Pesti Napló, 1899. január (50. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megnyitani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Egy fél századév. Budapest, december 31. Ötvenedik évfolyamát kezdi meg ime, a Pesti Napló. Bár sürgősen szólít a nap kötelessége, kilépünk egy pillanatra mégis a küzdők sorából, hogy elmerengjünk a múltak emlékezetén és az újságunk első korszakába eső harcok szemlélésén. A századvégi magyar, ha érett észszel olvassa ez időknek dokumentumait, mindig megtalálja az összefüggést múlt és jelen között, azt is, mit származtat át tanulságokban és tapasztalatokban a múlt — melynek csatáit a nemzetiségért, az alkotmányért és a szabadságért vívták — a jelenre, melynek oly sok küzdelme a pártos érdek győzelméért folyik. Szomorúbb, sivárabb, reménytelenebb korszaka nincs a magyar históriának annál, amelyben a Pesti Napló született. Annak az esztendőnek, amelyben támadt a Pesti Napló, nem volt farsangja; abban az esztendőben a magyar szívekben nem lakozott sem öröm, sem reménység. Az igazi nagy csapás nem az volt, hogy heroikus erőmegfeszítésben összerogytunk, hogy nemzetünk megadta magát kegyelemre. A csatamezőn ért minket is, más nemzeteket is hasonló gyászos katasztrófa, de azért nem kondult még meg a halálharang. A mi fejünk fölött a halálharangot húzták meg. Az a hatalom, amely a kardot kezünkből csak idegen hatalmasság segítségével tudta kiverni, rövid uton halálra szentenciázott. Eltörölte az ezeréves magyar alkotmányt; a magyar földet bekebelezte az osztrák örökös tartományokba ; a magyar nemzetet proskribálta az élők sorából. Ez az intézkedés azonban a jövendőnek szólt. Az egykorú ivadékot büntetni is kellett. Osztotta a halált és a börtönt pazaron, gyarapította a magyar martirológiát két kézzel. Ebben a sötét éjszakában, amely nem biztatott hajnallal, gyuladt egy kicsiny mécses: a Pesti Napló. Amikor első száma megjelent, még csak hónapok választottak el a forradalomtól. Mindenfelé, amerre a szem tekinthetett, rom és gyász. Az álétt nemzet «oldott köve» volt: egyrésze a külföldön bujdosott, hajszolt kába reményeket; másrésze itthon megadással várta a lassú, a dicstelen halált. Az történt most is, hogy a letargiából először az irodalom ocsúdott. Amikor földünket és fajunkat a hatalom parancsszóval, erőszakosan megsemmisítette, bátortalan hangon, tapogatózva megszólalt az irodalom. A lelkes, optimisztikus ébresztgetők közé tartozott a Pesti Napló is. Sem Császár Ferenc, az első kiadó, sem Szenvey József, az első szerkesztő, nem voltak a nemzet vezérei, nevük nem volt programra. Ha az, úgy nem alapíthatnak lapot, burkoltan nem élesztgethetik a nemzetet, így vállalkozásuk a hatalomban nem ébresztett kora gyanút. A Pesti Napló fennállásának első néhány esztendeje, mely alatt az abszolutisztikus marok a legerősebben szerű, merő szerkesztő-válsátoiból áll. Szenvey, Bánfalvy, Récsey Emil, Töröl- János nem voltak rebellis szellemek, de azért mégsem bírtak a hatalom ízlése szerint dolgozni. Amint a nemzet közvéleménye határozott alakot öltött, amint a nemzet a passivet resistentid-t fogadta el alapul a kibontakozásra, a Pesti Napló is megtalálta a maga helyét a nemzeti életben : orgánumává lett a nemzeti törekvéseknek. Innen kezdve két évtizeden keresztül nemcsak a legteljesebb képe a magyar közéletnek, de vezére is. Életében ezt a korszakot Kemény Zsigmond inaugurálta. Az a néhány év, amelyet Bach politikai kísérletezéssel töltött el, két tanulságot adott. Most már világos