Pesti Napló esti kiadás, 1892. november (43. évfolyam, 303-331. szám)
1892-11-02 / 303. szám
Fertőtlenítve! Budapest, 1892. Szerda, november 2. 303. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 2. Bismarck herczeg és Oroszország. Nagy érdekű leleplezéseket közölt tegnap egy berlini folyóirat Bismarck herczegnek 1875. évi politikai terveiről. Akkor egyszerre nagy hadi zaj támadt Berlinben; a »Post« czimű félhivatalos lap czikket közölt, melyben azt írta, hogy háború áll kilátásban. Csakugyan Európaszerte élénk nyugtalanság nyilvánult, mely eltartott mindaddig, míg II. Sándor czár látogatást nem tett a berlini udvarnál, mire azután hirtelen ismét kiderült a politikai láthatár. Ezt az inczidenst azóta igen sokszor és sokfélekép kommentálták. Francziák és oroszok úgy adták elő a dolgot, hogy Bismarck herczeg akkor csakugyan meg akarta rohanni a még készületlen Francziaországot, hogy ismét évek hosszú sorára ártalmatlanná tegye. Szándéka kivitelét egyes-egyedül II. Sándor czár hiúsította meg, ki csak azért jelent meg Berlinben, hogy ott egész határozottan kijelentse, hogy semmikép sem tűrheti a béke megbontását. Gorcsakov herczeg, az akkori orosz kanczellár szintén erélyesen ellenezte Bismarck terveit, ki kénytelen is volt rólok lemondani s azóta engesztelhetetlenül gyűlölte Gorcsakovot, mig viszont a francziák őt, valamint II. Sándort a béke őrangyalakép magasztalták. Ez orosz-franczia előadással szemben, Bismarck herczeg és a német officziózusok ismételve kijelentették, hogy II. Sándor czár nem lehetett ez európai béke megmentője, mert, a békét akkor senki sem fenyegette, hogy Bismarck herczeg nem akart háborút s a »Post«-nak említett harczias czikke semmi összefüggésben sem állt a hivatalos világgal. A tegnapi leleplezések azonban, melyek egy névtelen diplomatától származnak, egészen másképp adják elő az 1875-diki eseményeket. E leleplezések szerint a »Post« czikke tényleg Bismarck herczegre vezethető vissza, ki akkor csakugyan akarta Francziaországgal a háborút s Oroszország semlegességét elsősorban Ausztria-Magyarország rovására igyekezett megvásárolni. Azt az ajánlatot tetette Pétervártt, hogy ha a czári kormány semleges marad egy új német-franczia háborúban, viszont Németország teljesen szabad kezet enged Oroszországnak keleti tervei valósítása körül. Gorcsakov herczeg azonban ez alkut azzal utasította vissza : »A mi keleti nagy terveink nem léteznek.« II. Sándor czár nyomban értesítette a tényállásról I. Vilmos német császárt, ki azután maga is erélyesen kikelt kanczellárjának harczias szándékai ellen Tényleg I. Vilmos császár mentette meg tehát akkor is a békét, később azonban ezt az érdemet Gorcsakov herczeg magának vindikálta, mi miatt Bismarck officziózusai ismételve megtámadták. Pedig ha úgy áll a dolog, mint ahogy most a névtelen német diplomata előadja, csakugyan elsősorban az oroszok érdeme, hogy egy új nagy háborútól megmenekült Európa, habár végre mégis I. Vilmos császár volt az, aki kancellárjának harczias szándékait meghiúsította. E leleplezés egyszersmind megmondja azt is, minő becsük van az egyes megtörtént eseményekről a Bismarck-táborból forgalomba hozott elbeszéléseknek. Mert figyelmet érdemel az is, hogy Bismarck lapjai nem csupán azt mondották, hogy 1875-ben fenn sem forgott a béke megzavarásának veszélye, hanem egyenesen azzal gyanúsították