Pesti Napló esti kiadás, 1892. szeptember (43. évfolyam, 241-270. szám)
1892-09-01 / 241. szám
Budapest, 1892. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. Csütörtök, szeptember 1. 241. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, szeptember 1. Anglia, Oroszország és Khina. Nem múlik el nap, hogy újabb távirat ne érkeznék a Pamirvidéken folyó mozgalmakról. Ha az orosz jelentéseket olvassuk, azt kell hinnünk, hogy ott tulajdonképpen semmi sem történt, hogy az ott levő orosz expedíció Janov ezredes vezetése alatt egész csekély és tisztán tudományos czélokat követ, felméréseket eszközöl, kutatásokat tesz s mindez a khinai kormány tudtával történik, mert orosz részről hónapokkal ezelőtt bejelentették az expedíciót a pekingi kormánynak. Ami az afghánokkal való öszszeütközést illeti, az oroszok szerint az sem érdemel szót: az afghánok idézték elő a harcrot, akik megtámadták az oroszokat, mégpedig olyan területen, mely nem az övék, melyen megjelenni joguk sem volt. Mindezek után természetesen az afghánok nemcsak elégtételt nem követelhetnek, hanem meg kell őket büntetni azért, hogy a küzdelemben három kozákot meg mertek sebesíteni. Mindez igen szép, csakhogy több tekintetben ellenkezik a bebizonyított tényekkel. Az afghán emír először is nem osztozik az orosz felfogásban, hanem angol segítség nélkül is vissza akarja szerezni az oroszoktól a megszállott területeket,melyek az ő nézete szerint afghán birtokok, tehát nem az oroszokéi. Ezek viszont még néhány hónappal ezelőtt elismerték, hogy a kérdéses terület nem az övék, hanem Khináé. Az oroszok maguk bevallják, hogy a tavaszszal bejelentették a pekingi kormánynak, hogy a Pamir-hegységbe tudományos expedíciót fognak küldeni. Akkor Khina nem emelt ez ellen kifogást, sőt ellenkezőleg biztosította az oroszokat, hogy ha kis számban, tudományos czélból jönnek, tevékenységük elé semmi nehézség sem fog emeltetni. Ugyanekkor azonban utasította a Pamir-vidék kormányzóját, tegyen jelentést az ottani helyzetről. Ez a jelentés már beérkezett, de kétségkívül egészen máskép rajzolja a helyzetet, mint az oroszok tették, mert a pekingi külügyi hivatal utasította európai nagykövetét, hogy haladéktalanul Pétervárra utazzék s ott a Pamirvidék kiürítését követelje. Ez a tény világos bizonyítéka annak, hogy Klina meggyőződött róla, hogy az állítólagos tudományos expedíció a valóságban egy egész hadsereg, melynek feladata a Pamirvidéket egészen vagy részben állandóan megszállani. Khina ezen fellépése élénk figyelmet kelt, mert ha a Gladstone-kormánytól nem is várható komolyabb akció a legújabb orosz terjeszkedés ellen, a pekingi kormány mindenesetre nagyobb erélylyel fogja érdekeit megvédeni. A német katonai törvényjavaslatok. Mint távirataink jelentik, a félhivatalos »Nordd. Alig. Zig« ma határozottan alaptalannak nyilvánítja a hírt, mintha a katonai törvényjavaslatok ügyében a kormány egyes tagjai közt nézetkülönbségek merültek volna fel. A cáfolt azon hírre vonatkozik, hogy Caprivi kancellár és Miguel pénzügyminiszter közt nincs kellő egyetértés arra nézve, mikor terjeszszék a katonai törvényjavaslatokat a parlament elé. Ez irányban azonban nem merült fel differenczia; a javaslatok készek s azon alapelven nyugszanak, hogy az összes gyalogságnál a szolgálati idő két évre szállíttatik le. E mellett a tényleges állomány tetemes emelést nyer, ami az állandó katonai kiadások egész nagy emelkedését vonja maga után. Minderre nézve már létre jött a megegyezés. Az ősz elején összehívják a porosz országgyűlést, hogy az új adótörvényjavaslatokat megszavazza s amint ez megtörtént, megnyílik a birodalmi parlament, hogy az új katonai javaslatokat