr. jegyző, Márkus Imre tollnok és Schneider Lajos fogalmazó-gyakornok ; a második (középítési) ügyosztályba: Yosits Károly jegyző, Piperkovich Bátor tollnok, Festetich Géa gróf és dr. Raisz Rezső fogalmazó-gyakornokok; a harmadik (magánépítési, felmérési és szabályozási) ügyosztályba: Pohl Ferencz jegyző, Bachár István tollnok, Dobry Tivadar, dr. Szalay Sándor fogalmazógyakornokok; a negyedik (katonai és illetőségi) ügyosztályba: Jandek János jegyző, Szily József, jegyző, Gergelyi Sándor tollnok és Pettykó Antal fogalmazógyakornok; az ötödik (adó- és illetékügyi) osztályba: Némedy Jenő jegyző és ifj. Mérő János fogalmazógyakornok; a hatodik (pénzügyi és gazdasági) ügyosztályba: Mátray József jegyző és Rózsavölgyi Antal tollnok ; a hetedik (közoktatásügyi) osztályba: Taller Ferencz jegyző, Bogisich Árpád dr. tollnok, Peskó Lajos és Sacher István fog. gyakornokok ; a nyolczadik (közgazdasági és közélelmezési) ügyosztályba: Herman Béla jegyző, Marich Géza és Melly Béla dr. tollnokok ;a kilenczedik (közjótékonysági) ügyosztályba: Komlódy Gyula dr. és Ráth Aladár tollnokok és Csomay Gáspár fog. gyakornok. A kerületi elöljáróságokhoz: I. ker. Chauser Pál jegyző és K. Kovách László dr. fog. gyakornok (ez utóbbi ideiglenesen); II. ker.: Józsa Mihály jegyző és Perger Ignácz tollnok; III. kerület: Belgrády Miklós jegyző ; IV. kerület: Prohászka Ferencz jegyző és Szigethy Károly tollnok; V. ker.: Kühnel Gyula jegyző és Kozáry László tollnok ; VI. ker.: Toperczer Péter jegyző és Mérő Géza tollnok; VII. ker.: Bencze Benő jegyző és Kállay Jenő tollnok; VIII. ker.: Hanvai Sándor jegyző és Komáromy Ignácz tollnok ; IX. kerület: Herein Károly jegyző ; X. ker.: Rakita Dezső jegyző. Amtmann Géza újonnan megválasztott tollnok szolgálattételre közvetlenül a h. polgármester mellett marad. E beosztás márczius hó 3-án lép életbe. A h. polgármester egyben utasította mindazokat a tisztviselőket és hivatalnokokat, akik a jelenlegi helyüket fölcserélik, hogy a náluk netalán hátralékban levő összes ügyiratokat a hivatalfőnöknek jegyzék mellett adják át. Hadmentesek figyelmébe. A fővárosi tanács a következő hirdetményt teszi közzé: A tanács újólag felhívja mindazon védköteleseket, kik a védkötelezettség alól bármi okból az 1881—1891. években mentettek fel, a folyó évi sorozáshoz felhívott korosztályok valamelyikébe nem tartoznak s a hadmentességi dij fizetése alól az 1889. évi XXVII. t.-cz. 3. §-a szerint felmentve nincsenek, hogy az 1892. évi hadmentességi díjak kivethetése czéljából a mondott törvény 13. §ában kötelességükké tett bejelentéseket amennyiben azokat a folyó évi február hó 29-ikéig kitűzve volt határidőben még be nem adták volna, az ezennel 1892. évi márczius hó 8 ikáig (bezárólag) meghosszabbított határidőben a fővárosi adószámviteli hivatal hadmentességi dij nyilvántartási osztályánál (IV. kerület, vámház-körut 2. szám, II. emelet 27. ajtó) saját, esetleg a családfő adókönyvecskéjének, valamint a múlt 1891. évi dijkönyvecske felmutatása mellett, a reggeli Sorától déli 12 óráig terjedő hivatalos órák alatt annál is inkább benyújtsák, mert különben a kivetett hadmentességi dij háromszoros egész hatszoros összegének megfelelő, behajthatlanság esetében elzárássá átváltoztatható pénzbírságban fognak elmarasztaltatok KÜLÖNFÉLÉK. — márcz. 