Gorcsakovot, hogy a harczias híreket maga hozta forgalomba, még pedig oly czélból, hogy az európai béke megmentőjekép ünnepeltesse magát. Mindez csak azért érdekes, mert megtudjuk belőle, hogy ugyanaz a Bismarck, ki 1879-ben megkötötte az osztrák-magyar szövetséget, még négy évvel előbb a monarchia rovására — ezt jelenti az, hogy teljesen szabad kezet akart a czárnak a keleten engedni — Oroszországgal igyekezett szövetkezni. Csak, mikor Pétervártt kosarat kapott, fordult figyelme Bécs felé, mely iránt ifjú korától kezdve telve volt gyűlölettel. Azóta követett magaviselete legalább is gyanút kelthet az iránt, hogy ezt a szövetséget valóban azzal a szándékkal kötötte meg, hogy alkalomadtán őszintén meg is tartsa az elvállalt kötelezettségeket. A belga parlament megnyitása. Az alkotmányrevízió czéljából a tavaszszal megválasztott belga alkotmányozó gyűlés két háza, mely júniusban csak megalakult s megválasztotta a bizottságokat a revizionális javaslatok tárgyalására, nyomban elhalasztotta üléseit nov. 8-áig. Akkor a parlamentet minden trónbeszéd s más ünnepélyesség nélkül nyitották meg, amit úgy magyaráztak, hogy II. Lipót király és kormánya elégedetlen a választások eredményével, melyek egyik házban sem hozták meg a kormánypártnak a kivánt kétharmad többséget. E feltevés azonban alaptalan. A trónbeszéd akkor azért maradt el, mert a kormánynak még nem volt revizionális programmja, melynek megállapítását maga is a két ház bizottságaitól várta. Most, hogy e bizottságok a kormánynyal egyetértőleg elkészítették munkálataikat, Lipót király trónbeszédet fog tartani s november 8-án a parlament megnyitása általában nagy fénynyel fog végbe menni. A király szemlét tart a polgárőrség s a hadsereg felett s azután régi szokás szerint lóháton a parlamenti palotába megy s a trónteremben felolvassa a trónbeszédet, mely az ülésszak nagy fontosságának hangsúlyozása mellett a tervezett alkotmányrevíziót is körvonalazni fogja. Ellenzék a Vatikánban. Franczia lapoknak azt jelentik Rómából, hogy a szent kollégiumban több főpap nincs megelégedve XIII. Leo szerintük nagyon is szabadelvű politikájával s különösen nem helyeslik, hogy a pápa Francziaország iránt túlnagy előzékenységet tanúsít. E főpapok egy új lap alapítását határozták el, mely a pápa politikája ellen fog állást foglalni. Kezdetben azt hitték, hogy a pápa generális vikáriusa, Parrochi, áll az elégületlenek élén. E feltevés azonban, mint ugyan ama lapoknak írják, teljesen alaptalan. Parrochi legkevésbbé szándékozik ily térre lépni s mint az a bibornok, kinek legtöbb kilátása van arra, hogy XIII. Leo utóda legyen, minden mozgalomtól távol tartja magát Orosz lapok a magyar politikai helyzetről. Azorosz sajtó is foglalkozik a kormányválsággal, de czikkeiket természetesen az a rosszakarat jellemzi, mely a dolgok és tények elferdítésében és e ferdítésekhez fűzött czélzatos kommentárokban remekel. A »Novoszti« többek közt ezeket írja : »Magyarország még mindig az 1848-iki visszaemlékezések varázsa alatt áll, mikor nemzeti hadserege, a honvédek harczoltak az osztrákokkal jogaik és szabadalmaik védelmére. Daczára a Habsburguralkodóház részéről tett engedményeknek, daczára a Magyarországra nyereséges 1867. évi kiegyezésnek, mely az előbbeni egységes Ausztriát feldarabolta Ausztriára és Magyarországra, a magyarok még mindig nem birnak megnyugodni