Pesti Napló esti kiadás, 1892. augusztus (43. évfolyam, 213-240. szám)
1892-08-02 / 213. szám
Budapest, 1892.A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. 213. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Kedd, augusztus 2. Budapest, augusztus 2. Az állami tisztviselők fizetése. A »Nemzet« elég fontosnak tartja és méltán, az állami tisztviselők fizetésének kérdését, melyet mi ismételve felvetettünk s lapja mai számában már másodízben vezérczikkben válaszol legutóbbi felszólalásunkra. Mi utaltunk arra a mostoha gondoskodásra, melyben a kormány a kisebb javadalmazású tisztviselőket részesíti s kiemeltük a megélhetés szempontjából azt az aránytalanságot, mely ezzel szemben a magasabb rangosztályu tisztviselők javadalmazásának emelésében mutatkozik. Erre vonatkozólag a »Nemzet« azt mondja, hogy »Nagy kedvteléssel helyezik az ellenzéki lapok ellentétbe a kisebb és nagyobb javadalmazásu tisztviselőket s azzal izgatnak az előbbeniek körében, hogy a kormány az ő helyzetükön sokkal kevésbbé kíván segíteni, mint azokén, akik máris magasabb fizetést élveznek.« Az ember azt hinné, hogy ezután rögtön a cáfolat következik, mely kimutatja, hogy az, amit mi állítottunk, nem felel meg a tényállásnak. Hanem, bizonyára mindenkinek nagy ámulatára a czikk további része épen azt ismeri be, amit mi mondottunk, s mindössze az általunk feltüntetett tényleges helyzet védelmét kísérli meg. »A kormány ugyanis — így szól a czikk — igen helyesen, különbséget tett a fizetésemelésnél a kezelő és a fogalmazó személyzet között. S mindenki csak természetesnek találhatja, hogy a fizetésemelés nagyobb arányú kell hogy legyen, a fogalmazói szaknál, mint a kezelő személyzetnél. A kezelő személyzet körében, minthogy csak középiskolai végzettség szükséges ehhez, aránylag gyorsabban juthat az ifjú álláshoz, mint a fogalmazói szaknál, amely egyetemi végzettséget követel , s a magasabb kvalifikáczióhoz kötött és egyszersmind nehezebben elérhető állásokban a fizetésemelésnek is magasabbnak kell lenni, mint a segédhivatalokban, Így tehát igazságosan össze sem lehet hasonlítani azt a fizetési igényt, amelyet pl. egy miniszteri titkár támaszthat az állammal szemben — azzal az igénynyel, amelyre egy számtiszt vagy irodatiszt jogosítva van.« E védelemnek csak az az egy baja van, hogy az, aki e védelmet kifundálta, sejtelemmel sem látszik arról bírni, hogy a tisztviselői pragmatika szempontjából mit kell érteni a fizetések »aránytalansága« alatt. Mert azt, amiről czikkíró szól, a tisztviselői hierarchia egyes kategóriái szerint megállapított fizetések közti »különbségnek« szokás nevezni, mely teljesen indokolt éppen a hierarchikus fokozatok természetéből kifolyólag; de ebből nemcsak nem következik, sőt nem is szabad következnie, hogy a megállapított különbözőségben »aránytalanság« legyen. Vagyis a gyengébbek kedvéért más szavakkal: abból, hogy a fogalmazói szakban alkalmazott tisztviselőknek képzettségük nagyobb fokához mérten nagyobb fizetést kell adni, minden egyebet lehet következtetni, de azt nem szabad következtetni, hogy tehát a kezelési szakban alkalmazott tisztviselőket úgy kell díjazni, hogy fizetésük még a megélhetés legprimitívebb szükségeire se legyen elég. Márpdig határozottan merjük ismételve állítani, hogy a kezelési szakban alkalmazott állami tisztviselők egész csoportjai oly fizetést kapnak, mely nemcsak a tisztességes megélhetésre, de egyáltalában a megélhetésre sem elég ahogy a fizetésjavítás, melyet a »Nemzet« szerint ezen tisztviselőknek is már augusztus első napján tényleg kifizettek, a legfelháborítóbb gúny, melyet a tisztviselők ezen részével szemben a másfél éven át történt ígérgetés után elkövetni lehetett. Mert ha az