elintézze. Ezüstérmek bevonása. A m. kir. pénzügyminiszter körrendeletet intézett valamennyi pénzügyi hatósághoz és hivatalhoz, a pengőpénzláb ezüst érmeinek bevonása tárgyában. A rendelet, melyet ma közöl a hivatalos lap, így hangzik: A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok cs. kir. pénzügyminisztere, folyó évi augusztus hó 8-án kelt rendeletével a pengőpénzláb alább felsorolt érmeinek 1892. évi deczember hó 31-ével, mint véghatáridővel ausztriai értékben alább kifejezett következő értékkel leendő bevonását rendelte el. — Bevonandó lesz : 1. A 2 frtos darab vagy scudo o. é. 2 frt 10 krral. — 2. Az 1 frtos db vagy 112 scudo o. é. 1 frt 05 krral. — 3. Az újabb veretű (9/10 finom) 1 /3 frtos db vagy huszas és a Lira Ausztriaca o. é. — frt 35 krral. — 4. A régibb veretű (91/3 fat finom) 1/3 frtos db vagy huszas o. é. — frt 34 krral__5. Az 1/0 frtos vagy 10 kros db és a 1j2 lira o. é. — frt 17 krral. — 6. Az 1jja frtos vagy 5 krajezáros és az 1j1 lira o. é. — frt 085/10 krral. — 7. Az 1j20 frtos vagy 3 kros o. é. — frt 05 krral — 8. A koronatallér o. é. 2 frt 30 krral. 9. Az/a koronatallér o. é. 1 frt 12 krral. 10. Az koronatallér o. é. — frt 55 krral. Minthogy jelenleg a fentebb jelzett érmék ugyanez értékben a m. kir. állampénztáraknál is elfogadtatnak, a cs. kir. pénzügyminiszter úrnak ez intézkedése alapján rendelem, hogy a m. kir. állami pénztárak és hivatalok a felsorolt érméket a fentebb megállapított értékkel már csakis 1892. évi deczember hó végéig fogadhatják el fizetésként, vagy átváltás végett. Az érmék az állami pénztárak és hivatalok részéről többé ki nem adatnak. Ennek a határidőnek lejártával ezeket az érméket az állami pénztárak és hivatalok sem névértékük, fém anyagértékük megtérítése mellett többé el nem fogadják; a fémbeváltó hivatalok pedig azokat többé be nem váltják. Ugyanez a rendelkezés kiterjed azokra a 6 pengő krajczáros ezüst váltópénzekre, a melyek az 1870. évi XXIV. t.-cz. alapján bevonattak ugyan, de a melyek az anyagérték megtérítése ellenében ez idő szerint még elfogadtatnak. Ezek az érmék tehát szintén 1892. évi deczember hó végén túl többé be nem váltatnak. Különösen figyelmeztetem ezúttal a pénzügyi hatóságokat és hivatalokat, hogy az úgynevezett levanti tallérok, vagyis az 1870-iki verettel ellátott, s Mária Terézia császárné királynő mellképét viselő, szintén pengőpénzre szóló tallérok, melyeknek törvényes fizetési ereje megszűnt, az állami pénztárak és hivatalok által sem fizetéskép el nem fogadhatók, sem be nem válthatók. Kelt Budapesten, 1892. évi augusztus hó 23-án A pénzügyminiszter helyett: Márffy Ágost, s. k. h. államtitkár, bányatiszt-számvivőt a zalatnai bányakerületbe III. oszt. bányatisztté nevezték ki. Alapítványi hely betöltése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, a siketnémek váczi orsz. intézetében Karátsonyi Guido gróf által létesített alapítványi helyet, a kijelölése jogát gyakorló Karátsonyi Jenő gróf jelölése alapján, Schock Lipótnak, a nevezett intézett VI. osztályát végzett növendéknek adományozta. Alapszabály jóváhagyás. A veszprémi nemzeti kaszinó alapszabályait a belügyminiszter a bemutatási záradékkal ellátta. A király Ischlból Bécsbe érkezett és Schünbrunnba hajtatott. A király a kertesi róm. kath. hitközség részére, a benki ev. ref. egyházközségnek, a vajai evang. ref. egyházközségnek, a vajda-hunyadi ev. ref. egyházközségnek, az ó-becsei ág. hitv. ev. egyházközségnek, a báttaszéki gör. kel. szerb egyházközségnek, a felsőcsertesi gör. kel. román egyházközségnek, a harmádiai gör. kel. román egyházközségnek, a russi gör. kel. román egyházközségnek, a tamáspataki gör. kel. román