és a legcsekélyebb ürügy alatt is lán A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Dr. Jenkins és a kolera. — Amerikai tárcza. — Mikor Hamburgban a kolera kitört, Amerika nagy veszélyben forgott, mert Hamburg és New York között oly óriási nagy a közlekedés, hogy némely napon a Sand’Hock fokán tízszer is eldördült az ágyú, jelezve, hogy az óczeán-gőzös már oly közel van a szabadság-szoborhoz, hogy távcsővel a lobogóról le lehet olvasni a hajó nevét. »Wyoming Sands Hock passed« ez a távirat az ágyudörgés után egy negyed óra múlva nemcsak a new-yorki börzén, hanem az óriási terjedelmű city különböző pontjain minden olyan kávéházban és sörmérésben olvasható, ahol vagy még a szokottnál is nagyobb a forgalom, vagy pedig a vendégek zömét üzletemberek teszik, mert a Morse gép oda van állítva üvegszekrényben a terem közepére s a fontosabbnál fontosabb táviratok úgy ömlenek ki a vékony papírszalagon, mint valami sürgönyhivatalban. A táviratok zöme természetesen Chicagóból van keltezve London és San Francisco csak harmadik sorban jönnek. Csupa börze árfolyam és hajómegérkezés, mert a yankeekra nézve ezeknél nincs fontosabb dolog. Egyszer csak a Sandi Hock fokán megint eldördült az ágyú és a kék-nyomatott betűs táviratszalagok az egész városban jelezték, hogy a »Normannia« Lloyd-gőzös, melynek érkezése elé egész Éjszak-Amerika aggodalommal néz, e percben elérte a long-islandi magaslatot. Amitől mindenki előre tartott, bekövetkezett: a Hamburgból érkező gyors gőzös főárboczán szomorúan lengeti a szél a gyászlobogót, miután a Normannia fedélzetén nyolcz nap alatt 700 utas közül 53 ember meghalt kolerában. Húsz percz múlva a tenger partján száz és százezer ember izgatottan beszélt a »Normanniá«-ról. — Vesztegzárba kell tenni! — ordította a tömeg. — Kétséget sem szenved, hogy vesztegzárba kerülnek, — mondogatták az intelligensebb emberek. — Már itt is van a távirat, hogy dr. Jenkins, New-York város fiatal főorvosa, a köztársaság elnökének további rendeletéig a Normanniát vesztegzárba tette. — Hej fiuk, itt résen kell ám lenni, izgatott a tömegből egy magas skót, mert olvassátok csak el a listát a »Newyork Herald«-ban, a Normannia fedélzetén öt yankee milliomoson kívül ott szűköl maga Ottendorfer úr is,a »Newyorker Staatszeitung« tulajdonosa. Annyi azon a kutyagőzösön a dollár, hogy az egész vám- és rendőrséget meglehet rajta venni. — Az meglehet, de dr. Jenkinst nem, mert az 30 éves ember létére nemcsak főorvos New- Yorkban, hanem egyúttal reportere a New-York Herald-nak. A közönség aggodalmát óráról-órára növelték a vészhírek, amint a sajtó másnap kezdte közölni a Normannia első osztályú utasaira vonatkozó szenzácziós újdonságokat. Az utasok rögtön kezdték próbálgatni a dollárok hatalmát. Azzal a kérelemmel járultak dr. Jenkinshez, engedje meg nekik, hogy egy hajót vásárolhassanak, mert ők rettenetesen aggódnak a »Normannia« fedélzetén és a vesztegzárat egy másik hajón szeretnék kitölteni. Nagy hiba volt a fiatal főorvostól, hogy a milliomosoknak ezt a jogos kérelmét megtagadta. Csak a becsületes és jó szándék mentheti a főorvost, mert nyilvánvaló, hogy ő ezzel az eljárásával arról akarta meggyőzni az embereket, hogy a dollár ez esetben nem ér semmit és tegyenek le arról egyszer s mindenkorra, hogy pénzzel a vesztegzár alól kimeneküljenek. Nap múlt nap után és a Sandi