1. A hiv. lapból. Kinevezések. Raab Ferencz mérnököt, az államépitészeti hivatalok semélyzeti létszámában ideiglenes minőségű III. oszt. kir. mérnökké, Szép- laki Ödön nagyszebeni kir. törvényszéki aljegyzőt, az erzsébetvárosi kir. törvényszékhez jegyzővé, Fehér Antal verseczi kir. járásbirósági és Seemayer Béla fehértemplomi kir. törvényszéki, valamint Láni Alfréd székelyudvarhelyi kir. törvényszéki és Tolvay Benedek szászrégeni kir. járásbirósági aljegyzőket kölcsönös®n —• továbbá Antalfi Gábor Csíkszeredai kir. törvényszéki aljegyzőt a gyergyószentmiklósi kir járásbírósághoz, Dembinszky György gyergyószentmiklósi kir. járásbírósági aljegyzőt pedig a nagyszebeni kir. törvényszékhez. Papp Ferencz végzett joghallgatót és kolozsvári lakost, a kolozsvári Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká, Kovács Bélát a nagyszebeni kir. fővámhivatalhoz segélydíjas vámgyakornokká, Demény Gézát, a nagyenyedi kir. adóhivatalnál alkalmazásban álló V. oszt. adótisztet, a kézdivásárhelyi kir. adóhivatalhoz, Simon Gábor díjtalan adóhivatali gyakornokjelöltet, az ottani adóhivatallá díjtalan gyakornokká nevezte ki. Érdemkereszt-adományozás. Ő Felsége Szabó Józsefnek, Szent-Katolna község birájának, a község érdekében teljesített buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül, az arany érdemkeresztet adományozta. A külügyminisztériumból. A király lovag Mätscheko Ferencz udvari és miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost, udvari és miniszteri tanácsossá extra statum kinevezte. a telzdorfi és tzimitzi lovag Schultes Károly, dr. lenkheymi Mittag Vilmos és dr. Fuchs Adalbert osztálytanácsosoknak pedig az udvari és miniszteri tanácsosi czímet és jelleget díjmentesen adományozta. A konzulság köréből. Levisson Lajos kereskedő Gothenburgban, ugyanoda fizetés nélküli konzullál a szabályszerű konzuli illetékek szedésére való feljogosítással — kineveztetett. Alapszabály-megerősítések. A »kemenesaljai gazdakör«, és a komáromi iparos ifjúság önképző-egyletének alapszabályai a bemutatási záradékkal elláttattak. A király Ő Felsége — mint Bécsből távirják — ma esti 8 óra 30 perczkor tervezett elutazását Budapestre holnap d. u. 5 órára halasztotta el. Báró Bauer hadügyminiszterről tegnap az a hír volt elterjedve Bécsben, hogy megbetegedett. Tény, hogy a hadügyminiszter kissé meghalt s ezért az ágyat őrzi. A láz azonban tegnap alábbhagyott és a miniszter állapota kielégítő. A kassai nők alapítványa. Megírtuk annak idején, hogy a kassai nők milyen impozáns ünnepséggel fogadták gr. Apponyi Albertet és Beöthy Ákost, Kassa képviselőjét. Az ünnepi költségeket kizárólag maguk a nők fedezték, összerakott adományaikból azonban 115 forint megmaradt. Ez összegből — mint a »B. H.« írja — 100 forintos alapítványt tettek a Kassán elhelyezett felső magyarországi múzeum javára Beöthy megválasztásának emlékéül, 15 frtot pedig a tíz krajcráros jótékony egyesületnek adtak. A tavaszi erdészeti államvizsgálat I. évi április hó 20-án és az erre következő napokon, a fennálló szabályzat értelmében, Budapesten — az országos erdészeti egyesület székházában — i. e. 9 órakor fog megkezdetni és folytatólag megtartatni. A vizsgára jelentkezők felhivatnak, hogy a vizsga letehetésére nyert engedélyt a vizsga kezdete előtt a