egyházközségnek, templomépitési és javítási czélokra 100—100 frtsegélyt adományozott. Kitüntetett borkereskedő. A király Zechmeister Antal pozsonyi borkereskedőnek és pezsgőgyárosnak, közhasznú működése elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztee adományozta. Kinevezések az államrendőrségnél. Lukács Emil főkapitányi titkárt kerületi kapitánynyá, dr. Boda Dezső és Krecsányi Kálmán fogalmazókat fizetés nélküli kerületi kapitányokká, Pekáry Férfitt fogalmazót és czimzetes kerületi kapitányt főkapitányi titkárrá, Barabás Péter írnokot detektívfelügyelő-helyettessé, Forster György és Ferencz Albert II. oszt. fogalmazókat I. oszt. fogalmazókká, Jeszenszky Gellért czimzetes fogalmazót II. oszt. fogalmazóvá, Markovics Imre írnokot fizetés nélküli fogalmazóvá, Börzöny Béla kaposvári városi rendőrkapitányt írnokká, fogalmazói czímmel, Zsilinszky Lajos gyakornokot írnokká, Marinovich Jenő fizetés nélküli gyakornokot és Pichler Jenő végzett joghallgatót fizetéses gyakornokká, Stiegelbauer Ferencz helyettes gondnokot gondnokká, Vajda Józsefet, a számvevői teendőkkel ideiglenesen megbízott gondnokot, számvevővé nevezte ki. Beteg ezred: Pozsonyból sürgönyzik. A pozsonyi házi ezred a sok betegség miatt már holnapután visszatér Szeniczről, hol szeptember 10-ig kellett volna tartózkodni a gyakorlaton. A város két barakot állított fel, melyeket tökéletesen berendezett. E barakok kolerabetegek felvételére szolgálnának, ha a vész csakugyan elérné a várost. A Tátrafürednek idei saisonját különböző szórakozások, parthieklawn tennis, mely már mind a három Tátrafüreden divatban van, stb.) s a társas élet számos vidám nyilvánulásai élénkítik. E hó 25-én Alsó-Tátrafüreden az ottani fürdőorvos dr. Papp Samu orsz. képviselő ülte névnapját s a fürdői előkelő társadalom számos tagja, köztük Szilágyi Dezső igazságügy miniszter is részt vett a kedélyes estélyen, f. hó 29-én pedig Új-Tátrafüred tulajdonosa dr. Szontag Miklós, ki orvosi hivatása mellett a nemes sport vadászati ágát műveli, adott a »Szekrényes-hegyen« zergevadászatot, melyben részt vettek . Gróf Migazzy Vilmos, gróf Erdödy Imre, gróf Oberndorn Hugó, dr. Szivák Imre, Téglás Lajos, Horn Valér, Stajevsky konzul és dr. Schulz (Sziléziából.) Nagy erdőégés. Aradról Írják: Sulkovszky József herczeg csermői erdejében tűz ütött ki. Dacára a községbeli lakosság segélyének, a tüzet csak nagy nehezen bírták lokalizálni. A hivatalos jelentés szerint mintegy száz hold erdőteljesen elpusztult. A »Saida« körúton. A »Saida« osztrák-magyar hadihajó Sachs fregattkapitány vezetése alatt ma reggel Polából a tengerészeti akadémia végzett növendékeivel körülbelül 19 hónapra tervezett útra indult Ausztráliába és Kelet-Ázsiába. Borotvált arezunk veszedelme. Budapesten határozottan a dezinficziálás korszakát éljük mostanában. Mint pár évvel ezelőtt a cognac kezdete után-útfelen dominálni, épp úgy uralkodik mostan a korból. Kivált tegnap óta nagy a pánik. A lapok híre szerint Hamburgból egy Kiss József nevű vidéki színésznek és családjának sikerült elillanni Bécsen keresztül Budapestre, anélkül, hogy magát és útitársnőit dezinficiáltatta volna. Ez idő szerint tehát Budapesten Kiss József úr a legnépszerűtlenebb férfiú, akit mindenki kerülne, ha ugyan tudná az ember, hogy melyik járókelő alakjában lappang. Erélyes rendőrségünk hiába keresi a vakmerő érkezőt, nem tud a nyomára jönni, de azóta erősen szemügyre vesz minden idegen arcú színészt, aki csak megfordul az utczán. Főleg a Kerepesi-úton nagy a titkos lesbenállás. Azt a színészt, aki nem olyan híres, mint Ujházy vagy Nagy Imre, komoly veszély fenyegeti, mert a rendőrök nem egyhamar ismerik