Hockon, egymásután immár hétszer dördült el az ágyú, jelezve, hogy a Jersey folyó torkolatába megint bekormányozott egy gyászlobogós óczeán-gőzös. Fire Island, Staten Island és Sandi Hock körül egész hajóraj vesztegelt már az ázsiai kolera miatt. A fedélzeteken a kolera nagyobb arányokban dühöngött, mint Hamburgban. Hét nyolczszáz utas közül naponként 12—14, sőt húsz ember betegedett meg ázsiai kolerában. Minden ember remegve várta,mikor lesz benne az újságban, hogy a kínai vagy a zsidó negyedben fellépett a kolera. A pestises hajók körül Winchesterekkel fegyverzett legénység czirkált gőzösökön és vitorlásokon. Ennek daczára az amerikai reporterek minden nap vagy egyik, vagy másik hajóhoz oly közel merészkedtek a lélekvesztükön, hogy az utas sokkal társalgást folytatva, másnap rőfös riportokat írtak a »Wyoming« vagy »Normannia« fedélzetén uralkodó mizériákról. A riporter uraknak , ha egyszer a hajó közelire jutottak, könnyű volt a helyzetük, mert a szorongatott utasok keresve keresték az alkalmat, hogy a nyilvánosság előtt panaszt emeljenek. Valóban a nagy Amerikáról fel nem tenné az ember, hogy az erőszakkal vesztegzárban tartott embereket oly helyzetbe hozza, mint amilyenbe tényleg jutottak: a szegény Illad osztályú utasok egy részének elfogyott a pénze, amin már három nap múlva sem volt mit csodálkozni, tekintettel arra, hogy az adagokat megszorították és aki azon felül akart étkezni, amit a »Norddeutscher Lloyd« kénytelen kelletlen az út lejárta után is kiutalványozott, annak a méregdrága hajókantinból kellett vásárolni az ételt. A reporter csolnakokba iszonyú tartalmú leveleket dobáltak be, s e levelek másnap, bárhogy voltak is írva, ritkított garmond betűvel láttak napvilágot. A politikai napilapok illusztrálva jelentek meg, pillanatnyi fényképeket közölve a vesztegzárban álló gőzösökről. Ezek alatt az aggodalmas napok alatt egy szép reggelen három nagy fontosságú, de egészen különböző tartalmú közlemény jelent meg. A »New-yorker Staatszeitung« »Extra«-ban kürtölte, hogy a newyorki rendőrfőnöknek a múlt este mesébe való találkája volt az óriási Garden Theaterben. Amint a rendőrfőnök úr (aki még két év előtt közrendőr volt) menni akart kifelé, beles botlik egy tengerészkapitányba ; rá néz, hát felismeri benne kenyerespajtását, a »Normannia« nevű Lloyd-gőzös kapitányát. — Pajtás! álljunk meg egy szóra! Hallod, hogy megállj, mert most nem a czimbora, hanem a new-yorki rendőrfőnök beszél. Hisz te nemcsak a cityt, hanem egész Amerikát halálos veszedelemmel fenyegeted. A kapitány már akkor pár ugrással a Broadway-n termett és belevegyült az emberáradatba, melyből maga a city rendőrfőnöke sem volt képes újra kihalászni. A kapitány úr bizonyosan több dollárt ígért a bérkocsisnak és a csolnakosnak, mert nyilván,való, hogy pár perccel előbb érte el a Normannia fedélzetét, mint a newyorki rendőrfőnök és becsületes ember létére kénytelen volt letagadni a találkát, mert valószínű, hogy a tengerészkaland állásába került volna. De a newyorki rendőrfőnök csülökre állította az egész detektív hadat és már éjfél után egy órára kisütötte, hogy mióta a gyászlobogós »Normannia« vesztegzárban áll,a kapitány úr mindennap elvégezte szokásos lumpolását a city orfeumaiban, sőt már ott tartott, hogy a színházakat kezdje látogatni. Ugyanaznap reggelén közölte a »New York Times«, hogy a 14-ik utczában