államnak nincs annyi rendelkezésre álló pénze, hogy tisztviselői mindegyikét kellőleg díjazhassa, vagy fizetésüket a joggal megkövetelhető mérvig felemelje, akkor tessék legalább azt az összeget, melyet e czélra szánhat, ha a különböző kategóriák szerint különbözőleg is, de mindenesetre úgy felosztani, hogy meglegyen az az arányosság, melynek legelső követelménye, hogy az alsóbb rangú tisztviselők részére a megélhetés biztosítva legyen. Vagy ismét más szavakkal és ismét a gyengébbek kedvéért: a fogalmazói és a kezelési szakban alkalmazott tisztviselők között nagy különbség van és kell, hogy nagy különbség legyen, de annak a különbségnek aztán semmiképen nem szabad lennie, hogy amazoknak van joguk a rangjukhoz mért szerény megélhetésre, ezeknek pedig a megélhetésre sincs az állam apai gondoskodásának kegyelméből joguk. Minthogy a »Nemzet« czikkírója most már kegyeskedik megengedni azt, hogy »a nemzeti párt vezére mindent elkövetett a fizetések törvényes szabályozása érdekében«, vagy legalább azt jelenti ki, hogy ő »ennek ellenkezőjét sohasem állította«, e kérdés ezen részének elintézésével meg vagyunk elégedve. Hanem nem tehetjük, hogy két kormánypárti lapnak nyilatkozatát egymással ne állítsuk szembe egy ténybeli kérdésben, melylyel a »Nemzet« ma is hivalkodólag hozakodik elő. »Íme — így szól a »Nemzet« —a nemzeti párt orgánuma, a »Pesti Napló«, rossz néven veszi tőlünk s ellenünk támad, amiért az állami tisztviselőktől hálát és elismerést mertünk vindikálni Wekerle Sándor pénzügyminiszter és általában a kormány iránt, azért a gondoskodásért, hogy ma, augusztus elsején, az állami tisztviselők megkaphatták a fizetési pótlékot. Ezzel szemben mellesleg csak azt bátorkodunk kiemelni, hogy a nemzeti párt vezérének propozíciója szerint ez már július elsején megtörténhetett volna, ami hogy nem történt meg, azt egyenesen a kormány eljárása idézte elő. Hanem olvasva ma a »Pesti Hírlap«-ot, csakugyan kiváncsiak lehetünk, hogy melyiknek van igaza. A »Nemzet«-nek, amelynek czikkírója »hálát és elismerést« szavaztat a kormánynak a tisztviselők részéről azért, mert a tisztviselők az év egyik legkritikusabb hónapjának első napján, augusztus 1-én, midőn házbért kell fizetni és pedig nemcsak a fogalmazási szakban, hanem a sors különös játékából a kezelési szakban alkalmazott tisztviselőknek is, tényleg megkapták a fizetési pótlékot; vagy a »Pesti Hírlap«-nak-e, mely ma azt igazolja, hogy a fizetési pótlék kifizetése aug. 1-jén nem történt meg, hanem ismét halasztást szenvedett. A »Pesti Hírlap« ugyanis mai számában ezt írja: »Egy kis halasztás. Az augusztus elsejét eddig még a legoptimistább szemüvegen át se lehetett volna valami kellemes napnak tekinteni. Ennek egyszerű oka pedig az, hogy augusztus elseje a házból fizetés napja. A mostani augusztus elseje lett volna hosszú évek múltával az első, mely legalább az állami tisztviselőkre nézve néminémi örömnapot jelentett volna. De hát, isten látja a finanszminiszter úr lelkét, a mai nap se lett örömnappá. E napra volt ugyanis kitűzve a törvényhozásilag megállapított fizetéstöbbletnek kiutalványozása, de ez a financziális művelet egy kis halasztást szenvedett. Az állampénztárnál azzal a szelíd, de komoly biztatással küldték vissza ma a pénzért jövő hivatalszolgákat a többletet váró tisztviselőkhöz, hogy várakozásukat egy hét leforgása alatt fogják csak kielégíteni.« Kérjük a »Nemzet«-et, szíveskedjék e kérdésben mindenekelőtt a »Pesti Hírlap«-nál informáltatni magát, hogy legalább azt a biztos dátumot tudhassuk meg, melyben a tisztviselőknek hálát és elismerést kell szavazniok a velük szemben tanúsított gondoskodás pontosságáért a kormány iránt. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Babonás napok. (Folytatás.) Ha újévkor tiszta és világos az idő, sok hal, bor és gyümölcs lesz. Szatmárban azt mondják, hogy újév napján a tyúkokat egy abroncsból kell etetni, hogy együvé járjanak tojni. Újév első napján nem szabad káposztát főzni, mert akkor az egész esztendő savanyu lesz. A mármarosi oláh leányok újévkor kimennek egy olyan helyre, ahol karókeritést találnak s aztán bekötött szemmel 9-ig és visszafelé 1-ig számlálva érintenek meg karókat. Az utolsót szalaggal megkötik. Ha e karó szép egyenes és magas, akkor férjök is szép, derék s hatalmas ember lesz ; de ha a karó kicsi vagy éppen görbe, férjök is alacsony, illetőleg púpos ember lesz. (Ethnographia II.) Erdélyben sok helyütt újév reggelén a kocsisok beállitnak az udvarokba s közben csattognak ostoraikkal. Óriás kereplő madárnak öltözve is járnak néhol. Mikor a karácsonyfa még nem volt úgy elterjedve, (s sok helyütt tán még is igy van) az angyal újév reggelére hozta el a maga ajándékait a gyermekeknek, vagy a székelyeknél az aranyos csikó. Kalotaszegen a lányok virradatkor aranyos vízért mennek. Aki leghamarabb ér a kúthoz, vízmerítés után polyvát vagy töviset dob belé, hogy a többi ne kapjon aranyos vizet. (Jankó J. Kalotaszeg magyar népe.) Vízkeresztkor a pap beszenteli a házakat. Szomolnokon ez alkalommal a nagy asztalt abroszszal terítik be, közepére égő gyertyát helyezvén. A mint a pap a beszentelést elvégzi, egy perczre leül, aztán a háziasszony égő gyertyával elkíséri a szomszédházig. A ki ezalatt a lányok közül leghamarabb magára kapja az abroszt s leül a pap helyére, az abban az esztendőben férjhez megy. Göcsejben nemcsak a pap helyére kell ülni, hanem a pitart utána meg is seperni. Az is szokás, hogy valamelyik családtag kivesz a kemenczéből izzó parazsat s azt két markában addig rázza, a mig elalszik. Ekkor a szentelt ajtóra keresztet húz vele s a rossz szellemek be nem jöhetnek rajta. Körmöczbánya vidékén ha valaki e napon szentelt krétával a templomban maga körül kört von, meglátja a boszorkányokat, a nélkül, hogy azok őt bánthatnák. De nem jó e nap a kályha mellett ülni, mert akkor az reggelre bizonyosan bedül. A G. M. B. betűt foghagymával istállóra, tyúkósra, disznóólra is oda írják néhol, hogy a veszedelmet távol tartsák. Este a lányok sok helyütt még nem koppasztott libának a pelyhéből egy kis vánkost varrnak. Aztán egy tüzes üszköt addig csóválnak, mig elalszik. Evvel egyik király nevét a kis párnára írják. Ezen a párnán alusznak öltözetekben. Álmukban az illető király megjelenik s a mit mond, az be fog teljesedni. A mármarosi oláh lányok vizkereszt előestéjén száraz majoránnából bokrétát kötnek s a folyóvízbe teszik. A kinek bokrétáján reggelre legtöbb jégcsap lesz, az megy leghamarabb férjhez. (Ethnographia II.) Este gyújtják meg utoljára a karácsonyfa gyertyáit. Ekkor járnak a három királyok. A mi vidékünkön ezeknek mondókái sincsenek még feljegyezve. Ekkor este szoktak járni a kígyóval is, összehúzható és kibocsátható faalkotmány képezvén a kígyó testét, lámpásszerű fejében meg gyertya van. Ezt összehúzva, kieresztve, énekelnek. Ha Vinczenapkor (jan. 22) szép napos idő van, azt mondják: Fénylik a Vincze, Megtelik a pincsse. Vagy: Ha megcsordul Vincze, Tele lesz a pincze. Pál fordulásakor (jan. 25.) azt mondják: Ha Pál fordul köddel, Ember meghal döggel. E napon a medve kijön barlangjából s ha süt a nap és meglátja az árnyékát, visszamegy s a másik oldalára fekszik. Ha tiszta idő van, szép, termékeny esztendő lesz sok borral, gyümölcsöses. Ha valaki e napon földet ásva, meleg földre talál, meggazdagszik. Gyertyaszentelő-boldogasszony napján (febr. 2.) néhol este a gazdasszony a teheneket szentelt tömjénnel megfüstöli. Az e napon szentelt gyertya nehéz időben meggyujtva, jó. Ha ez este a gyertya elalszik, egész évben nem ég jól. Ha e nap a juhakolba besüt a nap, tedd el gazda az izéket. (Szitmár.) Balázs napján (febr. 3.) iskolás gyerekek járnak házról-házra s a bethlemes játékhoz hasonló misztériumokat adnak elő. Lásd: M. Nyelvőr, VI. 186. XIV. 140. XVI. 472. Mátyás napjából (febr. 24.) azt mondják: Mátyás, ha talál, tör, ha nem talál, csinál, tudniillik jeget. Gergely napján (márcz. 