volt, hogy a Verwirkungstheorie nem több üres ábrándnál, amelylyel előbb-utóbb föl kell hagyni; és világos volt az is, hogy Magyarország nem restaurálható negyvenhetes alapon, hogy a nemzet nem tagadja meg a jogfolytonosságot, hogy nem csonkítja meg törvénykönyvét a negyvennyolcas törvények kidobásával. Minda két törekvés, az abszolutizmus és a konzervatív párt törekvése csődöt, mondott, csak még nem jelentették be a tönköt. Minda két törekvés a fogyatékán járt az expedienseknek. Az abszolutizmus elfáradt a vérengzésben, az üldözésben, kivált, mert nem járt semmi haszonnal. A nemzet még csak nem is rugdalódzott a nyomás ellen, bárhogy tiporták is. A konzervatívok sem dicsekedhettek több sikerrel. Próbálták megnyerni Deák Ferencet és általa a nemzet zömét, hogy negyvennyolcat és a forradalmat töröljék az emlékezetből, de a sima kapacitálás nem volt sikeresebb a brutális nyomásnál. A passiva resistentia küzdelmében a Pesti Napló szerepe korszakos. Iránytűje és lelkiismerete volt a nemzetnek. Mérsékletet, tűrést tanított, de tanította azt is, hogy ideig-óráig tartó haszonért az alkotmányból egy jottányi sem adható föl. Soha még gondolatban sem kacérkodott forradalmi tendenciákkal, de visszautasított minden engedményt, amely az alkotmány integritásán ütött csorbát. Nem akart egyéb lenni, mint az alkotmányos érzék ébrentartója a nemzetben, ezt a tisztét azonban becsülettel végezte. Nem hirdetett politikai panáceokat, nem profetizált és a vérmes reménykedést inkább lohasztotta, mint tüzelte. Sohasem ígért olcsó diadalt, inkább a valóságnál is rögösebbnek rajzolta a kibontakozáshoz vezető utat. Soha egy pillanatig sem szűnt megébreszteni a nemzeti öntudatot, védeni egyetlen palládiumunkat, a nyertet, amelyet abból a «nagy hajótörésből — a forradalomból — a hitvány és örömtelen életen kívül» megmentettünk. Ezt a dogmát nagy és illusztris gárda hirdette a Pesti Naplóban; a vezérszellem azonban Deák Ferenc és Kemény Zsigmond voltak. A Pesti Napló örök dicsősége, hogy e férfiak honmentő küzdelmeinek osztályosa lehetett. Ez a múltja szabja meg irányát most is. Múltunkból is ezeket vonjuk le magunkra nézve, mint tartozó kötelességet. Ötven esztendő alatt nemzedékek jöttek és mentek, melyeknek érkezését följegyeztük és letűnését láttuk. Az újság vezetésében is idők és körülmények szerint más-más férfiak váltakoztak. Közjogi és politikai meggyőződése ezeknek a miénktől — kik a Pesti Napló-t a második félszázadba átvezetjük — némelykor eltérők, nem egy tekintetben ellentétesek. Mégis fölemelt fővel mondjuk, és hálát adunk érte elődeinknek, nemcsak a legnagyobbaknak, kiket a halhatatlanság glóriája övez, de a hozzánk hasonló modereknek is, hogy valamenynyien egyenlő buzgósággal ápolták a nyelvnek ügyét, a nemzetiségnek szeretetét és az alkotmány érintetlen szentségét és tiszteletét. Ezekből a hagyományokból kiindulva, Hu ÉVFOLYAM. (l.SZáffi.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ejjész évre ... 14 Irt — kr. Félévre ........ 7 „ — „ Negyedévire ... 3 „ 60 „ Egy hóra........ 1 „ 20 „ lígyas szám .............4 kr. Vidéken ... ... ..._5 „PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: TI., Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: TI., Teréz-körút 23. Budapest, 1899. Főszerkesztő: Neményi Ambrus, Vasárnap, január 1. Apróhirdetések &1» Egy Bz° a kr., vastagabb betűvel 4 kr Hirdetések petit eziairással díjszabás szerint. Megjelenik minden nip , ünnep és rnsimp után is. Mai számunk 32 oldal