éjfél után két órakor egy ember meghalt ázsiai kolerában. — A 14-ik utcza! kiáltott a rendőrfőnök, ide csak azt a nyomozó lisztát, — természetesen ennek két orfeumában lumpolt a kapitány úr. — Ha lehet, azt az embert gyorsan ki kell hallgatni, hogy milyen nyilvános helyeken járt az utóbbi napok alatt. — Nem lehet, mert meghalt! viszonozta a detektivfőnök. — Akkor nyomhrrv.: i-~u • ‘ — Azt lehet. Néhány óra múlva már jelentették, hogy az illető mind a két infirziált Orfeumban megfordult és számos dollárt költött. A harmadik újság meg arról tudott, hogy a múlt éjjel az egész new-yorki rendőrség talpon volt és oly mozgalmat fejtett ki, mint amikor Lincoln Abrahám elnököt meggyilkolták. Másnap és harmadnap már tíz utcával odébb ütötte fel fejét a rém, egymásután négy ember halt meg ázsiai kolerában. Ekkor azután hozzáláttak a mentéshez. Oroszországban sem csinálnak radikálisabb óvintézkedéseket, mint aminőket dr. Jenkins foganatosított New-Yorkban és később Brooklynban is, mikor a rém itt is felütötte fejét. New-Yorkban éppen egy 17 emeletes palotát vert meg az isten egy szál ázsiai kolerással; fél óra múlva az egész ház lakóira ki volt mondva a 40 napi vesztegzár. Rendőrség és detektívek zaja őrizte a palotát, onnan egy lélek sem jött ki, de még úgy se kívánkozott senki. A methodisták a szószékről dörögtek dr. Jenkins ellen, de a fiatalember nem tágított, megírta a »New York Herald«-ba, hogy ő szavát adta az elnöknek, hogy Észak-Amerikában a kolera nem fog dühöngeni, csak azt követeli, hogy neki megfelelő hatalmat biztosítsanak. Ezt adtak neki bőven és dr. Jenkinshez képest egy török pasa freiter számba mehet, olyan szokatlanul erélyes, sőt vad intézkedéseket foganatosított a szabad Amerikában, ahol még az is meg van engedve, hogy tíz éles lángnyelveket produkáló tüzeket rakjanak a népes boulevardon, holott ez a játék minden nap egy két new-yorki palotába kerül. Szabad abban az országban a világon minden, de bezzeg, mikor a rém felütötte a fejét, oly dolgokat műveltek, mintha a rendeleteket nem is New-Yorkból, hanem Varsóból keltezték volna. Az eredmény abban kulminált, hogy New-Yorkból kiirtották a vészt és egész Észak-Amerika mentes maradt. ___ Becsky László, igot vet nemzeti büszkeségük. Még nem rég történt, hogy Magyarország szerfölött ünnepélyesen és egyetértéssel ünnepelte meg a száműzött forradalmár, Kossuth, jubileumát, ámbátor ez ünneplés Bécsben igen nyomott hangulatot teremtett. E napokban új kényes kérdés merült fel a honvéd-szobor leleplezése alkalmával. A Szapáryminisztérium felhasználta az alkalmat az osztrákmagyar hadsereggel való kibékülésre. Példát adott erre Ferencz József császár, aki a koronázási ajándékot az elesett honvédek családjának adta. E békítő terv nemcsak nem tetszett a magyar országgyűlési ellenzéknek, de sőt határozott ellenállásra is talált nála. A magyar képviselőházban az ellenzék okozta jelenetek annyira zajosak, dühösek voltak, hogy a különben tartózkodó bécsi lapok is méltatlankodva írtak azokról. Ha csak az ellenzék magatartásáról lenne szó, ez még nem lenne nagy baj. Csakhogy a Szapáry-minisztérium nyilván észrevette, hogy a nemzeti előítélettel megküzdeni képtelen s ezért azt találta, hogy legjobb letűnnie a színtérről. Ehhez járult még a komoly viszály a Vatikánnal a vegyes házasságok miatt, és a minisztérium kebelében is elsimíthatatlan egyenetlenségek törtek ki.