bizottság elnökének mutassák be. A józsefvárosi szabadelvű párt körében, úgy látszik, igen sajátságos fogalmak uralkodnak a törvény és az igazságszolgáltatás iránti köteles tiszteletről. Mint reggeli lapunkban egy kőnyomatú tudósító közlése nyomán írtuk, ez a szabadelvű párt jónak látta egy kis tüntetést rendezni a büntető bíróság által rágalmazás és becsületsértés miatt elítélt Rémi Róbert pártelnök mellett, mégpedig a maga módja szerint. Elhatározta ugyanis, hogy a pénzbüntetést, melyre Rémi Róbert úr ítéltetett, »tisztelete és ragaszkodása jeléül« maga a végrehajtó bizottság fogja megfizetni s egyúttal kimondotta, hogy a párt elnökével, már t. i. Rémi Róbert úrral, »ez esetben is szolidaritást vállal.« Azzal, úgy látszik, a józsefvárosi szabadelvű párt végrehajtó bizottsága nem igen törődik, hogy mit jelent az, midőn valamely párt vezérlő testülete a büntetőbíróság által elítélt vádlottal magát ezen esetre nézve is szolidaritásban levőnek nyilvánítja, s még kevésbbé van sejtelme arról, hogy minő imputáczió alá esik az ily tüntetés ama viszonynál fogva, mely a józsefvárosi szabadelvű párt végrehajtó bizottsága, tehát e párt hivatalos képviselete között egyrészről, másrészről az e párt által megválasztott képviselő és az uralkodó kormánypárt között létezik, amit érdekesen jellemez ez esetben az a körülmény, hogy az e párt által megválasztott képviselő egyúttal magas kormányhivatalt visel, sőt ezen minőségében azzal a politikai kiváltsággal is bír, hogy a képviselőházban helyet foglalhat. A független bíróság ítélete ellen ily körülmények között viszszenhozott tüntetés mindenesetre igen épületes látvány, melylyel szemben lehetetlen elfojtani szerencsekivánatainkat mindazok állampolgári és politikai gondolkozása fölött, a kik a tüntetést tervezték és végrehajtották s kik igen érdekes szituácziót teremtettek ez által azon hivatalos hatalomnak, melylyel a választás ténye, valamint az azt megelőző és követő működés által oly erkölcsi nexusba jutottak, melyet megtagadni egyik oldalról sem lehet. Minket azonban nem annyira ez a szituáczió érdekel, melyet egyszerűen konstatálni kívánunk, de melyet irigylendőnek tartani éppen nincs okunk, mint inkább az a tény, hogy midőn a józsefvárosi szabadelvű párt végrehajtóbizottsága elhatározta, hogy a büntetőbíróság által Rémi Róbert úr ellen kiszabott pénzbüntetést, ha az ítélet jogerőre emelkedik, maga fogja fedezni, ami csak ezen összegnek szűkebb, vagy tágabb körben összeadása, tehát gyűjtése utján történhetik s midőn ezt a határozatot nyilvánosságra hozta, ez által a büntetőtörvényekbe ütköző cselekményt követett el, mert e cselekményt az 1879: 40 t. sz. hatóság és közcsend elleni büntetendő cselekménynek nyilvánítja s a megállapított büntetés mellett a bejött pénz, vagy érték elkobzását rendeli meg. Ez a szituácziót mindenesetre még érdekesebbé teszi s talán szabad a fennálló viszonyok között is azon reményünknek adni kifejezést, hogy a törvény által tiltott ily cselekmény, főleg midőn az valóságos tüntetés alakját ölti fel a nyilvánosság előtt, nem marad megtorlatlanul. Egy becses régiségi lelet története. Még 1888 ban átkaparó czigányok a krasznai erdőben, nem meszsze a bolgár határtól körülbelül 15 aranyrudat találtak, összesen hetedfél kilogramm súlyban. Ezek közül a