föl. A népszínház tagjai közül csak Solymossy Elek nincs kitéve annak a veszélynek, hogy amit a Rátsu úr tordai lakásán szerencsésen kikerült: t. i. hogy leöntik, az megtörténhetik vele a Kerepesi-úton. De nem csak a színészeket, hanem még a plébános és káplán urakat is komoly veszedelem fenyegeti, mert Kiss József vidéki színész és hamburgi szökevény is bizonyosan olyan papábrázatú úriember volt. A tisztelendő urakkal is könnyen megeshetik az, hogy húsvétet csinálnak velük és illatos rózsavíz helyett leöntik őket kevésbbé illatos karbolvizzel. Sőt még attól is lehet tartani, hogy valamelyik irodalomtörténetben nem eléggé jártas közrendőrünk megfüröszti egy kád karbolos vízben Kiss József verseit, akinek nincs olyan lírai tenorábrázata, de akinek a neve tökéletesen azonos a veszedelmes hamburgi turistáéval. Egyszóval mostanában nem czélszerű Budapesten borotvált arczcal járni avagy Kiss József név alatt szobát bérelni a szállodában. Katonaorvosi kinevezések. A király kinevezte tart. főorvossá: dr. Kassowitz Hermann tart. segédorvost, a bécsi 2. sz. helyőrségi kórháznál, beosztva a boszna-herczegovinai 1. sz. gy. zászlóaljhoz ; tart. segédorvosokká, a következő tart. segédorvoshelyetteseket: dr. Piatkowski Mariánt, a lembergi 14. sz. helyőrségi kórháznál; dr. Sehl Györgyöt, a budapesti 16. sz. helyőrségi kórháznál ; dr. Remezs Móriczot, a 2. sz. vártüzér ezredben; dr. Weinberger Adolfot, a 68. sz. gy. ezredben; dr. Klauber Ábrahámot, a 77. sz. gy. ezredben, és dr. Lewicki Zenót, a lembergi 14. sz. helyőrségi kórházból a 7. dsidásezredhez; továbbá: a következő tart. szakaszvezetőket: dr. Weisz Sámuelt, a 21. sz. egészségügyi osztálytól a nagyszebeni 22. sz. helyőrségi kórházhoz; dr. Horák Ervint, a 3. sz. egészségügyi osztálytól a 9. sz. huszárezredhez ; dr. Kastenbaum Móriczot, a 2. sz. egészségügyi osztálytól a bécsi 2. sz. helyőrségi kórházhoz ; dr. Brukner Frigyest, az 5. egészségügyi osztálytól a srünni 5. sz. helyőrségi kórházhoz; dr Strausz Zsigmondot, a 20. sz. egészségügyi osztálytól a budapesti 16. sz. helyőrségi kórházhoz; dr. Hammersberg Árpádot, a 20. sz. egészségügyi osztálytól a kassai 20.sz.helyőrségi kórházhoz; azután: tart. 1. oszt. katonai orvosnövendékeket; — dr. Quoika Antalt, a theresienstadti 13. sz. helyőrségi kórháztól a brünni 5. számúhoz; dr. Perényi Istvánt, a zágrábi 23. sz. helyőrségi kórháznál; dr. Maresch Józsefet, a trieszti 9. sz. helyőrségi kórháznál ; dr. Horn Ivánt, a przemsli 3. sz. helyőrségi kórháztól a 7. sz. drag. ezredhez ; dr. Pollák Ernőt, a prágai 11. számú helyőrségi kórháztól a brünni 5 dik számúhoz ; dr. Hiebaum Arthurt, a gráczi 7.számú helyőrségi kórháznál ; dr. Tandlich Ignáczot, a kassai 20. sz. helyőrségi kórháztól a budapesti 16. számúhoz; dr. Bokor Gézát, a budapesti 17. sz. helyőrségi kórháznál; dr. Hermann Rudolfot, az olmützi 6. sz. helyőrségi kórháznál; dr. Spitzer Sándort, a temesvári 21. sz. helyőrségi kórháztól a 37. sz. gyalogezredhez, és dr. Edelstein Hermannt, a lembergi 14. sz. helyőrségi kórháznál; végül: dr. Jägermayer Gusztáv tart. 2. oszt., czimzetes 1. oszt. katonai orvosnövendeket, a bécsi 1. sz. helyőrségi kórháznál. Sikkasztások a postán. Néhány héttel ezelőtt, mint lapunknak Debreczenből írják, bélyegsikkasztásnak jöttek nyomára a postahivatalnál s akkor a bűnösnek talált és kinevezése előtt álló szolgát elbocsátották a hivatalból. A postahivatalnál most Udvardy postaigazgatósági tag tart rovancsolást s nyomára jött egy csomó sikkasztásnak, melyet nem egy, de a postahivatal hat kinevezett szolgája s a postakocsival járó kocsis követtek el. A bűnös cselekmény nem egyéb, mint az, hogy ezek az emberek