Pesti Napló, 1899. június (50. évfolyam, 150-179. szám)
1899-06-01 / 150. szám
* Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1899. június 1. 150. szám. A válság. Budapest, május 31. Megoldás még mindig nincs. Bécsben rettenetesen izgalmas küzdelem folyik, amely ha bennünket oly közvetetlenül nem érintene is, már érdekességénél fogva leköthetné figyelmünket. A budapesti politikai világ kizárólag a bécsi hírekkel van elfoglalva — bécsi hír pedig vajmi kevés van. Mindaz amit a legjobban beavatottak tudnak, inkább negatív természetű dolog. Tudják, hogy ő felsége nem döntött, dönteni egyelőre nem is akar, mert éppen nem bizonyos, hogy a Thürs után következő kormány más álláspontra helyezkednék, mint a jelenlegi osztrák miniszterelnök. Tudják továbbá, hogy a kabinetek lemondása, bár felajánlani már régebben felajánlották, mindez ideig nem történt meg, szintén azért, mert ő felsége nem kívánja a válság ilyen kitörését, mielőtt még a megoldásnak valami módja iránt megállapodás léteznék. Ma újra megpróbálták a tárgyalást, de eredményre, úgy látszik,most sincs kilátás. Amilyen zavaros a helyzet Bécsben, éppen olyan tiszta és világos Budapesten. Az egész közvélemény és az egész parlament Széll mellett van és minden jel arra mutat, hogy ha visszalépne, ismét csak őt lehetne megbízni a kabinet újjáalakításával, mert nincs senki, ki arra vállalkozhatnék, hogy örökébe lépve, kevesebbel érje be, mint amit ő követel. Az ilyen kormányférfiút a közvélemény elsöpörné,a parlamentben pedig alighanem kitörne már bemutatkozásakor az obstrukciónál is rosszabb állapot. Máris tudják, hogy a képviselőház pénteki ülésében az ellenzék részéről nagy manifesztáció készül Széll mellett; hogy pedig a többség nem hagyná cserbe vezérét, ki oly hősies küzdelmet folytat, azt külön fölemlíteni is felesleges. A legnagyobb várakozással vannak tehát a pénteki képviselőházi ülés iránt. Nem tudni, várjon csak manifesztáció lesze, vagy belemennek-e a diskusszióba is, melyet megakadályozni lehetetlen volna. Sokféle tervről hallani és igen komoly ellenzéki körök arról beszélnek, hogy sürgős határozati javaslatot kell beterjeszteni, mely a kormányt a tárgyalás megszakítására és arra utasítaná, tegye meg haladéktalanul az előkészületeket, hogy a gazdasági elvárás ez év végével megtörténhessék, úgy látszik, ily indítvány ez idő szerint a többség köréből is támogatásra számíthatna. Ennek a tervnek jelentőségét és összes következményeit előre kiszámítani lehetetlen. Ennélfogva biztosra veszik, hogy Széll Kálmán pénteken vagy a magyar kabinet lemondását jelenti be, vagy valami konkrét javaslatot terjeszt elő, mely a válságot legalább ideiglenesen befejezné. Kettős válság. Saját tudósítónk Bécsből a következőket jelenti nekünk telefonon: A válság előreláthatólag vége felé közeledik. A király ma reggel, közvetetlenül azután, hogy Lehönbrunnból visszatért a hofburgba, gróf Thun osztrák miniszterelnököt hosszabb kihallgatáson fogadta. Miután a miniszterelnök elhagyta a király dolgozószobáját, visszatért a miniszterelnöki palotába, magához hivatta Kaizl pénzügyminisztert és hosszasan tanácskozott vele. A délelőtt folyamán Széll Kálmán magyar miniszterelnök és gróf Széchenyi, a király személyi körüli miniszter is megjelent a királynál. Délben háromnegyed egy órakor gróf Thunahofburgba hajtatott, nyomon követte Széll Kálmán. A városban azonnal hire jutott, hogy a király közös kihallgatáson fogadta mindkét miniszterelnököt, kik leadták lemondásukat. Ezt a hírt megerősíteni látszott az a körülmény, hogy Budapesten egy esti lap