Pesti Napló, 1894. február (45. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-18 / 49. szám

Titkos utasítások az oláhoknak. Budapest, február 17. Erdélyből, Hátszeg vidékéről, fontos értesítést kaptunk. Azt, hogy azon a vidéken közelebb, mint vasipari ügynökök, idegen utasok jelentek meg és az oláh papokkal titkos utasításokat közöltek. Az utasítások eredeti példányát nem hagyták sehol, hanem csak felolvasták és a főbb pontozatokat tollba mondták. Ezek a következők­ből állanak: Az oláh papok ne izgassanak a kötelező polgári házasság ellen és csendben tartsák a népet, mig a törvényjavaslat törvénynyé nem válik. Ha törvénynyé vált és végrehajtásra kerül, ki kell terjeszteni a passzivitást az állami házasságra is. Az oláhok ne menjenek az állami hatósághoz házasságot kötni, hanem csak az oláh pap előtt kös­sék meg, éppen úgy, mint eddig. Ha e miatt a papot büntetni fogják és pénz­bírságra ítélik, a pénzbírságot nemcsak meg fogják fizetni a pap helyett az erre szolgáló titkos ala­pokból, hanem a pap minden egyes esetben jutalom­­ban is részesül ugyanazon alapból. Nehogy az ilyen házasságból a törvényességi és az örökösödési kérdésekben bajok származzanak, minden papnál lesz egy formula, melyet az esküvő előtt a házasfelek tanuk előtt aláírnak, s melyben a születendő gyermekek örökségére nézve a nevek és az adott körülmények megjelölésével intézkednek. A törvény végrehajtásától kezdve az erdélyi románok követelése az legyen, hogy Erdélyre nézve az állami házasság ügyében épp olyan kivételes álla­potok fogadtassanak el, mint Horvátországban. Ezekből állanak a titkos utasítások főbb pontjai. Az utasítások közlése —tudósítónk levele szerint — a legnagyobb elővigyázat mellett történik. Hogy a titkos propaganda mennyire haladt már, arról tudósítónk jót állani nem tud. Forrásunk szerint ezzel állana kapcsolatban az a titkos ér­tekezlet, melyet Balá­zsfalván tartottak, s állí­í­tólag a brassói román gimnázium tanulói közül többen volnának kijelölve arra, hogy a húsvéti szünetek alatt a propagandát terjeszszék. Forrá­sunk azt is tudni akarja, hogy a keleti egyhá­zak püspökei a főrendiházban is passzíve fog­nak viselkedni a törvényjavaslattal szemben, s ha meg is teszik a tiltakozást, de a szavazástól tartózkodni fognak. Ha ez utóbbi részleteket fentartással fogad­juk is, de tudósítónknak a titkos utasításokra vo­natkozó értesítését, miután ezt teljesen pozitív­nek mondja, nem vonhatjuk kétségbe. S annál kevésbbé, mert a valószínűség, ha el is tekin­tünk az említett adatoktól, már benne rejlik a dolgok természetében is. Azoknak, akik több mint huszonöt év óta oppo­nálnak a magyar állameszmének, hálásabb talaj nem kínálkozhatik ennek fokozására, mint az olyan állami kényszer, mely ellen a népnek vallási fanatizmusát lehet a harcba vinni. Majdnem naivitás, de minden­esetre nagy rövidlátás azt föltételezni, hogy azok a hatal­mak, melyek a pánszlávizmust istápolják, és a pánszláv izgatókkal folytonos összeköttetésben állnak, hogy azok ezt az alkalmat elmulaszta­nák s ki ne zsákmányolnák az állameszme és államtekintély ellenében. Eddig ezeknek a magyar állam történelmi alapjai ellen kellett küzdeniök s e téren nem boldogulhattak. Az alkotmányos elvek erős bás­tyáit hasztalan ostromolták. Minden akciójuk, melyet az állameszme ellen indítottak, nyílt hazaárulásnak bélyegeztetett. Ezzel a bélyeggel homlokukon, nem mertek kibújni odúikból. De most a házasság terén az állami kény­szerrel szemben nyíltan a vallási meggyőződésre hivatkozhatnak. A fanatizmus lelkesedésével nyíl­tan vívhatják a harcot az állameszme ellen, nem vetvén magukat alá a törvény akaratának. S fokozhatja lelkesedésüket az, hogy amit eddig nem tehettek veszély és kockázat nélkül, azt a jövőben minden veszély és kockázat nélkül tehetik. Mert ebben a harcban senkinek szemé­lyes szabadsága nincsen fenyegetve. Csak a pa­pot