már hónapok óta rendesen vagy megfosztották a feladott vagy érkező csomagokat, vagy pedig szépen egyszer s mindenkorra eltüntették. Végtelen csodálkozással említik ezt most fel a tisztikar tagjai, hogy ilyen esetekben csak egyetlen egyszer volt az eltűnt csomag megreklamálva s akkor a debreczeni postahivatal ki is fizette a kárt. A vizsgálatban bűnöseknek bizonyult szolganép, mint a vizsgálat bebizonyította, a hajnali postánál követték el a vétkes manipulációt. A postakocsival járó kocsis s a vele volt postaszolga a hajnali órákban legszabadabban foszthatták meg a csomagokat. Mintegy hat hóval ezelőtt merült fel az első eset, melynek a nyomára jöttek. Akkor a postahivatalnál megindították a vizsgálatot s minden további intézkedés egy jegyzőkönyv felvételében feneklett meg. Talán éppen ez ingerelte a könnyen kibújt szolgát és társait arra, hogy a csomagokat fosztogatni kezdjék. Különben nem érdektelen, hogy a debreczeni postahivatalnál alkalmazásban van olyan szolga is, aki már két ízben fegyelmileg volt büntetve s van olyan, akit büntetésből nem egyszer helyeztek el más-más postaállomásra. A felvidéki ínségesek javára a »Felebarát« pénztáránál aug. 27-éig összesen 153,998 frt 08 kr. folyt be. Nagy tüzek a vidéken. Veszprém megyében, Dudaron aug. 28 án este ütött ki tűz. A nyugati szélben néhány pillanat alatt 18 beltelken mintegy 80 lakóház és melléképületek szalmateteje lángban állott. Oltásra a vízhiány miatt gondolni sem lehetett, csak a háziállatok megmentésére törekedtek. Mégis egy pár ló, egy ökör, két tehén és két borjú, számos sertés és nagymennyiségű szárnyas állat veszett a tűzben. Miután a gabonatermés már be volt takarítva a takarmánnyal együtt, a kár igen nagy. Szécseny sopron megyei községben tegnap délután négy főt pusztított. Számos család hajléktalan lett és koldusbotra jutott. A tűz gyújtogatásból keletkezett. Hazai fürdőkből. A hozzánk beküldött hivatalos kimutatások szerint Herkules-fürdőn aug. hó 25-éig összesen 6110 vendég fordult meg. Gyermekszerelem. Egy nagyváradi lapban olvastuk : Kisszántó község tegnapelőtt szerelmi drámának volt színhelye, mely főleg arról nevezetes, hogy hősei alig léptek ki a gyermekkorból. Tolvaj Albert szolgalegény 17 éves kora daczára szerelemre gyuladt a biró 15 éves leánya, Tóth A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy szív belseje. Irta: de Chandplaix Márk. 4 Francziából fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. Ami pedig anyámat és nővéremet illeti, ők minden szalonba beillettek,noha Jeanne csak tizenhatodik évében volt) és ime de Nessey úr mégse tartotta őket érdemeseknek arra, hogy palotájába meghívja. — Mit gondolsz! — szólt anyám. Jeanne megjelenése versenyt idézhetett volna elő és hátrányos lehetett volna legidősebb férjhez adó leánynkra nézve, ki nem valami nagyon szép és egy fillérnyi hozománynyal se rendelkezik, mert abban a házban minden csak a látszatra van építve, nincs semmi vagyon s a mellett az apa tékozló, sőt játékos is, a ki főnemessége daczára is nagyon szívesen elfogadja a császártól élvezett évi járadékot. — Aztán miért nem kísérte el de Nesseyné is férjét látogatásában ? — jegyezte meg atyám ? Pedig ájtatos, kegyes, leereszkedő és áldott kitűnő jó lélek hírében áll. Hja, de mi hozzánk nem ereszkedhetett le, hiába, mi nagyon is apró emberek vagyunk neki. — Péter, — folytatta anyám hozzám fordulva, — nem szükséges, hogy te abba a palotába eljárj. Ne menj oda, édes gyermekem. — Oh! — szólt atyám, — én vissza fogom adni de Nessy ur látogatását s azzal mindennek elég lesz téve. A látogatást csakugyan pontosan viszonozta nyolcz nap alatt és családaink érintkezése azzal véget