spanyolviaszhoz hasonló rudacskák közül hatot mindjárt bejelentettek a hatóságnak, melyek felét a nemzeti múzeum vette meg, a másik fele kiskorú Mikes János gróf kétségtelen birtoka volt, mint földtulajdonosé. Más hat rúd a brassói ötvösök kezébe került, kik azokat feldarabolták, hármat pedig két bécsi gyűjtő drága pénzen vásárolt meg. A feldarabolt rudacskák eltitkolását egy brassói polgár fedezte föl, melyből hosszú per keletkezett, melynek az lett a vége, hogy az egyik fele a feljelentőnek, másik fele pedig gróf Mikes Jánosnak ítéltetett oda. A fel nem darabolt hat rudacska a nemzeti múzeumnál volt letéteményezve, míg végre sikerült a természetben való osztály a nemzeti múzeum és gróf Mikes Miklós között, mint az árvaszék által erre felhatalmazott gyám között. A gróf tekintettel volt a muzeum érdekeire is s az ügy úgy intéztetett el, hogy a muzeum három oly aranyrudat kapott, melyeken mindazok a bélyegek, melyek a különböző rudakon láthatók, képviselve legyenek. A rendkívül érdekes lelet abból az időből való, midőn Valentinianus Valens és Gratillianus császár alatt a gótok a hunnok betörései elöl a római Moesiába kivándoroltak s kincseiket elásták. Tehát ugyanabból az időből, mint a szilágysomlói lelet és a pethiosszai, melyek a bukaresti múzeumba kerültek. A rudacskák minden valószínűség szerint ama 300 frtnyi évi adóból származnak, melyet a római császárok újévi ajándék név alatt a barbároknak fizetni szoktak, hogy a provincziákba be ne törjenek. 1350 billió ezüst forint. Egy bőkezűségéről ismert bécsi bankárhoz beállított a napokban egy szegény diák és 5 frt honorárium fejében oly pénzforrást ajánlott fel neki, melyet a világ összes hadügyminiszterei sem bírnának kimeríteni. A bankár jól tudta, hogy az ifjú csak tréfál, de azért nem szakította félbe, de annyit mégis mondott, hogy kifizeti neki az öt forintot, ha az előhozott ügy valóságon alapul.Már száz év előtt tette Proust vegyész azt a felfedezést, hogy a tenger vizében ezüst van. Malaguti és mások mennyiségileg is megvizsgálták a tenger vizének tartalmát s úgy találták, hogy egy köbméter 10 milligrammot s igy 100,000 köbméter egy kiló ezüstöt tartalmaz. Egy köbkilométerben tehát 10.000 kiló ezüst van, amelyből 900.000 mniiniiniwniinn i ni in ihiiinm mii mim A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 33 Angolból fordította : Szigethyné Szalay Erzsi. Kinos lovaglás volt az a szakadó esőben, mikor a szél üvöltése, valamint a mennydörgés is folyton hallatszott a láthatatlan hegységek közül. Roderick vezetőként a pony fejénél ballagott, mert olyan sötét volt, hogy Lionel a lova fejénél nem is látott egyebet. Fogalma se volt, merre és milyen úton haladnak előre. Csak Maggie óvatos lépéseiről tudta meg, ha valamely pocsolyába léptek. Egyetlen szót se váltottak a vezetők, mert összes figyelmüket alkalmasint a biztos ösvény kipuhatolására fordították ; Lionel pedig annyira fázott s oly roszul érezte magát nedves ruhájában, hogy nem is gondolt a beszélgetésre. Még ha azt biztosan tudta volna, hogy valahol csakugyan ott fekszik az elejtett vad s azt másnap reggel haza szállíthatják, az talán vigasztalta volna egy kissé, de nagyon valószínűnek látszott, hogy minden fáradságot és nélkülözést hiába szenvedett át. Mikor aztán a Genrng közelébe értek, nem