Pesti Napló, 1898. augusztus (49. évfolyam, 211-240. szám)
1898-08-01 / 211. szám
Budapest, hétiu PESTI JVAJPLÖ. 189S. augusztus lf. »11. lecsukta a szempilláit. A család, a tisztviselők, a szolgák, mind ott voltak a herceg halottas ágya körül,a kinek elhunyta mélyen megrendítette őket. (Saját tudósítónktól.) Friflrichsruhe, julius 31. A kastély előtt nagy a tolongás, de azonban nem bocsátanak senkit. Bismarck herceg ugyanazon ágyon fekszik, amelyben meghalt. Feje fehér vánkoson pihen. Délelőtt még a herceg udvari tisztsége állott őrt a ravatal mellett, délután azonban Vilmos császár kívánságára a házi őrséget katonai csiszörség váltotta fel. Bismarck hűlt tetemeit külön e célra épült mauzóleumban fogják elhelyezni, ahova nejének jelenleg Warzinban nyugvó holttestét is áthozzák. (Saját tudósítónktól). Vilmos császár részvéte, Friedrichsruhe, junus 31. Bismarck herceg halálát tegnap éjjel azonnal megtáviratozták Vilmos császárnak, aki után van. A császár résztvevő táviratban válaszolt s egyszermind tudatta, hogy már visszaindult Németországba. (Saját tudósítónktól.) Bergen, julius 31. Vilmos császár tegnap késő este kapta meg az utolsó nyugtalanító hírt Bismarck állapotáról s csak ma reggel halála hírét, mely mélyen megrendítette. A Hohenzolern lobogóját azonnal félárbócra bocsátotta s a díszszemléről is letett. Egyúttal megparancsolta, hogy azonnal induljanak vissza Kielbe, ahol hétfőn este érkeznek meg. Hamburg1, julius 31. A Hamb. Corr. jelenti Fredrichsrahéból. Vilmos császár a Hohenzollern-ről Bergenből táviratilag elrendelte, hogy az Altonában állomásozó gróf Rose nevét viselő 31. gyalogezred egy diszszázadot küldjön Friedrichsrahéba őrségül a ravatal mellé. A diszszázad ma délután két órakor Friedrichsruheba érkezett. Királynak részvéte: Ischl, július 31. Bismarck herceg halálát ma reggel megtáviratozták a királynak, akit a hír mélyen meghatott; a király azonnal rendkívül meleg hangon tartott részvéttáviratot intézett Bismarck herceg két fiához. (Saját tudósítónktól.) Friedrichsruhe, július 31. Ma délelőtt gróf Goluchoiuski közös külügyminisztertől távirat érkezett Bismarck herceg két fiához, amelyben a külügyminiszter legmélyebb részvétét nyilvánítja atyjuk halála felett. Bizonyosra veszik, hogy gróf Goluchowski megjelenik a temetésen. (Saját tudósítónktól.) A hír hatása Németországban. Berlin, julius 31. Bismarck herceg halálát a reggeli lapok és a külön kiadások utján tudták meg itt ma reggel. A lakosságot mélyen megindította és fájdalommal töltötte el, hogy amitől aggódtak, oly váratlanul gyorsan bekövetkezett. A reggeli lapok gyászkeretben jelentek meg és meleghangú cikkekben adnak kifejezést az elhunyt nagy államférfiú fölött való nemzeti gyásznak, egyhangúan méltatva életét és egyéniségét. A lakosság fájdalmas részvéte Bismarck elhunyta fölött abban is megnyilvánul, hogy mohón tudakozódnak a halál körülményei és egyéb részletek felől és az összes nyilvános helyeken ezt a históriai eseményt tárgyalják komoly hangulatban. A középületeken és számos magánépületen félárbocra eresztve lengenek a lobogók. Bismarck halálának hírére Bilow külügyminiszter a Semmeringről Berlinbe itta volt. Berlin, július 81. A gyászhír nagy meghatottságot keltett ugyan, de mégsem azt a mélységes megrendülést, amelyet várni lehetett volna. A lapok pártkülönbség nélkül részvétteljes cikkekben emlékeznek meg a nagy halottról. Politikai ellenfelei is terjedelmes cikkben méltatják az elhunyt Bismarck herceg érdemeit. Nagy feltűnést kelt a Lokalanzeiger-nek egy cikke, amelyben Busch Móric, Bismarck egyik munkatársa, Bismarck herceg visszalépésének igazi oka, cím alatt szóról-szóra közli Bismarck hercegnek Vilmos császárhoz