különkiadásban jelentett Széll Kálmán lemondását. A Fremdenblatt és a Vaterland esti lapjai azonban már határozottan megcáfolták ezeket a híreket. A közös kihallgatáson csak az történt, hogy mindkét miniszterelnök újból kifejtette álláspontját és kijelentette, hogy engedményekbe nem bocsátkozhatik. A felséges úr erre kifejezte ama határozott kívánságát, hogy oly kibontakozást kell találni, mely mindkét kabinetnek lehetségessé teszi a hivatalában való megmaradását. A válságot ugyanis — mint hire jár— a király vélekedése szerint sem az egyik, sem a másik minisztérium lemondásával nem lehet megoldani. Három óra tájt a belügyminisztériumban gróf Thun miniszterelnök, Kaizl pénzügyminiszter és báró Dipaldi kereskedelmi miniszter, at bankgassei magyar minisztériumban pedig Széll miniszterelnök, Hegedűs, Lukács és Darányi miniszterek tanácskozásra gyűltek össze. Úgy látszik, hogy e tárgyalások valamilyen elhatározásfélére vezettek, mert 5 órakor gróf Than miniszterelnök a magyar minisztériumba hajtatott és fölkereste Széll Kálmánt, kivel rövid ideig tartó beszélgetése volt. Időközben a magyar minisztériumba érkeztek Kaizl és Dipauli miniszterek is, kik Thunnal és Széllel esti öt órától hét óráig tanácskoztak. A tanácskozáson a többi magyar miniszter nem volt jelen. A tanácskozás tárgyát a legnagyobb titokban tartják. A tanácskozás után nyolcadfél órakor előbb gróf Thun, azután Széll a hofburgba hajtott,, és mindegyik rövid ideig tartó kihallgatáson jelentést tett a királynak. A ma esti kihallgatások rövid voltából azt következtetik, hogy a délutáni tárgyalás nem járt eredménynyel és ennek következtében ismét számot kell vetni a kettős kabinetválság eshetőségével. A király ma este Schönbrunnba utazott, honnan csak holnap reggel tér vissza Bécsbe. A magyar miniszterek még Bécsben maradnak és résztvesznek az arnapi szertartáson. A miniszterek nem nyilatkoztak arról, hogy holnap folytatják-e a tárgyalást. A N.- Fr. Fresse jelenti: A helyzet nagyon zavaros. Az a tárgyalás, melyet a két kormány ma délután, valószínűleg a király kívánságára, folytatott egymással, hír szerint nem vezetett eredményre, de az is bizonyos, hogy a tárgyalást még nem szakították meg. Minthogy a két miniszterelnök csak este hat óra után tehetett jelentést a királynak, az osztrák minisztertanács ma már nem ülhetett össze, de valószínűleg holnap vitatja meg a helyzetet. Eddig még nem lehet tudni, hogy holnap folytatják-e a tárgyalást. Kétségtelen, hogy sem az osztrák, sem a magyar kormány ma nem volt abban a helyzetben, hogy lemondását fölajánlhatta volna a koronának. Hire jár, hogy Széll Kálmán eddig semmiféle engedményt sem tett az osztrák karhatalomnál. És jön a felhő, sok felhő, jaj, de nagyon sebesen. A szél már lent zúg, az eperfákról százával sodródik le a jövendő gyümölcs s mindenek gondolata most az: van-e a felhőben jég, vagy nincs ? Ilyenkor az ország patrónájához, Máriához szokás folyamodni, a mécsest, mit: szombaton tiszteletére égetnek,sebtiben meggyujtják és gyertyát égetnek azon Mária-kép előtt is, amely az ágy fölött lóg, így hívják védelmül, segédelmül öt, kinek fehérségét a zsoltár elefántcsontból való toronyhoz hasonlítja. Segít is, eddig legalább segített, bár azt senki sem tudja megmondani, mit hoz a holnap. Munkát hoz, az bizonyos, íme, most meg már fiatal lányok kezdenek mászkálni a fákra, férget pusztítani. Ahogy ez megvan, elő a nagy vörösréz bádogokkal, amiket katonabornya gyanánt a hátukon viselnek az emberek. Azután nagy vegyészkedések a gálickével s következik a penészgombával való háború, a