Pesti Napló, 1894. február (45. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-18 / 49. szám
Titkos utasítások az oláhoknak. Budapest, február 17. Erdélyből, Hátszeg vidékéről, fontos értesítést kaptunk. Azt, hogy azon a vidéken közelebb, mint vasipari ügynökök, idegen utasok jelentek meg és az oláh papokkal titkos utasításokat közöltek. Az utasítások eredeti példányát nem hagyták sehol, hanem csak felolvasták és a főbb pontozatokat tollba mondták. Ezek a következőkből állanak: Az oláh papok ne izgassanak a kötelező polgári házasság ellen és csendben tartsák a népet, mig a törvényjavaslat törvénynyé nem válik. Ha törvénynyé vált és végrehajtásra kerül, ki kell terjeszteni a passzivitást az állami házasságra is. Az oláhok ne menjenek az állami hatósághoz házasságot kötni, hanem csak az oláh pap előtt kössék meg, éppen úgy, mint eddig. Ha e miatt a papot büntetni fogják és pénzbírságra ítélik, a pénzbírságot nemcsak meg fogják fizetni a pap helyett az erre szolgáló titkos alapokból, hanem a pap minden egyes esetben jutalomban is részesül ugyanazon alapból. Nehogy az ilyen házasságból a törvényességi és az örökösödési kérdésekben bajok származzanak, minden papnál lesz egy formula, melyet az esküvő előtt a házasfelek tanuk előtt aláírnak, s melyben a születendő gyermekek örökségére nézve a nevek és az adott körülmények megjelölésével intézkednek. A törvény végrehajtásától kezdve az erdélyi románok követelése az legyen, hogy Erdélyre nézve az állami házasság ügyében épp olyan kivételes állapotok fogadtassanak el, mint Horvátországban. Ezekből állanak a titkos utasítások főbb pontjai. Az utasítások közlése —tudósítónk levele szerint — a legnagyobb elővigyázat mellett történik. Hogy a titkos propaganda mennyire haladt már, arról tudósítónk jót állani nem tud. Forrásunk szerint ezzel állana kapcsolatban az a titkos értekezlet, melyet Balázsfalván tartottak, s állíítólag a brassói román gimnázium tanulói közül többen volnának kijelölve arra, hogy a húsvéti szünetek alatt a propagandát terjeszszék. Forrásunk azt is tudni akarja, hogy a keleti egyházak püspökei a főrendiházban is passzíve fognak viselkedni a törvényjavaslattal szemben, s ha meg is teszik a tiltakozást, de a szavazástól tartózkodni fognak. Ha ez utóbbi részleteket fentartással fogadjuk is, de tudósítónknak a titkos utasításokra vonatkozó értesítését, miután ezt teljesen pozitívnek mondja, nem vonhatjuk kétségbe. S annál kevésbbé, mert a valószínűség, ha el is tekintünk az említett adatoktól, már benne rejlik a dolgok természetében is. Azoknak, akik több mint huszonöt év óta opponálnak a magyar állameszmének, hálásabb talaj nem kínálkozhatik ennek fokozására, mint az olyan állami kényszer, mely ellen a népnek vallási fanatizmusát lehet a harcba vinni. Majdnem naivitás, de mindenesetre nagy rövidlátás azt föltételezni, hogy azok a hatalmak, melyek a pánszlávizmust istápolják, és a pánszláv izgatókkal folytonos összeköttetésben állnak, hogy azok ezt az alkalmat elmulasztanák s ki ne zsákmányolnák az állameszme és államtekintély ellenében. Eddig ezeknek a magyar állam történelmi alapjai ellen kellett küzdeniök s e téren nem boldogulhattak. Az alkotmányos elvek erős bástyáit hasztalan ostromolták. Minden akciójuk, melyet az állameszme ellen indítottak, nyílt hazaárulásnak bélyegeztetett. Ezzel a bélyeggel homlokukon, nem mertek kibújni odúikból. De most a házasság terén az állami kényszerrel szemben nyíltan a vallási meggyőződésre hivatkozhatnak. A fanatizmus lelkesedésével nyíltan vívhatják a harcot az állameszme ellen, nem vetvén magukat alá a törvény akaratának. S fokozhatja lelkesedésüket az, hogy amit eddig nem tehettek veszély és kockázat nélkül, azt a jövőben minden veszély és kockázat nélkül tehetik. Mert ebben a harcban senkinek személyes szabadsága nincsen fenyegetve. Csak a papot