Így hát a Szapáry-minisztérium elvirult, még mielőtt kellően kinyílt volna. A magyarországi miniszterválság kétségtelen következménye a kölcsönös gyűlölségen alapuló komoly nemzeti viszálynak. Bármennyire iparkodik is Ausztria simulni Magyarország szeszélyeihez, ez sehogy se sikerül neki. Természetes, hogy az ilyen események leverőleg hatnak a berlini felsőbb körökre, ahol Ausztria- Magyarországra mint olyan hatalomra számítanak, mely át van hatva az egyetértés szellemétől és nincs két táborra szakadva A magyar miniszterválság alapja mindenesetre arra vall, hogy Magyarország és Ausztria közt igen gyenge a kapocs. A duális Habsburg-monarchiát jelenleg két oldalról ássák alá : Ausztriában a németek, Magyarországon a magyarok egyenlő hévvel mérnek csapást a Habsburg-dinasztiára; az előbbiek a Hohenzollernek egységes Németországa, az utóbbiak pedig a magyar szabadság és függetlenség nevében. Ez a szünetet nem ismerő belső harcz aláásta Ausztria-Magyarország nemzetközi jelentőségét és nyílt kárára van a hármas szövetségnek. Könnyen érthető, hogy nem nekünk kell sajnálkozni ezen. — A »Novoje Vremja« ezeket írja : »Az egész magyar kabinet le akar mondani. Szapáry gróf helyzete valóban lehetetlen. Az úgynevezett »Koszoru-ügyben« gróf Szapáry elárulta, hogy képtelen sikeres harczot vívni az országgyűlési, ultra-magyar ellenzékkel. De mi lesz tovább ? Kihez fog fordulni Ferencz József »király« gróf Szapáry és társainak helyettesítése ügyében ? A magyar képviselőház mai állapota mellett Tisza Kálmán visszatérésére gondolni sem lehet, aki nem találna a parlamentben többséget. Éppen ennyire hihetetlen az ultra-magyar ellenzéki tagokból összeállított minisztérium is. Ha a »király« e párthoz fordulna, ez nyílt ellenmondás volna a »dualizmus« alapelvének, mert az ultra-magyarok a »personal unió« alapján állván, Magyarország teljes politikai elkülönítésére törekszenek, vagyis olyan állapotra, mikor a monarchia két felének politikai érdekei egy szép napon egészen ellentétesekké válhatnak s a bécsi kormány teljesen erőtlenné lenne a nemzetközi politika talaján. Ferencz József császár ilyesmire el nem szánja magát. Legvalószínűbb, hogy a császár a jelenlegi kabinet valamelyik kevéssé kompromittált tagját fogja megbízni a minisztérum alakításával, és a minisztérium politikai tekintetben színtelen lesz. Ily minisztériummal az ellenzék még egy ideig megférhet, míg szeparatisztikus törekvéseire újabb kedvező alkalmat nem fog találni. közoktatási tárcza függőben hagyott illető tételét megszavazandónak határozta. Ezután folytatta a bizottság a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalását (előadó Bokros Elek.) Az államvasutak ál Pulszky azt javasolja, hogy a tétellel együttesen tárgyaltassanak az államvasutakra vonatkozó beruházások is. A bizottság hozzájárul az indítványhoz. Lukács miniszter hangsúlyozván az államvasutak kiváló fontosságát az államháztartás szempontjából, kiemeli, hogy kötelességének tekinti e vasutak ügyét folyvást a legéberebb figyelemmel kisérni s a czélszerű fejlesztés érdekében minden lehetőt megtenni. Konstatálva a bevételek emelkedő tendencziáját, kimutatja, hogy úgy a múlt, mint a folyó évben elért rendkívüli kedvező eredmények teljesen indokolják a jelen előirányzatot. Nem tagadja szóló, hogy a kolera-veszély folytán történt