a kellemes pocsogás hangja fogadta őket az ismerős tájon , hanem fenyegető, dühöngő moraj . Lionel nem láthatott ugyan semmit, csak hallotta a sebes víznek rémes zuhogását. — Nézzen csak oda Roderick, — szólalt meg egyszerre, — és vigyázzon, mert ha belefordulunk a meredek partról a folyóba, soha többé még hírünket se fogják hallani. — Oh, mi még messze vagyunk afolyóhoz, de jobb is attól távolabb maradni, mert ha ma belebuknánk a Gerungba, az rögtön úgy elsodorna bennünket, mint a szalmaszálat. Képzelhető, milyen örömet szerzett nekik az a kicsiny pirosas sugár, mely a kicsiny pásztor kunyhóból világított épen a Geinig és Aivron összefolyása alatti helyen. Kellemes volt az a kis pásztor tűz, mert élő emberi lények közellétét jelezte. Igaz ugyan, hogy még két gázlón s hosszú fáradságos úton kellett átesniök a vadászkastélyig, de legalább az a tudat nyugtatta meg őket, hogy kiértek valahára a kísérteties vadonból. Valóságos áldásként tűnt fel Lionel szemeiben a magános kis pásztor-kunyhó ablakából kisugárzó pirosas világosság, mely eloszlatta a sötét és félelmes benyomását s felmelegíté szivét is egy kicsit, mert örömteli biztatásul szolgált, hogy biztos, jó úton vannak haza felé. A kunyhóhoz érkezve megkopogtatták annak ajtaját, a kunyhó lakói szívélyesen fogadták, sőt barátságosan fel is szólították, nem volna-e a gentleman hajlandó megmelegedni a tűz mellett s megszántam nedves ruháit? — Nem, —mondá Lionel, — mert jobb egyszer átázni, mint kétszer egymás után, már most csak inkább kiállja a hideget hazáig. Talán hát egy pohár tejjel szolgálhatnának neki ? a szivós pásztor rögtön be is hozott egy köcsöggel; a londoni híres baritonistának soha életében nem ízlett oly nagyszerűen semmiféle finom nyalánkság, mint az édes tej, meg a kenyér, mert félholtnak érezte már magát az éhségtől. De azután megint csak útnak indult a kissé felüdített lovas; csak akkor szorult el szíve némileg, mikor Roderick levezette lovát a víz széléhez, most ott egy hirtelen támadó aggály lepte meg. — Roderick — mondá — ezen a vizen hiszem, hogy át tudok gázolni, de hogyan fogok eltalálni a második gázlóhoz, mikor egy méternyire se látom az utat magam előtt ? — Elkísérem önt, Sir — volt az egyszerű feleletet , s ugyanabban a pillanatban megtudta egy óriási locscsanásból, hogy úgy Maggie mint a derék, magas termetű vadász bennt voltak már a zuhogó vízben. -- Igaz, hogy vizesebb már nem is lehetne , mint amilyen — mondá Lionel. -— Az igaz, — felelé Roderick nagy flegmával. Az első gázlón elég szerencsésen átjutottak, de a második már igen sok küzdelembe került. Roderick a pony fejénél lépdelt s egyik kezével a kantárt fogta, de nehéz lett volna meghatározni ő segített-e Maggienak, vagy az neki. Lionel csak sejthette, milyen borzasztó eviczkélést vittek véghez, de Roderick folyton bátorítólag biztatta négylábú társát s mihelyt valamivel biztosabb talajra jutottak, megállttá, hogy a hűséges Maggie kifújhassa magát. Körülbelül a félúton azt tanácsolta Lionelnek, hogy vegye ki lábát a kengyelből, mert valami éles kiálló kő van az egyik oldalon, s ha esetleg megbotlik a pony, könnyen beleütődhetnék, míg ha szükség esetén le kellene is szállnia, legfeljebb derekáig érne a víz. De Maggie derekasan viselte magát és mintha csak érezte volna a helyzet