is ért. De bármilyen rövid volt is az ismeretség, annyit minden esetre eredményezett, hogy nem lett belőlem hivatalnok. Atyám megfontolta a dolgot, kikérdezett engem, felfogta, hogy az én heves, rajongó természetemnek mozgásra van szüksége, hogy képzelő tehetségem sokkal élénkebb, semhogy elégedett miniszteri hivatalnok váljék valaha belőlem és leküzdhetetlen ellenszenvemet tekintetbe véve, arra gondolt, hogy nem áll útjába hajlamomnak, mely engem Saint-Cyr felé vonzott. Ugyanaz nap estéjén erős vita tárgya lettem atyám és anyám közt. Anyám ellene volt, nem ugyan nyíltan, hanem szokott álmegadásával, vagyis a gyengéknek azzal az erélyével, mely rendesen a makacsság révén győz, azzal a »légy a mit akarsz« mondással, amit folyton ismételnek s olyan bánatos, panaszos hangon, hogy örökös szemrehányásként üldözi az embert. Egész hónapon át tartott megbeszélések után anyám végre engedett, hogy mindent megfontolva Nessey úr beszédje folytán mégis csak legszívesebben látná, ha a tengerész pályára lépnék. Általában véve fényes pálya az és ki tudja, milyen szép jövő várhatott rám, ha kitüntetem magamat, sőt talán egykor még valami előkelő fényes házasságra is vezethet. Szóval anyám a nélkül, hogy nyilatkoznék, nem bánta volna, ha engem ugyanabba a helyzetben lát futni, amilyet Nessey Lajos vicomre elfoglalt. De hogy befejezzem e tárgyat, atyám megkérdezte tőlem, tetszik-e nekem a terv? Bevallottam, hogy én nekem ugyan még fogalmam sincs a tengerészetről, de hogy az az ismeretlen pálya mégis sokkal inkább kedvemre lenne, mint a közjegyzői iroda , ekkor aztán komoly családi tanácskozás után elhatározták, hogy haladéktalanul megkezdem a szorgalmas tanulást, hogy minél előbb állást kapjak a tengerészeti pályán. Ily módon szokott képződni a legtöbb hivatás. VI. A Goulette horgonyozó helye, 1881. szeptember 25. és 26. Néhány nappal de Nessey látogatása után, mialatt még folyton afölött vitatkoztak, hivatalnok legyen-e belőlem vagy katona ? viszontláttam Madeleinet az utczán s ő azonnal régi jó ismerősként futott felém. És mind a két nap, ahányszor csak két órakor a lyczeumba mentem, igy találkoztam vele Miss Betsy társaságában, ki sétájában kisérte. Aztán együtt folytattuk utunkat; én kérdezősködtem egészsége után, tanulmányairól, mulatságai felől, s mint valamennyi kis leány, el volt ragadtatva, hogy foglalkoznak vele. De legtöbbször és legtovább lehettem társaságában a ligetben, hová eljárt croquettet játszani esténként ebéd előtt a hosszú nyári napokon. Mihelyt megérkeztem, rögtön ütőt adott kezembe és felszólított, szegődtem hozzá; ha pedig véletlenül ellenfelek lettünk, látni kellett volna, mennyi kímélettel bánt el velem; soha se dobott előttem, sőt ügyetlennek mutatta magát csakhogy én nyerhessek. A többi kis leány bosszankodva tiltakozott, hangsúlyozva, hogy »játékban nincs barátság.« Magam pedig szinte szégyenlettem, hogy ennyire pártfogoltja legyek egy kis leánynak, miért is legtöbbször vonakodtam játszani. Olyankor ütőjét átadva Louisenak, vagy a kis Bertának, mellettem maradt s csak onnan érdeklődött a játék iránt, vagy leült mellém a padra. Ebben az esetben aztán vége-hossza nem lett a csacsogásnak, melyben kimerítette mindazt, amit csak a bábukról elmondani lehet, de azért néha komoly párbeszéd is fejlett ki közöttünk az öltözékről, tanulásról, zongorázásról, a világról és házasságról, igen, még a házasságról is. Sőt minden arra a tárgyra irányult. És én, ki már a lyceumba jártam, valamenynyi iskolatársamhoz hasonlóan arrogáltam magamnak, hogy minden tárgyban meg legyen önálló véleményem, jóakaratú szánalommal hallgattam, de azért gyakran megleptek a kis leány tudatlanságában