korlátozó intézkedések bizonyos tekintetben kihatnak a forgalomra is, de a rendelkezés alatt álló adatok alapján állíthatja, hogy a bevételek jelentékenyebb csökkenése nem fog bekövetkezni. Ha csökkent is némileg a személyforgalom Budapest felé, a vidéken semmiféle csökkenés nem állott be, sőt a teherforgalom még nagyobb, mint az előző év megfelelő szakában, s az államvasutak kocsiparkja a múlt évhez képest történt jelentékeny szaporítás dacára teljesen igénybe van véve. Ami a személyzeti kiadásokat illeti, meglehetős többletet kér szóló, amelynek szüksége a forgalom következetes emelkedése folytán most állott elő. A pályafentartási kiadások tekintetében hangsúlyozza szóló, hogy az államvasutak állagának fentartása tekintetében megtörténik minden, aminek okszerűen történnie kell. A járműfentartási kiadásokra 500.000 forinttal több van preliminálva, mint az előző évben s ezen összeg teljesen elegendő a vasutak kocsiparkjának jó karban tartására. Szóló az államvasutakat oly intézménynek tekinti, amely elsősorban az ország közgazdasági érdekeinek szolgálatában kell hogy álljon, természetesen nem hagyva figyelmen kívül a pénzügyi szempontot sem. Kiemelvén végül, hogy a forgalom emelkedésében teljes indokolásukat találják a kért új beszerzések s azok legalább egy ideig ki fogják elégíteni a mutatkozó szükségletet, az előirányzatot elfogadásra ajánlja. A bizottság még folytatja tanácskozását. A kereskedelmi tárcza. — A pénzügyi bizottságból. — A képviselőház pénzügyi bizottságának "Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésén Hegedűs Sándor az iparművészeti iskola és múzeum épülete ügyében kiküldött albizottság részéről jelentést tevén, annak alapján a bizottság a 11 I'HIIIIMÉII Hl Hll— MWl'lIdill IIM IIIMIIIIII I IMHlilldlIllllTlWU/inBTnp,,''|T|tT~T ~rr~T~ T " KÜLÖNFÉLÉK. — nov. 2. Rudolf trónörökös emléke. Bécsből távirják lapunknak . Ő Felsége ma reggel Meierlingbe ment, a hol részt vett a zárdakápolnában tartott misén. A királyné ma reggel 7 órakor a kapuczinusok zárdája elé hajtatott s bement a sírboltba, hol néhai Rudolf trónörökös sírjánál hosszabb ideig csendesen imádkozott, miután előbb koszorút tett a koporsóra. Fél nyolcz órakor a kapuczinusok templomában a császári ház halottaiért misét szolgáltattak. Az új magyar Gastein. Egy aradi lapban olvassuk a következő hírt: Gr. Wenckheim Frigyes nagy áldozatokat hoz a monyászai fürdő világhírűvé tétele érdekében. Zsigmondy mérnök hetek óta dolgozik a monyászai fürdőben. Uj fúrást eszközölt ott 22 méter mélységre s meleg forrásra talált, melyből csak úgy zuhog fel a kristálytisztaságú viz. Gr. Wenckheim a tavasz beálltával a monyászai fürdő szomszédságában svájczi styl szerinti villákat készül építtetni. A tervek már elkészültek. Borossebesen időzik jelenleg a bochumi vasgyár egyik mérnöke Schulczer Lajos, akit abból a czélból hívtak oda, hogy a borossebesi erdőségben egy 100 méter hosszúságú gőzsiklót építtessen a borossebesi ércz- és erdei szállítmány értékesítése czéljából. Ciotta fiumei polgármestert József főherczeg sajátkezűleg irt levéllel üdvözölte e hó 3iki jubileuma alkalmából. Salisbury marquis mint publiczista. Az angol államférfiak legnagyobb része publiczisztikai téren is kiváló szerepet játszik. Nemcsak a parlamentben állják meg mint szónokok helyüket, hanem tolluk is hatalmat képvisel, így Salisbury