veszélyes voltát, lehetőleg óvatosan gázolt át a Roderick által említett veszedelmes helyen. Lionel már minden pillanatban készen volt arra, hogy leszáll a nyeregből, ha Maggie elbuknék, de a végzetes pillanatban egy hirtelen támadó tüzes fény felvilágosította, hogy milyen közel vannak már a szárazföldhöz (Alec gyújtott kanóczot, hogy a világosság útba igazítsa őket), még néhány bukdácsolás és zökkenés, aztán Maggie kiegyenesedett, dereka és nyaka meggyőzte Lionelt, hogy már biztos, szilárd talajon, a parton haladnak felfelé. Soha se örült még meg jobban a száraz földnek. A kicsiny társaság megérkezése a vadász kastélyban nem csekély meglepetést idézett elő, mert meg voltak győződve, hogy az éj és rossz idő meglepvén a kifáradt vadászokat, azok az Airron Bridge-i fogadóba tértek be éjszakára. Sir Hughnak gondja volt rá, hogy vendégét kényelemmel vegyék körül, Lionel tehát, mihelyt átöltözködött s elkölte a hirtelen felmelegített ebédet, átment a szalonba, hol az egész társaságot együtt találta; csak Fareborough lord ült félre egy kényelmes karosszékbe, mert alkalmasint bosszankodott a sok csacsogás okozta zaj miatt. Valamennyien Lionel körül csoportosultak, mihelyt az belépett, hogy hallják a nap eseményeit; mikor aztán elbeszélte szomorú történetét, lady Adela bátyja így szólt a szép hölgyhöz: — íme Adela, a legjobb alkalom, hogy próbára tedd borz ebedet. Ha csakugyan olyan ügyes és okos állat, amilyennek mondod, úgy ki kell küldeni reggel a kerülővel s meglátjuk kiszaglássza-e azt a szarvast. Minden esetre, felelé azonnal lady Adela... Mr. Moore, én éppen ma este kaptam egy nagyszerű, okos borzebet, hanem azért már régi jó barátok vagyunk, de csak tegnap szentem le érte a völgybe egy pásztorhoz. Dk meg kell önnek mutatnom a kutyával érkezett levelet, melyben azzal ajánlják kegyeimbe, hogy még a rókát is szét tudja tépni egy maga. Nem nagyszerű kis állat-e az, kérdező lady Adela, ki egészen büszkének látszott lenni új szerzeményére. — És ha az ön szarvasa egyáltalán feltalálható, ez a kis borzeb bizonyosan ki fogja kutatni. De most talán az urak szívesen átmennének szivarozni a fegyverszobába, mert tudom, hogy szegény Mr. Moore egész nap nem élvezhette a szivar füstjét; arra pedig, hogy ma sokáig velünk maradhasson, bizonyosan nagyon kifáradt. A gentlemaneknek egyáltalán nem volt ellenére, hogy szabadságot nyertek a távozásra, mert a kellemes füstgomolyok és a hűsítők élvezete mellett szívesen halogatták Linnértől részletesebb leírását a nap eseményeinek. És különféle véleményeket hangoztattak a szarvas feltalálását illetőleg. Mesés dolgokat beszéltek némelyek arról, hogy milyen óriási távolságba képes egy megsebesített szarvas elfutni, sőt azt is lehetségesnek mondták, hogy a szarvas beleesett talán valamely sebes vízesésbe, mely rögtön lesodorta a zuhogó folyóba. Lionel semmivel se törődött most már, a hideg és eső egészen közönyössé tették, fáradt, kimerült és álmos volt nagyon; végtelen örült tehát, mikor lefekhetett az ágyba. A megbabonázott szarvast csakugyan nem találták meg másnap, se máskor, soha. És ha tán valami gonosz varázslat folytán tűnt el a föld színéről, Lionel, ki már igen sokat elsajátított a környék babonáiból, és kinek az első alkalommal olyan szerencsét hozott miss Homnor kicsiny ezüst