ártatlan, naiv és mégis mély értelmű észrevételei. Beszélgettünk a tengerészetről is és e tekintetben sokat tanulhattam tőle. Atyja csak az elmúlt évben vonult nyugalomba, közvetlen tengerész kapitánynyá lett kinevezése után. Akkor jött Versaillesba lakni, hol a császár nyugdíjat rendelt számára. Azelőtt Toulonban laktak a tenger közelében, hol folyton tengerésztisztek körében éltek. Ah! Madelaine nagyon jól ismerte a tengerésztisztek minden rangfokozatát, még a matrózokét is, és azok összes válfaját, az alkotmányosokat, az árbóczőröket, az iszkádásokat, meg a tüzéreket... Hát azok a tengeri hajók! Milyen szépen pompáztak mindenfelé! Elképzelni se lehet, ha az ember nem látja! Sőt még hadihajón is tett rövid tengeri utat Toulontól Villafrankáig és egy cseppet se félt a tengertől. Sőt szeretne visszatérni oda. Versailles nem tetszik neki... Aznap, mikor tudtára adtam, hogy tengerészeti iskolába lépek, és ha szorgalmas leszek a jövő év végén Brestbe utazhatom, el volt ragadtatva, Madeleine. De aztán hirtelen elfakadt sírva, mire Louise, az idősebb nővér körülbelül az én korombeli leányka, aki kihallgatta beszélgetésünket, felkaczagott. — Szavamra! Már nincsenek többé gyermekek. — Jól van, — szólott könnyei közepette Madeleine büszkén, nem bánom akárhogy csúfolódol is, kimondom, hogy én szeretem, nagyon szeretem... Semmi se olyan ragadós, mint a rokonszenv;en is szerettem az én kis Madeleinemet, nagyon, de nagyon szerettem volna egy hozzá hasonló kis testvért. Hanem azért nagy fiúi büszkeségemet meg is sértette az a gyerek szerelem és elég ostobán csatlakoztam Louise kisasszony nevetéséhez. De az én kicsiny barátnőm, ki korát megelőző, finom tapintatával kitalálta erőltetett vigságom okát, nem haragudott rám. De azt hiszem, hogy e meghittség daczára se léptem volna át soha a de Nessey palota kapuját, ha augusztus végén Lajos haza nem érkezik. De Madeleine útján természetesen megismerkedtem Lajossal; megvallom, hogy miután most már fővágyam a tengerészeihez vonzott, magam is kerestem azt az ismeretséget és csakhamar jó barátokká lettünk. Egy hónapi szünidő alatt, amit úgy ő, mint én is Versaillesban töltöttünk, csaknem állandóan együtt láttak bennünket akár Lajosoknál, akár nálunk, Madeleinet pedig nagyon mellőztük az egész idő alatt. Lajos újra elutazott, befejezni tanulmányainak második évét. Elérkezett az új iskolai év is, de ez az év csakis a kitartó vasszorgalom emlékét hagyta meg bennem, mert éjjel-nappal tanultam, csakhogy bejussak abba a tengerészeti iskolába, mely most már összes vágyaim netovábbját képezte. Abban a korban egy év nagy változásokat szokott előidézni, s így én is rendkívül megkomolyodtam. Madeleine első áldozására készült, hát igen ritkán láttam. De valahányszor találkozni alkalmam volt vele, aki már szintén komolyabbá lett, habár azért mindig oly kedves, olyan szelíd és bájos volt, sajátságos öröm lepett meg és űzte el legalább pár pillanatra a jövővel komolyan foglalkozó gondolataimat. De az augusztus visszaidézte valamennyit, az a rettenetes augusztus hónap, mely hirtelen jelent meg kopasz fejű, rövid szavú és mindig elégedetlen tekintetű vizsgálóbizottságával. Aztán a várakozás hosszú hónapja következett, mielőtt meg lehetett tudni a pályázat eredményét. Lajos, ki akkor már tengerészhadapród volt, bátorított, biztatott, hogy fel fognak venni s mindent el akarva követni, hogy aggályaimat eloszlassa, több ízben magával vitt Párisba. Ezt a nagy várost én még alig ismertem. Lajos jó szivü, szelíd ifjú volt s egészen úgy bánt velem mint idősebb fivér; gyöngédségét és érzelmeinek ártatlan tisztaságát csak később méltányoltam és csodáltam igazán, mikor