12.) néhol felöltöznek a kisebb iskolás gyermekek, két, vállra átkötött szines kendőbe s más czifraságba és mennek Gergelyt járni. Minden háznál énekelnek, a miért pénzt, tojást stb. kapnak, a min aztán megosztozkodnak. Ilyen énekek vannak: Magyar Nyelvőr V. 189. VII. 284. Nagy vigság szokott lenni a farsang utolsó három napján, legkivált hushagyókedden. E napon Körmöczbányán és környékén a pásztorok dudaszóval végigjárják az egész helységet, beállítanak minden udvarra, ahonnan csak marha, juh vagy disznó jár a csordára s dudaszóra megforgatják a szolgálókat. Régebben e kivételes napon még előkelő asszonyok és kisasszonyok is tánczoltak egy keveset a pásztorokkal. De ez már kiment divatból. Táncz után a gazdasszony a legöregebb pásztornak egy pár krajczárt, szalonnát, fánkot ad s a pásztorok tovább mennek egy házzal. Ugyane napokon a gyerekek hegyes fanyárssal járnak házról-házra. Sajátságos tipegő lépéssel, körben forogva, apró dalokat énekelnek. A dal végén az énekelő nagyot ugrik a levegőbe, a háziasszony pedig egy darab fánkot vagy szalonnát tűz a nyársra. Magyar vidéken is verselgetnek néhol, pl. Bácsmegyében. A gömöri tótságon a legények egy fatuskót felcsengeznek s a rá erősített kötélnél fogva házrólházra húzzák. A magukkal vitt nyársra mindenütt szalonnát tüzögetnek. Nyitrában e tüsköt hamvazó szerdán vonszolják körül s a háziasszonyt hozzá kötözik; étellel, itallal kell magát kiváltania. Zólyom környékén pedig a legények egy nagy falovat rónak össze s végig viszik az utczákon. Ha idegen legénynyel találkoznak, rá ültetik, az arczát egy darab jéggel bekenik s fa borotvával megborotválják. Kegyetlenebb szokás van Gyöngyösön. Hamvazó szerdán a legények elmennek egy vén lányhoz. Kóczmadzagra kötött tökét vagy szőlőrózsét visznek magukkal s csufolkodások közben a madzagnál fogva felemeltetik vele a tökét. Addig nem távoznak, mig meg nem teszi s ezzel a tőkeemeléssel vagy tőkehuzással bosszantják aztán egész nyáron. A gyöngyösi zsidók hushagyókedden egész nap álarczosan járkálnak hosszú falábakon ismerőseikhez muzsikaszó mellett. Különben az álarczban járkálás általánosan szokásos az egész farsangban. Sok helyütt pedig húshagyó kedden nagy álarczos meneteket rendeznek. Egerben húshagyó kedden éji 12 órakor a bőgőt nagy szertartások közt eltemetik. Néhol szokás (Miskolcz), hogy egy lábas vízbe egy fél dióhéjat tesznek, abba egy darabka húst s arra egy hegyes végű háromszögű papirost. A tűzhöz teszik. Mikor forrni kezd, elveszik s a lányok körbe állják. Aki felé a papír hegyes vége áll, az leghamarabb férjhez fog menni. Ugyanott a farsangban férjhez ment asszony gólyának öltözik, fehér lepedőt véve magára s csőrnek egy fadarabot tolva ki. Férje meg kecskének öltözik, rossz gubát véve fél, tollból vagy más efféléből szarvakat csinálva, hosszú szakádat ragasztva. Este elmennek a menyecske szüleihez, ahol bolondoznak, mulatoznak. Maros-Vásárhely környékén hamvazó szerdán a tündér fehérbe öltözik s éjfél óráján szerte jár. Mindenkitől, akivel találkozik, fehér zsebkendőt kér. Csak adni kell, mert ha az illető utána megy, ott, ahol a tündér a kendőt leejti, ott pénz van. Ha farsang utolsó két napján hó esik, sok gyümölcs lesz, vagy