intézett lemondási kérvényét. A cikken meglátszik, hogy a közzététele évek óta elő van készítve. A kérvény finom iróniával kifejti, hogy Bismarck herceg nincs abban a helyzetben, hogy a minisztérium működéséért való felelősségről lemondjon, amint azt a császár kívánja, és inkább lemond a birodalmi kancellárságról is, hogysem a porosz államminisztérium elnökségétől megváljék. [Saját tudósónktól.) A külföldön. Paris, július 31. A lapok hosszú életrajzokban emlékeznek meg a Bismarck hercegről. A Jour azt írja: Ha a németek azt hiszik, hogy Bismarckkal győzelmük egy része szállott sírba, úgy a franciák azt hiszik, hogy vele vereségük egy része tűnt el. A Temps azt mondja : Franciaország tud csatlakozni nagy ellenfeleinek gyászához. Ha revanche-ra volna szüksége, úgy meg tudná azt találni, ha meghallgatná a szocializmus tengerének óriási moraját, amely ennek a nagy embernek a művét fenyegeti. A Figaro azt írja, hogy ez az esemény Németországban a legcsekélyebb aggodalmat sem, Európa többi részében pedig csak a megkönynyebbedés platonikus érzelmét keltheti fel, mert Bismarck több mint 8 év óta nem vitt már tényleges szerepet a politikában. Az Eclair úgy véli, hogy a németek ünnepelhetik elhunyt nagy emberüket, anélkül, hogy valamely rejtélyes jövőtől kellene félniük. Európának szintén nem kell nyugtalankodnia. A Petit Journal így ír : A történelem egyik legnagyobb alakja hunyt el. Halála az egész világon jelentékeny mozgalmat fog előidézni. Róma, július 31. Bismarck halálának híte rendkívül élénk és fájdalmas részvétet keltett egész Olaszországban. Umberto király a német császárhoz részvéttáviratot intézett. A miniszterelnök és a külügyminiszter hasonlóképpen táviratilag fejezték ki részvétüket, Gróf Latina nagykövet valószínűleg félbe fogja szakítani szabadságát, hogy részt vegyen Bismarck temetésén. A német nagykövetségnél és a porosz követségnél számos névjegyet adtak fel Crispi Nápolyból a Tribunához a következő táviratot intézte: Bismarck herceg halálával nagy alakot vesztett el a világ. Ellene, aki minden alakoskodásnak ellensége és royális barát volt, oly meséket koholtak a külföldön, amelyek kemény és erőszakos provokátornak tüntették őt fel. Ez nem volt igaz. Az 1870-iki háborút Franciaország akarta amely 1870. július 19-ikén üzente azt meg. A körültekintő előkészületek következtében, amelyek egészen 1815-ig vezethetők vissza, Poroszország győzött, amit senki sem várt. Bismarck mindig a béke barátja volt és ebből kifolyólag híve volt a francia köztársaságnak és ellensége a monarkia visszaállításának. Bismarck panaszkodott az olasz kormányra az 1866-iki háborúban tanúsított magatartása miatt. De azalatt a négy esztendő alatt, amíg ő (Crispi) volt a kormányon, megmutatta, hogy mily nagy Bismarck tekintélye Európában és minő becses barátsága Olaszországra nézve. Németország, amely mindent neki köszönhet, nagy tisztelettel adózott neki, noha már csak egyszerű polgár volt, épp úgy, mint az angolok Gladstonenak. Európa rövid idő alatt két politikai óriást, két nagyszívű és hatalmas tehetségű embert vesztett el, reumatizmus és idegesség, amely belevette magát a májba. A pétervári orvosok akkoriban folytonos köpüözéssel gyógyították, míg végre Bismarcknak — mint a levélben írta — sikerült őket meggyőzni, hogy a folytonos vérvesztés előbb-utóbb tipurossá, vagy hülyévé fogja tenni. Különben Bismarck személyesen is nagymértékben járult hozzá ehez az erőszakos gyógykezeléshez és megtörtént egy izben, hogy kínzó fájdalmak miatt nem bírván elaludni, maga tett sebére egy rendkívül erős tapaszt és miután ettől sem lett jobban, a tapaszt oly erővel tépte le testéről, hogy egy jókora darab húst is veleszakított A seb azután