büntetheti az állam pénzbírsággal, s ha van­nak, akik a pénzbírságot kifizetik, akkor a pap nagyot nevet, s ugyanakkor az állam tehetetlen és tűrni kénytelen az állami akarat nyílt taga­dását. S ami a magánjogi komplikációkat illeti, melyeknek a renitensek netalán kárát vallhatnák, ezeket — ha teljesen kikerülni nem lehet is, — de szintén lehet ügyvédi formulákkal akként eny­híteni, hogy az egyesekre kár nem háramlik, ellenben az államra nézve minden egyes eset nö­veli a komplikációkat. Mindezeknek konzekvenciái pedig, közigaz­­gatási reform hiányában, egy megzavart fele­kezeti béke és egy fölzavart társadalom izgalmai közt, valóban kiszámíthatatlanok, így szülheti egy reformakció, melynek célja az államegység és az államtekintély biztosítása, éppen az el­lenkezőt. Aggódva nézünk a jövőbe, s félünk az elégtételtől, melyet a későbbi események adhat­nak nekünk. T A E C A. Titánia nászúton. — A Pesti Napló eredeti tárcája.­­— írta: Szomaházy István. Miután fél Európát szerencsésen bekóborolta, Nyitray megállt egy napra Münchenben, hogy a Ba­­variáról is mesélhessen majd otthon, a rendes vacso­rázó asztalának. A droschke elvitte a Vier Jahreszei­­ten-be, ahol a portás jóakaratából megkapta azt az első emeleti szobát, amelyből tizenöt perccel azelőtt uta­zott el egy porosz vezérkari ezredes. Nyitray föl­vitette a csomagjait, átöltözködött, majd lecsavarván a villamos világítást, vállalkozón nekiindult a bajo­rok ismeretlen fővárosának. Körülbelül másfél óráig csatangolt, tizenegy után pedig betért egy café restaurantba, ahol lomha jóakarattal nyugodott bele abba a menübe, amelyet a fehérkötényes felszolgáló kisasszony ajánlott neki. Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert a huszonkét órai utazástól megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták, mint rendesen. Öt héten át szerencsésen kiverte a fejéből azt az ostobaságot, amely az első nap majdnem az öngyil­kosságba kergette — és most megint szomorúan érezte, hogy nincs egészen meggyógyulva. Az utazás nem izgatta többé, az egyedüllét pedig terhes volt neki. Amíg a rossz bajor kalácsot öntudatlanul mor­­zsolgatta, így szólott magában: — Bár megfojtották volna azt a csacsit, aki legelőször szerelmes volt. Nyitray most is az volt, hiába akarta magával öt hétig az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a hymenhírek közt olvasta,hogy Terka kisasszony jegyet váltott Katona úrral. Terka kisasszonyt Nyitray úr öt évig a magáénak tekintette, üres óráiban képzeletbeli lakásokat búto­rozott be, amelyekben Terka kisasszony hímzett köténynyel járna ide-oda, mint a világ legbájosabb felesége, é­s ime egy nap kiderült, hogy tervezge­tései nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes házasságközvetítő kihalászta Katona urat az ismeretlenség homályából, Terkáéknél föltet­ték az asztalra az ezüstgirandoleokat, az idősebb nővér és a Terka sógora bizonyos méltósággal foglal­tak helyet e családi asztal mellett, s egy szombat este, ötödfél napos ismeretség után, Terka szerelme­sen omlott a Katona úr nyakába. Nyitray úgy szé­­gyelte magát, mint egy siheder kölyök, s talán tíz évet elenged az életéből, ha így szólhat a hitelen leányhoz: — Szálanként szeretném kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig is eszembe juthatott az a badarság. . Maga lenne a feleségem, maga . . . És én még ellágyulva sóhajtozgattam az arcképéhez, amíg maga türelmetlenül várakozott erre a kövér, embonpoin­­teos filiszterre. . . Ötödfélnapos ismeretség után belebolondult egy fekete jaquetbe, mert hiszen Katona urat sem ismerhette jobban, mint a jaquetjét. . . De azért ne bánja, az ő ostobasága mellé kitűnően illik a maga üressége és hiúsága... Nyitray azonban nem mondott semmit, hanem úgy vágtatott az utcán két napig, mint ha elvesztette volna a józan eszét. Később, mikor az esküvő nap­jának is hírét vette, ideges gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazási jegyet. Egy nappal a Terka esküvője előtt Nyitray már az Orient- Express kocsijában ebédelt s azóta öt héten át, amíg a színházakat, a galériákat és a legalávalóbb chan­­tantokat bújta, bizonyos megelégedéssel konstatálta magában, hogy a Terkával kezdett egész epizódot véglegesen kiverte a fejéből. Sajnos nem úgy volt,­­ most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora után né­hány kávéházat, egymásután a földhöz vágott egy csomó rossz bajor szivart, s éjfél után hazatért a hoteljébe. Miután meghagyta, hogy kcenc előtt ne háborgassák, rossz kedvűen ment föl a szobájába és vetkőzni kezdett. Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mi­kor a szomszédos szobában, amelyet magas szárnyas ajtó választott el az övétől, hangos beszélgetést hal­lott. Az ajtót zajosan nyitotta föl pár későn jövő ven­dég, s a papírfalakon át tisztán lehetett hallani, amint egy férfihang így szólott magyarul: — Azt hiszem pont tizenkettőkor indul Bécs felé a párisi expressz. Egy női hang így felelt: — Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél is rendbe kell hozni az acélmetszetek dolgát. Nyitray úgy érezte, hogy szédülni kezd, — a hang ismerős volt előtte. Mi volt ez, álmodott? De nem, a női hang megint megszólalt a szomszéd szo­bában és Nyitray rémülten esett le az egyik fauteuilebe. Nem lehetett többé tévedésről szó, a Terka hangját hallotta. Terka itt volt a szomszédban, alig öt lépés-­ nyíre ő tőle. Honnan került ide, micsoda pokoli véletlen volt ez ? Nyitray egyszerre úgy érezte, hogy megbolondul, Terkát és a férjét egy vékony ajtó választja el az ő szobájától. Mielőtt valami ostobaságot elkövethetett volna, izgatottan nyomta meg a villamos csöngetőt. A szobaleány csak egy negyedóra múlva került elő éjjeli pongyolában. — Kik laknak itt a szomszéd szobában? kér­dezte tőle Nyitray. — Egy fiatal pár, amely tegnapelőtt jött Pá­­risból. Azt hiszem nászutasok lehetnek. — Hogy hívják őket? — Azt nem tudom, de magyarok és Budapestre valók. Nyitray diszkrétül mosolygott: — Két éjjel nem aludtam, szólt és most meg ezek háborgatnak a folytonos csacsogásukkal. Nem volna egy üres szoba, ahova átköltözhetnem? — Nincs, még az udvari szobák is mind el van­nak foglalva. Tegnap husz vagy huszonöt angol ven­déget kaptunk Londonból. Mikor a szobaleány kiment, Nyitray végigsimí­­totta a homlokát. Mit tegyen ? Érezte, hogy nem tudná behunyni I negyvenötödik évfolyam. Kifizetési ánk Budapesten: Egész évre—_14 frt — kp. Félévre --------------7 „ — „ Negyedévre------3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 ,, 20 naponkint kétszer házhoz küldve. Egész évre------18 frt — kr. Félévre.... 6 „ -■ „ Negyedévre — 4 „ „­­ Egy hónapra — 1 M O’O „ Egyes szám ára: Reggeli kiadás __ ... 4 kr» Esti kiadón ... — 3 „ Kiadóhivatal: QL F­raneivk-Utt. Feranciak'bajára. Wiffizetési árak Tidékre csak reggeli kiadásért: Egész évre —. 14 frt — kr. Negyedévre------ 3 „ 50 „ Reggeli és esti lap egy­ütt küldve* Egész évre____13 /rt — kr. Negyedévre------ 4 „ 50 „ Naponkint kétszer postán küldve: Egész évre_._20 frt — kr. Negyedévre. .. — 5 „ — „ Egyes szám ára; Reggeli kiadás­­ — 5 kr Esti kiadás — — 4 „ Szerkesztőség: HL, Ferencias-tera 3. AlhanMum­éntlIst. 49. sz. Budapest, vasárnap, február 18. 1894. Mai számunk huszonnégy oldal. Harcra készen. Budapest, február 17. A polgárháborúban, amelyet a szabadelvű kormány indított, egy nagy ütközet előtt állunk. Nem az első, és hosszú sora következik a csa­táknak. Döntőnek sem tekintjük a pártok mér­kőzését a képviselőházban a kötelező polgári há­zasság javaslata felett, de nagy jelentőséget tulajdonítunk neki mi is. A szellemi és erkölcsi erők mérkőzésének és a hatásnak, amelyet e vi­ták az országban kelteni fognak, messze kiható következményei lesznek. Ezektől a következményektől mi félünk, de

Next