amint Felsőtótiban momlják, sok gomba. Más helyütt ellenkezőleg, ha e napokon havazik, azt jósolják belőle, hogy a gyümölcsfákat sok hernyó fogja ellepni. Hogy a róka az udvarba be ne mehessen, húshagyókedden meg karácsony böjtjén a kapufélfát háromszor meg kell ütni sulyokkal. Ameddig az ütés hangja elhallszik, annál közelebb a róka nem tud jöni. Hogy a kártékony szárnyasok a csibéket el ne hordják, hushagyókedden egy disznófejet meg kell főzni s azon a csontukon, ahol a disznó szeme volt, keresztül kell nézni a csibékre, mikor legelőször kieresztik és azt kell mondani: csóka, kánya, varjú, szarka! mind vakok legyetek, csak az én csibéim legyenek szemesek.Húshagyó kedden bal kézzel font fonallal kösd meg a beteg állat derekát s meggyógyul. A ki meg húshagyó kedden a bort eczettel issza, egész évben jókedvű lesz. Ha e napon egy czigány család telepszik le a helységben, az egész községre szerencsét hoz. Néhol az ez évben született gyermeknek húrral kötik meg a lábát, hogy meg ne igézzék. Általában pedig, ha a görcsös ember lábát, kezét olyan húrral kötik meg, melyen a templomban muzsikáltak, meggyógyul. Ha böjtben tánczolnak, lehull a gyümölcs. Selmeczbányán pedig azt beszélik, hogy a múlt században a Failhauer-féle vendéglő mindenestől elsülyedt, mert húshagyó kedden 12 óra után is, mikor már benn voltak a böjtben, tánczoltak. Ha Gyümölcsoltó Boldogasszony (márcz. 25.) éjjele szép tiszta, abban az esztendőben sok tűz lesz. Ha egy meztelen gyerek háromszor lánczot húz a ház körül, nem fog közel jönni a kígyó. A tavaszi babonák legnagyobb része húsvét hetén és Szent-György napja körül csoportosul. Ha valaki virágvasárnap buzaszenteléskor három szem szentelt barkát megeszik, abban az esztendőben nem kap hideglelést. Néked azt mondják : torokfájást. — A szentelt barkát fogfájás ellen is használják. Ha pedig a haza vitt szentelt barkából nehéz idő alkalmával pár szemet a tűzbe dobnak, nem csap a menyke a házba. Ha valaki a passzió alatt a szentelt bárkából egy keresztet csinál , azt otthon felszegezi a pajta ajtajára, a tehén tejét nem bírják majd elvenni. A szentelt barkát a mestergerenda mellé teszik, mert különben a tehén nem ad jó tejet. Ha sok légy van a szobában, kendővel kihajtják, aztán a hamuvá égetett szentelt barkát az ablakban és ajtó küszöbén háromszor keresztalakban elszórjuk, többé nem jönnek vissza a legyek. Deésen virágvásár az este, mikor a lány lefekszik, egy tál tiszta vizet tesz maga elé, háromszor hátulról eléfele fésülködik a víz felé. Éjjel megálmodja jövendőbelijét. A virág akkor lesz szép, ha virágvasárnap hetében vetik el. Ha virágvasárnap fellobban a tűz, imádságos könyvet vagy valami szent tárgyat dobnak rá s ott marad a kincs. De mikor másnap utána ásnak, nem szabad káromkodni, mert mélyebben esik. A kincsásókra különben is igen fontos e nap. A körmöczi Kőtestvérek (Mendlstein) nevű sziklák mellett, azt mondják, van egy kincsekkel teli barlang, mely azonban a külvilágtól el van zárva. De virágvasárnap, mikor a pap a passziót olvasni kezdi, megnyílik, s mikor az olvasást elvégzi, ismét bezáródik. Egy asszony éppen akkor ment a szikla felé, mikor az ajtó megnyílott. Bement s belül az ajtó sarkához letette magával vitt csecsemő gyermekét. Kötényét telerakva kincsesei, visszafelé vette útját, hogy terhét lerakja s újra visszamenjen. De a mint kilépett, becsukódott mögötte az ajtó s gyermeke benn maradt. Keservesen sirt-iítt, de mind hiában. A következő esztendőben ez időpontban megint odament. A sziklaajtó kinyílt s — csodák csodája! — gyermekét életben, egészségben találta ott. Nagy örömmel kihozta, az ajtó becsukódott utána s azóta nem is látta senki felnyílni. Hontmegyében szokás, hogy