büntetheti az állam pénzbírsággal, s ha vannak, akik a pénzbírságot kifizetik, akkor a pap nagyot nevet, s ugyanakkor az állam tehetetlen és tűrni kénytelen az állami akarat nyílt tagadását. S ami a magánjogi komplikációkat illeti, melyeknek a renitensek netalán kárát vallhatnák, ezeket — ha teljesen kikerülni nem lehet is, — de szintén lehet ügyvédi formulákkal akként enyhíteni, hogy az egyesekre kár nem háramlik, ellenben az államra nézve minden egyes eset növeli a komplikációkat. Mindezeknek konzekvenciái pedig, közigazgatási reform hiányában, egy megzavart felekezeti béke és egy fölzavart társadalom izgalmai közt, valóban kiszámíthatatlanok, így szülheti egy reformakció, melynek célja az államegység és az államtekintély biztosítása, éppen az ellenkezőt. Aggódva nézünk a jövőbe, s félünk az elégtételtől, melyet a későbbi események adhatnak nekünk. T A E C A. Titánia nászúton. — A Pesti Napló eredeti tárcája.— írta: Szomaházy István. Miután fél Európát szerencsésen bekóborolta, Nyitray megállt egy napra Münchenben, hogy a Bavariáról is mesélhessen majd otthon, a rendes vacsorázó asztalának. A droschke elvitte a Vier Jahreszeiten-be, ahol a portás jóakaratából megkapta azt az első emeleti szobát, amelyből tizenöt perccel azelőtt utazott el egy porosz vezérkari ezredes. Nyitray fölvitette a csomagjait, átöltözködött, majd lecsavarván a villamos világítást, vállalkozón nekiindult a bajorok ismeretlen fővárosának. Körülbelül másfél óráig csatangolt, tizenegy után pedig betért egy café restaurantba, ahol lomha jóakarattal nyugodott bele abba a menübe, amelyet a fehérkötényes felszolgáló kisasszony ajánlott neki. Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert a huszonkét órai utazástól megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták, mint rendesen. Öt héten át szerencsésen kiverte a fejéből azt az ostobaságot, amely az első nap majdnem az öngyilkosságba kergette — és most megint szomorúan érezte, hogy nincs egészen meggyógyulva. Az utazás nem izgatta többé, az egyedüllét pedig terhes volt neki. Amíg a rossz bajor kalácsot öntudatlanul morzsolgatta, így szólott magában: — Bár megfojtották volna azt a csacsit, aki legelőször szerelmes volt. Nyitray most is az volt, hiába akarta magával öt hétig az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a hymenhírek közt olvasta,hogy Terka kisasszony jegyet váltott Katona úrral. Terka kisasszonyt Nyitray úr öt évig a magáénak tekintette, üres óráiban képzeletbeli lakásokat bútorozott be, amelyekben Terka kisasszony hímzett köténynyel járna ide-oda, mint a világ legbájosabb felesége, és ime egy nap kiderült, hogy tervezgetései nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes házasságközvetítő kihalászta Katona urat az ismeretlenség homályából, Terkáéknél föltették az asztalra az ezüstgirandoleokat, az idősebb nővér és a Terka sógora bizonyos méltósággal foglaltak helyet e családi asztal mellett, s egy szombat este, ötödfél napos ismeretség után, Terka szerelmesen omlott a Katona úr nyakába. Nyitray úgy szégyelte magát, mint egy siheder kölyök, s talán tíz évet elenged az életéből, ha így szólhat a hitelen leányhoz: — Szálanként szeretném kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig is eszembe juthatott az a badarság. . Maga lenne a feleségem, maga . . . És én még ellágyulva sóhajtozgattam az arcképéhez, amíg maga türelmetlenül várakozott erre a kövér, embonpointeos filiszterre. . . Ötödfélnapos ismeretség után belebolondult egy fekete jaquetbe, mert hiszen Katona urat sem ismerhette jobban, mint a jaquetjét. . . De azért ne bánja, az ő ostobasága mellé kitűnően illik a maga üressége és hiúsága... Nyitray azonban nem mondott semmit, hanem úgy vágtatott az utcán két napig, mint ha elvesztette volna a józan eszét. Később, mikor az esküvő napjának is hírét vette, ideges gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazási jegyet. Egy nappal a Terka esküvője előtt Nyitray már az Orient- Express kocsijában ebédelt s azóta öt héten át, amíg a színházakat, a galériákat és a legalávalóbb chantantokat bújta, bizonyos megelégedéssel konstatálta magában, hogy a Terkával kezdett egész epizódot véglegesen kiverte a fejéből. Sajnos nem úgy volt, most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora után néhány kávéházat, egymásután a földhöz vágott egy csomó rossz bajor szivart, s éjfél után hazatért a hoteljébe. Miután meghagyta, hogy kcenc előtt ne háborgassák, rossz kedvűen ment föl a szobájába és vetkőzni kezdett. Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mikor a szomszédos szobában, amelyet magas szárnyas ajtó választott el az övétől, hangos beszélgetést hallott. Az ajtót zajosan nyitotta föl pár későn jövő vendég, s a papírfalakon át tisztán lehetett hallani, amint egy férfihang így szólott magyarul: — Azt hiszem pont tizenkettőkor indul Bécs felé a párisi expressz. Egy női hang így felelt: — Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél is rendbe kell hozni az acélmetszetek dolgát. Nyitray úgy érezte, hogy szédülni kezd, — a hang ismerős volt előtte. Mi volt ez, álmodott? De nem, a női hang megint megszólalt a szomszéd szobában és Nyitray rémülten esett le az egyik fauteuilebe. Nem lehetett többé tévedésről szó, a Terka hangját hallotta. Terka itt volt a szomszédban, alig öt lépés- nyíre ő tőle. Honnan került ide, micsoda pokoli véletlen volt ez ? Nyitray egyszerre úgy érezte, hogy megbolondul, Terkát és a férjét egy vékony ajtó választja el az ő szobájától. Mielőtt valami ostobaságot elkövethetett volna, izgatottan nyomta meg a villamos csöngetőt. A szobaleány csak egy negyedóra múlva került elő éjjeli pongyolában. — Kik laknak itt a szomszéd szobában? kérdezte tőle Nyitray. — Egy fiatal pár, amely tegnapelőtt jött Párisból. Azt hiszem nászutasok lehetnek. — Hogy hívják őket? — Azt nem tudom, de magyarok és Budapestre valók. Nyitray diszkrétül mosolygott: — Két éjjel nem aludtam, szólt és most meg ezek háborgatnak a folytonos csacsogásukkal. Nem volna egy üres szoba, ahova átköltözhetnem? — Nincs, még az udvari szobák is mind el vannak foglalva. Tegnap husz vagy huszonöt angol vendéget kaptunk Londonból. Mikor a szobaleány kiment, Nyitray végigsimította a homlokát. Mit tegyen ? Érezte, hogy nem tudná behunyni I negyvenötödik évfolyam. Kifizetési ánk Budapesten: Egész évre—_14 frt — kp. Félévre --------------7 „ — „ Negyedévre------3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 ,, 20 naponkint kétszer házhoz küldve. Egész évre------18 frt — kr. Félévre.... 6 „ -■ „ Negyedévre — 4 „ „ Egy hónapra — 1 M O’O „ Egyes szám ára: Reggeli kiadás __ ... 4 kr» Esti kiadón ... — 3 „ Kiadóhivatal: QL Franeivk-Utt. Feranciak'bajára. Wiffizetési árak Tidékre csak reggeli kiadásért: Egész évre —. 14 frt — kr. Negyedévre------ 3 „ 50 „ Reggeli és esti lap együtt küldve* Egész évre____13 /rt — kr. Negyedévre------ 4 „ 50 „ Naponkint kétszer postán küldve: Egész évre_._20 frt — kr. Negyedévre. .. — 5 „ — „ Egyes szám ára; Reggeli kiadás — 5 kr Esti kiadás — — 4 „ Szerkesztőség: HL, Ferencias-tera 3. AlhanMuméntlIst. 49. sz. Budapest, vasárnap, február 18. 1894. Mai számunk huszonnégy oldal. Harcra készen. Budapest, február 17. A polgárháborúban, amelyet a szabadelvű kormány indított, egy nagy ütközet előtt állunk. Nem az első, és hosszú sora következik a csatáknak. Döntőnek sem tekintjük a pártok mérkőzését a képviselőházban a kötelező polgári házasság javaslata felett, de nagy jelentőséget tulajdonítunk neki mi is. A szellemi és erkölcsi erők mérkőzésének és a hatásnak, amelyet e viták az országban kelteni fognak, messze kiható következményei lesznek. Ezektől a következményektől mi félünk, de