locsolás. Furfangos mesterség, még ma is van, aki nem hisz benne, komédiának tartja s azt mondja, majd terem a szőlő anélkül is, ha akar. De nem akar s ezért csak locsolni kell s jó lessz már a húsvéti locsolásokat beszüntetni ; kár a fölösleges munkáért, inkább a locsoló szándéknak igy szőlőt locsolnának. A lány anélkül is megmarad, ha nem locsolják húsvétkor, míg a szőlő nem maradmeg. Búzával dolgozó gazda ilyentájban még alig tudja, mi a munka, hacsak dús földeken acatolása nincs, emitt meg ahogy a locsolással valahogy elkészültek, már meg az újítás következik a kapákkal. Nincsen az a nikkel íróasztali encsembencs, amely fényesebb és ragyogóbb volna, mint ilyenkor a kapa. Mint akármi más életben, a rosszaság itt is magától nő. Senkisem veti a giz-gazt, mégis szörnyű sok terem belőle. Az acat gyökere megéri az egyméteres hosszúságot s akárhol vágja ketté a kapa, újból kihajt. A kultúrnövény és a vadnövény között az a különbség lehet, ami a civilizált ember s a vadember között. A kultúrnövényt bármi kis baj éri, mindjárt elpusztul. Sértsd meg ültetéskor egy kicsit a gyökerét, már beteg s ha gyorsan nem jut hozzáértő orvoshoz, el is hal. A parajt, a vadzabot s a többi füvet, mi giz-gaz néven ösmeretes, tövestül kíméletlenül tépi ki a kapa s mérgesen odacsapván a földhöz, holtan teríti le, és harmadnap látod, hogy azon a helyen, ahova csapták, gyökereivel a homokba kapaszkodott, fölállt, föléledt s jobban nő, mint azelőtt. Elszívják a föld erejét, föliszszák a harmatot és elfogják a nap melegét a szegény kultúrnövény elől, mig az acat, ha szerét ejtheti, hosszú gyökerével a föld alatt a tőkéhez kúszik s magából abból jön elő, hogy minél kevesebbet lehessen neki a nehezebb szerszámmal ártani. Akármennyire tele van is manapság betegséggel, de azért becsületes növény a szőlő. Hogy így növekedőhelyét jól megfésülték és ünnepi ruhába öltöztették, ezt azzal hálálja, hogy meghagyott vesszői a magasba nyúlnak. Most segedelmére lányok és a sás jönnek. A lányok a sással vesszőit egymáshoz,vagy a karóhoz kötözik, hajladozva mellettük napestig. Ez nagyon jó derékfájásról való munka, s bevégeztével azt lehetne hinni, hogy pihenhetünk. Azonban ezt rosszul tetszik hinni, mert ezenközben már ismét annyira szaporodott a penészgomba, hogy újból csak elő a rézbornyakkal és szúrd, vágd, lődd a gálickével a gombát. A gomba a merész támadásra megrotirál, hátrahagyván számos halottait. De most talán már csak pihenni lehet . . . Dehogy lehet. A pálma nem oly kényes jószág, mint a szőlő (az igaz, hogy nem is ad semmit.) Már kezdik mutogatni a tőkék, hogy mit adnak észre, ha jól bánnak velük s mentik ellenségeitől. Az ellenség már megint az acat, a paréj, a százféle vadvirág, melyek ismét ott termettek körülötte, de jön ellenük újból a kapa, amelynek munkáját ezúttal érés alá való kapálásnak nevezik. A kapaévente kétszer végzi ezt a tisztogatási munkát, de van hely, ahol harmadszor is megadják a tőkének, mondván : ne panaszkodj. S hogy tökéletesen ne panaszkodhasson, a kapát a kézből letévén, megint a rézbornyát veszik hátukra az emberek és locsolkodnak. De már az ilyenkor nehezen megy, a szőlő magas, a levelek megnőttek, minden tőke körül kétszer kell elhaladni s megfüröszteni jól a lében. Idáig eljutván, itt van már augusztus vége és a szeptember eleje közeledik. No végre valahára vége a munkának, ami a nevelést illeti. Csak itt-ott járnak a tőkék között, felkötözni a Kánaánbelihez hasonlókat (ha van), hogy le ne szakadjanak és ritkítják a leveleket ama fürtök körül, melyek a nap elöl elbújva vannak.