virágvasárnapján, vecsernye előtt a falu leányai mind összegyűlnek, egy szalmából készült bábot felöltöztetnek menyecskének és aztán a falu egyik végétől a másikig szaladnak vele, ezt énekelvén az utón : Haj ki kisze, kiszöcze, Haj be sódar gömböcze. Mikor a falunak másik végére érnek, levetkőztetik és ledobják a vízbe. Azután visszatérnek s az utón éneklik : — Nyisd meg asszony kapudat, Hogy kerüljem váradat. — Megnyitom én kapunkat, Csak kerüljed váramat. — Hej de soká nyitod ki, Majd megfagyok ide ki. (Folyt. köv.) A felvidéki közművelődési egylet működése. A felvidéki közművelődési egylet, mely rövid fennállása daczára oly hervadhatlan érdemeket szerzett a felvidék megmagyarosítása körül, e hó 6-án tartja meg Lőcsén ez idei nagygyűlését. Ez alkalomból ismertetjük az igazgató választmány jelentését, melyet az egylet tavalyi működéséről a nagygyűlés elé terjeszt. Az egylet már régebb idő óta foglalkozik a közművelődési egyletek országos szervezésének eszméjével, de az eddigi lépések nem vezettek eredményre s az ügyet egészen új alapon kell kezdeményezni. A szövetkezés ügyének előbbre vitele érdekében az igazgató választmány most azt javasolja, intézzen a közgyűlés átiratot az országos magyar iskolaegyesülethez, hogy hivassa meg a közművelődési egyesületek vezértérfiait egy szűkebb körű értekezletre, megbeszélni a szövetkezés feltételeit. Ugyanitt készítsenek javaslatot és ezt azután az egyesületeknek hozzájárulás végett küldjék meg. Az igazgató választmány egyébiránt a múlt évi közgyűlés óta négy ülést tartott, új tagok szerzése, a jövedelmek szaporítása, az óvodaügy és a fafaragászati tanműhelyek fejlesztése, egyesületünk területének tágítása, a magyar nyelv tanításánál sikert felmutató néptanítók és a magyar nyelvet elsajátító idegen ajkú tanulók jutalmazása, a felvidéki ínségesek segélyezése érdekében fejtett ki tevékenységet és a folyó ügyek nagy számát intézte el s egyúttal gondoskodott, hogy a múlt évi közgyűlés határozatai pontosan végrehajtassanak. Az egylet, hogy eszméit é s az országos szövetkezés eszméjét — minél könnyebben megvalósíthassa, múlt évi közgyűlésén elhatározta, hogy működésének Abaúj-Torna-, Bereg-, Gömör-Kis- Hont-, Máramaros-, Sáros-, Zemplén-, Ung- és Ugocsa vármegyék területére leendő kiterjesztése czéljából mozgalmat indít. A közgyűlés figyelembe vette azt a körülményt, hogy az egyesületnek a nemzeti jellegű művelődés a magyar nyelv és érzés terjesztésében rejlő czélja csakis beható, tervszerű és folytonos működéssel juthat kivitelre, és ezzel igényli, hogy a felvidék magyar értelmisége a maga egészében vitessék a küzdtérre és az eszme ereje az egész területen szerepeltessék. Ezt — az eddigi tapasztalatok szerint — az elaprózott hasonczélú egyesületekkel csak korlátoltan lehet valósítani, mert az apróbb egyesületek nem képesek sem a szellemi, sem az anyagi erők oly fokozását idézni elő, mely okvetlen szükséges, hogy a működés kellő súlylyal bírjon. Ellenben egy nagy egyesületnek alig kerül nehézségbe előidézni azt, hogy az ország oly vidékein is nyíljanak meg az eszközök külforrásai, melyek különben szerencsés nemzeti viszonyaiknál fogva közvetlenül nem érdekelték. De a terület nagyságára való tekintettel az egylet székhelyét Budapestre kell áthelyezni. Ezáltal az alapszabályok módosítása is szükségessé válik. De e módosítás szüksége nemcsak a működési terület tágítása miatt állott elő, de kívánatos a tagdíjbehajtás biztosítása végett is. Erre nézve oly rendelkezést ajánl a választmány, hogy az egyesület tagdíj- és egyéb követeléseinek perlése ama választmány székhelyén levő bíróságok előtt történik, amely választmány pénztárának javára a kérdéses követelés behajtandó; minden tag