talismánja, Lionel bizonyosan miss Lastrange Georgie megbabonázott vörös selyem kendőjének tulajdonította kizárólagosan a vadászatnak ilyen különös balszerencséjét. XII. Az aranyhalas tó. Hogyan, olyan titkos varázst gyakorolt hát Lionelre az a csodálatos független s megközelithetlen halász leányka, hogy szinte megbűvölte őt ? miért érzett Lionel oly hő vágyat az ő helyeslése után; miért vágyott folyton körében lehetni..... még akkor is, mikor az a leányka összes figyelmét a lazacz fogásra fordítva, őt látszólag figyelembe se veszi ? Homér szép, az kétségtelen, szabályos arczát és kecses alakját nézni gyönyörűség, kedélyes és nyájas is a saját módja szerint, azonkívül bir az előkelő születésű hölgyek műveltségével, finom modorával és tapintatosságával; hanem hát sok más olyan tulajdonságokkal biró előkelő hölgy van, ki Lionellel szívesen foglalkoznék, sőt örömest kényeztetné, kik iránt azonban mégis teljesen közönyös. Szerelmes lenne talán? Erre az egyenes kérdésre Lionel, szokott őszinteségével kénytelen lett volna azzal válaszolni, hogy ő nem az az ember ki a regényes fellengés érzelmekre fogékonysággal s hajlammal bírna. Természetében nem rejlik semmi érzelgősség; képzelő tehetségéből hiányzik az a poézis, melylyel egy szép leányról ábrándozni szoktak az érzelgős rajongók ; sőt egész életén át inkább arról álmodozott, hogy nagy művésszé lehessen, mint arról, hogy sorsát egy fényes házasság vagy ragyogó szépséggeli egyesülés által emelje. Azonkívül soha se hitt azokban az észbontó nagy szenvedélyekben, melyeket eddig csak a színpadon tanult ismerni, s melyekről azt hitte, hogy csak a színpadi hatás kedvéért hatnak. Ilyen hatásos jelenetet eleget látott. De várjon az életben esküdött e valaha egy hozzá hasonló gondolkozású férfi szerelmet és hűséget valamely nőnek vagy letérdelt-e valaha a bálványozott hölgy előtt? Korábbi időkben a középkorban megtehették az ilyesmit, mikor a dagályos beszéd és a regényeskedés napirenden és szokásban volt, de mai napság a fellengősség, a heves taglejtések és az ékes, dagályos szerelmi vallomások még csak színpadra valók. Ha azt a tárgyat bizalmas körben megvitatják, azt Lionel is megengedte volna, hogy a szerelem mint heves szenvedély valószínűleg létezik, mert különben szerelmi kétségbeesés vagy csalódás miatt nem röpítene annyi fiatal ember golyót az agyába, se oly sok fiatal nő nem válnék meg szerelmi lű folytán az élettől, annyit azonban alkalmasint hozzá tenne, hogy a hozzá értő bíróság az áldozatot bizonyára mindannyiszor őrültnek nyilvánítaná. Nem; regény nem igen fordult elő Lionel életében, annak az álregénynek kivételével, melyet ő maga is végigjátszott kifestett arccal és színpadi jelmezben a színpadon, melynek ő maga legjobban ismerte valódi értékét. Soha se volt ideje a komoly szerelemre, szokta volt mondani Mangan Móricznak. És ha most itt északon a hosszas semmittevés befolyása alatt, a bájos környezetben beismerné, hogy sajátságos varázst érez Cunyngham Honnor társaságában, alkalmasint százféle okot is talált volna annak bizonyítására, hogy a poetikus ábrándnak semmi összeköttetése"sincs azzal az érdekeltséggel. Mert elsősorban Miss Cunyngham annyira különbözött minden más nőtől, hogy már ez is elég ok lehet arra, hogy vonzerőt találjon benne. (Folyt, köv.)