marquis mióta elhagyta a miniszterelnöki palotát, megint a tollat vette kezébe s legutóbbi czikke, melyet Gladstone home-rule politikája ellen a »National Review«-ban közzétett, méltó feltűnést keltett az angol közvéleményben. Lord Salisbury álnév alatt ír, de czikkeit épp úgy rögtön megismerik, mint mikor Gladstone valami görög nevet ír értekezései alá. Egyébként lord Salisbury korábban, szinte azt lehet mondani, hivatásának tekintette a zsurnalisztikát, sőt egy időben azon a téren kereste kenyerét. Ma a Cecilek büszke házának feje s egyike Anglia leggazdagabb arisztokratáinak. De mig bátyja élt, ki őt a vagyonból és a rangból mint legidősebb fiú kizárta, szegény ember volt s maga kereste kenyerét. Ehhez járult, hogy magára vonta atyjának haragját, mert egy londoni főbíró leányával szerelmi házasságot kötött. Elment aranyat keresni a bandigói bányákba, majd visszatérve Angliába a »Saturday Review«-ban és később a tekintélyes és komoly »Quarterly Review«ban a rendes czikkirók sorában foglalt helyet. Ekkor még csak Cecil Róbertnak hívták s udvariasságból adták meg neki a lord czimet, mint az angol arisztokrata családok ama férfitagjainak, kik elől az öregebb fiú elviszi a grófi, vagy herczegi czimet, mely kizárólag azt illeti meg. Mikor beteges és korlátolt eszű bátyja meghalt, megkapta a lord Cranborne czímet, majd később atyja halála után lett Salisbury marquisvá. Maró gúny és heves támadás jellemezte minden czikkét ebben az időben. Sokan azt is mondták róla, hogy nem egyszer tapintatlan volt. De hogy mily nagy tapintattal rendelkezett, azt megmutatta a berlini kongresszuson, ahol Anglia egyik meghatalmazottja volt s később mint miniszterelnök, mely állásában Talleyrand is megirigyelhette volna sikereiért. Most megint publiczista lett, ő, a nagy ur, kinek egyik őse Erzsébet királynő alat, a legkiválóbb államférfiu volt s ki ma Anglia főúri családjai között a történelmileg legjelentékenyebbek és leggazdagabbak egyikének feje. Legutóbbi czikke heves hadüzenet Gladstone ellen s bevezetése azoknak a heves csatáknak, melyek színhelye lesz legközelebb az angol parlament. A difteritisz. A vidéken egyre terjednek a járványok. A rettenetes, pusztító betegségek nem kímélik meg a legtisztább, egészséges levegővel bíró vidékeket sem a difteritisz már Gömör megyében is uralkodik. Rozsnyóról írják, hogy ottan a difteritisz nagyban pusztít. A járvány főfészke Rimaszombat, ahol a difteritisz és sarlaci rövid idő alatt 33 kis gyermeket ölt meg. Zádorházán, Iványiban, Mártonfalván 100 gyermek halt el a járvány fellépése óta. A járvány Dobsinát és Putnokot is meglátogatta.— Nagyváradon a diszsteritisz-járvány már olyan elterjedést nyert, hogy a közigazgatási bizottság mai ülésén elhatározták a főgimnázium négy alsó osztályának és az összes népiskoláknak bezárását. — Aradról írják, hogy ott október hónapban nyolczvanegy gyermek betegedett meg difteritiszben. — Temesvárott még mindig nagyban pusztít a difteritisz. Kirándulás. Kassáról írják lapunknak : Az eperjesi magyar társaság mintegy 40 tagja D. Serédy Lajos elnök és Szigety Lajos tanár kíséretében meglátogatta a kassai felső magyarországi múzeumot, mely alkalommal — a társulat felkérése folytán — Miskovszky Viktor tanár s akadémiai tag kalauzolta a társaságot és magyarázatokkal szolgált a gyűjtemény nevezetesebb darabjainak történetére