az egyesületbe való belépésekor a belépési nyilatkozat aláírásával magára nézve kikötött bíróságnak ismeri el a választmány székhelyén lévő bíróságokat. A jelentésből megtudjuk azt is, hogy a vármegyei választmány száma az elmúlt évben hárommal szaporodott. Ezek a nyitrai, honti és szepesi választmányok s igy az egyletnek jelenleg is vármegyei illetve városi választmánya van. A múlt évi közgyűlés határozata következtében az egylet a felvidéki népoktatás hiányai ügyében memorandumot intézett a kultuszminiszterhez, kérve a bajok mielőbbi orvoslását. A népiskolákban a magyar nyelvet sikeresen tanító néptanítók között Nyitra- és Zólyom vármegyékben a vármegyék által adott 500, illetve 100 forintot, úgy az árvavármegyei jövedelmekből 60 frtot osztott ki az egylet jutalomként. Liptóvármegyében a királylehotai népiskola fentartási költségeihez 150 forinttal, Zólyom vármegyében az erdőközi népiskola fentartási költségeihez 1892. év folyamán 100 forinttal járult az egyesület központi pénztára. Ez iskolák közül az erdőközibe 240 tanköteles jár, és a 240 gyermek egy tanteremben egy tanító által lett oktatva; az egylet által nyújtott 100 frtnyi segéllyel a község segédtanítói állást szervez és a tantermet két részre választja. Kisdedóvodája az egyesületnek eddig elő harmincz van, a melyekbe 1919 gyermek jár, s amelyekre a múlt év folyamán 17.897 frtot adott ki az egyesület. Ezenkívül még tizenegy óvóintézetet segélyezett 750 frttal. Ez utóbbiakba 528 gyermek jár. Van az egyesületnek két fafaragászati tanműhelye. A nyitranováki tanműhely bevétele az egyesületi pénztárból 8450 frt, eladott készítményekből 390 frt 66 kr., kiadása pedig 2713 frt 52 kr. volt. A hegybánya-szólaknai tanműhely bevétele a bányatisztalapból 200 frtot, a közoktatásügyi minisztertől 800 frtot, az egyesület pénztárából 1000 frtot, eladott készítményeiből 260 frt 15 frt, kiadás pedig 1398 frt 58 krt tesz. Javasolja a választmány a közgyűlésnek azt is, hogy vidéki múzeumok létesítésén fáradozzék. Ehhez képest a választmány azt indítványozza, hogy a közgyűlés a múzeumoknak vármegyénként és városonkint való kezdeményezésére, a választmányokat szólítsa fel, és egyúttal keresse meg az érdekelt törvényhatóságokat, hogy a választmányok kezdeményezését támogassák és székházaikban helyiséget rendeljenek az összegyűjtendő tárgyak megőrzésére. Indítványozza továbbá, hogy az országgyűlés képviselőházához felirat intéztessék, melyben a törvényhatósági múzeumok létesítésének törvényileg való kimondása kérelmeztetvén, egyúttal gondoskodás történjék azok kezeléséről, és köteleztessenek a nyomdák, hogy e törvényhatósági múzeumok részére is egy-egy köteles példányt küldjenek be, valamint kimondassák, hogy az illető törvényhatóságban talált régiségek csak annyiban szereztessenek meg a nemzeti múzeum részére, amennyiben a leletnek megfelelő régiség ott még nem volna, egyébként pedig a törvényhatósági múzeumba szolgáltatandók azok szokásos árak mellett ha. A felvidéki intézetek javára az egyesülethez 22.438 frt 22 kr folyt be. Ebből ki lett adva szétosztás végett az árvamegyei választmánynak 16.487 frt 79 kr, a liptóvármegyei választmánynak 4316 frt 26 kr, a turócz vármegyei választmánynak 55 frt, a nyitravárm. dvojniczai Ínségeseknek 300 frt, a dubováni ínségeseknek 14 frt, a beregvármegyei ínségeseknek 400 frt, a zólyomvármegyei ínségeseknek 400 frt, a privigyei járásbeli Ínségeseknek 463 frt 32 kr, a zsambokréti járásbeli Ínségeseknek 251 frt 20 kr, 49 frt 76 krt a Hajdúböszörményben szállított gyermekek útiköltségére fordítottak. Az egyesületnek még 5700 frt 89 kr áll rendelkezésére. Dicséretre méltó buzgalmat fejtett ki az egyesület 6—15 éves tót ajkú fiú- és leánygyermekeknek