megértettem, milyen ostoba hiúság késztet bennünket, hogy a gyermekkorból való kilépéskor képzelt bűnökkel is kérkedjünk, mihelyt a teljes szabadalom élvezetébe jutunk. De szüleimnek nem tetszettek ártatlan kirándulásaink. Szememre lobbantották néha még Lajossal való barátságomat is, kinek pedig egyedül sikerült rokonszenvet kivívni az egész családomnál. Mindamellett kifogásolták, hogy oly gyakran keresem annak a fiatal embernek a társaságát, mert szüleim véleménye szerint Lajos csak a fényűzés káros hajlamait csepegtetheti belém, előkelő születése, előítéletei és atyjának rosz példája folytán ... Kértek, ne járjak olyan gyakran szomszédainkhoz, de én figyelembe se vettem ellenkezésüket. Pedig elégszer hallottam tőlük, hogy a csillogás pompájától elkápráztatva, nem látom, mennyire éreztetik velünk, hogy nem tartozunk az ő világukhoz. És elég büszkeség lehetne bennem arra, hogy ne fogadjam el meghívásaikat. Nessey grófnak úgy is rossz vége lesz, mert hiszen folyton pénzszükségben van, ami ugyancsak veszedelmes állapot egy kincstárnoknál, már palotája is meg van terhelve adóssággal... de Nesseyné pedig,_ bár máskülönben el kell ismerni, hogy derék, jó nő, a szó szoros értelmében kreol nő vagyis képtelen házát helyesen vezetni. Végre Louise kisasszony az idősebb leány, egészen amerikai nevelésű, kaczér leány, kiről már egész Versailles rebesget egyet-mást. Pedig még csak tizenhét éves! Egy szóval nincs abban a házban rend se erkölcsi, se anyagi tekintetben! Ezek a gyakran ismételt támadások bántottak egy kicsit, miután azok ellen irányultak, akiket szerettem, de akiket szüleim elítéltek a nélkül, hogy őket eléggé ismernék. Hanem érzelmeimet azért meg nem ingatták, mert éreztem, hogy vádjuk igaztalan. De hát lehetséges-e, hogy valaki jobb legyen Lajosnál? És de Nesseyné, az a nemes szivü, szellemes, jó lelkű, előkelő művelt hölgy, akinek már mosolya is csupa gyöngédség! Nem is volt más hibája, mint én, később tapasztaltam, csak az, hogy kissé túlságig érzelgős, és tagadhatatlan, hogy a vele való gyakori érintkezésnek tulajdoníthatóan azt, hogy az én érzékenységem is sokkal jobban kifejlett, mintsem óhajtottam volna. Szenzimális volt, de nem könnyelmű, még csak nem is kaczér. Sőt ellenkezőleg épen rajongó, regényes hajlamának kellett megóvni minden közönséges aljas botlástól, de úgyis volt, mert szépsége daczára még a rosszakaratú rágalom se támadhatta meg soha jó hírnevét. Igaz ugyan, hogy mások szívügyeit szerette támogatni, de természetesen csakis a becsületes tiszta szerelmet és soha se érezte magát boldogabbnak, mint akkor ha valami jó házasságot elősegíthetett. Férje, aki szerelemből vette nőül Új-Orleansban, esküvő után elhanyagolta, először a kártya miatt, később számos szerető kedvéért. De azért nem szűnt meg férjét épp úgy szeretni, mint az első napon, és ki tudja, talán elvesztett illúzióinak ábrándjaival vigasztalta magát, miután makacsul hitt a mások szerelmében. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — szept. 1. A hiv. lapból Kinevezések. Láng Mihály pancsovai állami polgári iskolai tanítót és képesített kisdedóvónőképző-intézeti tanárt, a sepsi-szent-györgyi államilag segélyezett kisdedóvónőképző intézethez — egyelőre ideiglenes minőségben — igazgatóvá, Féla Izabella nagyszebeni állami polgári leányiskolát és képesített kisdedóvónőképző-intézet tanítónőt, a szepsi-szent-györgyi államilag segélyezett kisdedóvónőképző-intézethez — egyelőre ideiglenes minőségben — rendes tanítónővé, Fehér József II. oszt. miniszteri irodatisztet I. oszt. és Thürr Nándor fizetésnélküli miniszteri irodatisztet valóságos II. oszt. irodatisztté, Schmidt Géza nagyági