mind tovább terjedt, mire Bismarck elutazott Beninbe, ahol a Hotel d’ Angleterreben reménytelenül kezelték az orvosok, nagyobbára jóddal. Ekkor megérkezett első felesége, akinek első dolga volt, hogy az összes jódüvegeket kidobja az ablakon. Nemsokára azután Bismarck állapota jobbra fordult; jó természete — mint maga monda — segített rajta és később azután Wiesbaden és Neuheimben még inkább javult az egészsége. Ebből az orosz betegségéből azonban Bismarck sohasem gyógyult fel egészen. Bal lába mindig gyenge maradt és legcsekélyebb megerültetésnél megdagadt. Az az orosz doktor — mondta Bismarck későbbi éveiben — akit egy orosz főhercegnő ajánlott nekem, mindörökre tönkretette a lábamat; még most is érzem kezelésének következményeit. A hosszú ideig való álldogálás terhemre van, éppen azért az udvari ünnepségeken való megjelenés alól is fel lettem mentve. Néhány héttel azután, hogy Bismarck lábbajából felgyógyult és vissza akart utazni Pétervárra, újból megbetegedett, tüdőgyuladásba esett. Az 1866-ik évi hadjárat fáradalmai is nagyon megviselték és ettől az időtől kezdve idegbaja támadt. 1868. tavaszán hosszú ideig tartó ideges álmatlanság rendkívül elgyengítette. Ez ellen Varzinban keresett gyógyulást és itt történt 1868 augusztus 18-án, hogy leesett a lóról, miközben életveszélyben forgott. A ló ugyanis egyik lábával vakondtúrásba lépett, megbotlott és egy pillanat múlva maga alá temette lovasát. 1870 áprilisban idegbajába való nehéz visszaesés mellett sárgaságba esett, amely azután később akut gyomorbajjal párosulva, közvetlen oka volt dr. Schweninger meghívásának a beteghez. Akkoriban Schweninger tanár diagnózisában azt mondta, hogyha a kancellár nem változtatja meg alapjában eddigi életmódját, akkor még elhúzhatja ugyan egy félévig, de azután a természet minden valószínűség szerint érvényesíteni fogja jogait. Ekkor mutatkozott első ízben komoly alakban a viszorbaj. Dr. Schweninger ettől fogva megkezdte az erélyes gyógykezelést, amely Bismarck aggkorát elviselhetővé tette. Bismarck betegségei. Bismarck mint pétervári orosz nagykövet volt elsőizben nagybeteg. Két évvel ezelőtt, mielőtt ezt az állást elfoglalta, egyizben Skandináviában vadászott és miközben leesett a lóról. Innen ered első betegsége. Akkoriban azt írta nővérének, hogy baja Budapest, július 31. Román görög-keletiek az állami segítés mellett. Nagyszebeniből telegrafálja tudósítónk. A Tribuna jelentése szerint a szembeni metropolia, papságának dr. Piscariu Ilarion arhimandrita elnöklésével tartott ülésén szótöbbséggel elhatározta, hogy elfogadja a kormánytól a papok fizetésének kiegészítését. Az ülésen részt vettek: Briu I Zakariás, Criste Miklós, Papiu János, Simonescu Leontin, J. A. Preda konzisztóriumi ülnökök, Candea János, Coltofean, Dán Gyula, Herman Tódor, Monda Simon és Damian Vazul esperesek, Cristea Miklós konzisztóriumi ülnök és Damian Vazul esperesi határozat ellen való tiltakozásukat írásban nyújtották be a konzisztórumnak. A közigazgatási bíróság határozatai. A közigazgatási bíróság legutóbb két érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott. Több bíró panaszszal fordult a közigazgatási bírósághoz, az igazságügyminiszter ama határozata ellen, hogy a magasabb fizetőbe való fokozatos előléptetésnél a kárpótlékok megillető részét beszüntetette. A közigazgatási bíróság mai ülésén ezt a panaszt elutasította és az igazságügyminiszter intézkedését jóváhagyta. A másik határozat a következő esetre vonatkozik: Az abaújtorna megyei Zsebes község bírót választott. A kassai járás főszolgabirája kijelölt három embert bírónak Tóth Gézát, Krajnyák Istvánt és Sárossy Mihályt. A nép közfelkiáltással megválasztotta Krajnyák Istvánt. Ez