a magyar alföldön való elhelyezése tekintetében. A felvidéken kitört éhség idején ugyanis arra a gondolatra jött, hogy az ínséges családok megélhetésén a gyermekeknek mások által való gondozása nagyot segíthetne. Átiratot intézett tehát az alföldi törvényhatóságokhoz, hogy hívják fel a lakosokat a gyermekek félfogadására olyformán, hogy az elhelyezettek gondos ápolásban és ellátásban, törvényszerű iskoláztatásban részesüljenek, valamely mesterségre vagy tisztességes keresetmódra taníttassanak s hogy ez egyesület a felfogadókkal szerződést köt és az ellenőrzési jogot magának fentartja. A felhívás sikerrel járt, amennyiben a mai napig tót gyermekek félfogadására a következő számban történtek jelentkezések : Békés vármegyében elhelyezhető 197 gyermek, Borsod vármegyében 169, Csongrád vármegyében 40, Czegléd városban 24, Hajdúvármegyében 110, Heves vármegyében 41, Hajdú-Böszörmény városban 47, Hódmező-Vásárhely városban 52, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 140, Kecskemét városban 43, Makón 11, Nagy-Kőrösön 171, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 235, Szeged városában 7, egyes jelentkezőknél 136, összesen 1423 gyermek. Egyidejűleg felszólították a felvidéki törvényhatóságokat, hogy írják össze az elhelyezésre bejelentett gyermekeket. Eddig be lett jelentve elhelyezésre: Árva vármegyéből 24, Liptó vármegyéből 30, Nyitravármegyéből 250, Trencsén vármegyéből 200, összesen 484 gyermek. Százötvennyolc gyermekre nézve a félfogadási nyilatkozatok már be is érkeztek s a gyermekek elszállítása folyamatban van. Eddig huszonnégy gyermeket helyeztek el. A jelentés végül az egyleti tagokról emlékezik meg. Az egyletnek jelenleg 417 alapító, 25 örökös, 4100 rendes, 364 pártoló, összesen 4906 tagja van. Az egyesület törzsvagyona 69,045 frt 56 kr. Bevétele a múlt év folyamán 55,569 frt 80 kr. volt, amit ki is adott. A közgyűlés elé az egész felvidék általános érdeklődéssel tekint. KÜLÖNFÉLÉK. — aug. 2. A hiv. lapból. Kinevezések: Lehotzky Vilmos végzett joghallgatót, a budapesti kir. Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká, Mész Gusztáv kassai ág. hitv. ev. tanítót, a kassai állami felsőbb leányiskola rendes tanárává egyelőre ideigl. minőségben, Kerekes Lajos okf. tanítót, a beregkomlósi állami elemi iskolához rendes tanítóvá, Kovács Ignácz oki. tanítót, a zalatnai állami elemi iskolához rendes tanítóvá, Kolacskovszky Elza állami polgári leányiskolái tanítónőt, a kassai állami felsőbb leányiskola rendes tanítónőjévé, Tirpák Julia oki. tanítónőt, a perecsényi állami elemi iskolához rendes tanítónővé, Szabady Laura okleveles tanítónőt, a vakok budapesti országos intézete előkészítő osztályához rendes tanítónővé, Ribiczey László pénzügyminiszteri segédhivatali aligazgatót, Noszt. pénzügyi titkárrá, Nagy Árpád pénzügyi fogalmazót, ideiglenes minőségben II. oszt. pénzügyi titkárrá, Huszthy Gyula nagyállói és Hickmans Károly temesvári IV. oszt. adótiszteket a gyöngyösi, illetve a gyulai kir. adóhiatalhoz III. oszt. ellenőrökké nevezték ki. Névmagyarosítások: Misik Mihály rimaszombati lakos »Miskoczi«-ra, Hudák András eperjesi lakos »Hegedűsi re, Kintner Károly budapesti lakos, valamint Károly nevű kiskorú fia »Kaár«-ra, Strauss Adolf kunhegyesi lakos »Tolnai«-ra, Hilf Jenő nagykövesdi lakos »Horváthra és Steinrukker Ágoston tabi lakos »Sörös«-re változtatták át neveiket. Tanári kinevezések és áthelyezések. Vozáry Gyula rimaszombati egyes. prot. fögimnáziumi rendes tanárt a munkácsi állami főgimnáziumhoz, Félegyházy Béla sáoraljaujhelyi kath. fögimnáziumi rendes tanárt ugyan, azon tanitézethez rendes tanári minőségben áthelyez■ téki. Richter Rezső lévai kath. főgimnáziumi helyet